Adatbank.ro » Kronológiák

Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája


I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII


1992. március 6.

Doncsev Toso Wolfart Jánoshoz írott levelében megismételte a Kisebbségi Kerekasztal konszenzusos álláspontját a törvénytervezettel kapcsolatban – hangsúlyozva egyúttal a további tárgyalások iránti elkötelezettséget. A levél szerint a tervezet sértette a korábban kialakított konszenzust, és rámutatott a legfontosabb eltérésekre is (kisebbségek közötti megkülönböztetés, kisebbségi önkormányzatok létrehozása, parlamenti képviselet, anyagi garanciák, kulturális autonómia).

1992. március 7.

A Miniszteri Bizottság ülése megtárgyalta az államigazgatási véleményeket, és a Kisebbségi Kerekasztal észrevételeit. Úgy foglalt állást, hogy tagjai konkrét szövegjavaslatokat tesznek, és addig is felfüggesztik a törvénytervezetnek az Országgyűlés elé történő beterjesztését. A tervezet esetleges módosítását követően pedig szükségesnek tartottak egy, a Kerekasztallal való egyeztetést. Az értekezlet leszögezte, hogy „a kormány kész a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény további előkészítése során figyelembe venni a Kisebbségi Kerekasztal véleményét.”

Nagy Ferenc József levélben tájékoztatta Doncsev Tosot a Miniszteri Bizottság üléséről, és reagált is a Kerekasztalnak a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeire.

1992. Március 7-8.

Kétnapos konferenciát rendezett Budapesten a Friedrich Ebert Alapítvány, a Raoul Wallenberg Egyesület, valamint a Fővárosi Közgyűlés illetékes bizottsága „Kisebbségi és emberi jogok helyzete Magyarországon” címmel. Göncz Árpád megnyitó beszédében a többségi gőgöt bírálva sürgette a kisebbségi kérdés teljes körű megvitatását. Fodor Gábor és Doncsev Toso diszkriminatív volta miatt egyaránt kritizálták a kormány által korábban elfogadott kisebbségi törvénytervezetet. Konrád György felszólalásában olyan kisebbségi törvényt tartott kívánatosnak, amely az érintettekre bízza önmaguk meghatározásának jogát.

1992. március 10.

Nagy Ferenc József levélben tájékoztatta Fodor Gábort a törvénytervezet helyzetéről, azaz az Országgyűlés elé terjesztés felfüggesztéséről.

A Kisebbségi Kerekasztal sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a szervezet megelégedéssel fogadta a kisebbségi törvény tervezetének visszavonását, és késznek mutatkozott a további tárgyalásokra. Jelezték, hogy a továbbiakban azokat a megállapodásokat tekintik alapnak, amelyekre a korábbi tárgyalásokon jutottak a kormány képviselőivel, és a még hátralevő kérdésekben (kötelező nemzetiségi intézmények, szervezeti formák, illetve a törvény bevezetéséhez szükséges összeg meghatározása) is konszenzusra kívánnak jutni. Megállapodás esetén a kétharmados törvény elfogadásának sem lesz akadálya.

1992. március 11.

Az EJKVB botrányos módon véget ért ülése a készülő kisebbségi törvénytervezet ügyével foglalkozott a NEKH, a PM, és a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek részvételével. A meghívás ellenére azonban nem képviseltették magukat a BM és az IM szakértői, akárcsak Nagy Ferenc József. A résztvevők összefoglalóiból kiderült, hogy az álláspontok nem közeledtek egymáshoz: a kormány a saját, míg a Kerekasztal a konszenzusos tervezethez ragaszkodott. Vita a miniszternek írandó levél pontjairól bontakozott ki, nevezetesen arról, hogy a kormány tisztázza a tárgyalódelegációjának a kompetenciáját, azaz a Kerekasztallal való tárgyalásokra aláírásra is felhatalmazott személyeket küldjön.

A Bizottság döntése értelmében Fodor Gábor levélben fordult Nagy Ferenc Józsefhez, kérve az erőfeszítéseit a mielőbbi parlamenti beterjesztés érdekében. A törvénytervezetnek ugyanakkor szerintük bírnia kell a Kerekasztal támogatását, és meg kell felelnie a modern szakmai és jogi követelményeknek is. A levelet másolatban megkapta Szabad György, Boross Péter belügy-, és Balsai István igazságügyi miniszter is.

Az EJKVB SZDSZ-es tagjai és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélésükön üdvözölték a kormány azon szándékát, amely a kisebbségek egyetértését tükröző törvénytervezet benyújtását irányozta elő. A felek tiszteletben kívánták tartani az 1991-es konszenzusos tervezetet, és fontosnak tartották pontos határidők megszabását is a nyitott kérdések lezárására és megállapodások megkötésére.

1992. március 21.

Fodor Gábor a Népszavának nyilatkozva elmondta, hogy politikai tévedést az hinni, hogy a kisebbségek aktív részvétele nélkül meg lehet oldani a kisebbségi törvénytervezet kérdését: az akkori dokumentumra ugyanis a Kisebbségi Kerekasztal egyértelműen nemet mondott. Fodor szerint a NEKH-nek nem volt világos felhatalmazása a Kerekasztallal folytatott tárgyalásokon, a kialakított megállapodás később változott, ami szerinte arra mutatott rá, hogy a kormánynak nem volt egyértelmű koncepciója. Az EJKVB elnöke tartott tőle, hogy az addigi huzavona már nemzetközi presztízsveszteséget is okozhat Magyarországnak. „Sajnos, a törvénytervezet előkészítését tisztázatlanságok, kompetenciahiányok és rossz politikai helyzetfelmérések jellemezték.”

1992. március 25.

Angió-Auth János, a Magyarországi Olasz Szövetség elnöke megküldte Fodor Gábornak, az EJKVB elnökének kérésére a magyarországi olasz kisebbségről szóló tájékoztatót, majd az április 22-i, következő levelében meghívta a bizottsági elnököt a június 6-i baráti találkozóra is, amelyen az elnök viszont nem tudott részt venni.

1992. március 31.

A Miniszteri Bizottság ülése a tagok által benyújtott írásos javaslatok alapján úgy határozott, hogy elhagyják a taxációt és a fogalmi megkülönböztetést, és ennek megfelelően módosították a tervezet vonatkozó pontjait. A BM azonban részben fenntartotta az álláspontját: ragaszkodott a nemzeti kisebbség fogalmának meghatározásához és a jogok differenciált biztosításához, de eltekintett az etnikai kisebbség definiálásától. Az MKM kezdeményezésére pontosították a kisebbségek közösségi jogait, és a kulturális autonómiára vonatkozó egyes bekezdéseket.

1992. április 2.

Nagy Ferenc József benyújtotta a kormánynak a Miniszteri Bizottság határozata alapján módosított, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslatot tartalmazó előterjesztést és határozati javaslatot, amellyel a KÜM, MKM, PM, HTMT és NEKH képviselői egyet értettek, míg a BM továbbra is részben fenntartotta különvéleményét. A miniszter úgy ítélte meg, hogy az átfogalmazásokkal együtt a törvénytervezet már alkalmas az Országgyűlés elé történő beterjesztésre, de a kétharmados voltára tekintettel indokoltnak tartotta annak megismertetését a parlamenti pártokkal, valamint a módosításokról – a kapcsolódó kormányzati szervek képviselőinek részvételével – tájékoztatni a Kisebbségi Kerekasztalt.

Jeszenszky Géza külügyminiszter feljegyzést készített Antall Józsefnek a kisebbségi törvénytervezetről, amely azt indítványozta, hogy a javasolt módosításokkal a dokumentum – a BM különvéleményével együtt – kerüljön a kormány elé.

1992. április 3.

Szabad György válaszlevelében jelezte részvételi szándékát Fodor Gábornak a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos bizottsági tárgyalások esetében.

Fluckné Papácsy Edit, az IM helyettes államtitkára megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeit, amely lényegében azt a tervezett megoldást ellenezte, amely szerint a köztársasági elnök döntene arról, mely kisebbségek tartoznak a törvény hatálya alá.


<*Lablec*>