>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Magyar Szocialista Munkáspárt

Az MSZMP országos pártértekezlete. Az elfogadott állásfoglalás szerint „törvényben kell szabályozni (…) a nemzetiségek jogait, valamint az egyéni és közösségi jogok védelmének garanciáit.” A korábban tervezett, a romániai magyarság helyzetével kapcsolatos kritikával szemben, némileg tompítottan rögzítette azt, hogy „a magyarság mintegy harmada határainkon kívül él, közülük legtöbben a szomszédos szocialista országokban. Szocialista viszonyok között természetesnek tartjuk az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok érvényesítését. A nemzetiségek, bármely országban éljenek is, joggal igényelnek támogatást anyanyelvük megőrzéséhez, kultúrájuk fejlesztéséhez, az anyanemzethez fűződő kapcsolataik ápolásához. A helyzetükkel kapcsolatban felmerülő problémákat csakis a humanizmus érvényesítésével, az egyetemes emberi jogok és a demokrácia szavatolásával lehet rendezni. Mindehhez szükséges az is, hogy oldódjanak a múltból öröklött előítéletek. Törekvésünk, hogy minden szomszédos néppel erősödjön a megértés, a bizalom és az együttműködés. Meggyőződésünk, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és a szomszédos országokban élő magyarság kettős kötődése jól szolgálhatja a szomszéd népek közötti megértés és bizalom erősödését.”

A Berecz János által elkészített „Feladatterv az MSZMP országos pártértekezlete állásfoglalásának végrehajtásához (tervezet)” c. dokumentum a 24. pontban, a Minisztertanács feladatai körében említette a nemzetiségi törvényt.

Radics Katalin megküldte a munkacsoport tagjainak a május 17-ei nemzetiségpolitikai ülés emlékeztetőjét, Herman József feljegyzését, a baranyai tanácsrendeletet, valamint a Művelődéspolitikai Munkaközösség „Nemzet, nemzetiség, reformpolitika” c. anyagát.

A Berecz János által kidolgozott újabb változat, a „Feladatterv az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának végrehajtásához (a Politikai Bizottság javaslata)” c. dokumentum változatlanul a Minisztertanács számára ajánlotta a nemzetiségi törvényjavaslat kidolgozását.

A HNF Országos Titkársága elfogadta a Propaganda és Művelődési Osztály május 25-ei beszámolóját a nemzetiségi kongresszusok előkészítő munkálatairól. A jelentés megállapította, hogy „társadalmi igényt fogalmazott meg és terjesztett az Országgyűlés elé a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága vezető titkára nemzetiségi törvény megalkotását javasolva. A törvény politikai előkészítésének munkálatai folynak, ebben részt veszünk.”

Stark Ferenc korábbi szóbeli ígérete alapján megküldte Timoránszky Péternek, az IM főosztályvezető-helyettesének a nemzetiségi törvény előkészítésével kapcsolatos háttéranyagokat, amelyek többsége a Radics Katalin által vezetett munkacsoporthoz köthetően született (Stark Ferenc, Samu Mihály, Herman József, Hambuch Géza feljegyzései, a Baranya megyei nemzetiségpolitikai tanácsrendelet, az MSZMP nemzetiségpolitikai határozatairól szóló összefoglaló, a hatályos jogszabályok nemzetiségi jogokra vonatkozó rendelkezései, valamint a PB számára készített jelentés a nemzetiségpolitika megvalósulásáról). Az osztályvezető mellékelte továbbá két korábbi, 1987 őszén készült tanulmányát is („A nemzetiségpolitikai funkciók ellátására (is) hivatott intézmények működése”, „Nemzetiségkép a mai magyar politikai és közgondolkodásban”).

Az MSZMP PB ülése Andics Jenő előterjesztésében megvitatta, és közbeeső jelentésként elfogadta „A nemzet és nemzeti kisebbségek néhány kérdése” című, a KB Társadalompolitikai Osztálya által kidolgozott anyagot. A PB helyeselte azt, hogy a témával átfogóan kell foglalkozni, a munkát hasznosítani kell a készülő programnyilatkozat kidolgozása során, valamint az ülés kinyilvánította azt is, hogy a tervezett pártkongresszus után a párt valamelyik szerve egy átfogó tanulmány keretében foglaljon állást a nemzeti-nemzetiségi ügyekben. A megtárgyalt javaslat kimondta, hogy „a mai Magyarország egyenjogúságot, diszkrimináció-mentességet és az önálló fejlődés lehetőségét kívánja biztosítani az ország területén élő valamennyi nemzeti kisebbségnek. Előmozdítja a társadalomba való integrálódásukat, de asszimilációjukhoz nem fűződik érdeke. Arra törekszik, hogy a demokratizálódó intézményrendszerünk működését hassa át kisebbségek védelme. A nemzeti kisebbségek szövetségeinek megnövekedett érdekvédelmi szerepe mellett, megkülönböztetett figyelmet fordítunk a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatására. (…) Az MSZMP kifejezi meggyőződését, hogy bel- és külpolitikánknak egyaránt törekednie kell a kollektív kisebbségi jogok biztosítása, a kulturális autonómia és az önrendelkezés elveiből következő nemzetiségi lét feltételeinek megteremtésére.”

A KB ülése megtárgyalta az MSZMP programnyilatkozatának szeptember 18-i tervezetét, amely szerint a párt „mindent elkövet, hogy a hazai kisebbségek a legfejlettebb nemzetközi normáknak megfelelő kulturális autonómiát és politikai részvételi lehetőséget élvezzenek.” A célkitűzés a későbbiekben ugyanilyen formában fogalmazódott meg az október 7-én megalakult Magyar Szocialista Párt (MSZP) programnyilatkozatában.

Az Országgyűlés elfogadta az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvényt, amely október 23-án lépett hatályba. A módosítás 34. §-a a „nemzeti és nyelvi” kisebbségeket államalkotónak minősítette, és fennmaradásukkal kapcsolatban alapvető állami kötelezettségeket fogalmazott meg: „68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és nyelvi kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és nyelvi kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.”

A Magyar Nemzetnek adott interjújában Samu Mihály aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az 1988-ban megkezdett törvény-előkészítés folyamata leállt. Úgy ítélte meg, hogy az 1988 végi KB-állásfoglalás után csak néhány adminisztratív intézkedés történt a területen: a megvalósítást szerinte az MSZMP vezetése mintha elfeledte volna, és az ellenzék sem erőltette az ügyet. A törvény alapelveiként hangsúlyozta ugyanakkor a kollektív jogok, a többletjogok, az államalkotó mivolt, valamint megfelelő intézményes megoldások elismerését és jogszabályi rögzítését. Az utóbbi keretében egy, kormányzati szinten döntési és vétójoggal rendelkező szerv felállítását javasolta.

A NEKT a kisebbségi törvénytervezet aznapi vitájára meghívta a tizenkét, országos listát állító párt képviselőit. Az Agrárszövetség, a FIDESZ, a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Hazafias Választási Koalíció, az MSZMP, az MSZP, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Vállalkozók Pártjának megjelent szakértői egyetértettek abban, hogy szükség van kisebbségi törvényre. A megbeszélésen nem képviseltette magát a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), az MDF, a Magyar Néppárt és az SZDSZ.