>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Hanák Péter történész a munkacsoport számára elkészítette a „Feljegyzés a magyarországi zsidóság esetleges autonómiájáról – a készülő nemzetiségi törvény előkészítése számára” c. tanulmányát, amely szerint a két meghatározó törekvés – a teljes beolvadás és a kettős kötődés megőrzése – keretében a nemzeti-etnikai kisebbségi szerveződésnek csekély számú híve akadt, míg erősebbnek a kulturális közösségként való elismerés igényét tartotta. Megoldásnak mindezek alapján azt kínálta fel, hogy egyrészt mozdítsák el a beolvadás akadályait, másrészt pedig biztosítsák a szabad kulturális szerveződés jogát is, azaz a zsidóságot vegyék fel a nemzetiségi törvénybe.

Kalmár György elkészítette Rátkai Ferenc számára a feljegyzését a nemzetiségi politika megvalósulásáról, és a szövetségek kongresszusairól szóló MM-alapanyagról, amelyet jónak és világosnak tartott a kialakult helyzet és tennivalók megfogalmazása terén. Hangsúlyozta a jogi szabályozás megújításának, az intézményrendszer reformjának (nemzetiségi államtitkárság, parlamenti albizottság) szükségességét, valamint azt is, hogy a párt és kormány álljanak a folyamat élére, ne hagyják spontánul alakulni az eseményeket, átengedve ezzel a kezdeményezést az ellenzéknek. A nemzetiségi törvény napirendre vétele is arra szolgáltatott érvelése szerint példát, hogy a kérdésben „alulról építkezés” zajlott.

Drexler Gábor, a TKKO munkatársa feljegyzést készített Knopp András számára a zsidó Jonah Kulturális Központ tervezett létesítésével kapcsolatban, amely a zsidóság esetleges etnikai elismerésének kérdését politikai döntést igénylőnek tartotta.

Radics Katalin levélben arra kérte Köpeczi Béla művelődési minisztert, hogy foglalja össze, milyen intézkedéseket tett az MM az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a nemzetiségi oktatással kapcsolatos, 1987-es állásfoglalásának a végrehajtása terén. A miniszter a vonatkozó dokumentumot május 23-án küldte meg, amelyet az osztályvezető beépíthetőnek, hasznosíthatónak ítélt a PB elé kerülő anyagban.

Stark Ferenc levélben arról tájékoztatta Gál Zoltán belügyminiszter-helyettest, hogy a Magyarországra érkező, romániai román nemzetiségű menekültek növekvő számban fordulnak az MRDSZ-hez segítségért, politikai támogatásért. Jelezte továbbá azt is, hogy terjedőben volt az a nézet, amely szerint Romániához hasonlóan Magyarországon is megromolhat a nemzetiségpolitikai gyakorlat.

Knopp András arra kérte Takács Gyulánét, a KB Iroda osztályvezető-helyettesét, hogy másoltassa le 18 példányban a leendő törvény irányelvein dolgozó, szakértői munkabizottság számára a PB 1958., 1968., 1978. és 1983. évi nemzetiségpolitikai határozatait.

A Berecz János által kidolgozott újabb változat, „A Magyar Szocialista Munkáspárt Országos Értekezletének állásfoglalása (Módosított tervezet)” c. dokumentum a korábbi tervezetekhez képest már tartalmazta a nemzetiségi törvényre való utalást. Ezek szerint „rendezni szükséges az állampolgárok és az állami szervek jogai gyakorlásának és kötelességei teljesítésének módját, az öntevékeny szerveződés, a gyülekezés, az egyesülés, a lelkiismereti és vallásszabadság jogának, a nemzetiségek jogainak érvényesítését, valamint az egyéni és közösségi jogok védelmének garanciáit.”