nyomtat

megoszt

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában
NAGY LAJOS
a kisebbségek jogai mindenéletmegnyilvánulasban korlátozva vol-

j) A kisebbségek szabad névhasználata

Az alkotmánytörvényben lefektetett jogegyenlőség elvét a közönséges törvény a kisebbségek névhasználatának terén is félretette és a kisebbségeket saját neveinek használatában korlátozta.

1. Az 1936. április 8-i 83. sz. Hiv. Lapban meg jelent névtörvény (lege a numelui) a névváltoztatásnak egy rendes és egy rendkívüli eljárását szabályozza.

Névváltoztatást kérhet a törvény szerint az a román nevű, akinek neve közmegvetést kelt, akár valamely bűncselekmény elkövetése, akár pedig nevetséges vagy erkölcstelen kifejezéshez való hasonlatossága miatt. Ugyancsak rendes úton kérheti a névváltoztatást a fajilag román anya gyermeke, a fajilag román nő férje, az idegen hangzású név viselője és román állampolgárságot szerzett személy, ez utóbbi asszimilálódásának kifejezésre juttatása végett.1

A törvényben előírt esetek között csupán az idegen hangzású név viselőjére vonatkozóan történik rendelkezés, amely hasonlóképen idegen hangzású névre változtathatja meg a nevét. Más esetekben nincs ugyan kifejezetten előírva a törvény szerint az, hogy csupán román nevet lehet felvenni, az előbb felsorolt esetek azonban mind olyan lehetőségekre vonatkoznak csupán, amikor a névváltoztatás román hangzású névre történik. Ki van tehát zárva ennélfogva annak törvényi lehetősége, hogy a román hangzású nevű, pl. magyar nemzetiségű állampolgár a nevét magyaros hangzásúvá változtassa át, még abban az esetben is, ha az illető magát magyarnak vallotta.

Ilyen módon a névváltoztatás csupán a román faj előnyeit szolgálhatta. Ennek annyival nagyobb volt a jelentősége, mert a bírói gyakorlat szerint a név a legtöbbször a faji eredet biztos ismérvét jelenti.2

Rendkívüli eljárást ír elő a törvény azok számára, akik „eredetileg román, neveiket elveszítették”.3 Míg a rendes eljárás meglehetősen hosszas és költséges volt,4 addig emezek számára a törvény egészen rövid és bélyegmentes eljárást biztosít.5 Ez a rendelkezés is kizárólag a román faj előnyeit szolgálta és a románsághoz való  — legtöbbször erőszakos úton történt  — asszimilációnak tág teret enged, a román eredet bizonyítására ugyanis valamely felmenő ős román mivoltát kellett csupán igazolni. A zsidók névváltoztatási jogát az 1940. aug. 9-i 183. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény külön korlátozza.6

2. Az 1928. február 25-i 44. sz. Hiv. Lapban megjelent anyakönyvvezetési törvény (lege pentru actele de stare civilă) szerint nem lehet keresztnévnek bejelenteni családnevet vagy olyan nevet, amely politikailag tüntetésnek tűnhetik fel.7 Ez az intézkedés kizárólag a kisebbségek ellen irányult és ezen az alapon a helyi közigazgatási hatóságok nagyon sokszor megtagadták a kizárólag magyar jellegű és idegenre le nem fordítható keresztnév (pl. Csaba, Ildikó stb.) bejegyzését azzal az indokolással, hogy az politikai tüntetést képez és mint ilyen, meg nem engedhető.

3. A kisebbségi statutum a névhasználatra vonatkozóan is rendelkezést tartalmaz, amely szerint a családnév mindig eredeti alakjában irandó.8

E rendelkezés jogforrást nem képez, be nem tartásának semmiféle szankciója nincsen és így ez is besorolható a minisztertanácsi napló ama rendelkezései közé, amelyek csupán a fennálló helyzetre jellemzőek, de a kisebbségek előző jogi helyzetén nem változtatnak.



1    1936. ápr. 8-i törvény 10. §: „Orice persoană majoră care poartă un nume de familie românesc ce ar atrage oprobiul public, fie datorită unei condamnaţiuni penale suferită de ea, sau de o persoană din familie sau cu nume identic, fie datorită asemănării cu expresiuni imorale sau ridicole, poate cere schimbarea numelui în condiţiunile prezentei legi. Persoana condamnată îşi poate schimba numele numai după reabilitare.

De asemenea mai pot cere schimbarea numelui, în condiţiile prezentei secţiuni:

a)   acei, cari au mamă de origine etnică românească şi au îndeplinit serviciul militar în armata română, ei sau părinţii lor,

b)   acei, cari au soţie de origină etnică românească, şi au făcut campania din 1913, sau 1916 —1919 in serviciul armatei române, ei sau părinţii lor, sau fraţi invalizi de războiu,

c)    acei, care au nume de consonanţă străină şi care din motivele arătate în alin. 1. al acestui articol, vor să-1 schimbe în altul tot de consonanţă străină,

d)   aceia, care au un stagiu de 10 ani, împliniţi, socotiţi dela data dobândirii cetăţeniei române, pentru cauză de asimilare ...” stb.

2    Ld. 67. lap 24. sz. jegyz.

3    1936. ápr. 8-i törvény 20 —29. §: „Redobândirea numelui românesc înstrăinat sau pierdut.”

4   Bélyegtörvény 4. § 37. pont.

5     1936. ápr. 8-i törvény 29. §: „Toată procedura în materie de redobândirea numelui se face din oficiu. Cererile şi orice alte acte sunt scutite de orice taxe şi timbru. Publicarea în Monitorul Oficial se face fără plată de taxe.”

6     Ld. 168. lap 107a sz. jegyz.

7     1928. febr. 25-i törvény 59. §: „Nu vor putea fi întrebuinţate ca prenume, numele de familie, precum şi cuvintele cari ar constitui o manifestare politică.”

8     1938. aug. 4-i min. tan. jkv. 19. §: „Numele de familie se va scrie totdeauna în forma lui originală.”