nyomtat

megoszt

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában
NAGY LAJOS
a kisebbségek jogai mindenéletmegnyilvánulasban korlátozva vol-

g) A kisebbségek sajtószabadsága

A szellem szabadságjogai között kétségtelenül egyik legnagyobb jelentőségű jog a sajtószabadság, a gondolatok minden megkötés nélküli írásban való nyilvános közlésének joga.

A kisebbségi szerződés erre vonatkozóan kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, hanem csupán az élet és szabadság biztosítására vonatkozó rendelkezések között kívánta a kisebbségek számára a sajtószabadságot is biztosítani. Az 1923-i alkotmány külön szakaszban foglalkozik a sajtószabadsággal, leszögezvén azt, hogy sem cenzúra, sem pedig bármely más, a sajtótermékek eladását vagy szétosztását korlátozó előzetes intézkedés nem létesíthető.1 Az 1938-i alkotmány hasonlóképen biztosítja mindenki számára azt, hogy a törvény korlátai között véleményét és gondolatát szóban, írásban, képes ábrázolásban, hangokban vagy bármely más eszközzel terjessze és közzétegye,2 kifejezett rendelkezést az előzetes cenzúra tilalmára azonban már nem tartalmaz. A közönséges törvényhozás azonban az alkotmányi rendelkezéseket egészen figyelmen kívül hagyta és egyes intézkedéseivel általában a sajtószabadságot, különösen pedig a kisebbségek sajtószabadságát súlyosan sértette.

1.    Az ostromállapotra vonatkozó rendelkezések ismertetése során egyenként rámutattam3 azokra a rendelkezésekre, amelyek az ostromállapottal kapcsolatosan sajtócenzúrát is léptettek életbe. Különös jelentőséget a sajtószabadság terén ezek a rendelkezések azáltal nyertek, hogy épen a legfontosabb kisebbségi szellemi központokban (Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Arad stb.) voltak hatályban s így elsősorban ezeknek a központoknak megnyilvánulásait korlátozták.

2.    A kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó rendelkezések közül nagyon súlyosan érintették a kisebbségek sajtószabadságát a kisebbségi helységnevek használatának kérdésében hozott törvényi és egyéb intézkedések.4

3.    A kisebbségek sajtószabadságát korlátozzák végeredményben a románság nemzeti érzületét védő büntetőjogi szabályok, amelyek a gyakorlatban épen a sajtó útján elkövetett ilyen bűncselekmények megtorlása folytán nyertek nagy jelentőséget. A Nagyromániához csatolt erdélyi és keleti részeken ugyanis egyideig a magyar büntetőtörvénykönyv (1878: V. tc.) volt hatályban, amely a nemzetiségek nemzeti érzületét is védte azáltal, hogy a nemzetiségek elleni izgatást is bűncselekménynek nyilvánította.5 Ez a törvényszakasz azonban Nagyromániában románokkal szemben még a kisebbségek elleni legsúlyosabb izgatás esetében sem nyert alkalmazást.6 Az ókirálysági büntetőtörvénykönyv (Codul penal) ilyen büntető rendelkezést nem tartalmaz. Az 1936. március 18-i 65. sz. Hiv. Lapban megjelent II. Károly büntetőtörvénykönyv ilyen természetű rendelkezést hasonlóképen nem tartalmaz, úgy hogy ennek hatálybalépte után (1937. jan. 1.) a kisebbségek elleni izgatás bűncselekményt Romániában nem képezett.



1     1923-i alkotm. 25. § III. bek.: „Nici censură, nici o altă măsură preventivă pentru apariţiunea, vinderea sau distribuţiunea oricărei publicaţiuni nu se va putea înfiinţa.”

2     1938-i alkotm. 22. §: „Constituţia garantează fiecăruia, în limitele şi condiţiunile legii, libertatea de a comunica şi publica ideile şi opiniunile sale, prin grai, prin scris, prin imagini, prin sunete sau prin orice alte mijloace.”

3     Ld. 88. skk.

4     Ld. 115. lap 5. pont. skk.

5     1878:V. tc. 172. § II. bek.

6     Ilyen esetet hoz fel Mikó, i. m. 169 —170. és 270.: A Székelyudvarhelyen megjelenő „Glasul Românesc” c. román nyelvű lap szerkesztője, Dobrota Octavian a lap 1936. nov. 12-i számában megjelent cikkében az erdélyi magyarságot azzal fenyegeti, hogy a románság újabb Szent Bertalan éjszakát fog rendezni, a magyarokat viperáknak nevezi és máglyára küldeni követeli. Dobrota O. ellen e cikk miatt az 1878:V. tc. 172. §-a alapján feljelentés tétetett, de a székelyudvarhelyi román ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.