>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Az EJKVB ülése.

Horváth Aladár, aki a Baloldali Roma Összefogás elnökjelöltje lett az országos cigány kisebbségi önkormányzati választáson, kijelentette, hogy mindazok támogatására számít, akik a jövőben a kisebbségi önkormányzatiság „képmutató és alkalmatlan rendszere” helyett a települési képviselő-testületekben kívánnak dolgozni, és a civil szervezeti élet újjászületését akarják elérni.

Tizenkét országos kisebbségi önkormányzat vezetője közös levélben kérte Medgyessy Pétert a NEKH államigazgatási pozíciójának módosítására, Heizer Antal címzetes államtitkárrá történő kinevezését. Emlékeztették a kormányfőt arra a korábbi ígéretére is, amely szerint biztosítani fogják a Hivatal elnökének részvételét a közigazgatási államtitkári értekezleteken.

Az EJKVB ülése – Láyer József november 13-ai indítványa nyomán – megtárgyalta a kisebbségi törvény módosítása és a kisebbségi önkormányzati képviselők választása tárgyában benyújtandó országgyűlési határozati javaslatot, amit a bizottság a másnapi ülésén véglegesített.

Semjén Zsolt, az EJKVB alelnöke Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének írott levelében bizottsági önálló indítványként kezdeményezte egy, a kisebbségeket érintő jogszabályok felülvizsgálatának szükségességéről szóló határozati javaslat (H/1549.) elfogadását. A javaslat lényege az volt, hogy a kormány 2003. december 31-ig terjessze be az Országgyűlés elé a kisebbségek jogait érintő törvényjavaslatot vagy törvényjavaslatokat. Az indoklás szerint az EJKVB 2002 nyarán már tett egy újabb kísérletet az előző ciklusbeli indítványok benyújtására, de akkor ez azért nem történt meg, mert a kormány maga kívánta benyújtani a törvényjavaslatokat. A bizottság akkor azt a tájékoztatást kapta, hogy az ügy rendezése szerepel a kormányprogramban, a NEKH szervezésében megkezdődtek az egyeztetések, és meg is indult a törvény-előkészítés. Mindezek előzmények nyomán a határozati javaslatot azért nyújtották be, hogy az előző ciklushoz hasonlóan nehogy kudarcot valljon a szükségesnek ítélt törvénymódosítás.

Kiss Elemér Baján, a Magyarországi Németek Művelődési Háza új épületszárnyának avató ünnepségén kijelentette, hogy a magyarországi kisebbségpolitika három elven nyugszik. Államalkotónak ismeri el a nemzetiségeket, nemzeti kultúrájukat, amelyhez megfelelő támogatást is kíván adni. Másrészt elvárja, hogy mindazt, amit Magyarország megtesz a területén élő kisebbségekért, azt a szomszédos országok is tegyék meg a magyar közösségek érdekében. Harmadik alapelvként említette azt, hogy az anyaországnak joga van a másutt élő honfitársainak közösségeit támogatni.

Az Országgyűlés elfogadta az Alkotmány módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvényt, amely az alaptörvény 70. §-ából, 2004. május elsejei hatállyal kivette azt a részt, amely szerint minden magyar választópolgár voksolhatott és indulhatott a kisebbségi önkormányzati választásokon, illetve belefoglalta az alkotmányba a megalkotandó, a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényt. A módosítás elfogadásával alkotmányos kényszer jött létre.

A Kisebbségek Napja alkalmából rendezett díjátadó ünnepségen Medgyessy Péter kijelentette, hogy meg kell teremteni a kisebbségek parlamenti képviseletét, és biztosítani kell azt, hogy a kisebbségi önkormányzatokba csak az adott népcsoporthoz tartozók kerülhessenek be.

Az Országgyűlésben számolt be az elmúlt egyéves tevékenységéről Kaltenbach Jenő, aki úgy fogalmazott, hogy a 24. óra utáni helyzet alakult ki, a kisebbségi joganyagban átfogó szabályozásra van szükség. Megkockáztatta annak kijelentését is, hogy az elmúlt három kisebbségi önkormányzati választás közül egy sem volt alkotmányos.