nyomtat

megoszt

Románia és a holokauszt. Felemás szembenézés a múlttal

Románia és a holokauszt. Felemás szembenézés a múlttal

Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Az áldozatok közül 150 ezernél többet a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből[1], mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban lelték halálukat. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért cserében adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember.

Romániában az antiszemitizmus hosszú történelmi múltra tekint vissza, és mindig rendkívül erőteljes volt. Bár az első világháborút lezáró békeszerződések Romániát arra kötelezték, hogy a területén élő valamennyi személynek állampolgárságot biztosítson, s az 1923-as alkotmány ezt szentesítette, az egy évvel később elfogadott állampolgársági törvény sok zsidó személy állampolgárságának későbbi felülvizsgálatát helyzete kilátásba. A húszas évek második felétől egyre nagyobb teret nyertek a jobboldali szervezetek, a legionárius mozgalom, a Vasgárda, s ez az antiszemitizmus felerősödését hozta magával. Nem voltak ritkák a pogromszerű akciók s a zsidók ellen elkövetett - zömében büntetlenül maradt - tettlegességek és gyilkosságok sem. A zsidóellenes hatalmi intézkedések Romániában 1934-ben, a nürnbergi faji törvényeket egy évvel megelőzve kezdődtek el.

1938 januárjában a Goga-Cuza kormány által elfogadott törvényrendelettel több százezer zsidótól megvonták a román állampolgárságot, majd 1940 nyarán II. Károly király aláírta a "zsidók statútumaként" ismert törvényrendeletet, amelyik az egész romániai zsidóságot másodrangú állampolgárrá minősítette. Nemsokára a király - a sorozatos terület-elcsatolások hatására - kiskorú fia javára lemondott a trónról, s ekkor került hatalomra kormányzóként Ion Antonescu. A későbbi marsall uralkodásának első korszakát rengeteg zsidóellenes intézkedés jellemezte, amelyek révén a zsidó javakat kisajátították, és a zsidóságot a gazdasági és a társadalmi életből kiiktatták. Antonescu kezdetben a Vasgárdával együtt vezette az országot, s még ebben az időszakban nagyarányú "románosítási" reformot hirdetett. A legionárius puccskísérlet leverése után a marsall kijelentette, hogy "a román elsőbbség" megteremtését célzó harcot "a német nemzeti-szocialista forradalom" és a "fasiszta megvalósítások" alapjára kell helyezni.[2]

Ezt az időszakot véres zsidóellenes pogromok jellemezték, amelyekre Bukarestben, Jászvásáron és számtalan más óromániai településeken került sor. A legtöbb helyen az akciók során elfogott zsidókat megkínozták, a zsidó intézmények működését betiltották, a zsinagógákat meggyalázták és lerombolták, teljes zsidó vagyonokat koboztak el, üzleteket raboltak és sajátítottak ki, a zsidóság egy részét kényszermunkára fogták, a lakosságot a zsidó kereskedők bojkottálására szólították fel, a zsidó temetőket bezárták és kisajátították, a hitközségek javait elkobozták, iskoláikat bezárták, a különböző településeken élő zsidókat pedig elkergették vagy kitelepítették. 1941 júniusában a román hatóságok több ezer jászvásári (iaşi-i) zsidót marhavagonokba zsúfoltak, s a szerelvényeket a nyári hőségben addig járatták a vasúton céltalanul, amíg a szállítottak zöme az éhség és a szomjúság miatt életét vesztette. A tetemeket különböző állomásokon rakták le, majd - újbóli kirablásuk után - azokat közös sírokba temették. A "halálvonat" eredeti román találmány volt.

A szovjetektől 1941-ben visszaszerzett Bukovinában és Besszarábiában a román hadsereg elképesztő kegyetlenségű repressziót[3] hajtott végre, amelynek során mintegy tízezer zsidó vesztette életét. Az életben maradottakat összeszedték, és a Dnyeszteren túli - Transznisztriának nevezett - területre deportálták. Ott a román hadsereg gettókat állított fel, és azokat valóságos kivégzőtáborként működtette. A bogdanovcai lágerben 48 ezer zsidó lelte halálát. Az öregeket és a betegeket élve elégették, 43 ezer embert pedig 1941. december 21-23. között agyonlőttek. A holttesteket hatalmas máglyákon égették el. A dumanovcai lágerben hasonló módon 18 ezer zsidót végeztek ki. További 60-80 ezer zsidót mészároltak le a román hadsereg egységei Bălţiban, Csernovitzban és Odesszában, a megszállt ukrán terület egyik fő központjában. Utóbbi helyen egyetlen délelőtt mintegy ötezer embert akasztottak fel, illetve lőttek agyon. Továbbá több mint ötezer személyt összegyűjtöttek négy raktárépületbe, s közülük kettőt másnap benzinnel lelocsoltak és felgyújtottak. A lángok közül menekülni próbálkozókat agyonlőtték. A román tisztek a raktárok ablakain gránátokat dobáltak be az élve égő tömeg közé.[4]

1941. december 16-án törvényerejű rendeletet hoztak a "zsidó vérű" lakosság összeírásáról. "Zsidó vérűnek" tartották azt, akinek legalább egyik nagyszülője "zsidó vérű" volt. "Zsidó vérű nagyszülőnek" pedig azok a személyek számítottak, akik valamikor zsidó hitközségek tagjai vagy Mózes-hitűek voltak. Ezzel az akcióval párhuzamosan, Ion Antonescu az ország idegenektől való megtisztításának átfogó akcióját is meghirdette. Az 1941. április 8-án megtartott minisztertanácsi ülésen a marsall kijelentette: "Így nőttem fel, gyűlölettel magamban a törökök, a zsidók és a magyarok iránt. Ezt a gyűlöletet a haza ellenségei ellen pedig ki kell terjeszteni a végsőkig. És én vállalom ennek a felelősségét."[5]

A besszarábiai vérengzések során a román hadsereg egységei mellett a kivégzésekben német katonai egységek is részt vettek. A kivégzéseket a román hadsereg látszólag véletlenszerűen hajtotta végre, és ez több esetben is a németek elégedetlenségéhez vezetett, akik az ilyen akciókat sokkal "szervezettebben" szerették volna elvégezni. A legelképzelhetetlenebb kegyetlenségek végrehajtását azonban a legmagasabb bukaresti fórumok rendelték el. A korabeli Románia második embere, Mihai Antonescu minisztertanácsi alelnök, a besszarábiai etnikai tisztogatás részletes terveivel foglalkozó 1941. július 8-i minisztertanácsi ülésen kijelentette: "Ha szükséges, használjanak gépfegyvert. [...] Meg kell szabadulnunk a hagyományok és a formaságok szellemétől, és arra kell gondolnunk, hogy történelmi pillanaton megyünk keresztül, amelyben gyorsan kell dolgozniuk. [...] Formálisan vállalom a felelősséget, és kijelentem, hogy nincs törvény. [...] Semmilyen törvény. [...] Tehát formaságok nélkül, teljes szabadsággal. [...] Istennel előre!"[6]

Általános vélemény napjainkban, hogy a háború első két évében Románia a németeket megelőzve - és a Harmadik Birodalom vezetőit is sok esetben meglepve - fogott hozzá a zsidók megsemmisítéséhez. A román hadsereg jóval az 1942. január 20-i wannsee-i konferencián elfogadott "végleges megoldás" kidolgozása előtt tízezer számra gyilkolta meg a besszarábiai és bukovinai román és ukrán zsidókat. 1942 májusáig tulajdonképpen a Transznisztriába deportált zsidók mintegy kétharmadát kivégezték. A különbség csupán annyi volt, hogy a románok nem gázzal gyilkoltak, ahogyan azt a lengyelországi haláltáborokban a németek tették, hanem golyó által, éheztetéssel, hideggel és élve történő elégetéssel.

Később azonban - bár Antonescuékat a németek 1941 végén rávették arra, hogy hagyjanak fel az ötletszerű gyilkosságokkal, szisztematikusan készítsék elő a "végleges megoldást", azaz gyűjtsék össze a zsidókat és deportálják őket lengyelországi halálgyárakba, s ezt a tervet részletekbe menően kidolgozták -, a keleti fronton elszenvedett vereségek hatására Románia megváltoztatta a zsidókkal szembeni magatartását, s rövid hezitálás után a romániai zsidók Lengyelországba történő deportálását is megtagadta. Antonescu idejekorán rájött arra, hogy a keleti háborút Németország nem nyerheti meg, s hogy a zsidók olyan politikai tőkét jelenthetnek, amelyet az amerikaiakkal és az angolokkal folytatandó tárgyalásokon Románia javára lehetne majd értékesíteni. Ezért 1942 októberében leállította a Dnyeszteren túlra történő deportálásokat, később pedig az életben maradottaknak megengedte, hogy hazatérjenek. 1942 végétől kezdve a zsidóság viszonylagos biztonságot élvezett Romániában, s 1944-ben, a magyarországi deportálások idején több ezer észak-erdélyi és magyarországi zsidó is Romániába szökött.[7] Ennek ellenére, a diktátor továbbra is etnikai tisztogatási terveket dédelgetett, ám azok valóra váltását a háború esetleges megnyerése utáni időszakra halasztotta.[8]

A román holokauszt zsidó áldozatainak számát a kutatók 265-287 ezer közöttire teszik. Rajtuk kívül a romániai cigány lakosság sorából is deportáltak mintegy 26 ezer személyt, s ezek közül 6-8 ezret kivégeztek, körülbelül háromezren pedig az éhezés és a betegségek áldozatai lettek.[9]

Arról, hogyan is tűnt el a zsidóság Romániából, az elmúlt években még az erdélyi szászok és a bánsági svábok elfogyása okainak taglalásánál is kevesebb szó esett, így a romániai átlagember erről édeskeveset tud. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen és kutatón kívül[10] 1989 után sem beszélt jóformán senki. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció és a holokauszt tagadására irányuló román nacionalista igyekezet volt.[11] Megszámlálhatatlan olyan román kiadvány látott napvilágot 1989 előtt és után, amely a romániai holokausztot egyszerűen elhallgatva vagy letagadva, a magyarországi zsidóság tragédiáját helyezte előtérbe, s arra szorítkozott, hogy a magyarok "barbárságát" a románok "nagylelkűségével" szembeállítva, valós vagy kitalált román zsidómentési akciókat ismertessen.[12] De az is sokat nyomott a latban, hogy nem sokkal a második világháború után az erről a témáról írt könyveket, az egész vonatkozó levéltári anyaggal együtt a román kommunista rezsimek titkosították, és könyvtárak mélyére zárták.[13] Ennek az anyagnak nagy része mindmáig nem kutatható. A román nacionalisták holokauszttal kapcsolatos állításait Randolph L. Braham professzor összegezte és leplezte le.[14]

1994 januárjában Ion Iliescu államfő Abraham Foxman amerikai zsidó vezetőhöz intézett levelében rámutatott, hogy Románia elnökeként korábban is fellépett, és a jövőben is határozottan fel kíván lépni valamennyi Antonescu rehabilitálását célzó kísérlet ellen, valamint azok ellen, akik megpróbálják elfelejteni a háborús bűnök miatti felelősségét. Az államfő azonban ezt sem korábban, sem később nem tette meg. Következésképpen 1990 után Romániában Antonescuról számtalan utcát neveztek el, s a marsallnak országszerte kilenc szobrot emeltek. Az elsőt 1993. október 22-én leplezték le a sloboziai rendőrség épülete előtt, egy nappal azután, hogy az amerikai kongresszus Románia számára megszavazta a Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt. Az ünnepségen mások mellett részt vett Mihai Ungheanu, a román Művelődésügyi Minisztérium akkori államtitkára, Corneliu Vadim Tudor és Romulus Vulpescu szenátor, Iuliu Furo, Dan Ioan Mirescu és Leonida Lari képviselők, valamint a Ialomiţa megyei prefektúra és rendőrség képviselői. A leplet maga Iosif Constantin Drăgan, a Ion Antonescu Marsall Liga tiszteletbeli elnöke, közismert Vasgárda-vezető rántotta le a szoborról[15]. 1994 márciusában, néhány nappal beiktatása után, Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügyi miniszter első sajtótájékoztatóján kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan öltötte magára a Krisztus-inget vállalván az ország vezető szerepét, amikor Romániának egy autoriter vezetőre volt szüksége.� 1994. november 12-én Karácsonkőn (Piatra Neamţ) katonai tiszteletadással leplezték le az újabb Antonescu-szobrot. A ceremónián a Neamţ megyei prefektusi hivatal vezetői is koszorúztak. 1997 augusztusában az erdélyi Nagysármáson, Andrei Andreicuţ gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel Antonescu első erdélyi szobrát, 2000 szeptemberében pedig az ortodox egyház emelt Bukarestben szobrot a marsallnak. Emil Constantinescu akkori államfő viszont azonnal felmentette tisztségéből a szoboravatáson megjelent vezérkari főnököt, Mircea Chelaru tábornokot.[16]

Az Egyesült Államokban 2001-ben és 2002-ben tett látogatásaik során amerikai tárgyalópartnereik - kormányzati tisztségviselők és az amerikai zsidó szervezetek vezetői - mind Mircea Geoană román külügyminiszternek, mind pedig Adrian Năstase miniszterelnöknek és Ion Iliescu államelnöknek elmagyarázták, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a világháború idején hatalmon levő diktátor kultuszának és a legionárius[17] és újfasiszta mozgalmak térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában véres zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Világossá vált Bukarestben is: a román kormányzatnak mielőbb intézkednie kell annak érdekében, hogy az elkobzott zsidó közösségi vagyon a hitközségek tulajdonába visszakerüljön, s hogy az idegengyűlölet és az antiszemitizmus visszaszoruljon. Az euroatlanti integráció a román kormány egyik fő célkitűzése, s Bukarest tisztában van egyfelől azzal, hogy Oroszországgal szemben csak a NATO-csatlakozás nyújthat védelmet, másfelől pedig azzal, hogy az EU-csatlakozás előszobájába kizárólag a NATO-tagság elnyerésével lehet bejutni. Adrian Năstase ezért még Washingtonban megígérte, hogy a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja.[18]

Adrian Năstasét a követelések nem érték meglepetésként, hiszen azokkal már jóval korábban, de legkésőbb 2001 nyarán tett izraeli látogatása alkalmával megismerkedett.[19] Csakhogy mindezek orvoslása cseppet sem látszott könnyűnek, hiszen az 1989 óta eltelt tizenkét év alatt Románia egykori antiszemita diktátorának, Ion Antonescu marsallnak burkolt, de nyilvánvaló állami támogatással állítottak országszerte szobrokat, s neveztek el róla utcákat, tereket és szervezeteket. Napilapok, rádió és televízió állomások éveken át folyamatosan, tudatosan és háborítatlanul a néhai Conducător[20] nemzeti hősiességét és a kommunistákat terhelő mártíromságát hangoztatták. Antiszemita könyvek egész sora hagyta el a nyomdákat, újra kiadták Corneliu Zelea Codreanu és Horia Sima legionárius vezetők írásait[21], a hatóságok engedélyével újra szerveződött a legionárius mozgalom, és új zsidóellenes szervezeteket jegyeztek be.[22] Annak ellenére, hogy a szélsőséges, legionárius, fasiszta, antiszemita és rasszista megnyilvánulásokat 1991 óta külön törvény tiltja.[23] Kezdettől fogva tisztán látszott tehát, hogy annyi év hallgatás és fordított előjelű propaganda után a román közvéleményt és sajtót nehéz lesz egyik napról a másikra mindezek ellenkezőjéről meggyőzni. Nehéz lesz elfogadtatni - s ezt Cornel Nistorescu, az egyik vezető román publicista azonnal kimondta -, hogy Romániában is volt holokauszt, s annak fő irányítója éppen a marsall volt.[24]

Nem sokat teketóriázva, Adrian Năstase titkos levéltárak mélyéről olyan dokumentumokat vett elő, amelyek világosan bizonyították, hogy Ion Antonescu kezéhez rengeteg zsidó vér tapadt. A miniszterelnök ezeket a dokumentumokat a központi vezetőkkel és a megyei prefektusokkal folytatott szokásos heti videokonferenciáján a kétkedőknek bemutatta. A román kormányfő ez alkalommal hangsúlyozta: Antonescu háborús bűnös, a helyi hatóságoknak tehát azonnal le kell állítaniuk az Antonescu-szobrok felállítását, mindaddig, amíg romániai és nyugati történészek nem öntenek majd tiszta vizet a pohárba.[25] Pedig a miniszterelnök jól tudta, hogy csupán néhány hónappal korábban, 2001 áprilisában, még a Ion Iliescu államelnökhöz közel álló Dimineaţa című napilap is olyan eseményeket ismertetett előszeretettel, amelyek résztvevői a holokauszt közismert romániai tagadói közé tartoznak. Egyiküktől, Ioan Coja egyetemi tanártól, a lap például azt idézte, hogy "egyetlen holokauszt létezett, a románoké".[26] Năstase azt is tapasztalhatta, hogy olyan kvázi-objektivitásra törekvő román történész, mint például Dinu C. Giurescu, csupán odáig juthatott el, hogy kijelentette: a romániai zsidóirtásban kizárólag az hibáztató, aki a parancsokat aláírta - Ion Antonescu -, a korabeli román társadalom egyetlen rétegét sem terheli viszont felelősség.[27] Annak ellenére, hogy az 1989-es forradalom óta eltelt időszakban a román értelmiség legjobbjai az Antonescu-rezsimet, a hagyományos román zsidógyűlöletet és az országban napjainkban tapasztalható "zsidók nélküli antiszemitizmus" valódi természetét több alkalommal is leleplezte.[28]

A kialakult helyzetben, 2001 novemberében, Rodica Stănoiu igazságügyi miniszter nem mert például egyértelmű választ adni Adrian Păunescu szenátornak, Nicolae Ceauşescu egykori udvari költőjének és trubadúrjának, aki a tőle megszokott vehemenciával éppen Antonescu perének újratárgyalását követelte, a szintén kormánypárti George Pruteanu szenátor pedig népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében.[29] Năstase bejelentését a Nagy-Románia Párt nevében Gheorghe Buzatu, a román szenátus alelnöke utasította vissza, aki a marsallt "nagy hazafinak és kiváló katonának" nevezte. Az egyik legtekintélyesebb, nagy példányszámú román napilap, az Adevărul főszerkesztője 2002 februárjában, egy rasszista stadion-jelenet után mégis arra merte figyelmeztetni olvasóit, hogy Antonescu helye a történelemkönyvekben, s nem pedig szobrokban és utcanevekben van.[30]

A román vezetés izraeli és amerikai ígéreteinek teljesítése 2002 március közepén kezdett Bukarestben témává válni. Adrian Năstaseék körültekintően, előbb a zsidó közösségi vagyon jogi helyzetének rendezéséhez fogtak hozzá, ami az általános restitúciós folyamatok közepette szinte senkinek nem tűnt szokatlannak. Előbb Răzvan Theodorescu művelődési miniszter jelentette be március 18-án, hogy a kormány rendezni kívánja a zsidó közösség vagyonának jogi helyzetét, "amely primitív személyek felelőtlen cselekedeteinek válik áldozatává", s ennek érdekében kormányhatározatot szándékszik elfogadni. A bejelentés az ország "vezető kádereit" felkészítő Nemzeti Védelmi Kollégium (CNA) keretében sebtében bevezetett holokauszt-történeti kurzus ünnepélyes megnyitóján hangzott el. Ezen a román kormány, az államelnöki hivatal, a bukaresti amerikai és izraeli nagykövetség, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum és a romániai zsidó közösség képviselői mellett vezető román politikusok, katonatisztek és értelmiségiek vettek részt. A román közvélemény oroszlánrészének első megdöbbenését az okozta, hogy az ünnepségen mondott beszédében Theodorescu miniszter egyebek között leszögezte: "Románia részt vett a Holokausztban, s az abban elpusztult egykori polgáraival, illetve azok családjával szemben felelősséggel tartozik". A miniszter amellett érvelt, hogy Romániának vállalnia kell a történteket, "a 20. század történetének legbarbárabb részét", s őszintén szembe kell néznie saját múltjával. - Való igaz ugyanis, hogy a romániai zsidók pogromokban és lágerekben vesztették életüket a második világháború idején, s hogy ezért felelősség terheli a korabeli román kormányt - mondta Theodorescu.[31]

A miniszterelnök üzenetet intézett a rendezvény résztvevőihez, s abban arról biztosította a hallgatóságot, hogy a kormány határozott intézkedésekkel kíván fellépni a fasiszta és szélsőséges jellegű megnyilvánulások ellen, a holokauszt történetét a CNA-n kívül más oktatási intézményekbe is bevezeti, és általában, mindent megtesz annak érdekében, hogy az élethez való jogot valamennyi kisebbség számára biztosítsa. Năstase - minden kétséget és félremagyarázást kizáró módon - felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszterentúlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök.[32] Majd hozzáfűzte, hogy a románok által "a zsidók ellen foganatosított intézkedések, megkülönböztetések és kivégzési eszközök semmiben sem különböztek a »végleges megoldás« többi ismert eszközétől". A kormányfő egyértelművé tette, hogy Románia csakis akkor léphet rá a demokrácia útjára, és tagolódhat be a biztonságot és jólétet ígérő európai és euroatlanti struktúrákba, ha előbb őszintén szembenéz történelmével, s nem csupán a hősi cselekedeteket ismeri el és hangoztatja.[33]

Michael Guest bukaresti amerikai nagykövet az ünnepségen elmondott beszédében tovább pontosított. Hangsúlyozta, hogy nem kizárólag Ion Antonescu személyéről és a Vasgárda rémtetteiről van szó, a múltért felelősség terheli mindazon román állampolgárokat is, akik a történtekben nyíltan avagy hallgatásukkal szerepet vállaltak, miközben a terrorcselekményekre és a zsidóüldözésre mások, életük kockáztatásával nemet mondtak. - Ha a múlt tévedéseit meg fogják érteni, Románia és az Egyesült Államok közösen határozhatnak majd a jobb jövő érdekében - tette hozzá diplomatikusan, ám kellőképpen világosan a nagykövet.[34]

Bukarest jószándékát ebben a kérdésben az is hivatott volt hangsúlyozni, hogy a tanfolyam előadójaként nem kisebb személyiséget kértek fel, mint Radu Ioanid történészt, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum Romániából elszármazott igazgatóját. Ioanid, aki több - a román holokauszttal foglalkozó - kötet közismert szerzője, kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban (a román ókirályságban) rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. Radu Ioanid elmondta: 2002 elején a Pentagon és az amerikai titkosszolgálatok képviselőivel találkozott. Megbeszéléseik során világossá vált, hogy az amerikaiak pontosan tudják, milyen szerepet is játszott Antonescu marsall a második világháború idején. Az amerikai illetékesek közölték: Románia ne ringassa magát abban az álomban, hogy "Antonescuval a zászlaján" beléphet a NATO-ba, hiszen az óceánon túl mind a mai napig nem bocsátották meg, hogy a háború idején Románia nacionalista és németbarát diktátora hadat üzent az Egyesült Államoknak.[35]

A Holokauszt Emlékmúzeum igazgatója nem csupán a CNA-soknak, de a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) munkatársainak is hasonló előadássorozatot tartott.[36] Ennek során közölte, hogy az 1990-es évek elején az Antonescu-kultuszt a román hadsereg és titkosszolgálatok magas beosztású vezetői szorgalmazták, mert [gazdasági előnyszerzési okokból - szerző megj.] Románia külföldi imázsának tönkretételében voltak érdekeltek. Hozzátette: ugyanezt ma egyes román politikusok erőltetik.[37] Ioanid ugyanakkor megköszönte a román belügyi, külügyi, katonai és titkosszolgálati hatóságok együttműködését, amelynek köszönhetően a washingtoni emlékmúzeum archívuma körülbelül egymillió oldalnyi, a román holokauszttal kapcsolatos levéltári dokumentum másolatával bővült.[38] Ezt az ügyletet azonban a román nacionalista kurzust követő Curentul napilap úgy értékelte, hogy az egykori Securitate tevékenységének leleplezéséért létrejött bizottság és Radu Ioanid a román titkosszolgálati archívumokkal üzletelnek.[39]

A Năstase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. Azzal a kormányszóvivői háttérmagyarázattal, hogy az országban lévő mintegy 800 zsidó temető háromnegyede olyan településen található, amelyben zsidók már nem élnek, s ezek fenntartásáról eddig az államnak kellett gondoskodnia. A rendelet kimondta, hogy a hitközségek birtokát képező javak megsemmisítését vagy károsítását egy hónaptól három évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal büntetik. Ha a szóban forgó javak különleges művészi, tudományos, történelmi vagy levéltári értékkel bírnak, a börtönbüntetés egytől tíz évig terjedhet. Amennyiben a zsidóság tulajdonát képező javakat felgyújtással, robbantással vagy más, közveszélyes módszerrel próbálják megsemmisíteni, a tettest háromtól tizenöt évig csukhatják le. Ha a cselekedet nagyméretű, más ingatlanokat, felszereléseket, munkálatokat és gépjárműveket is érintő károkat okozott, illetve ha a cselekmény nyomán valaki meghalt vagy megsebesült, az elkövető börtönbüntetése 15-től 25 évig terjedhet. Hasonlóképpen, a sírok, síremlékek, urnák vagy tetemek meggyalázásáért három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetés szabható ki. Ha a hitközségek engedélye nélkül a zsidó tulajdonba visszaadott ingatlanokat más célra használják, a tetteseket 20-tól 250 millió lejig[40] terjedő pénzbírság kifizetésére ítélhetik. Ugyancsak pénzbírság - 25-50 millió lej közötti - róható ki a felsorolt javak engedély nélküli bekerítéséért, javításáért, restaurálásáért.[41]

A második sürgősségi kormányrendeletben, amelynek elfogadását egy nappal később jelentették be Bukarestben, Năstaseék a rasszizmus elleni küzdelem új szabályait fektették le. Megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. A béke és az emberiség ellen bűncselekményeket elkövető személyiségek szobrait, emléktábláit - köztük Ion Antonescu eddig felállított szobrait is - kizárólag múzeumokban lehet ezentúl őrizni. Öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki azokra, akik fasiszta, idegengyűlölő és rasszista szervezeteket alapítanak vagy működtetnek, s akár öt esztendőre is bezárhatják azt a személyt, aki ilyen jellegű szimbólumokat nyilvánosan használ. A szóban forgó szimbólumok készítőit, árusítóit és terjesztőit pedig, illetve azon jogi személyeket, amelyek ezeket használják 25-től 250 millió lejig terjedő pénzbírsággal sújthatják. A jogszabály értelmében öt évre is lecsukhatják és bizonyos jogok megvonásával büntethetik a holokauszt-tagadókat, illetve mindazokat, akik a holokauszt következményeit kétségbe vonják.[42]

A romániai idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek már a rendelet elkészítésének hírére[43] tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott, majd 1990 után újra aktivált Romániai Legionárius Mozgalom fejezte ki nemtetszését. Şerban Suru, a mozgalom elnöke sajtóértekezletet hívott össze, hogy elmondhassa: az azonnal hatályba lépő kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti, és bevezeti a cenzúrát. Suru azzal fenyegetőzött, hogy szervezete ez ügyben az ügyészséghez és az alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslatért. Egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a kabinet a két rendelettel elismeri a romániai zsidóság holokausztját, a zsidó szervezetek azonnal 8-16 milliárd dollárnyi kártérítést fognak Romániától követelni. Ami szerinte képtelenség, hiszen a második világégés idején "Romániában a zsidóknak a haja szála sem görbült", s a zsidó szervezeteknek egyetlen bizonyítékuk sincs arra nézve, hogy Romániában zsidókat végeztek ki.[44]

Corneliu Vadim Tudor szélsőségesen nacionalista, idegengyűlölő és nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja is azonnal tiltakozott. Tudor "teljesen megalapozatlannak", "a román nép méltóságára és pszichikai állapotára nézve pedig rendkívül veszélyesnek" minősítette az Antonescu-szobrok eltávolításának tervét. Dokumentumokkal igazolható ugyanis - állította -, hogy Antonescu nem volt háborús bűnös, hanem tragikus hős, a romániai zsidóság nagy megmentője, s az egyetlen államfője a régiónak, aki Hitlerrel ez ügyben is szembeszállt. - Mi nem vagyunk antiszemiták - szögezte le Tudor. Ezt bizonyítandó, hozzátette: saját pénzén Brassóban Jichák Rabin néhai izraeli kormányfőnek szobrot állíttat.[45] Vadim Tudor néhány nappal később, a román szenátusban az Antonescu-szobrok eltávolításának a tervét "nemzeti szégyennek", a bukaresti zsinagóga előtti emléktáblát pedig - amelynek szövege szerint a romániai holokausztban 400 ezer zsidót mészároltak le - "szentségtörésnek", "a történelem durva meghamisításának" minősítette.[46]

Az egyik napról a másikra felforrósodott közhangulat odáig vezetett, hogy az egyik márciusi bukaresti futballmeccsen a Dinamo csapat szurkolói Antonescu portréjával masíroztak el a Rapid drukkereinek padsorai előtt. Mivel a román fővárosban élő romák többsége a Rapid nevű vasutas klub rajongója, a Büszke Románok elnevezésű Dinamo-szurkoló csoport tagjai azt kiabálták az ellendrukkereknek, hogy "Fussatok, mert jön Antonescu!"[47] A tettesek másfélmillió lejes szimbolikus büntetéssel úszták meg a provokációt, a hasonló helyzetekre börtönbüntetést ígérő kormányrendelet alkalmazását a hatóságok részéről senki nem szorgalmazta.[48]

Állásfoglalásával Năstase a törvényhozásban sem aratott osztatlan sikert, sőt, a parlamentben még az ún. demokratikus ellenzék is bírálatokba bocsátkozott. A Demokrata Párt parlamenti frakciója azt kifogásolta, hogy Năstase attól függően kezeli a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik. A Nemzeti Liberális Párt viszont értelmetlennek tartotta, hogy a kilátásba helyezett törvény csak általánosságban és nem pedig nevesítve tiltja be a háborús bűnösök kultuszát.

Állami és magánkézben lévő romániai televízió állomások, rádióadók és napilapok kommentálták napokig a rendeleteket, de a kérdésnek a külföldi sajtó is tág teret szentelt.[49] Hogyan is fordulhat elő ilyesmi - hangoztatták -, hogy mindeddig soha senki nem említette Romániával kapcsolatban a holokausztot, s most egyik percről a másikra kiderül, hogy "a jámbor román nép" nem mentette, hanem irtotta és kifosztotta a zsidóságot. Az egész román sajtó igyekezett félreérteni Guest nagykövetnek a felelősségre vonatkozó kijelentését, s azt a hatás kedvéért - kollektív bűnvádként - nem személyekre, hanem az egész román népre vonatkoztatta.[50] Michael Guest végül magyarázkodásra kényszerült.[51] Paroxizmusra emlékeztető helyzet alakult ki, s a vita odáig fajult, hogy a kormány rendeleteit és Románia NATO-csatlakozásának esélyét kezdetben az idegengyűlöletről közismert Adrian Păunescu kormánypárti szenátornak kellett a nyilvánosság előtt védelmeznie - még cimborájával, C. V. Tudorral szemben is, aki nem sokat teketóriázva közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - üvöltötte a néptribun 2002. március 25-én az Antena1 kereskedelmi tévécsatorna esti vitaműsorában. Később, persze, maga Păunescu is kikelt magából, s úgy vélekedett, hogy borzasztóan sértő "a román népre" nézve, hogy "zsidógyilkolással vádolják". - Románia semmilyen holokausztban, semmilyen tömeges pusztításban nem vett részt, erre dokumentumaink vannak. A holokausztot Magyarország hajtotta végre, többek között a második bécsi döntéssel Romániától elfoglalt területeken - mennydörögte az átigazolt udvari költő a szenátus pulpitusáról.[52] Retorikájából merített az egyik legnépszerűbb román televíziós vitaműsor, a Tucă-show meglehetősen műveletlen sztárja, Marius Tucă is, aki az általa főszerkesztett Jurnalul naţional című napilapban írt a témáról vezércikket. Ebben kifejtette: holokauszt Romániában nem lehetett, hiszen a szó az értelmező szótár szerint zsidók "elégetéssel" történő megsemmisítését jelenti, ilyesmi azonban Romániában nem történt.[53]

Bár a NATO-tagjelölt országok 2002. március 25-26-i, tehát csak néhány nappal később megrendezett bukaresti konferenciáján Adrian Năstase nagy eredményként mutatta be a két kormányrendeletet és a CNA-nál megkezdett holokauszt-történeti tanfolyamot[54], a román miniszterelnöknek végül mégis engednie kellett. A kedélyeket csillapítandó szögezte le, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, mindenért kizárólag a korabeli kormány viseli a felelősséget". Hiszen "sokkal súlyosabb szörnyűségek is megtörténtek a történelemben, de azokért sem a német, sem az orosz, sem pedig az amerikai népet nem tette soha senki felelőssé". A miniszterelnök meglehetősen burkoltan azért leszögezte, hogy az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Hozzátette: a "zsidókérdés" valóban része Románia NATO-csatlakozásra történő felkészülésének, ezért ezt megfelelő figyelemmel kezelik, "ám semmi esetre nem eshetünk át a ló túlsó oldalára".[55] Ez utóbbi elszántság bizonyítására Răzvan Theodorescu vehemensen elutasította Radu F. Alexandru liberális szenátor megállapítását, miszerint Romániában évekig senki nem tett semmit az Antonescu-kultusz betiltásáért, s hogy az antiszemita megnyilvánulásoknak is szabad teret engedtek.[56]

A hatalmas vita hevében többen azt javasolták, rendezzenek nyilvános vitákat "pro" és "kontra" érveléssel a romániai zsidóság második világháborús történetéről és Antonescu szerepéről is. Dan Pavel bukaresti politológus figyelmeztetett arra, hogy az ilyen viták csak jobban felháborítanák a NATO-tagországok közvéleményét, de különösképpen az Egyesült Államokat. Úgy vélekedett, az efféle vitákban az egyedüli "újdonságok" a gyilkosságok letagadására és a felelősségek relativizálására szorítkoznának.[57]

A vitába április közepén Ion Iliescu államfő is bekapcsolódott. Konstancán április 15-én kijelentette: "bár övé a történelmi felelősség, hogy Romániát a Németország melletti háborúba sodorta, és az utolsó pillanatig a barikádokon maradt", Ion Antonescu azért "jó dolgokat is véghezvitt". Hozzátette: "Ha az [1944.] augusztus 23-i események nem történtek volna meg, Erdély ma már nem tartozna Romániához, ami katasztrofális lenne." Iliescu úgy vélte továbbá, hogy a marsall megítélésében azt is számításba kell venni, hogy "minden szövetséges állam és az Amerikai Egyesült Államok háborús bűnösként beszél róla".[58] Más kérdés, hogy Iliescu közismert történeti tényeket magyarázott félre. Ion Antonescunak ugyanis csupán annyi köze volt augusztus 23-ikához, hogy a marsallt ezen a napon az I. Mihályhoz közel álló erők a király parancsára letartóztatták. Antonescut később bíróság elé állították, és kivégezték. Bár később a kommunista történészek az Antonescu-ellenes puccsot minden erejükkel igyekeztek kommunista forradalomként beállítani, tény, hogy Antonescu kivégzési parancsát is a király írta alá.

Félig-meddig aztán Răzvan Theodorescu is retirált. - Ion Antonescu a történelem tragikus szereplője volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron mintegy magyarázatot szolgáltatva arra, hogy miért nem állítják majd fel a városban a marsallnak azt a szobrát, amelyet Gheorghe Funar régen szorgalmaz, s amelynek a talapzatát a magyargyűlölő polgármester már két éve elkészíttette. A miniszter - aki elfogadta a Funar által felajánlott kolozsvári díszpolgárságot - azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik", önmagát pedig - valószínűleg azért, hogy a kolozsvári magyargyűlölő polgármesternek kedvébe járjon - nacionalistaként jellemezte.[59] Később úgy vélekedett, hogy bár Romániában nem volt holokauszt, a besszarábiai, dnyeszterentúli és bukovinai területeken véghezvitt akcióival azonban Románia részt vett a holokausztban.[60]

Ügyes huszárvágással a román hatalomnak sikerült ez alkalommal is magyar-román ellentétet csiholni. Mégpedig azzal, hogy a NATO-tagjelöltek konferenciájával egyidőben megtartott bukaresti zsidótalálkozón Răzvan Theodorescu közölte: júniusban Marosvásárhelyen holokauszt emlékművet állítanak fel.[61] Az erdélyi magyarság ezt a bejelentést azonnal úgy értelmezte, hogy a romániai zsidó áldozatokért is a korabeli észak-erdélyi magyar hatóságokat okolják. Állítson Románia a romániai zsidó áldozatok emlékére holokauszt emlékművet a román ókirályságban - javasolta az RMDSZ[62] -, Erdélyben ugyanis már létezik egy impozáns emlékmű, az egyik legnagyobb egykori zsidó településen, Désen. A félelem nem volt teljesen alaptalan, hiszen a román kormány egyszerre kívánt a nemzetközi közvéleménynek tetszeni és saját nacionalistáinak is kedvébe járni azzal, hogy az emlékművet olyan helyen állítják fel, ahol a zsidóirtásért nem a korabeli román, hanem az egykori magyar hatalom a felelős. Táplálta ezt a félelmet az is, hogy a román szenátusban Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátorral vitázva, Adrian Păunescu kijelentette: Churchill szerint Horthy Magyarországjának kell bocsánatot kérnie a zsidóságtól.[63] Theodorescu végül közölte: a még 1947-ben elkészült Izsák Márton-szobor bronzba öntését és felállítását a marosvásárhelyi zsidó hitközség javasolta. Spielmann Mihály marosvásárhelyi történész is úgy vélekedett, indokolatlan az a félelem, hogy a holokauszt emlékművel a magyarságra fognak mutogatni, ugyanis "az embertelenségnek nincs nemzetisége".[64]

A NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a román fővárosban a tagjelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak.[65] Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu államfő leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Az összejövetelen Ion Iliescu próbálta enyhíteni a feszültségeket. Kijelentette, hogy bár a romániai zsidók hozzájárultak az ország nemzeti egységének megteremtéséhez, a megsemmisítés és a halál, a faji türelmetlenség és a gyűlölet ideológiája sok romániai zsidó életét követelte. Ennek ellenére - vélte Iliescu -, nem lehet azt állítani, hogy a románok a múltban antiszemiták lettek volna, és ma sem azok.[66]

Kevesen próbálták azokban a napokban objektív forrásokból felidézni a romániai zsidóság második világháborús sorsának történetét.[67] A holokauszt-tagadók jóval többen voltak, és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) két vezető politikusa, Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai szenátor is közéjük állt. Az első, nem sokat kertelve, "a Moldovában[68] évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette, s azt követelte, hogy előbb a kormány értelmezze a "holokauszt" szót, mert másképp nem lehet tudni, minek a tagadását bünteti a jogszabály.[69] Kolléganője pedig elhibázott stratégiára alapozottnak ítélte a kormány intézkedéseit, s úgy vélekedett, hogy azok révén Románia - hazug, szélsőséges kommunistákhoz méltó módon - elismeri, hogy területén is volt holokauszt.[70] Azt követelték, hogy a holokauszt tagadásért járó büntetéseket a jogszabályból töröljék, mert az csupán azt bizonyítja, hogy a kormány készségesen engedett a külföldi lobbik nyomásának.[71] A Romániai Zsidó Hitközségek Föderációja egy hét múlva tiltakozott a liberálisok megnyilvánulása ellen.[72] A párt vezetősége ezt követően pontosított: Quintus és Nicolai személyes véleményüknek adtak hangot, az NLP teljes mértékben támogatja a rendelet parlamenti megerősítését.[73] A NLP végül a két politikust rendre utasította, de azok továbbra is ellenezték a holokauszttal kapcsolatos 31/2002. számú kormányrendeletet, amelynek megvitatását a szenátus jogügyi bizottsága végül májusra halasztotta.[74] Előbb azonban arról bontakozott ki vita, hogy a jogszabályban értelmezni kellene a holokauszt kifejezést.[75]

Ion Antonescunak nyolc szobrot állítottak Óromániában: Bukarestben (a Munka terén), Jilaván (a börtön előtt), illetve vidéken Slobozia, Călăraşi, Piatra Neamţ (Karácsonkő), Tîrgovişte, Bacău (Bákó) és Iaşi (Jászvásár) városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, a kolozsvári lett volna a tizedik. A rendeletek értelmében mindezeket el kellett volna távolítani, s legfeljebb múzeumokban lehetett volna - megőrzés végett - elhelyezni. Elsőként a moldvai Karácsonkő városának vasúti állomása előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. Március 30-án az emlékmű mellett tehergépkocsi állt meg, s az abból leszálló néhány ember pillanatokon belül leszerelte a mellszobrot, feltette a gépkocsira és elhajtott. Később a szobor talapzatát is lebontották. Adrian Chirilă, a város alpolgármestere mondta el a sajtó képviselőinek, hogy a szobrot "bukaresti rendelkezések alapján az állami hatóságok szerelték le", s azt restaurálása után a város történelmi múzeumában helyezik majd el.[76]

A kormány azt ígérte, hogy a többi szobor elmozdítása is rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. Ioan Pinter, Slobozia város polgármestere kijelentette, hogy az ottani Antonescu-szobor nem nyilvános helyen, hanem a helyi rendőrőrs kertjében áll, a helyhatóságnak nem áll tehát módjában azt eltávolítani. A jászvásári szobor a leţcani-i "Ion Antonescu Marsall Temetőben" állt, több ezer román katona sírja mellett, akik a második világháború Antonescu által vezényelt szovjetellenes harcaiban estek el. A helyi hatóságok a mellszobrot nagy nehezen, egy hónap múlva, titokban távolították el.[77] A nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették[78], a bákói pedig egy katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a helyi hatóságok szerint az sem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, a "Constantin és Elena szent királyok templomának alapítóját ábrázolja", azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedi meg tehát, hogy ahhoz hozzányúljanak.[79] Mindezek után Gheorghe Buzatu bejelentette: Jászvásáron, Piteştien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga.[80] Buzatu kifejezte reményét, hogy a rendeletet a parlament módosítani fogja.[81] Annak ellenére, hogy Karácsonkő városában például az Antonescu tér visszakapta régi (Állomás tér) nevét[82], s több helységben is átkeresztelték az utcákat, nagyon sok városban, így például Marosvásárhelyen[83] és Kolozsváron a szóban forgó utcák 2003 nyarán, e tanulmány írásának időpontjában is a marsall nevét viselték.

A hangzavarban üdítően hatott Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének az állásfoglalása. Severin a bukaresti Ziua című napilapban írt publicisztikájában leszögezte: a román nemzetnek tudomásul kell vennie, hogy soraiból annak idején egyéneket emeltek ki, akiknek egyetlen bűne a más etnikumhoz való tartozás volt, s azokat fizikailag és morálisan egyaránt embertelen bánásmódban részesítették. Olyan bánásmódban, amelyet egyetlen civilizált társadalom sem fogad el, még a gyilkosok számára sem. A politikus rámutatott: "A románság tudata szempontjából az áldozatok száma tulajdonképpen nem számít, ha bebizonyították, hogy akár csupán egyetlen áldozat is létezett." Morálisan pedig a népek is felelősek, mert a felelősség hiányának tudata a közgondolkodás elaltatásához és történelmi szörnyek születéséhez vezet - tette hozzá.[84]

A múlttal való szembenézés cseppet sem zajlott könnyen és őszintén. Sőt. Valamikor április 27. és május 18. között, a FLAS [Frontul de Luptă Anti-Semită - Antiszemita Harci Front] nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Fălticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak[85] és horogkereszteket rajzoltak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset.[86] A tetteseket nem fogták el. Július 2-ikára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vátra-i zsinagógában, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. Ezen akció végrehajtói is ismeretlenek maradtak.[87]

Hiába figyelmeztetett a romániai sajtó arra, hogy a NATO-csatlakozás feltételeként májusban az Antonescu nevét viselő utcákat át kell keresztelni, június végéig pedig a marsall valamennyi szobrát el kell tüntetni[88], erre a megadott határidőn belül nem került sor. Annyit sikerült ugyan elérni, hogy a 31/2002. számú Sürgősségi Kormányrendeletet a szenátus művelődési bizottsága május végén, a jogi bizottsága pedig június elején elfogadta[89], s hogy a szenátus plénuma megszavazta a 36/2002. számú Sürgősségi Kormányrendeletet, amely a zsidó közösségi vagyont a hitközségek tulajdonába visszajuttatta[90], de az utcanevek megváltoztatására és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítására a kormány kezdeti elszántságából már nem futotta. Mi több, a két rendelet parlamenti vitája egyre inkább kezdett a Caragiale-féle komédiákra emlékeztetni, s arra, hogy tulajdonképpen a román kirakatpolitika az évtizedek során nem sokat változott. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja például, miután a bizottság a 31/2002. számú rendeletet elfogadta, kijelentette: a Webster Szótár szerint definiáltuk a "holokauszt" szót, de "sem a meghatározás, sem pedig a rendelet cikkelyei nem utalnak arra, hogy Romániában Holokauszt lett volna", következésképpen "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben Holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a Holokausztban".[91] Mások azt javasolták, hogy a fasiszta szervezetekkel és szimbólumokkal egyszerre a kommunista szervezeteket és szimbólumokat is tiltsák be, ezt a javaslatot azonban a szenátorok elvetették.[92]

A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Răzvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg.[93]

Előbb azonban a Román Politikatudományi Társaság által támogatott Civic Education Project Romania Alapítvány rendezett június 1-jén és 2-án Bukarestben konferenciát, amelyre romániai, moldovai és nyugati történészeket és kutatókat hívtak meg. Ez alkalommal Romaniţa Iordache jogász szakértő, a Román Politikatudományi Társaság tagja kifejtette: a "holokauszt" szónak a szenátus művelődési bizottságában elfogadott értelmezése[94] jogi interpretációk útján elvezethet oda, hogy Antonescut és társait mentesítsék a háborús bűnök vádja alól.[95]

A Román Akadémia által szervezett konferenciára 2002. június 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja - köztük Cristopher Smith társelnök és Hillary Clinton szenátor - által Adrian Năstase román kormányfőhöz intézett levelét. Az említettek mellett George Voinovich szenátor, illetve Frank Wolf, Zach Wamp, Benjamin Cardin, Louise McIntosh Slaughter és Steny Hoyer kongresszusi képviselők által aláírt dokumentum szerint az a tény, hogy egyes romániai utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes Năstase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőséggel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ennek ellenére néhány nappal korábban a bukaresti Victoria Kormánypalotában Románia korábbi miniszterelnökeinek képcsarnokát hozták létre, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. A Helsinki Bizottság azt is kérte, Románia tegye lehetővé, hogy a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum jusson hozzá a Belügyminisztérium, a Nemzetvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium levéltárában őrzött holokauszttal kapcsolatos dokumentumokhoz. Míg ugyanis előbbi hatalmas összegeket kért a levéltárban történő kutatásért, a két utóbbi nem engedélyezte, hogy a dokumentumokat fénymásolják vagy mikrofilmezzék.[96] Az amerikai szenátorok levelét a román sajtó nagy része[97] ironikusan kommentálta. Egy héttel később, Florin Constantiniu történész arra bíztatta a románokat, hogy az 1964 áprilisi román "el nem kötelezettségi nyilatkozat" mintájára, Amerikával szembeni "függetlenségi nyilatkozatot" sürgessenek, Románia ugyanis ma már nem független, elveszítette függetlenségét". Ennek egyik bizonyítéka - mutatott rá - az amerikai szenátorok levele, amelyet mások mellett Hillary Clinton - "ez a szánalomra méltó asszony, aki nem nekünk kellene hogy történelmi leckéket adjon, hanem akinek saját családi problémáival kellene foglalkoznia" - is aláírt.[98]

Răzvan Theodorescu a tengeren túli honatyák levelének kijelentéseit azonnal cáfolta. Az amerikaiakat a túlzásoktól óvta, és kijelentette: a nagysármási szobrot leszerelték, a călăraşi-i szobrot pedig bevitték annak a személynek a házába, aki felállította. Jilaván viszont csak egy emléktábla maradt, amelyen Antonescu neve más nevek mellett jelenik meg. A miniszter úgy vélekedett, hogy a Victoria Palotában valamennyi egykori román kormányfő portréja ott áll, a német állam vezetői közé Hitler is beletartozik, Antonescunak tehát ott a helye, hiszen a második világháború idején Románia miniszterelnöke volt. Más nyilvános helyen pedig semmi nem maradt, ami Antonescuval kapcsolatos.[99] Cozmin Guşă, a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt főtitkára kijelentette: senki nem vonhatja kétségbe, hogy Románia igazodni szándékszik a nemzetközi értékrendhez, s hogy "az észak-atlanti világba kíván betagolódni".[100] Octav Cozmâncă közigazgatási miniszter pedig leszögezte: a kormányrendeletet "rendre alkalmazzák", hiszen "a kormány nem tépheti le az utcanév-táblákat, mert ez a helyi hatóságok dolga".[101] Az ingerült válaszok dacára, másnap Suceava városában bejelentették: a helyi és a Dorna Vátra-i Antonescu utcákat átkeresztelik.[102]

Az akadémián rendezett konferencián sem született megegyezés. Míg a zsidó történészek (pl. Lya Benjamin és Theodor Wexler) úgy értékelték, ami a romániai zsidósággal történt, az igenis holokauszt volt, román kollégáik (pl. Dan Berindei és Răzvan Theodorescu akadémikusok) ezt cáfolták. Berindei úgy vélekedett, a jelenségnek csupán "egyik szárnya érintette Romániát", Theodorescu viszont leszögezte, hogy "Romániának nem volt kapcsolata a holokauszttal, de az Antonescu-kormányzat és a Pruton túli területek elfoglalása révén részt vett a holokausztban". Florin Constantiniu professzor viszont kimondta: Antonescu zsidókkal szembeni politikája "gyilkos és téves" volt, "ártatlanok halálát okozta, nem szolgálta a nemzeti érdekeket, és a román nép igazságtalan vádolásához vezetett".[103]

Nem vezetett sokkal több eredményre a két nappal később, szintén Bukarestben, a román Katonatörténeti és Védelempolitikai Tanulmányok Intézete, a Tel Aviv-i és a bukaresti egyetemek, illetve a "Goldstein Goren" Héber Tanulmányok Központja által szervezett, "A romániai holokauszt. Történelem és jelenkori jelentései" című konferencia. Florin Constantiniu kijelentette, hogy a 31/2002. számú kormányrendelet kibocsátása tévedés volt, mert "megrontotta a tudományos párbeszédhez szükséges légkört", s "a politikum újabb beleszólását" jelképezi a tudományos kutatásba. A Szabad Európa Rádiót képviselő Michael Safir azonban egyszerűen feltette a román hallgatóságnak a kérdést: "Mit gondolnak, meddig lehet azt tűrni, hogy tizenkét évvel a forradalom után szobrokat emeljenek, és egy gyilkosság apológiáját folytassák?"[104] A jeruzsálemi Yad Vashem intézetet képviselő Jean Ancel professzor rámutatott: Antonescu zsidóellenes politikájának 1941-1942-ben több százezer zsidó esett áldozatául, a marsall azonban 1942 októberétől - amikor rájött, hogy Hitler elveszíti a háborút - megváltoztatta a zsidókkal szembeni attitűdjét. Több előadó úgy vélekedett, hogy Antonescu a holokausztra jellemző politikát folytatott.[105]

A Yad Vashem Intézet kutatója úgy vélekedett, a mai generációnak el kell ismernie, hogy a román társadalom évtizedeken át beteg volt, meg kell értenie, hogy létezett egy román fasizmus, amelyik zsidóellenességét nem a nácizmusra, hanem olyan helyi gyökerekre alapozta, amelyek a román társadalmat kezdeteitől jellemezték. Ancel hangsúlyozta: senki sem vádolja a mai generációt azzal, ami a holokauszt idején történt, nincs szó vádaskodásról és bosszúról, hanem a tények és a történelmi felelősség elismeréséről, s esetleg a megtörténtek megbánásáról. A román sajtó Jean Ancel érveit határozottan visszautasította, s úgy állította be a történteket, hogy az Egyesült Államok a romániai holokauszt elismerését a NATO-csatlakozás "újabb feltételévé" tette.[106]

Egyes lapok azonban továbbra is arra helyezték a hangsúlyt, hogy a második világháború idején Románia nem üldözte, hanem mentette a zsidóságot. Ennek bizonyítékaként az ellenzéki România liberă például - amely a korábbi hónapokban, mintha mi sem történt volna, szinte egyáltalán nem foglalkozott a kibontakozott holokauszt-vita kérdéseivel - a budapesti román főkonzul 1944-ben írt egyik levelét is közölte, amelyben a svájci Vöröskereszt kérésére kétezer zsidó gyermek Romániába történő szállításának engedélyezését kérte a bukaresti hatóságoktól.[107] Annak ellenére, hogy a fasiszta szervezeteket tiltó kormányrendelet már március óta hatályos, a Romániai Legionárius Mozgalom június végén zavartalanul, sőt, rendőri felügyelet mellett ünnepelhette meg Bukarestben - éppen az Egyesült Államok nagykövetségének szomszédságában - létrehozásának 75. évfordulóját. Az utcán tartott ünnepségen Şerban Suru, a mozgalom elnöke kijelentette: "Én, Şerban Suru, itt és most, tagadom a Holokausztot!" A hatóságok nem intézkedtek, a bukaresti sajtó pedig az eseményt nyugdíjasok időtöltéseként mutatta be.[108] Szintén júniusban a kormánypárt úgy döntött, hogy a fasiszta szervezetek és szimbólumok betiltásáról szóló jogszabályt nem terjeszti a szenátus plénuma elé annak júliusi rendkívüli ülésszakán, hanem a vitát meghatározatlan időre elhalasztja.[109]

A bukaresti kormányzat ennek ellenére nem tévesztette szem elől a NATO-csatlakozás nyugati követelményeit. Július végén Romániába invitálta a máramarosi származású Elie Wieselt, akit maga Ion Iliescu államelnök kalauzolt végig Máramaroson. Iliescu a Nobel-békedíjas író jelenlétében ünnepélyes külsőségek közepette Máramarosszigeten felavatta a Wiesel szülőházában sebtében létrehozott Zsidó Múzeumot. A házban bérlőként élő két szegény családot a város garzonlakásokba költöztette, felújították az ingatlant, és abban a Máramarosszigetről elhurcolt zsidóságtól származó tárgyakat, illetve dokumentumokat állítottak ki. Az épület egyik részében az 1928-ban itt született, majd 1944-ben a magyar hatóságok által Auschwitzba deportált Elie Wiesel könyveiből és gyermekkori emlékeiből állítottak össze tárlatot.

A látogatást két héttel korábban beharangozták.[110] A vizitet megelőző napokban maga Adrian Năstase szólt Wiesel professzor látogatásának rendkívüli fontosságáról, s arról, hogy ezáltal Romániát mekkora megtiszteltetés éri. A kormányfő a korábbi hírekkel ellentétben közölte: Máramarosszigeten "Elie Wiesel Emlékházat" avatnak, amelyet a román kormány hozzájárulásával hoztak rendbe. Kijelentette: "Ez a kezdeményezés ismételten bizonyítja, hogy a zsidó közösség képviselőinek Románia és a világ társadalmi és kulturális életéhez történő hozzájárulását népszerűsíteni kívánjuk." Năstase négy nappal a látogatás előtt azt is bejelentette, hogy Wieselt július 30-án a legmagasabb állami renddel, "Románia Csillagának Nagy Tiszti fokozatával" tüntetik ki, s hogy az író a Román Akadémia tiszteletbeli tagságát is megkapja. A miniszterelnök szerint Wiesel professzor egész élete és munkássága, holokauszt túlélői tapasztalata arra figyelmeztet mindenkit, s főképpen a mai politikai vezetőket, hogy a történelmet nem hagyhatják megismétlődni. Năstase nem rejtette véka alá: hogy Elie Wiesel meghívása és látogatása része a román kormány által kezdeményezett akcióknak, amelyek "a történelemmel történő nyílt szembenézést, a múlt fájdalmas örökségétől való elválást és a holokauszt borzalmainak elítélését" célozzák. Megismételte ezúttal is, hogy a kormány kormányrendeletet fogadott el a fasiszta szervezetek és szimbólumok betiltásáról, a holokausztról külön fejezetet iktatott a tankönyvekbe, s a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum kutatói előtt a román levéltárak nyitva állnak, és előre úgy értékelte, hogy az országvezetés számára "Wiesel úr véleménye és javaslatai rendkívül hasznosak lesznek" a következő akciók során.[111]

A román vezetés ez alkalommal is a ködösítés jól bevált technikájához folyamodott. A holokauszttal, a romániai zsidóság tragédiájával ismét nem Óromániában, hanem a Vészkorszak idején Magyarországhoz tartozott észak-erdélyi területen kívánt "szembenézni". Folytatta ezáltal azt a kurzust, amelyet román történészek a Kárpátok Géniuszának útmutatásai szerint a nyolcvanas években dolgoztak ki, s amelynek lényege, hogy miközben a magyar fasiszták több mint 600 ezer zsidót végeztek ki vagy adtak át kivégzésre a németeknek, Romániában a zsidóknak a haja szála sem görbült, biztonságban túlélték a Vészkorszakot. Pedig ma már mindenki tudja, hogy Romániában is volt holokauszt, s annak jelenlegi ismereteink szerint mintegy 270-280 ezer halálos áldozata volt.[112]

Amikor július 28-án Elie Wieselt a bukaresti Dante Házban fogadta, Adrian Năstase "Kr. e. 400-ból"[113] származó dokumentumokkal, az Eszter könyvének két papiruszával ajándékozta meg. A megbeszélésen - amelyen Michael Guest bukaresti amerikai nagykövet is részt vett - elemezték a román kormány által a fasiszta szervezetek és szimbólumok betiltása végett meghozott intézkedéseket.[114]

Wiesel elvállalta azt a szerepet, amelyet a román kormány ráosztott, s amelynek eljátszása azt bizonyította a nagyvilágnak, hogy Románia legmagasabb vezetői nyíltan szembenéznek a múlttal és tételesen a romániai holokauszttal is. Az a részletkérdés, hogy Wiesel az észak-erdélyi zsidó közösség tagja volt, amely nem a román, hanem a magyar fasiszták áldozatává vált, látszólag senkit nem zavart. Igaz, ennek pontosítását a Nobel-békedíjas írót fogadó hivatalosságok ügyesen elkerülték, s ugyanezt tette a román sajtó is. Ion Iliescu és Elie Wiesel július 29-én Bukarestből Szatmárnémetibe repült, ahonnan gépkocsival utaztak Máramarosszigetre. A hivatalos konvoj megállt több máramarosi településen, ahol a helyeik kenyérrel, sóval és pálinkával kínálták a vendégeket, néptáncokkal és nagy tapssal ünnepelték őket. A Rompres hírügynökség szerint Máramarosszigeten a delegációt "tömegfürdő" fogadta, s az ünneplés itt is folytatódott. Eugenia Godja polgármester patetikus beszédet tartott, amelynek célja Ion Iliescu felmagasztalása volt. Az elnök beszédében az Elie Wiesel által átélt drámáról szólt, arról, hogy az író egész családját elvesztette a náci haláltáborokban, miután 1944 tavaszán szülőháza az első gettó határépületévé vált, s miután egy éjszaka "a horthysták Auschwitzba küldték". - Ne felejtsük el ezeket a tragédiákat, és gondolkozzunk el, mit kell tennünk azért, hogy azok ne ismétlődjenek meg - mondta. Wiesel kijelentette: - Minden nemű gyűlölet vagy keserűség nélkül jöttem ide. Ami 1944-ben történt, nem az önök felelőssége. Abban sem vagyok biztos, hogy önök tudják-e, tulajdonképpen mi is mi történt akkor.[115] A látogatás végén, a bukaresti Adevărul napilapnak nyilatkozva, Wiesel mégis megemlítette, hogy "bárki is ünnepelné Antonescut, tévedne", hiszen a marsall Romániája - bár zsidó polgárait "nem adta át Németországnak" - "felelős Transznisztriáért, Bukovináért és Észak-Besszarábiáért, illetve a iaşi-i pogromokért". Igyekezett azonban hozzátenni, hogy a Horthy-féle Magyarországon "jóval rosszabb volt a helyzet", hiszen "600 ezer zsidót küldtek Auschwitzba, akiket nem a románok, hanem a magyarok deportáltak".[116]

Július 30-án Wiesel a bukaresti civil társadalom képviselőivel találkozott, és tiszteletbeli tagjává fogadta őt a Román Akadémia.[117] E két helyen mondott beszédeiben a "rasszista és nacionalista román politikusok" elleni fellépést sürgette, s megdöbbentőnek vélte, hogy egy ilyen párt exponensének "hatalmas támogatottsága" lehet Romániában. Elítélte az országban tapasztalható antiszemitizmust, s azokat is, akik még mindig magasztalják Ion Antonescut, megfeledkezve a jászvásári pogromról és a transznisztriai deportálásokról.[118]

Ugyanazon a napon a Nobel-békedíjas írót Iliescu elnök "Románia Csillagával" tüntette ki. A ceremónia alkalmával Wiesel az államfőnek ekképpen adózott: - Itt születtem, román állampolgár voltam, s ismét román állampolgár lennék, önre szavaznék.[119] A nagy ünneplés közepette szinte észrevétlen maradt a bukaresti Adevărul híre, amely arról számolt be, hogy a botoşani-i kormánypárti tanácsosok, összefogva a nagy-romániásokkal leszavazták a bukovinai város Ion Antonescu utcája nevének a megváltoztatását.[120]

Néhány nappal később, augusztus 5-én az a hír kapott nyilvánosságot, hogy Nicolae Gavrilescu, a Nemzeti Újjászületés Szocialista Pártjának (PSRN) alelnöke kijelentette: a nyugati pénzügyi körök Románia tönkretételére játszanak, a román ipar megsemmisítését akarják elérni. Ennek az akciónak része szerinte az is, hogy Romániát a holokauszt elismerésére akarják rákényszeríteni, az igazi cél viszont az, Hogy Románia NATO-csatlakozását megakadályozzák.[121] Az elhangzottakat senki nem cáfolta meg Romániában, egy nappal később sem, amikor pedig Bukarestben Efraim Sne izraeli szállításügyi miniszter bejelentette, hogy a román cégek is részt vehetnek az izraeli állami tendereken. Igaz, a miniszter nem kívánt válaszolni arra a román újságírói kérdésre, hogy volt-e Romániában holokauszt, s hogy Románia fizetett-e kárpótlást az áldozatoknak.[122]

A holokauszt ügye ezzel a nyári vakációk idejére feledésbe merült. A sajtó alig vette észre azt, hogy augusztus 16-án a kormány jóváhagyta a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum és a Románia Nemzeti Levéltára közti három éves együttműködési egyezmény megkötéséről szóló memorandumot, amelynek értelmében a román fél kötelezettséget vállalt arra, hogy megnyitja levéltárait, és a holokauszttal kapcsolatos 1933-1948 közötti dokumentumokról másolatokat ad ki az amerikai intézménynek.[123]

Szeptember 3-án Joseph R. Binden Jr., az Egyesült Államok szenátusa külügyi bizottságának elnöke a Los Angeles Times napilapban megjelent cikkében leszögezte: Románia megérdemli, hogy NATO-taggá váljon, hiszen - régi ellentéteken átlépve - kormányzó pártja 2000-ben együttműködési szerződést írt alá a magyar kisebbség parlamenti képviselőivel, és bátran szembenézett azzal a szomorú szereppel, amelyet a román fasiszták a holokausztban játszottak. Hozzátette: a román kormány jelenleg kitűnő viszonyban van a kisszámú romániai zsidó közösséggel is.[124] Ilyen támogatókkal a NATO-tagság Románia számára kéznyújtásnyira került. Bukarest annyira biztos kezdett lenni a dolgában, hogy elérkezettnek látta az idejét annak, hogy a holokauszttal való szembenézést ismét a magyarokra hárítsa.

Első lépésként Ion Iliescu államfő szeptember 4-én táviratban köszöntötte a 90. életévét betöltő Raoul Şorbant, akinek magyarellenessége közismert, s aki a nyolcvanas években Moshe Carmilly-Weingergerrel, Kolozsvár egykori neológ főrabbijával - kölcsönös érdek okán - hatalmas méretű és nyilatkozattól nyilatkozatig növekvő zsidómentő akciókról szóló beszámolókkal állt elő. A Weinberger-Şorban legenda szerint - amelyet Raoul Şorban legutóbb 2002 nyarán ismételt meg a kolozsvári közszolgálati televízió adásában és születésnapja alkalmából napvilágot látott interjú kötetében[125] - Weinberger rabbi nem azért szökött át titokban Romániába 1944. május 2-án, a gettósítás előestéjén, magára hagyva szüleit és híveit, s letagadva előttük az általa már ismert kilátásokat, mert saját és felesége életét mentette, hanem azért, hogy a Şorbannal közösen "évek óta" működtetett zsidómentő hálózatokat Romániából irányítsa, és ott segítséget szerezzen a szökési útvonalak "kiszélesítéséhez". Romániába érve azonban a rabbi felszállt az első hajóra, amely Konstancából Palesztinába indult. A Weinberger és Şorban áltat több változatban előadott mentési kísérletekről és hálózatokról szóló beszámolók fő célja Antonescu marsall rehabilitációja volt[126], illetve annak a gondolatnak a minél szélesebb körű népszerűsítése, amely a magyar "barbároknak" a zsidókkal szemben tanúsított magatartását a rendkívül humánus román gyakorlattal állította szembe. Vagy tömörebben: míg a magyarok zsidók százezreit deportálták és gyilkolták meg, addig a románok toleranciájának zsidók százezrei köszönhetik megmenekülésüket. A WeinbergerŞorban beszámolók tarthatatlan jellegét, valamint az erre alapozott történelemhamisítási kísérleteket a legdokumentáltabban Randolph L. Braham leplezte le.[127]

Bár mindez ma már Romániában is közismert, születésnapi táviratában Iliescu "az emberség megtestesítőjének" nevezte Şorbant, s leszögezte: "most, amikor a múlt sebeinek vizsgálatát kérik", a román nép számára "Raoul Şorban nevének megemlítése alapos érv a nemkívánatos elcsúszások veszélyével fenyegető vitában".[128] A cirkalmas fogalmazás ellenére, akinek volt füle meghallhatta: a NATO-csatlakozás érdekében most hallgatni kell, Romániának tennie kell magát, hogy szembenéz múltjával, ám amikor csak lehet, a magyarok által elkövetett atrocitásokra kell utalni. És összekacsintani végig lehet, annak megerősítéseképpen, hogy az "igazság" továbbra is az marad, amit Ceauşescu idején parancsára a román történészek "kidolgoztak", mármint hogy Romániában holokauszt nem volt, csak a magyarok által megszállott Észak-Erdélyben.

Az államfői távirat üzenetét a szélső jobboldal azonnal "vette". Corneliu Vadim Tudor szeptember 9-én a szenátusban mondott rendkívül durva antiszemita beszédet, amelyet még aznap az OTV magán-televízió is közvetített. Tudor kijelentette: voltak áldozatok, de nem hat millió, ezt maguk a zsidók is kimutatták, a cionizmus a kortárs világ legnagyobb veszélye, Elie Wieselnek pedig meg kell értenie, hogy "mi nem vagyunk a világ cionista maffiájának kolóniája", mint ahogyan azt is tudomásul kell vennie a zsidóságnak, hogy Románia nem ad vissza "semmiféle úgynevezett volt zsidó vagyont". Antiszemita és idegengyűlölő műsoraiért az OTV-t októberben a román Audiovizuális Tanács betiltotta, C. V. Tudort azonban kijelentéseiért senki nem vonta felelősségre.[129]

Ioan Miclea, a Nagy-Románia Párt Kolozs megyei képviselője októberben sajtóértekezleten közölte, hogy a holokauszt áldozatainak a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeumban külön emlékrészleget hoznak létre. Hozzátette: "A Fájdalom Múzeumának" nevezett részlegen a zsidók, cigányok és románok (!) náci haláltáborokba történt deportálásának emlékeit fogják majd kiállítani.[130]

A kétértelmű állásfoglalások sorából megemlíthetjük még azt a nyilatkozatot, amelyet Adrian Năstase tavaly november elején tett, amikor Arthur Schneier rabbival, a "Felhívás a Lelkiismerethez" nevű amerikai alapítvány elnökét fogadta Bukarestben. A miniszterelnök a prágai NATO-csúcs hónapjában ekképpen vélekedett: a román kormány mély tisztelettel adózott és adózik a zsidó világközösség mártírjai emlékének, erőteljesen elítél minden nemű antiszemita megnyilvánulást, és kegyelettel emlékszik azokra a zsidókra, akiket a romániai fasiszta üldözés szenvedéseknek tett ki. Năstase bejelentette azt is, hogy már 2001-ben megemlékeztek a jászvásári pogrom áldozatairól, az iskolákban és az egyetemeken tanítják a holokausztot, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Nemzeti Védelmi Kollégium (CNA) kádereinek holokauszt-tanfolyamokat rendeztek, és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum kutatói előtt a román levéltárak nyitva állnak. Kormánya ugyanakkor restaurálja a szászvárosi (Orăştie) és a karácsonkői (Piatra Neamţ) zsinagógát, és holokauszt-emléknapot kíván bevezetni (Erre, persze, azóta sem került sor - szerző megj.). A rabbi megköszönte azt a támogatást, amelyben Románia a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után a terroristaellenes harcot részesíti.[131]

Bukarest végül elérte a célját: Romániát november 21-én Prágában meghívták a NATO-ba.[132] Ezzel a holokauszt kérdése jó időre lekerült a román politika napirendjéről. Az sem zavarta meg túlságosan a csendet, hogy 2003 januárjában megszületett az első bírósági döntés fasiszta propagandáért. A temesvári bíróság ötmillió lejre büntetett egy helyi fiatalt, aki horogkeresztet rajzolt annak az épületnek a falára, amelynek felújításán éppen dolgozott. A sürgősségi kormányrendelet alapján a bíróság az ilyen esetekre kiszabható pénzbírság alsó határát alkalmazta.[133]

A temesvári ítélet nem kapott nagy nyilvánosságot, s a feledés jótékony ködje a 2002. márciusában kiadott kormányrendeletekre is ráborult. Bár a művelődési minisztérium idén februárban kérte a 2002 márciusában életbe léptetett jogszabály parlamenti megvitatását[134], ennek megkezdésére március végéig nem került sor.

A szenátus plénuma végül március 20-án kezdte meg a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szervezetek és jelképek, illetve a háborús bűnösök kultuszának betiltásáról szóló rendelet vitáját. Az ülésen részt vett Răzvan Theodorescu művelődési miniszter is, aki kijelentette: Romániában nem volt holokauszt, de az Antonescu-kormányzat révén a román állam részt vett a máshol, például Transznisztriában lezajlott holokausztban. Kifejtette azt is, hogy a rendeletet a kormány nem opportunizmusból hozta meg, hanem azért, mert Románia volt a Vilniusi csoport egyetlen tagja, amely nem rendelkezett ilyen jellegű jogszabállyal. Theodorescunak a szenátusban senki nem mondott ellen.

Gheorghe Buzatu nagy-romániás szenátor a vitában elmondta, megengedhetetlen, hogy a holokauszt tagadásáért valakit hat hónaptól öt évig terjedő börtönre ítéljenek, ez ugyanis a véleményszabadságról szóló alkotmányos rendelkezéssel, de az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával is ellenkezne, s azzal az európa tanácsi ajánlással nemkülönben, amely szerint "minden embernek joga van megismerni saját múltját és joga van elutasítani azt". A szenátor hiányolta, hogy a rendelet "csak a nácik által végrehajtott barna holokausztot" érinti, hatálya a "vörös holokausztra" nem terjed ki. Buzatu úgy vélekedett, hogy mivel a kormány is belátja, Romániában nem volt holokauszt, a rendeletet fölösleges volt kibocsátani. Már csak azért is, mert maga az alkotmány tiltja "az ország rossz hírének keltését, a háborúra, nemzeti, faji, osztályi és vallási gyűlöletre való uszítást".

Radu F. Alexandru zsidó származású liberális szenátor volt az egyetlen aki kimondta, hogy a jogszabály a nemzeti történelem vállalásának "első jelentős dokumentuma".[135]

A szenátusi vita március 24-én folytatódott. Az 1989 előtt Dácia történelmét szélesvásznú filmekben bemutató Sergiu Nicolaescu kormánypárti szenátor az a módosító indítványt tette, hogy a holokauszt értelmezése a zsidóságon kívül más nemzetiségekre is utaljon. Frunda György RMDSZ-szenátor pedig azt javasolta, hogy a "nácizmus" meghatározás mellett a fasizmus is szerepelje, mivel az elsőt leginkább a második világháború idején létező Németországra szokták érteni, míg a második ennél sokkal szélesebb jelentéssel bír. Ez utóbbi javaslatot Radu F. Alexandru is támogatta, aki rámutatott: a "nácizmus" szó használata tulajdonképpen felmentené azokat az államokat, amelyek Németország mellett szintén részt vettek a zsidóság üldözésében. Răzvan Theodorescu miniszter viszont úgy vélte, a rendelet tárgya nem a holokauszt fogalmának meghatározása, így ezen a már definiált téren a szenátoroknak nem kell "újításokat hozniuk". Ion Predescu kormánypárti szenátor azonban azzal érvelt, hogy mivel a rendelet börtönbüntetéseket ír elő, a jogszabály tárgyát pontosan meg kell határozni. A vita folytatását végül április 3-ára halasztották.[136]

A kormányrendelet ügyének megtorpanása nem kerülte el a hazai zsidóság figyelmét, de Izraelét sem. Miközben a szenátus a holokauszt szó meghatározásán vitatkozott, Kolozsváron Sandu Mazor, Izrael bukaresti nagykövete kijelentette: három lépés kell ahhoz, hogy a romániai polgárok megértsék a holokausztot. Egyrészt a tudás terjesztésére, másodsorban a tudáshoz történő hozzáférés megoldására, illetve arra van szükség, hogy mindenki vallja: ilyen tragédia többé soha sem fordulhat elő. Mazor kifejtette: a romániai középiskolákban eddig csak két órán át, a második világháború témakörben ejtettek szót a zsidó nép tragédiájáról. � Szerintünk ez nem elégséges. A román tanügy-minisztériumot meg kell győznünk arról, hogy a középiskolások részletesebben foglalkozzanak a témával � mondta a nagykövet. A nagykövete hozzátette: szerinte nem érdemes említést tenni azokról a mozgalmakról, amelyek tagadják a holokausztot. � Azt figyeltük meg, hogy Romániában továbbra is jelen vannak olyan csoportosulások, amelyek nem ismerik el az európai zsidók tervszerű kiirtási kísérletét, mi több: Antonescu marsall rehabilitálásáért harcolnak. A román állam számunkra pozitív módon járt el e kérdésben, de kéréseinket még mindig nem teljesítette teljes egészében � fogalmazott a diplomata.[137]

A szenátus nem folytatta a vitát, a parlament tehát mindmáig nem fogadta el a kormányrendeletet. S bár jogi értelemben véve a jogszabály teljes mértékben hatályos, a parlament által meg nem erősített rendeletet nem alkalmazzák. Antonescu nevét továbbra is utcák viselik Romániában, és - arra hivatkozva, hogy nem közterületen állnak - a marsall néhány szobrát sem szállították múzeumba. Románia azonban bátran folytatta a holokauszttal történő "szembenézést", amelynek következő lépése a marosvásárhelyi Holokauszt Emlékmű felállítása volt.

E téren az első lépést Izsák Márton marosvásárhelyi szobrászművész kitüntetése képezte. Maga Răzvan Theodorescu utazott Marosvásárhelyre, hogy az ottani megyei könyvtár olvasótermében tartott ünnepségen a 90 éves mesternek a Ion Iliescu által adományozott kitüntetést átnyújtsa. Izsák Márton a Pro Libro Senator díjat is megkapta, s Theodorescu bejelentette: nemsokára elkészül az idős mester ötven évvel ezelőtt alkotott szobrának bronzba öntött változata, amelyet - amint az már korábban is köztudott volt - Marosvásárhely egyik közterén állítanak majd fel.[138]

A román nacionalista körök újra aktivizálódtak. Néhány nappal később, amikor nagyszebenben megalakult a román királyság helyreállításáért harcoló "Szövetség a Monarchiáért" nevű szervezet, az alakuló kongresszus egyik résztvevője kijelentette: Romániát nem vádolhatják holokauszttal, s az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában mégis szégyenoszlophoz állítják. Fornea Bădulescu így folytatta: - Az Egyesült Államok nem mutatja be a történelmi igazságot és egyes társadalmi rétegek érdekeit. Az igazság bemutatása érdekében Romániában kell létrehoznunk egy holokauszt múzeumot.[139]

Pár nap múlva Marosvásárhelyen a Vatra Românească szélsőséges nacionalista szervezet - válaszképpen az RMDSZ által felállított Bernády György egykori polgármester emlékét őrző táblára - márványtáblát helyezett el "a magyar kegyetlenségek áldozataivá lett román hazafiak" emlékére. Április 25-én az is napvilágra került, hogy a Marosvásárhelyen felállítandó holokauszt-emlékműre Răzvan Theodorescu művelődési miniszter javaslatára "A magyar fasiszta rendszer által 1944 őszén Marosvásárhelyről és környékéről deportált zsidók emlékére" szövegű felirat kerül. (Persze, az észak-erdélyi zsidóságot 1944 május-júniusában deportálták, s nem pedig ősszel, de a hírt magyar napilap is kritikátlanul átvette.) Az emlékmű feliratának szövegével kezdetben a marosvásárhelyi zsidó hitközség képviselői sem értettek egyet. Ők a "Remember Holocaust" feliratot szerették volna, azzal érvelve, hogy az áldozatoknak, nem pedig a gyilkosoknak kell emlékművet állítani. Az RMDSZ véleménye szerint a romániai holokauszt emlékművét nem Marosvásárhelyen, hanem Jászvásáron (Iaşiban), vagy Bukarestben kellene felállítani. - Az áldozatok emlékét minden városban meg kell őrizni. A románok között azonban még ma is sokan vannak, akik tagadják, hogy Románia felelős lett volna a Holokausztért, az emlékmű Marosvásárhelyen történő elhelyezése pedig éppen erről a felelősségről próbálja elterelni a figyelmet - jelentette ki a hírre reagálva Markó Béla RMDSZ-elnök. Theodorescu azonban az emlékmű finanszírozójaként ragaszkodott a felirathoz.[140]

A helyi magyarság képviselői tiltakoztak az ellen, hogy az emlékmű talapzatára olyan felirat kerüljön, amely - bár nem számít történelemhamisításnak - a magyarságra nézve sértő legyen. A tiltakozók között volt a zsidó származású Spielmann Mihály történész, helyi RMDSZ-tanácsos és Haller István, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga (PEL) vezetője. Spielmann úgy vélekedett, hogy "vétkesek minden országban vannak, és nem tesz jót sem a marosvásárhelyi magyarságnak, sem az együttélésnek, ha az emlékmű talapzatán az egyetlen kifejezés, amely a magyarokra vonatkozik, a fasizmussal párosul". Haller intézménye nevében levélben fordult Sauber Bernát helyi hitközségi elnökhöz, s ebben a szöveg megváltoztatását kérte. Haller kifejtette: diszkriminatív a magyar fasizmusra vonatkozó kifejezésnek a hangsúlyozása, hiszen "a fasizmusnak nincs nemzetisége", minden, a második világháborúban Németországot kiszolgáló nemzetnek voltak hóhérai, végrehajtói és áldozatai, tehát szükségtelen ezt külön is megnevezni.[141]

A Rompres hírügynökség úgy értékelte, hogy "a magyar radikálisok" ellenzik a felirat elhelyezését. A helyi zsidó hitközség végül úgy döntött, hogy a feliratnak fel kell kerülnie a szobortalapzatra, hiszen - amint azt Sauber Bernát hitközségi elnök mondotta - ötven év múlva senki nem fogja már tudni, hogy a holokauszt idején Észak-Erdély magyar fennhatóság alatt állott, s hogy a zsidóságot nem a románok deportálták. A marosvásárhelyi Népújság a szobor leleplezése előtti napon úgy vélekedett, hogy a tényeket valóban "nem szabad és nem lehet letagadni", megengedhetetlen azonban, hogy "a múlttal való szembenézést, az emlékezésméltóságát alantas aktuálpolitikai szándékokkal akarják megzavarni azok, akiket múlhatatlan magyarellenesség gyötör". A lap szerint "a marosvásárhelyi emlékmű kapcsán is ezzel próbálkoznak, ezzel kívánják ködbe burkolni az Antonescu-féle rémtetteket", holott "tisztességesebb lenne" ha Răzvan Theodorescu "először a »román fasiszta« szóösszetétellel jeleskedne, s nem Marosvásárhelyen próbálná letudni Európa előtt a múlttal való szembenézést".[142]

A marosvásárhelyi holokauszt-emlékművet május 4-én ünnepség keretében leplezték le, amelyen Menachem Hakonen romániai főrabbi mellett, Robert Weiss glasgow-i főrabbi, Neumann Ernő temesvári főrabbi, Iulian Sorin, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének főtitkára, parlamenti képviselő, Maros megye prefektusa és Marosvásárhely polgármestere is részt vett. Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester a leleplezést megelőző zsinagógai gyászszertartáson részt vett, de az általa egyébként kezdettől támogatott emlékmű felavatásán - a felirat okán - nem. A művelődési tárca anyagi támogatásával felállított szobor talapzatán héberül és angolul a "Remember Holocaust" felirat áll, illetve a vitatott szöveg, amely azt a történelmi tényt rögzíti, hogy Marosvásárhelyről a város zsidó közösségét az Észak-Erdélyt irányító "fasiszta magyar kormány" 1944 tavaszán Auschwitzba deportálta. A román hírügynökségek az eseményről azt írták, hogy ez az ország első holokauszt emlékműve. Ezt az téves információt több magyar napilap is átvette, megfeledkezve a dési, a nagyváradi, a szatmári és a jászvásári holokauszt-emlékművekről. Menachem főrabbi beszédében azt hangsúlyozta, hogy a zsidóság kiirtása hosszabb ideig szisztematikusan előkészített akció záró mozzanata volt, amelyet annak idején több nép tétlenül szemlélt. Spielmann Mihály helyi RMDSZ-tanácsos, a zsidó hitközség tagja kijelentette: "Kossuth Lajos, akinek nevét egykor ez az utca is viselte, 1849-ben elsőként mondta ki a szegedi országgyűlésben a zsidók egyenlőségét, Petőfi Sándor pedig, akinek szobra a közelben áll, 1848-ban, amikor az első antiszemita megnyilvánulások a forradalom során a felszínre bukkantak, megrótta a pesti polgárokat." Spielmann, aki más RMDSZ-es tanácsosokkal együtt tiltakozott a szerinte etnikai feszültséget keltő szoborfelirat ellen, úgy vélekedett, hogy a "Remember Holocaust" szöveg elegendő lett volna, hiszen a holokauszt kifejezés önmagában is a vészkorszakot idézi, és a szobor az áldozatoknak, és nem a hóhéroknak állít emléket. A Rompres hírügynökség szerint Marosvásárhelyről és környékéről 5 943 zsidót deportáltak. A tények azonban mást mondanak. Marosvásárhelyen gettózták be - a Koronkai úti és a Szentgyörgyi úti téglagyárakba, illetve a város nagy zsinagógájába - Marosvásárhely, Maros-Torda vármegye déli és nyugati részének, illetve Udvarhely vármegye zsidóságát. Innen három szállítmány vitte a marhavagonokba zsúfolt zsidóságot Auschwitzba, amelyek 1944. május 27-én, május 30-án, illetve június 8-án haladtak keresztül a kassai vasút- és határállomáson, és amelyek összesen 7 559 zsidót szállítottak el a gettókból. Az első tehervonaton 3183, a másodikon 3203, a harmadikon pedig 1163 személyt hurcoltak Auschwitz-Birkenauba.[143]

A szoboravatási ünnepséggel azonban a feliratozási vita nem ért véget. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az ünnepség utáni napon kijelentette: megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy egyesek állást foglaltak a vasárnap felavatott holokauszt-szobor talapzatán elhelyezett tábla feliratával kapcsolatosan, holott, a polgármesteri hivatal nem hatalmazott fel senkit arra, hogy a nevében nyilatkozatokat tegyen. Elmondása szerint a művelődési miniszterrel a prefektúrán folytatott telefonbeszélgetésen maga is részt vett, s jelen volt Frunda György RMDSZ-szenátor is, de végül is a zsidó közösség döntötte el, hogy mi álljon az emléktáblán. Ebből kiindulva a további viták szerinte nem helyénvalóak - írta a marosvásárhelyi Népújság. Az ügyben újból nyilatkozott Fodor Imre alpolgármester is, aki a kezdetektől támogatatta a szobor felállítását. Elmondása szerint vasárnap részt vett a zsinagógában tartott gyászszertartáson, de azt követően, nem vett részt az emlékmű felavatásán, mert megtudta, más szöveg kerül a szobortalapzatra, mint az, amelynek péntek este a zsidó hitközség vezetőivel megállapodtak. A lap kérdésére Fodor közölte: négy változat létezett, és a szöveg, amelyben megegyeztek, a következőképpen hangzott: "A náci haláltáborokban kivégzett marosvásárhelyi és környékbeli zsidók emlékére, akiket a Magyarország német megszállása nyomán hatalomra juttatott fasiszta magyar kormány deportált 1944. III. 14-én."[144] Fodor Imre véleménye szerint a helybeli zsidó közösség jóindulatúan kezelte a dolgot, és tulajdonképpen a művelődési miniszter utasítására voltak kénytelenek megváltoztatni a feliratot. A Népújság kérdésére, hogy miképpen illik össze az Antonescu sétány még mindig létező felirata és az új holokauszt-emlékmű, Dorin Florea polgármester szerint, a marosvásárhelyi tanács határozata ellen, amely Vár sétányra változtatta az elnevezést, a Román Hősök Kultuszának Egyesülete törvényességi óvást nyújtott be, ezért a prefektúra még nem adott zöld utat a határozatnak. A lap közölte azt is, hogy a helyi zsidó hitközség vezetője kategorikusan visszautasította, hogy a továbbiakban az emlékmű feliratával kapcsolatosan bármit is nyilatkozzon.[145]

Néhány nappal a szobor leleplezése után Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke bejelentette, hogy Haller Istvánt a szervezet vezetősége megrovásban részesítette, mert a szoborfelirat ügyében a liga nevében a vezetőség tudta nélkül fordult levéllel a zsidó hitközséghez. "A PEL tiszteletben tartja a zsidó közösség szándékát, miszerint nyilvánosságra kívánják hozni a deportálás elkövetőinek személyét. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy senki nem fogja a fasiszta bűnösöket összetéveszteni a magyar közösséggel. Úgy véljük, hogy a történelmet ismerni kell, szembe kell nézni az igazsággal" - szögezte le Enache, aki a vasárnapi emlékműavatáson azt is elmondta, visszatetszést keltett benne, hogy a megemlékezésen olyan közéleti személyiségek is részt vettek, akiknek nem lett volna ott keresnivalójuk. "A Hősök Kultusza szervezet vezetőjének, akárcsak az Antonescu Kultusz elnökének, akik minden alkalommal tiltakoznak az Antonescu sétány névváltoztatása ellen, nem lett volna helyük az ünnepségen" - mondta az elnöknő.[146]

Mértékadó nyilatkozatot magyar részről a szoborfelirat körül kialakult vitában a marosvásárhelyi Bethlen Gábor Művelődési Egyesület adott közre. A Népújság által közölt dokumentum szerint, a társaság tagjai, írók, művészek, színházi szakemberek, vállalkozók, tanárok és közéleti személyek, Izsák Márton mester kiváló szoborcsoportját műalkotásként szemlélik, ugyanis alkotója is annak szánta. Ezzel kívánt mementót állítani "a közel hatezer elhurcolt és soha vissza nem tért honfitársunknak, az egykori marosvásárhelyi zsidó polgártársainknak". A nyilatkozat rámutatott: zsidó polgártársaikat a magyar kormány parancsára a csendőrök szedték össze 1944. májusának első vasárnapján, zárták a koronkai téglagyárban kialakított gettóba. Ugyanolyan gettó működött az egykori marosszentgyörgyi téglagyár közelében, a marhavásártéren is. "Gyerekeket, időseket, betegeket, csecsemőket, nőket és öregeket, háborús munkaszolgálatból hazatérő férfiakat hurcoltak el, szolgáltattak ki a náci haláltáboroknak. Legtöbbjük soha nem tért haza Auschwitzból. Nemzedékek hiányoznak. Emlékük legyen áldott. Emlékezni fogunk rájuk, emlékeztet rá az emlékmű Marosvásárhely közterén." - De hol van a többi zsidó emlékmű, amelyeknek Románia-szerte állniuk kellene, hiszen nem csak Marosvásárhelyről hajtották a halálba a sárga csillagosokat? - tették fel a kérdést a dokumentum aláírói, akik "tisztában vannak a múlttal", és azt szeretnék, ha a marosvásárhelyi magyar és román közösség is pontosan emlékezhetne a múltra, "torzítások és elhallgatások nélkül". Az agyonhallgatás ugyanis "nem lehet gyógyír az 1944-1945 szaggatta sebekre", a holokauszt pedig "semmivel sem mérhető össze". Az aláírók úgy gondolják, egy műalkotásnak a célja a lelki gazdagodás, maga az emlékezés és emlékeztetés. Korántsem a történelmi szemlélet kialakítása vagy a felelősségek kiosztása, így nem egy esetleges szoborfelirat dolga valamiféle régi adósság törlesztése. Szerintük "Marosvásárhelyen csakis magyar felelősséget emlegetni egy emlékművön rosszízű, oda nem illő és főleg feszültségkeltő". Hiszen az Antonescu-kultusz művelői éppen a magyarok kizárólagos bűnösségére kívánnak utalni minden módon a romániai holokauszt története kapcsán. "A marosvásárhelyi izraelita hitközség elöljárói, akik a szobor feliratát kitalálták és kitették - miközben a minisztérium diktátumára hivatkoznak -, nem fújhatnak egy követ Antonescu híveivel" - mutatott rá a közlemény. Legalábbis így gondolták az aláírók, akik "elkötelezettei a demokráciának". A szobrokra nem kell hosszas magyarázatokat, mellékleteket ráaggatni, a holokauszt avagy Soáh szó tökéletesen elegendő a XXI. század embere számára, mert szobrot a jövendőnek és nem a tegnapnak állítanak. "Fölösleges a magyar népközösséget avagy éppen a maradék zsidóságot kitenni oktalan gyűlöletnek, megvetésnek, kellemetlen pillanatoknak. Nem fölösleges viszont, sőt beszélni kell a zsidóüldözésről, a deportálásról és a gázkamrákról, Horthyról, Hitlerről, Bakyról és Endre Lászlóról, Antonescuról és Lecca tábornokról, akik az észak-erdélyi és a romániai holokauszt végrehajtásában tevőleges szerepet játszottak. Beszéljenek róla túlélők, amíg közöttünk járnak, történészek, publicisták, tanárok, említsék meg az utánunk jövőknek minél gyakrabban. Miként azokat az igaz embereket is, akik a vészkorszakban segítettek az üldözötteken. Vigyük gyermekeinket gyakran a szobor elé, hogy megértsék, mi az: embertelenségben élni-halni. A marosvásárhelyi magyarság nem fut a felelősség elől. Nincs oka rá. A szobroknak pedig ne szánjuk a törvényszékek szerepét" - hangoztatta a dokumentum. Az aláírók abban reménykedtek, hogy ezt végül zsidó barátaik is "belátják".[147]

Fodor Imre alpolgármester még június elején is szóvá tette a szoborfeliratot, megkísérelve annak megváltoztatását. Amikor az RMDSZ a kormányzó Szociáldemokrata Párttal a helyi szintű idei protokollúmot aláírta, Fodor kifejtette: "a szöveg nagyon szép, de a mi javaslatainkból semmi nem került bele". A javaslatok között pedig az is szerepelt, hogy a holokauszt-emlékmű feliratát másikkal helyettesítsék. Fodor kifogásolta, hogy a szoborfelirat megváltoztatása tételesen nem szerepel a dokumentumban.[148] A felirat-vita később is folytatódott. Június 19-én a helyi RMDSZ-tanácsosok sajtóértekezleten jelentették be elégedetlenségüket. Úgy vélték, a felirat csak az igazság felét tükrözi, s továbbra is elégedetlenséggel tölti el a városban élő magyarokat. Kifogásolták azt is, hogy a szoboravatási ünnepségen megjelentek a Ion Antonescu Marsall Liga tagjai is, "akik élvezték a pillanatot". Ugyanakkor furcsállották, hogy Marosvásárhelyen a holokauszt-emlékmű mellett az Antonescuról elnevezett utca továbbra is létezik.[149]

Megdöbbentő, hogy a szoborfelirat okozta viták közepette senkinek nem jutott eszébe bemutatni - legalább fő erővonalaiban - azt a tragikus sorsot, amely a marosvásárhelyi (és az észak-erdélyi zsidóságnak) osztályrészül jutott. Mintha az áldozatok már az égvilágon senkit nem érdekelnének: sem a román kormányt, sem a városvezetőket, sem a helyi magyarságot. Pedig sorsukból sok mindent lehetne tanulni - románoknak, magyaroknak egyaránt. Az sem hallgatható el, hogy magyar oldalról azt a tézist hangsúlyozták folyamatosan, miszerint a zsidóság deportálása Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után következett be, német nyomásra, a történtekről tehát a magyarok kvázi nem tehetnek. Ilyen vélemény a Szabadságban is napvilágot látott.[150] Köztiszteletnek örvendő szerzője megfeledkezett azonban arról, hogy 1940 őszén a magyar hatóságok Észak-Erdélyből, és főképpen a Székelyföldről zsidó családok százait próbálták kezdetben erőszakkal átdobni Romániába, majd miután ez nem sikerült, 1940 decemberében Ukrajnába deportálták őket. Az akciók áldozatai közül alig néhányan maradtak életben. A deportálások 1941-ben és 1942-ben is folytatódtak, de a szóban forgó szemlélet erről sem hajlandó tudomást venni, sőt az 1941 nyarán a magyar hatóságok által Kamenyec-Podolszkijba deportált, és ott legyilkolt mintegy húszezer zsidóról is megfeledkezik, mint ahogyan azon zsidó férfiak sorsáról is, akiket magyar egységek mellé osztottak be munkaszolgálatba, s akik közül szintén nagyon kevesen tértek haza. Illik emlékeztetni arra, hogy az 1944. március 19-i német megszállásig a magyarországi zsidó közösségből 63 ezer személy vesztette életét. 42 ezren a munkaszolgálat embertelen körülményei közepette, húszezren a kamenyec-podolszkij-i mészárlásban, ezer fő pedig a bácskai atrocitások során vesztette életét. Egyébként a német megszállás előtt elpusztult zsidók közül 29 850 származott a trianoni országrészből, 33 150 pedig a visszacsatolt területekről.[151] Ezek mind olyan dolgok voltak, amelyek nem a német megszállás alatt történtek, s amelyekről, szintén nem szabadna megfeledkeznünk. Már csak azért sem, mert ha nem nézünk nyíltan szembe saját múltunkkal, ugyanezt másoktól aligha követelhetjük. Ha viszont ezt őszintén és nyíltan megtennénk, jóval hatásosabban tiltakozhatnánk az ellen, hogy Románia - saját múltjának fekete foltjait takargatva - ez alkalommal is a magyarokra kívánja ráirányítani a figyelmet, s a holokauszt-emlékművet nem Bukarestben, az 1941 januári zsidóellenes pogrom színhelyén, hanem az akkor magyar fennhatóság alatt álló Marosvásárhelyen emelte, abban a városban, amelyben a szoboravatás pillanatában is belvárosi utca viselte Ion Antonescu marsall nevét.

A múlttal történő román szembenézés szándékának "komolyságáról" a kételkedők 2003 júniusában ismét meggyőződhettek. Június 12-i ülésén a kormány jóváhagyta a Román Nemzeti Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum között létrejött együttműködési egyezményt. Ez alkalommal a kabinet közleményben jelentette ki, hogy bátorítja "az európai holokauszttal kapcsolatos kutatást, beleértve a román levéltárakban fellelhető ilyen típusú dokumentumokét is", de egyben nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy "Románia határain belül 1940-1945 között nem történt holokauszt".[152]

A kormányközlemény hatalmas visszhangot váltott ki az országban és külföldön. A France Presse hírügynökség szerint a kormány közleménye a hazai nacionalista körök nyomására született, amelyek határozottan tagadják, hogy a Ion Antonescu által vezetett nácibarát kormány a zsidók üldözésében és kiirtásában részt vett. A hírügynökség megemlítette, hogy a romániai zsidó hitközségek által közreadott dokumentumok szerint a Hitlerrel szövetséges Antonescu közvetlenül felelős mintegy 250 ezer romániai zsidónak a haláltáborokba történő deportálásáért és az 1941 júniusi jászvásári pogromért, amelynek áldozatait három- és tizenkétezer közöttire becsülik. A hírt kommentáló brit, amerikai és ausztráliai sajtó azt hangsúlyozta, hogy a második világháború idején a 760 ezres romániai zsidó közösség csaknem felét végezték ki az Antonescu-rezsim által felállított haláltáborokban. A londoni The Guardian a bukaresti és a jászvásári zsidók legyilkolására emlékeztetett cikkében, amelyben Neumann Ernő temesvári főrabbit időzte. Neumann kijelentette: lehetetlenség azt állítani, hogy nem voltak áldozatok. A román sajtó a felelősséget Vasile Dâncu volt tájékoztatási miniszterre igyekezett hárítani, mert a közleményt a sajtónak Dâncu tárcájától küldték ki.[153]

A kormányközlemény pillanatokon belül diplomáciai feszültséget okozott Románia és Izrael között. A jeruzsálemi Yad Vashem Intézet visszautasította a román kormánynak azt az állítását, hogy Romániában a második világháború idején nem volt holokauszt, és emlékeztetett arra, hogy Romániában az említett időszakban a származása miatti üldöztetésekben több százezer zsidó vesztette életét. A közlemény hivatkozott Jean Ancel történésznek a Yad Vashem által nemrég e témában kiadott munkájára, amelyben dokumentumok bizonyítják, hogy az egykori 760 ezres romániai zsidó népességből 420 ezren estek a holokauszt áldozatává. Ha ebből a számból a magyar hatóságok által deportált 135 ezer észak-erdélyi áldozatot kivonjuk, az eredmény azt mutatja, hogy a román holokauszt 285 ezer áldozatot követelt. Az izraeli kormány sem késlekedett: Mariana Stoica izraeli román nagykövetet berendelték a külügyminisztériumba, ahol közölték vele, hogy "Izrael aggodalommal vett tudomást a történelmi valóságnak ellentmondó román kormányközleményről". David Peleg, az izraeli külügyminisztérium Közép-Európáért felelős igazgatója felszólította a román nagykövetet: a román kormány találjon megoldást arra, hogy "ezt a szerencsétlen nyilatkozatot javítsa ki, s kétoldalú kapcsolatokat terelje vissza az egyenes útra". A nagykövet közölte: nem ismeri a dokumentumot, de konzultálni fog ez ügyben Bukaresttel.[154]

Bukarest azonnal magyarázkodni kezdett azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a botrányt és a nemzetközi felháborodást csillapítsa, és az ügyből kihátráljon. Răzvan Theodorescu művelődési és vallásügyi miniszter kijelentette: Románia határain belül 1940. és 1945. között nem volt holokauszt, de Románia részt vett a holokausztban. A foglalkozását tekintve történészprofesszor miniszter úgy vélekedett, hogy a kormány nyilatkozata megfelel a valóságnak, mivel a román királyság határain belül "ugyan számtalan embertelen dolog, barbár cselekedet, jogsértés, pogrom történt, de nem volt holokauszt a szó nemzetközileg elfogadott értelmében: nem folyt egy nemzeti vagy vallási kisebbség módszeres kiirtása haláltáborokban". Románia ugyanakkor az akkori Antonescu-kormány tettei révén részt vett a holokausztban, de ezek a tettek a román hadsereg által megszállt térségben, elsősorban a Dnyeszteren túli területeken történtek, nem Románia határain belül - magyarázta Theodorescu. Hangsúlyozta, hogy abban az időben sem Észak-Erdély, sem Bukovina, sem Besszarábia nem tartozott Romániához. Külön kitért arra, hogy Észak-Erdélyben "a fasiszta, horthysta Magyarország szervezte meg az ott élő zsidóságot Auschwitzba szállító halálvonatokat". Miután Románia Németország szövetségeseként harcba lépett a Szovjetunió ellen, Hitler arra kérte Ion Antonescu marsallt, hogy folytassák a háborút a Dnyeszteren túl is. Ennek elfogadásával politikai pályafutásának talán legsúlyosabb hibáját követte el Antonescu - mondta. Theodorescu ismételten hangsúlyozta, hogy a Dnyeszteren túli terület, ahol valójában volt holokauszt, soha nem tartozott Romániához, a terület 1941. augusztus 19. és 1944. január 29. között csak román fennhatóság alatt állt. A miniszter végezetül leszögezte: senki sem próbál mentséget találni az Antonescu-kormány számára, az Antonescu-kormány által képviselt Románia részt vett a holokausztban, de nem az ország területén.[155]

Theodorescu nem vette észre, hogy csapdába sétál. Az általa felállított elmélet alapján ugyanis a magyar kormányt sem terhelné felelősség azért, amit Észak-Erdélyben a zsidósággal elkövetett, hiszen, ez a terület "csak" négy évig volt magyar fennhatóság alatt. Sőt, ezzel a fajta érveléssel akár azt is lehetne állítani, hogy Németország sem felelős a holokausztért, hiszen Auschwitz például nem Németországban, hanem megszállt lengyel területen működött. Ráadásul Vasile Dâncu is cserben hagyta Theodorescut, mintegy jelezve, hogy kinek az ötlete volt a kormányközlemény. Kijelentette: hogy a holokauszttal kapcsolatos kijelentéseket nem a tájékoztatási tárca, hanem a kormány tette.[156] Bukarestnek az is elkerülte a figyelmét, hogy a cselekedetei tulajdonképpen a holokauszt-tagadás kategóriájába tartoznak, amelyért saját rendelete szerint - s ha Romániában alkalmaznák a törvényeket - hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés jár. Erre a sajtó hiába hívta fel a figyelmet.[157]

A bukaresti román sajtó is elítélte a kétértelmű holokauszt-nyilatkozatot, s miközben úgy vélekedett, hogy a kormány saját állításaiba gabalyodik bele, feltette a kérdést: kinek használ Antonescu feltámasztása?[158] Egyetlen lap sem jutott el azonban odáig, hogy a kormánynyilatkozat valódi okát megkeresse. Megalapozottnak látszik az a feltételezés, hogy állásfoglalása révén a kormánypárt a közvélemény-kutatásokban hirtelen megnövekedett számú nagy-romániás szimpatizáns felé kívánt gesztust tenni, C. V. Tudor táborból próbálta átcsalogatni azokat, akiknek tetszését a holokauszt-tagadó nyilatkozat megnyerte.

Június 17-én a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének (FCER) igazgató tanácsa foglalt állást a kormány nyilatkozatával szemben. A testület úgy vélte, hogy a dokumentumban foglaltak "messze állnak és ellentmondnak a 2002-ben rendezett vita szellemével, amikor a művelődési és vallásügyi minisztérium elismerte Románia részvételét a holokausztban". A FCER vezetői emlékeztettek arra, hogy Románia nem csupán az általa elfoglalt térségben végzett zsidóirtást, hanem a jászvásári pogrom, a "halálvonatok" és a dorohoi, suceavai, rădăuţi-i, câmpulungi stb. deportálások több tízezer áldozatáért is felelős. Ez utóbbi akciók pedig "a Prut jobb oldalán zajlottak le, tehát Románia határain belül". A FCER rosszallását fejezte ki amiatt is, hogy a hatóságok elhallgatják "a Goga-Cuza kormány, a királyi diktatúra, a legionárius állam vagy pedig a háború idején bevezetett faji és antiszemita törvényeket", az 1938 után egyre agresszívebbé váló faji politikát, s nem szólnak azokról, akik a besszarábiai és bukovinai deportálások következtében az éheztetés és a kivégzések áldozatai lettek, de a zsidóság falura történő kitelepítéséről, a vállalatok "romanizálásáról, a zsidóság kifosztásáról, állami iskolákból és intézményekből történő eltávolításáról" is hallgatnak. Eszerint a kormány nyilatkozata súlyos hiányosságokat mutat, amelyeket - reménykedett a FCER - a kormány mielőbb ki fog majd hivatalosan javítani, hogy gátat vethessen negatív a hazai és a nemzetközi visszhangoknak.[159]

Ugyanazon a napon Florin Cioabă roma király is tiltakozott. Közölte, hogy Romániában igenis volt holokauszt, hiszen 36 ezer cigány (közülük kétezer Szeben megyei) az ország területén és Transznisztriában vesztette életét az Antonescu-kormányzás idején. "Az áldozatok egy része Romániában halt meg, a legtöbben viszont Transznisztiában, a Bugnál, ahol hagyták őket éhen halni és megfagyni" mondotta a roma király. Hozzátette: nem a román népet vádolják, hiszen a cigányság egy részét a románság védte és segítette, de a romák nem fogadhatják el azt a változatot, miszerint Antonescu nagy hazafi volt. "Mi úgy értékeljük, hogy Antonescu marsall emberek tízezreinek haláláért felelős" - hangsúlyozta. Cioabă azt is nehezményezte, hogy a világban nagy befolyással rendelkező zsidóság "a holokauszttal kapcsolatban kizárólag saját nemzetségüket említik, megfeledkezve a lengyelekről, cigányokról, magyarokról, ez pedig elfogadhatatlan". A király kijelentette: levélben fordul Ion Iliescu elnökhöz azzal a követeléssel, hogy a kormány "térjen vissza a holokauszttal kapcsolatos nyilatkozatára". Ugyanakkor bejelentette: pert indít a német állam ellen, mert rendkívül alacsony azon romák száma, akik a náci lágerekben elszenvedettekért kártérítést kaptak. Hasonló hangnemben nyilatkozott az Aven Amentza nevű roma szervezet is, amelynek elnöke, vasile Ionescu nyílt levélben kért kihallgatást Adrian Năstase kormányfőtől és Ion Iliescu államelnöktől.[160]

Ion Iliescu kénytelen volt közbelépni. A szavak között egyensúlyozva, Iliescu kijelentette: fölösleges volt a kormány június 12-i nyilatkozatában a vitát okozó mondatot közölni. Nem lett volna szükség erre a nyilatkozatra, nem kellett volna felesleges vitát nyitni, hiszen a vezetés álláspontja ismert: Romániában nem volt holokauszt, csak bizonyos románok vettek részt a holokausztban, annak a történelmi korszaknak bizonyos pillanataiban intézkedéseket hoztak a romániai zsidósággal szemben - jelentette ki. Iliescu szerint azt el kell ismerni, hogy volt holokauszt egyes románok részvételével, de az nem Romániában történt, és Romániát nem lehet összehasonlítani Németországgal vagy a holokauszt más kezdeményezőivel. Miután pedig a román lapok értesülései szerint az izraeli törvényhozás, a Knesszet integrációs bizottsága másnap rendkívüli ülésen kívánta megvitatni a román kormány nyilatkozatát, ez utóbbi június 17-én pontosító nyilatkozatot adott ki. Ebben leszögezte: a jelenlegi román kormány vállalja a román állam fél évszázaddal korábbi felelősségét a holokauszt áldozataival szemben, s továbbra is kész együttműködni a kérdést tanulmányozó nemzetközi intézményekkel. A román állam képviseletét 1940. és 1945. között ellátó kormányzók bűnösek voltak abban, hogy háborús bűncselekményeket, pogromokat, a Dnyeszteren túli területekre történő deportálásokat hajtottak végre. Tömegesen szállították át Románia zsidó lakosságának jelentős részét a román hadsereg által megszállt és ellenőrzés alatt tartott területekre, a holokauszt gyászos mechanizmusához tartozó diszkriminatív és tömeggyilkos módszereket alkalmaztak - fogalmazott az újabb kormánynyilatkozat. A dokumentum hangsúlyozta, hogy a jelenlegi román kormány volt az első a demokratikus Románia történelmében, amely a fasiszta, náci, faj- és idegengyűlölő szélsőséget határozottan elítélő törvényeket kezdeményezett, a jelenlegi miniszterelnök és a kormány más tagjai mutattak rá arra, hogy a romániai zsidóság jelentős részét módszeresen haláltáborokba hurcolták, illetve kivégezték. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a román kormány tavaly márciusban hozott sürgősségi rendelete tiltja a holokauszt tagadását, a fasiszta, faj- és idegengyűlölő megnyilvánulásokat, a háborús bűnösök emlékének dicsőítését.[161]

Az új kormánynyilatkozatot Sandu Mazor, Izrael bukaresti nagykövete elismeréssel fogadta, s Cristian Diaconescu román külügyi államtitkárnak közölte, hogy azt mielőbb közvetíti az izraeli hatóságoknak. Diaconescu megígérte Mazornak, hogy a június 19-20-án Bécsben, az EBESZ égisze alatt sorra kerülő, az antiszemitizmus elleni harccal foglalkozó konferencián hangsúlyozza majd Románia eltökéltségét az antiszemita, fasiszta, rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások elleni harc terén. A szóban forgó nyilatkozatot Románia Tel Aviv-i nagykövete, Mariana Stoica is bemutatta az izraeli hatóságoknak. Annak nyomán Colette Avital képviselő úgy döntött, hogy a Knesszet integrációs bizottságában a témát már nem szükséges megvitatni.[162]

A román sajtó csak a nemzetközi felháborodást és az izraeli diplomáciai lépést követően foglalkozott érdemben a román határokon belüli holokausztot tagadó nyilatkozattal. A liberális irányzatú központi román lapok részletesen beszámoltak a nemzetközi visszhangról, a nacionalista román sajtó többsége viszont úgy vélte, ez a téma nem érdekli a románokat, s hogy bár a román kormány joggal tagadja a romániai holokausztot, emiatt a zsidó és cigány szervezetek haragját vonta magára. "A gyalázatos bécsi döntésekkel elrabolták Észak-Erdélyt országunktól, s az ajándékba kapott területen Magyarország brutális zsidó-, cigány- és románellenes közigazgatást épített ki. Ugyanebben az évben a Szovjetunió elorozta Romániától Besszarábiát és Észak-Bukovinát, Bulgáriát pedig megajándékozták Dobrudzsa déli részével. Milyen Nagy-Romániáról és milyen román közigazgatásról lehet tehát beszélni?" - írta az MTI által idézett Curentul bukaresti napilap. A Ziua című lap gyorsfelmérést végzett olvasói körében, s a válaszadók háromnegyede - 74,39 százaléka - úgy vélekedett, hogy Romániában nem volt holokauszt.[163]

A kirobban vita sajtóhullámai június 18-án tetőztek Romániában. Szinte nem volt olyan napilap, amelyik az üggyel ne foglalkozott volna. A România liberă úgy vélte, Románia kormánya Antonescunál is antiszemitább, az Adevărul azt hangsúlyozta, hogy Iliescu szerint a kormánynak hallgatnia kellett volna, a Ziua azt emelte ki, hogy Iliescu végül is a kormányfőnek adott igazat, s megismételte, hogy Romániában nem volt holokauszt. A Cotidianul arról számolt be, hogy Radu Ioanid, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum programigazgatója kétszínűséggel vádolta a kormányt, az Evenimentul zilei a román-izraeli diplomáciai feszültségre hívta fel a figyelmet, és arra nemkülönben, hogy a 31/2002. számú sürgősségi kormányrendelet értelmében a kormányt be kellene börtönözni. Ez utóbbi ügyben Elena Dinu főügyészségi szóvivő kijelentette: intézménye vizsgálja a kormány nyilatkozatát, s a következő napokban közlik, ha hivatalból eljárást indítanak-e.[164] Az Ultima oră és az Independent Theodorescu kínos mosakodását részletezte, míg a Curentul, a Jurnalul naţional és a Gardianul szintén a Bukarest és Tel Aviv között támadt feszültségeket taglalta. És folytathatnánk.[165] A Reuters hírügynökség június 18-i bukaresti jelentése azt emelte ki, hogy a román kormány visszavonja holokauszt-tagadó nyilatkozatát, hogy véget vessen a vitának.[166]

Ez alkalommal is Adrian Severin volt az egyetlen, aki a gyereket nevén merte nevezni. A Ziua napilapban június 18-án közölt publicisztikájában rámutatott: a kormány álláspontja a "territorializmus rögeszméjéből" adódik, és "a népek saját múltjukért viselt felelősségének téves értelmezéséből". Severin úgy vélte, valamennyi román állampolgár, aki a bajban lévőknek nem nyújtott segítséget, bűnös. "Nem feltétlenül jogilag, hanem erkölcsileg". Ezért nincs értelme szerinte a holokauszt területi meghatározásával kapcsolatos játéknak. Leszögezte: egyébként a kormány közleménye nem a holokausztot vonja kétségbe, hanem a Dâmboviţa-parti vezetők komolyságát és professzionalizmusát.[167]

A hangzavar hatalmas méreteket öltött. Cseppet sem csoda, hogy másnap az Adevărul úgy látta, a román hatóságok már folyékonyan dadognak holokauszt-ügyben[168]. S az sem meglepő, hogy a szélsőséges idegengyűlöletükről ismert szervezetek éppen a dadogás hallatára aktiválódtak. Ion Coja, a Vatra Românească Egyesület bukaresti fiókjának elnöke a "Románia romántalanítása" című szimpóziumon kijelentette: az izraeli hatóságok súlyos hibát követtek el, hiszen a zsidók maguk sem ismerik el mind, hogy Romániában volt holokauszt. Coja szerint az egész ügy mögött "bizonyos magyar érdekek" állnak, s azok haszonélvezői vezénylik az efféle románellenes akciókat. Coja leszögezte: "Antonescu ölt meg ugyan zsidókat, de csak kominternistákat, olyanokat, akik megtámadták a hadsereget." A szimpózium második napján a résztvevők testületileg is kijelentették: Romániában semmilyen holokauszt nem volt. Fölösleges talán leírni: senkit nem vettek őrizetbe, senkit nem ítéltek el.[169]

Válaszképpen néhány nappal később egy izraeli hír: Jean Ancel, a Tel Aviv-i egyetem professzora új három kötetes könyvet jelentetett meg a romániai holokausztról. Ancel, aki húsz éve foglalkozik holokauszt-kutatással elmondta: "a románoknak és a németeknek ugyanaz volt a céljuk", az egyetlen különbség csupán az volt, hogy a németek szisztematikusan és meghatározott rendszer szerint végezték ki a zsidókat, a románok pedig ötletszerűen és szervezetlenül. Új könyvében Ancel az általa volt szovjet levéltárakban az elmúlt évtized során megtalált dokumentumokat dolgozott fel.[170] Ezeket a dokumentumokat egyelőre nem ismerjük, de úgy tűnik, ezen a téren az orosz levéltárak több meglepetéssel is szolgálnak majd a jövőben.

Jean Ancel szerint "Románia volt Németország egyetlen szövetségese, amelynek saját megsemmisítési terve volt, s amely saját hadseregét használta arra, hogy zsidókat megsemmisítsen". A történész úgy véli, hogy a románok által véghezvitt egyes gyilkosságok "sokkal vadabbak és barbárabbak voltak" azoknál, amelyeket a németek követtek el.[171]

2003. július végén újabb diplomáciai botrány kerekedett Románia és Izrael között. Ezúttal is a holokauszt volt a téma - igaz, nem az egyetlen -, a főszerepet viszont ezúttal Ion Iliescu vállalta magára. Az államfő nem kevesebbet tett, mint a holokauszt egyedülálló mivoltát kérdőjelezte meg, amikor a Háárec napilapnak adott interjúban kifejtette: "A holokauszt nem egyedül a zsidó lakosságot érintette Európában. Sokan mások, köztük lengyelek, haltak meg hasonló módon." Hozzátette: a náci korszak Romániájában a zsidókat és a kommunistákat egyformán kezelték. Iliescu apja példáját hozta fel, aki "kommunista aktivista volt, s akit lágerbe hurcoltak", és aki 44 éves korában, szabadulása után kevesebb mint egy esztendővel meghalt. Iliescu egyben leszögezte, hogy a holokauszt általános jelenségéhez hasonló események Romániában is lejátszódtak. Megemlítette "az 1941. évi bukaresti és jászvásári mészárlásokat", a zsidók transznisztriai lágerekbe történt deportálását, s elismerte, hogy "az akkori vezetők felelősök azokért az eseményekért". Ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a történtekért "nem lehet a román népet és társadalmat vádolni".

Ezúttal valószínűleg nem puszta elszólásról van szó, ahogyan azt Iliescu elnöktől már megszoktuk. Az egyébként kolozsvári gyökerekkel (is) rendelkező Grig Davidovitz által készített interjúban Iliescu azt is elmondta, hogy Románia jelenlegi gazdasági helyzetében szó sem lehet arról, hogy a zsidó közösségtől egykor elkobzott tulajdonokat visszaszolgáltassák. Úgy vélte, a visszaszolgáltatást célzó kereseteket "el kell halasztani vagy el kell utasítani", hiszen nem lehet "megnyúzni" a ma élőket azért, hogy visszafizessék mindazt, amit a második világháború idején vagy pedig azt követően államosítottak. - Miközben a nép mindenféle megszorításokkal küszködik, egyesek különböző kártérítéseket követelnek. Azokat a vagyonokat államosították. Miért kellene Románia mai lakosainak mindezekért fizetniük? Csak azért, hogy egyeseknek még jobb legyen? Nem tartom igazságosnak ezt a dolgot - mondta Ion Iliescu.[172]

A román államfő kijelentései Izraelben óriási felháborodást okoztak. Megdöbbenésének hangot adva, Joszef Lapid izraeli igazságügyi miniszter kijelentette: a román államelnök megjegyzései "érzéketlenségről" tesznek tanúbizonyságot. - Igaz, hogy 350 ezer zsidó maradt Romániában, de 420 ezret meggyilkoltak ott és azokon a területeken, amelyeket a román hadsereg elfoglalt. Nem elég ez ahhoz, hogy Iliescu elismerje a román zsidóság holokausztját? - tette fel a kérdést a miniszter.[173] A másnapi romániai sajtó jelentős része azonban a vitából elsősorban azt emelte ki, hogy Iliescu tulajdonképpen az elkobzott zsidó tulajdonok visszaszolgáltatást ellenzi. A román kormány pedig hallgatott. A Curentul napilapnak Victoria palotabeli források kijelentették, hogy a kormány semmiképpen nem kívánja az ügyet kommentálni, hogy a "nézeteltérést" ne mélyítse még jobban.[174]

Több izraeli forrás szerint Mariana Stoica Tel Aviv-i román nagykövetet azonnal berendelték az izraeli külügyminisztériumba. A zsidó diplomácia azt szerette volna megtudni elsősorban, hogy a kijelentések Románia, a román kormány hivatalos álláspontját képezik-e, vagy pedig csupán Iliescu elnök személyes véleményét.[175] A nagykövet a berendelés tényét a bukaresti Adevărulnak adott nyilatkozatában tagadta. Izraeli források viszont azt is tudni vélték, hogy a román külképviseletre nagyon sok Romániából elszármazott személy telefonált, és fejezte ki tiltakozását Iliescu nyilatkozatával és tulajdon-restitúciós elképzeléseivel szemben.[176] A Rompres hírügynökséggel Sandra Simovich, Izrael bukaresti nagykövetségének másodtitkára közölte, hogy kiadott közleményében országának külügyminisztériuma "erélyesen elítélte" a román államfőnek "a holokauszt fontosságát csökkentő" és "szánalmas" kijelentéseit, s követelte, hogy a román kormány tisztázza a holokauszttal kapcsolatos álláspontját. A Rompres azt is hírül adta, hogy Izrael a bukaresti izraeli diplomatákat is tiltakozásra szólította fel, s Sandu Mazor nagykövetet utasította: az üggyel kapcsolatban folytasson tárgyalásokat a román államfői hivatalban és a román külügyminisztériumban.[177]

Amikor a botrány kirobbant, Ion Iliescu éppen Konstancán és a Fekete-tenger partján tett látogatást. Az izraeli tiltakozásokra és Lapid miniszter vélekedésére reagálva értetlenségének adott hangot, s az interjúban kifejtett tézisét megismételte. - Nem értem a vélekedést. Azt mondtam, hogy a holokauszt általános európai jelenség volt. Nincs román, német vagy lengyel holokauszt. Általános jelenség volt, amelynek voltak európai, és voltak romániai elemei - mondta.

Iliescu elmagyarázta: nem csupán a Magyarország által elfoglalt Észak-Erdélyben voltak gyilkosságok, ahol a végleges megoldást alkalmazták, és a zsidókat koncentrációs táborokba küldték, beleértve Elie Wiesel családját, hanem Romániában is történtek mészárlások, a legionárius lázadás idején. A lázadás leverését követően Antonescu felelőssége az 1941 nyarán történt jászvásári mészárlás, illetve a transznisztriai szörnyűségek. Hozzátette: természetesen, mindezeket megfelelőképpen kell árnyalni, hiszen Antonescu például Sztálingrád után "jóval figyelmesebben ítélte meg a dolgokat, s már nem fogadta el a zsidók elleni végső megoldás szélsőséges intézkedéseit". - Sőt, a román terület az észak-erdélyi zsidóság számára menekülési zónává vált - mondta. Iliescu figyelmeztetett: a jelenséget teljes összetettségében kell elemezni, realizmussal, s ugyanakkor felelősségteljesen.[178]

Armand Gosu történész szerint Ion Iliescu megengedhetetlen hibát követett el, amikor a holokauszt tekintetében a zsidók és a kommunisták közé egyenlőségi jelet tett. - Iliescu nem tagadja határozottan a holokausztot, csupán megengedhetetlen módon bagatellizálja jelentőségét, azt állítva, hogy »sokan mások is«, például a lengyelek, hasonló módon pusztultak volna el. Ami történelmi szempontból hamis - mondta. Gosu kifejtette: a lengyelek, az ukránok és az oroszok közül sokan valóban a német mészárlások áldozataivá váltak, de esetükben már csak azért sem lehet holokausztról beszélni, mert a maguk során ők is részt vettek esetenként a zsidók megsemmisítésében. A történész azt az államfői kijelentést is elutasította, miszerint Romániában a zsidókat és a kommunistákat egyformán kezelték. Rámutatott: a kommunistákat, köztük Lucreţiu Pătrăşcanut is, a Târgu Jiu-i lágerbe zárták, vagy Poiana Ţapuluiban kényszerlakhelyezték. A kommunisták jelentős része viszont a román Siguranţa, illetve a szovjet kémszolgálat ügynöke volt - állította. - Immorális dolog sok százezer zsidó, köztük marhavagonokba zsúfolt és Transznisztriába deportált tehetetlen öregek és gyerekek sorsát összehasonlítani azzal a viszonylag illedelmes élettel, amely a romániai lágerekbe zárt kommunistáknak, amerikai- és angolbarátoknak jutott osztályrészül - mondotta. Gosu úgy vélekedett, hogy vagy Ion Iliescu a történelemhamisítók áldozata, vagy pedig a titkosszolgálatokban és az egyes politikai pártokban tömörülő ultranacionalisták és antiszemiták támogatását kívánja bármi áron elnyerni. Iliescu kijelentését a történész összefüggésbe hozta azzal is, hogy az államfő nemrég tüntette ki Adrian Păunescut, az 1989 decemberében kivégzett diktátor udvari költőjét, és közben Miron Cosma bányászvezér szabadlábra helyezése mellett foglalt állást.[179]

Gosu elmulasztotta megemlíteni, hogy mindössze három nappal korábban tárgyalt ismét Bukarestben David Peleg, az izraeli külügyminisztérium közép-európai és euró-ázsiai osztályának igazgató-helyettese, akinek a román kormány megígérte: mielőbb konkrét intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a román közvéleményt és a fiatal nemzedéket a holokausztról kimerítően tájékoztassa. Románia ugyanakkor megígérte, hogy hivatalos holokauszt emléknapot jelöl ki.[180] Nincs kizárva, hogy az ígérgetések dacára, Románia a már idézett Iliescu-féle "kimerítő felvilágosításokkal" kívánja a romániai közvéleményt és a fiatal generációt traktálni.

Maria Teodoru, az államosított ingatlanok volt tulajdonosai szövetségének elnöke Iliescu elnök kijelentéseit "szégyentelennek" minősítette. Hangsúlyozta: a volt tulajdonosok részére Romániának nem kell kártérítést fizetnie. Azokat a házakat és villákat, amelyeket nevetséges összegekért a hatalomhoz közel állóknak eladtak, adják vissza a jogos tulajdonosnak, az állam által értük elvett pénzt pedig fizessék vissza azoknak, akiknek a jogtalan vásárlást megengedték. Teodoru szerint a legelemibb jóérzést is nélkülözi az államfői nyilatkozat, amely megtagadja, hogy igazságot szolgáltassanak azok leszármazottainak, akiket - miután házaikat elvették - hosszú évekre börtönökbe zártak vagy kivégeztek.[181]

Nem Teodoru az első, s minden bizonnyal nem is az utolsó, aki a román hatóságokat az efféle következetlenségekre figyelmeztette. Július 25-én a náci háborús bűnösöket felkutató bécsi székhelyű Simon Wiesenthal Központ Berlinben közzétett jelentésében tette szóvá, hogy a balti államokban, Fehéroroszországban, Oroszországban, Romániában és részben Ukrajnában a kommunista rezsimek bukása óta "nem történt előrelépés a háborús bűnökkel kapcsolatos dokumentumok közzétételében", s ezekben az országokban "hiányzik a politikai akarat a háborús bűnösök felkutatása" és bíróság elé állítása terén.[182]

A Nemzeti Liberális Párt határozottan elutasította Iliescu "rendkívül súlyos" kijelentéseit, s elítélte az államosított tulajdonok visszaszolgáltatásának elnapolására tett próbálkozásokat. Eugen Nicolaescu pártszóvivő szerint az államfő túllépte hatáskörét, beleszólt a jogszolgáltatás dolgaiba, s alapvető emberi jogokat sértett meg. Úgy vélte, a kijelentések azt bizonyítják, hogy Romániában a tulajdonjogot nem tartják tiszteletben.[183]

A romániai sajtó jelentős része szintén elítélte Iliescu kijelentéseit, s csípős megjegyzéseket fűzött állásfoglalásához.[184] A Washingtonban tárgyaló Mircea Geoană külügyminiszter július 27-én találkozott az amerikai zsidó szervezetek vezetőivel, Daniel Mariaschinnal, a B’Nai B’rith International alelnökével és Andrew Bakerral, az American Jewish Committee igazgatójával, akiknek magyarázkodni kényszerült. Azt bizonygatta, hogy Románia és Izrael kapcsolatrendszere szolid alapokon áll, Románia mindent kész megtenni az antiszemitizmus visszaszorítása végett, április 27-ikét a Holokauszt Napjává nyilvánítja, s a holokauszt tanulmányozását az egyetem utáni tanulmányok esetében is bevezeti. A román külügy azt is közölte, hogy Mircea Geoană a következő napokban tisztázó megbeszélést folytat az izraeli külügyminiszterrel.[185]

A Jerusalem Post jeruzsálemi napilap úgy vélekedett, hogy amennyiben a Háárecben közöltek igazak, a román államfőt Jörg Haider osztrák politikushoz hasonlóan kellene elszigetelni. "Iliescu mindannyiunkat megsért, amikor jelentékteleníteni próbálja mindazt, ami általában az európai, s különösképpen ami a romániai zsidósággal történt. Túlságosan gyakran tette ezt ahhoz, hogy kijelentéseit véletlen elszólásoknak tartsuk. Mondottai nyilvánvalóan sokkal mélyebb dolgokról árulkodnak" - írta a lap. A cikk szerint Iliescu elmulasztotta megemlíteni, hogy 420 ezer zsidó halt meg a háború idején a román kormányzat "jóvoltából", ezek közül 265 ezer az 1939-es Románia területéről származott, 43 százaléka a háború előtti országban élő 608 ezres zsidó közösségnek. A lap hozzátette: a gyilkosságok aránya sokkal magasabb volt, mint azokon a területeken, amelyeket Románia - a Tengely tagja és a nácik hűséges szövetségese - megszállt. Az izraeli napilap leszögezte: a román nép soha nem lázadt fel az együttműködő hatalom ellen, és nem tiltakozott a még a ’20-as években bevezetett zsidóellenes törvények ellen; a romániai zsidók többet szenvedtek a románok, mint a megszálló németek miatt. "A románok gyűjtötték össze a zsidókat és küldték munkatáborokba, vagy koncentrációs lágerekbe, például Tîrgu-Jiuba. A románok deportálták a zsidó lakosság nagy részét Transznisztriába, ahol legtöbbjüket kivégezték", fogalmazott a napilap.[186] Az Evenimentul zilei idézett cikkében úgy vélekedett, hogy az államelnök Románia érdekeit áldozta fel a választási érdekek oltárán. A România liberă július 28-án viszont azt is hírül adta, hogy a tusnádfürdői szabadegyetemen Michael Mates kolozsvári amerikai konzul kijelentette: az ellopott tulajdonokat ki kell fizetni vagy vissza kell adni.[187]

Iliescunak nem volt mit tennie: retirálnia kellett. Első lépésként, július 27-én, az elnöki hivatal sajtóirodája közleményt adott ki, amelyben leszögezte: az államfő kijelentéseit az újságírók megcsonkították és tévesen értelmezték, miközben az államfő elismeri a holokauszt egyedi jellegét, és távolról sem bagatellizálja annak jelentőségét. Egy másik közleményben az elnöki hivatal hangsúlyozta, hogy Iliescut "megdöbbentették és felháborították" a Háárecnek adott interjú által kiváltott reakciók. A román sajtó azonban úgy vélte, Iliescu igazságtalanul hibáztatja az újságírókat.[188]

A Tel Aviv-i román nagykövetet végül július 27-én rendelték be az izraeli külügyminisztériumba, és közölték vele a hivatalos izraeli tiltakozást. Közölték: Iliescu nem csupán a holokausztot tagadta, hanem azt is kijelentette, hogy az nem pusztán "zsidó ügy". Ennek kapcsán a zsidó diplomácia hivatalos magyarázatot kért Bukaresttől.[189] Ezt követően mindenki a román kormány állásfoglalását várta, de Bukarest hallgatásba burkolózott, és az időhúzás taktikáját alkalmazta. A zsidó állam felhatalmazta viszont bukaresti nagykövetét, hogy a román kormánynak közvetlenül is hozza tudomására határozott tiltakozását.[190]

Az izraeli nagykövetség a diplomáciában szokatlanul kemény hangvételű közleményben követelte, hogy a román kormány tisztázza álláspontját az Iliescu által adott interjú holokausztot érintő kijelentései tekintetében. Sandu Mazor nagykövet az elnöki hivatal sajtóirodája által kiadott közlemény miatt is erélyesen tiltakozott. Végül a diplomata Ion Iliescuval folytatott telefonbeszélgetést, s ez alkalommal a román elnök kijelentette: nem vonja kétségbe a zsidó nép holokausztjának egyedi jellegét, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását vagy kárpótlását nem csupán az erkölcs diktálja, hanem a román törvények is szentesítik, és hogy szakértőkből álló testületet hoznak létre, amely a romániai holokauszt kérdését megvizsgálja.[191] A beszélgetés során Iliescu megígérte, hogy személyes levélben fordul az izraeli államfőhöz, s tisztázza álláspontját, s ezt meg is tette. Móse Kacav elnökhöz intézett levelében kifejtette: sajnálja, hogy szavait "környezetükből kiemelve" félremagyarázták. Leszögezte: Románia felelősséget érez "a múlt század ’30-as és ’40-es éveiben" történtekért, s az "erkölcsi és anyagi kárpótlás" ügyét komolyan veszi.[192]

Bár az Adevărul fontosnak tartotta külön is megjegyezni, hogy Iliescut nem az izraeli külügyminisztérium hasonlította Haiderhez[193], a lapok többsége azonnal észrevette, hogy a kormány napokig néma maradt.[194] A România liberă az államelnök kijelentéseit "felelőtlennek" minősítette, s úgy vélte, azokat nem a véletlen szülte. A lap emlékeztetett arra, hogy korábban Răzvan Theodorescu szintén tagadta, hogy Románia területén holokauszt történt, s leszögezte: a transznisztriai lágerekbe történt deportálások pusztán etnikai szempontok alapján történtek, semmilyen előzetes jogi procedúra nélkül.[195]

Napokkal a botrány kirobbanása után a Demokrata Párt is megszólalt. Közleményében azt hangsúlyozta, hogy a román politikusoknak és a pártoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a történtekhez kommentárokat fűzzenek, mert a tények ismerete híján többet árthatnak. Hagyják a vitát a történészekre, mert a holokauszt "kényes téma", s inkább arra törekedjenek, hogy találjanak politikai, diplomáciai és anyagi forrásokat "az elkövetett tévedések orvoslására". A DP ugyanakkor úgy vélekedett, hogy az államfő kétszínűen viszonyul a tulajdonjog kérdéséhez, pedig ma már mindenki számára világos, hogy a tulajdon "szent dolog, amelyet nem lehet politikai alkuk tárgyává tenni".[196]

Adrian Năstase végül július 29-én közölte: levelet ír Ariel Sharon izraeli kormányfőnek, amelyben megismétli Románia korábbi álláspontját, miszerint a jelenlegi kormány a múlt bűnei miatt felelősséget vállal.[197] A miniszterelnök Iliescu kijelentéseit nem volt hajlandó kommentálni. Ennek ellenére, Michael Guest bukaresti amerikai nagykövet kijelentette: Romániának nyilvános magyarázatot kell adnia a történtekért. A nagykövet szerint a román hatóságok a "bűnösség" és a "felelősség" fogalmát összemossák. - Itt pedig nem a bűnösségről, hanem a felelősségről van szó. Be kell biztosítanunk magunkat, hogy ilyen dolgok többé nem fordulnak elő - mondta.[198]

A botrányt súlyosbította, hogy az izraeli tiltakozások közepette a France Presse hírügynökség Bukarestből jelentette: a Vasgárda Bukarestben havonta megjelenő folyóiratot adott ki.[199] A felháborodás közepette, persze, senkit nem vontak felelősségre, csupán azt ígérték a hatóságok, hogy az ügyet ki fogják vizsgálni.

Nagy sajtóvisszhangot váltott ki az a levél, amelyet Móse Kacav izraeli államfő küldött román kollégájának, s amelyben Ion Iliescu korábbi levelére válaszolt. Leszögezte: "A második világháború idején sok európai polgárt meggyilkoltak. A náci rendszer brutálisan lépett fel különböző nemzetiségekkel szemben, de eredetük miatt, illetve a "faji elméletnek" nevezett rémséges ideológia okán kizárólag a zsidókat üldözte. - Nem minden áldozat volt zsidó, de minden zsidó áldozat volt - mutatott rá az izraeli elnök. A náci népirtási terv kizárólag a zsidó népet vette célba, s a nácik a zsidó nép kiirtására vészjós kifejezést használtak - a "végleges megoldást".

Móse Kacav szerint az a beállítás, hogy a második világháború idején egész Európa gyilkosságok színhelye volt, a történtek miatti történelmi felelősséget igyekszik csökkenteni, miközben ezzel a felelősséggel Európa minden nemzetének - így Romániának is - szembe kell néznie.

Az izraeli államfő kifejezte reményét, hogy Románia "bátran szembenéz a holokauszt korszakbeli saját tragikus múltjával, s az országban egykor élő zsidóság több mint a fele elpusztításának a tényével".[200] A levél szerint a zsidó nép ellen irányuló "borzasztó és egyedülálló gyilkosságok miatti sajnálkozásra" azért van szükség, hogy a következő generációknak jobb jövőt lehessen biztosítani, a holokauszt tagadása pedig az áldozatok ellen elkövetett súlyos sértés.[201]

Kommentárjában a Mediafax hírügynökség úgy vélekedett, hogy Románia Európa egyetlen országa, amelyben a holokauszt kérdése mindmáig a politikai harcok eszköze, s a választások előtt egy évvel a pártok ezen eszköz felhasználásával próbálják maguk mellé állítani a szélsőjobboldali választókat.[202] A hírügynökség nem tért ki a román történészek elfogultságaira. Pedig ugyanazon a napon például Marius Oprea az illyefalvi táborban nem kevesebbet állított, mint hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a nemzetvédelmi tárca a romániai zsidók megsemmisítéséről szóló dokumentumokat "adtak el" a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumnak.[203] A helyzetet C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke is igyekezett kihasználni. Erélyesen tiltakozott amiatt, hogy a Le Figaro című francia napilapban megjelent cikk azt állította: a szélsőjobboldali Nagy-Románia Párt, az ország második politikai erője Antonescut továbbra is "hősnek" és "mártírnak" tartja. Leszögezte: a francia sajtó nem első alkalommal hazudik személyét és pártját illetően. tavaly például a Le Monde állította róla, hogy holokauszt-tagadó lenne. Ami, persze, nem igaz, s amiért a lap tudósítója levélben kért végül tőle elnézést - állította Tudor. - A valóság az - tette hozzá -, hogy én vagyok az egyetlen pártvezető, aki történész-doktorként és vallásszociológusként mindig azt mondtam, hogy a holokauszt kizárólag zsidó volt.[204] Michael Guest amerikai nagykövet azonban azonnal pontosított: "egyetlen párt kivételével" nem lehet azt állítani, hogy a románok antiszemiták, s negatívan viszonyulnak más kultúrákhoz.[205]

A botrány hullámai ezennel csillapodni látszottak. Csak az Adevărul tartotta fontosnak Teleki László magyar államtitkárt idézni, aki a holokausztban elpusztult nagykanizsai cigányságra emlékező rendezvényen kijelentette: senkinek nincs joga egy személyt jobbnak tekinteni egy másiknál, egy életet értékesebbnek tekinteni egy másiknál.[206]

A román államfő nyilatkozata által kiváltott botrány azonban még egy ideig tovább hullámzott. A román napilapok a botrány kirobbanása után napokkal kaptak észbe, és kezdtek elemző kommentárokat írni arról.[207] Avraham Poraz izraeli belügyminiszter augusztus 1-én a Ziua című bukaresti napilapnak adott interjújában kijelentette: Iliescu nemkívánatos személy Izraelben. A romániai származású miniszter a lapnak kifejtette, hogy nem első alkalommal csalódott a román elnökben. Első nagy csalódását 1995-ben az okozta, hogy Iliescu jóváhagyta a 112. számú Törvényt, amelynek alapján valamennyi zsidó tulajdonú ingatlant "ajándékba adtak azok román bérlőinek". Poraz elmondta: Izraelben pontosan ismerik a történelmet, tudják, hogy "Románia hangsúlyosan antiszemita ország", tudomásuk van a legionáriusok által rendezett pogromokról, amelyek során, 1940-ben, saját nagyapját román katonák meggyilkolták, s azt is tudják pontosan, mi történt Transznisztriában. Hozzátette: az ilyen fajta szégyenteljes nyilatkozatok nem könnyítik meg Románia NATO-csatlakozását, s az ország érdekeivel ellentétesek. A miniszter a zsidóknak fizetendő kártérítésekkel kapcsolatban rámutatott: nem a kártérítésekről van elsősorban szó, hanem arról, hogy a meglévő tulajdonokat Romániának vissza kellett volna szolgáltatnia, s csak azt követően kellet volna a bérlők védelméről törvényt hoznia. "Senki sem követelte, hogy a bérlőket lakoltassák ki, vagy hogy azok hatalmas lakbéreket fizessenek" - mondotta Poraz, de úgy vélte, a tulajdonjogot tiszteletben kellene tartani. Sajnálkozását fejezte ki egyben amiatt, hogy - bár nyilatkozataikban ennek ellenkezőjét állítják - a jelek szerint erre sem a Năstase-kormány, sem pedig Iliescu elnök nem hajlik.[208]

Miközben a zsidó állam belügyminisztere Iliescut ostorozta, a román államfő Bukarestben fogadta Daniel Mariaschint, a B’nai B’rith zsidó szervezet vezetőjét, akinek elmagyarázta, hogyan is látja Románia a holokausztot. Egyben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az izraeli sajtó meghamisította állításait. Iliescu leszögezte: Bukarestnek eltökélt szándéka olyan politikát folytatni, hogy ilyen "tragikus események" többé soha ne ismétlődhessenek meg.[209] Iliescu megígérte: Románia holokauszt-emléknapot elöl majd ki, s az oktatási tanrendbe a holokauszt-tanítást is befoglalja.[210]

Az államfő egy nappal később kijelentette, hogy Romániára nagy nyomás nehezedett az elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatása érekében. Az elnök szerint nem minden egyes esetben van lehetőség az ingatlanok természetben történő visszajuttatására, hiszen azok közül sokat lebontottak, s helyükön új épületek állnak. Romániának dollár milliárdokat kellene fizetnie kártérítésképpen, s erre a nemzetgazdaságnak egyelőre nincs lehetősége. Adrian Năstase azonban úgy vélekedett, hogy Romániának fel kell gyorsítania a zsidó ingatlanok visszajuttatását, hiszen ez idáig ezer visszakövetelt ingatlan közül csupán tízet adtak vissza a jogos tulajdonosnak. A kormányfő elismerte, hogy egyelőre nem tisztázták azt sem, hogy a természetben vissza nem juttatott ingatlanokért mennyit fizetnek, s hogy a kárpótlás pénzben avagy részvényekben történjen.[211] A miniszterelnök álláspontját alátámasztotta az egyik bukaresti napilapban ugyanazon a napon megjelent riport, amelyből kiderült: Szatmárnémetiben 1100 visszaszolgáltatási kérelem közül mindössze 13 esetben döntöttek a természetben történő visszajuttatás mellett, ám az esetek felében a tulajdonos különböző okok miatt nem vehette birtokába egykori tulajdonát.[212] Kiderült az is, hogy a közösségi ingatlanok visszajuttatása terén sem különb a helyzet: 1800 közül mindössze 41-et adtak vissza. A zsidó hitközségek vagyonával gazdálkodó "Caritatea" alapítvány kimutatása szerint a zsidó ingatlanok java részét nem szolgáltatják vissza, a 10/2001. számú Törvény ugyanis az 1945 előtt - például a román legionárius állam által 1940-ben hozott törvények alapján - elkobzott ingatlanokra nem vonatkozik.[213]

Augusztus 4-én a Háárec Iliescu korábbi és újabb válaszait és nyilatkozatait elemezte, s úgy vélte, a román elnök próbálkozásai, hogy a nyilatkozata által okozott ártalmakat kisebbítse, rendkívül kínosak. A lap publicistája szerint Iliescu négy bűne a holokauszt relativizálása, a történelem átírása, a zsidó tulajdonnal szembeni álláspontja, illetve a zsidó kártya politikai érdekből történő ismételt kijátszása.[214]

Lassan kezdetét vette Romániában is az elnöki interjú higgadtabb elemzése. Elsőként a bukaresti Független Újságíró Központ (CJI) szervezett vitát a kérdésről. A vitában felszólaló Adrian Cioroianu és Andrei Oişteanu történészek leszögezték: a romániai holokauszt dokumentumait 95 százalékos arányban ismerik a kutatók, s az elmúlt 14 évben azok nagy része nyilvánosságra került. A széles tömegek azonban még mindig a korábban hangoztatott mítoszok alapján állnak, ezért a sajtónak kötelessége ismertetni a tényeket. Bár elismerték, hogy Románia nem alkalmazta a "végleges megoldást", s az Óromániában élő zsidóságot nem küldte haláltáborokba, Antonescut semmiképpen nem lehet zsidómentőként feltüntetni. Oişteanu úgy vélte, "nem lehet felmenteni egy gyilkost azokért az áldozatokért, amelyekkel nem végzett". Mindkét történész azon a véleményen volt, hogy az interjú során hangoztatott kijelentéseivel Iliescu a Nagy-Románia Párt szavazóit célozta meg.[215]

Úgy tűnt, mindenki levonta a tanulságokat. A Yad Vashem fiatal román politikusokat hívott meg 2003 októberére Izraelbe, hogy a holokausztról az intézet által rendezett konferencián tájékozódjanak[216], Iliescu elnök magas állami kitűntetést nyújtott át Sandu Mazornak, Izrael bukaresti nagykövetének[217], a Román Rádió Társaság pedig a romániai antiszemitizmus elleni jogszabályokat dicsérő Colette Avital izraeli parlamenti képviselő jelenlétében vitatta meg "a holokauszt leckéjét".[218] Csupán a Mihai Viteazu Rend Lovagjai közölték a Ion Iliescuval szolidaritást vállaló levelükben: mélyen elítélik azokat a román újságírókat, akik szubjektív és illojális módon kommentálták az államfő interjúját.[219] De sem ez, sem pedig az a hír, miszerint a Neamţ megyei visszaszolgáltatási bizottság a kommunisták által Roman városában egykor államosított 47 zsidó ingatlan esetében megtagadta a kárpótlást[220], nem zavarta meg a békülékeny hangulatot.

Hátra volt még azonban az Iliescu-interjú által kreált kínos helyzet belpolitikai kihasználása. Ez augusztus 24-én kezdődött, amikor is Emil Boc, a Demokrata Párt alelnöke Kolozsváron kijelentette: Iliescu elnök börtönre ítélhető, mert nyilvánosan tagadta a holokausztot. Boc a hatályos jogszabályokra hivatkozva közölte, hogy pártja az államfő felfüggesztését fogja kezdeményezni.[221] Annak ellenére, hogy Iliescu igyekezett bagatellizálva kijelenteni, Boc jelentéktelen dolgokkal játszadozik[222], a román kormánypárt azonnal erélyesen tiltakozott[223], az elnöki hivatal viszont "további pontosításokat" adott közre az államfő Háárec-interjújával kapcsolatban. A közlemény rendkívül durva támadást indított a Háárec napilap és annak újságírója ellen, azt állítva egy hónappal az interjú megjelenése után, hogy a lap az elnök kijelentéseit meghamisította, mondottait pedig a kontextusból kiemelte, s azokat a fordítás során is megváltoztatta. A dokumentum azzal vádolta a lapot és az újságírót, hogy sötét érdekek szolgálatában állva, a szerkesztőségben "előre gyártott" interjúval próbálták Románia elnökét lejáratni. Ez azonban messzemenőn nem sikerült, hiszen az államelnöki hivatal címére rendkívül sok "Iliescu védelmére kelő" külföldi üzenet érkezett, köztük amerikai - a közleményben meg nem nevezett - zsidóktól is.[224]

Az elnöki hivatal kioktató hangnemű, bírálatai miatt Andrei Oişteanu történészt is támadó közleményét az Evenimentul zilei napilap másnapi számában közölt összeállítás romokba döntötte. A lap megszerezte ugyanis a vitatott interjú hangfelvételét (azt egyébként honlapján az újság bárki számára hozzáférhetővé tette), amelyből kiderítette: Iliescu szó szerint azt mondta, ami az izraeli lapban megjelent. A bukaresti napilap megállapította: "a 73 éves Iliescu hazudik".[225] A Háárec pedig "kínosnak és alaptalannak" nevezte az elnöki hivatal közleménye által állítottakat. A lap hangsúlyozta: a közölt interjú Iliescu pontos szavait tartalmazta, bizonyítékként szolgálnak erre a megőrzött hangfelvételek is. A Háárec úgy vélte, érthetetlen, hogy Iliescu egy egész hónapot várt az interjú közzététele után, hogy azt megtagadja. A lap cáfolta, hogy megjelenése előtt Iliescu az interjút még látni akarta volna, s közölte, hogy ilyen feltételről a lap tudósítójának az elnök nem tett említést.[226]

A Háárec cáfolatát az Evenimentul zilei is ismertette, ami a román államfő rosszallását a lap újságírójával szemben csak növelte. A Kínából visszatérő elnök a bukaresti repülőtéren közölte az újság munkatársával, hogy "nem áll vele szóba".[227] A repülőtéren az elnök azt is közölte, hogy nem kívánja folytatni "a Háárec napilap által megnyitott polémiát".[228] A Demokrata Párt is elállt attól a gondolattól, hogy az államfő felfüggesztését kezdeményezze. Sorin Frunzăverde, a párt alelnöke kijelentett, sokkal fontosabb a PD számára a párt éves országos konferenciájának megszervezése.[229]

A szóban forgó interjú körül kirobbant botrány azonban ékesen bizonyította, hogy Románia vezetői mit is gondolnak a holokausztról és az elkobozott tulajdonok visszaszolgáltatásáról. De bepillantást nyújtott annak a kirakatpolitikának a hátterébe is, amelyet Románia 1990 után is folytat a nemzeti kisebbségekkel szemben.

A 2001 őszétől 2003 őszéig eltelt két esztendő történései mindenkit - kétkedőket és reménykedőket egyaránt - meggyőzhettek arról, hogy milyen hosszú út elé néz Románia és népe ezen a téren. (Köztünk szólva: a marosvásárhelyi holokauszt-emlékművel kapcsolatos viták alapján arról is, hogy a minőségi önismeretig a magyarságnak is jókora utat kell megtennie). Romániának előreláthatóan hosszú évekre lesz szüksége ahhoz, hogy a románság tudatába évtizedeken át belesulykolt tévhiteket és mítoszokat a történelmi valósággal helyettesítse, s hogy a folyamatos, huncutkodó történelemhamisítást abbahagyva, a történteket korrekt módon elismerje és ismertesse a széles tömegekkel, a fiatal generációkkal.

Kérdés azonban, hogy a NATO-csatlakozás érdekében életbe léptetett két rendelet felemás végrehajtása mellett mennyire komoly a román kormányzati erőkben, de a politikai pártokban általában, a múlttal való őszinte szembenézés szándéka. S mennyire komolyan gondolják ezt a szembenézést azok a román értelmiségiek, akik 1990 után is szinte kivétel és pártállásra való tekintet nélkül a két világháború közötti vasgárdista, illetve a Vasgárdával és a legionáriusokkal látványosan szimpatizáló írók és művészek (főképpen Nechifor Crainic, Emil Cioran, Nae Ionescu stb.) szellemi hagyatékából merítettek. És merítenek mindmáig.



[1] Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. I-II. kötet, Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997.

[2] Lya Benjamin (szerk.): Evreii din România între anii 1940-1944. Vol. I. Legislaţia antievreiască (A romániai zsidóság 1940-1944 között. I kötet. Zsidóellenes jogszabályok). Editura Hasefer, Bukarest, 1993, XXXVI. l. (A továbbiakban: Evreii I...)

[3] A zsidóságot a román vezetés szovjetbarátsággal és árulással vádolta. Ez a vád Romániában 1989 után is számtalan alkalommal elhangzott.

[4] Matatias Carp: Cartea neagră. Suferinţele evreilor din România, 1940-1944., Vol. I-III. (Fekete könyv. A romániai zsidóság szenvedései 1940-1944 között, I-III. kötet). Atelierele Grafice SOCEC & Co. S. A. R., Bukarest, 1946-1947.; Raul Hilberg: The Destruction of the European Jews (Az európai zsidóság megsemmisítése). W. H. Allen, London, 1961.; Jean Ancel: Documents Concerning the Fate of Romanian Jewry during the Holocaust. Vol. I-XI. (Dokumentumok a romániai zsidóság sorsáról a holokauszt idején. I-XI. kötet). Jeruzsálem, 1986.; uő.: Transnistria, Vol. I-III. (Transznisztria, I-III. kötet). Editura Atlas, Bukarest, 1998.

[5] Evreii I..., XXXVII. l.

[6] Lya Benjamin (szerk.): Evreii din România între anii 1940-1944. Vol. II. Problema evreiască în stenogramele Consiliului de Miniştri (A romániai zsidóság 1940-1944 között. II. kötet. A zsidókérdés a Minisztertanács jegyzőkönyveiben). Editura Hasefer, Bukarest, 1996, 267-268. l. (A továbbiakban: Evreii II...)

[7] Ennek köszönhető, hogy sok idős magyarországi vagy onnan származó zsidó személy emlékezetében Románia ma is úgy él, mint az a hely, ahol a második világháború idején a zsidóknak a haja szála sem görbült.

[8] Evreii II..., 524. l.

[9] Radu Ioanid: The Antonescu Era (Az Antonescu-korszak). In: The Tragedy of Romanian Jewry (A román zsidóság tragédiája). Szerk.: Randolph L. Braham, Columbia University Press, New York, 1994.; Karsai László: Holokauszt. Pannonica Kiadó, 2001.

[10] Randolph L. Braham (szerk.): The Tragedy of Romanian Jewry (A romániai zsidóság tragédiája). Columbia University Press, New York, 1994; Dinu C. Giurescu: România în al doilea război mondial (Románia a második világháborúban). Editura All Educational, Bukarest, 1999.; Radu Ioanid: Evreii sub regimul Antonescu (A zsidók az Antonescu rezsim idején). Editura Hasefer, Bukarest, 1998.; uő.: The Holocaust in Romania. The Destruction of Jews and Gypsies Under the Antonescu Regime, 1940-1944 (A Holocaust Romániában. Zsidók és cigányok megsemmisítése az Antonescu rendszerben, 1940-1944). Ivan R. Dee Inc., Chicago, 2000.; Carol Iancu: Shoah în România. Evreii în timpul regimului Antonescu (1940-1944) (Soá Romániában. A zsidók az Antonescu rezsim idején). Editura Polirom, Iaşi [Jászvásár], 2001.; Tibori Szabó Zoltán: Élet és halál mezsgyéjén. Minerva Művelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001.

[11] Rengeteg fasiszta és legionárius kiadvány jelent meg Romániában az elmúlt évtizedben. A legvadabb állításokat tartalmazók közé tartoznak pl.: Radu Theodoru: Nazismul cionist (A cionista nácizmus). Editura Alma Tip, Bukarest, 1997.; uő.: România ca o pradă (Románia, mint egy zsákmány). Editura Alma, Bukarest, 1999.; Grigore Traian Pop: Garda, Căpitanul şi arhanghelul din cer (A [Vas]Gárda, a kapitány és az arkangyal az égből). Editura Eurasia, Bukarest, 1995.; Ion Coja: Legionarii noştri (A mi legionáriusaink). Editura Kogaion, Bukarest, 1997.; Traian Romanescu: Evreii au adus comunismul în România (A zsidók hozták be a kommunizmust Romániába). A bukaresti România Mare hetilapban 1999. október 15-2000. február 4. között megjelent csaknem húszrészes cikksorozat.

[12] Adrian Riza: Reţelele omeniei (Az emberség hálózatai). Editura RAI, Bukarest, 1995.; Marius Mircu: Oameni de omenie în vremuri de neomenie (Emberséges emberek embertelen időkben). Editura Hasefer, Bukarest, 1996.; Marcel Dumitru-Ciucă (szerk.): Procesul Mareşalului Antonescu. Documente (Antonescu marsall pere. Dokumentumok). Editura Saeculum, Bukarest, 1998.; Jipa Rotaru et al.: Mareşalul Antonescu la Odessa (Antonescu marsall Odesszában). Editura Paideia, Bukarest, 1999.; Gheorghe I. Bodea: Tragedia evreilor din nordul Transilvaniei (Az észak-erdélyi zsidóság tragédiája). Editura Hiparion, Kolozsvár, 2001.

[13] A romániai holokauszt alapvető tényeinek letagadása, a történtek eltorzítása és más fénybe helyezése nem 1989 után, hanem már Gheorghe Gheorghiu-Dej, s jóval hangsúlyosabban Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár idején elkezdődött. Az akkori megemlékezéseken előbb csupán "a fasiszták" által a zsidók és kommunisták ellen elkövetett cselekedetekről esett szó, később azonban a zsidók megemlítése is teljesen elmaradt.

[14] Lásd pl.: Randolph L. Braham: Romanian Nationalists and the Holocaust. The Political Exploitation of Unfounded Rescue Accounts. Columbia University Press, New York, 1998; magyarul: uő.: Román nacionalisták és a Holocaust. Kitalált mentőakciók politikai kiaknázása. Múlt és Jövő Könyvek, Bp., 1998.; uő.: Naţionaliştii români şi Holocaustul: încercarea de a cosmetiza trecutul (A román nacionalisták és a Holokauszt: a múlt megszépítésére tett próbálkozások). Sfera politicii [Bukarest], 10. évf., 100. sz., 2002.

[15] A Vasgárda annak ellenére vállalta fel 1989 után az Antonescu-kultuszt, hogy a marsall kíméletlenül letörte annak 1941-es puccskísérletét, azt követően pedig vezetőinek egy részét bebörtönözte, kivégeztette vagy pedig emigrációba kényszerítette. A magatartás egyébként ékesen bizonyítja, mennyire rövid is a román történelmi emlékezet.

[16] Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. Szabadság [Kolozsvár], 1997 augusztus 23.; Gazda Árpád, Salamon Márton László: Törleszt a kormány. Időre született meg az Antonescu-rendelet. Krónika [Kolozsvár], 2002. március 30.

[17] A Legiunea Arhanghelul Mihail (Mihály Arkangyal Légiója) elnevezésű fasiszta szervezet egykori hívei és azok mai követői.

[18] Iulia Nueleanu: Trimisul nostru special în SUA vede cum, în cursa pentru aderarea la NATO Năstase merge pe mîna lobby-ului evreiesc (Az Egyesült Államokba kiküldött különtudósítónk látja, hogy a NATO-csatlakozási versenyben Nastase a zsidó lobbi kezére játszik). Curentul [Bukarest], 2001. november 1.; Florin Negruţiu: A doua cădere a lui Antonescu (Antonescu másodszori bukása). Curentul [Bukarest], 2001. november 2.; Redacţia Curentul (A Curentul Szerkesztősége): Într-un interviu acordat pe Tărîmul Făgăduinţei, ministrul de externe se simte capabil să viseze frumos. Geoană e optimist: "Invitaţia de la Praga e mai aproape ca oricînd". (Az Ígéret Földjén adott interjúban a külügyminiszter képesnek érzi magát arra, hogy szépeket álmodjon. Geoană derülátó: "A prágai meghívás közelebb van, mint bármikor"). Curentul [Bukarest], 2001. november 5.; Iulia Nueleanu: Chiar dacă mai există voci critice, Guvernul va adopta o lege anti-Antonescu. Mareşalul a pierdut războiul cu premierul (Még ha továbbra is vannak kritikus hangok, a kormány egy Antonescu-ellenes törvényt fog elfogadni. A marsall elveszítette a háborút a kormányfővel). Curentul [Bukarest], 2001. november 5.

[19] Iulia Nueleanu: Adrian Năstase este sensibil la cererile evreilor de origine română. Premierul a promis modificări legislative şi chiar îngrijirea cimitirelor evreieşti. (Adrian Năstase érzékeny a román származású zsidók követeléseire. A kormányfő törvénymódosításokat ígért, de még a zsidó temetők rendben tartását is). Curentul [Bukarest], 2001. július 19.

[20] A német Führer szó román megfelelője, magyar jelentése: Vezető.

[21] Corneliu Zelea Codreanu: Pentru legionari (A legionáriusoknak). Editura Gordian, Temesvár, 1993.; Horia Sima: Doctrina legionară (A legionárius doktrína). Editura Majadahonda, Bukarest, 1995.

[22] Pl. a Pro Antonescu Marsall Liga és az Antonescu Marsall Alapítvány, amelyeknek vezetői között olyan hírhedt antiszemitákat találunk, mint Iosif Constantin Drăgan régi-új legionárius vezető, Corneliu Vadim Tudor, az antiszemita és idegengyűlölő Nagy-Románia Párt elnöke, illetve Gheorghe Buzatu, Ilie Neacşu és Radu Theodoru, akik számtalan antiszemita írást közöltek Romániában az elmúlt évtizedben.

[23] A nemzeti biztonságról szóló 51/1991. számú Törvény 3. cikkelyének h. pontja kimondja, hogy "a totalitárius vagy szélsőséges, kommunista, fasiszta, legionárius vagy bármilyen más jellegű rasszista, antiszemita, revizionista, szeparatista megnyilvánulások kezdeményezése, szervezése, végrehajtása vagy támogatása" a nemzeti biztonságot veszélyezteti, s mint ilyen büntetendő.

[24] Cornel Nistorescu: Testul Antonescu (Az Antonescu-teszt). Evenimentul zilei [Bukarest], 2001. november 7.; lásd még: uő.: Editorial (Vezércikk). Evenimentul zilei online, 2001. június 24.

[25] Cătălin Dumitru: Premierul l-a căutat la dosar pe mareşal. Năstase a scos de la SRI documente care-l incriminează pe Antonescu. (A kormányfő átvilágította a marsallt. Năstase olyan dokumentumokat szedett ki a SRI-től [Serviciul Român de Informaţii - Román Hírszerző Szolgálat], amelyek Antonescut vádolják). Curentul [Bukarest], 2001. november 28.; Mircea Marian: Recomandînd primarilor să renunţe la ridicarea de statui ale lui Antonescu, premierul Năstase a prezentat o stenogramă privind executarea a 200 evrei pentru fiecare român ucis. Primul ministru a amintit că, în calitate de aliat al lui Hitler, Antonescu a declarat război SUA (Ajánlva a polgármestereknek, hogy mondjanak le az Antonescu-szobrok felállításáról, Năstase kormányfő jegyzőkönyvet mutatott be, miszerint minden meggyilkolt románért 200 zsidót kellett kivégezni. A miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy Hitler csatlósaként Antonescu hadat üzent az Egyesült Államoknak). Adevărul [Bukarest], 2001. november 28.

[26] *** Revista rezistenţei româneşti. Trepte spre credinţă (A román ellenállás folyóirata. Lépcsők a hit felé). Dimineaţa [Bukarest], 2001. április 2.

[27] Raluca Ene: O lecţie de istorie (Egy történelem óra). Sfera politicii [Bukarest], VIII. évf., 82. sz., 2000.

[28] Lásd pl.: George Voicu: Teme antisemite în discursul public (Antiszemita témák a közbeszédben). Sfera politicii [Bukarest], VIII. évf., 82. sz., 2000.

[29] Liliana Ruse: Ministerul justiţiei pasează cazul "mareşal Antonescu" lui Adrian Păunescu (Az igazságügyi minisztérium visszapasszolta az "Antonescu marsall"-ügyet Adrian Păunescunak). Adevărul [Bukarest], 2001. november 21.

[30] Cristian Tudor Popescu: Locul mareşalului Antonescu e în cărţile de istorie (Antonescu marsall helye a történelemkönyvekben van). Adevărul [Bukarest], 2002. február 5.

[31] Mediafax (román magán hírügynökség): Răzvan Theodorescu: Guvernul va aproba o hotărîre referitoare la patrimoniul evreiesc (Răzvan Theodorescu: A kormány határozatot készül elfogadni a zsidó közösségi vagyonról). Bukarest, 2002. március 18.; *** Guvernul va adopta o hotărîre privind patrimoniul evreiesc (A kormány határozatot készít a zsidó közösségi vagyonról). Adevărul [Bukarest], 2002. március 19.

[32] A romániai holokauszt eseményeit a román történészek zöme igyekezett teljesen elhallgatni. Mivel azonban a jászvásári pogromot például a szemtanú Curzio Malaparte olasz újságíró Kaput című könyve miatt sem lehetett letagadni, a román történetírás már a kommunista rezsim idején arra törekedett, hogy a megtörténtekért a felelősséget a Vasgárdára és a németekre hárítsa.

[33] Rompres (Románia nemzeti hírügynöksége): Mesajul premierului Adrian Năstase cu prilejul deschiderii cursului de Istorie a Holocaustului la Colegiul Naţional de Apărare (Adrian Năstase kormányfő üzenete a Nemzeti Védelmi Kollégium Holokauszt-történeti tanfolyamának megnyitója alkalmából). Bukarest, 2002. március 18.; Doru Dragomir: Cu concursul SUA, ţara noastră mai face un pas pentru aderarea la NATO. Operaţiunea "Jos Antonescu!" (Az Amerikai Egyesült Államok segítségével országunk újabb lépést tesz a NATO-csatlakozás felé. A "Le Antonescuval!" művelet). Ziua [Bukarest], 2002. március 19.; (i) [Újvári T. Ildikó]: Romániának szembe kell néznie saját történelmével. Nincs NATO-csatlakozás mindaddig, amíg Antonescut dicsőítik. Szabadság [Kolozsvár], 2002. március 20.

[34] *** Pentru admiterea în NATO, americanii ne cer desprinderea de Antonescu (Cserében a NATO-csatlakozásért az amerikaiak azt kérik, hogy szakítsunk Antonescuval). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 18.; vö.: Mediafax: Răzvan Theodorescu: Guvernul va aproba o hotărîre referitoare la patrimoniul evreiesc (Răzvan Theodorescu: A kormány határozatot készül elfogadni a zsidó közösségi vagyonról). Bukarest, 2002. március 18.; Mihai Diac: "România a participat la Holocaust nu doar prin Antonescu, dar şi prin cetăţenii ei" - Un discurs dur al ambasadorului american la Bucureşti ("Románia nem csupán Antonescu, hanem polgárai révén is részt vett a Holokausztban" - A bukaresti amerikai nagykövet durva beszéde). Adevărul [Bukarest], 2002. március 19.

[35] Mediafax: Radu Ioanid: Pentru a intra în NATO România trebuie să împărtăşească valorile statelor membre (Radu Ioanid: Ahhoz, hogy a NATO-ba léphessen, Romániának el kell fogadnia a tagországok értékrendjét). 2002. március 18.; Redacţia Curentul (a Curentul Szerkesztősége): Radu Ioanid, directorul de programe al Muzeului Holocaustului, avertizează. "România nu va intra în NATO cu Antonescu pe steag..." (Radu Ioanid, a Holokauszt Emlékmúzeum programigazgatója figyelmeztet: "Románia nem léphet be a NATO-ba Antonescuval a zászlaján..."). Curentul [Bukarest], 2002. március 19.

[36] Rompres: Curs privind istoria Holocaustului (Tanfolyam a holokauszt történetéről). Bukarest, 2002. március 27.

[37] Mediafax: Radu Ioanid: Cultul lui Antonescu a fost întreţinut de şefi ai Armatei şi serviciilor secrete (Az Antonescu-kultuszt a Hadsereg és a titkosszolgálatok vezetői szorgalmazták). Bukarest, 2002. március 27.; A kommunista rendszer utolsó évtizedében a Román Kommunista Párt vezetése egyre nyíltabban a nacionalizmusra és az idegengyűlölet szítására helyezte a hangsúlyt, s az egykori legionáriusok okfejtéséből egyre több érvet vett át. A Securitate és a román katonaság felső vezetését 1989 után is ez a magatartás jellemezte. A korábbi rendszer haszonélvezőinek számító titkosszolgálatiak idejekorán rájöttek arra, hogy nacionalista, idegengyűlölő és antiszemita diverziókkal jó időre el tudják terelni a figyelmet a gazdasági és pénzügyi hatalom megszerzésére irányuló akcióikról. Ioanid érvelésének ellentmond viszont az a tény, hogy a Ceauşescu-féle nacionál-kommunista rezsim mind Izraellel, mind pedig az Egyesült Államokkal jó viszonyt ápolt, s 1989-ig amerikai részről az Antonescu korábbi hadüzenete miatt nem nehezteltek. A legnagyobb kereskedelmi kedvezmény odaítélésekor is többet nyomot a latban az, hogy Bukarest 1968-ban nem vonult be Csehszlovákiába, s hogy külpolitikai szempontból - látszólag - Moszkvától függetleníteni igyekezte magát.

[38] Mediafax: Radu Ioanid: Pentru a intra în NATO România trebuie să împărtăşească valorile statelor membre (Radu Ioanid: Ahhoz, hogy a NATO-ba léphessen, Romániának el kell fogadnia a tagországok értékrendjét). 2002. március 18.

[39] Cătălin Antohe: Afaceri cu arhivele fostei Securităţi. CNSAS vinde americanilor informaţii despre Holocaust (Üzletelés a volt Securitate levéltáraival. A CNSAS [Consiliul Naţional pentru Studierea Arhivelor fostei Securităţi - A volt Securitate Levéltárait Tanulmányozó Országos Tanács, voltaképpen a romániai "átvilágító testület"] a Holokauszttal kapcsolatos információkat árul az amerikaiaknak). Curentul [Bukarest], 2002. március 23.; A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumba került romániai levéltári dokumentumok kapcsán paradox helyzet alakult ki: az Egyesült Államokban szabadon lehet ma kutatni olyan levéltári anyagot, amelyhez a román kutató saját országában nem fér hozzá, mert azt Romániában még mindig zárolt anyagként kezelik.

[40] 2002-ben átlagosan: 1 USD = 32 000 lej.

[41] Mediafax: Guvernul a reglementat regimul bunurilor aparţinînd comunităţilor evreieşti (A kormány rendezte a zsidó hitközségekhez tartozó javak helyzetét). Bukarest, 2002. március 21.; lásd még: *** Prin ordonanţa de urgenţă, pedepse mari pentru profanatorii de morminte evreieşti. Guvernul va prezenta "în două-trei luni" o ordonanţă pentru cultul greco-catolic (Sürgősségi kormányrendelettel, súlyos büntetések a zsidó sírok meggyalázóinak. "Két-három hónapon belül" a kormány a görög katolikus felekezet ügyét is rendelettel orvosolja). Adevărul [Bukarest], 2002. március 22.

[42] Rompres: Guvernul a aprobat o ordonanţă care interzice organizaţiile şi simbolurile fasciste, rasiste şi xenofobe (A kormány rendeletet fogadott el, amely betiltja a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szervezeteket). Rompres, 2002. március 22.; Adrian Drăguţ: Negarea în public a Holocaustului va însemna puşcărie de la şase luni la cinci ani (A Holokauszt nyilvános tagadásáért hat hónaptól öt évig terjedő börtön jár). Curierul naţional [Bukarest], 2002. március 23.; Gabriela Antoniu et al.: Pentru comemorarea lui Antonescu se iau cinci ani de închisoare. Pedepse aspre pentru propaganda de tip fascist (Antonescu-megemlékezésért öt év börtönre ítélhetnek. Súlyos büntetések a fasiszta típusú propagandáért). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 22.; Florin Negruţiu: Contestarea Holocaustului costă pînă la cinci ani de închisoare (A Holokauszt tagadása öt évig terjedő börtönbüntetésbe kerül). Curentul [Bukarest], 2002. március 23.; (t) [Tibori Szabó Zoltán]: Betiltották az idegen- és fajgyűlölő szervezeteket. A romániai zsidóságtól mindmáig nem kértek bocsánatot. Szabadság [Kolozsvár], 2002. március 25.

[43] A tervezet elfogadásának időpontjáról ellentmondó hírek láttak napvilágot. A Mediafax hírügynökség például már március 18-án úgy tudta, hogy a rendeletet "a legutóbbi kormányülésen elfogadták". Lásd: Mediafax: Guvernul a interzis acţiunile şi simbolurile de tip rasist sau fascist (A kormány betiltotta a rasszista vagy fasiszta akciókat és szimbólumokat). Bukarest, 2002. március 18.; Salamon Márton László: Antonescu alkonya? Büntetik a háborús bűnösök kultuszát. Krónika [Kolozsvár], 2002. március 19.; Gazda Árpád, Salamon Márton László: Törleszt a kormány. Időre született meg az Antonescu-rendelet. Krónika [Kolozsvár], 2002. március 20.

[44] Rompres: Mişcarea legionară nu este de acord cu proiectul OU [ordonanţei de urgenţă] privind organizaţiile fasciste, rasiste sau xenofobe (A legionárius mozgalom nem ért egyet a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő szervezetekről szóló sürgősségi kormányrendelet tervezetével). Bukarest, 2002. március 20.

[45] Rompres: Corneliu Vadim Tudor va înălţa la Braşov o statuie lui Yitzak Rabin (Corneliu Vadim Tudor Brassóban szobrot állít Jichák Rabinnak). Bukarest, 2002. március 22.

[46] Rompres: Mircea Ionescu-Quintus şi Corneliu Vadim Tudor apreciază că România nu se face vinovată de Holocaust (Mircea Ionescu-Quintus és Corneliu Vadim Tudor úgy véli, hogy Románia nem vádolható a Holokauszttal). Bukarest, 2002. április 2.

[47] *** ...mégis bunda a bunda. Szabadság [Kolozsvár], 2002. március 23.

[48] Adrian Macarie: Deşi executivul a promovat o Ordonanţă de Urgenţă ce pedepseşte cu închisoarea manifestările xenofobe, rasiste sau fasciste, suporterii dinamovişti care au afişat bannerul cu Antonescu au scăpat cu o amendă (Bár a kormány az idegengyűlölő, rasszista vagy fasiszta megnyilvánulásokat börtönnel büntető sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, az Antonescu-transzparenst felmutató Dinamo-drukkerek pénzbírsággal megúszták). Adevărul [Bukarest], 2002. március 20.; *** Pentru afişarea portretului mareşalului Antonescu în timpul meciului cu Rapid, şeful galeriei dinamoviste, amendat cu 1.500.000 de lei (Az Antonescu portréjának felmutatásáért a Rapiddal folytatott meccsen, a Dinamo-szurkolók főnökét 1 500 000 lejre büntették). Adevărul [Bukarest], 2002. március 21.

[49] Szinte valamennyi nagyobb nyugat-európai lap foglalkozott a romániai felháborodással, amely a volt szocialista államok sajtójának érdeklődését is felkeltette. Lásd pl.: Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt. Népszabadság [Budapest], 2002. július 9.; uő.: Románia és a holokauszt. Szabadság [Kolozsvár], 2002. július 27.

[50] Lásd pl. Florin Diaconu: Vina pentru Holocaust: Regula de trei simplă (A Holokauszt bűne: Hármasszabály). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 30.

[51] Bogdan Chirieac: Un popor nu poate fi culpabilizat pentru ceea ce au făcut cîţiva - Interviu cu ambasadorul SUA, Michael Guest (Egy népet nem lehet bűnösnek kikiáltani azért, amit egyesek tettek - Interjú Michael Guesttel, az USA nagykövetével). Adevărul [Bukarest], 2002. április 4.

[52] Mediafax: Adrian Păunescu critică afirmaţiile lui Michael Guest privind participarea României la Holocaust (Adrian Păunescu bírálja Michael Guest Románia Holokausztban való részvételére vonatkozó kijelentéseit). Bukarest, 2002. március 25.; *** Păunescu és Vadim Tudor Antonescut védi. Szabadság [Kolozsvár], 2002. március 28.; Mediafax: A. Păunescu şi C. V. Tudor resping acuzaţiile de implicare a României în Holocaust (A. Păunescu és C. V. Tudor tagadják, hogy Románia részt vett a Holokausztban). Bukarest, 2002. április 2.; *** Păunescu, Vadim şi Quintus resping ideea implicării României în Holocaust (Păunescu, Vadim és Quintus tagadják, hogy Románia részt vett a Holokausztban). Ziua [Bukarest], 2002. április 3.; *** Adrian Păunescu şi C. V. Tudor resping acuzaţiile de implicare a României în Holocaust (Adrian Păunescu és C. V. Tudor tagadják, hogy Románia részt vett a Holokausztban). Curierul naţional [Bukarest], 2002. április 3.; Cristian Angelache: Bardul şi Tribunul, pe aceeaşi voce (A Bárd és a Néptribun, egyazon hangon). Curentul [Bukarest], 2002. április 3.

[53] Marius Tucă: Ordonanţa, Antonescu şi Holocaustul (A Rendelet, Antonescu és a Holokauszt). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 31.

[54] Rompres: Discursul de deschidere rostit de Primul ministru al României, Adrian Năstase la summitul "Primăvara Noilor Aliaţi", Bucureşti, 25-26 martie 2002 (Adrian Năstase román miniszterelnök beszéde "Az Új Szövetségesek Tavasza" csúcstalálkozón, Bukarest, 2002. március 25-26). Bukarest, 2002. március 25.; Mediafax: Reprezentanţii comunităţilor evreieşti din statele candidate la NATO s-au întîlnit la Bucureşti (Bukarestben találkoztak a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségeinek képviselői). Bukarest, 2002. március 25.

[55] Rompres: Poporul român nu trebuie culpabilizat pentru Holocaust, afirmă premierul Adrian Năstase (A román népet nem vádolhatják a Holokauszt miatt, jelentette ki Adrian Năstase kormányfő). Bukarest, 2002. március 22.; Mediafax: Responsabilitatea privind Holocaustul revine conducătorilor români din perioada respectivă (A Holokausztért a felelősség a korabeli román vezetőket terheli). Bukarest, 2002. március 22.; (I. T.): Poporul român nu poate fi culpabilizat în ceea ce priveşte Holocaustul (A román népet a Holokauszttal kapcsolatosan nem vádolhatják). Ziua [Bukarest], 2002. március 23.; *** Adrian Năstase îi răspunde ambasadorului Michael Guest: "Nu sunt de acord cu încercările de a culpabiliza întreg poporul român pentru acţiunile care ţin de Holocaust" (Adrian Năstase válaszol Michael Guest nagykövetnek: "Nem értek egyet azzal, hogy az egész román népet vádolják a Holokauszt idején történtekkel"). Adevărul [Bukarest], 2002. március 23.

[56] Rompres: Ministrul Culturii şi Cultelor amendează ferm aserţiunile senatorului PNL Radu F. Alexandru (A művelődési és vallásügyi miniszter határozottan visszautasítja Radu F. Alexandru NLP-szenátor fejtegetéseit). Bukarest, 2002. április 1.

[57] Dan Pavel: Integrarea în NATO şi discriminarea minorităţilor (A NATO-betagolódás és a kisebbségek megkülönböztetése). Ziua [Bukarest], 2002. március 25. uő.: Despre Holocaust şi antisemitism (A Holokausztról és az antiszemitizmusról). Formula AS [Bukarest], 510. sz., 2002. április 8-15.

[58] *** Iliescu: Antonescu jó dolgokat is véghezvitt. Szabadság [Kolozsvár], 2002. április 17.

[59] Mediafax: Ministrul Răzvan Theodorescu s-a declarat naţionalist (Răzvan Theodorescu miniszter nacionalistának tartja magát). Bukarest, 2002. március 22.; Rompres: Răzvan Theodorescu declară că mareşalul Ion Antonescu a fost un personaj tragic al istoriei româneşti (Răzvan Theodorescu kijelentette, hogy Ion Antonescu marsall a román történelem tragikus szereplője volt). Bukarest, 2002. március 25.; Tiberiu Fărcaş: Răzvan Theodorescu: "Antonescu e vinovat de crime de război" - ministrul culturii a fost ales cetăţean de onoare al Clujului (Răzvan Theodorescu: "Antonescu háborús bűnös" - a művelődési minisztert Kolozsvár díszpolgárává választották). Adevărul [Bukarest], 2002. március 25.

[60] Oana Stancu: Ministrul culturii consideră România părtaşă la Holocaust (A művelődési miniszter Romániát a Holokauszt részesének tekinti). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. május 8.

[61] *** Bucureştiul încearcă să recîştige încrederea comunităţii evreieşti (Bukarest megpróbálja visszanyerni a zsidó közösség bizalmát). Curentul [Bukarest], 2002. március 26.; *** Memorialul Holocaustului la Târgu-Mureş (Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. április 26.; lásd még: Mediafax: Preşedintele Iliescu s-a întîlnit cu reprezentanţii comunităţilor evreieşti din Europa Centrală şi de Est (Iliescu elnök a közép- és kelet-európai zsidó közösségek vezetőivel találkozott). Bukarest, 2002. március 25.

[62] Silviu Sergiu, Sebastian S Eduard: Markó Béla nu vede legătura dintre Tg. Mureş şi Holocaust (Markó Béla nem látja a kapcsolatot Marosvásárhely és a Holokauszt között). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 26.

[63] Oana Stancu: Holocaustul, prilej de dispută între Păunescu, C. V. Tudor şi Kovács (A Holokauszt, vita alkalom Păunescu, C. V. Tudor és Kovács között). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 26.; a Churchillnak tulajdonított kijelentés forrását e tanulmány írója nem tudta azonosítani.

[64] Sebastian S. Eduard: Pe lîngă contribuţia comunităţii evreieşti din Tîrgu-Mureş, Ministerul Culturii va da 540 de milioane pentru memorialul Holocaustului (A marosvásárhelyi zsidó hitközség hozzájárulásán felül a Művelődési Minisztérium 540 milliót ad a Holokauszt emlékművére). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 27.; Antal Erika, Salamon Márton László: Kísért a múlt Vásárhelyen. Bukarestbe szállították az emlékművet. Krónika [Kolozsvár], 2002. március 29.; Salamon Márton László: Kemény dió. Uo.

[65] Ana Dinescu: În deschiderea summitului candidaţilor NATO, reprezentanţii comunităţilor evreieşti din Europa Centrală şi de Est au analizat anti-semitismul din ţările aspirante. OK-ul evreiesc (A NATO-tagjelöltek csúcstalálkozója kezdetén a közép- és kelet-európai zsidó közösségek képviselői a jelölt országokban tetten érhető antiszemitizmust elemezték. A zsidó OK). Ziua [Bukarest], 2002. március 26.; *** Bukarestben találkoztak a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségeinek képviselői. Szabadság [Kolozsvár], 2002. március 26.; Újvári T. Ildikó: Tavasz után jön az ősz. Uo.

[66] Oana Iuraşcu: Ion Iliescu: Românii nu au fost şi nu sunt antisemiţi. Nicolae Cajal: "Chiar dacă este un patriot, Ion Antonescu este un criminal de război (Ion Iliescu: A románok nem voltak antiszemiták és ma sem azok. Nicolae Cajal [a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke]: "Még ha hazafi is, Ion Antonescu háborús bűnös"). Adevărul [Bukarest], 2002. március 26.

[67] Marius Teja: România şi "problema evreiască" (Románia és a "zsidókérdés"). Curentul [Bukarest], 2002. április 2.

[68] A történelmi Moldvának a Prut és a Dnyeszter folyók közötti része.

[69] *** Pentru că nu defineşte clar termenul din ordonanţa Guvernului, Contestarea Holocaustului, contestată de parlamentari (Mivel a Kormány rendelete nem határozza meg világosan, a honatyák megkérdőjelezik a Holocaust-tagadást). Cotidianul [Bukarest], 2002. április 11.; A szenátus jogügyi bizottsága később meghatározta, hogy "Holokauszt alatt az európai zsidóság második világháború időszakában a náci kivégző lágerekben történt szisztematikus tömeges kiirtását" értjük. Ez az értelmezés félig-meddig kivonta a holokauszt köréből a besszarábiai és dnyeszterentúli román haláltáborokat, és egész sor civil szervezet tiltakozását váltotta ki. A romák, a homoszexuálisok, egyes vallási kisebbségek és politikai disszidensek is áldozatai voltak a holokausztnak, a rendeletnek tehát rájuk is vonatkoznia kell - állították. Vö.: Mediafax: Mai multe ONG-uri contestă definiţia dată Holocaustului în ordonanţa privind xenofobia (Több civil szervezet vitatja a Holokauszt meghatározását az idegengyűlöletről szóló rendeletben). Bukarest, 2002. június 3.; *** ONG-urile contestă definiţia dată Holocaustului (Az NGO-k vitatják a Holokauszt meghatározását). Curierul naţional [Bukarest], 2002. június 4.

[70] Mirela Iamandi: PNL şi PRM reclamă pe o singură voce "oficializarea istoriei". Holocaustul face victime colaterale (A Nemzeti Liberális Párt és a Nagy-Románia Párt egyhangúan "a történelem hivatalossá tételét" követeli. A Holokauszt mellékáldozatokat követel). Curentul [Bukarest], 2002. április 10.

[71] Silviu Sergiu: Liberalii contestă ordonanţa antirasistă. Ei vor cere eliminarea pedepselor pentru negarea Holocaustului (A liberálisok ellenzik az antirasszista rendeletet. A Holokauszt-tagadásért járó büntetések kiiktatását fogják kérni). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. április 9.; (R. A.): Liberalii critică Ordonanţa de Urgenţă privind Holocaustul (A liberálisok bírálják a Holokausztról szóló Sürgősségi Kormányrendeletet). Ziua [Bukarest], 2002. április 10.; L. R.: PNL, împotriva negării publice a Holocaustului (Az NLP ellenzi a Holokauszt nyilvános tagadásának büntetését). Adevărul [Bukarest], 2002. április 10.

[72] *** Comunitatea Evreiască critică atitudinea PNL faţă de Ordonanţa Holocaustului (A Zsidó Közösség bírálja az NLP magatartását a Holokauszt Rendelettel szemben). Ziua [Bukarest], 2002. április 16.; *** Comunitatea Evreiască în dezacord cu PNL (A Zsidó Közösség nem ért egyet az NLP-vel). Curierul naţional [Bukarest], 2002. április 16.

[73] Ovidiu Bancheş: PNL îşi precizează poziţia faţă de Ordonanţa Holocaustului (Az NLP pontosítja álláspontját a Holokauszt Rendelettel szemben). Ziua [Bukarest], 2002. április 18.; L. R.: PNL se delimitează de Mircea Ionescu-Quintus şi Norica Nicolai în problema negării publice a Holocaustului (Az NLP elhatárolódik Mircea Ionescu-Quintustól és Norica Nicolaitól a Holokauszt nyilvános tagadást illetően). Adevărul [Bukarest], 2002. április 18.

[74] *** Senatorii au amânat pentru luna mai ordonanţa contra fascismului şi rasismului (A szenátorok májusra halasztották a fasizmus és a rasszizmus elleni kormányrendelet vitáját). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. április 16.; (G. A.) Pentru că au criticat ordonanţa Guvernului privind Holocaustul, Quintus şi Norica Nicolai, chemaţi de Stoica la raport (Quintust és Norica Nicolait Stoica rendreutasította, mert bírálták a kormány Holokauszt-rendeletét). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. április 17.; Roxana Andronic: Ordonanţa Holocaustului, amânată de Comisia Juridică a Senatului (A Szenátus Jogi Bizottsága elhalasztotta a Holokauszt Rendelet vitáját). Ziua [Bukarest], 2002. április 17.; Oana Dobre: Pentru că au făcut opinie separată pe tema Holocaustului, Mircea Ionescu-Quintus şi Norica Nicolai - urecheaţi de conducerea PNL (Mivel a Holokauszt tekintetében különvéleményen voltak, az NLP megcibálta Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai fülét). Curentul [Bukarest], 2002. április 18.

[75] (T. T.): Senatorii vor o definiţie mai clară a Holocaustului (A szenátorok a Holokauszt világosabb meghatározását szorgalmazzák). Curierul naţional [Bukarest], 2002. május 5.; lásd még. C. D.: Senatorii s-au lămurit ce însemană "holocaust" (A szenátorok megértették, mit jelent az, hogy "holokauszt"). Adevărul [Bukarest], 2002. május 9.

[76] *** Bustul mareşalului Antonescu - ridicat din Piaţa Gării Piatra Neamţ (Antonescu marsall mellszobrát elszállították a Piatra Neamţ-i [karácsonkői] Állomás térről). Adevărul [Bukarest], 2002. március 30.

[77] Gabriela Doboş: Bustul lui Antonescu din Leţcani-Iaşi - înlăturat cu maximă discreţie. Placa instalată în locul unde mareşalul a spus: "Ostaşi, vă ordon, treceţi Prutul!" acoperită cu vopsea (Antonescu Iaşi-Leţcani-i mellszobrát maximális titoktartás mellet távolították el. Festékkel vonták be az azon a helyen álló emléktáblát, ahol Antonescu kimondta: "Katonák, megparancsolom, menjetek át a Pruton!"). Adevărul [Bukarest], 2002. április 18.

[78] Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. A görögkeleti egyház oltalma alatt áll az Antonescu-szobor. Krónika [Kolozsvár], 2002. március 22.; (Sz. E.): Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. Uo.; Salamon Márton László: Áthelyezték a sármási Antonescu-szobrot. Krónika [Kolozsvár], 2002. május 28.

[79] Vasile Surcel: Preoţii Bisericii "Sfinţii împăraţi Constantin şi Elena" din Bucureşti: "Nu dărîmăm statuia lui Antonescu cu nici un preţ" (A "Constantin és Elena szent királyok" templomának papjai: "Semmi áron nem döntjük le Antonescu szobrát"). Evenimentul zilei [Bukarest], 2002. március 25.

[80] Sultănoiu Marian: Autorităţile locale îl coboară pe Antonescu de pe soclul istoriei. Mareşalul "dezonorat" (A helyi hatóságok leszállítják Antonescut a történelem talapzatáról. A "megbecstelenített" marsall). Curentul [Bukarest], 2002. március 30.

[81] Monica Iordache: Buzatu speră ca ordonanţa să fie modificată (Buzatu azt reméli, hogy a rendeletet módosítják). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. március 22.

[82] Constantin Coroiu: Piaţa "Mareşal Ion Antonescu" din Piatra Neamţ a redevenit Piaţa Gării (A Piatra Neamţ-i [karácsonkői] "Ion Antonescu Marsall" teret újra Állomás térnek hívják). Adevărul [Bukarest], 2002. április 29.

[83] Antal Erika: Marad az Antonescu sétány. Felfüggesztették a névváltozást célzó határozattervezetet. Krónika [Kolozsvár], 2002. június 6.

[84] Adrian Severin: Popoarele nu răspund?! (A népek nem felelnek?!). Ziua [Bukarest], 2002. április 9.

[85] Például: "Heil Führer", "Halál és Gázosítás a Zsidóknak", "Heil Hitler".

[86] *** Sinagoga din Fălticeni - profanată (Szentségtelenítették a fălticeni-i zsinagógát). Adevărul [Bukarest], 2002. május 21.; Marius Iosef: Sinagoga din Fălticeni, profanată de antisemiţi (A fălticeni-i zsinagógát antiszemiták szentségtelenítették). Curentul [Bukarest], 2002. május 21.

[87] Redacţia Curentul-Monitorul [Curentul-Monitorul Szerkesztősége]: SRI cercetează spargerea templului evreilor de la Vatra Dornei (A SRI [Román Hírszerző Szolgálat] a Dorna Vátra-i zsidók temploma betörésének ügyében nyomoz). Curentul [Bukarest], 2002. július 1.; Constantin Coroiu: Templul evreiesc din Vatra Dornei a fost călcat de hoţi (A Dorna Vátra-i zsidó templomot tolvajok látogatták meg). Adevărul [Bukarest], 2002. július 3.

[88] Corina Dragotescu: Ca să ne primescă NATO ne cere ce s-a încăpăţînat până acum puterea să nu facă (Hogy befogadjon, a NATO azt kéri, amit a hatalom eddig önfejűen megtagadott). Adevărul [Bukarest], 2002. április 4.; *** Abrakolás a hegy alatt. Romániának iparkodnia kell a NATO-feltételek teljesítésére. Szabadság [Kolozsvár], 2002. április 5.

[89] Mediafax: Comisia juridică din Senat a avizat Ordonanţa privind organizaţiile şi simbolurile cu caracter fascist (A Szenátus jogi bizottsága jóváhagyta a fasiszta jellegű szervezetekről és jelképekről szóló Rendeletet). Bukarest, 2002. június 5.; Rompres: Ordonanţa privind interzicerea simbolurilor cu caracter fascist, rasist sau xenofob a trecut de Comisia juridică a Senatului (A fasiszta, rasszista és idegengyűlölő jellegű jelképek betiltásáról szóló kormányrendelet átment a Szenátus jogi Bizottságán). Bukarest, 2002. június 5.; *** Senatorii au avizat ordonanţa antixenofobie (A szenátorok rábólintottak az idegengyűlölet-ellenes rendeletre). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. június 5.; Corina Dragotescu, Liliana Ruse: Negarea în public a Holocaustului se pedepseşte cu închisoare de până la 5 ani. Holocaustul, definit ca exterminarea în masă a evreilor (A Holokauszt nyilvános tagadását 5 évig terjedő börtönnel büntetik. A Holokausztot a zsidók tömeges kiirtásaként határozták meg). Adevărul [Bukarest], 2002. június 6.; (R. A.): Comisia juridică a Senatului a dezincriminat contestarea Holocaustului (A Szenátus jogi bizottsága nem tekinti bűncselekménynek a Holokauszt tagadását). Ziua [Bukarest], 2002. június 6.; A szenátus jogi bizottsága május közepén meghatározatlan időre elhalasztotta a rendelet megvitatását, erről lásd: Oana Stancu: Senatorii au amînat sine die ordonanţa împotriva xenofobiei (A szenátorok meghatározatlan időre elhalasztották az idegengyűlölet-ellenes rendeletet). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. május 15.

[90] Rompres: Senatul a reglementat dreptul de proprietate aspura lăcaşurilor de cult (A szenátus rendezte az imaházak tulajdonjogát). Bukarest, 2002. június 13.

[91] Mediafax: Comisia de cultură a avizat favorabil ordonanţa de interzicere a organizaţiilor cu caracter fascist (A művelődési bizottság jóváhagyta a fasiszta jellegű szervezetek betiltására vonatkozó rendeletet). Bukarest, 2002. május 28.; Mirela Iamandi: Holocaustul - definit în premieră la Comisia de cultură a Senatului. România a fost declarată "nevinovată" (Első alkalommal értelmezte a Holokausztot a Szenátus művelődési bizottsága. Romániát "ártatlannak" deklarálták). Curentul [Bukarest], 2002. május 29.

[92] Iulia Nueleanu: Parlamentarii Puterii nu lasă pe nimeni să se atingă de comunism. PSD-ul nu-şi uită rădăcinile (A kormánypárti honatyák senkinek nem engedik meg, hogy a kommunizmushoz hozzányúljon. A PSD [Szociáldemokrata Párt] nem felejti el gyökereit). Curentul, 2002. június 6.

[93] Mediafax: Ministrul Culturii a cerut Academiei să organizeze o dezbatere privind Holocaustul (A művelődési miniszter azt kérte az Akadémiától, hogy szervezzen konferenciát a Holokausztról). Bukarest, 2002. május 27.; Rompres: Guvernul a cerut Academiei Române organizarea unei dezbateri pe marginea OU 31/2002. (A kormány azt kérte a Román Akadémiától, hogy szervezzen konferenciát a 31/2002. számú Sürgősségi Kormányrendeletről). Bukarest, 2002. május 27.; C. D.: Dezbatere academică despre Holocaust (Akadémikus vita a Holokausztról). Adevărul [Bukarest], 2002. május 28.; Adrian Visoiu: Ministrul culturii face lobby pentru ordonanţa anti-Holocaust. Pe teren - statuile lui Antonescu au fost demontate (A művelődési miniszter az anti-Holokauszt rendeletért lobbizik. Az országban - Antonescu szobrait lebontották). Curentul [Bukarest], 2002. május 28.; (C. O.): Academia Română va organiza o dezbatere despre holocaust (A Román Akadémia konferenciát rendez a holokausztról). Curierul naţional [Bukarest], 2002. május 28.

[94] Rompres: Comisia de cultură a Senatului a definit Holocaustul (A szenátus művelődési bizottsága meghatározta a Holokausztot). Bukarest, 2002. május 28.

[95] Rompres: Dezbatere pe tema studiului Holocaustului în istoriografia românească recentă (Vita a Holokauszt tanulmányozásáról a legújabbkori román történetírásban). Bukarest, 2002. június 1.; Uo.: Ordonanţa privind interzicerea simbolurilor cu caracter fascist, în atenţia societăţii civile (A fasiszta jellegű jelképek betiltásáról szóló rendelet a civil társadalom figyelmében). Bukarest, 2002. június 2.

[96] Mediafax: Congresmenii americani cer îndepărtarea portretului lui Antonescu din Palatul Victoria (Az amerikai kongresszus tagjai Antonescu portréjának eltávolítását kérik a Victoria palotából). Bukarest, 2002. június 28.; *** Congresmani americani îi cer premierului Năstase îndepărtarea portretului lui Antonescu din Palatul Victoria (Amerikai képviselők Năstase kormányfőtől Antonescu portréjának eltávolítását kérik a Victoria Palotából). Adevărul [Bukarest], 2002. június 29.; (D. E.): Comitetul Helsinki din SUA cere din nou renunţarea la Antonescu (Az Egyesült Államok Helsinki Bizottsága ismét azt kéri, mondjanak le Antonescuról). Ziua [Bukarest], 2002. június 29.; *** Távolítsák el Antonescu képmását. Szabadság [Kolozsvár], 2002. június 29.; Oana Dobre: Comitetul Helsinki dă Executivului de la Bucureşti o nouă dilemă: cu sau fără Antonescu la Palatul Victoria. Guvernul Năstase - între istoria trecută şi cea viitoare (A Helsinki Bizottság újabb dilemma elé állítja a kormányt: Antonescuval avagy nélküle a Victoria Palotában. A Năstase-kabinet - a múlt és a jövő történelme között). Curentul [Bukarest], 2002. július 1.; Ua.: Monitorul de Cluj [Kolozsvár], 2002. július 1.

[97] Lásd pl.: Dan Constantin: Hillary Clinton, spaima lui Cozmâncă (Hillary Clinton, Cozmâncă réme). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. július 2.

[98] C. R.: Cu prilejul lansării cărţii lui Paul Niculescu-Mizil, "O istorie trăită": Îndemnuri pentru o Declaraţie de Independenţă a României de sub tutela americană (Paul Niculescu-Mizil "Az átélt történelem" című könyvének bemutatóján: Bíztatás az amerikai gyámságot lerázó Függetlenségi Nyilatkozatért). Adevărul [Bukarest], 2002. július 3.

[99] Rompres: Ministrul Culturii spune că nu mai există simboluri legate de numele mareşalului Ion Antonescu în locuri publice (A művelődési miniszter azt mondja, nyilvános helyeken már nem léteznek Ion Antonescu marsall nevéhez fűződő szimbólumok). Bukarest, 2002. június 29. Mediafax: Răzvan Theodorescu: O parte din informaţiile scrisorii Comitetului Helsinki nu se verifică (Răzvan Theodorescu: A Helsinki Bizottság levelében tartalmazott információk egy része nem állja meg a helyét). Bukarest, 2002. június 29.; (S. S.): În ciuda cererii americanilor, Guvernul României nu dă jos tabloul lui Antonescu (Az amerikai kérés ellenére, Románia Kormánya nem távolítja el Antonescu portréját). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. június 30.; *** Răzvan Theodorescu, despre prezenţa portretului lui Ion Antonescu în palatul Victoria. "Atâta vreme cât între conducătorii statului german este enumerat şi Hitler..." (Răzvan Theodorescu a Victoria palotában lévő Ion Antonescu-portréról. "Mindaddig, amíg a német állam vezetői között Hitlert is felsorolják..."). Adevărul [Bukarest], 2002. július 1.; Bogdana Păun: Răzvan Theodorescu: Informaţiile din scrisoarea Comitetului Helsinki nu se verifică (Răzvan Theodorescu: Nem felelnek meg a valóságnak a Helsinki Bizottság levelében tartalmazott információk). Ziua [Bukarest], 2002. július 1.; (B. P. H.): Concluzia ministrului Răzvan Theodorescu: Nu ne lăudăm cu Ion Antonescu, dar nici nu putem să-l omitem din cărţile de istorie (Răzvan Theodorescu miniszter következtetése: Nem dicsekszünk Ion Antonescuval, de nem is hagyhatjuk ki a történelem könyvekből). Transilvania jurnal [Kolozsvár], 2002. július 1.; *** Răzvan Theodorescu sare în apărarea tabloului lui Antonescu (Răzvan Theodorescu Antonescu arcképének védelmére kelt). Ziarul de Iaşi [Jászvásár], 2002. július 1.; Salamon Márton László: Antonescu, mars el! Theodorescu: tájékozatlan Helsinki Bizottság. Krónika [Kolozsvár], 2002. július 1.; Florin Negruţiu: Umbra lui Antonescu la Palatul Victoria (Antonescu árnyéka a Victoria Palotában). Curentul [Bukarest], 2002. július 2.

[100] Mediafax: Cozmin Guşă comentează solicitarea Comisiei SUA pentru Securitate şi Cooperare în Europa (Cozmin Guşă reagált az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési bizottságának kérésére). Bukarest, 2002. július 1.; Rompres: Hotărîrea României de racordare la valorile internaţionale nu poate fi pusă la îndoială, afirmă Cozmin Guşă (Románia szándékát, hogy igazodjon a nemzetközi értékrendhez nem lehet kétségbe vonni). Bukarest, 2002. július 1.; Oana Stancu et al.: Ministrul Cozmâncă, prins cu ocaua mică (Cozmâncă minisztert rajtakapták). Jurnalul naţional [Bukarest], 2002. július 1.; *** Guşă az Antonescu-szobrok eltávolításáról. Szabadság [Kolozsvár], 2002. július 2.

[101] Mediafax: Cozmîncă precizează că ordonanţa privind simbolurile fasciste este aplicată eşalonat (Cozmîncă pontosított, hogy a fasiszta jelképekről szóló rendeletet rendre alkalmazzák). Bukarest, 2002. július 2.; C. D.: Deşi nu poate smulge tăbliţele, Cozmâncă va cerceta străzile Ion Antonescu (Bár a névtáblácskákat nem tépheti le, Cozmâncă tanulmányozni fogja a Ion Antonescu utcákat). Adevărul [Bukarest], 2002. július 3.; *** Fokozatosan alkalmazzák a fasiszta szimbólumokról szóló rendeletet. Szabadság [Kolozsvár], 2002. július 3.

[102] Mediafax: Denumirea străzilor Mareşal Ion Antonescu din Suceava şi Vatra Dornei va fi schimbată (Átkeresztelik a suceavai és a Dorna Vátra-i Ion Antonescu utcákat). Bukarest, 2002. július 3.

[103] Rompres: Poporul român nu este antisemit, afirmă participanţii la seminarul ’Holocaustul şi implicaţiile lui în România’ (A román nép nem antiszemita, jelentették ki ’A Holokauszt és Romániai vonatkozásai’ című szeminárium résztvevői). Bukarest, 2002. június 28.

[104] Mediafax: Florin Constantiniu crede că ordonanţa referitoare la fascism şi xenofobie este o greşeală (Florin Constantiniu úgy véli, a fasizmusról és az idegengyűlöletről szóló kormányrendelet tévedés). Bukarest, 2002. július 1.

[105] Mediafax: Politica mareşalului Antonescu a fost specifică Holocaustului, apreciază unii istorici (Antonescu marsall a holokausztra jellemző politikát folytatott, vélik egyes történészek). Bukarest, 2002. július 1.; Rompres: Holocaustul, între istorie şi semnificaţii contemporane (A Holokauszt - a történelem és mai jelentései között). Bukarest, 2002. július 1.; Rompres: Dezbatere privind originile antisemitismului în România şi politica antonesciană faţă de evrei (Vita a romániai antiszemitizmus eredetéről és Antonescu zsidókkal szembeni politikájáról). Bukarest, 2002. július 1.; Mihai Diac: Comunitatea academică - toleranţă cu statuile lui Antonescu: "Ciuntirea istoriei nu est în folosul nimănui" (Az akadémiai közösség - tolerancia Antonescu szobraival szemben: "A történelem megcsonkítása senkinek nem válik hasznára"). Adevărul [Bukarest], 2002. július 2.

[106] Dan Vasile: SUA ne îndeamnă să ne punem cenuşă în cap pentru trecutul antonescian. Asumarea implicării în Holocaust, o nouă condiţie pentru admiterea în NATO (Az Egyesült Államok arra bíztat, hogy az Antonescu-féle múltért szórjunk hamut a fejünkre. A Holocaustban való részvétel elismerése, újabb feltétele a NATO-csatlakozásnak). Curentul [Bukarest], 2002. július 11.; lásd még: *** "Financial Times" - implicarea în holocaust, criteriu de aderare la NATO ("Financial Times" - a holokausztban való részvétel NATO-csatlakozási kritérium). Adevărul [Bukarest], 2002. július 11.

[107] Vladimir Alexe: România percepută ca o ţară de salvare în al doilea război mondial (Romániát menekülési országnak tartották a második világháborúban). România liberă [Bukarest], 2002. július 4.

[108] Gheorghiţă Aurelian Ion: Mişcarea Legionară - un hobby pentru pensionari (A Legionárius Mozgalom - nyugdíjasok hobbija). Adevărul [Bukarest], 2002. június 24.

[109] L. R.: Sesiune extraordinară la senat (A szenátus rendkívüli ülésszaka). Adevărul [Bukarest], 2002. június 18.

[110] Pesek Attila: A hónap végén avatják fel a máramarosszigeti Zsidó Múzeumot. Elie Wiesel hazalátogat. Krónika, 2002. július 11.; MTI - Gózon István: Románia - Zsidó Múzeum Máramarosszigeten, 2002. július 11.

[111] Rompres: Vizita laureatului Premiului Nobel pentru Pace, profesorul Elie Wiesel, ne onorează, spune premierul Adrian Năstase (A Nobel-békedíjas Elie Wiesel látogatás megtisztel minket, állítja Adrian Năstase). 2002. július 24.

[112] Időnként mind román, mind pedig magyar oldalról elhangzanak a holokauszt méretét és a felelősségeket kicsinyítő okfejtések. Nem állja meg azonban a helyét az a fajta érvelés, hogy a nagyobb gyilkos az, aki több zsidót ölt meg, s ennek következtében felmenthető az, aki kevesebbet.

[113] Teológusok szerint a szóban forgó dokumentumok Kr. e. 300 és 50 közötti időszakból származhatnak.

[114] Rompres: Premierul Adrian Năstase l-a primit pe profesorul Elie Wiesel (Adrian Năstase kormányfő fogadta Elie Wiesel professzort), 2002. július 28.; Mediafax: Premierul Adrian Năstase i-a dăruit profesorului Elie Wiesel două documente din anul 400 î. e. n. (Adrian Năstase kormányfő két i. e. 400-ból származó dokumentumot ajándékozott Elie Wiesel professzornak). 2002. július 29.

[115] Rompres: Preşedintele Ion Iliescu şi laureatul Premiului Nobel pentru Pace, Elie Wiesel, vizitează Sighetu Marmaţiei (Ion Iliescu elnök és a Nobel-Békedíjas Elie Wiesel Máramarosszigetre látogat). 2002. július 29.; Rompres: Elie Wiesel a revenit la Sighetu Maramaţiei "fără nici un fel de ură sau amărăciune" (Elie Wiesel "gyűlölet és keserűség nélkül" tért vissza Máramarosszigetre). 2002. július 29; Rompres: "Baie de mulţime" a la Ion Iliescu pentru celebrul vînător de nazişti Elie Wiesel ("Tömegfürdő" a la Ion Iliescu a híres nácivadász Elie Wieselért). 2002. július 29.; Oana Iuraşcu: La Sighetu Marmaţiei şi la Săpânţa Ion Iliescu i-a fost ghid şi translator lui Elie Wiesel (Máramarosszigeten és Szaploncán Ion Iliescu idegenvezetője és tolmácsa volt Elie Wieselnek). Adevărul [Bukarest], 2002. július 30.

[116] Oana Iuraşcu: Elie Wiesel, revenit în Sighetul natal: "Mă întorc într-un loc care este un cimitir pentru neamul meu" (Elie Wiesel visszatért szülővárosába, Szigetre: "Olyan helyre térek vissza, amely népem temetője). Adevărul [Bukarest], 2002. július 30.; [T. Sz. Z.] Románia szembenézne múltjával. Elie Wiesel szülőháza zsidó múzeum lett Máramarosszigeten. Népszabadság [Budapest], 2002. július 30.

[117] A Mediafax hírügynökség ez alkalommal közölte: az írót Észak-Erdély "idegen megszállása idején" deportálták Auschwitzba.

[118] Rompres: Elie Wiesel a primit însemnele Academiei Române (Elie Wiesel megkapta a Román Akadémia kitűntetését). 2002. július 30.; Rompres: Elie Wiesel este îngrijorat de tendinţele antisemite (Elie Wieselt aggasztják az antiszemita törekvések). 2002. július 30.; Mediafax: Elie Wiesel este îngrijorat că un candidat rasist şi partidul său au popularitate în România (Elie Wiesel amiatt aggódik, hogy egy rasszista jelölt és pártja népszerűségnek örvend Romániában). 2002. július 30.

[119] Mediafax: Elie Wiesel l-ar vota pe Ion Iliescu, dacă ar fi din nou cetăţean român (Elie Wiesel Ion Iliescura szavazna, ha újra román állampolgár lenne). 2002. július 30.

[120] Gabriela Doboş: Consilierii municipali din Botoşani nu vor să reboteze strada Mareşal Ion Antonescu ( A botoşani-i tanácsosok nem akarják átkeresztelni a Ion Antonescu marsall utcát). Adevărul [Bukarest], 2002. július 30.

[121] Rompres: PSRN semnalează o serie de obstacole în calea aderării ţării noastre la NATO (A PSRN egy sor akadályt lát országunk NATO-tagságának útjában). 2002. augusztus 5.

[122] Rompres: Firmele româneşti vor participa la licitaţiile statului israelian (A román cégek részt vesznek az izraeli állami tendereken). 2002. augusztus 6.

[123] Mediafax: Arhivele României şi Muzeul Holocaustului din SUA vor semna un acord de cooperare (Románia Levéltára és az USA-beli Holokauszt Múzeum együttműködési megállapodást írnak alá). 2002. augusztus 17.

[124] Mediafax: Preşedintele Comitetului de Relaţii Externe al Senatului SUA pledează pentru aderarea României şi Bulgariei la NATO (Az USA szenátusa külügyi bizottságának elnöke Románia És Bulgária NATO-csatlakozását támogatja). 2002. szeptember 3.; Rompres: NATO: cu cât mai mare, cu atât mai bine (NATO: minél később, annál jobb). 2002. szeptember 3.

[125] Constantin Mustaţă: Dialoguri cu Raoul Şorban (Beszélgetések Raoul Şorbannal). Editura Anotimp, Oradea [Nagyvárad], 2002.

[126] Şorban 1996-ban azt nyilatkozta Adrian Păunescunak, hogy "a romániai zsidóságot maga Ion Antonescu marsall mentette meg". Azt állította, hogy szintén Antonescunak köszönheti életét az észak-erdélyi magyar zsidóság egy része, illetve 80 budapesti ortodox rabbi, akiknek budapesti román diplomaták adtak útlevelet. Lásd: Adrian Păunescu: Mareşalul Antonescu i-a salvat pe evreii din România (Antonescu marsall mentette meg a romániai zsidókat). Totuşi iubirea [Bukarest], nr. 3, 4, 5., 1996. január 25, február 1. és 8. Okfejtését mások mellett lebontotta: Michael Shafir: Marshal Antonescu’s Postcommunist Rehabilitation: Cui Bono? (Antonescu marsall posztkommunista rehabilitálása: Kinek szolgál?). RFE/RL East European Perspectives, 1996)

[127] Randolph L. Braham: Állítólagos mentőakciók. Történelemtisztogatás Romániában. Kommentár [Budapest], II. évf., 1. sz., 36. l.; ua.: Szabadság, 1994. január 19., Erdélyi Híradó c. melléklet, 5. l.; uő.: A TV Documentary on Rescue During the Holocaust. A Case of History Cleansing in Romania (TV-dokumentumfilm mentésekről a holokauszt idején. Történelemtisztogatási eset Romániában). East European Quarterly, vol. XXVIII., no. 2., 1994 június, 193203. l.; uő.: A történelem átírása III. A román nacionalisták és a holocaust. Valóság Budapest, XXXIX. évf., 5. sz., 1996 május, 5973. l., illetve 6. sz., 1996 június, 5472. l.; uő.: Erdély zsidósága: opportunista történelmi beszámolók. Korunk Kolozsvár, VIII. évf., 10. sz., 1997 október, 131138. l.; uő.: Romanian Nationalists and the Holocaust: The Political Exploitation of Unfounded Rescue Accounts (Román nacionalisták és a holokauszt: Alaptalan mentési beszámolók politikai kihasználása). Columbia University Press, New York, 1998.; uő.: Román nacionalisták és a holocaust. Kitalált mentőakciók politikai kiaknázása. Múlt és Jövő, Budapest, 1998.; lásd még: Tibori Szabó Zoltán: Élet és halál mezsgyéjén. Minerva [Kolozsvár], 2001.

[128] Rompres: Preşedintele României i-a transmis un mesaj de felicitare lui Raoul Şorban (Románia elnöke üzenetben gratulált Raoul Şorbannak). 2002. szeptember 4.

[129] Ozy Lazăr et al.: Antisemitism în România (Antiszemtizmus Romániában). Raport 2002.

[130] Mediafax: Un deputat PRM de Cluj vrea să deschidă un "muzeu al durerii" în memoria victimelor holocaustului (A holokauszt áldozatainak emlékére az egyik Kolozs megyei PRM-képviselő "fájdalom múzeumot" nyitna). 2002. október 25.

[131] Rompres: Guvernul român a promovat şi va continua să promoveze o atitudine de profund respect pentru martirii comunităţii mondiale evreieşti, declară premierul Adrian Năstase (A román kormány eddig is és a jövőben is mély tisztelettel adózik a világ zsidó közösségének mártírjainak, jelentette ki Adrian Năstase kormányfő). 2002. november 5.

[132] Rompres: România în NATO - o recunoaştere şi un început (Románia a NATO-ban - elismerés és kezdet). 2002. november 21.; Rompres: George Robertson propune invitarea României în NATO (George Robertson javasolta Románia meghívását a NATO-ba). 2002. november 21.; Rompres: România este invitată oficial să adere la NATO alături de alte şase state candidate (Romániát további hat jelölt országgal együtt hivatalosan meghívták, hogy csatlakozzon a NATO-hoz). 2002. november 21.

[133] Transindex: Az első bírósági ítélet fasiszta propagandáért. 2003. január 21.

[134] Rompres: MCC [Ministerul Culturii şi Cultelor] cere dezbaterea Ordonanţei privind Holocaustul în prima jumătate a lunii februarie (Az MCC [Művelődési és Kultusz Minisztérium] kéri, hogy a holokauszttal kapcsolatos kormányrendeletet február elején vitassák meg). 2003. február 5.

[135] Mediafax: Dezbateri la ordonanţa de interzicere a simbolurilor fasciste şi rasiste (A fasiszta és rasszista szimbólumok használatát tiltó kormányrendelet vitája). 2003. március 20.; Rompres: Ordonanţa privind Holocaustul în dezbaterea Senatului (A szenátus vitatja a holokauszttal kapcsolatos kormányrendeletet). 2003. március 20.; *** Szenátusi vita a holokauszt-rendeletről. Szabadság, 2003. március 22.

[136] Rompres: Senatorii au opinii diferite cu privire la definirea Holocaustului (Eltér a szenátorok véleménye a holokauszt meghatározása tárgyában). 2003. március 24.; Transindex: Még nem tiltja a szenátus az idegengyűlöletet. 2003. március 25.; Rompres: Viaţa parlamentară: moţiunea de cenzură "Mafia sufocă România" a ţinut capul de afiş pe agenda Senatului (Parlamenti élet: "A maffia megfojtja Romániát" című bizalmatlansági indítvány a szenátusi napirend élén állt). 2003. március 28.

[137] Rompres: Ambasadorul Sandu Mazor consideră că orele de predare a Holocaustului sunt insuficiente (Sandu mazor nagykövet úgy véli, hogy a holokauszt oktatására szánt órák száma elégtelen). 2003. március 24.; Kiss Olivér: Tanfolymok a holokausztról. Szabadság, 2003. március 25.

[138] Antal Erika, Szucher Ervin: Dráma és humor. Izsák Mártont köszöntötték Marosvásárhelyen. Krónika [Kolozsvár], 2003. április 14.

[139] Mediafax: Asociaţiile pro monarhiste au constituit "Alianţa pentru Monarhie" (A monarchista egyesületek létrehozták a "Monarchiáért Szövetséget"). 2003. április 19.

[140] MTI/Gózon István: Románia - magyarellenes történelmi emléktáblák Marosvásárhelyen. 2003. április 25.

[141] Antal Erika, Szucher Ervin: Holokausztszobor-vita. Magyar fasisztákról szóló szöveget írnak a talapzatra. Krónika [Kolozsvár], 2003. április 26.

[142] Rompres: Radicalii maghiari din Târgu Mureş se opun categoric amplasării inscripţiei aprobate de Ministerul Culturii şi Cultelor pe Monumentul Holocaustului (A marosvásárhelyi radikálisok határozottan ellenzik a művelődési és kultusz minisztérium által jóváhagyott felirat elhelyezését a holokauszt-emlékműre). 2003. május 2.; (bodolai): Holokauszt és politikai szándékok. Népújság [Marosvásárhely], 2003. május 3.

[143] Mediafax: Holokauszt-emlékművet avattak Marosvásárhelyen, 2003. május 4.; Mediafax: Un monument al Holocaustului dezvelit la Târgu Mureş (Holokauszt-emlékművet lepleztek le Marosvásárhelyen). 2003. május 4.; Rompres: Monument închinat Holocaustului, la Târgu Mureş (Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen). 2003. május 4.; MTI/Gózon István: Románia - holokauszt - emlékmű Marosvásárhelyen - avatás. 2003. május 4.; Tibori Szabó Zoltán: Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen. Népszabadság Online, 2003. május 4.; Kossuth Rádió: Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen - magyarellenes éllel. 2003. május 5.; *** Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen. Szabadság, 2003. május 5.; Antal Erika: A hóhéroknak is emléket állítottak. Holokauszt-szobor Marosvásárhelyen. Krónika [Kolozsvár], 2003. május 5.

[144] Nem tévedés, így közölte a marosvásárhelyi Népújság napilap is, holott közismert, hogy a gettózás május 3-án vette kezdetét, a deportálás Észak-Erdélyből pedig május végén kezdődött. Sem a március, sem a 14-ike nem talál tehát. Egyébként megdöbbentő, hogy Marosvásárhelyen - és Erdély-szerte - manapság mennyire nincsenek tisztában azok sem, akik írnak, mindazzal, ami hatvan évvel ezelőtt történt. Ez rendkívül sokat elárul abból, hogy mi magyarok mennyire becsületesen és nyíltan nézünk szembe saját történelmünkkel. Pedig a marosvásárhelyiek legalább a Székely Szó, a kolozsváriak az Ellenzék vagy a Keleti (Magyar Újság), a sepsiszentgyörgyiek a Székely Nép című korabeli napilapok számait a könyvtárban fellapozhatnák.

[145] *** Fodor Imre az emlékműállítás elpolitizálásáról. Dorin Florea megrökönyödött az alpolgármester nyilatkozatán. Népújság [Marosvásárhely], 2003. május 6.

[146] Rompres: Şeful Biroului pentru Drepturile Omului din cadrul LPE [Liga Pro Europa] a primit ultimul avertisment (A PEL [Pro Európa Liga] emberjogi hivatalának vezetőjét utolsó figyelmeztetésben részesítették). 2003. május 8.; Antal Erika: Megrótták Haller Istvánt. A PEL egyetért az emlékmű feliratával. Krónika [Marosvásárhely], 2003. május 9.

[147] *** Nyilatkozat. A Bethlen Gábor Művelődési Egyesület. Népújság [Marosvásárhely], 2003. május 20.; *** A Bethlen Gábor Művelődési Egyesület állásfoglalása. Kossuth Rádió/MÚRE, 2003. május 20.

[148] Mediafax: Viceprimarul reformist din Târgu Mureş, nemulţumit de protocolul PSD-UDMR (A marosvásárhelyi reformista alpolgármester elégedetlen a PSD-RMDSZ protokollúmmal). 2003. június 9.; Mediafax: Marosvásárhely reformista alpolgármestere elégedetlen az SZDP-RMDSZ megállapodással. 2003. június 9.; Máthé Éva: Létrejött a Maros megyei politikai protokollúm. E hónap végén - közszolgálati tévéstúdió! Romániai Magyar Szó, 2003. június 10.; *** Egyezmény az RMDSZ és az SZDP Maros megyei szervezetei közt. Kossuth Rádió/MÚRE, 2003. június 10.; Sz. E.: Határidők nélküli megállapodás. Megkötötték a Maros megyei PSD-RMDSZ egyezményt. Krónika [Kolozsvár], 2003. június 10.

[149] Mediafax: Monumentul Holocaustului, din nou subiect de dispute la Târgu Mureş (A holokauszt-emlékmű újra vitákat vált ki Marosvásárhelyen). 2003. június 19.

[150] Fodor Sándor: Volt-e vagy nem volt holokauszt Romániában? Szabadság, 2003. június 18.

[151] Részletekért lásd: Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A holokauszt Magyarországon. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, II. kötet. 1245-1246.

[152] Rompres: Acord între Arhivele Naţionale ale României şi Muzeul Memorial al Holocaustului din SUA (Egyezmény Románia Országos Levéltára és az USA-beli Holokauszt Emlékmúzeum között). 2003. június 12.; *** Guvernul României neagă Holocaustul în perioada 1940-1945 în interiorul graniţelor României (Románia kormánya tagadja az ország határain belüli 1940-1945 közötti holokausztot). Guvernul României. Comunicat de presă şedinţă de guvern (Románia Kormánya. A kormányülés sajtóközleménye). 2003. június 12. www.guv.ro és http://www.romanianjewish.org/ro/antisemitism_in_romania_11.html; MTI/Gózon István: Románia - holokauszt - a román kormány álláspontja. 2003. június 13.; Al. B., D. O.: Executivul a decis: între anii 1940-1945, în România nu a avut loc un Holocaust (A kormány eldöntötte: 1940-1945 között Romániában nem történt holokauszt). Adevărul [Bukarest], 2003. június 13.; *** Romániában nem volt holokauszt. Szabadság, 2003. június 14.; Salamon Márton László: Holokauszt, másként. Krónika [Kolozsvár], 2003. június 14.

[153] Mediafax: O apreciere a Guvernului privind Holocaustul - mediatizată în presa externă (A kormány holokauszttal kapcsolatos álláspontja - a külföldi sajtó figyelmében). 2003. június 14.; L. C.: Dâncu tulbură comunităţile evreieşti (Dâncu felháborítja a zsidó közösségeket). Evenimentul zilei, 2033. június 14.

[154] MTI: A Yad Vashem Intézet bírálja a román kormány közleményét. 2003. június 15.; Mediafax: O organizaţie pentru studiul Holocaustului răspunde Guvernului român (A holokausztot tanulmányozó szervezet válaszol a román kormánynak). 2003. június 16.; Mediafax: Mariana Stoica chemată la MAE israelian pentru afirmaţia privind Holocaustul (A holokauszttal kapcsolatos kijelentések okán Mariana Stoicát az izraeli külügyminisztériumba kérették). 2003. június 16.

[155] Mediafax: Theodorescu: România a participat la Holocaust, dar nu pe teritoriul ei (Theodorescu: Románia részt vett a holokausztban, de nem saját területén). 2003. június 16.; Rompres: Ministrul Răzvan Theodorescu explică încă odată poziţia Guvernului român faţă de problema Holocaustului (Răzvan Theodorescu újra elmagyarázza a román kormány holokauszttal kapcsolatos álláspontját). 2003. június 16.; MTI/Gózon István: Románia - holokauszt - román kulturális miniszter. 2003. június 16.; *** Theodorescu védekezik. A miniszter szerint Románia területén nem volt holokauszt. Krónika [Kolozsvár], 2003. június 17.

[156] Mediafax: Dâncu: Afirmaţiile privind Holocaustul aparţin Guvernului şi nu ministerului (Dâncu: A holokauszttal kapcsolatos kijelentések a kormánytól, s nem pedig tárcájától származnak). 2003. június 16.; Mediafax: Dâncu: A holokauszttal kapcsolatos kijelentéseket nem a Tájékoztatási Minisztérium, hanem a kormány tette. 2003. június 16.

[157] Gazda Árpád: Börtönnel büntethetők? Krónika [Kolozsvár], 2003. június 14.; Tibori Szabó Zoltán: Lecsukható a román kormány. Népszabadság, 2003. június 17.

[158] *** Ministerul de externe israelian i-a comunicat ambasadorului român îngrijorarea faţă de declaraţia legată de Holocaust (Az izraeli külügyminisztérium közölte a román nagykövettel, hogy aggasztónak tartja a holokauszttal kapcsolatos kormánynyilatkozatot. Adevărul, 2003. június 17.; A. P.: Guvernul, încurcat în Holocaust (A kormány belezavarodott a holokausztba. Evenimentul zilei, 2003. június 17.; Ovidiu Nahoi: La ce bun învierea lui Antonescu? Evenimentul zilei, 2003. június 17.; uő.: The Watchtower: What’s the use of reviving Antonescu (Figyelőtorony: Mi haszna Antonescu feltámasztásának?). Evenimentul zilei online, 2003. június 17.

[159] Mediafax: FCER cere Guvernului să revină asupra declaraţiei privind Holocaustul (A FCER azt kéri a kormánytól, hogy módosítsa a holokauszttal kapcsolatos nyilatkozatát). 2003. június 17.; Rompres: Federaţia Comunităţilor Evreieşti din România deplânge recentele afirmaţii privind Holocaustul (A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége sajnálja a holokauszttal kapcsolatos legutóbbi kijelentéseket). 2003. június 17.; Rompres: Declaraţia Comitetului Director al Federaţiei Comunităţilor Evreieşti din România cu privire la comunicatul Guvernului din 12 iunie 2003, în care se afirmă inexistenţa Holocaustului din România (A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége igazgatótanácsának nyilatkozata a 2003. június 12-i kormányközleménnyel kapcsolatban, amelyben tagadják a romániai holokausztot). 2003. június 17.

[160] Mediafax: Regele romilor susţine că în România a fost Holocaust (A roma király kijelentette, hogy Romániában volt holokauszt). 2003. június 17.; Mediafax: Rromii cer audienţă la Iliescu şi Năstase pe tema Holocaustului (A romák kihallgatást kérnek Iliescutól és Năstasétól a holokauszt tárgyában). 2003. június 17.; Rompres: Centrul Rromilor pentru Politici Publice "Aven Amentza" îşi exprimă surprinderea faţă de recentele afirmaţii privind Holocaustul (Az "Aven Amentza" Roma Közpolitikai Központ megdöbbenését fejezi ki a holokauszttal kapcsolatos kijelentések okán). 2003. június 17.; Rompres: Scrisoare deschisă adresată preşedintelui Ion Iliescu şi primului-ministru Adrian Năstase de Centrul Rromilor pentru Politici Publice "Aven Amentza" (Nyílt levél az "Aven Amentza" Roma Közpolitikai Központtól Ion Iliescu elnökhöz és Adrian Năstase miniszterelnökhöz). 2003. június 17.

[161] Mediafax: Preşedintele Iliescu afirmă că unii români au participat la Holocaust (Iliescu elnök kijelentette, hogy egyes románok részt vettek a holokausztban). 2003. június 17.; Rompres: Comunicatul Guvernului referitor la Holocaust a deschis o discuţie care nu era necesară, afirmă Ion Iliescu (Szükségtelen vitát nyitott a kormány holokauszttal kapcsolatos közleménye, véli Ion Iliescu). 2003. június 17.; Mediafax: Guvernul revine cu noi precizări privind Holocaustul (A kormány pontosít holokauszt-ügyben). 2003. június 17.; Rompres: Comunicat de presă transmis de purtătorul de cuvânt al Guvernului privind Holocaustul (A kormány szóvivőjének holokauszttal kapcsolatos sajtóközleménye). 2003. június 17.; MTI/Gózon István: Románia/holokauszt - újabb kormánynyilatkozat, Ion Iliescu. 2003. június 17.

[162] Ministerul Afacerilor Externe. Oficiul Purtătorului de Cuvânt [Külügyminisztérium. Szóvivői Hivatal]: Comunicat de presă (Sajtóközlemény). Bukarest, 2003. június 18.; Ambasada României - Tel-Aviv [Románia Nagykövetsége - Tel Aviv]: Comunicat (Közlemény). 2003. június 18.; Rompres: MAE a prezentat ambasadorului Statului Izrael la Bucureşti poziţia Guvernului privind cooperarea cu organismele care studiază Holocaustul (A külügyminisztérium tájékoztatta Izrael bukaresti nagykövetét a holokausztot tanulmányozó szervezetekkel történő együttműködéssel kapcsolatos kormányzati álláspontról). 2003. június 18.; Mediafax: Ambasada României în Israel a transmis precizările Guvernului privind Holocaustul (Románia izraeli nagykövetsége továbbította a kormány holokauszttal kapcsolatos pontosításait). 2003. június 19.; Mediafax: Cristian Diaconescu a discutat cu Sandu Mazor pe tema Holocaustului (Cristian Diaconescu Sandu Mazorral tárgyalt a holokausztról). 2003. június 18.

[163] MTI/Gózon István: Románia/Izrael - holokauszt - román sajtó. 2003. június 17.

[164] Erre, mondanunk sem kell talán, azóta nem került sor.

[165] M. Vaida: Guvernul României, mai antisemit decât mareşalul (Románia kormánya a marsallnál is antiszemitább). 2003 június 18.; I. R.: În privinţa declaraţiei cu Holocaustul Preşedintele Iliescu crede că Guvernul mai bine tăcea (Iliescu elnök a holokauszt-közleménnyel kapcsolatban úgy véli, a kormány jobban tette volna, ha hallgat). Adevărul, 2003. június 18.; D. E.: Şeful statului în dă dreptate premierului. Iliescu: "Nu a fost Holocaust în România" (Az államfő igazat ad a kormányfőnek: "Nem volt holokauszt Romániában"). 2003. június 18.; Valentin Iclozan: Radu Ioanid acuză Guvernul român de duplicitate. Scandalul Holocaustului se rostogoleşte (Radu Ioanid kétszínűséggel vádolja a román kormányt. Dagad a holokauszt-botrány). Cotidianul, 2003. június 18.; Cristian Oprea: Urmare a declaraţiei Guvernului român despre Holocaust, tensiune diplomatică între România şi Israel (Diplomáciai feszültség Románia és Izrael között a holokauszttal kapcsolatos kormányközlemény nyomán). Evenimentul zilei, 2003. június 18.; Christian Levant: Comunicatul în atenţia parchetului. Andrei Oişteanu: "Guvernul este pasibil de pedeapsă" (A kormányközlemény az ügyészség figyelmébe került. Andrei Oişteanu: "Elítélhető a kormány"). Evenimentul zilei, 2003. június 18.; *** Răzvan Theodorescu, ministrul culturii şi cultelor: În România nu a avut loc un holocaust. Ultima oră, 2003. június 18.; B. Şt.: Răzvan Theodorescu: Romania a participat la Holocaust (Răzvan Theodorescu: Románia részt vett a holokausztban). Independent, 2003. június 18.; Redacţia Curentul: Israelul cere explicaţii României în legătură cu negarea Holocaustului (Izrael magyarázatot kér Romániától a holokauszt-tagadásért). Curentul, 2003. június 18.; Mariana Constantinoiu: O decizie face valuri de la Ierusalim la New York. La Holocaust au participat şi români. Preşedintele Iliescu zice că trebuie să ne asumăm istoria (Jeruzsálemtől New Yorkig hullámokat okozó döntés. Románok is részt vettek a holokausztban. Iliescu elnök azt mondja, szembe kell néznünk a történelmünkkel). Jurnalul naţional, 2003. június 18.; Emil Neacşu: Controversa privind existenţa Holocaustului nu afectează relaţiile româno-israeliene. David Saranga: "România este un prieten al Israelului" (Nem érinti a román-izraeli kapcsolatokat a holokauszttal kapcsolatos vita. David Saranga: "Románia barátja Izraelnek") Gardianul, 2003. június 18.; L. P.: Evreii din România speră că Guvernul va reveni asupra declaraţiei privind Holocaustul (A romániai zsidók azt remélik, a kormány módosítja a holokauszttal kapcsolatos nyilatkozatát). Azi, 2003. június 18.

[166] Reuters: Romania retracts Holocaust denial to end row (Románia visszavonja a holokauszt-tagadást, hogy a vitákat befejezze). 2003. június 18.

[167] Adrian Severin: Teritorialitatea Holocaustului (A holokauszt teritorialitása). Ziua, 2003. június 18.; magyar változat: [Fall Sándor ford.] A Holokauszt és az ország földje. Transindex, 2003. június 19.

[168] Silviu Achim: Oficialii români au dat în bâlbâială căutând Holocaustul (A román vezetők dadogva keresik a holokausztot). Adevărul [Bukarest], 2003. június 19.

[169] Rompres: Nu toţi evreii susţin ideea holocaustului, afirmă Ion Coja (Nem mindegyik zsidó ért egyet a holokauszt gondolatával, állítja Ion Coja). 2003. június 19.; Rompres: În România nu a existat Holocaust, afirmă Ion Coja (Romániában nem volt holokauszt, állítja Ion Coja). 2003. június 20.

[170] Amiram Barkat: New study documents - Role of Romania in Holocaust killings (Új dokumentum-tanulmány. Románia szerepe a holokauszt időszak gyilkosságaiban). Háárec [Tel Aviv], 2003. június 23.

[171] Associated Press: Israel-Romania ties strained by Holocaust disclaimer (Az izraeli-román kapcsolatok feszültté váltak a holokauszt tagadása miatt). Háárec [Tel Aviv], 2003. június 24.

[172] Grig Davidovitz: Romanian president: Holocaust "not unique to Jews" (A román államelnök: A holokauszt "nem kizárólag a zsidóké"). Háárec [Tel Aviv], 2003. július 25.; Mediafax: Nou incident diplomatic româno-israelian pe tema Holocaustului (Újabb román-izraeli diplomáciai incidens holokauszt-ügyben). 2003. július 25.

[173] Grig Davidovitz: Lapid slams Romanian president for saying Holocaust not unique to Jews (Lapid visszavág a román államelnöknek, aki szerint a holokauszt nem kizárólag a zsidóké). Haaretz Service [Tel Aviv], 2003. július 25.

[174] *** Ion Iliescu se declară împotriva restituirii proprietăţilor evreieşti (Ion Iliescu a zsidó tulajdonok visszaszolgáltatása ellen foglal állást). România liberă [Bukarest], 2003. július 26.; Iulia Nueleanu: Preşedintele tensionează din nou relaţiile cu Israelul. Iliescu - acuzat că e "insensibil" la Holocaust (Az államelnök ismét feszültté teszi a kapcsolatokat Izraellel. Iliescut azzal vádolják, hogy "érzéktelen" a holokauszt kérdésében). Curentul [Bukarest], 2003. július 26.; Costin Ionescu: Şeful statului român ar vrea ca procesele de retrocedare a proprietăţilor evreieşti să fie amânate sau respinse. Iliescu pune la încercare nervii comunităţii evreieşti (A román álllamfő azt szeretné, ha a zsidó tulajdonok visszaszolgáltatásáért indított pereket elhalasztanák vagy elutasítanák. Iliescu próbára teszi a zsidó közösség idegeit). Cotidianul [Bukarest], 2003. július 26.; Junger Ernő: "A holokauszt nemcsak a zsidókat érintette". Iliescu ellenzi a zsidó kárpótlást. Krónika [Kolozsvár], 2003. július 26.

[175] Grig Davidovitz: Romanian ambassador summoned over Holocaust remarks (A holokauszttal kapcsolatos kijelentések miatt berendelték a román nagykövetet). Haaretz Service [Tel Aviv], 2003. július 25.; Izraeli Rádió, 2003. július 25.

[176] Dumitru Constantin et. al.: După un interviu acordat de Ion Iliescu ziarului "Haaretz" Ministrul israelian al Justiţiei îl acuză pe preşedintele României de "lipsă de sensibilitate" (A Háárec napilapnak adott interjúja nyomán az izraeli igazságügyi miniszter "érzéketlenséggel" vádolja Románia elnökét). Adevărul [Bukarest], 2003. július 26.

[177] Rompres: Israelul protestează în legătură cu afirmaţiile preşedintelui Ion Iliescu privind Holocaustul (Izrael tiltakozik Ion Iliescu elnök holokauszttal kapcsolatos kijelentései miatt). 2003. július 25.; MTI: Románia/holokauszt - izraeli tiltakozás. 2003. július 25.

[178] Mediafax: Iliescu, surprins de reacţiile israeliene la interviul din Haaretz (Iliescut meglepték a Háárec-interjú által kiváltott izraeli reagálások). 2003. július 25.; Dumitru Constantin et. al.: După un interviu acordat de Ion Iliescu ziarului "Haaretz" Ministrul israelian al Justiţiei îl acuză pe preşedintele României de "lipsă de sensibilitate" (A Háárec napilapnak adott interjúja nyomán az izraeli igazságügyi miniszter "érzéketlenséggel" vádolja Románia elnökét). Adevărul [Bukarest], 2003. július 26.

[179] Cristian Oprea: Iliescu irită Israelul. Şeful statului tînjeşte după electoratul lui C. V. Tudor (Iliescu felháborítja Izraelt. Az államfő a C. V. Tudor választóira vágyik). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 26.

[180] Rompres: Guvernul va lua măsuri concrete privind informarea publicului românesc şi a tinerei generaţii cu privire la fenomenul Holocaustului (A kormány intézkedéseket hoz majd annak érdekében, hogy a román közvéleményt és a fiatal generációt tájékoztassa a holokauszt jelenségről). 2003. július 22.

[181] *** Maria Teodoru: "Proprietarilor să li se dea proprietăţile înapoi!" (Maria Teodoru: "A tulajdonosoknak adják vissza tulajdonaikat!"). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 26.

[182] MTI: Holokauszt/Kelet-Európa - a Simon Wiesenthal Központ jelentése. 2003. július 25.

[183] Mediafax: Afirmaţiile lui Iliescu arată că în România proprietatea nu este respectată (Iliescu kijelentései azt bizonyítják, hogy Romániában nem tartják tiszteletben a tulajdont). 2003. július 27.; Rompres: Reacţie critică a PNL la declaraţiile preşedintelui Ion Iliescu cu privire la restituirea proprietăţilor evreieşti (A PNL kritikus reagálása Ion Iliescu elnöknek a zsidó tulajdonok visszaszolgáltatásával kapcsolatos kijelentéseire). 2003. július 27.

[184] Dan Cristian Turturică: Terminator şi Holocaustul (Terminátor és a holokauszt). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 27.; Diana Evanţia Bârcă: Alba-neagra cu proteste diplomatice (Szerencsejáték diplomáciai tiltakozásokkal). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 27.

[185] Ministerul Afacerilor Externe. Oficiul Purtătorului de Cuvânt [Külügyminisztérium. Szóvivői Hivatal]. Comunicat de presă (Sajtóközlemény). 2003. július 27.; Mediafax: Geoană va discuta cu ministrul israelian de externe în următoarele zile (Geoană a következő napokban tárgyal az izraeli külügyminiszterrel). 2003. július 28.

[186] Mediafax: Jerusalem Post: Iliescu ar trebui izolat la fel ca Haider (Jerusalem Post: Iliescut el kellene szigetelni, mint Haidert). 2003. július 27.; Mediafax: Jerusalem Post: Iliescut Haiderhez hasonlóan el kell szigetelni. 2003. július 27.; Alina Voaideş, Cristian Şuţu: "Iliescu ar trebui izolat, ca Haider" ("Iliescut el kellene szigetelni, mint Haidert"). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 28.; *** Jerusalem Post: "Iliescu ar trebui izolat la fel ca Haider" (Jerusalem Post: "Iliescut el kellene szigetelni, mint Haidert"). România liberă [Bukarest], 2003. július 28.

[187] *** Bunurile furate trebuie plătite sau date înapoi. Consulul SUA la Cluj, Michael Mates, susţine ideea retrocedării bunurilor bisericeşti confiscate în timpul regimului comunist (Az ellopott javakat ki kell fizetni vagy vissza kell adni. Az USA kolozsvári konzulja, Michael Mates a kommunista rezsimben elkobozott egyházi javak visszaszolgáltatása mellett foglalt állást). România liberă [Bukarest], 2003. július 28.

[188] Rompres: Declaraţie. 2003. július 27.; Rompres: Preşedintele Iliescu este surprins şi mâhnit de reacţiile generate de interviul acordat ziarului Haaretz (Iliescu elnököt meglepték és felháborították a Háárecnek adott interjúja által kiváltott reagálások). 2003. július 27.; Mediafax: Iliescu este "mîhnit" de interpretările date interviului acordat Haaretz (Iliescut "felháborítják" a Háárecnek adott interjú kimagyarázásai). 2003. július 27.; Haaretz Service: Romanian president: Holocaust comments taken out of context (A román államfő szerint kijelentéseit kiemelték környezetükből). 2003. július 28.; Bogdan Chireac: În ciuda celor 73 de ani, preşedintele României dă dovadă de imaturitate politică. Ion Iliescu stârneşte un scandal internaţional de care România nu avea nevoie. "Jerusalem Post" îl compară pe preşedintele Iliescu cu extremistul austriac Jörg Haider şi cere izolarea sa politică (73 éve ellenére, Románia elnöke politikai éretlenségről tesz tanúbizonyságot. Ion Iliescu olyan nemzetközi botrányt váltott ki, amelyre Romániának nem volt szüksége. A "Jerusalem Post" Jörg Haider osztrák szélsőségeshez hasonlította Iliescu elnököt, és politikai elszigetelését követelte). Adevărul [Bukarest], 2003. július 28.; *** Deşi consideră că a fost interpretat greşit, şeful statului trebuie să facă faţă unui scandal de proporţii. Ion Iliescu, comparat cu Jörg Haider (Bár úgy véli, félreértették, az államfőnek hatalmas méretű botránnyal kell szembenéznie. Ion Iliescut Jörg Haiderhez hasonlították). Cotidianul [Bukarest], 2003. július 28.; Cristian Şuţu, Alina Voaideş: Iliescu se tocmeşte cu dreptul de proprietate. Pentru şeful statului proprietatea rămîne un moft (Iliescu a tulajdonjoggal alkudozik. Az államfő számára a tulajdon semmiség maradt). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 28.; I. Vaida: Revine. Şi toarnă gaz peste foc. Iliescu îi acuză pe toţi că au... "interpretat trunchiat" spusele sale! (Visszatér. És gázt önt a tűzre. Iliescu mindenkit azzal vádol, hogy... "megcsonkítva magyarázták" az általa mondottakat!). România liberă [Bukarest], 2003. július 28.

[189] Mediafax: Israelul cere precizări Guvernului român privind declaraţiile lui Iliescu (Izrael pontosításokat kér a román kormánytól Iliescu nyilatkozatával kapcsolatban). 2003. július 28.; Dumitru Constantin: Ambasadorul român la Tel Aviv, convocat duminică la MAE izraelian (A Tel Aviv-i román nagykövetet vasárnap berendelték az izraeli külügyminisztériumba). Adevărul [Bukarest], 2003. július 28.

[190] Rompres: Ambasada Statului Israel aşteaptă clarificări din partea Guvernului României (Pontosításokat vár az izraeli nagykövetség Románia kormányától). 2003. július 28.; Iulia Nueleanu: Scandalul Holocaustului ia amploare. Tel Aviv protestează, Bucureştiul trage de timp (Dagad a holokauszt-botrány. Tel Aviv tiltakozik, Bukarest húzza az időt). Curentul [Bukarest], 2003. július 28.; *** Reacţii imediate ale oficialilor. Ambasadorul israelian în România a fost însărcinat să prezinte guvernului român protestul Israelului (A hivatalosságok azonnali reagálásai. Izrael bukaresti nagykövetét felhatalmazták, hogy Izrael tiltakozását továbbítsa a román kormánynak). România liberă [Bukarest], 2003. július 28.

[191] Mediafax: Israelul aşteaptă măsuri concrete din partea Guvernului român (Izrael a román kormány konkrét intézkedéseit várja). 2003. július 28.; *** În urma unui comunicat dur al Ambasadei Izraelului la Bucureşti, Ion Iliescu îşi pune cenuşă în cap (A bukaresti izraeli nagykövetség kemény hangú közleménye nyomán Ion Iliescu hamut szór a fejére). Adevărul [Bukarest], 2003. július 29.; Dana Hădăreanu: Ambasadorul Sandu Mazor şi-a exprimat protestul vehement faţă de afirmaţiile lui Iliescu (Sandu Mazor nagykövet határozottan tiltakozott Iliescu kijelentései miatt). România liberă [Bukarest], 2003. július 29.; Cristian Tudor Popescu: Iliescu candidează (Iliescu jelölteti magát). Adevărul [Bukarest], 2003. július 29.; Ileana Cornea: Israelul protestează oficial. MAE israelian consideră că este vorba de o formă de negare a Holocaustului, infracţiune pedepsită de legile internaţionale (Izrael hivatalosan tiltakozik. Az izraeli külügyminisztérium úgy véli, a holokauszt-tagadás egyik formájáról van szó, amely bűncselekményt a nemzetközi jogszabályok büntetik). Ziua [Bukarest], 2003. július 29.; *** Ion Iliescu promite comisie pentru Holocaust (Iliescu holokauszt-bizottságot ígér). Jurnalul naţional [Bukarest], 2003. július 29.

[192] Rompres: Scrisoarea transmisă de preşedintele României preşedintelui Statului Izrael (A Románia elnöke által Izrael állam elnökéhez intézett levél). 2003. július 28; uo.: Preşedintele Iliescu i-a transmis omologului său israelian o scrisoare în care îsi exprimă regretul pentru prezentarea incompletă a interviului acordat ziarului Haaretz (Iliescu elnök levelet írt izraeli kollégájának, amelyben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Háárec napilapnak adott interjúját megcsonkítva közölték). 2003. július 28.; Mediafax: Iliescu i-a scris lui Moshe Katsav pe tema interviului din Haaretz (Iliescu levelet írt Móse Kacavnak a Háárec-interjúval kapcsolatban). 2003. július 28.; MTI/Gózon István: Románia/Izrael/Holokauszt - román vezetők tisztázó levelei. 2003. július 29.

[193] Dumitru Constantin: Compararea lui Iliescu cu Haider nu este făcută şi de MAE israelian (Az izraeli külügyminisztérium nem hasonlította Iliescut Haiderhez). Adevărul [Bukarest], 2003. július 29.

[194] *** Guvernul, mut în scandalul diplomatic dintre România şi Israel (Néma a kormány a Románia és Izrael közötti diplomáciai botrányban). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 29.; Iulia Nueleanu: La presiunea Israelului Năstase alege aztăzi între Holocaust şi Iliescu (Izrael nyomására Năstase ma a holokauszt és Iliescu között választ). Curentul [Bukarest], 2003. július 29.; Nicolae Prelipceanu: Dl. Ion Iliescu şi Holocaustul (Ion Iliescu úr és a holokauszt). România liberă [Bukarest], 2003. július 29.; Alina Voaideş: Guvernul refuză clarificările cerute de Israel (A kormány megtagadja az Izrael által kért tisztázást). Evenimentul zilei, 2003. július 30.; uo.: Ion Iliescu, povestitor (Ion Iliescu, a mesemondó). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 30.

[195] Şerban Rădulescu-Zoner: De ce a simţit Ion Iliescu nevoia de a amenda Holocaustul (Miért érezte Ion Iliescu a holokauszt módosításának szükségét?). România liberă [Bukarest], 2003. július 30.

[196] Rompres: PD recomandă politicienilor să se abţină să comenteze problemele extrem de sensibile precum Holocaustul (A PD azt ajánlja a politikusoknak, tartózkodjanak az olyan rendkívül érzékeny kérdések kommetálásától, amilyen a holokauszt is). 2003. július 29.; Mediafax: PD: Preşedintele Iliescu are o atitudine duplicitară faţă de proprietate (PD: Iliescu elnök kétszínűen viszonyul a tulajdonhoz). 2003. június 29.

[197] Rompres: Premierul Adrian Năstase îi va adresa o scrisoare omologului său Ariel Sharon (Adrian Năstase kormányfő levelet intéz kollégájához, Ariel Sharonhoz). 2003. július 29.; Mediafax: Năstase va trimite premierului israelian o scrisoare din partea Guvernului (Năstase levelet küld majd a kormány nevében az izraeli miniszterelnöknek). 2003. július 29.

[198] Mediafax: Ambasadorul SUA va cere Guvernului clarificări publice pe tema Holocaustului (Az USA nagykövete nyilvános tisztázást kér majd a holokauszt ügyében). 2003. július 29.; Elena Cristian: În scandalul Holocaustului, Adrian Năstase e prudent: "Guvernul României nu comentează declaraţia preşedintelui Iliescu". Premierul a trimis ieri o scrisoare lui Ariel Sharon, prin care "pune capăt acestei chestiuni" (Adrian Năstase elővigyázatos a holokauszt-botrányban: "Románia kormánya nem kommentálja Iliescu elnök nyilatkozatát". A kormányfő tegnap levelet küldött Ariel Sharonnak, amellyel "véget vet ennek az ügynek"). Adevărul [Bukarest], 2003. július 30.; uo.: Ambasadorul SUA va cere Guvernului clarificări publice pe tema Holocaustului (Az USA nagykövete nyilvános tisztázásra szólítja majd fel a kormányt holokauszt-ügyben). Adevărul [Bukarest], 2003. július 30.; Oana Dobre, Iulia Nueleanu: Încercând să calmeze spiritele într-o scrisoare adresată lui Sharon, Năstase păstrează "silenzio stampa" în scandalul cu Israelul (A felháborodást Sharonnak intézett levélben próbálva csillapítani, Năstase "silenzio stampa"-t vezet be az Izraellel kapcsolatos botrányba). Curentul [Bukarest], 2003, július 30.; C. Popa: Adrian Năstase îl invită pe Ariel Sharon în România: Premierul consideră subiectul închis şi refuză să comenteze declaraţiile preşedintelui (Adrian Năstase meghívta Ariel Sharont Romániába: A kormányfő a témát lezártnak tekinti, és elzárkózik az elnök nyilatkozatainak kommentálásától). România liberă [Bukarest], 2003. július 30.; Gabriela Zorzolan: Disputa româno-israeliană, stinsă. Năstase i-a scris omologului său de la Tel Aviv (Kialudt a román-izraeli vita. Năstase írt Tel Aviv-i kollégájának). Jurnalul naţional [Bukarest], 2003. július 30.; D. E.: Guest vrea clarificări privind Holocaustul (Guest tisztázást követel holokauszt-ügyben). Ziua [Bukarest], 2003. július 30.

[199] D. C.: France Presse. Garda de Fier a scos o revistă lunară la Bucureşti (A Vasgárda havilapot ad ki Bukarestben). Adevărul [Bukarest], 2003. július 29.; C. O.: AFP: O nouă revistă legionară pe tarabele din Bucureşti (Újabb legionárius folyóirat a bukaresti újságbódékban. Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 29.; Cristian Oprea: În plină tensiune diplomatică, o nouă revistă legionară (A diplomáciai feszültség kellős közepén, újabb legionárius folyóirat). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 30.

[200] Az áldozatokkal kapcsolatban az izraeli fél által hangoztatott 420 ezres számot Dan Berindei történész, akadémikus július 31-én este, a Realitatea TV-ben, Adrian Păunescu műsorában határozottan cáfolta. Rámutatott: olyan elismert történész, mint például Dinu C. Giurescu is "csak 123 ezer áldozatról tud, esetleg még 50 ezerről, akiknek azonban a sorsa nem tisztázott, tehát legfeljebb 180 ezer áldozatról lehet beszélni, de semmiképpen nem 420 ezerről".

[201] Mediafax: Katzav: Numai evreii au fost persecutaţi din pricina originii lor (Kacav: kizárólag a zsidókat üldözték származásuk miatt). 2003. július 30.; uo.: Israelul se aşteaptă ca România să privească în faţă trecutul său tragic (Izrael elvárja, hogy Románia nézzen szembe tragikus múltjával). 2003. július 30.; Rompres: Preşedintele Statului Israel i-a răspuns lui Ion Iliescu (Izrael állam elnöke válaszolt Ion Iliescunak). 2003. július 30.; Adriana Istodor: "Negarea Holocaustului este o ofensă gravă la adresa victimelor" ("A holokauszt tagadása az áldozatok súlyos megsértését jelenti). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. július 31.; uo.: Le Figaro: "Iliescu provoacă scandal minimalizînd Holocaustul" (Le Figaro: "Iliescu botrányt okoz a holokauszt minimalizálásával"). 2003. július 31.; *** În aceeaşi zi în care a primit epistola, Moshe Katzav răspunde lui Ion Iliescu: "Numai evreii au fost persecutaţi din pricina originii lor" (Aznap, amikor megkapta a levelet, Móse Kacav válaszolt Ion Iliescunak: "Csak a zsidókat üldözték származások okán"). Adevărul [Bukarest], 2003. július 31.; Iulia Nueleanu: Scandalul Holocaustului, departe de final. Lecţii de istorie pentru Cotroceni şi presiuni asupra Palatului Victoria (A holokauszt-botrány messze nem ért véget. Történelem lecke Cotroceninek és nyomás a Victoria-palotára). Curentul [Bukarest], 2003. július 31.; Mihai Şomfelean: Moshe Katzav l-a informat pe Iliescu de ce nu au suferit comuniştii la fel ca evreii. Lecţii de istorie prin corespondenţă (Móse Kacav tájékoztatta Iliescut arról, hogy miért nem szenvedtek a kommunisták ugyanúgy, mint a zsidók. Levelezői tanfolyam történelemből). Cotidianul [Bukarest], 2003. július 31.; *** Iliescu primeşte o lecţie despre Holocaust (Iliescu kapott egy leckét a holokausztról). România liberă, 2003. július 31.; uo.: Suferinţele tânărului Geoană (A fiatal Geoană szenvedései). România liberă [Bukarest], 2003. július 31.; *** "Numai evreii au fost persecutaţi din pricina originii lor" ("Csak a zsidókat üldözték származásuk miatt"). Cronica română [Bukarest], 2003. július 31.; *** "Le Figaro" îşi dă cu părerea (A "Le Figaro" belekotyog). Cronica română [Bukarest], 2003. július 31.

[202] Mediafax: Holocaustul din România - un subiect în dispută, folosit politic (A romániai holokauszt - vita tárgya, politikailag kihasználva). 2003. július 30.

[203] Rompres: SRI şi MApN acuzate că au vândut documente cu privire la exterminarea evreilor din România Muzeului Holocaustului din Washington (A SRI-t és a MApN-t [Ministerul Apărării Naţionale - Nemzetvédelmi Minisztérium] azzal vádolják, hogy a romániai zsidóirtással kapcsolatos dokumentumokat adtak el a washingtoni Holokauszt Múzeumnak). 2003. július 30.

[204] Rompres: Corneliu Vadim Tudor protestează împotriva comentariilor ziarului francez "Le Figaro" (Corneliu Vadim Tudor tiltakozik a "Le Figaro" francia napilap kommentárja miatt). 2003. július 31.

[205] Rompres: Ambasadorul SUA la Bucureşti susţine creşterea investiţiilor americane în România (Az USA bukaresti nagykövete a romániai amerikai beruházások növelését támogatja). 2003. július 31.

[206] Rompres: Potrivit unui ministru de la Budapesta, nu se pot face diferenţe între victimele rasismului (Az egyik budapesti miniszter szerint nem lehet különbséget tenni a rasszizmus áldozatai között). Adevărul [Bukarest], 2003. augusztus 1.

[207] Dan Andronic: Ion Iliescu, de la "Măi animanule!" la consideraţii "filosofice" asupra Holocaustului. Ion Iliescu face o gafă care tensionează relaţiile cu Israelul (Ion Iliescu a "Te állat!"-tól, a holokauszttal kapcsolatos "filozófiai" eszmefuttatásokig. Ion Iliescu beletenyerel, s ezáltal feszültté teszi az izraeli kapcsolatokat). România liberă [Bukarest], 2003. augusztus 2.

[208] Nando Maria Varga: Iliescu persona non grata. Ministrul de interne Avraham Poraz face o declaraţie şoc în exclusivitate pentru Ziua: Iliescu este neagreat în Israel (Iliescu persona non grata. Avraham Poraz belügyminiszter sokkoló exkluzív nyilatkozatot adott a Ziuának: Iliescu nemkívánatos személy Izraelben). Ziua [Bukarest], 2003. augusztus 1.

[209] *** Iliescu i-a explicat unui lider al evreilor americani cum priveşte România Holocaustul (Iliescu elmagyarázta az amerikai zsidóság egyik vezetőjének, hogyan ítéli meg Románia a holokausztot). Cronica română [Bukarest], 2003. augusztus 1.

[210] *** După întîlnirea de la Cotroceni: Daniel Mariaschin, vicepreşedintele executiv al B’nai B’rith International (A cotroceni-i találkozó után: Daniel Mariaschin, a B’nai B’rith International ügyvezető alelnöke). România liberă [Bukarest], 2003. augusztus 2.; lásd még: S. P. A.: Potrivit unui proiect israelian pus la cale cu ministrul Athanasiu, copiii români vor învăţa din şcoală ce a fost Holocaustul (Az Athanasiu miniszterrel kidolgozott izraeli terv szerint, a román gyerekek már az iskolában meg fogják tanulni, mi volt a holokauszt). Adevărul [Bukarest], 2003. augusztus 14.

[211] Constantin Coroiu: Preşedintele Iliescu afirmă că asupra României s-au făcut presiuni pentru retrocedări (Iliescu kijelentette, hogy Romániára nyomás nehezedett a visszaszolgáltatások érdekében). Adevărul [Bukarest], 2003. augusztus 2.

[212] Anamaria Chiorean: Satu Mare era un centru evreiesc puternic (Szatmárnémeti életerős zsidó központ volt). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 2.; lásd még: *** Cotidianul francez Le Figaro face un dur rechizitoriu Puterii de la Bucureşti. "Procesele la CEDO afectează integrarea României în UE" (A Le Figaro francia napilap kemény vádakat fogalmaz meg a bukaresti hatalommal szemben. "A CEDO-nál [Európai Emberjogi Bíróság] beindított perek Románia EU-betagolódását hátráltatják). Cotidianul [Bukarest], 2003. augusztus 2.

[213] Emilia Şercan: Statul a restituit evreilor praful de pe tobă. Conform unui raport al Fundaţiei "Caritatea", au fost retrocedate doar 41 de proprietăţi evreieşti din 1.800 (Az állam a nagydobon lévő port adta vissza a zsidóknak. A "Caritatea" Alapítvány által készített jelentés szerint 1800-ból csupán 41 tulajdont szolgáltattak vissza). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 2.; lásd még: S. P. A.: Comunitatea evreiască solicită retrocedarea a 1.800 de imobile (A zsidó közösség 1800 ingatlan visszaszolgáltatását kéri). Adevărul [Bukarest], 2003. augusztus 15.

[214] Adar Primor: Restoring Romania’s erased memory (A romániai memóriavesztés gyógyítása). Háárec [Tel Aviv], 2003. augusztus 4.; *** Haaretz: Răspunsul preşedintelui Iliescu este "stângaci, dacă nu chiar ridicol" (Háárec: Iliescu elnök válasza "esetlen, vagy éppenséggel kínos". România liberă [Bukarest], 2003 augusztus 5.

[215] Rompres: Dezbatere pe tema Holocaustului organizată de CJI (A CJI [Centrul pentru Jurnalism Independent - Független Újságíró Központ] által szervezett vita a holokausztról). 2003. augusztus 5.; Mediafax: Holocaustul - în dezbaterea istoricilor (A holokauszt - a történészek vitatárgyaként). 2003. augusztus 6.

[216] Alina Voaideş: Puterea şi opoziţia merg la şcoală în Israel (A hatalom és az ellenzék Izraelbe mennek iskolába). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 7.

[217] Cristian Oprea: Şeful statului l-a decorat pe ambasadorul Mazor. Decorîndu-l pe ambasadorul Israelului, preşedintele încearcă să dreagă busuiocul (Az államfő kitűntette Mazor nagykövetet. Az izraeli nagykövet kitűntetésével az elnök a menthetetlent menti). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 7.

[218] Rompres: România are unele dintre cele mai bune legi împotriva antisemitizmului, afirmă parlamentarul israelian Colette Avital (Románia a legjobb antiszemitizmus ellenes törvényekkel rendelkezik, jelentette ki Colette Avital izraeli parlamenti képviselő). 2003. augusztus 13.

[219] Rompres: Cavalerii Ordinului "Mihai Viteazu" îşi exprimă devotamentul faţă de poporul român (A "Mihai Viteazu Rend Lovagjai kifejezték hűségüket a román néppel szemben). 2003. augusztus 7.

[220] Dan Sofronia: Zeci de miliarde de lei, refuzate evreilor din Roman (Több tízmilliárd lejt tagadtak meg a romani zsidóktól). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 18.

[221] Rompres: Emil Boc spune că preşedintele Ion Iliescu este pasibil de închisoare pentru că a negat în public efectele Holocaustului în România (Emil Boc azt állítja, hogy Ion Iliescut börtönre lehetne ítélni, mert nyilvánosan tagadta a romániai holokauszt hatásait). 2003. augusztus 24.; C. S., A. M.: Boc propune suspendarea lui Iliescu (Boc Iliescu felfüggesztését javasolja). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 25.

[222] Rompres: Preşedintele Iliescu consideră că Emil Boc se joacă cu fleacuri (Iliescu elnök úgy véli, Emil Boc semmiségekkel játszadozik). 2003. augusztus 25.

[223] Rompres: Dan Matei-Agaton consideră tendenţioasă interpretarea lui Emil Boc (Dan Matei-Agaton rosszindulatúnak tartja Emil Boc magyarázatát). 2003. augusztus 25.; Mediafax: Agathon despre PD şi PRM: "Cine se aseamănă se adună" (Agathon a PD-ről és a PRM-ről: "Zsák a foltját megtalálja"). 2003 augusztus 25.; Mediafax: Agathon a PD-ról és a PRM-ről: "Hasonló a hasonlónak tapsol". 2003. augusztus 25.

[224] Rompres: Biroul de Presă al Administraţiei Prezidenţiale revine cu precizări în contextul continuării speculaţiilor pe tema interviului acordat de şeful statului ziarului "Ha’aretz" (Az Államelöki Hivatal Sajtóirodájának újabb pontosításai a "Háárec" napilapnak adott államfői interjúval kapcsolatos spekulációk okán). 2003. augusztus 25.; Mediafax: Iliescu: Responsabilii redacţiei "Haaretz" au comis fraudă (Iliescu: A "Háárec" szerkesztőségének vezetői hamisítottak). 2003. augusztus 25.; S. Achim, Marius Nitu: Preşedinţia mai precizează încă o dată: "Ziarul »Ha’aretz« a dovedit rea credinţă" (Az elnöki hivatal újból leszögezte: "A »Háárec« napilap rosszhiszeműségről tett tanúbizonyságot"). Adevărul [Bukarest], 2003. augusztus 26.

[225] Cristian Oprea: La 73 de ani, Iliescu minte! Ion Iliescu dă vina pe ziarişti pentru gafele dale politice (A /3 éves Iliescu hazudik! Ion Iliescu az újságírókra hárítja saját politikai baklövéseit). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 26.

[226] Haaretz Service and The Associated Press: Haaretz: Romanian president’s allegations are baseless (Háárec: Alaptalanok a román elnök állításai). Háárec [Tel Aviv], 2003. augusztus 26.; Mediafax: Haaretz respinge acuzaţiile preşedintelui Ion Iliescu (A Háárec elutasítja Ion Iliescu elnök vádjait). 2003. augusztus 26.

[227] Alina Voaideş, Cristian Oprea: "Acuzaţiile preşedintelui Iliescu sînt ridicole şi lipsite de temei" ("Iliescu elnök vádjai kínosak és alaptalanok"). Evenimentul zilei [Bukarest], 2003. augusztus 27.

[228] Rompres: Preşedintele Iliescu nu mai doreşte să continue polemica deschisă de cotidianul israelian Ha’aretz (Iliescu elnök nem kívánja folytatni a Háárec című izraeli napilap által megnyitott polémiát). 2003. augusztus 26.; Mediafax: Iliescu refuză să mai comenteze pe tema interviului din Haaretz (Iliescu nem kíván további kommentárokat fűzni a Háárecben közölt interjú ügyéhez). 2003. augusztus 26.

[229] Rompres: Biroul Permanent al PD nu a luat în discuţie propunerea lui Emil Boc privind sancţionarea şefului statului (A PD Állandó Bürója nem tárgyalt Emil Bocnak az államfő felfüggesztésére vonatkozó javaslatáról). 2003. augusztus 26.