>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XII

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének ülése, amelyen élénk vita alakult ki a kormánypárti és ellenzéki képviselők között a kisebbségi önkormányzatok megalakulásával összefüggésben, a helyi önkormányzatok tehermentesítésére tervezett finanszírozási módról.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Kávássy Sándor (FKGP) felvetette a számarányok kérdését a kollektív jogok biztosítása kapcsán, a százéves honosság szükségességét, és a taxáció hitelességét. Vona Ferenc (MDF) a honosság időhatárát esetleg az 1947-es békeszerződésnél húzta volna meg. Péli Tamás (MSZP) a finanszírozás fontosságára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a cigány kisebbség problémáira. Wekler Ferenc (SZDSZ) szerint a törvénynek nem az a feladata, hogy szociális kérdéseket megoldjon, hanem az, hogy megteremtse a kisebbségi identitás megőrzésének lehetőségeit. Ugyanakkor ő is kifogásolta a kisebbségekkel kapcsolatos felelősség úgymond áthárítását a települési önkormányzatokra. Rámutatott, hogy megfelelő támogatási alapok nélkül nem érdemes törvényt alkotni. Varga János (MDF) javaslata az etnikum fogalmának bevezetésére irányult, és a százéves honosság helyett 1920-at jelölte volna meg időhatárként. Dénes János független képviselő szerint, ha a cigányság úgymond a körülményekhez képest hamarabb jut előnyökhöz, akkor az állítása szerint 3,5 millió cigány a magyar társadalom rémálma lesz. Horváth Aladár (SZDSZ) kifogásolta, hogy a törvényjavaslat szerinte a kisebbségi jogokat mintegy adományként kezeli, deklaratív rendelkezéseket tartalmaz, megfelelő garanciák nélkül. „Összefoglalva: az államalkotó kisebbségek kisebbségi önkormányzatai nem kisebbségiek. Nem kisebbségiek, mert nem a kisebbségek hozzák létre, mert nem autonómok, feladatuk és hatáskörük többségi testületi döntéstől függ, mert a kisebbségeknek nem felelősek.” Az ellenzéki képviselő a javaslatot alapvetően a hazai roma kisebbség érdekei és szükségletei ellen valónak értékelte. Végül azt javasolta, hogy azt a kormány vagy vonja vissza, vagy pedig a hatpárti módosító csomag készítésébe vonják be a Kisebbségi Kerekasztalt.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének ülése, amelyen – Becker Pál PM államtitkár részvételével – a pártoknak számos vitatott kérdésben sikerült megállapodniuk, nevezetesen az anyagi finanszírozás, a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának, a népszámlálás, az országos önkormányzat jogosítványainak, illetve a joggal való visszaélés témaköreiben. Mindezek érintették a finanszírozásra létrejövő Alap összetételét, valamint az országos önkormányzat ingatlan- és vagyontőkéhez való juttatását. Döntés született arról, hogy helyi szinten marad a hármas kisebbségi önkormányzati struktúra, csak megváltozott elnevezésekkel. Az országos testület létrehozásával kapcsolatban pedig legvalószínűbbnek az elektori gyűlések tartását magában foglaló megoldás elfogadása tűnt. A héber nyelv esetleges törvényi rögzítése azonban továbbra is tisztázatlan maradt. Megállapodás született viszont a további lépésekről: a politikai megállapodás és a normaszöveg elkészítéséről, illetve a kisebbségek részére történő konzultatív fórum megrendezéséről,

Mata Mihály, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének ügyvezető elnöke levélben jelezte Fodor Gábornak, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos konzultáción a Szövetséget Gyivicsán Anna elnök fogja képviselni.

Lukács Tamás megszövegezte az 5190. számú, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslat hatpárti egyeztető tárgyalásain megszületett politikai megállapodást.

Fodor Gábor levélben kérte fel Bíró Gáspár (MDF), Bodáné Pálok Judit (NEKH), Kaltenbach Jenő (AB), Kardos Gábor (SZDSZ), Lőrincz Csaba (FIDESZ), Pálfalvy Éva (FKGP), és Wiener György (MSZP) szakértőket, hogy a megszületett hatpárti politikai megállapodás alapján április 1-éig készítsék el a normaszöveg-tervezetet, illetve vegyenek részt a hatpárti módosító indítványcsomag kidolgozásában. A szakértőket meghívta egyúttal a március 24-én tartandó első megbeszélésre is.

Ugyancsak levélben tájékoztatta Petrusán Györgyöt és más kisebbségi vezetőket arról, hogy a hatpárti tárgyalások legutolsó ülésén megszületett a politikai konszenzus, és egyúttal meghívta őt a március 25-i tájékoztató megbeszélésre.

A Magyarországi Olasz Szövetség felhívása szerint a Szövetség március 18-án létrehozta a Nemzeti Kisebbségek Magyarországért Alapot, és a kisebbségi szervezeteket az Alaphoz történő csatlakozásra és annak támogatásra kérte.

Wolfart János feljegyzést készített Antall József részére a hatpárti politikai megállapodásról, amelyben felhívta a figyelmet a törvényjavaslat tavaszi elfogadásának fontosságára – tekintettel a magyar szempontból fontos nemzetközi eseményekre.

Fodor Gábornak, a magyarországi olaszokkal összefüggő válaszlevelében pedig a NEKH elnöke kifejtette, hogy „elvi szinten az a véleményünk, hogy – az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság javaslattételi jogával felosztható „szervezettámogatási” keretből – a kisebbségi törvényben felsorolt vagy fel nem sorolt, de a törvényben foglalt definíciónak megfelelő nemzetiségek szervezeteit kell támogatni. Úgy gondoljuk az Olasz Szövetség nem ilyen.” Későbbi, április 2-i levelében már csak azért sem javasolta a szervezet támogatását, mert kérelme a határidő lejárta után érkezett. Wolfart rögzítette továbbá azt is, hogy „a Szövetség célkitűzései impozánsak, de maga a Szövetség inkább a baráti társaságok, azaz a társadalmi egyesületek kategóriájába sorolható.” Elvi álláspontként javasolta, hogy a kisebbségi pénzalapok preferáltjai a törvényben deklarált kisebbségek legyenek, illetve jelezte egyúttal a litván és a székely „kisebbség” jelentkezését is.

Megbeszélésre került sor az EJKVB vezetősége és a felkért szakértők között.

A hatpárti egyeztető bizottság tájékoztató megbeszélést tartott a meghívott kisebbségi vezetők számára a megszületett politikai megállapodásról.