nyomtat

megoszt

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában
NAGY LAJOS
munkaadóknak adhat kölcsönt

b) A kisebbségek részvétele a végrehajtói hatalomban

A politikai jogok magukban foglalják a végrehajtói hatalomban való aránylagos részvételhez való jogot is. A kisebbségi szerződés külön nem biztosítja a kisebbségeknek ezt a jogot, de viszont ez következik a kisebbségi szerződésben a kisebbségek részére biztosított politikai jogegyenlőség elvéből.

Az alábbiakban a kisebbségeknek a végrehajtói hatalomban való részvételét a közigazgatási önkormányzatokban és általában a közhivatalokban való részvétel-kérdésével kapcsolatban fogjuk vizsgálni.

aa) A közigazgatási önkormányzatok

A közigazgatásra vonatkozó jogszabályok egységesítését Nagyrománia csak az 1923-i alkotmány hatálybalépése után kezdte meg.1 Az 1923-i alkotmány szerint a vármegyei és községi intézményeket külön törvények szabályozzák; e törvényeknek az alapja a közigazgatási decentralizáció lesz.2 A súlyos román pártpolitikai harcok folytán azonban a közigazgatási szervezés pártkérdéssé vált és minden hatalomra került párt saját érdekeinek megfelelően szervezte át a közigazgatást. A közönséges törvényhozás és a törvények gyakorlati alkalmazása a decentralizációból nagyon keveset tudott megvalósítani, nyilván ez indította az 1938-i alkotmány szerkesztőjét, hogy az erre vonatkozó rendelkezést az alkotmányból kihagyja.3

Bár az egymást követő közigazgatási törvények rávilágítanak az államvezetésnek a kisebbségekkel szemben mindenkor tanusított magatartására, a törvények ismertetése lényegében keveset mutat meg a törvények végrehajtásával megvalósított tényleges helyzetből.

1.    Nagyrománia megalakulása után az egyes tartományok bizonyos önkormányzati jogot nyertek a közigazgatás terén, ebben az önkormányzatban a kisebbségek azonban nem vettek részt.4 Ez az állapot aránylag rövid ideig tartott s az egyes tartományokban általában az addig hatályos közigazgatási törvények maradtak hatályban, bizonyos, a dolog természetéből eredő módosításokkal.

2.    A közigazgatás terén az első egységes intézkedést az 1925. június 14-i 128. sz. Hiv. Lapban megjelent s a közigazgatás egységesítéséről szóló törvény (lege pentru unificarea administrativă) jelentette.

A törvény 1. §-a szerint Románia területe közigazgatási szempontból vármegyékre, a vármegye községekre oszlik.5 A törvény 380. §-a szerint pedig a területi beosztást minisztertanácsi jegyzőkönyv és a legfelsőbb közigazgatási tanács határozata alapján királyi rendelet állapítja meg.6 Ezek a törvényi rendelkezések módot adtak a végrehajtói hatalomnak arra, hogy az addigi, történelmi alapokon nyugvó közigazgatási beosztást politkai megfontolások szerint megváltoztassa. Ez egyrészt a magyar lakosságú megyei székhelyeknek román többségű városokba való áttételében, másrészt új vármegyei beosztásban nyilvánult meg, amelyben az addig magyar többségű vármegyék — román lakosságú községek hozzácsatolásával és magyar lakosságú községek elcsatolásával — magyar többségüket elveszítették.7 Ezáltal nemcsak azt sikerült elérni, hogy a statisztika két magyar többségű vármegyével kevesebbet mutathatott fel, de különös jelentősége volt ennek minden politikai választásnál is, ahol a vármegyei többségnek mindig döntő befolyása volt.8

A kisebbségek jogegyenlőségét sérti a törvény az egyes testületek és közületek jogszerinti képviselőinek a közigazgatásban való részvétele terén is. A községi tanács jogszerinti tagjai csak az állami oktatás képviselője,9 ugyancsak egyedül az állami oktatás egy képviselője lesz jogszerinti megyei tanácsos is.10

A törvény nem biztosítja a kisebbségi nyelveknek a községi tanácsokban való használatát, csupán módot enged arra a legfelsőbb közigazgatási tanácsnak, hogy szükség esetén intézkedjék a kisebbségi lakosságnak a helyi közigazgatási szervekkel való érintkezése tekintetében,11 ilyen rendelkezést azonban a törvény hatálya alatt a közigazgatási tanács nem hozott.12

3. Az 1929. augusztus 3-i 170. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény (lege pentru organizarea administraţiunii locale) teljes egészében hatályon kívül helyezi az előző törvényt. Az új törvény miniszteri indokolása megállapítja, hogy az 1925-i törvény — amellett, hogy annak alkalmazása leküzdhetetlen akadályokba ütközött — nem is felel meg az ország szükségeinek.13 Az új törvény már láthatóbban megvalósítja a közigazgatási decentralizációt, azonban a kisebbségek, mint állampolgárok jogegyenlőségét sértő intézkedések továbbra is lényegében hatályban maradtak s a kisebbségek továbbra is ki voltak zárva az önkormányzatból.

A törvény szerint ugyanis a községi tanácsnak jogszerinti tagja minden állami iskola egy-egy képviselője, a felekezeti oktatás részéről azonban csak egyetlen képviselő,14 továbbá mindkét nemzeti egyház részéről egy-egy képviselő, azonban a többi összes felekezetek részéről csupán egy, és pedig a legnagyobb lélekszámú felekezet képviselője.15 A vármegyei tanácsnak hasonlóképen jogszerinti tagja mindkét nemzeti egyháznak, a vármegye székhelyén lakó egy-egy képviselője, a kisebbségi egyházak részéről azonban itt is csupán egyetlen képviselő, és pedig a megye területén legnagyobb számban élő felekezet egy esperese nyer jogszerinti tagságot.16

A törvény hasonlóképen nem biztosítja a kisebbségi nyelvek használatát a községi tanácsokban. Törvényi rendelkezés nem lévén, a végrehajtói hatalom egészen önkényesen járt el ebben a kérdésben és megtiltotta a kisebbségi nyelveknek a községi tanácsokban való használatát. A kisebbségi nyelvek használatát érintő további rendelkezése a törvénynek a községi tisztviselők nyelvismeretére vonatkozó rendelkezés.18

Ezt a törvényt hatálybalépte után többször módosították, azonban ezeknek a módosításoknak nemzetiségi vonatkozásaik nincsenek.

A törvényben megvalósított helyi önkormányzat és decentralizáció csupán látszólagos. A helyi önkormányzat választott képviseleteit, a községi, városi vagy megyei tanácsokat ugyanis a központi kormányzat egyetlen intézkedésével feloszlathatja és helyébe — általában a választott képviseletek jogkörével — időközi bizottságokat nevezhet ki.19 A végrehajtás során azonban az a helyzet alakult ki, hogy az időközi bizottság lett a rendszer és a választott tanács a kivétel.

4. Az előző törvényt hatályon kívül helyező és az 1936. március 27-i 73. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény (legea administrativă) hasonlóképen elsősorban a jogszerinti képviselet rendezése terén helyezi hátrányosabb helyzetbe a kisebbségeket, illetve a kisebbségi közületeket, emellett azonban számos egyéb, az állampolgári jogegyenlőséget sértő rendelkezést is tartalmaz.

A törvény a községi választásoknál választói jogot ad azoknak a nőknek, akik a román közművelődési vagy jótékonysági egyesületeknek vezetőségében vannak vagy voltak, anélkül, hogy ilyen rendelkezést a kisebbségekre vonatkozóan is tartalmazna.20

A közigazgatási testületek jogszerinti tagságával kapcsolatban hasonlóképen hátrányosabb helyzetbe kerülnek a kisebbségek. Jogszerinti tagja ugyanis a városi tanácsnak a nemzeti egyházak egy-egy képviselője, a kisebbségi egyházak részéről azonban csupán a legnagyobb lélekszámú egyház egy képviselője.21 A városi tanácsoknak jogszerinti tagja  továbbá az elemi és középfokú állami oktatás egy-egy képviselője, a felekezeti oktatásnak azonban egyáltalán nincsen képviselete.22 A megyei tanácsnak jogszerinti tagja a nemzeti egyházak egy-egy esperese, a kisebbségi egyházak részéről azonban csupán egy esperes, a legnagyobb lélekszámú egyház részéről.23

A kisebbségi nyelveknek a közigazgatásban való használatát ez a törvény már egészen szigorúan szabályozza, amennyiben nemcsak azt állapítja meg, hogy a községi tanácsokban a tanácskozások nyelve román és hogy a tanácskozások jegyzőkönyvét románul kell vezetni, de amennyiben a tanácsok tanácskozásaikban más, mint román nyelvet használnak, a minisztérium a választott tanácsot feloszlathatja és helyette időközi bizottságot nevezhet ki.24

Ugyancsak idevágó rendelkezése a törvénynek az is, hogy a községi bírónak románul kell tudnia.25 Ezek a rendelkezések a kizárólag kisebbségek által lakott falvakban igen nagy nehézségeket okoztak, mert a község kisebbségi lakóinak nagyrészét az önkormányzatból kizárták.

A községi illetékek és adókra vonatkozó törvényi rendelkezés alkalmat ad arra, hogy a kisebbségek nyelvének a magánéletben való használatát a községek korlátozzák.26

Ennek a törvénynek általános jellege újból a közigazgatás központosítása. A törvényjavaslatnak ezt a célt szolgáló, valamint a közigazgatási bíráskodásról szóló rendelkezéseit a Legfelsőbb Törvényhozó Tanács alkotmányellenesnek nyilvánította, ennek ellenére azonban a javaslatból törvény lett. A törvényben a választott képviseleteket a községi, városi és megyei tanácsokat a központi kormányzat bármikor feloszlathatta és helyükbe időközi bizottságokat nevezhetett ki, általában a választott tanácsok hatáskörével, ennélfogva a törvényben biztosított önkormányzat csupán látszólagos volt.27

5. Az 1938-i alkotmány hatályba lépése megkívánta, hogy az állam közigazgatási szervezetét is egészen új alapokra helyezzék. Az alkotmánytörvény most már nem is írja elő a közigazgatás alapelvéül a decentralizációt.28

Az előbbi közigazgatási törvényt hatályon kívül helyező s az 1938. augusztus 14-i 187. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény (legea administrativă) ennek ellenére azonban bizonyos decentralizációt hajt végre, amelynek azonban nem az volt a célja, hogy a közigazgatást egyszerűsítse, hanem ennél sokkal távolabbi politikai céljai voltak.

A törvény új közigazgatási egységet állít fel, a tartományt és á központi végrehajtói hatalom ügykörét részben erre ruházza át.29 A vármegye, amely a történelmi fejlődésnek megfelelően az eddigi közigazgatási rendszerekben is a legfontosabb helyi közigazgatási szervezet volt, teljesen elvesztette jelentőségét, sőt még jogi személyiségét is. Úgyszintén teljesen jelentéktelen szerv maradt a járás is.

A megyei beosztás teljes eltörlésének jelentőségét az ország új területi beosztása adja meg. Ez a területi beosztás teljesen szakít mindenféle történelmi, társadalmi, politikai, sőt gazdasági fejlődéssel is és egyetlen célnak a maradéktalan megvalósítására törekszik csupán: olyan területi beosztást adni az országnak, amelyen belül az összes kisebbségeket teljesen el lehet tüntetni, oly formán, hogy azok minden tartományon belül kisebbségben maradjanak és így, annak ellenére, hogy az ország lakosságának közel egyharmadát teszik ki, számarányuknak megfelelően politikai téren se érvényesülhessenek.30

Ugyanígy nincs figyelemmel semmiféle történelmi fejlődésre a törvénynek az a rendelkezése, hogy törvényhatósági joguk csupán a tartományi székhelyeknek, továbbá az 50.000 lélekszámú, törvény által kifejezetten elismert jogú városoknak van.31

A kisebbségi közületek jogszerinti képviseletére vonatkozó előző törvényi rendelkezések általában mindenütt azonosak maradtak. Eszerint a községi tanácsnak jogszerinti tagja a görög keleti egyház képviselője, továbbá azokban a községekben, ahol a lakosok többsége más valláshoz tartozik, ennek a képviselője is.32 A testület képviseletében csupán az állami iskola rangidős igazgatója,33 illetve a legmagasabb fokú iskola igazgatója jogszerinti tagja a községi, illetve városi tanácsnak.34 Ezek a rendelkezések a román elem elsőbbségét vannak hivatva biztosítani.

Azokban a községekben, ahol a község lakóinak abszolut többsége a kisebbséghez tartozik, a törvény szerint községi bírót a kisebbségek közül kell kinevezni.35 A bírónak a román nyelvet szóban és írásban kell bírnia. Ezekben a községekben a tanács tagjai a saját anyanyelvükön is beszélhetnek, felszólalásukat a bíró köteles azonnal románra fordítani.

A román elem elsőbbségének elvét fejtik ki a törvénynek a tartomány élén álló királyi helytartó személyére vonatkozó rendelkezései, amelyek szerint királyi helytartó csak az lehet, aki — egyéb feltételek mellett — legalább három nemzedék óta fajilag román.36

A törvény a kisebbségi nyelveknek a magánhasználatban való használatát az előző törvényi rendelkezésekkel azonosan korlátozza azáltal, hogy a csupán idegen nyelven írt cégtábla községi adóját az eredeti községi adó nyolcszorosában engedi megállapítani.37

A közigazgatási önkormányzat szerveit — a községi és tartományi tanácsokat — a megyefőnök, illetve a tartományfőnök nem oszlathatja ugyan fel, azonban joga van annak egyes tagjait, bizonyos esetekben felfüggeszteni, illetve elmozdítani, ami végeredményben megint csupán látszólagos önkormányzatot jelent.38

E törvény hatálya alatt ismét újra szabályozta a törvényhozás a közigazgatási bíráskodást. A vonatkozó törvény szerint a közigazgatási bíráskodás a tartományi székhelyeken levő közigazgatási táblák, illetve a fővárosban felállított legfelsőbb közigazgatási tábla hatáskörébe tartozik.39

A közigazgatási törvények állandó változása a román államvezetésnek egyik jellemző vonása. Bár a törvényszöveg távolról sem jelenti még a való helyzetet, ezekben a változásokban jól megfigyelhető az államvezetésnek a kisebbségekkel szemben tanusított magatartása. Az ország területi beosztásának politikai célból eszközölt többszöri megváltoztatása, a látszólag kevéssé fontos nyelvhasználati intézkedések és a kisebbségi közületeknek a közigazgatási testületekben való jogszerinti képviseletére vonatkozó rendelkezések pontosan jelzik a kisebbségi jogokat korlátozó irányzatnak egyes állomásait és világosan mutatják az államvezetésnek azt a törekvését, hogy a kisebbségeket a közigazgatási önkormányzatból, teljesen kizárja.

bb) A közhivatalokban

I. A kisebbségi szerződés — a már felhívott és a politikai jogok tekintetében jogegyenlőséget biztosító rendelkezésein kívül — különös rendelkezést ebben a tárgyban nem tartalmaz, az alkotmánytörvények azonban a kérdést külön intézkedéseikkel rendezik.

Az 1866-i alkotmány minden román állampolgár számára biztosítja a polgári és katonai hivatalokban való részvétel jogát.40 Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az 1923-i alkotmány is, azzal, hogy a közhivatalokba való bejutás jogát fajra, nyelvre vagy vallási különbségre való tekintet nélkül minden állampolgár javára biztosítja.41

Ellentétben az előző alkotmánytörvényekkel és a kisebbségi szerződésben foglaltakkal, az 1938-i alkotmány, épen a közhivatalokba váló bejutás terén tesz megkülönböztetést és a román elemnek az ország többi lakóival szembeni elsőbbségét kifejezetten biztosítja, kimondva azt, hogy a közhivatali állások betöltésénél figyelemmel kell lenni a román nemzetnek többségi és államalkotó jellegére.42 Ezt az elvet az alkotmány még más helyen, a miniszteri állás betöltésével kapcsolatban is hangsúlyozza, leszögezve, hogy miniszter csak az lehet, aki legalább három nemzedék óta román.43 Az 1938-i alkotmány tehát a román állampolgárok kategóriáján belül felállítja a román nemzet fogalmát és ez alatt az államot alkotó román népet érti, amelyet külön jogok illetnek meg. A román nemzethez tartozók részére bizonyos közhivatalokba való jutásnál előnyt, egyes közhivatalokban pedig kizárólagosságot biztosít.44

Az alkotmányjogi törvényhozás ismertetett rendelkezéseit végrehajtó közönséges törvények, ellentétben a régebbi alkotmánytörvénynek a jogegyenlőséget biztosító rendelkezéseivel, illetve részletekbemenőleg megvalósítva az újabb alkotmánynak a román elem elsőbbségére vonatkozó elvi kinyilatkoztatását, a kisebbségeknek a közhivatalokba való bejutását az alábbiakban szabályozzák.

1. Az 1923. június 19-i 60. sz. Hiv. Lapban megjelent s a közhivatalnokok jogállásáról szóló törvény (lege pentru Statutul funcţionarilor publici) az első, e kérdést Nagyromániában egységesen rendező törvény.

a) A törvény a közhivatalnoki állás elnyeréséhez megkívánja a román állampolgári minőséget,45 a román nyelv tudására vonatkozó rendelkezést azonban nem tartalmaz.

A törvénynek az 1923. nov. 3-i 189. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása (regulament pentru aplicarea legii statutului funcţionarilor publici) előírja azonban azt, hogy a tisztvselőnek kötelessége ismerni a román nyelvet; a végrehajtási utasítás hatályba lépésekor állásban volt tisztviselők az 1924. év folyamán a román nyelvből vizsgát kötelesek tenni. A vizsgát letenni nem tudókat az állásukból el kell bocsátani.46

A végrehajtási utasítás rendelkezése alapján nagyszámú kisebbségi tisztviselőt bocsátottak el felettes hatóságaik. Az elbocsátások száma — mint a törvény végrehajtására vonatkozó kérdés — meghaladja tanulmányom tárgykörét, a vonatkozó bírói gyakorlat azonban megfelelő képet ad arról, hogy a törvényben nem is foglalt rendelkezést milyen értelmezéssel és milyen széles körben alkalmazták a közhivatalok.

A bírói gyakorlat ugyanis a törvényi rendelkezéseket minden tekintetben a kisebbségi tisztviselők terhére magyarázta. Igy megállapította azt, hogy a román nyelv nemtudása nem fegyelmi vétséget, hanem állásra való képtelenséget képez, ez pedig olyan ténykérdés, amelyet külön nyelvvizsga-bizottságok állapítanak meg, a bíróságok az így történt ténymegállapítást nem vizsgálhatják felül.47 A nyelvtudás bármikor ellenőrizhető és a már sikeresen letett nyelvvizsga esetén is joguk van a tisztviselő felettes hatóságainak megállapítani azt, hogy az illető nem beszéli megfelelően a román nyelvet.48

b) E néhány elvi döntés világosan mutatja, hogy a végrehajtási utasítás 31. §-ának a bírói gyakorlat olyan értelmezést tulajdonított, hogy e § nem a közhivatali szolgálat zavartalan menetét van hivatva biztosítani, hanem eszköz az államvezetés kezében arra, hogy a kisebbségeket a közhivatali szolgálatból teljesen kiszorítsa. Figyelemreméltó ugyanis az, hogy a bírói gyakorlat magát a döntő ténykörülményt — hogy t. i. az illető közhivatalnok beszéli-e a román nyelvet a hivatala zavartalan ellátásához szükséges mértékben — sohasem vizsgálta, e tekintetben — minden ellenbizonyítás lehetőségének kizárásával — elfogadta a perben félként szereplő állam alantas szerveinek ilyen irányú ténymegállapításait. Az állami szervek ténymegállapításainak értékét legjobban az mutatja, hogy számtalanszor olyan esetekben is megállapították a román nyelv nemtudását, amelyekben ugyanazok az államszervek egy korábbi alkalommal már megállapították ugyanarról a tisztviselőről, hogy a román nyelvet kellőleg beszéli — holott nyilvánvaló, hogy a kisebbségi tisztviselők, már csak a hivatalban való állandó gyakorlás útján is, a későbbi időpontban a nyelvet már sokkal jobban elsajátították volt. A bírói gyakorlat az államszerveknek ezt az eljárását törvényesnek mondotta ki. A törvény ilyen értelmezése mellett a román nyelvtudás kötelezettsége a közhivatalokban való alkalmazás kérdésében a faji alapon való megkülönböztetés egyik eszköze lett.

Ezen a helyzeten nem változtat még az a — egyébként különös — körülmény sem, hogy a bírói gyakorlatnak a nyelvtudás kérdésében következetesnek kellett maradnia és a nyelvvizsga-kényszert magukkal a fajilag román közhivatalnokokkal szemben is alkalmaznia kellett, adott esetben pedig a fajilag román tisztviselőnek a román nyelv nemtudása miatt történt elbocsátását törvényesnek kellett kimondania.49

2. a) Az új alkotmány hatálybalépte után egyes törvényhozási intézkedések érvényesítik a román elemnek a közhivatalnoki alkalmazás tekintetében alkotmányilag biztosított elsőbbségét. A vonatkozó, különös intézkedések mellett50 általános jellegű intézkedést tartalmaz az 1940. január 26-i 21. sz. Hiv. Lapban megjelent s a közhivatalokba való kinevezésekről szóló rendelettörvény (decret-lege pentru numirile în funcţiunile publice), amely a közhivatalnoki kinevezés előfeltételéül — az egyéb törvényes kellékek mellett — a jelölttől azt is megkívánja, hogy a Nemzeti Újjászületés Arcvonalának tagja legyen.51

b) Az 1940. június 8-i 131. sz. Hiv. Lapban megjelent II. Károly közhivatalnoki törvénykönyv (decret-lege pentru Codul funcţionarilor publici Carol II) az összes ellentétes előző törvényhozási intézkedéseket hatályon kívül helyezve, a közhivatalnoki állást újból törvényileg szabályozza.52 A törvény fenntartja az előbbi törvénynek a kötelező párttagságra vonatkozó rendelkezését, ez alól ellenben kivételezi a tényleges katonákat és a bírói testület tagjait.53 A törvény nem tartalmaz rendelkezést a közhivatalnok nyelvtudására vonatkozóan. Az 1940. június 22-i 142. sz. Hiv. Lapban megjelent s a román állam egységes és totalitárius rendjének megvédéséről szóló rendelettörvény (decret-lege pentru apărarea ordinei politice unice şi totalitare a Statului român) szerint csakis a Nemzet Pártjának tagja lehet állami tisztviselő, mindazok az állami tisztviselők, akik záros határidőn belül az erre vonatkozó kötelezettségnek nem tesznek eleget, állásaikból jogérvényesen elmozdítottnak tekintendők. E rendelkezés alól most már csak a tényleges katonák képeznek kivételt.54

II. Az elősorolt, általános jellegű intézkedéseken kívül az egyes közhivatali szolgálatok szervezéséről szóló törvényi rendelkezések nemcsak burkoltan — főleg a román nyelv nemtudásának címe alatt — igyekeznek a kisebbségéknek a közhivatalokban való alkalmazását korlátozni, hanem ezen felül — főleg az újabb törvényhozásban — számos olyan intézkedést is találunk, amelyek nyíltan is kifejezik a román faj elsőbbségét vagy épen kizárják bizonyos közhivatalokból a nem román fajú állampolgárokat.

1. A közigazgatásban alkalmazott közhivatalnokok tekintetében lényegileg az általános szabályok voltak az irányadók, egyes közigazgatási törvények erre vonatkozóan különös intézkedéseket is tartalmaznak.

a) Az 1929. aug. 3-i 170. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény (lege pentru organizarea administraţiei locale) a községi tisztviselőket kifejezetten is kötelezi arra, hogy a román nyelvet ismerjék.55

b) Az 1938. aug. 14-i 187. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény (legea administrativă) szerint a tartomány feje, a királyi helytartó csakis az lehet, aki legalább három nemzedék óta román.56

2. A kisebbségeknek az oktatásügy terén való elhelyezkedését korlátozzák az alábbi rendelkezések:

a) Az 1924. július 26-i 161. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami elemi iskolai oktatásról szóló törvény (lege pentru învăţământul primar al Statului) szerint állami tanító csak az lehet, aki a román nyelvet beszéli.57 A nemromán anyanyelvű tanítók román nyelvtanfolyamot kötelesek végezni, ennek végeztével pedig vizsgát kötelesek tenni a román nyelvból, valamint Románia földrajzából, történelméből, alkotmánytanából, végül gyakorlati neveléstanból.56 A román nyelvnek, illetve az előbbi tantárgyaknak tanítására való készség a felettes iskolai hatóságok által bármikor felülvizsgálható és a tanító újabb tanfolyamra és vizsgára kötelezhető.59 Az előző törvényt hatályon kívül helyező s az 1939. május 27-i 121. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami elemi iskolai stb. oktatásról szóló rendelettörvény (decret-lege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului normal şi primar) ugyancsak megköveteli a román nyelv ismeretét.60

b) Az 1928. május 15-i 105. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami középiskolai oktatást szabályozó törvény (lege pentru învăţământul secundar),61 valamint az ezt hatályon kívül helyező, az 1939. nov. 4-i 256. sz. Hiv. Lapban megjelent s az elméleti középfokú oktatásról szóló rendelet törvény (decret-lege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului secundar teoretic)62 az állami középiskolai tanárok részére írja elő kötelezően a román nyelv ismeretét. Az 1928. évi törvény ezenkívül arra kötelezi az állami középiskolákban alkalmazott tanárokat, akik a román nyelvet megfelelően nem beszélik, hogy a román nyelvből, illetve — ha tantárgyaik — Románia földrajzából, történelméből és alkotmánytanából román nyelven vizsgát tegyenek. Azok, akik a vizsgát záros határidőn belül nem teszik le, állásukból elbocsáthatók, a sikeres vizsga ellenére is megállapíthatják azonban a felettes hatóságok, hogy az illető tanár nem beszéli kellően a román nyevet, amely esetben az illető újabb vizsgára kötelezhető.6364

A legújabb törvényhozói intézkedések kifejezetten faji alapon is tesznek megkülönböztetést egyes tanügyi állásokra való képesség tekintetében. Igy az 1938. jan. 29-i 23. sz. Hiv. Lapban megjelent s az 1928. május 15-i középiskolai törvény módosításáról szóló rendelettörvény szerint a román nyelvből, irodalomból és a román történelemből csak fajilag román eredetű jelöltek jelentkezhetnek képesítő államvizsgára.65

c) Az 1936. április 16-i 88. sz. Hiv. Lapban megjelent s az ipari középfokú oktatás szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea şi funcţionarea învăţământului secundar industrial de băieţi şi de fete)66 ugyancsak megkívánja a román nyelv tudását a tantestület tagjaitól.

E törvény végrehajtásának az 1938. jan. 8-i 6. sz. Hiv. Lapban megjelent módosítása (regulament pentru complectarea art. 22 din regulamentul pentru punerea în aplicare a legii învăţământului agricol şi casnic) szerint a mezőgazdasági és háziipari oktatásban a román nyelvel, továbbá Románia földrajzát, történelmét és alkotmánytanát csak román eredetű és a miniszter által e tárgyak előadására külön képesített tanárok taníthatják.67

3.   Az 1933. aug. 7-i 97. sz. Hiv. Lapban megjelent s a vasúti személyzetről szóló törvény (lege pentru statutul funcţionarilor CFR) a vasúti alkalmazottak részére kötelezően előírja a román nyelv ismeretét.68

4.   Az 1938. június 25-i 143. sz. Hiv. Lapban megjelent s a postai tisztviselők jogállásáról szóló törvény (lege pentru statutul personalului PTT) már nemcsak a nyelvismeretet kívánja meg a postánál való alkalmazáshoz, hanem faji alapon való kifejezett megkülönböztetést foglal magában, kimondva, hogy elsősorban román faji eredetű személyek alkalmazandók.69

5. Az 1938. március 16-i 62. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény (decret-lege pentru înlocuirea notarilor publici, cari nu cunosc limba română) felhatalmazza az igazságügyminisztert arra, hogy egy kiküldöttje által megállapíthassa, hogy a közjegyzők tudnak-e románul s a megállapítás alapján a románul nem tudókat állásukból elbocsáthassa.70

A felhozott néhány törvényi intézkedés világosan mutatja, miként törekedett a mindenkori román államvezetés — akár nyiltan, a faji megkülönböztetés törvényi kihangsúlyozásával, akár pedig burkoltan, a hivatalos nyelv ismeretének, illetve az állampolgári minőség megkövetelésének címe alatt — a kisebbségeknek a közhivatalokba való bejutását korlátozni, illetve a már bejutottakat a közhivatali állásokból — a román faj érdekeinek megfelelően — kiszorítani. 

A kisebbségi statutum kifejezetten kihangsúlyozza ugyan, hogy a kisebbségi állampolgárok különböző foglalkozásokat ugyanazon feltételek mellett űzhetnek, mint az állam többi polgárai és a közhivatalokba, állasokba hasonlóképen felvehetők.71 Ez a rendelkezése felismerhetően megtévesztő szándékú, mert az alkotmánytörvénynek épen arra a szakaszára hivatkozik, amely szakasz a román elem elsőbbségének elvi kijelentését tartalmazza, tehát a kisebbségeknek a közhivatalokba való bejutását korlátozza. A kisebbségi statutum rendelkezése ellenére is azonban az államvezetés a statutum hatálybalépte után gondosan ügyelt arra, hogy kisebbségieket állami hivatalokba egyáltalán ne nevezzen ki.72

A kisebbségi állami hivatalnokok hátrányosabb helyzetét bizonyítja az a tény is, hogy a kisebbségi statutum ígérete szerint a kisebbségi állami hivatalnokok és az elemi és középfokú állami oktatás tantestületeinek tagjai az államvasútakon — a ,,román” tisztviselőkkel azonosan — 50%-os menetdíjkedvezményben fognak részesülni.72a

III. A volt közhivatalnokok jogi helyzetére vonatkozó közönséges törvényhozási intézkedésekből ugyancsak felismerhetők a faji alapon tett megkülönböztetések. A vonatkozó nagyon bő törvényhozási anyagból ilyen célú rendelkezéseket tartalmaznak, pl.:

1. Az 1925. április 15-i 85. sz. Hiv. Lapban megjelent általános nyugdíjtörvény (legea generală de pensiuni) szerint csupán az állam polgári, katonai és egyházi alkalmazottai lehetnek a nyugdíjpénztár tagjai, ez a rendelkezés a) kisebbségi közületek alkalmazottait (pl. felekezeti iskolai tanárok, tanítók stb.) nem ismeri el nyugdíjpénztári tagoknak.73 A nyugellátásra való jogosultságra vonatkozó törvényi rendelkezésekkel kapcsolatos bírói gyakorlat szerint a román nyelv nemtudása miatt történt elbocsátás nem minősíthető a korhatár elérésének74 vagy egyéb nyugellátásra jogosító oknak,75 ennélfogva a román nyelv nemtudása miatt állásukból elbocsátott közhivatalnokok nyugdíjat csak a törvényes korhatár (57 év) elérése után kaptak, amennyiben a többi törvényi feltételeket teljesítették. Ha tehát az elbocsátott közhivatalnok a törvényi feltételeket, pl. szolgálati idő stb. épen az elbocsátás miatt, tehát saját hibáján kívül nem teljesíthette, úgy semmiféle nyugellátásban nem részesült, a fizetéséből a nyugellátás céljából eszközölt levonásokat pedig végleg elveszítette.

Ugyanennek a törvényi rendekezésnek kapcsán utalta a bírói gyakorlat az alsóbbfokú vasúti személyzetet a nyugdíjpénztári ellátás helyett a vasúti munkapénztár sokkal alacsonyabb nyugellátásába.76

A törvény szerint a nyugdíjjogosultságot elveszíti az, aki a román állampolgári minőséget elveszítette. Ennek a rendelkezésnek is elsősorban a kisebbségek elleni éle volt.77

A Romániához csatolt területeken lakó polgári és katonai nyugdíjasok, akiknek nyugdíjjogosultságát a főhatalmat megelőzőleg gyakorló államok elismerték, továbbra is nyugdíjasok maradnak, nem jár azonban nyugellátás azoknak, akik csak ezeknél az államoknál teljesítettek szolgálatot, ha nyugdíjjogosultságukat az illető államok még nem ismerték el.78 A későbbi törvényhozás az erdélyi, bánsági, kőrösvidéki és máramarosi görög keleti érsekség, továbbá a gyulafehérvári és fogarasi gör. kat. érsekség egyházi és világi tisztviselőit az általános nyugdíjpénztár ellátásába utalta és ez intézmények korábban nyugdíjazott alkalmazottai kérhették azt, hogy részükre újabb nyugdíjat állapítson meg a nyugdíjpénztár.79 Ilyen törvényi rendelkezés a vallási kisebbségek egyházi közületeinek alkalmazottaira vonatkozólag nem történt. A későbbi közönséges törvényhozás ezenkívül még egész sor olyan törvényi intézkedést hozott, amely a Romániához csatolt területeken lakók között lényegileg faji alapon való megkülönböztetést jelent és a román vallásokhoz tartozókat a kisebbségeknél előnyösebb helyzetbe hozza.80

A törvény szerint a főhatalmat előzőleg gyakorló államok részére ifljesített szolgálatot csak azokkal szemben kell elismerni, akik az állaim területén, laknak, jó állampolgárok és az államnak a törvényben előírt határidőben a hűségesküt letették.81 Ez a rendelkezés főképen a magyar kisebbséggel szemben volt hátrányos, mert a magyar állam volt tisztviselőinek túlnyomó része a román államnak a hűségeskü letételét megtagadta, minthogy azt a román álam még a békeszerződések megkötése előtt követelte. Ezen a helyzeten némileg enyhített az 1929. aug. 20-i 183. sz. Hiv. Lapban megjelent módosító törvény, amely újabb hat hónapos határidőt engedélyezett a csatolt területeken lakó volt köztisztviselőknek a hűségeskü letételére.82



1 Az átmeneti jogszabályokra vonatkozólag ld. Onişor, i. m. 21. skk. és alább 4. sz. jegyz.

2  1923-i alkotm. 108. §: „Instituţiile judeţene şi comunale sunt regulate de legi. Aceste legi vor avea de bază descentralizarea administrativă...” stb. stb.

3  1938-i alkotm. 79. §: „Instituţiunile administrative sunt statornicite prin legi.”

4  Az 1918. április 10-i 8. sz. Hiv. Lapban megjelent 852. sz. rendelettörvény (Decret lege privitor la instituirea conducerei serviciilor publice în Basarabia) Besszarábia, az 1918 december 19-i 217. sz. Hiv. Lapban megjelent 3745. sz. rendelettörvény (Decret lege privitor la instituirea serviciilor publice în Bucovina) Bukovina, végül a már említett s az 1918. december 13-i 212. sz. Hiv. Lapban megjelent 3632. sz. rendelettörvény (Decret lege privitor la conducerea serviciilor publice în Transilvania) Erdély és a keletmagyarországi részek részleges önkormányzatát mondja ki.

5  1925. jún. 14-i törvény 1. §: „Teritoriul României se împarte, din punct de vedere administrativ în judeţe şi judeţele în comune.”

6 1925. jún. 14-i törv. 380. § II. bek.: „Prin decret regal, dat pe baza jurnalului Consiliului de Miniştri şi a avizului consiliului administrativ superior se vor determina limitele teritoriale, numărul şi numele comunelor urbane, al judeţelor, al reşedinţelor de judeţ şi al municipiilor.”

7  Az 1925. október 7-i 220. sz. Hiv. Lapban megjelent 2465. sz. királyi rendelet melléklete tartalmazza Románia új területi beosztását Krassó-Szörény és Temes-Torontál vármegyék nélkül, amely vármegyék területi beosztása később készült el. Az új beosztás elsősorban is eltörli a régi, történelmi vármegyeneveket, így pl. Beszterce-Naszód helyett Naszód (Năsăud), Alsó-Fehér helyett Fehér (Alba), Szolnok-Doboka helyett Szamos (Someş), Torda-Aranyos helyeit Torda (Turda), Kolozs helyett Kolozsvár (Cluj), Maros-Torda helyett pedig Maros (Mureş) az új vármegyei elnevezések. A vármegyei székhelyek közül Nagyenyed helyett Gyulafehérvárt, Nagykároly helyett Nagybányát, Dicsőszentmárton helyett Balázsfalvát teszi meg Fehér-, Szatmár-, illetve Kisküküllő vármegyék székhelyeivé. A vármegyék területi beosztásánál pl. Maros-Torda vármegyéhez csatolta Torda-Aranyos vármegyéből Magyar- és Oláhdellőt, Mezőgerebenest, Mezőuralyt, Mezősályit, Mezőszentmargittát, Székelysóspatakot, Mezőpetét, Marosorbót és Mezőújfalut, Csík vármegyéből Gyergyósalmást és Várvizet, Kisküküllő vármegyéből Nagyteremit, Kisteremit, Teremiújfalut, Nagy- és Kiscsergedet, Kolozs vármegye tekei járásából Nagynyúlast, Mezőkirályfalvát, Oroszfáját, a mezőörményesi járásból Komlódot, a sármási járásból pedig Mezőszentgyörgyöt. Ezek a községek — Kisteremi és Teremiújfalu kivételével — mind román többségűek. Elcsatolták ellenben Maros-Torda vármegyétől Makfalva, Csókfalva, Atosfalva, Székelyszentistván, Kibéd, Erdőszentgyörgy, Gyulakuta, Kelementelke és Havadtő községeket, amelyek még a régi Marosszékhez tartoztak és amelyek szinte teljesen magyar községek voltak. Ilyen módon sikerült elérni azt, hogy Maros-Torda vármegyének, amelynek az 1910. évi népszámlálás adatai szerint (Magy. Stat. Közlemények, 42. köt. Az 1910. évi népszámlálás. Budapest, 1912., 429.) — Marosvásárhely thj. sz. kir. város nélkül — 111.376 magyar és 70.192 román lakosa volt és ehhez Marosvásárhely város 22.790 magyar és 1717 román lakosa járult, az 1930. évi hivatalos román népszámlálás szerint (Anuarul Statistic al României. Anul 1937—38., Bucureşti, 1939., 60. és 63.) már 132.719 román és 123.317 magyar nemzetiségű, százalékarányban 45.8% román és 42.6% magyar nemzetiségű lakosa legyen.

A magyar többségű Brassó vármegyéhez csatolja az új területi beosztás Fogaras vármegyéből Törcsvár, Vledény és Cincár községeket, továbbá az ókirályságbeli Muscel vármegyéből Fundaţica községet, végül Háromszék vármegyéből Bodzavám, Szitabodza és Bodzaforduló, Márkos, Dobolló többségben román lakosságú községeket, továbbá a jelentős román lakosságú Keresztvár, Bodola községeket és így az 1910. évi népszámlálás szerint (Magy. Stat. Közl. 12. köt. 1910. évi népszámlálás, Budapest, 1912., 385.) 35.372 magyar és 35.091 román lakosú Brassó vármegyében az 1930. évi román népszámlálás (Anuarul Statistic al României. Anul 1937—38., 60., 63.) már 83.948 (49.9%) román és 44 761 (26.6%) magyar nemzetiségű lakost mutat ki.

A trianoni határ által kettévágott Bihar és Szatmár vármegyék az 1910. évi népszámlálás szerint hasonlóképen magyar többségűek voltak. A határ szerint Magyarországon maradt magyar területek, továbbá a Bihar vármegyétől az amúgy is román többségű Szilágy vármegyéhez átvitt túlnyomóan magyar lakosságú érmihályfalvi járás, illetve a Szatmár vármegyéhez az amúgy is román többségű Szolnok-Doboka vármegyéből áthozott tiszta román kápolnokmonostori járás átcsatolása következtében e két vármegye is román többségű lett.

8  Ld. 182. lap 30. sz. jegyz.

9   1925. jún. 14-i törvény 19. §: „Sunt consilieri de drept: ... Reprezentanţii cei mai vechi titulari ai învăţământului de Stat primar, profesional, secundar.” Ilyen módon tehát a kisebbségi oktatás egyetlen képviselője sem Lehet jogszerinti községi tanácsos.

10 Uo. 103. §: „Sunt consilieri de drept: ... Revizorul şcolar şi reprezentanţii cei mai vechi în grad ai învăţământului profesional şi secundar.”

11 Uo. 398. §: „Consiliul superior administrativ va hotări, când este necesar ca pentru înlesnirea raporturilor dintre populaţia şi administraţia locală comunală să se folosească şi limba minorităţii.”

12  Vö. Jakabffy Elemér dr., Dobrescu nyelvrendeletéhez: MK. IX—1930., 273. skk., továbbá Hegedüs Nándor interpellációját a magyar nyelv használata ügyében, a kamara 1929. április 12-i ülésén, magyar szövegét közli a MK. VIII—1929., 357. skk.

13   Lege pentru, organizarea administraţiunii locale. Biblioteca Legilor uzuale adnotate, 34. szám. Bucureşti, 1929. Expunere de motive 174. skk.

14 1929. aug. 3-i törvény 77. §: „Sunt membri de drept cu vot deliberativ în consiliile urbane: ... b) Câte un reprezentant al şcoalei Statului din localitate, de învăţământ primar, secundar (gimnazii, şcoli normale, profesionale, medii) şi un reprezentant al şcoalelor secundare particulare cu drept de publicitate, cari aparţin grupului minorităţii celei mai numeroase din localitate, desemnaţi prin vot de membrii corpului din care fac parte.”

15 Uo.: ,,c) Câte un reprezentant al bisericilor naţionale şi un reprezentant al bisericii minoritare, cu cel mai mare număr de credincioşi din localitate, desemnaţi prin vot de membrii corpului din care fac parte.”

16 Uo. 198. §: „Sunt membri de drept cu vot deliberativ ... protoereii bisericilor naţionale, cari îşi au sediul în oraşul de reşedinţă al judeţului, precum şi cel mai înalt în grad dintre reprezentanţii Cultului Minoritar cu cel mai mare număr de credincioşi pe teritoriul judeţului.”

17 Ld. pl. a kolozsvári tartományi igazgatóság 5037/1930. sz. rendeletét: „Prefektus Úr, Tekintettel arra, hogy mindezideig nincs olyan törvényszöveg, amely a megyei tanácsok, megyei delegációk és községi tanácsok tanácskozásaiban megengedné a kisebbségi nyelvek használatát, következik, hogy a jövőben ezeknek a testületeknek tanácskozásai csak román nyelven tarthatók. Következéskép semmiféle indokolás mellett sem engedhető meg, hogy más, mint az állam hivatalos nyelvén nyilatkozatok hangozzanak el, a bizottsági tagok felvilágosítást kérjenek vagy adjanak, vagy az ülésekről jegyzőkönyvet vegyenek fel. Abban az esetben, ha a tagok közül egyesek nem vennék figyelembe az ön által ebben az irányban tett rendelkezéseket, a tanácstagok nyilatkozatai meg nem történteknek tekintendők és azok nem foglalhatók jegyzőkönyvbe. Cluj, 1930. április 7. Tartományi igazgató: Dr. Aurei Dobrescu.” A magyar szöveget közli: Dr. Jakabffy Elemér, Dobrescu nyelvrendeletéhez: MK. IX—1930., 274.

18 1929. aug. 3-i törvény 183. §: „Funcţionarii de carieră sunt obligaţi să cunoască limba română ...” Ld. még alább 185. skk.

19   Uo. 351. §: „Consiliile săteşti, comunale, municipale, judeţene şi ale asociaţilor judeţene nu pot fi dizolvate decât în următoarele trei cazuri: ... c) Când consiliul, ieşind din atribuţiunile sale, a luat hotărîri politice, în corp constituit, sau a făcut acte în contra siguranţei Statului ...” stb.

Uo. 356. §: „... Pentru judeţe şi municipii directorul ministerial local va numi o comisiune interimară, compusă din cinci membri, iar pentru celelalte comune, delegaţia judeţeană va numi o comisiune din trei membri, afară de oraşe de reşedinţă, în cari comisiunea va fi de cinci membri ...”

Uo. 357. §: „Puterile comisiunilor interimare sunt mărginite la actele de administraţiune ...” stb.

20   1936. márc. 27-i törvény 5. §: „Sunt alegători membrii comunei, care îndeplinesc următoarele condiţiuni ... Pentru alegerile administrative sunt de asemenea alegători şi femeile, care, pe lângă condiţiunile arătate la alineatul precedent, vor îndeplini şi una din următoarele condiţiuni: ... e) să facă sau să fi făcut parte din conducerea societăţilor române cu personalitate juridică având ca scop propagandă culturală sau asistenţă socială.”

21   Uo. 34. §: „La oraşele nereşedinţe membrii de drept sunt: a) Câte un membru al clerului celor două biserici naţionale, precum şi un membru al clerului bisericii minoritare cu cel mai mare  număr de credincioşi din comună ...” stb., stb. Azonos rendelkezést tartalmaz a vármegyei székhelyekre vonatkozóan a törvény 35. §-ának a) pontja.

22   Uo. 34. § b) pont: „câte un membru al învăţământului de Stat, secundar sau profesional şi primar din localitate.” Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a vármegyei székhelyekre vonatkozóan a törvény 35. §-ának b) pontja.

23   Uo. 75. §: „... Sunt membri de drept în consiliile judeţene cu vot consultativ ... câte un protoereu al bisericilor naţionale şi al bisericii minoritare cu cel mai mare număr de credincioşi, de preferinţă cei cu reşedinţă în capitala judeţului ...” stb.

24   Uo. 136. §: „Desbaterile în consiliile judeţene, municipiale şi ale oraşelor se fac în limba română. In comunele rurale, consilierii, care nu cunosc limba Statului vor folosi în discuţi uni limba lor, în acest caz însă primarul, care este obligat a cunoaşte limba română, va traduce, sau va pune să se traducă aceste cuvântări, ca astfel să fie înţelese de întreg consiliul şi inserate în procesul verbal al şedinţei.”

Uo. 167. §: „Consiliile pot fi disolvate numai în următoarele cazuri: ...f) Când s'au ţinut desbaterile contrar prevederilor art. 136.”

Uo. 168. §: „Disolvarea consiliilor se face pentru judeţe, municipii şi comune urbane prin decret regal, pe baza raportului motivat al Ministrului de Interne, iar pentru consiliile comunelor rurale prin deciziunea Ministerului de Interne, pe baza raportului motivat al prefectului respectiv.”

25   Uo. 136. § I. bek.

26 Uo. 184. §. Ld. bővebben 206. lap i) pont.

27 Uo. 137. §: „Consiliile disolvate se înlocuesc cu comisiuni interimare, prin deciziunea organului tutelar şi care vor funcţiona până la constituirea unui nou consiliu ales ...” Ld. továbbá az előbb idézett 167. §-t. A közigazgatási önkormányzat komolytalanságára mutat egyébként az 1938. jan. 6-i 5. sz. Hiv. Lapban megjelent 9. sz. királyi rendelet, amely feloszlatja a községek, városok, vármegyék és Bukarest főváros összes választott tanácsait.

28 1938-i alkotni. 79. §. Ld. 177. lap 3. sz. jegyz.

29   1938. aug. 14-i törvény 1. §: „Administraţia locală se exercită prin următoarele circumscripţii teritoriale: Comuna, plasa, judeţul, Ţinutul. Comuna şi Ţinutul sunt persoane juridice. Ele reprezintă interesele locale şi exercită în acelaşi timp şi atribuţiile de administraţie generală, conferite prin lege. Plasa şi judeţul sunt circumscripţiuni de control şi de desconcentrare ale administraţiei generale.”

A központi végrehajtó hatalom a törvény 63. §-ának e) pontja értelmében ügykörét minisztertanácsi határozat alapján a királyi helytartóra ruházhatja át. A vonatkozó minisztertanácsi határozatokat közli Legea administrativă din 14. August 1938. CLR. II. kiad. 145. skk.

30   Az új területi beosztás az országot tíz tartományra osztja, amelyek egy-egy folyó (Szamos, Maros, Temes, Olt, Prut, Dnyeszter, Alduna, Suceava) vagy hegység (Bucegi), illetve a tenger (Marea) nevét viselik.

Ebben a tartományi beosztásban a szinte teljesen magyar Háromszék vármegye és a jelentős magyar lakosságú Brassó vármegye Bucegi tartományhoz tartozik, amely, Bukarest székhellyel az ókirályság legtisztább románlakta területeit foglalja magában. A többi székely vármegyét, Csíkot, Udvarhelyt és Maros-Tordát Maros tartományba osztották be (a tartományi székhely Gyulafehérvár), Szeben, Fogaras, Torda-Aranyos, Kisküküllő, Nagyküküllő vármegyékkel együtt úgy, hogy a tartomány többsége román legyen. Ugyanígy hozták össze Bihar, Szilágy és Szatmár vármegyéket BeszterceNaszód, Szolnok-Doboka és Kolozs vármegyékkel Szamos tartományba. A tartományi székhely itt Kolozsvár.

A tartományi beosztás nemcsak a magyar kisebbségeket tünteti el, hanem ugyanezt teszi a többi kisebbséglakta vidékekkel is. A történelmi Dobrudzsát, amelyben nagyszámú bolgár és tatár kisebbség lakott, kettévágták; az egyik részéhez csatolták az ország egyik legközpontibb fekvésű és legrománabb vármegyéjét, Ialomiţa vármegyét, amely minden szempontból a Havasalföldhöz tartozik, a másik részéből pedig a régi Moldvának déli részével és az orosz, ukrán, zsidó és német lakosságú Besszarábia néhány déli vármegyéjével együtt az Alduna tartományt csinálták, Galacz székhellyel. A történelmi Moldva északi részét Besszarábia középső részével egyesítették és Iassy székhellyel külön tartományba osztották be. Besszarábia északi részéhez Bukovina románlakta területeit csatolták, míg a központi és délkeleti részei külön tartományt képeztek. A történelmi Erdélyt és keletmagyarországi részeket ilyen módon 4 tartományba, a történelmi Havasalföldet 3 tartományba, a történelmi Moldvát két tartományba, Besszarábiát 4 tartományba, Dobrudzsát és Bukovinát pedig 2—2 tartományba osztja szét ez az új közigazgatási beosztás, anélkül, hogy e beosztásnak a politikai célon kívül bármilyen más, pl. gazdasági, stb. megokolást tudna adni.

Hogy az ország közigazgatási beosztása, illetve ennek állandó módosítása tisztán politikai célt és nem a közigazgatás egyszerűsítését szolgálta, azt a román törvényhozás nyíltan be is vallja. Igy pl. az 1939. nov. 9-i 260. sz. Hiv. Lapban megjelent 3494/1939. sz. királyi rendelet, amely Prázsmár község egyik részét elválasztja Brassó vármegyétől és Háromszék vármegyéhez csatolja, indokolásában kifejti, hogy az átcsatolás célja az, hogy egy román falu előrehaladását segítse Háromszék vármegyében, ahol az ősi román lakosságnak annyi szüksége van a segítségre. Az átcsoportosítást — az indokolás szerint — a Károly herceg alapítványa által kiküldött szociográfiai kutatócsoport jelentése alapján rendelték el. („Chestiunea fiind supusă examinării excelenţei Sale D-lui Rezident Regal al Ţinutului Bucegi, excelenţa sa, prin adresa Nr. 1855 din 1939. avizează favorabil pentru satisfacerea intervenţiei făcută de Fundaţia Culturală Regală ,Principele Carol', întru cât prin această s'ar ajuta la ridicarea şi propăşirea unui sat românesc din judeţul Trei-Scaune, unde elementul băştinaş românesc are atâta nevoe de sprijin. 1939. nov. 9-i Mon. Of. 6456.)

Ez a közigazgatási beosztás tünteti fel egyébként a legnyiltabban a román államvezetés egyik alaptételét: a csatolt területeket bármilyen módon az ország egyéb területeivel együtt kell kezelni és a lakosság beolvasztását ezáltal kell elősegíteni.

31 1938. aug. 14-i törvény 5. § III. bek.: „Sunt municipii reşedinţele ţinuturilor şi oraşele care au populaţie de peste 50.000 locuitori, stabilite prin recensământul oficial şi declarate astfel prin lege.” A törvény 196. §-ának IV. bekezdése az erdélyi részekről csupán Arad, Brassó és Nagyvárad városokat ismeri el törvényhatósági jogú városoknak és így pl. a román többségű Gyulafehérvár — mint tartományi székhely — törvényhatósági jogú város lett, ellenben a régi történelmi jogon törvényhatósággal bíró, de magyar többségű Marosvásárhely, Szatmár stb. elveszítették ezt a minőségüket.

32   Uo. 25. §: „Sunt membri de drept în consiliul comunei rurale: a) Un reprezentant, cel mai vechiu al bisericii creştine-ortodoxe. Acolo unde majoritatea locuitorilor ar aparţine altui cult, va face parte din consiliu şi reprezentantul acestuia.”

A városok tanácsának jogszerinti tagjaira vonatkozólag szóhangzatilag azonos rendelkezéseket tartalmaz a törvény 26. §-ának b) pontja.

33   Uo. 25. § b. pont: ,,b) Cel mai vechiu diriginte al şcolii primare de Stat. In comunele unde sunt şi alte şcoli de Stat, membrul de drept este directorul şcolii de gradul cel mai înalt.”

34   Uo. 26. § a. pont: „Directorul cel mai vechiu al şcolii de gradul cel mai înalt din localitate.”

35 Uo. 41. §: „In comunele unde majoritatea populaţiei aparţine unei minorităţi etnice, primarul va fi numit din sânul ei. In aceste comune membrii consiliului pot să-şi exprime în consiliu punctul lor de vedere în limba maternă. In acest caz, cuvântarea lor va fi tradusă imediat în limba română.”

A törvénynek az 1939. nov. 18-i 268. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása (Regulamentul de aplicarea legii administrative) már nemcsak egyszerű, hanem abszolut többséget kíván meg, a községi bíró számára pedig kötelezően előírja a román nyelvtudást. A végrehajtási utasítás 41. §-a szerint: „In comunele unde majoritatea absolută a populaţiei aparţine unei minorităţi etnice, faţă de totalul populaţiei acelei comune, primarul va fi numit din sânul ei. Această dispoziţiune nu se aplică şi ajutorului de primar. Primarul trebue să cunoască limba română în scris şi verbal. In aceste comune membrii consiliului pot să-şi exprime punctul lor de vedere în limba maternă. In acest caz cuvântarea lor va fi tradusă imediat în limba română de preşedintele consiliului.”

A törvény hatályba lépését megelőzően az 1938. aug. 4-i 178. sz. Hiv. Lapban közzétett s a kisebbségi statutum egyik részét képező minisztertanácsi napló még a törvény hatálybalépte előtt bizonyos rendelkezéseket tartalmazott a kisebbségi nyelveknek a közigazgatásban való használatára, illetve a kisebbségeknek a helyi közigazgatás vezetésében való részvételére vonatkozóan.

a) Igy a min. tan. napló szerint a községi tanácsban bármelyik kisebbségi tanácstag a tanácskozásokban anyanyelvét használhatja, a jegyzőkönyv azonban ezekben az esetekben is románul veendő fel. (Min. tan. napló 13. §: „Orice membru minoritar din consiliile comunale se poate exprima în desbaterile acestor consilii, în limba sa maternă. Procesele verbale despre şedinţele acestor consilii se vor redacta în limba română.”)

Ez a rendelkezés a min. tan. napló közzétételekor hatályos közigazgatási törvénnyel ellentétes és mint ilyen azzal, mint érvényességi jogforrással szemben nem hatályos, mert a min. tan. napló — amint láttuk — nem képez jogforrást. (Ld. 56. skk.) Az 1938. aug. 14-i közig. törvény hatálybalépése után a min. tan. naplónak csak azok a rendelkezései hatályosak, amelyeket a törvény magában foglal, ennélfogva e tekintetben is teljesen felesleges volt a min. tan. napló. A helyzetet tehát továbbra is a törvény szabályozta, az előbb előadottaknak megfelelően.

b) A min. tan. napló egyéb alakban is módot ad a kisebbségeknek anyanyelvüknek a közigazgatásban való használatát illetően, és pedig akként, hogy azoknak a kisebbségieknek, akik az állam nyelvét még nem beszélik, megengedi, hogy a helyi községi előljáróságokhoz beadott kéréseiket anyanyelvükön írhassák. Ebben az esetben is azonban mellékelni kellett a kérést hiteles román fordításban. (Min. tan. napló 14. §: „Cetăţenii minoritari, care nu posedă încă limba Statului, pot înainta primăriilor locale cereri şi în limba maternă. In acest caz cererile vor fi întotdeauna întovărăşite de o traducere certificată în limba română.”) Igy tehát az anyanyelven való kérelmezésnek semmiféle gyakorlati értéke sincsen.

c) Végül nincsen jelentősége a min. tan. napló harmadik idevonatkozó intézkedésének sem, amely szerint azokban a községekben, amelyekben jelentős számú faji, nyelvi vagy vallási kisebbség lakik, a községi bíró vagy ennek helyettese a kisebbségiek közül nevezendő ki. (Min. tan. napló 17. §: „In comunele, în care locuesc o proporţie considerabilă de cetăţeni români, aparţinând minorităţilor etnice de limbă sau religie, primarul sau ajutorul de primar va fi numit dintre minoritari.”)

Rámutattam ugyanis arra, hogy az 1938-i alkotmányjog a nyelvi kisebbség fogalmát nem ismeri, a min. tan. naplóban tett megjelölés tehát nem is felel meg a tételes alkotmányjognak és már csak mint ilyen sem érvényes. (Ld. 71. lap 3. pont.) A min. tan. napló közzétételekor hatályos közig. törvény azonban semmiféle ilyen tárgyú rendelkezést nem tartalmaz, a min. tan. napló tehát ezzel szemben amúgy is hatálytalan. Az 1938. aug. 14-i közigazgatási törvény — amint láttuk — ilyen értelmű rendelkezést nem tartalmaz, ennélfogva a min. tan. napló rendelkezései teljesen feleslegesek.

36   1938. aug. 14-i törv. 57. §: „Rezidentul regal, în afară de condiţiile cerute de art. 67 din Constituţie, trebue să fie diplomat universitar sau ofiţer general şi să aibă vârstă de cel puţin 35 ani.” Az alkotmány 67. §-a szerint ugyanis miniszter csak az lehet, aki legalább három nemzedék óta román. Ld. még ehhez 71. lap 4. pont.

37   1938. aug. 14-i törvény 166. §-hoz mellékelt táblázat, I. rész, 5. pont h. alpont. Ld. még 207. lap k) pont.

38   Uo. 134—135. §.

39   Az 1939. március 15-i 63. sz. Hiv. Lapban megjelent s a közigazgatási táblák felállításáról szóló rendelettörvény (lege pentru organizarea Curţilor administrative) 1. §. Ez intézkedés alapján a jogkereső közönség a közigazgatási hatóságok minden törvénytelen intézkedése ellen csupán a tartományi székhelyeken (Háromszék pl. Bukarestben, de Csík már Gyulafehérváron) fordulhatott jogorvoslatért.

40 1866-i alkotmány 10. §: „... Toţi românii sunt egali înaintea legii şi datori a contribui fără deosebire la dările şi sarcinile publice. Ei singuri sunt admisibili în funcţiunile publice, civile sau militare ...”

41 1923-i alkotmány 8. §: „... Toţi Românii, fără deosebire de origine etnică, de limbă sau de religie, sunt egali înaintea legii şi datori a contribui fără osebire la dările şi sarcinile publice. Numai ei sunt admisibili în funcţiunile şi demnităţile publice, civile şi militare.”

42 1938-i alkotm. 27. §: „Numai cetăţenii români sunt admisibili în funcţiunile şi demnităţile publice, civile şi militare, ţinându-se seamă de caracterul majoritar şi creator de Stat al Naţiunii române ...” stb.

43 1938-i alkotm. 67. §: „Nu poate fi Ministru decât cel care este Român de cel puţin trei generaţii. Se exceptează acei, care au fost Miniştri până acum.”

A „román” szó itt nem román állampolgárt, hanem fajilag románt jelent. Ez nyilvánvaló abból, hogy Románia lakosainak nagyrésze olyanokból állott, akiket csupán a világháborút követő békekötések kapcsán csatoltak Romániához, ezek tehát nem is lehettek három nemzedéken keresztül román állampolgárok, így tehát abban az esetben, ha a jelen szakaszban foglalt „román” szónak román állampolgár értelmezést adnánk, akkor mindezek ki volnának zárva a legmagasabb állami hivatalból. Hogy a gyakorlat is ezalatt fajilag román és nem román állampolgárt értett, az nyilvánvaló abból, hogy az 1938-i alkotmány hatálya alatt sok miniszter volt erdélyi stb., tehát a Romániához csatolt területről származó, — így pl. elsősorban az alkotmány hatálybalépése alatti miniszterelnök, Miron Cristea — tehát aki nem is lehetett három nemzedéken keresztül román állampolgár.

44 1938-i alkotm. 38. §. Ezt a rendelkezést a közönséges törvényhozás is átveszi egyéb magasrangú közhivatalnokok tekintetében. Igy pl. az 1938. aug. 14-i 187. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény 57. §.

45   1923. jún. 19-i törvény 5. §. A közönséges törvényhozás ezen az általános érvényű rendelkezésen felül több ízben tartalmaz hasonló rendelkezést, így pl. az 1933. április 28-i 97. sz. Hiv. Lapban megjelent s a vasúti alkalmazottak jogállásáról szóló törvény (lege pentru Statutul personalului CFR) 8. §-a, az 1933. május 9-i 105. sz. Hiv. Lapban megjelent s a kincstári ügyvédek szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea Corpului de advocaţi publici) 13. §-a, stb., stb.

46   1923. nov. 3-i végreh. ut. 31. §: „Funcţionarul este obligat a cunoaşte limba oficială a Statului. Funcţionarii, cari se găsesc în serviciu la data publicării regulamentului, vor fi supuşi în cursul anului 1924, pe baza unor dispoziţiuni ministeriale, la un examen de cunoaşterea limbii oficiale. Acei, cari vor reuşi la examen, vor fi menţinuţi în funcţiune, iar acei, cari nu au reuşit, vor fi îndepărtaţi ...” stb.

47   Semmítőszék III. tanácsának 1936. nov. 30-án hozott 2234. sz. határozata, Pand. Rom. XVII—1938, III. 10.: „Indepărtarea din serviciu pentru necunoaşterea limbii române nu poate fi caracterizată ca o pedeapsă disciplinară, ... deoarece obligaţiunea cunoaşterei limbii oficiale constituie o condiţiune esenţială pentru ocuparea în mod permanent unui serviciu public ... Constatarea cunoaşterei sau nu a limbii române este dată de lege în atribuţiunea unei anumite comisiuni, şi nu a Curţii de Apel, care dacă şi-ar fi însuşit această atribuţiune, ar fi săvârşit o imixtiune ...” stb. Ugyanígy a Semmítőszék II. tanácsának 1938. jún. 15-én hozott 1368. sz. határozata, Pand. Rom. XVIII—1939., III. 83., stb., stb.

A bíróságok a román nyelv nemtudását néha csak következtetések alapján, így pl. közjegyzőnek a kitűzött nyelvvizsgán való meg nem jelenéséből állapították meg. Igy pl. a marosvásárhelyi Itélőtábla 437/1936. sz. ítélete, dr. Kovácsy Albert c/a igazságügyminisztérium perben.

48 Semmítőszék III. tanácsának 1935. okt. 4-én hozott 1605. sz. határozata, Pand. Rom. XV—1936. III. 50.: „Cunoaşterea limbii Statului trebue dovedită orişicând, şi nu numai într'un an oarecare”, a Semmítőszék III. tanácsának 1935. jan. 21-i 88. sz. határozata, Pand. Rom. XIV—1935., III. 162.: „...recurentul chiar dacă ar fi reuşit la examenul din anul 1924, şi în acest caz trebue să facă dovadă că ştie limba statului şi în anii următori ...” stb., stb.

49 Pl. A Semmítőszék III. tanácsának 1937. dec. 1-i 2373. sz. határozata, közli Pand. Rom. XVII—1938., III. 89.: „... Intrucât în faţa legii tot cetăţenii români sunt egali, urmează, ca funcţionarii Statului indiferent de origine, trebue să cunoască limba Statului, tot de aici urmează, că şi elementele de origine etnică română, angajate în serviciul Statului român prin alipirea teritoriilor desrobite, trebue să facă dovadă oricând, că cunosc limba română ...” Ugyanígy Semmítöszék IV. tanácsának 1939. nov. 6-i 636. sz. határozata, Pand. Rom. XIX—1940., III. 42. Ez utóbbi esetben az első fokon eljárt nagyváradi ítélőtábla kimondotta, hogy a fajilag román eredetű személyek nyelvvizsgára nem kényszeríthetők, a Semmítöszék ezt a megállapítást azonban törvénysértőnek minősítette.

50 Ld. alább 189. lap II.

51   1940. jan. 26-i törvény 3. §: „Pentru a putea fi numit, candidatul va trebui să îndeplinească toate condiţiunile cerute de legile şi regulamentele... şi să facă parte din „Frontul Renaşterei Naţionale.” A NUF szervezetére vonatkozóan ld. 37. lap 86. sz. jegyz.

52   1940. jún. 8-i törvény 200. §.

53   Uo. 3. §: Pentru a fi numit în funcţiune, candidatul trebue să îndeplinească următoarele condiţii: ... g) să facă parte din Frontul Renaşterii Naţionale, cu excepţia membrilor ordinului judecătoresc şi militarilor.”

54   1940. jún. 22-i rendelettörvény 2. §: „Nu poate fi funcţionar public cine nu este membru în Partidul Naţiunii. Cei ce nu vor cere înscrierea până cel mai târziu la data de 1 August 1940, precum şi cei ce cerând înscrierea nu vor fi admişi, sunt revocaţi de plin drept pe această dată. Aceasta dispoziţiune nu se aplică militarilor în activitate.

55   1929. aug. 3-i törvény 183. § ut. bek.: „Funcţionarii de carieră sunt obligaţi să cunoască limba română.”

A közigazgatásban alkalmazott hivatalnokok nemzetiségi arányszámaira vonatkozóan adatokat közöl pl. az In serviciul Patriei, 19331937. Dare de seamă asupra realizărilor înfăptuite în Satu-Mare. Satu-Mare é. n. c. félhivatalos kiadvány. Eszerint Szatmár vármegyében 1919-ben 27% román és 73% kisebbségi tisztviselő volt vármegyei alkalmazásban, 1937-ben pedig 84.29% román és 15.71% kisebbségi (i. m. 106.). A községi jegyzőkre vonatkozóan: 1918-ban 6% román, 94% kisebbségi, 1937-ben 100% román (i. m. 107.). Nb. A vármegye nemzetiségi megoszlása az 1930. évi hivatalos adatok szerint: román 60.5%, magyar 25.5%, zsidó 8.1%, német 3.2%, stb. Anuarul Statistic 1937—38., 60. skk. A közigazgatási tisztviselők nemzetiségi arányára vonatkozóan adatokat közöl Kovács Árpád dr., A megyei közigazgatási tisztviselők nemzetiségi megoszlása Erdélyben az 1936. év végén. MK. XVI—1937., 326. skk.

56 1938. aug. 14-i törvény 57. §: „Rezidentul regal, în afară de condiţiile cerute de art. 67 din Constituţie, trebue să fie diplomat universitar, sau ofiţer general şi să aibă vârsta de cel puţin 35 ani.”

E törvényszakasz alkalmazása is azt bizonyítja, hogy az alkotmány 67. §-a fajilag románt és nem román állampolgárt jelent. Az 1938. aug. 14-i törvény alapján kinevezett tartományi helytartók közül ugyanis Tătaru Coriolan, Marta Alexandru és Papp Danilă köztudomásúlag mindannyian előzőleg magyar állampolgárok voltak s csak Erdélynek Romániához való csatolásával szereztek román állampolgárságot.

57   1924. júl. 26-i törvény 113. §: „... Pe lângă titlul de capacitate, candidaţii şi candidatele trebuie să mai îndeplinească şi următoarele condiţiuni ... e) Să ştie româneşte ...”

58   Uo. 156. §: „Invăţătorii de altă limbă, cari funcţionează la şcoalele de Stat, vor fi întruniţi la cursuri pentru învăţarea limbii române, a istoriei şi a geografiei României, a instrucţiei civice şi a practicei pedagogice ... Candidaţii vor fi obligaţi a da la terminarea cursurilor, un examen suplimentar de capacitate pentru aceste materii ...”

59   Uo. 228. §: „Invăţătorii minoritari dela şcoalele Statului, cari au reuşit în anul 1923 la examenul de limba română, nu vor mai trece alt examen. Dacă însă la inspecţiunile ce li se vor face, se va constata, că ei n'au cunoştinţe suficiente pentru predarea limbii române, a istoriei Românilor, a geografiei României, şi a instrucţiei civice în limba română, ei vor fi trimişi la cursurile şi examenele prevăzute la art. 156. §.”

A vonatkozó bírói gyakorlatból elvi jelentőségű a csernovitzi ítélőtábla II. tanácsának 1935. március 30-i 94. sz. határozata (közli Statutul funcţionarilor publici, CLR. 14. szám, Bucureşti, IV. kiad. 15. 7. sz. jogeset), továbbá a marosvásárhelyi ítélőtábla 1527/1937. sz. ítélete (Horváth Lajos c/a közoktatásügyi minisztérium) stb., stb.

60 1939. május 27-i törv. 134. §: „... Pe lângă aceste condiţiuni, candidatul mai trebuie să îndeplinească următoarele condiţiuni: ... e) Să cunoască limba română.”

61 1928. május 15-i törvény 36. §: „Pentru ca cineva să fie numit profesor sau maestru, trebue să îndeplinească următoarele condiţiuni: ... g) Să cunoască bine limba românească.”

62  1939. nov. 4-i törvény 68. §: „Pentru ca cineva să fie numit profesor secundar trebue să îndeplinească următoarele condiţiuni: ... h) Să cunoască bine limba românească.”

63  1928. május 15-i törvény 132. §: „Actualii membrii ai corpului didactic ai şcoalelor secundare de Stat, cari nu cunosc bine limba română, sunt oblinaţi a depune în termen de doi ani, un examen de limba română, iar cei cari predau istoria Românilor, geografia României, şi instrucţiunea civică, sunt obligaţi a da în acelaş timp şi examen de aceste materii în româneşte.”

„Cei cari nu vor reuşi la aceste examene vor fi depărtaţi din învăţământ.”

„Membrii corpului didactic din învăţământul secundar, cari deşi au reuşit la examenul de limba română, se vor constata la inspecţiuni, că nu posedă deajuns aceasta limbă, vor fi obligaţi a trece din nou acest examen în timp de doi ani, după care termen, în caz de nereuşită, sau neprezentare la examen, vor fi îndepărtaţi din învăţământ.”

64 Fontos rendelkezéseket tartalmaznak az 1928. május 15-i törvénynek az ú. n. képesítési államvizsgára (capacitate) vonatkozó intézkedései (38—42. §), amelyek szerint rendes tanár csak az lehet, aki ezt a vizsgát — amelyet évenként egyszer az ország egyik egyetemén tartanak — sikerrel letette. A vizsgarendszerre vonatkozó intézkedéseket lényegileg továbbra is fenntartották az 1939. noy. 4-i rendelettörvény 70. és köv. §§-ai. A kisebbségi nemzetiségű állami tanerők számáról érdekes adatokat közöl Bratu. A közölt grafikon szerint Erdélyben a középfokú állami oktatásban az 1920/21. iskolai évben kb. 160 magyar, 50 német és 720 román nemzetiségű tanár volt, az 1928/29. iskolai évben pedig kb. 100 magyar, 70 német és 1250 román nemzetiségű tanár. Ld. Bratu, Ioan, învăţământul secundar în Ardeal, Ardealul, Banatul, Crişana, stb. II. 1020.

65 1938. jan. 29-i rendelettörvény II. szakasz: „La art. 36 al aceleaşi legi (t. i. az 1928. máj. 15-i középisk. törv., szerz. megj.) se adaugă un alineat final în cuprinsul următor: ,,i) La examenele de capacitate pentru limba şi literatura română şi la istorie nu pot fi înscrişi decât candidaţii de origine etnică românească. A kisebbségi tanároknak tehát ezekből a tárgyakból a törvény értelmében nem volt lehetőségük arra, hogy a véglegesítéshez szükséges képesítést megszerezhessék. A rendelettörvény egyébként csak a fennállott tényleges helyzetet szögezi le, mert pl. az 1938. aug. 26-i 197. sz. Hiv. Lapban közzétett (4134. skk.) képesítő vizsgai eredmények szerint a román nyelvből képesítést szerzett 196 jelölt (66 tanár+130 tanárnő) között egyetlen kisebbségi volt.

66   1936. ápr. 16-i törvény 74. §: „Pentru ca cineva să fie numit profesor în învăţământul industrial, trebue să îndeplinească următoarele condiţiuni: ... f) Să cunoască limba română.”

67   1938. jan. 8-i királyi rendelet: „... f) Cursurile de limba şi literatură română, de istorie şi geografie şi de noţiuni de drept să fie predate în limba română şi numai de profesori români şi recunoscuţi de minister, ca fiind bine calificaţi pentru predarea acestor materii.”

68   1933. ápr. 22-i törvény 8. §: „Pentru a fi admis în serviciul căilor ferate, candidatul trebue să îndeplinească următoarele condiţiuni: ... să cunoască limba română ...” stb. A vonatkozó joggyakorlatból: a Semmitőszék II. tanácsának 1936. ápr. 26-i 694. sz., 1935. jan. 14-i 48. sz., 1935. március 18-i 522. sz., 1935. jan. 21-i 88. sz. stb. stb. határozatai. A vasútnál alkalmazott munkásokra vonatkozóan a Semmitőszék III. tanácsának 1936. nov. 9-i 1844. sz. határozata stb. stb., közli Lege pentru Statutul funcţionarilor publici, CLR. 90. szám, II. kiad., 9. skk., 3. sk. jogesetek.

69   1938. jún. 25-i törvény 8. §: „Pentru a fi admis în serviciul administraţiei P. T. T., candidatul trebue să îndeplinească următoarele condiţiuni: a) Să fie cetăţean român, de preferinţă de origine etnică română, b) Să cunoască bine limba română atât în vorbire, cât şi în scris ...” stb.

A kisebbségi eredetű postai segédszemélyzet elbocsátására a postavezérigazgatóság már korábban intézkedett s azt legkésőbb 1935. ápr. 30-ig állásából elbocsátani rendelte. Ilyen értelmű rendeletet adott ki pl. a temesvári kerületi postaigazgatóság 1934. dec. 10-én 38.865/1934. sz. alatt: „Urmare ord. nostru telegr. No. 56.845/1934. din 26. Noemvrie a. c. şi în conformitate cu Ordinul dir. spec. PTT. No. 22.854/1934. puneţi în vedere încă azi telegrafic tuturor oficiilor autorizate din acel judeţ următoarele:

In conformitate cu Ord. No. 1080/1934. al Ministerului Lucrărilor Publice şi al Comunicaţiilor, dispoziţiunile ordinului nostru No. 236.824/1934. din 24. II. a. c., cu privire la înlocuirea personalului auxiliar de origine etnică streină dela oficiile autorizate, se vor pune în aplicare numai cu începere dela 1 Aprilie 1935. Vă rugăm a dispune şi a pune în vedere şefilor români, ca şi celor minoritari, menţinându-i în serviciu pe baza diferitelor dispoziţiuni să supraveghieze deaproape activitatea personalului auxiliar minoritar menţinut temporar în serviciu, a se îngriji că cel mai târziu până la 30 Aprilie 1935 să-şi angajeze personalul auxiliar, de care e nevoie din elementul românesc, urmând că la această dată absolut toţi minoritarii auxiliari să fie eliberaţi din serviciu, deci expeditorii, practicanţii, ajutorii şi distribuitorii. Timişoara. Director Regional Golumbovici ss.”

Ugyanilyen értelmű körrendeletet adott ki az összes engedélyezett postahivataloknak a csíkszeredai postahivatal.

70 1938. márc. 16-i törvény 1. §: „Notarii publici, care nu cunosc bine limba oficială a Statului, în grai şi în scris, vor fi înlocuiţi de Ministerul justiţiei, în urma constatării făcută de către un delegat al acestuia.” A törvény ugyan számbelileg már kevés közjegyzőt érdekelt, mert az erdélyi közjegyzői kamarában 1937-ben 165 közjegyző közül 155 (94%) román, 4 (2.4%) magyar, 4 (2.4%) német és 2 (1.2%) más nemzetiségű volt. (A Calendarul Justiţiei pe anul 1937, Cluj c. munka alapján közli Kovács Árpád dr., Etnikai aránytalanság a közjegyzői kamarákban: MK. XVI—1937. 158—159.)

71 A kisebbségi főkormánybiztosságról szóló törvény végrehajtási utasítása, 3. § 3. pont, e. alpont: „In fine, cetăţenii români minoritari îşi pot exercita diferitele profesiuni în aceleaşi condiţiuni, ca şi ceilalţi cetăţeni ai ţării, putând deasemenea fi admişi în serviciile publice, funcţiuni, etc. (Art. 27 din Constituţie)”, továbbá az 1938. aug. 1-i min. tan. napló 23. §: „Cetăţenii români, aparţinând minorităţilor istorice, vor putea fi reprezentaţi în ţinuturile respective în: a) Camerele de comerţ şi industrie, b) Camerele agricole şi c) Camerele de muncă.”

72 Annak bizonyítására, hogy a román államvezetés milyen gondosan hajtotta végre az alkotmánynak a román elem elsőbbségéről szóló rendelkezését, illetve, hogy a kisebbségi statutum hatálybalépte ezt az irányzatot mennyire nem változtatta meg, átlapozva a Hivatalos Lap egyetlen évfolyamát, a következő adatokat találjuk:

1.  Az állami elemi oktatással kapcsolatban:

Az 1938. január 17-i 13. sz. Hiv. Lapban megjelent 216.848/1937. sz. miniszteri rendelettel véglegesített 156 állami tanító, az 1938. február 14-i 36. sz. Hiv. Lapban megjelent 19.546/1938. sz. miniszteri rendelettel véglegesített 129 állami tanító (Bihar, Szilágy és Szatmár vármegyék), az 1938. okt. 13-i 238. sz. Hiv. Lapban megjelent 163.746/1938. sz. miniszteri rendelettel kinevezett és véglegesített 1230 állami tanító, az 1938. okt. 27-i 248. sz. Hiv. Lapban megjelent 3627/1938. sz. miniszteri rendelettel kinevezett 136 állami tanító, az 1938. okt. 27-i 254. sz. Hiv. Lapban megjelent 3627/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 134, továbbá ugyanebben a Hiv. Lapban megjelent 3636/1938. sz. min rendelettel kinevezett 181 állami tanító, az 1938. nov. 5-i 257. sz. Hiv. Lapban a 3644/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 181, az ugyanitt megjelent 3647/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 150 állami tanító, végül az ugyanitt megjelent 3633/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 153 állami tanító, az 1938. nov. 6-i 258. sz. Hiv. Lapban megjelent 3628/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 178 állami tanító, az 1938. nov. 7-i 259. sz. Hiv. Lapban megjelent 3631/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 150 állami tanító, az 1938. nov. 8-i 260. sz. Hiv. Lapban megjelent 3656/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 120 állami tanító, az ugyanitt megjelent 3643/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 369 állami tanító, a 3646/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 166 állami tanító, az 1938. nov. 11-i 263. sz. Hiv. Lapban megjelent 3657/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 131 állami tanító, az 1938. nov. 15-i 266. sz. Hiv. Lapban megjelent 3634/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 217 állami tanító, az 1938. nov. 16-i 267. sz. Hiv. Lapban megjelent 3642/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 271 állami tanító, az 1938. nov. 17-i 268. sz. Hiv. Lapban megjelent 3864/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 122 állami tanító között egyetlen magyar nevű tanító sincsen, míg az 1938. nov. 7-i 259. sz. Hiv. Lapban megjelent 3655/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 166 állami tanító között két magyar nevű, az 1938. november 8-i 260. sz. Hiv. Lapban megjelent 3632/1938. sz. min. rendelettel Háromszék, Csík és Udvarhely vármegyék területére kinevezett 189 állami tanító között 17 magyar nevű tanító van. Ilyenformán tehát az 1938. évben kinevezett kb. 5600 állami tanító között mindössze 19 magyar nevű tanító szerepel.

2.  A középiskolai tanárokra vonatkozóan:

Az 1938. aug. 26-án megjelent 197. sz. Hiv. Lap közli a tanári képesítő vizsgát (capacitate) sikerrel letett tanárok névsorát. A kb. 1800 tanár között 20—25 magyar nevű van. Az 1938. szeptember 6-i 206. sz. Hiv. Lapban megjelent 151.828/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 436 állami középiskolai tanár között 4 magyar nevű tanár van.

3.  A szakoktatás terén:                                                                       

Az 1938. szeptember 24-i 243. sz. Hiv. Lapban megjelent s az ipari középfokú oktatás mestervizsgáját sikerrel letett összesen 390 jelölt között egyetlen magyar nevű sincsen. Az 1938. október 24-i 247. sz. Hiv. Lapban megjelent miniszteri rendelettel az ipari szakoktatáshoz kinevezett 94 mester között egyetlen magyar nevű van.

4.   A postatisztviselőkkel  kapcsolatban:

Az 1938. aug. 19-i 191. sz. Hiv. Lapban megjelent 70.107/1938. sz. min. rendelettel a postánál véglegesitett (inkadrált) 213 tisztviselő, az 1938. aug. 22-i 193. sz. Hiv. Lapban megjelent 70.953/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 138 tisztviselő között egyetlen magyar nevű sincsen. Nincs egyetlen magyar nevű postatisztviselő sem az 1938. aug. 19-i 191. sz. Hiv. Lapban közzétett 70.114/1938. sz. rendelet szerint központi beosztásban levő tisztviselők között.

5.  A szakmai testületekkel kapcsolatban:

Az 1938. január 12-i 9. sz. Hiv. Lapban megjelent 297.289/1937. sz. min. rendelettel a mérnöki testületbén előlépett 215 mérnök között egyetlen magyar nevű sincsen, az 1938. március 12-i 59. sz. Hiv. Lapban megjelent 119.292/1938. sz. miniszteri rendelettel a kereskedelmi és iparkamarák választmányai helyett kinevezett időközi bizottságok tagjai között a gyulafehérvári és dévai kamaráknál egyetlen magyar nevű sincs, Temesváron és Szatmáron 1—1 magyar nevű van. Az 1938. március 25-i 70. sz. Hiv. Lapban megjelent 127.942/1938. sz. miniszteri rendelettel  a betegsegélyzőpénztári választmányok helyett kinevezett időközi bizottságok tagjai között (Arad, Gyulafehérvár, Brassó, Kolozsvár, Déva, Lugos, Nagyvárad, Petrozsény, Resica, Szatmár, Nagyszeben, Segesvár, Marosvásárhely) egyetlen erdélyi kerületi betegsegélyzőpénztárnál sincsen magyar nevű bizottsági tag, míg az 1938. aug. 25-i 194. sz. Hiv. Lapban megjelent 55.486/1938. sz. min. rendelettel az ugyanide újonnan kinevezett bizottságok közül csupán a marosvásárhelyi és temesvári, bizottságban van egy-egy magyar nevű tag. Az 1938. április 13-i 86. sz. Hiv. Lapban megjelent 86.190/1938. sz. min. rendelettel a vármegyei mezőgazdasági kamarák választmányai helyébe kinevezett időközi bizottságok „közül a tordai kamarába 6 közül 1 magyart, az udvarhelymegyei kamarába 7 közül 2 magyart neveztek ki. Az 1938. február 12-i 55. sz. Hiv. Lapban megjelent miniszteri rendeletekkel a vármegyei mezőgazdasági kamarák feloszlatott választmányai helyébe kinevezett időközi bizottságok tagjai közül Szilágy vármegye kamarájának 20 tagja között nincs magyar nevű (24.780/1938. sz. min. rend.), Kisküküllő vármegye kamarájának 18 tagja között nincs magyar nevű (24.709/1938. sz. min. rendelet), Bihar vármegye kamarájának 19 tagja között nincs magyar nevű (24.710/1938. sz. min. rendelet), Háromszék vármegye kamarájának 10 tagja között 5 román és 5 magyar nevű volt. (24.947/1938. sz. min. rend.)

72a 1938. aug. 1-i min. tan. napló 21. §: „Funcţionarii minoritari, membrii corpului didactic secundar şi primar, funcţionând la şcolile de Stat, vor avea dreptul, ca şi funcţionarii români, la carnetul de liberă circulaţie pe CFR., cu reducere de 50 la sută!” Ez a rendelkezés nyilván mutatja, hogy a kisebbségi tisztviselők még a vasúti díjkedvezmény kérdésében is más jogi helyzetben voltak, mint az állam román tisztviselői.

73 1925. ápr. 15-i törvény 1. §. A későbbi törvényhozás egész sor más intézmény alkalmazottait vette fel a nyugdíjpénztár tagjai közé (így pl. az 1929. febr. 7-i 30. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény az állami monopolüzemek alkalmazottait, az 1935. április 6-i 82. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény a központi szövetkezeti bank tisztviselőit, az 1937. ápr. 1-i 76. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelet a szociális testvéreket, az 1938. május 23-i 116. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény a legfelsőbb banktanács tisztviselőit, az 1938. július 16-i 161. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény a külügyminiszérium fordítóit stb., stb. ld. bővebben Cod. pens. publ. 4. skk.), a kisebbségi közületek alkalmazottai azonban mindvégig kívül maradtak, illetve csupán a főhatalmat előzőleg gyakorló állam szolgálatában eltöltött idő vagy a román államtól pl. fizetéskiegészítés címén kapott összegek után kaptak — amenynyiben a vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelték — nyugdíjat.

74  A Semmítőszék III. tanácsának 265/1930. sz. határozat, közli Cod. pens. publ. 22.

75  A Semmítőszék II. tanácsának 9/1930. sz. határozata, közli Legea generală de pensiuni CLR. 35. szám. IV. kiad. 4., 4. sz. jogeset, továbbá Cod. Pens. Publ. 46.

76  Az 1921. július 30-i 93. sz. Hiv. Lapban megjelent s a vasúti munkapénztár szervezéséről szóló törvény (lege pentru organizarea Casei Muncii CFR) által létesített pénztár. A bírói gyakorlat szerint azok, akiknek fizetéséből a vasúti munkapénztár javára eszközöltek levonásokat, csak a vasúti munkapénztártól kaphat nyugellátást. Igy pl. a Semmítőszék III. tanácsának 835/1933. sz. határozata, közli Cod. pens. publ. 11., 1. sz. jogeset.

77  1925. ápr. 15-i törvény 67. §: „Pierd dreptul la pensiune, fie că sunt, sau nu înscrişi: a) Cei, cari pierd calitatea de român ...” stb. Az állampolgári minőségre vonatkozóan ld. 76. skk.

78  Uo. 95. §. E § alapján kimondotta a bírói gyakorlat, hogy: „Funcţionarii civili şi militari din Ardeal, cari au funcţionat numai în serviciul Statului austro-ungar nu şi la Statul român, nu au drept la pensie.” Ld. a Semmítőszék III. tanácsának 771/1928., 822/1928. stb. határozatait, közli Cod. pens. publ. 133., 1. sz. jogeset.

79 Az 1937. március 30-i 74. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény [lege pentru încadrarea funcţionarilor eclesiastici (clerici şi civili) ai Mitropoliei Ortodoxe Române a Ardealului, Banatului, Crişanei şi Maramureşului şi ai Mitropoliei Române Unite din Alba-Iulia şi Făgăraş în legea generală de pensiuni.] Ennek végrehajtását az 1938. szept. 5-i 205. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény részletezi.

80 A vonatkozó nagyon bő törvényhozási anyagból példakép felhozható intézkedések: Az 1937. április 15-i 88. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru extinderea efectelor art. 98 din legea generală de pensiuni, asupra învăţătorilor confesionali români din Transilvania) és az erdélyi román felekezeti tanítóknak a nyugdíjpénztárba való felvételét lehetővé tevő törvény, ugyanígy az 1937. ápr. 29-i 100. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru beneficierea de legea generală de pensiuni de către funcţionarii eclesiastici, clerici şi civili ai mitropoliei Bucovinei şi ai fondului bisericesc ortodox român al Bucovinei). A Romániához csatolt erdélyi és keleti részeken lakó s a román felekezetek által fenntartott intézmények alkalmazottainak nyugdíjaira vonatkozólag ld. még Cod. pens. 345. skk. Az 1933. április 28-i 97. sz. Hiv. Lapban megjelent s a volt erdélyi, bánsági, bukovinai, besszarábiai és macedon rokkant önkénteseknek, ezek özvegyeinek és árváinak nyugellátásáról szóló törvény (lege pentru regularea drepturilor la pensie a invalizilor foşti voluntari ardeleni, bănăţeni, bucovineni, basarabeni, macedoneni şi a văduvelor şi orfanilor urmaşi de foşti voluntari) külön nyugellátást biztosít a világháborúban önként résztvett román rokkantaknak.

81   1925. ápr. 15-i törvény 105. §: „Dispoziţiile speciale pentru teritoriile liberate sunt aplicabile numai pensionarilor, cari au depus jurământul de credinţă a Statului Român în termenele acordate, locuesc în ţară şi sunt buni cetăţeni ai Statului.”

82   1929. aug. 20-i törvény 8. §. E törvényt nevezték el egyik értelmi szerzője s a nyugdíjpénztár akkori elnöke után Boila-törvénynek.