>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

III V VI IX X XI XII

Az NKB ülése többek között megvitatta – Stark Ferenc előterjesztésében – a „Jelentés a hazai nemzetiségi oktatás helyzetéről” c. anyagot, amelyet az Agitációs és Propaganda Bizottság utóbb, október 13-án tárgyalt meg.

A népi ellenzék lakiteleki találkozója. A tanácskozásra többek között Für Lajos utólag, írásban nyújtotta be a hozzászólását, amely a határon túli magyar és a hazai kisebbségi kérdéssel összefüggésben elvetette a korban hangoztatott példamutatás politikáját. Hangsúlyozta, hogy a hazai nemzetiségek jogainak, létezésük politikai és kulturális feltételeinek biztosítása, maximális autonómiájuk garantálása nem helyettesítheti a magyar kisebbségek érdekében történő, célratörő magyarországi kezdeményezéseket és politikát. (A magyarság esélyei. 1991.)

Az Agitációs és Propaganda Bizottság megtárgyalta az MM jelentését a nemzetiségi oktatás helyzetéről és a további feladatokról, amely elsősorban a kétnyelvű és a nemzetiségi nyelven történő nevelés-oktatás mellett szállt síkra, de nem ejtett szót a nemzetiségi törvény korábban felvetett ügyéről. A dokumentum kritikusan mutatott rá arra, hogy „az oktatásban mutatkozó gondok különös élességgel világítanak rá nemzetiségpolitikánk intézményesítésének befejezetlenségeire, esetlegességeire, de azt is jelzik: kimerülőben vannak annak a gyakorlatnak a tartalékai, amely a nemzetiségpolitikai feladatok megoldását elsősorban országos szintről kezdeményezi.” A Bizottságnak a később nyilvánosságra hozott, és feladatokat is megfogalmazó állásfoglalása megállapította, hogy az eredmények ellenére „… jelentős tartalmi és szerkezeti problémák nehezítik a nemzetiségi oktatás hatékony működését, a nemzetiségek anyanyelvi kultúrájának megőrzésében és fejlesztésében, egészséges azonosságtudatuk alakításában betöltött, kiemelkedően fontos funkciójának teljesítését. Az MSZMP nemzetiségi politikájának alapelveiből kiindulva az elkövetkező években fokozott gondot kell fordítani a nemzetiségi oktatás korszerűsítésére és fejlesztésére. A nemzetiségi jogok gyakorlati érvényesítéséhez szükséges feltételek folyamatos javítása elsődlegesen a magyar társadalom érdeke, de érinti a környező országokhoz fűződő kapcsolataink fejlődését is, és szerepet játszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi megítélésében.” A Bizottság december 22-ei ülése utóbb hozzájárult ahhoz, hogy az októberi állásfoglalás szövegét a nemzetiségi lapok leközöljék.

Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács általános elnökhelyettese megküldte Stark Ferencnek a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdításáról szóló megyei tanácsi rendelet tervezetét, kérve őt arra, hogy november végéig véleményezze azt. A rendeletet a megyei tanács az 1988. évi első ülésén kívánta elfogadni.

Stark Ferencnek a „Nemzetiségkép a mai magyar politikai és közgondolkodásban” c. elkészített tanulmánya szerint a legdominánsabb típus jelenti „a humánus nemzetiségi politika elvi helyeslését, ami azonban nagy gyakorisággal kapcsolódik össze a viszonosság igényével. Egyfajta függvényviszony alakul ki tehát ebben a felfogásban a hazai nemzetiségek számára „nyújtott” lehetőségek jogosságának elismerése és a szomszédos országokban élő magyarok helyzetének alakulása között. Itt említendő az a felfogás, amely számára a szocialista nemzetiségpolitika törekvéseit a más országoknak nyújtandó példa legitimálja, az az igény tehát, hogy a gyakorlati nemzetiségpolitika – tulajdonképp függetlenül nemzetiségeink tényleges szükségleteitől – mutasson fel lehetőleg minél több eredményt azokon a területeken, ahol a kisebbségi magyarság helyzetét hiányok, problémák terhelik. A közvéleményben tehát ez a vélekedés a legelterjedtebb, s ez a felfogás az, amely a politikai gondolkodástól sem idegen. E nézetek képviselői hajlamosak leginkább nemzetiségi politikánkkal kapcsolatban – annak gyakorlatát is minősítve – a mintaszerű jelző használatára.”

Stark Ferenc megküldte Takács Gyulának a baranyai nemzetiségi tanácsrendelet tervezetének véleményezését, amely a tervezetet úttörőnek és példaadónak minősítette a nemzetiségpolitikai gyakorlat megújításában. Javaslatai elsőként annak rögzítésére irányultak, hogy a nemzetiségek a magyar társadalom integráns részei, az aktív kisebbségvédelem talaján álló politikának az alanyai, a szocialista állam pedig biztosítja az egyenjogúságukat, és a sajátosságok megőrzéséhez szükséges garanciákat. A tételes megjegyzései között a NÖO osztályvezetője elvetette a nyelvhasználati jogok számarányokhoz kötését, illetve hangsúlyozta annak jelentőségét, ha a tanácsrendelet képes lenne rendszerbe foglalni a különböző, és olyakor tisztázatlan helyű nemzetiségi szerveket, ezek egymáshoz való viszonyát, beleértve a szövetségek központjait és a megyei nemzetiségi bizottságot.

A Baranya Megyei Tanács Nemzetiségi Bizottsága Lantos József, a Bizottság elnökének előterjesztésében többek között megtárgyalta a nemzetiségi jogok előmozdításáról szóló megyei tanácsrendelet tervezetét.

Samu Mihály – a politikai vezetésben, az év nyarán bekövetkezett személyi változások hatására (Grósz Károly miniszterelnöksége, átrendeződés a KB-ben és a PB-ben) – ismételten elővette az 1979-es feljegyzését a nemzetiségi törvény megalkotásának szükségességéről. Egy későbbi, 1989-es kézirata szerint: „tavalyelőtt a személyi változások újabb reményt keltettek bennem, s újólag elővettem a följegyzésemet, s többen támogatták a fölelevenített kezdeményezésemet. Ennek lett következménye a tavalyi előkészítés. És 1988 novemberében az MSZMP KB elfogadta, elfogadásra javasolta a nemzetiségi törvény irányelveit.” Szükséges azonban megemlíteni, hogy más források és feldolgozások a fentiekkel ellentétben, a nemzetiségi törvény ügyének politikai napirendre kerülését a Hazafias Népfront (HNF) 1988. februári kezdeményezéséhez kötik. Samu Mihály feljegyzése mindenesetre legkésőbb 1988 elejére eljutott a KB TKKO berkeibe, ahol az év tavaszán ténylegesen megindult a jogszabály koncepciójának és irányelveinek a kidolgozása