>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Névmutató: Radics Katalin

Szokai Imre és Tabajdi Csaba, az MSZMP KB Külügyi osztályának helyettes vezetői – Szokai kinevezését követő napon – a Magyar Nemzetben megjelent, a „Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés” c. írásukban kiemelték, hogy „nemzetközi fellépésünk hitelét, erkölcsi fedezetét folyamatosan változó, bővülő, továbbfejlődő hazai nemzetiségi gyakorlatunk adhatja csak meg. Ez részünkről a belső demokratizálásunk szerves része; bármiféle kisebbséggel szembeni türelem megnyilvánulása. Az elmúlt évek gyakorlatának szellemében, a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak határozott képviselete, az érdemi kezdeményezés, e kérdések folyamatos szerepeltetése a nemzetközi fórumokon a jövőben is feltétlenül alapvető külpolitikai céljaink közé tartozik.”

Köpeczi Béla művelődési miniszter megküldte Radics Katalinnak, a KB TKKO vezetőjének a minisztérium tevékenységének és szervezetének fejlesztésére, átszervezésére vonatkozó tervezetet, amely nem kellően tisztázottnak tartotta a nemzetiségi terület felelősségi rendszerét, és ezért kezdeményezte a kormányzati felügyelet újragondolását.

Egy, a Radics Katalinnál lefolytatott korábbi beszélgetést követően, Stark Ferenc levélben arra kérte a nemzetiségi szövetségek vezetőit, hogy a nemzetiségek helyzetéről szóló, készülő PB-előterjesztéshez, a Nemzetiségi Tanácsadó Bizottság számára készítsenek egy-egy összefoglalót az adott kisebbség(ek) helyzetéről, és a politikai döntést igénylő kérdésekről.

Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) főtitkára aznap megküldte Stark Ferencnek a Bizottság részére szóló német szövetségi előterjesztést, amely a Szövetség VII. kongresszusa előtti, politikai döntést igénylő kérdéseket tartalmazta, nem ejtve viszont még szót a nemzetiségi törvény ügyéről.

Radics Katalin felkérő levelet intézett számos szakértőhöz, amelyben tudatta, hogy a TKKO megkezdte a nemzetiségi törvény politikai irányelveinek kidolgozását, és megküldte egyúttal Samu Mihály feljegyzését a nemzetiségi törvény megalkotásáról.

Stark Ferenc elkészítette a „Jelentés a Politikai Bizottságnak a nemzetiségi politika megvalósulásáról, a nemzetiségi szövetségek 1988-ban tartandó kongresszusairól (Alapanyag az előterjesztés tervezetéhez)” c. dokumentumot, amelyet másnap küldött meg Göndör Péternek, valamint a nemzetiségi szövetségek vezetőinek. Az utóbbiakat a szöveg véleményezésére kérte fel, emlékeztetve őket arra, hogy Radics Katalin ígérete szerint a végleges előterjesztés kialakítása a szövetségek részvételével fog történni. A jelentés kiemelte, hogy a kérdés jogi szabályozottsága nem kellően következetes és rendszerezett, az intézményrendszer működése pedig esetleges, ezért a nemzetiségpolitika megújítását javasolta, felhasználva a készülő nemzetiségi törvényt és az alkotmány módosítását.

Csalótzky György, az Igazságügyi Minisztérium (IM) Tudományos és Tájékoztatási Főosztály vezetője 20 példányban megküldte Radics Katalinnak a nemzetiségi jogokra vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezésekről készített összefoglalót, amelyet később a nemzetiségi törvény irányelveinek kidolgozásával foglalkozó munkacsoport tudott hasznosítani.

Radics Katalin levélben arra kérte Köpeczi Béla művelődési minisztert, hogy foglalja össze, milyen intézkedéseket tett az MM az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a nemzetiségi oktatással kapcsolatos, 1987-es állásfoglalásának a végrehajtása terén. A miniszter a vonatkozó dokumentumot május 23-án küldte meg, amelyet az osztályvezető beépíthetőnek, hasznosíthatónak ítélt a PB elé kerülő anyagban.

A Berecz János által elkészített „Feladatterv az MSZMP országos pártértekezlete állásfoglalásának végrehajtásához (tervezet)” c. dokumentum a 24. pontban, a Minisztertanács feladatai körében említette a nemzetiségi törvényt.

Radics Katalin megküldte a munkacsoport tagjainak a május 17-ei nemzetiségpolitikai ülés emlékeztetőjét, Herman József feljegyzését, a baranyai tanácsrendeletet, valamint a Művelődéspolitikai Munkaközösség „Nemzet, nemzetiség, reformpolitika” c. anyagát.

Radics Katalin elkészítette a „Jelentés a Politikai Bizottság részére a nemzetiségi szövetségek helyzetéről, javaslat a további feladatokra” c. dokumentumot, amelyet másnap láttamozott Pál Lénárd, a KB kulturális titkára.

Hoóz István, a Pécsi Tudományegyetem tanára megküldte Radics Katalinnak „A nemzetiségi törvény előkészítését és megvalósítását szolgáló számbavétel általános elveiről” c. feljegyzését, amely elsősorban a nemzetiségi hovatartozás meghatározásának nehézségeire koncentrált, és a nemzetiségek létszámáról becslésszerű felmérést javasolt a helyi tanácsok bevonásával.

Ülésezett az MNDSZ elnöksége, amelynek napirendjén szerepelt a tervezett nemzetiségi törvényhez kapcsolódó javaslatok megfogalmazása.

Az MSZMP PB ülése Radics Katalin előterjesztésében megtárgyalta a „Jelentés a hazai nemzetiségek helyzetéről; javaslat a további feladatokra” c. napirendi pontot, amely dokumentumból párthatározat született (H/182/1988.). A feladatok között hangsúlyosan kezelte a nemzetiségi lét jogi kereteinek és feltételrendszerének, továbbá az állami irányítás és koordinálás rendezését, illetve a szövetségek működésének továbbfejlesztését. Az előterjesztésnek megfelelően kimondta, hogy „nemzetiségi politikánk és nemzetiségpolitikai gyakorlatunk szükséges megújulása érdekében olyan aktív kisebbségvédelmi, tehát támogató jellegű nemzetiségpolitikára van szükség, amely képes biztosítani a nemzetiségi lakosság azonosságtudatának erősödéséhez, anyanyelvhasználatának, sajátos kultúrájának fejlődéséhez nélkülözhetetlen feltételeket. Mindenekelőtt rendezni kell a nemzetiségi lét jogi kereteit és feltételrendszerét. A nemzetiségi kérdés jogi szabályozása jelenleg nem kellően következetes és rendezett: az Alkotmány az állampolgárok alapvető egyéni jogai körében rendelkezik a nemzetiségi jogokról, és a nemzetiségek számára kollektív jogokat is megállapít, azonban az Alkotmány e rendelkezéseinek lebontása a törvényekben következetlen. Nemzetiségi politikánk elveinek egységes jogi keretbe és következetes rendszerbe foglalása érdekében született meg ebben az évben az Országgyűlés által is elfogadott javaslat nemzetiségi törvény megalkotására.” A PB megbízott két osztályt (TKKO és KAO) azzal, hogy az év őszén terjessze be a nemzetiségi törvény irányelveit. Szükségesnek tartotta azt is, hogy a KB Külügyi Osztálya tájékoztassa a szomszéd országok testvérpártjait a nemzetiségi törvény előkészületeiről. Az 1988. év második felére szóló, szintén elfogadott munkaterv szerint a beterjesztés határideje október 18-a lett. Az irányítás átszervezésének feladata pedig a kormányé lett.

Márk György megküldte a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit Radics Katalinnak, amely az oktatás, a névhasználat, a kétnyelvű feliratok, valamint a szövetségek helyzetének és az állam és egyház viszonyának a rendezését szorgalmazta.

Mándity Marin megküldte a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit Radics Katalinnak. A dokumentum szerint a törvénynek meg kell határoznia a nemzetiség fogalmát, a jogokat és kötelességeket, a nemzetiségi szövetségek helyét, illetve ki kell fejeznie a többségi nemzet felelősségét. Kiterjedt nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogok biztosítását, valamint egy, a részleteket tartalmazó végrehajtási utasítás kimunkálását szorgalmazta.

Hambuch Géza megküldte a június 8-ai keltezésű, a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit (Javaslatok nemzetiségi törvény megalkotásához) Radics Katalinnak, amely a június közepei, szövetségi anyagok közül a legbővebbnek és leginkább kidolgozottnak bizonyult. A dokumentum átfogóan foglalkozott a törvény céljaival, személyi hatályával, az egyéni és kollektív jogokkal, ezek érvényesítésével, a megreformált struktúrával és vétójoggal bíró szövetségekre épülő érdekképviselettel, valamint hangsúlyosan a kulturális és oktatási ügyekkel.

Stark Ferenc (Javaslat a nemzetiségi törvény elveire) elkészítette a feljegyzését a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok forrása a „néphatalom elve”, az állam támogató politikát folytat, amelynek alanya maga a nemzetiségi lakosság és autonóm szervezeteik, illetve az állam síkra száll a határon túli nemzetiségi kapcsolatok kialakításáért. Elengedhetetlennek tartotta a jogosultságnál a nemzetiség és a nemzetiséghez tartozás fogalmi meghatározását, illetve a kettős kötődés elismerését. Egyes intézkedéseknek pedig a nehezen meghatározható területi érvényt emelte ki.

Samu Mihály egyetemi tanár is elkészítette a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzését (Előterjesztés a nemzetiségi törvény koncepciójáról), amely leszögezte a javasolt alapelveket, majd a hangsúlyt a nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogokra helyezte. Végül pedig új szervezeti-intézményi megoldásokat szorgalmazott a kérdés kezelésében (országgyűlési bizottság, államtitkárság, nemzetiségi bizottságok stb.). Álláspontja szerint a törvény más kisebbségekre csak akkor vonatkozzon, ha azok kellő szervezettségi szintet értek el.

Garamvölgyi József, a HNF OT titkára arról értesítette Radics Katalint, hogy a HNF vállalja a nemzetiségi törvényjavaslat társadalmi vitára bocsátását.