Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

Keresés    á é í ó ö ő ú ü ű ă î â ţ ş    
   Szűkítés         -       
Tételek száma: 20       Lapozás: 1-10 | 11-20

Intézménymutató: Szabad Demokraták Szövetsége


1992. október 12.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Balogh Gábor, a független képviselők vezérszónoka a javaslat számos pontját bírálta. Jakab Róbertné (MSZP) szlovák nyelvű felszólalásában pozitívumokat és negatívumokat egyaránt felsorolt. Ez utóbbiak között említette a kisebbségek meghatározását, a csekély hatásköröket és a deklaratív jellegű rendelkezéseket. Speidl Zoltán (MDF) elismerte, hogy nem lehet azt pontosan tudni, hogy kiknek is, hány embernek és milyen kisebbségeknek hozzák meg a jogszabályt. Szerinte a kisebbségeken belül is nagy a megosztottság, hatalmi harcok dúlnak, amelyekből egyesek politikai tőkét is kovácsolnának. Hága Antónia (SZDSZ) visszautasította a kisebbségi szervezetek bírálatát, Németh Zsolt (FIDESZ) pedig kijelentette, hogy a javaslat nem jó, és nem indokolt róla olyan pátosszal beszélni, ahogy azt szerinte a kormánypárti képviselők tették.

1992. október 22.

Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke, SZDSZ-es országgyűlési képviselő sajtótájékoztatóján kisebbségellenesnek minősítette a kisebbségi törvényjavaslatot, mivel szerinte csupán néhány településen lehet majd kisebbségi önkormányzatot létrehozni, és a javaslat a kisebbségi jogokat nem természetesnek, hanem a többség kegyeként értelmezte. Célszerűnek tartotta háromoldalú tárgyalások megkezdését a Kisebbségi Kerekasztal, a kormány és pártok részvételével.

1993. március 9.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Kávássy Sándor (FKGP) felvetette a számarányok kérdését a kollektív jogok biztosítása kapcsán, a százéves honosság szükségességét, és a taxáció hitelességét. Vona Ferenc (MDF) a honosság időhatárát esetleg az 1947-es békeszerződésnél húzta volna meg. Péli Tamás (MSZP) a finanszírozás fontosságára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a cigány kisebbség problémáira. Wekler Ferenc (SZDSZ) szerint a törvénynek nem az a feladata, hogy szociális kérdéseket megoldjon, hanem az, hogy megteremtse a kisebbségi identitás megőrzésének lehetőségeit. Ugyanakkor ő is kifogásolta a kisebbségekkel kapcsolatos felelősség úgymond áthárítását a települési önkormányzatokra. Rámutatott, hogy megfelelő támogatási alapok nélkül nem érdemes törvényt alkotni. Varga János (MDF) javaslata az etnikum fogalmának bevezetésére irányult, és a százéves honosság helyett 1920-at jelölte volna meg időhatárként. Dénes János független képviselő szerint, ha a cigányság úgymond a körülményekhez képest hamarabb jut előnyökhöz, akkor az állítása szerint 3,5 millió cigány a magyar társadalom rémálma lesz. Horváth Aladár (SZDSZ) kifogásolta, hogy a törvényjavaslat szerinte a kisebbségi jogokat mintegy adományként kezeli, deklaratív rendelkezéseket tartalmaz, megfelelő garanciák nélkül. „Összefoglalva: az államalkotó kisebbségek kisebbségi önkormányzatai nem kisebbségiek. Nem kisebbségiek, mert nem a kisebbségek hozzák létre, mert nem autonómok, feladatuk és hatáskörük többségi testületi döntéstől függ, mert a kisebbségeknek nem felelősek.” Az ellenzéki képviselő a javaslatot alapvetően a hazai roma kisebbség érdekei és szükségletei ellen valónak értékelte. Végül azt javasolta, hogy azt a kormány vagy vonja vissza, vagy pedig a hatpárti módosító csomag készítésébe vonják be a Kisebbségi Kerekasztalt.

1993. március 19.

Fodor Gábor levélben kérte fel Bíró Gáspár (MDF), Bodáné Pálok Judit (NEKH), Kaltenbach Jenő (AB), Kardos Gábor (SZDSZ), Lőrincz Csaba (FIDESZ), Pálfalvy Éva (FKGP), és Wiener György (MSZP) szakértőket, hogy a megszületett hatpárti politikai megállapodás alapján április 1-éig készítsék el a normaszöveg-tervezetet, illetve vegyenek részt a hatpárti módosító indítványcsomag kidolgozásában. A szakértőket meghívta egyúttal a március 24-én tartandó első megbeszélésre is.

Ugyancsak levélben tájékoztatta Petrusán Györgyöt és más kisebbségi vezetőket arról, hogy a hatpárti tárgyalások legutolsó ülésén megszületett a politikai konszenzus, és egyúttal meghívta őt a március 25-i tájékoztató megbeszélésre.

1993. április 14.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Dénes János független képviselő szerint kisebbségi törvényt Magyarországon kizárólag csak a térség népeivel közösen lehet alkotni. Kijelentette, hogy „térségünkben letapinthatóan kannibalizmus folyik.” Kérte, hogy ne zárják le az általános vitát, mert több módosító indítványt kíván benyújtani. Az ellenzéki véleményekkel szembeszállva Csapody Miklós (MDF) kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet nem volt azonos a kormány álláspontjával, és azóta a szöveg szakmai szempontból csak javult, több kérdésben lényeges egyezést is sikerült elérni. Ezekkel a megállapításokkal viszont Horváth Aladár (SZDSZ) nem tudott egyetérteni. Csapody hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat megoldásait az Európai Népcsoportok Föderális Uniója és az ET is méltatta. Jánosi György (MSZP) felszólalásában a kisebbségi önkormányzatiságnál bizonyos szempontból fontosabb ítélt kulturális kérdésekre tért ki. Tabajdi Csaba (MSZP) számos kritikai észrevételt és javaslatot fogalmazott meg, köztük a jogalanyiság és a kisebbségi önkormányzatiság problémáival kapcsolatban.

1994. június 24.

A választásokon győztes MSZP és SZDSZ megkötötte a koalíciós megállapodást, amelynek XI. fejezete a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek ügyeit is érintette. A dokumentum szerint a koalíciós kormány támogatni kívánja a kisebbségek önszerveződésének folyamatát, a kisebbségi önkormányzatok megalakulását, a kulturális autonómia megvalósulását és kiteljesedését, valamint a parlamenti képviselet rendezését. A dokumentum szakmai-politikai egyeztető fórumként Kisebbségi Koordinációs Tanács életre hívását szorgalmazta, amely a kormány, a parlamenti pártok, a kisebbségek képviselőit, illetőleg szakértőket tömörített volna. Úgy foglalt végül állást, hogy szakértői szinten át kell tekinteni a kisebbségi törvénynek a kisebbségi önkormányzati választások lebonyolítására, valamint az önkormányzatok megalakítására vonatkozó részeit, és el kell végezni a szükséges korrekciót.

1994. július 6.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése áttekintette az MSZP és az SZDSZ által megkötött koalíciós szerződés kisebbségekre vonatkozó részeit. Lásztity Péró, a Kerekasztal ügyvezető elnöke szerint fordulatra van szükség a kormány és a kisebbségek viszonyában, amely a kulturális autonómia anyagi és jogi feltételeinek megteremtésében jelenne meg.

1998. május 4.

A Magyar Hírlap beszámolt arról, hogy ebben a ciklusban már biztosan nem dönt a kormány a kisebbségi törvény tervezett módosításáról, ami a lap információi szerint a koalíciós pártok eltérő módosítási elképzeléseinek volt tulajdonítható. Többek között ezért javasolták a tervezetet további egyeztetésre. Az MSZP szerette volna a kisebbségi önkormányzati választásokkal együtt anonim módon felmérni a kisebbségek létszámát, míg az SZDSZ az országos önkormányzatok választásán változtatott volna.

1998. október 21.

Megtartotta az EJKVB ad hoc bizottsága az alakuló ülését és ennek keretében a programjának megbeszélését. A bizottság tagjai a következő országgyűlési képviselők lettek: Hargitai János elnök (FIDESZ), Csapody Miklós (MDF), Tímár György (1999-ig, majd Balogh József, FKGP), Jakab Róbertné (MSZP), Tabajdi Csaba (MSZP), Fodor Gábor (SZDSZ), és ifj. Hegedűs Lóránt (Magyar Igazság és Élet Pártja).

2005. október 17.

Az EJKVB ülése 15 igen és 1 tartózkodás mellett támogatta az Alkotmányügyi bizottság javaslatát, amely kihagyta a kedvezményes önkormányzati mandátumhoz jutás lehetőségét az ismételt elfogadásra váró törvénymódosításból. Emellett kompromisszum született az ügyben, hogy lépéseket tesznek a kedvezményes mechanizmus megvalósítása érdekében: az erről szóló határozati javaslatot a bizottság 17 igen és 1 tartózkodás mellett támogatta.

Az Országgyűlés plenáris ülésén lezajlott az elfogadott, de ki nem hirdetett törvény és a kapcsolódó határozati javaslat együttes vitája, amelynek eredményeként a Ház elfogadta a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvényt, amelyet november 19-én a házelnök, 24-én pedig a köztársasági elnök írt alá. Így a jogszabály az év november 25-én lépett hatályba.

A négy parlamenti párt képviselői (Németh Erika (MSZP), Teleki László (MSZP), Fodor Gábor (SZDSZ), Kis Zoltán (SZDSZ), Farkas Flórián (FIDESZ- MPSZ), Gruber Attila (FIDESZ – MPSZ), Csapody Miklós (MDF), Karsai Péter (MDF) közösen kezdeményezték egy országgyűlési határozati javaslat elfogadását a kisebbségek kedvezményes önkormányzati mandátumhoz jutása érdekében (H/17876.), amely egy erről szóló törvényjavaslat kidolgozását célozta meg. A javaslatot az Országgyűlés a 81/2005. (X. 19.) sz. határozatával fogadta el.

A Figyelőnek nyilatkozó kisebbségi szakértők szerint ugyanakkor a kisebbségi törvény további módosításra szorul, mert problémák vannak a települési és kisebbségi önkormányzatok közötti feladat- és hatáskörmegosztással, valamint a kisebbségi testületek finanszírozásával kapcsolatban.

kapcsolódók


további kronológiák


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2008
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék