>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Nagy Ferenc József benyújtotta a kormánynak a Miniszteri Bizottság határozata alapján módosított, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslatot tartalmazó előterjesztést és határozati javaslatot, amellyel a KÜM, MKM, PM, HTMT és NEKH képviselői egyet értettek, míg a BM továbbra is részben fenntartotta különvéleményét. A miniszter úgy ítélte meg, hogy az átfogalmazásokkal együtt a törvénytervezet már alkalmas az Országgyűlés elé történő beterjesztésre, de a kétharmados voltára tekintettel indokoltnak tartotta annak megismertetését a parlamenti pártokkal, valamint a módosításokról – a kapcsolódó kormányzati szervek képviselőinek részvételével – tájékoztatni a Kisebbségi Kerekasztalt.

Jeszenszky Géza külügyminiszter feljegyzést készített Antall Józsefnek a kisebbségi törvénytervezetről, amely azt indítványozta, hogy a javasolt módosításokkal a dokumentum – a BM különvéleményével együtt – kerüljön a kormány elé.

Szabad György válaszlevelében jelezte részvételi szándékát Fodor Gábornak a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos bizottsági tárgyalások esetében.

Fluckné Papácsy Edit, az IM helyettes államtitkára megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeit, amely lényegében azt a tervezett megoldást ellenezte, amely szerint a köztársasági elnök döntene arról, mely kisebbségek tartoznak a törvény hatálya alá.

A Kisebbségi Kerekasztal, az ELTE Politológia Tanszéke és a FIDESZ szervezésében háromnapos konferenciát rendeztek Békéscsabán „Kisebbségi autonómia és állam” címmel, amelynek céljai a kisebbségek alkotmányos-jogi helyzetének tisztázása, valamint a kisebbségvédelem nemzetközi garanciáinak megtárgyalása voltak.

A Magyar Nemzet körkérdésére adott válaszokból kitűnt, hogy a megkérdezett kisebbségi vezetők a készülő törvénytől leginkább a kulturális autonómiát várják. Osztojkán Béla szerint a rendkívüli módon várt jogszabállyal lehetőség nyílhat a saját kulturális intézmények kialakítására. A megfelelő garanciákkal ellátott kulturális infrastruktúra fontosságát Petrusán György is kiemelte, míg Karagics Mihály szerint az európai normáknak a gyakorlatban is megfelelő jogokra van szükség. A megvalósíthatóság kérdése kulcseleme volt Jakab Róbertné válaszának is, aki szerint a rendszerváltás óta a helyzet romlott, és a kormány kisebbségvédelmi programja igencsak megkérdőjelezhető. Hambuch Géza azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi igények a valódi önkormányzat, a széleskörű érdekképviselet és kulturális autonómia irányába mutatnak.

Mészáros István, az EJKVB SZDSZ-es alelnöke a Magyar Nemzetben megjelent „Törvénytelenül” c. írásában bírálta a kormányt a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. Úgy ítélte meg, hogy a kormány „azért táncolt vissza a konszenzustól, mert belső egyetértés hiányában nincs határozott álláspontja. A tárcák, főként az IM, BM (és a Kisebbségi Hivatal), valamint a kormányszakértők különböző koncepciókkal rendelkeznek, és ezek közül hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül. A következmény: az álláspontok állandó átértékelése. Ehhez járul, hogy a PM csak elviekben támogatja a törvény megalkotását, amikor a költségekről esik szó, kibúvót keres. Mindezek arra utalnak: a kisebbségi ügyeknek a kormányon belül nincsen igazi, tekintéllyel bíró gazdája. Így fordulhatott elő, hogy a Kisebbségi Hivatalról utólag kiderült, nem rendelkezett megfelelő felhatalmazással a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokon.” A képviselő olyan törvény megalkotását sürgette, amely intézményesen garantált beleszólási lehetőséget és valamiféle mellérendelt szerepet biztosít a kisebbségeknek kisebbségspecifikus ügyekben, valamint objektív finanszírozási rendszert épít ki.

A kormányülés elfogadta a törvénytervezetet, amely a februári változathoz képest már egyértelművé tette, hogy személyi hatálya a magyar állampolgárokra terjed ki. A nemzeti és etnikai kisebbség egységes definícióját alkalmazta, amelybe beiktatta a százéves honosság követelményét. Annak megállapítását, hogy a jogszabályi meghatározásnak mely kisebbségek felelnek meg, a köztársasági elnök hatáskörébe utalta.

A Magyarországi Roma Parlament kiadott közleménye szerint az ernyőszervezet egyeztető tárgyalásra hívta össze a hazai roma szervezeteket, amelyek megtárgyalták a kisebbségi törvénytervezet 1992. áprilisi változatát, és kialakították az ezzel kapcsolatos állásfoglalásukat. Úgy határoztak, hogy a számukra sértő és elfogadhatatlan tervezet ügyében a Kisebbségi Kerekasztal álláspontját támogatják, azaz a kormánnyal az 1991. szeptemberi megállapodás alapján kell lefolytatni a tárgyalásokat. Üdvözölték egyúttal a kormány tárgyalási szándékát, de e téren érdemi párbeszédet sürgettek, annál is inkább, mert a törvény elfogadását rendkívül sürgősnek ítélték. Leszögezték, hogy tényleges és gyakorolható jogokra, a települési önkormányzatokkal partneri viszonyban álló saját, önálló kisebbségi önkormányzatokra van szükség, a kulturális autonómia és többszintű érdekvédelem megoldása mellett.

A magyarországi kisebbségi szervezetek nyilatkozata szerint az április 9-én, a kormány által elfogadott törvénytervezettel szemben az egyedüli megoldás a kisebbségekkel együtt kidolgozott és azok egyetértését élvező törvény lehet. A konszenzus tervezet kialakítása azonban csak tárgyalások útján lehetséges, amelyre a Kisebbségi Kerekasztal delegációja kész, de az április 22-ére összehívott fórum nem helyettesítheti a szükséges szakmai és politikai egyeztetéseket.

A kormány és a kisebbségek képviselőinek tárgyalásán nem született konszenzus a kisebbségi törvénytervezetről, amelyet Wolfart János annak tulajdonított, hogy a kisebbségi vezetők az egész, február óta módosított tervezetet elvetették, és az egyeztetések elölről való újrakezdését szorgalmazták. A kormánydelegáció ugyanakkor nem volt felhatalmazva a reagálásra, ha az egész tervezetet negligálják, és csak tolmácsolhatta a kormánynak a kisebbségi álláspontot.

A Roma Parlament rendezésében, Salgótarjánban megtartott romatalálkozón elhangzott, hogy miközben a kormány szerintük egyoldalúan felfüggesztette a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokat, 22-ére váratlanul meghívták a Kerekasztalt azzal, hogy mondjon véleményt az új kisebbségi törvénytervezetről, amely az összes kisebbség véleménye szerint is kisebbségellenes, de kiváltképp hátrányos a cigányság számára.

A KDNP megtartotta I. kongresszusát Gödöllőn. Az elfogadott programtézisek között szerepelt az is, hogy „a KDNP támogatja olyan kisebbségi törvény elfogadását, amely példaértékkel szolgál a térség számára.”