Adatbank.ro » Kronológiák

Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája


I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII


1992. február 6.

A kormányülés harmadik olvasatban megtárgyalta és a meghozott határozatával, a szövegpontosító javaslatok figyelembevételével elfogadta a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvénytervezetet, és elrendelte annak Országgyűlés elé terjesztését. A döntés arra is kiterjedt, hogy az Országgyűlés elé történő benyújtás előtt arról tájékoztatni kell a Kisebbségi Kerekasztalt.

A február 6-i változat a január végihez képest némileg bővítette a nemzeti kisebbségek felsorolását, amely már a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, román, „ruszin (ukrán)”, szerb, szlovák, szlovén közösségekre terjedt ki. A helyi szinten létrehozható kisebbségi önkormányzati típusok – a kisebbségi települési önkormányzat és az önkormányzati képviselőcsoport – kiegészült az ún. települési részönkormányzattal, amelynek kialakítását az önkormányzati csoport vagy az etnikai kisebbség kezdeményezhette. Módosította a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényt, amelybe a települési önkormányzatban való kedvezményes kisebbségi mandátum kedvezőbb szabályait állapította meg.

1992. február 7.

Nagy Ferenc József levélben tájékoztatta Doncsev Tosot a kormány előző napi döntéséről, és egyúttal meghívta őt a törvénytervezet február 12-ei ismertetésre.

1992. február 12.

Sor került a kisebbségi törvénytervezetnek a Kisebbségi Kerekasztallal történő miniszteri ismertetésére Nagy Ferenc József, illetve a BM és a NEKH képviselőinek részvételével. A törvénytervezet Országgyűlés elé terjesztéséről szóló kormánydöntés ismertetését széleskörű eszmecsere követte, végül a résztvevők megállapodtak abban, hogy a Kerekasztal ésszerű időn belül megteszi a dokumentummal kapcsolatos észrevételeit.

1992. február 14.

A Roma Parlament megismételt, második kongresszusa szakértői csoportot hozott létre, amelynek feladata a kisebbségi törvénytervezet módosítására irányuló csomagterv kidolgozása lett, mivel a kormány kisebbségi törvénytervezete a küldöttek szerint fokozottan hátrányosan érinti a cigányságot.

1992. február 18.

Wolfart János a Népszabadságnak nyilatkozva kijelentette, hogy a kormány nem változtatta meg a közös törvénytervezet legfontosabb pontjait, és a kisebbségek a lehető legtöbb jogot fogják kapni, bár nem lehet automatikus érvényesülésre számítani, kalkulálni lehet a kezdeti nehézségekkel is.

1992. február 19.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése megállapította, hogy a kormány által február 6-án megtárgyalt és elfogadott törvénytervezet a kisebbségek számára elfogadhatatlan, mert hátrányosan megkülönböztet egyes kisebbségeket, eltér a korábbi konszenzustól, a kisebbségi lakosság többségét kizárja az önkormányzatok alakításának lehetőségéből, nem oldja meg a parlamenti képviseletet, nem tartalmaz anyagi garanciákat, a korábbiakhoz képest szűkíti a kulturális autonómiát, illetve magában hordozza esetleges későbbi érdekellentétek kiéleződését. Az elfogadható megoldás érdekében így a Kerekasztal szereplői a közvéleményhez, az Országgyűléshez és a politikai pártokhoz kívántak fordulni. A döntésükről nyilatkozatot tettek közzé, amelyet másnap eljuttattak Szabad Györgynek is, aki továbbította azt Fodor Gábor és Salamon László bizottsági elnököknek.

A NEKH munkatársai belső megbeszélést tartottak a december 18-i kormányülésre beterjesztett, és a kormány által elfogadott törvénytervezetekről, főleg a kezdeti részekről (kisebbség-fogalom, taxáció, helyi szintű kisebbségi önkormányzatok).

1992. február 28.

Nagy Ferenc József a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet az indoklással együtt felterjesztette Kajdi Józsefnek, a MEH közigazgatási államtitkárának, és kérte a dokumentumnak az Országgyűlés elé történő benyújtását. Jelezte továbbá, hogy nem kapott észrevételt a Kisebbségi Kerekasztaltól, és a kisebbségi elutasító álláspontról csupán a sajtóból értesült.

Göncz Árpád február 29-i hatállyal, saját kérésére mentette fel tisztségéből Manherz Károlyt (52/1992. (II. 28.) KE határozat).

A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélést folytattak a kisebbségi törvénytervezetről. A közzétett közös nyilatkozatuk leszögezte, hogy „a leginkább érintettek, vagyis a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek egyetértését nem bíró nemzeti és etnikai kisebbségi törvény jogsértő.” A kormány javaslatának elutasításával a felek egy, a Kerekasztal egyetértését bíró törvény elfogadását szorgalmazták.

1992. március 3.

Horváth Aladár országgyűlési képviselő (SZDSZ) sajtótájékoztatóján a frakció nevében fejtette ki véleményét a kisebbségi törvénytervezetről, amelyet jelentős visszalépésként értékelt, és annak elfogadása szerinte a cigányság jogfosztását eredményezné. Felszólította a kormányt a korábbi megállapodáshoz való visszatérésre.

1992. március 4.

Entz Géza bizalmas feljegyzést készített Antall József számára, amelyben arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy a törvénytervezet akkori formájában való elfogadása súlyos kül- és belpolitikai következményekkel járhat. Megítélése szerint a tervezet tartalmilag nemzetközi dokumentumokkal, a kormányprogrammal, valamint az 1991. áprilisi kormánynyilatkozattal is ütközött. Megoldásként az aggályos elemek kiküszöbölését, valamint a benyújtás előtt, a Kisebbségi Kerekasztallal való tárgyalásokat javasolta.

1992. március 5.

A kormányülés felfüggesztette a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslat Országgyűlés elé történő beterjesztését. Úgy rendelkezett, hogy a kormány által létrehozott Miniszteri Bizottság (tagjai: BM, IM, KÜM, MKM, PM, MEH-HTMT, NEKH) döntsön abban a kérdésben, hogy Nagy Ferenc József szövegkorrekciós javaslatai vajon beilleszthetők-e és milyen módon a tervezetbe.

Fodor Gábor, az EJKVB elnöke és a FIDESZ országos választmányának tagja egy nagykállói politikai fórumon elfogadhatatlannak minősítette a kisebbségi törvénytervezetet.


<*Lablec*>