nyomtat

megoszt

Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben
KISS TAMÁS (szerk.)
Az iskoláztatás nyelvének szociológiai háttere Erdélyben

Az iskoláztatás nyelvének szociológiai háttere Erdélyben

Csata Zsombor

Vizsgálatunk központi kérdése arra vonatkozik, hogy Erdélyben az iskoláztatással kapcsolatos döntések mögött milyen szociológiai háttérmechanizmusok munkálnak, milyen tényezőktől függ az, hogy iskolakezdéskor a szülők gyerekeiket magyar vagy román tannyelvű iskolába íratják.

Ahhoz, hogy a problémáról érdemben beszélhessünk, először néhány olyan elemzést kell megvizsgálnunk, amelyek - bár nem kifejezetten az iskoláztatás nyelvének a kérdéskörével foglalkoznak - nélkülözhetetlen információkkal és adatokkal szolgálnak a romániai magyar oktatás helyzetéről.

Egy igen fontos kisebbségpolitikai kérdésről lévén szó, 1989 után számos olyan elemzés készült, [1] amely a magyar nyelvű oktatás intézményes hátterét, a magyar tanulók különböző iskolázottsági szinteken való részvételét és ennek kapcsán a többségi nemzettel szembeni esélyhátrányok kérdését is érinti. [2] Idézett adataik alapján úgy tűnik, hogy míg az alap- és középfokú képzést nyújtó magyar iskolák száma mennyiségileg összhangban van a magyar kisebbség arányával a romániai népességen belül, addig a magyar nyelven tanulók minden képzési szinten alulreprezentáltak a korosztályonkénti arányukhoz képest. Az 1. táblázatban szereplő részarányok vizsgálata azt mutatja, hogy "az érték egyetlen évben sem éri el az 5 százalékot, miközben a ország lakosságának részaránya 7,1 százalék [3] . A különbség általában 2,3-2,4 százalék körüli - ez a hányad lemond az anyanyelvi oktatásról. A kilencvenes évek elején, a nyitás és a reménykeltő távlatok idején az arányszám növekedett, 4,9 százalék volt, az évtized végére már 4,7%. A tendencia egyértelműen negatív." [4]

1. táblázat. A magyar nyelven tanulók 1989 után

Iskolai év

Romániában összesen

Ebből magyarul tanul

Arány (%)

1989-1990

5.380.141

231.893

4,3

1990-1991

4.843.569

236.708

4,9

1991-1992

4.559.610

222.826

4,9

1992-1993

4.397.521

216.663

4,9

1993-1994

4.289.123

211.380

4,9

1994-1995

4.303.540

208.652

4,8

1995-1996

4.330.774

202.545

4,7

1996-1997

4.297.119

196.158

4,6

1997-1998

4.245.808

198.808

4,7

1998-1999

4.223.444

197.279

4,7

1999-2000

4.089.033

190.335

4,6

2000-2001

4.032.127

187.140

4,7

2001-2002

3.972.245

187.156

4,7

Forrás: 1989-1999: Murvai László 2000, 110

1999-2000: Murvai 2001, 166

2000-2001: Minorities and Education ... 2001, 145

2001-2002: The Present Time ... 2002, 141

A beiskolázási számok (abszolút számokban mérve) csaknem minden egyetem előtti iskolai szinten csökkentek (2. táblázat). Ez alól a posztszekundér (technikumi) oktatás a kivétel, ahol a 90-es évek elejétől kezdődően gyarapodott a továbbtanulók száma. [5] A legnagyobb mértékű fogyás a líceumi tanulók körében figyelhető meg: az 1999-2000-es tanévben a tíz évvel korábbi létszám alig háromnegyede tanult érettségit adó középiskolában.

2. táblázat. Magyar nyelven tanulók 1989 után, iskolai szintek szerint

Tanév

Összesen

Óvoda

Általános

Középiskola

Szak- vagy posztszekundér

1989-1990

231.893

44.834

153.379

33.555

125

1990-1991

236.708

47.600

142.591

41.367

5.150

1991-1992

222.826

47.530

134.486

33.409

7.401

1992-1993

216.663

49.255

128.625

31.196

7.587

1993-1994

211.380

48.192

125.580

30.475

7.133

1994-1995

208.652

47.811

123.500

30.774

6.567

1995-1996

202.545

45.839

120.360

29.950

6.396

1996-1997

196.158

42.816

119.887

29.604

3.851

1997-1998

198.808

40.978

121.244

29.196

7.390

1998-1999

197.279

40.397

122.385

27.274

7.223

1999-2000

190.335

38.947

118.834

25.216

7.338

 Forrás: Murvai 2000

Egy további elemzés szerint, [6] amennyiben a magyar tannyelvű oktatási intézményeket látogató fiatalok arányát a romániai tanulók tanévenkénti összlétszámához viszonyítjuk, a következő eredményekhez jutunk:

ábra. A magyar nyelvű oktatásba beiskolázott tanulók aránya a teljes tanulónépességen belül Romániában 1990 és 1998 között, iskolai szintenként, százalékban

Forrás: Papp Z., 1998

Az adatok alapján megfigyelhető, hogy a magyar oktatásban résztvevők aránya csökken ahogy a magasabb szintű képzés irányába haladunk. A "lemorzsolódás" a kötelező oktatásba való belépéskor nagyobb (az óvodai szintről az elemi szintre), mint az onnan való kilépéskor (a kötelező gimnáziumi szintről a líceumi oktatás irányába). [7] A szakmai és posztliceális magyar nyelvű képzésben résztvevő fiatalok feltűnően alacsony aránya a magyarul oktató intézmények alacsony beiskolázási számaival magyarázható.

 A fentiek alapján úgy tűnik tehát, hogy az egyetem előtti képzésben a magyar nyelven való továbbtanulás szempontjából az elemi iskolába való belépés "áteresztőképessége" a legkisebb. Érdemes tehát alaposabban megvizsgálni az általános iskolai képzésben résztvevők oktatási nyelv szerinti megoszlásait. A 3. táblázatban közölt adatok alapján ezzel kapcsolatosan elöljáróban elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás óta eltelt tíz év során a tanulók száma számottevően csökkent mind a többségi, mind a kisebbségi magyar nyelvű általános oktatásban. Ez amellett szól, hogy a beiskolázási számok csökkenése mögött részben - a romániai népességre általában jellemző - demográfiai jellegű magyarázatokat kell keresnünk (a természetes népességfogyás fokozódása, az iskoláskorú gyerekkel rendelkező szülők elvándorlása stb.).

3. táblázat. Magyar nyelven tanulók az általános iskolában (1989-2000)

Tanév

Összesen

Magyar nyelven tanulók

1989-1990

2.891.810

153.379

1990-1991

2.700.654

142.591

1991-1992

2.608.914

134.486

1992-1993

2.540.784

128.625

1993-1994

2.500.416

125.580

1994-1995

2.496.811

123.500

1995-1996

2.505.583

120.360

1996-1997

2.509.527

119.887

1997-1998

2.522.813

121.244

1998-1999

2.556.930

122.385

Forrás: Murvai 2000

Az adatokból ugyanakkor az is egyértelműen látható, hogy az általános iskolások létszámának csökkenése a magyarok körében jóval magasabb (1989 és 1999 között több mint 20 százalékkal csökkent az ezen az iskolai szinten tanulók száma), mint a teljes népesség esetében (11,6%). A különbség oka az említett demográfiai aránytalanságok mellett az, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek jelentős hányada román nyelven kezdi el az iskolát. Ezzel kapcsolatos naprakész információkkal - elsősorban a Nemzeti Statisztikai Hivatal valamint a megyei tanfelügyelőségek által közölt adatok közötti inkonzisztencia miatt - sajnos nem rendelkezünk. Az 1989-1994 közötti időszakra vonatkozó számsorok [8] ezzel kapcsolatban azt valószínűsítik, hogy körülbelül minden ötödik magyar gyerek román oktatási nyelvű iskolában kezdte/kezdi el tanulmányait.

 A magyar nyelvű oktatással kapcsolatos korábbi vizsgálatok számottevő területi aránytalanságokat véltek felfedezni az anyanyelven tanuló általános iskolások és a régió (megye) magyar lakosságának létszáma között. [9] Az 1999-2000-es tanévre vonatkozó beiskolázási számok és a 2002-es népszámlálás magyar népességre vonatkozó megyei bontású adatain végzett statisztikai próbák valóban igen erőteljes összefüggést igazolnak. [10] Ennek alapján egyértelműen kiderül, hogy a szórványhelyzetű régiókban nagyságrendekkel kisebb a magyarul tanuló fiatalok aránya. Mivel azonban a román iskolákban tanuló gyerekek létszámát megyei vagy regionális bontásban nem ismerjük, ismételten csak becslésekre-találgatásokra alapozhat egy olyan okfejtés, ami az általános iskolások létszámának régióspecifikus eltéréseit inkább demográfiai (népességfogyás, migráció) vagy szociológiai (iskolaválasztás, strukturális asszimiláció) tényezőkkel magyarázza.

2. ábra. A magyarul tanuló általános iskolások aránya a magyar lakosság körében [11]

 Forrás: Népszámlálási adatok alapján számolva

 Az általános iskolában magyarul tanuló gyerekek létszámának regionális eltéréseit idősorosan is megvizsgáltuk, viszonyítási alapunk ezúttal az ezen a szinten tanuló teljes népesség volt (4. táblázat). Az előbbiek alapján azt feltételeztük, hogy a szórványmegyékben (ahol a magyar lakosság számaránya a 2002-es népszámlálás alapján nem éri el a 10 százalékot [12] ) a magyarul tanuló kisiskolások arányának csökkenése fokozottabb. Ezeken a területeken a vizsgált periódusban (1992-2000) valóban kimutatható néhány tized-százalékpontos "lemaradás" a teljes általános iskolás népességhez képest (3. ábra), ez azonban nem különbözik számottevően az erdélyi átlagtól. Hipotézisünk tehát nem igazolódott, a két mutató között nincs szignifikáns összefüggés. Az eredmény meglepőnek tűnhet, hiszen a szórványoktatással foglalkozó kutatók folyamatosan leépülő magyar nyelvű állami oktatásról, állandó erőforráshiányról beszélnek és a működési engedélyek körüli "gáncsoskodások" ügye is folyamatosan napirenden van. Ezzel azonban két fontos dologra kell felhívnunk a figyelmet. Egyrészt adataink csak az általános iskolai magyar nyelvű képzésre vonatkoznak, miközben a szórványoktatás említett hiányosságai a magasabb iskolai szinteken fokozottabban jelentkeznek (ezzel kapcsolatban elég azt megemlíteni, hogy teljes körű - egyetem előtti - magyar nyelvű oktatás a szórványterületeken csak Arad és Temes megyében van). Másrészt a magyarul tanuló általános iskolások száma annyira alacsony ezeken a területeken, hogy - a többségi politikai diskurzusban gyakorta enklávékként megjelenő - intézményeket a felszámolás veszélye fenyegeti. Ez pedig a kisebbség- és általában nemzetpolitikai szempontból nemcsak számbeli, hanem erőteljes szimbolikus veszteséget is jelent. Ilyen körülmények között az egyház, a magyarországi határontúli nemzetpolitika stb. a folyamatot fokozottabb odafigyeléssel kénytelen szemlélni és állandó nyomás alatt a túléléshez szükséges erőforrásokat a szimbolikusan magyar "végváraknak" tekintett oktatási intézményekbe összpontosítani.

4. táblázat: A magyar nyelven tanulók aránya az általános iskolában tanuló teljes népességhez viszonyítva (1992-2000)

 

1992-1993

1994-1995

1997-1998

1998-1999

1999-2000

Arad

5,0

4,8

4,3

4,4

4,3

Bákó

0,2

0,2

0,2

0,2

0,2

Beszterce

2,8

2,3

2,9

3,0

3,0

Bihar

21,5

20,6

19,4

22,0

19,3

Brassó

3,8

4,8

4,0

3,9

3,9

Fehér

3,0

2,3

2,8

2,8

2,5

Hargita

80,9

80,8

81,1

81,1

82,3

Hunyad

1,7

1,7

1,5

1,4

1,5

Kolozs

12,3

11,5

10,7

11,0

11,2

Kovászna

69,1

70,2

70,3

73,1

70,3

Krassó-Szörény

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

Maros

35,5

35,5

33,4

33,2

33,5

Máramaros

3,2

3,2

2,7

2,7

2,6

Szatmár

26,5

26,7

27,2

27,4

27,5

Szeben

1,1

1,0

0,9

0,9

0,8

Szilágy

21,3

20,9

20,3

20,2

19,9

Temes

2,0

1,8

1,4

1,4

1,4

 Forrás: Murvai 2000

3. ábra

Forrás: Murvai 2000

Az iskolaválasztás szociológiai meghatározói az általános iskolai szinten

Amint az már kiderült, az iskolaválasztás mennyiségi vonzatait közvetlenül meghatározó demográfiai változások hatásait - megfelelő adatok híján - nem állt módunkban megvizsgálni. Valamivel több referencia-adat és tanulmány áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy milyen szociológiai, szociálpszichológiai modellek alkalmasak a jelenség leírására.

A határon túli magyarok körében végzett kapcsolódó vizsgálatok közös jellemzője az, hogy az iskolaválasztást az asszimiláció egyik dimenziójaként kezelik. [13] Ebben az értelemben az iskoláztatás nyelve a strukturális asszimiláció mutatója és kitüntetett szerepe van a nemzetváltási folyamatok magyarázatában. [14] Az elemzések célja az asszimiláció legfontosabb társadalmi meghatározóinak a feltárása, paradigmatikusan pedig a népmozgalmi adatok vizsgálata mellett komplex szociológiai modellek alkalmazását hangsúlyozzák.

A Balázs Ferenc Intézet 1996-ban végzett felméréséről készült jelentések és tanulmányok [15] hasonlóan az iskolaválasztás asszimilációra gyakorolt hatását vizsgálják, de az empirikus háttéranyag szerkezete miatt [16] mint identitás-meghatározó tényező is hangsúlyosabb szerepet kap. Az idézett kutatás "annak a felfedésére irányul, hogy a különböző csoportokba sorolható határon túli magyarok körében milyen mértékben nyert teret és milyen okokra vezethető vissza az eredeti identitást gyöngítő gyakorlat - ti. a többségi iskolaválasztás - s mindezen túl a regisztrált állapotnak milyen várható következményei lehetnek." [17] Az iskolaválasztás itt tehát mint függő, magyarázandó változó jelenik meg.

Elemzésünkben magunk is ez utóbbi nyomvonalat követjük: célunk a szocio-demográfiai jellemzők iskolaválasztásra gyakorolt hatásainak a vizsgálata. Mivel a Balázs Ferenc Intézet jelentéseiben az iskolaválasztást meghatározó legfontosabb szociológiai tényezők jellemzése már megtörtént, az Erdélyre vonatkozó adatok rövid összefoglalása után a bevont regressziós modellek segítségével az egyes faktorok közötti hatáserősség sorrendjének a megállapítása lesz a feladatunk.

Az iskolaválasztás szociológiai dimenziói a Balázs Ferenc Intézet felmérése alapján

Az iskolaválasztás okait az említett BFI vizsgálat több kategóriába csoportosítva tárgyalta.

- A családi háttérre vonatkozó mutatók közül először a szülők iskolai végzettségének valamint a szülők iskoláztatása nyelvének hatásait vizsgálták. Ezzel kapcsolatos legfontosabb következtetésük az, hogy a beiskolázási gyakorlat mintegy "áthagyományozódik" a szülőről a gyerekre, a gyerekek magyar tannyelvű iskolába való íratása azokat a szülőket jellemzi inkább, akik maguk is magyar nyelven tanultak legalább az alsó fokozatokon. Az adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a szülők magasabb iskolai végzettsége a gyerekeik magyar tannyelvű iskoláztatását valószínűsíti.

A család foglakozás-szerkezete szerinti megoszlások alapján leginkább a munkáscsaládok, legkevésbé pedig a második generációs értelmiségiek választottak legnagyobb arányban román tannyelvű iskolát gyermekeiknek.

 Végül a vegyes házasságok és a román tannyelvű iskolaválasztás "természetes együtt járását" sikerült igazolniuk.

- A bevont kontextuális változók közül elsőként a lakóhelyi migrációval (belső vándorlással) kapcsolatos mutatók hatásait elemezték, nem sikerült azonban igazolni azt a hipotézist, miszerint a faluról városra betelepültek nagyobb arányban íratták volna román nyelvű általános iskolába gyerekeiket.

 A családon belüli nyelvhasználatot illetően arra a következtetésre jutottak, hogy bár mind a magyar, mind a román tannyelvű iskolát választó szülők esetében a gyermekkori nyelvhasználat dominánsan a magyar volt, a gyermeküket román tannyelvű iskolába járató szülők családjában a román nyelv erőteljes dominanciája a jellemző.

 Végül a közösségen belüli interperszonális kapcsolatok (tágabb rokonság, barátok, munkatársak) etnikailag homogén (magyar) volta a gyerekek magyar nyelvű iskolába íratását valószínűsíti.

 A bemutatott két független változócsoport bevonásával két lineáris regressziós modellt alkottunk, [18] melyet ezúttal a korábban definiált regionális almintákon [19] is lefuttattunk. A családi háttér kategóriát a szülők vallásosságának mutatójával bővítettük, hipotéziseink szerint ugyanis a tömbmagyar vidékeken köttetett vegyesházasságok esetében demarkációs tényezőként lehet jelen a gyerek iskoláztatási nyelvének a magyarázatakor. A kontextuális változók közé soroltuk továbbá a magyar kulturális rendezvények látogatottságát valamint a magyar nyelvű írott és elektronikus "sajtófogyasztást", az előbbit, mint ami a nemzeti összetartozás szimbolikus-ritualisztikus megjelenítéséről gondoskodik, az utóbbit, mint ami a sajátosan a kisebbséget érintő információtartalmakat tesz hozzáférhetővé. A családi háttér és az iskolaválasztás összefüggéseit az 5. táblázat mutatja.

5. táblázat: Az iskoláztatás nyelvének lineáris regressziós modellje

-családi háttér változók-

Független változók

Teljes minta

Székelyföld

Belső Erdély és Partium

Szórvány

Igazított R négyzet

0,338

0,542

0,253

0,197

Házastárs nemzetisége (0-magyar, 1 - román)

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Házasság típusa (0-homogén magyar, 1-vegyes házasság)

0,330***

0,371***

0,508***

n.sz.

Megkérdezett vallása református

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Megkérdezett más vallású

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Házastárs vallása református

n.sz.

-0,140*

n.sz.

n.sz.

Házastárs más vallású

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,210**

Megkérdezett iskolai végzettsége

n.sz.

-0,134*

n.sz.

n.sz.

Házastárs iskolai végzettsége

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Mindkét szülő általános iskoláztatásának nyelve román

0,280***

0,241***

n.sz.

0,304***

-                     Mindkét szülő általános iskoláztatásának nyelve vegyes

-         0,277***

-        0,284**

n.sz.

-       0,259**

-         Megkérdezett foglalkozása alkalmazott

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Megkérdezett foglalkozása értelmiségi

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Megkérdezett foglalkozása vállalkozó

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Megkérdezett inaktív

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Házastárs foglalkozása alkalmazott

-0,78*

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Házastárs foglalkozása értelmiségi

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Házastárs foglalkozása vállalkozó

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Házastárs inaktív

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Referenciacsoportok:

mindkét szülő általános iskoláztatásának nyelve magyar, megkérdezett és házastársa katolikus, megkérdezett és házastársa foglalkozása munkás

jelmagyarázat:

* a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,05-0,01 közötti

** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,01-0,0001 közötti

*** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,0001-nél magasabb

nsz: nem szignifikáns

 A regionális almintákon lefuttatott modellek mindegyikében az etnikailag heterogén házasság valószínűsíti leginkább a román nyelvű iskolaválasztást, [20] közvetlen hatása csak a szórványban elhanyagolható. Az ezzel kapcsolatos magyarázat kézenfekvő: természetesnek tűnik, hogy ott, ahol a vegyesházasságok elterjedtebbek, "hétköznapibbak" a magyar népesség körében, ott más tényezők (esetünkben a beiskolázási gyakorlat áthagyományozódásának) magyarázóereje erősödik fel a függő változónk magyarázatában. Az etnikai hovatartozás valamint a vegyesházasság közvetett módon ezúttal a vallási hovatartozáson keresztül hat, a változók közötti interferencia miatt azonban ezek az összefüggések nem láthatóak. Az egyháznak a szórványoktatásban vállalt aktív szerepe miatt ez az eredmény nem meglepő hiszen a kisiskolások rekrutációja - gyakorta az egyetlen "magyar intézményként" működő - helyi vallási gyülekezetek, közösségek hálózatain keresztül történik. Amennyiben az iskolaválasztást strukturális asszimilációként értelmezzük, ebben az értelemben az egyház vonzáskörén kívül maradó magyar lakosság az asszimiláció veszélyének is erőteljesebben ki van téve.

Hasonló logikával értelmezhető a tömbmagyar Székelyföldön kirajzolódó modell is, az okfejtés iránya azonban fordított. Az itt élő román kisebbség optikájából nézve a román egyháznak itt hasonló funkciója lehet. Előzetes hipotéziseinkben a Székelyföldön jelen lévő állami intézményeknek is az egyházéhoz hasonló integratív szerepet tulajdonítottunk, ezt azonban adatainkkal sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk.

A Székelyföldre vonatkozó adatainkból az látszik továbbá, hogy a szülők magasabb iskolai végzettsége a gyerekek magyar iskolába íratásának esélyét növeli. Ez az összefüggés azt a forgatókönyvet valószínűsíti, miszerint a régió tömbmagyar jellege a helyi szintű érvényesülésben a magyar nyelv és kultúra alaposabb ismeretét kívánja meg, a gyerekek "pályaorientálásában" tehát a magyar nyelvű iskoláztatás a racionálisabb döntés. Mivel az iskolaválasztás magyarázatában a vallás és az iskolai végzettség közötti interferencia mértéke minimális (elhanyagolható), arra következtethetünk, hogy itt két egymással csaknem párhuzamos, ám ellentétes irányba ható mechanizmussal van dolgunk.

A régiók közül végül a belső-erdélyi és partiumi adatok azt mutatják, hogy csak a vegyesházasság közvetlen hatása érvényesül, ami azt jelenti, hogy ez az egyetlen mutató jól leképezi a többi változó iskolaválasztás tekintetében mutatkozó heterogenitását. Modelljeink magyarázóereje a Székelyföldön a legmagasabb, bevont dimenzióink az iskolaválasztás magyarázatában itt bizonyultak tehát a leginkább adekvátnak.

6. táblázat: Az iskoláztatás nyelvének lineáris regressziós modellje

-családi háttér változók-

Független (kontextuális) változók

Teljes minta

Székelyföldi minta

Belső Erdély és Partium

Szórvány

R négyzet

39,8

55,9

36,9

33,9

Megkérdezett helybéli-e (0-igen, 1-nem)

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Házastárs helybéli-e (0-igen, 1-nem)

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Szülők rosszul beszélik a román nyelvet

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

A megkérdezett származási családjában milyen nyelven beszéltek (0-inkább magyarul, 1-inkább románul)

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

A házastárs származási családjában milyen nyelven beszéltek (0-inkább magyarul, 1-inkább románul)

0,220***

0,302***

n.sz.

0,245***

-        A család barátai inkább magyarok

-        -0,171***

-        -0,381***

-0,226***

n.sz.

-        A család barátai részben magyarok, részben románok

-        n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-        Ritkán látogat magyar kulturális rendezvényeket

-        0,441***

-        0,238***

-        0,481***

-        0,514***

-        Ritkán olvas magyar sajtót

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-        Ritkán néz/hallgat magyar tévét/rádiót

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Referenciacsoport:

család barátai inkább románok

jelmagyarázat:

* a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,05-0,01 közötti

** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,01-0,0001 közötti

*** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,0001-nél magasabb

nsz: nem szignifikáns

 Az elemzésbe bevont kontexuális jellemzők lineáris regressziós modelljéből (6. táblázat) jól látszik, hogy a szülők lakóhelyi migrációja nem befolyásolja az iskoláztatás nyelvéről való döntést. Ez esetben nemcsak, hogy közvetlen hatás nem érvényesül (mint a bevont, nem szignifikáns béta-értékekkel jellemzett többi változó esetében), de a két változó között semmiféle statisztikai együttjárás nem létezik (függetlenek egymástól). A modell szerkezete az előbbinél egységesebb, a Székelyföld kivételével mindenütt a kulturális intézmények látogatottságának [21] a hatása a legerősebb. A béta-érték a szórványban a legmagasabb, amiből arra következtethetünk, hogy a pragmatikus megfontolások mellett (vagy azzal szemben) a magyar iskolaválasztáshoz a szülők szimbolikus értéktartalmat (is) rendelnek, ha úgy tetszik gyerekeik magyar nyelvű iskolába járattatása számukra magyar nemzeti ügy is. Valószínűleg ezen asszociációk megléte nélkül a szórványoktatás jelenlegi rendszere aligha lenne fenntartható. Székelyföldön és a szórványban a szülők gyerekkori családjának nyelvhasználati gyakorlata hasonló magyarázóerőt képvisel, az utóbbiak esetében azonban az interperszonális kapcsolatok etnikailag homogén jellege nem közvetlen magyarázója a magyar nyelvű iskolaválasztásnak. A különbség oka feltehetően az, hogy a szórványban a barátok közötti kapcsolattartás az említett intézményes formákhoz inkább kötődik.

 A családi háttér- valamint a kontextuális változókat végül egy közös modellben szerepeltettük, ahol jelentős átstrukturálódásra azonban nem került sor. Az előző két táblázatból láthattuk, hogy a kontextuális elemek különösen a szórványban képviselnek nagyobb magyarázóerőt a családi háttér mutatóival szemben, ami ismételten megerősíti azon feltételezésünket, miszerint az intézményes kapcsolattartásnak itt hangsúlyosabb szerepe van a magyar nyelvű iskolaválasztás és ezáltal az asszimiláció magyarázatában. Az összevont modell alapján ezt a megállapítást tovább pontosíthatjuk: mivel mind a vallási hovatartozás, mind a magyar rendezvények látogatottsága külön hatást képvisel, úgy tűnik, hogy az egyház mellett "világi" (szórványképviselet, helyi nonprofit szervezetek) intézmények szerepe sem elhanyagolható a nemzeti önazonosság fontosságának propagálásában.

7. táblázat: Az iskoláztatás nyelvének lineáris regressziós modellje

-családi háttér- és kontextuális változók-

Független változók

Teljes minta

Székelyföldi minta

Belső Erdély és Partium

Szórvány

R négyzet

44,8

62,8

41,5

38,8

Családi háttér

Megkérdezett nemzetisége (0-magyar, 1-román)

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,157*

házasság típusa (0-homogén magyar, 1-vegyes házasság)

0,207***

0,303***

n.sz.

n.sz.

Házastárs vallása református

n.sz.

-0,142*

n.sz.

n.sz.

Házastárs más vallású

n.sz.

n.sz.

n.sz.

0,310***

Mindkét szülő általános iskoláztatásának nyelve magyar

-0,204***

-0,201**

-0,260***

n.sz.

-         Házastárs inaktív

-         n.sz.

-         0,115*

-         n.sz.

n.sz.

Kontextuális változók

-         A család barátai inkább magyarok

-         -0,117**

-         -0,250***

-0,159*

-         n.sz.

-         Ritkán látogat magyar kulturális rendezvényeket

-         0,363***

-         0,234**

-         0,422***

-         0,485***

-         Ritkán néz/hallgat magyar tévét/rádiót

-         n.sz.

-         0,163**

n.sz.

n.sz.

Jelmagyarázat:

* a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,05-0,01 közötti

** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,01-0,0001 közötti

*** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,0001-nél magasabb

nsz: nem szignifikáns

Az iskolaválasztás szociológiai dimenziói a Mozaik2001 felmérés alapján

 A Mozaik2001 vizsgálat, [22] bár tervezésénél nem kifejezetten az asszimiláció és az iskolaválasztás szempontjai voltak előtérben, lehetőséget teremt arra, hogy kellően nagy esetszámon egy - az erdélyi magyar 15-29 éves fiatalokra nemek, korcsoportok és területi jellemzők szerint reprezentatív - mintán vizsgáljuk meg az iskolaválasztás szociológiai hátterét. A vizsgálatba így beemelhetjük a BFI vizsgálatban mintaképző változóként szereplő mutatókat is (régió, magyarok aránya a településen, településnagyság). Továbbá arra is módunk nyílik, hogy az iskolaválasztás mechanizmusának egyfajta longitudinális elemzését is elvégezzük azáltal, hogy a megkérdezettek életkorát egyfajta kontrollváltozóként építjük be a modellbe. A korábbi felméréshez képest itt azt vizsgáljuk, hogy maguk a megkérdezettek milyen oktatási nyelvű általános iskolát végeztek. Másodelemzésről lévén szó, a szülők családi hátterére vonatkozó bevonható magyarázó változók köre sokkal szűkebb (ld. 8. táblázat).

 A kérdésre érvényes választ adó 1913 személy közül 226 személy, azaz 11,8 százalék járt román tannyelvű általános iskolába. Látható, hogy ez az arány jóval alulmarad a statisztikában megjelenőnél, miszerint a román nyelven tanuló magyar iskolások aránya megközelíti a 20 százalékot. A különbség okait vélhetően nem a nyelvválasztási trendek átalakulásában, hanem inkább a survey-jellegű felmérések módszertani diszfunkcionalitásaiban kereshetjük. Arról van szó ugyanis, hogy a kérdőíves vizsgálatok nagyrészében (különösen, ha etnikai alapú mintával dolgoznak) a nemzetiségileg tagolt mintavétel során kialakuló populáció a vegyes és szórványterületeken - az etnikai alapú lakossági nyilvántartások pontatlansága, a terepmunka nem megfelelő ellenőrizhetősége miatt - szinte törvényszerűen "magyarabb" lesz. [23] Ez esetünkben azt jelenti, hogy a vegyesházasságól származó magyar fiatalok minden bizonnyal alulreprezentáltak a mintában, ami az iskolaválasztással kapcsolatos megoszlásokra is rányomja a bélyegét. Ennél kevésbé szisztematikus (ennélfogva veszélyesebb) torzulásokhoz vezethetett az, hogy a székelyföldi mintába (Hargita megye, Kovászna megye és Maros megye Marosvásárhelytől keletre eső részében) csak magyar többségű települések kerültek (itt az általános iskolai tanulmányaikat románul végző fiatalok aránya csupán 2,4%!). Ilyen feltételek mellett az egyszerű gyakoriságok értelmezése helyett csak a komparatív elemzéseknek van létjogosultsága. Az iskoláztatás nyelvének kontrollváltozók szerinti megoszlásairól tehát csak annyit, hogy sem a nemek, sem a korcsoportok [24] szerint nem mutatható ki statisztikailag szignifikáns eltérés, az adatok szerint tehát érdemi időbeli változás nem következett be az általános iskolai oktatás nyelvének a megválasztásában. Tekintettel az anyanyelvi beiskolázási számok rendszerváltás előtti és utáni vélhető különbségeire (az anyanyelvű oktatás a 80-as évek folyamán erőteljesen visszaszorul, majd újra lendületet vesz a 90-es években), ezt a megállapítást valószínűleg komoly fenntartásokkal kell kezelnünk. A pontatlanságok ellenére az iskolázottság nyelvének minta szerinti regionális eltérései látványos eltéréseket mutatnak.

4. ábra

A Balázs Ferenc Intézet adatain végzett elemzéshez hasonlóan az iskolaválasztás potenciális meghatározóinak tartott mutatóit ezúttal is egy lineáris regressziós modellbe vontuk be, melyet a 8. táblázatban szemléltetünk. Az adatokból látható, hogy a szórványban az iskolaválasztás legfontosabb meghatározója a településen élő magyarok aránya. Mivel a román nyelvű általános iskolába járt fiatalok körében a szórványban élők erőteljesen felülreprezentáltak, nem meglepő, hogy a teljes mintára vonatkozó modellt a "saját képükre" formálják. Így a 15-29 éves erdélyi magyar fiatal népességre általában elmondható, hogy az iskola nyelvének a megválasztásában a magyarok településen belüli aránya játszik elsőrendű szerepet, a szülői család házasságtípusa ennél valamivel alacsonyabb magyarázóerőt képvisel. Különösen a szórványban fontos meghatározó tényező továbbá a település nagysága: amint az várható volt, a megyeszékhelyen - vélhetően a magyar nyelvű oktatás jobb intézményi feltételei miatt - a román nyelven tanulók aránya lényegesen alacsonyabb (19,4 százalék, szemben a más városokban és a falvakban mért 43,1 illetve 36,5 százalékkal). A Székelyföldön ez a viszony éppen fordított, ami ismét csak nem meglepő, hiszen ebben a régióban a román nyelvű oktatás erőteljesen a városokban koncentrálódik. Az iskolaválasztás magyarázatában végül a szülők házasságának típusát (ld. az 5. ábrát a mellékletben) és iskolai végzettségének a meghatározó szerepét kell kiemelnünk. A BFI jelentéseivel összhangban a teljes populációra nézve az egyetemet vagy főiskolát végzett magyar szülők szignifikánsan alacsonyabb arányban íratják román iskolába gyerekeiket. Az azonban, hogy miért éppen a szülők szakiskolai végzettsége valószínűsíti inkább a román nyelvű iskolakezdést, első látásra furcsának tűnhet. Korábban már szóltunk a magyar nyelvű szakképzés alapvető jogi és intézményi hiányosságairól, aminek a következménye a szülők esetében is az volt, hogy intézményes keretek között kevesen tanulhattak szakmát magyar nyelven. A szakiskolát végzettek körében a románul tanulók aránya tehát a szülők esetében is magasabb az átlagnál. Mindezek alapján elég valószínű az, hogy a szakiskolai végzettség és a gyerek román nyelvű iskolába íratása közötti összefüggés közé mélyen beékelődik a szülők iskoláztatásának nyelve, mint közvetlen magyarázó tényező. [25]

táblázat: Az iskoláztatás nyelvének lineáris regressziós modellje - Mozaik2001

-családi háttér- és kontextuális változók-

Független változók

Teljes minta

Székelyföld

Belső Erdély és Partium

Szórvány

Igazított R négyzet

19,2

6,4

13,3

21,3

Házasság típusa (0- homogén magyar, 1-vegyes házasság)

0,297***

0,223***

0,344***

0,283***

Apa iskolai végzettsége szakiskola

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Apa iskolai végzettsége érettségi

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Apa iskolai végzettsége felsőfokú

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Anya iskolai végzettsége szakiskola

0,050*

0,108**

n.sz.

0,132**

Anya iskolai végzettsége érettségi

-         n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Anya iskolai végzettsége felsőfokú

-0,062*

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Apa inaktív

n.sz.

n.sz.

0,085*

n.sz.

-         Apa munkanélküli

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Anya inaktív

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

Anya munkanélküli

n.sz.

n.sz.

n.sz.

n.sz.

-         Településméret

- 0,215***

0,078*

- 0,101*

-0,304***

-         Magyarok aránya a településen

-0,377***

n.sz.

n.sz.

-0,318***

Referenciacsoport:

apa általános iskolai végzettségű, anya általános iskolai végzettségű, apa aktív, anya aktív

jelmagyarázat:

* a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,05-0,01 közötti

** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,01-0,0001 közötti

*** a Bétához tartozó t érték szignifikanciaszintje 0,0001-nél magasabb

nsz: nem szignifikáns

Az tanítási nyelv megválasztásának időbeni alakulása

 Amint azt már a bevezetőben jeleztük, egy további kérdésünk arra vonatkozik, hogy a többségi nyelvű iskolaválasztás mértéke milyen időbeni trendeket követ, milyen változásokat hozott a rendszerváltás ebben a vonatkozásban, illetve, hogy hogyan rendeződött át a mögötte álló szociológiai háttérszerkezet.

 Az első kérdésre a választ már ismerjük: sem a meglévő statisztikák, sem a Mozaik2001 felmérés alapján nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű adat ahhoz, hogy az általunk vizsgált 15-29 éves fiatalok tanulási nyelvének időbeli alakulására vonatkozóan annak változatlan jellegét egyértelműen megerősíthessük. Annak a vizsgálatára, hogy az iskolaválasztás mögött álló magyarázó változóknál időben megfigyelhető-e valamiféle átrendeződés, egy logisztikus regressziós modellt alkottunk. Ebbe a modellbe függő változóként természetesen az általános iskola nyelvét, független változóként pedig a lineáris modellben a két legerősebb magyarázóerejű mutatót, a magyarok településen belüli arányát valamint a szülők házasságtípusát vontuk be. Kontrollváltozók a háromkategóriás korcsoport (a 15-19, 20-24 és a 25-29 évesek).

A mellékletben közölt 9. táblázatban az így alkotott, a román nyelvű iskolaválasztás feltételes valószínűségére vonatkozó logisztikus regressziós modell szerepel, maximum likelihood becsléssel. Modellünk az ún. interakciós hatásokat is tartalmazza, amivel a már tárgyalt etnikai arány és a vegyesházasság hatásának időbeni változását tudjuk ellenőrizni. A táblázatokban a következő mutatók szerepelnek: a standardizálatlan regressziós együttható (B), a standard hiba (S.E.), a szignifikanciaszint (Sig), a magyarázó változók erősorrendjét tükröző parciális R-értékek, valamint az esélyhányados (Exp B). [26] A modell illeszkedését az RL négyzet mutató adja meg. [27]

A táblázat első sorában a lineáris modellben is megjelenő összefüggéseket találjuk. Eszerint a iskolaválasztásban a házasság típusának valamint a magyarok arányának a hatása egyaránt érvényesül és jól látszik, hogy közülük a településnagyságnak van fontosabb szerepe. A kohorszok mellett található magas szignifikanciaértékek ismételten rámutatnak arra, hogy a román nyelven tanulók aránya időben nem módosult számottevően. Változott viszont a vegyesházasság hatásának erőssége az iskolaválasztás magyarázatában, amit a korcsoporttal képezett interakciós változók melletti paraméterek mutatnak. Eszerint a vegyesházasság magyarázóereje csökken ahogyan haladunk a fiatalabb kohorszok irányába. Ez magyarán annyit jelent, hogy napjainkban a vegyesházasság szerepe kevésbé fontos a gyerekek iskoláztatási nyelvével kapcsolatos döntések meghozatalában, mint korábban volt [28] . A magyarok aránya ezzel szemben az iskolaválasztás változatlanul erős determinánsa maradt.

A modelleket a régiók szerinti almintákon is lefuttattuk (lásd a 10., 11., 12. táblázatot a mellékletben), időbeli változást azonban csak a belső-erdélyiek körében észleltünk és hasonlóan csak a vegyesházasság csökkenő határerősségét sikerült kimutatni.

Összefoglalás

Az általános iskolai szintű beiskolázási számok, valamint az iskoláztatás szociológiai hátterének vizsgálata alapján az erdélyi magyarok iskolaválasztásával kapcsolatban összefoglalásként az alábbiakat fogalmazhatjuk meg.

A beiskolázási adatok elemzése alapján elmondható, hogy bár az alap- és középfokú képzést nyújtó magyar iskolák száma mennyiségileg összhangban van a magyar kisebbség arányával a romániai népességen belül, a magyar nyelven tanulók minden képzési szinten alulreprezentáltak a korosztályonkénti arányukhoz képest.

Az általános iskolai szintű magyar nyelvű oktatásban a beiskolázási számokat jelentős területi aránytalanságok jellemzik, a szórványhelyzetű régiókban nagyságrendekkel kisebb a magyarul tanuló fiatalok aránya. Az ezzel kapcsolatos idősoros elemzés adatai azonban azt mutatják, hogy a szórványmegyékben ez a lemaradás a 90-es évek során számottevően nem fokozódott, melynek magyarázatában az alapfokú szórványoktatás rendszerváltás utáni intézményi kiépülésének kétségkívül döntő szerepe van.

Amint az iskolaválasztás szociológiai dimenzióinak elemzéséből kiderül, a román nyelvű iskolakezdést leginkább a magyarok településszintű alacsony aránya, a vegyesházasság, a szülők román nyelvű képzése, a magyar intézményi tevékenységekből való kimaradása valamint a magyar baráti-munkatársi hálózatok leépülése valószínűsíti leginkább.

Az iskolaválasztás időbeni alakulásával kapcsolatban elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy adataink szerint a magyar nyelvű iskolakezdés időbeli trendjei számottevően nem változtak, ám megfelelő mennyiségű adat híján ez a megfigyelés hipotézisértékű marad. A belső erdélyi fiatalok példáján az azonban világosan látszik, hogy az iskolaválasztásról való döntés folyamatosan kikerül a családi mikrokörnyezet etnikai meghatározottságának hatása alól és egyre inkább a formális intézményi szféra szerkezeti sajátosságai határozzák meg. Mivel a humán tőke és a gazdasági helyzet szempontjából a legfejlettebb erdélyi régióról van szó, a jelenség magyarázatában nem zárható ki egy olyan forgatókönyv, hogy ebben a régióban az oktatás minőségének szempontjain alapuló pragmatikusabb döntéshozási mechanizmusokkal kell számolnunk.

Melléklet

5. ábra. A román tannyelvű iskolában tanult fiatalok aránya

Forrás: Mozaik2001

9. táblázat A román tannyelvű iskolaválasztás. Logisztikus regresszió modell, interakciós hatásokkal. Teljes minta, 2001

 

B

S.E.

Sig.

R

Exp (B)

Vegyesházasság

-0,8503 

0,2786 

0,0023

-0,0726

0,4273

Magyarok aránya

0,0241 

0,0040

0,0000 

0,1572 

1,0244

Kohorsz 20-24

0,5685 

0,3461 

0,1005 

0,0224 

1,7656

Kohorsz 15-19

0,3605 

0,3184 

0,2575 

0,0000 

1,4341

Vegyesházasság x K. 15-19

-1,2210 

0,4204 

0,0037

-0,0681 

0,2949

Vegyesházasság x K. 20-24

-0,8705 

0,3971 

0,0284

-0,0449 

0,4187

Magyarok aránya x K. 15-19

0,0018 

0,0064 

0,7806 

0,0000 

1,0018

Magyarok aránya x K. 20-24

-0,0029 

0,0057 

0,6118 

0,0000 

0,9971

Konstans

0,8777 

0,2207

0,0001

   

R L négyzet

0,15

Khí-négyzet

207,974

Szabadságfok

8

Szignifikancia

0,0000

Mintanagyság

1913

Forrás: Mozaik2001

10. táblázat A román tannyelvű iskolaválasztás. Logisztikus regresszió modell, interakciós hatásokkal. Székelyföld, 2001

 

B

S.E.

Sig.

R

Exp (B)

Vegyesházasság

-2,0316 

0,6705 

0,0024

-,1770 

,1311

Magyarok aránya

0,0168 

0,0119 

0,1602 

0,0000 

1,0169

Kohorsz 20-24

1,8247 

1,9684 

0,3539 

0,0000 

6,2010

Kohorsz 15-19

0,3941 

1,4880 

0,7911 

0,0000 

1,4831

Vegyesházasság x K. 15-19

-0,5324 

1,1502 

0,6434 

0,0000 

0,5872

Vegyesházasság x K. 20-24

-0,0474 

0,9970 

0,9621 

0,0000 

0,9537

Magyarok aránya x K. 15-19

-0,0129 

0,0224 

0,5666 

0,0000 

0,9872

Magyarok aránya x K. 20-24

-0,0080 

0,0177 

0,6485 

0,0000 

0,9920

Konstans

2,6479 

1,0009 

0,0082

   

R L négyzet

0,11

Khí-négyzet

26,181

Szabadságfok

Szignifikancia

0,0010

Mintanagyság

940

Forrás: Mozaik2001

11. táblázat A román tannyelvű iskolaválasztás. Logisztikus regresszió modell, interakciós hatásokkal. Belső Erdély, 2001

 

B

S.E.

Sig.

R

Exp (B)

Vegyesházasság

-0,2821 

0,4284 

0,5102 

0,0000 

0,7542

Magyarok aránya

-0,0052 

0,0074 

0,4838 

0,0000 

0,9949

Kohorsz 20-24

1,1024 

0,7831 

0,1592 

0,0000 

3,0114

Kohorsz 15-19

1,4928 

0,7534 

0,0476 

0,0632 

4,4494

Vegyesházasság x K. 15-19

-2,6458 

0,6800

0,0001

-0,1651 

0,0709

Vegyesházasság x K. 20-24

-1,4049 

0,6462 

0,0297

-0,0752 

0,2454

Magyarok aránya x K. 15-19

0,0003 

0,0127 

0,9841 

0,0000 

1,0003

Magyarok aránya x K. 20-24

-0,0151 

0,0115 

0,1885 

0,0000 

0,9850

Konstans

1,9884 

0,4567

0,0000

   

R L négyzet

0,11

Khí-négyzet

51,198

Szabadágfok

Szignifikancia

0,0000

Mintanagyság

614

Forrás: Mozaik2001

12. táblázat A román tannyelvű iskolaválasztás. Logisztikus regresszió modell, interakciós hatásokkal. Szórvány, 2001

 

B

S.E.

Sig.

R

Exp (B)

Vegyesházasság

-1,0638 

0,4929 

0,0309

-0,0746 

0,3451

Magyarok aránya

0,0254 

0,0114 

0,0257 

0,0789 

1,0257

Kohorsz 20-24

0,3424 

0,4607 

0,4573 

0,0000 

1,4084

Kohorsz 15-19

0,1223 

0,4179 

0,7699 

0,0000 

1,1300

Vegyesházasság x K. 15-19

-0,1000 

0,6821 

0,8835 

0,0000 

0,9048

Vegyesházasság x K. 20-24

-0,3855 

0,6617 

0,5601 

0,0000 

0,6801

Magyarok aránya x K. 15-19

-0,0105 

0,0163 

0,5189 

0,0000 

0,9895

Magyarok aránya x K. 20-24

-0,0112 

0,0150 

0,4560 

0,0000 

0,9889

Konstans

0,5692 

0,3047 

0,0618

   

R L négyzet

0,08

Khí-négyzet

35,239

Szabadságfok

8

Szignifikancia

0,0000

Mintanagyság

391

Forrás: Mozaik2001



[1] Sajnálatunkra az 1989 előtti időszakra vonatkozóan nincsenek megbízható adataink, pedig ma az általunk vizsgált 15-29 éves fiatalok egy része általános iskolai éveiket (vagy azok egy részét) a szocializmus idején töltötték le. Ezzel kapcsolatban pontosabban lásd 12. lábjegyzet.

[2] Erdei Itala - Papp Z. Attila: A romániai magyar hallgatók a felsőfokú képzésben. In. Bodó Barna (szerk.): Romániai Magyar Évköny 2001. Szórvány Alapítvány - Polis Könyvikiadó: Temesvár - Kolozsvár, 2001, 135-149; Papp Z. Attila: A romániai magyar oktatás helyzete 1989 után. Magyar Kisebbség 1998/3-4, http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9803/m980321.htm; Murvai László: Magyar nyelvű oktatás Romániában (1989-1999). In. Bodó Barna (szerk.): Romániai magyar évkönyv 2000. Szórvány Alapítvány - Polis Könyvkiadó: Temesvár - Kolozsvár, 2000; Murvai László: A számok hermeneutikája. A romániai magyar oktatás tíz éve 1990-2000. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága: Budapest, 2000; Murvai László: Magyar nyelvű oktatás a szórványban. In: Bodó Barna (szerk.): Szórvány és iskola. Iskola Alapítvány - Szórvány Alapítvány - Romániai Magyar Közgazdász Társaság: Temesvár - Kolozsvár, 2001.

[3] Megjegyzendő, hogy a hivatkozott adat az 1992-es népszámlálás eredményeiből származik. A 2002-es népszámlálás szerint a magyarok aránya a teljes népességen belül 0,5 százalékkal, azaz 6,6 százalékra csökkent.

[4] Murvai László: Magyar nyelvű oktatás Romániában (1989-1999). In: Bodó Barna (szerk.): Romániai magyar évkönyv 2000. Szórvány Alapítvány - Polis Könyvkiadó: Temesvár - Kolozsvár, 2000, 110.

[5] A táblázatban összevonva jelennek meg a szakiskolai és az ún. posztszekundér (posztliceális, technikumi) oktatásban résztvevők. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy az anyanyelven folyó szakiskolai oktatás törvénybe foglalását a vizsgált periódusban hosszas vita övezte, ami intézményi szinten a magyarul oktató szakiskolák alacsony számában, az iskolaválasztás egyéni szintjén pedig a magyar nyelvű elméleti líceumok iránti preferenciában nyilvánult meg. Jelenleg egy 1997-ben hozott kormányrendelet szabályozza a magyar nyelvű szakoktatást, amely a Tanügyi Törvényt korrigálva lehetővé teszi a magyar nyelven történő tanulást a szakiskolákban. Ennek ellenére "rendezett magyar nyelvű szakmai képzést csak Kovászna és Hargita megye biztosít, Kolozs, Szatmár és Temes megyében 1997-1998-ra megszűnt a szakoktatás, a többi tizenkét megyében pedig el sem indult" (Murvai László: A számok hermeneutikája. A romániai magyar oktatás tíz éve 1990-2000. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága: Budapest, 2000: 135). A posztszekundér szakoktatás ezzel szemben "a 36/1997-es sürgősségi kormányhatározat által módosított Tanügyi Törvény értelmében indulhatott be az 1998-1999-es iskolai évvel kezdődően. Az első évben 1347 diákot iskoláztunk be, a következőkben pedig 2094-et." (uo.) A szakoktatásban rögzített beiskolázási számok csaknem változatlan trendje mögött tehát tulajdonképpen a szakiskolások csökkenő, a technikumokban résztvevők növekvő száma figyelhető meg.

[6] Papp Z.: i.m.

[7] Uo.: 12.

[8] Murvai László: A számok hermeneutikája. A romániai magyar oktatás tíz éve 1990-2000. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága: Budapest, 2000.

[9] Murvai László: Magyar nyelvű oktatás a szórványban. In: Bodó Barna (szerk.): Szórvány és Iskola. Iskola Alapítvány - Szórvány Alapítvány - Romániai Magyar Közgazdász Társaság: Temesvár - Kolozsvár, 2001.

[10] A magyar lakosságszám és a magyar nyelven tanuló általános iskolások aránya közötti korrelációs együttható óriási: 0,770.

[11] A 2002-es népszámlálás adatai alapján számolva.

[12] Eszerint a "szórvány" kategóriájába kerültek az alábbi megyék: Bákó, Beszterce, Brassó, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, Máramaros, Szeben, Temes. A szórványhoz soroltuk továbbá Aradot is, ahol - bár a magyar népesség aránya 10,4 százalék - a magyarul tanulók aránya alig haladja meg a 4 százalékot, ami egyértelműen csak a szórványmegyék sajátja. További régiók: Székelyföld: Hargita, Kovászna és Maros megye; Belső-Erdély és Partium: Bihar, Kolozs, Szatmár, Szilágy)

[13] Lásd pl. Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében. Regio 2002/1, 121-150.

[14] Gyurgyík a szlovákiai magyarság körében végzett kutatása alapján az iskoláztatás nyelvének hatás-erősségét a származás (annak homo- vagy heterogén jellege) és az akkulturációként értelmezett (többségi, kisebbségi) nyelvtudás mögé helyezi az asszimiláció magyarázatában. Az általa idézett Gordon (amerikai vizsgálatokra hagyatkozva) úgy véli, hogy a két utóbbi tényező esetében fordított az erősorrend (Gyurgyík: u.o).

[15] Dobos Ferenc: Asszimilációs folyamatok. Iskolaválasztás és anyanyelvhasználat. BFI kutatási dokumentáció (kézirat); Sorbán Angella - Dobos Ferenc: Szociológiai felmérés a határon túli magyar közösségek körében az asszimiláció folyamatairól. Magyar Kisebbség 1997/3-4. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9803/m970323.htm.

[16] Területi szempontból a minta 177 Kárpát-medencei településre terjedt ki, ebből 35 erdélyi volt (esetszám: 523). A megkérdezettek körét olyan magyar nemzetiségű szülők alkották, akiknek a lekérdezés időpontjában volt általános iskolát látogató gyermekük vagy gyermekeik. Az összehasonlíthatósági szempontok miatt a kutatók két almintát alakítottak ki: 1. olyan magyar nemzetiségű szülők, akik gyermekeiket magyar tannyelvű általános iskolába járatják (elemszám: 324); 2. olyan magyar nemzetiségű szülők, akiknek a gyermekei többségi tannyelvű általános iskolát látogatnak (elemszám: 199). E módszertani megfontolásnak megfelelően a minta elosztása nem arányos és az említett szempont szerint nem is reprezentatív, a megkérdezendő családok kiválasztására ugyanis az ún. hólabda vagy görgetett minta módszerét alkalmazták (Dobos: i.m., 10-12).

[17] Sorbán-Dobos: i.m.

[18] A regresszióban a STEPWISE módszert használtuk, hogy a változók közötti interferenciára vonatkozóan információkat nyerjünk. A többértékű kategoriális változókból kreált dummy változók esetén magunk jelöltük ki a referencia csoportokat. A függő változó kódolása: 0, ha magyar, 1, ha román általános iskolába jár a gyereke.

[19] A regionális besorolással kapcsolatban lásd az 16. lábjegyzetet. A "szórvány" kategóriából ez esetben kimaradt Bákó és Krassó-Szörény, ahol a magyar kisebbség alacsony (statisztikailag elenyésző) létszáma nem tette indokolttá a felvételt ezekben a megyékben.

[20] Mivel a vegyesházasság mutatót értelemszerűen a szülők nemzetisége alapján hoztuk létre, érthető, hogy az utóbbiak külön közvetett hatást nem gyakorolnak az iskolaválasztásra.

[21] A kulturális intézmények látogatottságára vonatkozó kérdés a következőképpen hangzott: Mennyire jellemzőek Önre és felnőtt családtagjaira az alábbi tevékenységek: magyar történelmi évfordulók ünnepségein való részvétel, magyar kulturális rendezvényeken való részvétel, magyar nyelvű istentiszteletek látogatása, magyar színházi előadások látogatása, magyar könyvek olvasása. Válaszalternatívák: 1. gyakran, 2. ritkán, 3. soha. A változót úgy hoztuk létre, hogy a "gyakran" válaszokat összeadtuk.

[22] A Mozaik2001 vizsgálat központi koordinátora és jogtulajdonosa a budapesti Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. A teljes minta 15-29 év közötti Kárpát-medencei magyar fiatalokra vonatkozik. Az erdélyi felvétel egy 1200 fős "belső erdélyi", illetve 750 fős székelyföldi magyar, valamint egy szintén 750 fős belső-erdélyi román mintára terjedt ki. Mi ezúttal a belső-erdélyi magyar és a székelyföldi mintát használtuk, a regiókat azonban átkódoltuk a 16. lábjegyzetben közöltek szerint. A kutatás helyi koordinátorai a belső erdélyi vizsgálatban a kolozsvári Max Weber Szociológiai Szakkollégium és a BBTE Szociológiai Tanszéke, a székelyföldi vizsgálatban a csíkszeredai KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja volt. Belső-Erdélyben és a Partiumban a mintavétel módja a területi bontásban reprezentatív lépcsőzetes mintavétel volt, kvótás-sétálós háztartás-beazonosítással bővítve. A következő lépcsőket használták: anyanyelvi hovatartozás, település típusa (megyeközpont, más városok, községek, falvak). A községek, falvak kiválasztásához a második lépcső: a falvak helyzete és elhelyezkedése, a választás kritériumai: községközpont/falu, nagy/kicsi, román/magyar többségű, főutakhoz közel-távol (elérhetőség), a magyar népesség aránya. Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs és Maros megyékben a nagyobb létszámú magyar lakossággal rendelkező etnográfiai régiókból véletlenszerűen választottak községeket. (Veres Valér - Magyari Tivadar - Csata Zsombor: Magyar fiatalok a Partiumban és Belső-Erdélyben az ezredfordulón. Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány: Kolozsvár, 2002, 8-9).

[23] Csata Zsombor - Kiss Tamás: Migrációs potenciál Erdélyben. Erdélyi Társadalom, 2003/2, 23.

[24] Az adatok értelmezését nagyban megkönnyíti, ha vázoljuk, hogy a különböző kohorszok a hivatalos beiskolázási normák szerint melyik évben kezdték el az általános iskolai tanulmányaikat. Az alábbi táblázat ezt szemlélteti:

Iskolai szint

15-19

20-24

25-29

Befejezett általános iskola

1988-1992

1983-1987

1978-1982

[25] A Mozaik2001 felmérésben a szülők iskolai képzésének nyelvére nem kérdeztünk rá, ezért a közvetlen kapcsolatát a gyereke iskolaválasztásával nem ellenőrizhettük le. A BFI felmérés adatai azonban erre vonatkozóan nagyon meggyőzőek.

[26] Az esélyhányados-értékeket ezúttal a következőképpen értelmezzük: ha 1-nél nagyobb, akkor román nyelven való tanulás esélye növekvő, ha 1-nél kisebb, akkor az esély csökkenő.

[27] Értelmezése a logisztikus regresszió R négyzet együtthatójával analóg módon történik.

[28] A meglévő adataink alapján nem tudunk kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy a vegyesházasság csökkenő hatása mivel magyarázható: azzal-e, hogy a vegyes házasságokban élők is gyakrabban adják magyar iskolába a gyerekeiket, vagy attól, hogy a magyar homogén családokban is olyan gyakran adják román tannyelvű iskolába, hogy statisztikailag már nem releváns, hogy a házasság típusa.