>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XII

A Magyarországi Olasz Szövetség felhívása szerint a Szövetség március 18-án létrehozta a Nemzeti Kisebbségek Magyarországért Alapot, és a kisebbségi szervezeteket az Alaphoz történő csatlakozásra és annak támogatásra kérte.

Wolfart János feljegyzést készített Antall József részére a hatpárti politikai megállapodásról, amelyben felhívta a figyelmet a törvényjavaslat tavaszi elfogadásának fontosságára – tekintettel a magyar szempontból fontos nemzetközi eseményekre.

Fodor Gábornak, a magyarországi olaszokkal összefüggő válaszlevelében pedig a NEKH elnöke kifejtette, hogy „elvi szinten az a véleményünk, hogy – az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság javaslattételi jogával felosztható „szervezettámogatási” keretből – a kisebbségi törvényben felsorolt vagy fel nem sorolt, de a törvényben foglalt definíciónak megfelelő nemzetiségek szervezeteit kell támogatni. Úgy gondoljuk az Olasz Szövetség nem ilyen.” Későbbi, április 2-i levelében már csak azért sem javasolta a szervezet támogatását, mert kérelme a határidő lejárta után érkezett. Wolfart rögzítette továbbá azt is, hogy „a Szövetség célkitűzései impozánsak, de maga a Szövetség inkább a baráti társaságok, azaz a társadalmi egyesületek kategóriájába sorolható.” Elvi álláspontként javasolta, hogy a kisebbségi pénzalapok preferáltjai a törvényben deklarált kisebbségek legyenek, illetve jelezte egyúttal a litván és a székely „kisebbség” jelentkezését is.

Megbeszélésre került sor az EJKVB vezetősége és a felkért szakértők között.

A hatpárti egyeztető bizottság tájékoztató megbeszélést tartott a meghívott kisebbségi vezetők számára a megszületett politikai megállapodásról.

A politikai megállapodás és az EJKVB felhatalmazása alapján a felkért szakértők elkészítették a szakértői normaszöveg-javaslatot.

Doncsev Toso levélben köszönte meg Fodor Gábornak a konzultáció lehetőségét, de további egyeztetést tartott szükségesnek, mivel a kisebbségeknek számos, a levélben jelzett, jobbító észrevételük volt a megállapodással kapcsolatban. Jelezte, hogy a helyi szintű kisebbségi önkormányzatokkal összefüggésben továbbra is alapvető kifogásaik vannak, fejlesztendőnek tartották az országos önkormányzatot életre hívó elektori koncepciót, illetve az országos testület kapcsán hiányolták a közjogi és kulturális autonómiát. Egyik legnagyobb hiányosságként értékelték az anyagi garanciák tervezett rendszerét, amelynek terén elutasították a különböző igények közös alapból való támogatását, és amelyet a kisebbségi önkormányzati választásokig tartó átmeneti időszakban sem tartottak kielégítőnek.

Speidl Zoltán és Józsa Fábián, MDF-es képviselők sajtótájékoztatót tartottak a kisebbségi törvényjavaslatról, amely Speidl szerint Európában egyedülálló és példamutató is lehet. Úgy ítélte meg, hogy bár a javaslat szövege 1991 szeptembere óta módosult, de drámai különbségről nem lehet beszélni. Józsa szerint a kompromisszumok eredményeként készülő hatpárti megegyezést a nemzetiségi szervezetek nagy része támogatja.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti politikai egyeztetése a szakértői normaszöveg-javaslatról, amelynek keretében az eredetileg tervezettel ellentétben csak az első 29 paragrafusra vonatkozó szöveget tudták megtárgyalni. A FIDESZ képviselője – tekintettel a kisebbségi szervezetek igényeire – fenntartásokat fogalmazott meg a dokumentummal kapcsolatban, amely mellett azonban az MDF határozottan kiállt.

Horváth Aladár a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta, hogy szükséges tágítani a javaslat nyújtotta lehetőségeket, hogy azokkal a magyarországi cigányság egésze élhessen, és ne csupán néhány, csekély számú településen lehessen kisebbségi önkormányzatokat létrehozni. Érvelt továbbá amellett is, hogy az országos önkormányzatban arányos képviseletre van szükség a kisebb és a nagyobb települések tekintetében. Végül egy olyan normatív támogatási rendszer kialakítását sürgette, amelyről nem a kormány, hanem a parlament dönthetne. Petrusán György szerint kétségtelen, hogy a törvényi lehetőségekkel nem minden kisebbség tud majd egyformán élni az eltérő feltételrendszer következtében. Úgy vélte, hogy a hazai kisebbségeknek tudomásul kell venniük: akkor jó törvényt nem lehet létrehozni.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Dénes János független képviselő szerint kisebbségi törvényt Magyarországon kizárólag csak a térség népeivel közösen lehet alkotni. Kijelentette, hogy „térségünkben letapinthatóan kannibalizmus folyik.” Kérte, hogy ne zárják le az általános vitát, mert több módosító indítványt kíván benyújtani. Az ellenzéki véleményekkel szembeszállva Csapody Miklós (MDF) kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet nem volt azonos a kormány álláspontjával, és azóta a szöveg szakmai szempontból csak javult, több kérdésben lényeges egyezést is sikerült elérni. Ezekkel a megállapításokkal viszont Horváth Aladár (SZDSZ) nem tudott egyetérteni. Csapody hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat megoldásait az Európai Népcsoportok Föderális Uniója és az ET is méltatta. Jánosi György (MSZP) felszólalásában a kisebbségi önkormányzatiságnál bizonyos szempontból fontosabb ítélt kulturális kérdésekre tért ki. Tabajdi Csaba (MSZP) számos kritikai észrevételt és javaslatot fogalmazott meg, köztük a jogalanyiság és a kisebbségi önkormányzatiság problémáival kapcsolatban.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti politikai egyeztetése a szakértői normaszöveg-javaslatról, amelynek keretében végül megállapodás született azzal, hogy az esetleges részletkérdésekben a pártok az elképzeléseiket módosító indítványok formájában terjesztik be a későbbiekben.

A NEKH-ben összegyűlt szakértők megkezdték a módosító indítványok megírását.