>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: Magyar Demokrata Fórum

Az EJKVB ülésén bejelentették, hogy a kisebbségi törvénytervezet előkészítésével foglalkozó albizottság befejezte a munkáját, és a szakértői anyagról hamarosan megkezdődnek a hatpárti egyeztető tárgyalások.

Találkozóra került sor a Kisebbségi Kerekasztal és az MDF képviselői között, amelynek keretében a felek megvitatták a kisebbségi törvény alapkérdéseit és egyetértés mutatkozott annak alapvető hibáiban is (helyi és országos kisebbségi önkormányzatok, kulturális autonómia). Abban is egyetértettek, hogy gyors törvényalkotásra lenne szükség, de ez nem mehet a megalapozottság rovására.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének ülése, amelyen a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó fejezet került részben megtárgyalásra. Az ellenzéki pártok a helyi szinten tervezett három különböző kisebbségi önkormányzati formát túl bonyolultnak találták, és a települési önkormányzat átalakulásának is csak akkor látták értelmét, ha az pluszforrásokkal párosul. Az MDF és a KDNP azonban ragaszkodott ehhez a formához, lévén, hogy ez testesíti meg a területi igazgatási autonómiát.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének ülésén sikerült megállapodni a finanszírozás bizonyos alapkérdéseiben, míg a kisebbségi önkormányzati formák ügyében a képviselők még nem jutottak el az egyezségig. A kialakult megállapodás érintette az országos kisebbségi önkormányzatok induló ingatlan- és tőkevagyonát, az elsősorban feladatfinanszírozásra létrejövő Alap összetételének rögzítését, a nemzetiségi oktatás normatív támogatását, valamint a személyi jövedelemadó lehetséges kisebbségi célú felhasználását. A finanszírozással kapcsolatban azonban tisztázatlan maradt többek között a települési önkormányzatoknak a kisebbségi testületek létrejöttével összefüggő kompenzálásának kérdése.

Csapody Miklós (MDF), az egyeztetés soros elnöke levélben arra kérte Töttössy Istvánnét, az MKM Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának főosztályvezetőjét, hogy a soron következő ülésre juttassa el az észrevételeit, módosító javaslatait a kisebbségek kulturális és oktatási jogaival, kulturális autonómiájával kapcsolatban.

G. Buquicchio, az ET Joggal a Demokráciáért Európai Bizottságának titkára megküldte Bratinka Józsefnek, a magyar delegáció elnökének és Fodor Gábornak, a Bizottságnak a 14. ülésén (Velence, 1993. február 5-6.) jóváhagyott véleményét a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 5190. számú magyar törvényjavaslatról, amelyet figyelemreméltónak és nagyon meggyőzőnek minősített. A Bizottság kétségének adott hangot ugyanakkor a százéves időkorlát megfogalmazása kapcsán, illetve javasolta a kisebbségi nyelvek bővítésének a lehetőségét is, valamint a hatálynak a vallási kisebbségekre való kiterjesztését.

Csapody Miklós, Józsa Fábián, Speidl Zoltán, Zétényi Zsolt, az MDF képviselői elkészítették a párt javaslatát a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó szabályok egyszerűsítéséről.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti egyeztetésének ülésén a kulturális autonómia kérdései szerepeltek a napirenden, amelyek terén sikerült is részmegállapodásokat elérni (új fejezetcím, 8 fő esetén tanulócsoport vagy osztály indítása kötelező stb.). A megbeszélésen ismertették Catherina Lalumiere, az ET főtitkárának budapesti látogatásának tapasztalatait, illetve megegyezés született arról, hogy a koncepcionális kérdések eldöntését követően a pártok szakértői fogják kidolgozni a módosító normaszöveget.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Kávássy Sándor (FKGP) felvetette a számarányok kérdését a kollektív jogok biztosítása kapcsán, a százéves honosság szükségességét, és a taxáció hitelességét. Vona Ferenc (MDF) a honosság időhatárát esetleg az 1947-es békeszerződésnél húzta volna meg. Péli Tamás (MSZP) a finanszírozás fontosságára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a cigány kisebbség problémáira. Wekler Ferenc (SZDSZ) szerint a törvénynek nem az a feladata, hogy szociális kérdéseket megoldjon, hanem az, hogy megteremtse a kisebbségi identitás megőrzésének lehetőségeit. Ugyanakkor ő is kifogásolta a kisebbségekkel kapcsolatos felelősség úgymond áthárítását a települési önkormányzatokra. Rámutatott, hogy megfelelő támogatási alapok nélkül nem érdemes törvényt alkotni. Varga János (MDF) javaslata az etnikum fogalmának bevezetésére irányult, és a százéves honosság helyett 1920-at jelölte volna meg időhatárként. Dénes János független képviselő szerint, ha a cigányság úgymond a körülményekhez képest hamarabb jut előnyökhöz, akkor az állítása szerint 3,5 millió cigány a magyar társadalom rémálma lesz. Horváth Aladár (SZDSZ) kifogásolta, hogy a törvényjavaslat szerinte a kisebbségi jogokat mintegy adományként kezeli, deklaratív rendelkezéseket tartalmaz, megfelelő garanciák nélkül. „Összefoglalva: az államalkotó kisebbségek kisebbségi önkormányzatai nem kisebbségiek. Nem kisebbségiek, mert nem a kisebbségek hozzák létre, mert nem autonómok, feladatuk és hatáskörük többségi testületi döntéstől függ, mert a kisebbségeknek nem felelősek.” Az ellenzéki képviselő a javaslatot alapvetően a hazai roma kisebbség érdekei és szükségletei ellen valónak értékelte. Végül azt javasolta, hogy azt a kormány vagy vonja vissza, vagy pedig a hatpárti módosító csomag készítésébe vonják be a Kisebbségi Kerekasztalt.

Fodor Gábor levélben kérte fel Bíró Gáspár (MDF), Bodáné Pálok Judit (NEKH), Kaltenbach Jenő (AB), Kardos Gábor (SZDSZ), Lőrincz Csaba (FIDESZ), Pálfalvy Éva (FKGP), és Wiener György (MSZP) szakértőket, hogy a megszületett hatpárti politikai megállapodás alapján április 1-éig készítsék el a normaszöveg-tervezetet, illetve vegyenek részt a hatpárti módosító indítványcsomag kidolgozásában. A szakértőket meghívta egyúttal a március 24-én tartandó első megbeszélésre is.

Ugyancsak levélben tájékoztatta Petrusán Györgyöt és más kisebbségi vezetőket arról, hogy a hatpárti tárgyalások legutolsó ülésén megszületett a politikai konszenzus, és egyúttal meghívta őt a március 25-i tájékoztató megbeszélésre.

Speidl Zoltán és Józsa Fábián, MDF-es képviselők sajtótájékoztatót tartottak a kisebbségi törvényjavaslatról, amely Speidl szerint Európában egyedülálló és példamutató is lehet. Úgy ítélte meg, hogy bár a javaslat szövege 1991 szeptembere óta módosult, de drámai különbségről nem lehet beszélni. Józsa szerint a kompromisszumok eredményeként készülő hatpárti megegyezést a nemzetiségi szervezetek nagy része támogatja.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti politikai egyeztetése a szakértői normaszöveg-javaslatról, amelynek keretében az eredetileg tervezettel ellentétben csak az első 29 paragrafusra vonatkozó szöveget tudták megtárgyalni. A FIDESZ képviselője – tekintettel a kisebbségi szervezetek igényeire – fenntartásokat fogalmazott meg a dokumentummal kapcsolatban, amely mellett azonban az MDF határozottan kiállt.

Horváth Aladár a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta, hogy szükséges tágítani a javaslat nyújtotta lehetőségeket, hogy azokkal a magyarországi cigányság egésze élhessen, és ne csupán néhány, csekély számú településen lehessen kisebbségi önkormányzatokat létrehozni. Érvelt továbbá amellett is, hogy az országos önkormányzatban arányos képviseletre van szükség a kisebb és a nagyobb települések tekintetében. Végül egy olyan normatív támogatási rendszer kialakítását sürgette, amelyről nem a kormány, hanem a parlament dönthetne. Petrusán György szerint kétségtelen, hogy a törvényi lehetőségekkel nem minden kisebbség tud majd egyformán élni az eltérő feltételrendszer következtében. Úgy vélte, hogy a hazai kisebbségeknek tudomásul kell venniük: akkor jó törvényt nem lehet létrehozni.

Az Országgyűlés plenáris ülésén folytatódott a törvényjavaslat általános vitája. Dénes János független képviselő szerint kisebbségi törvényt Magyarországon kizárólag csak a térség népeivel közösen lehet alkotni. Kijelentette, hogy „térségünkben letapinthatóan kannibalizmus folyik.” Kérte, hogy ne zárják le az általános vitát, mert több módosító indítványt kíván benyújtani. Az ellenzéki véleményekkel szembeszállva Csapody Miklós (MDF) kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet nem volt azonos a kormány álláspontjával, és azóta a szöveg szakmai szempontból csak javult, több kérdésben lényeges egyezést is sikerült elérni. Ezekkel a megállapításokkal viszont Horváth Aladár (SZDSZ) nem tudott egyetérteni. Csapody hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat megoldásait az Európai Népcsoportok Föderális Uniója és az ET is méltatta. Jánosi György (MSZP) felszólalásában a kisebbségi önkormányzatiságnál bizonyos szempontból fontosabb ítélt kulturális kérdésekre tért ki. Tabajdi Csaba (MSZP) számos kritikai észrevételt és javaslatot fogalmazott meg, köztük a jogalanyiság és a kisebbségi önkormányzatiság problémáival kapcsolatban.

Göncz Árpád a Parlamentben fogadta Doncsev Tosot. Az államfő a találkozón leszögezte, hogy a kisebbségi törvény a hazai kisebbségeknek készült, és felkérte a kisebbségi vezetőt arra, hogy a Kisebbségi Kerekasztal is mérje fel a jogszabály megvalósulásához szükséges feltételeket és az anyagi vonzatokat.

Az MDF Kisebbségpolitikai munkacsoportja közleményt adott ki, amely szerint a munkacsoport örömmel és megnyugvással fogadta a kelet-közép-európai, de egész európai viszonylatban is jelentős hazai kisebbségi törvény megszületését, amely csak az 1867-es nemzetiségi törvényhez hasonlítható. „Bízunk benne, hogy a törvény, s ennek szelleme Európa országai számára mintát jelent, amely által megteremthető az etnikai konfliktusok nélküli Európa közös nyelve.”