Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

Keresés    á é í ó ö ő ú ü ű ă î â ţ ş    
   Szűkítés         -       
Tételek száma: 109       Lapozás: 1-10 ... 91-100 | 101-109

Intézménymutató: Kisebbségi Kerekasztal


1993. június 28.

Az Országgyűlés plenáris ülésén lezajlott és le is zárult a törvényjavaslat részletes vitája, amelynek során a képviselők felhívták a figyelmet a módosító javaslataikra. Németh Zsolt (FIDESZ) kiemelte, hogy Tabajdi Csabával, Mészáros Istvánnal és a Kisebbségi Kerekasztal közreműködésével dolgoznak ki csatlakozó módosító indítványokat.

1993. július 13.

Göncz Árpád a Parlamentben fogadta Doncsev Tosot. Az államfő a találkozón leszögezte, hogy a kisebbségi törvény a hazai kisebbségeknek készült, és felkérte a kisebbségi vezetőt arra, hogy a Kisebbségi Kerekasztal is mérje fel a jogszabály megvalósulásához szükséges feltételeket és az anyagi vonzatokat.

Az MDF Kisebbségpolitikai munkacsoportja közleményt adott ki, amely szerint a munkacsoport örömmel és megnyugvással fogadta a kelet-közép-európai, de egész európai viszonylatban is jelentős hazai kisebbségi törvény megszületését, amely csak az 1867-es nemzetiségi törvényhez hasonlítható. „Bízunk benne, hogy a törvény, s ennek szelleme Európa országai számára mintát jelent, amely által megteremthető az etnikai konfliktusok nélküli Európa közös nyelve.”

1993. július 16.

Megjelent a kormány nyilatkozata, amely kiemelkedő eseményként értékelte és üdvözölte a kisebbségi törvény elfogadását. „A Kormány meggyőződése szerint jelentős mértékben hozzájárult a törvényalkotás sikeréhez, hogy a kisebbségek mint államalkotó tényezők képviselőiken keresztül egyenrangú tárgyalópartnerként részt vettek a törvény előkészítési folyamatában.” A törvény kulcselemeiként a kisebbségi önkormányzatiságot, a kulturális autonómiát, a közösségi jogokat, illetve az identitásválasztás szabadságát emelte ki a dokumentum. Leszögezte végül, hogy „Magyarország kisebbségi politikája semmilyen tekintetben nem függvénye más országok magyar kisebbségekkel szemben folytatott politikájának.”

Jeszenszky Géza sajtótájékoztató keretében elmondta, hogy tartozunk ezzel a Magyarországon élő kisebbségeknek, hogy otthon érezhessék magukat. Wolfart János arra a kérdésre, hogy a hazai kisebbségek képviselői miért nem voltak jelen a végszavazáson, azt válaszolta, hogy az Országgyűlés túlterheltsége miatt nem tudták előre megmondani, melyik nap, hány órakor kerül sor a szavazásra.

Paulik Antal a Pesti Hírlapnak adott interjújában úgy ítélte meg, hogy lehet bár jó az elfogadott kisebbségi törvény, de a magyarországi kisebbségek már belefásultak az elmúlt négy évbe, passzívvá váltak az előkészítés során, ezért kérdéses, hogy ki fogja tartalommal megtölteni a jogszabályt. Kifogásolta végül azt is, hogy a végszavazásra a Kisebbségi Kerekasztal vezetői nem kaptak meghívót.

1993. szeptember 23.

A Kisebbségi Kerekasztal sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a hamarosan hatályba lépő kisebbségi törvény számos előremutató elemet tartalmaz, de valójában csak az addigi szokásjog emelkedik törvényerőre, valódi „rendszerváltás” nem lesz a kisebbségek életében. A Kerekasztal mindenekelőtt azokat a garanciákat hiányolta, amelyek a deklarált jogok biztosításához lennének szükségesek. Felrótták a jogszabálynak, hogy a kisebbségi vezetők nem vehetnek részt az önkormányzati választások ellenőrzésében, a szavazólapokon csak magyarul tüntetik fel az információkat, és a települési kisebbségi önkormányzattá való átalakulás is komoly veszélyeket rejt magában.

1994. március 23.

A Kisebbségi Kerekasztal megállapította, hogy a kisebbségi törvény elfogadása után sem történt jelentős fordulat Magyarország kisebbségpolitikájában.

1994. július 6.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése áttekintette az MSZP és az SZDSZ által megkötött koalíciós szerződés kisebbségekre vonatkozó részeit. Lásztity Péró, a Kerekasztal ügyvezető elnöke szerint fordulatra van szükség a kormány és a kisebbségek viszonyában, amely a kulturális autonómia anyagi és jogi feltételeinek megteremtésében jelenne meg.

1994. július 25.

Tabajdi Csaba találkozott az országos kisebbségi szervezetek képviselőivel és a Kisebbségi Kerekasztal ügyvezető elnökével, amely tanácskozáson részt vett Wolfart János is. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón Tabajdi Csaba elmondta, hogy az önkormányzati választásokig számos, az önkormányzati és a kisebbségi törvény közt meglévő joghézagot kell megszüntetni. Lásztity Péró elmondása szerint a kisebbségeknek kész javaslataik is voltak a kisebbségi törvény jogi hézagjainak kiküszöbölésére.

1994. augusztus 8.

A MEH, a kisebbségi szervezetek és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői részvételével megtartott politikai egyeztető tárgyaláson a felek megállapodtak abban, hogy szeptemberben meg kell kezdeni a kisebbségi önkormányzati választások sikeres megrendezéséhez szükséges jogharmonizációt, amely magában foglalta a kisebbségi törvény módosítását is. Megállapodás született az érvényes szavazatok számában, a kisebbségi önkormányzatok létszámában, illetve a tervezett kisebbségi „népszámlálás” elhalasztásában. A megbeszélések, amelyeket már szakértői egyeztetések is megelőztek, augusztus 10-én folytatódtak.

1995. június 1.

Tabajdi Csaba és Wolfart János egy kétoldalú Kisebbségi Egyeztető Tanács életre hívásáról is tárgyaltak a hazai kisebbségi vezetőkkel, amelynek működési rendjét a kisebbségek alakítanák ki. A testület gondolatát üdvözölte Lásztity Péró, az Országos Szerb Kisebbségi Önkormányzat elnöke, aki szerint a Kisebbségi Kerekasztal egy nálánál jóval előnyösebb szerveződésnek adja majd át a helyét. Kaltenbach Jenő, az Országos Német Önkormányzat elnöke pedig kifejtette, hogy nagy várakozással tekintenek közeljövőben sorra kerülő, a miniszterelnökkel való találkozó elé, amelyen felhívhatják a figyelmet a kisebbségi oktatás és média gondjaira, illetve a parlamenti képviselet kérdésére is.

kapcsolódók


további kronológiák


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2008
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék