nyomtat

megoszt

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában
NAGY LAJOS
a kisebbségek jogai mindenéletmegnyilvánulasban korlátozva vol-

d) A kisebbségek vallásszabadsága

I. A modern államban a vallásszabadságot az egyes vallások jogi helyzetét egyenlően rendező jogszabályok biztosítják, amelyek nemcsak azt nyilvánítják ki, hogy bármilyen valláshoz való tartozás az állampolgári jogok élvezése tekintetében különbséget nem jelent, hanem az egyes vallási közületek közötti jogegyenlőséget is alapul fogadják el.

A kisebbségek alkotmányjogi fogalmával kapcsolatban részletesen rámutattam arra, hogy a román alkotmányjog ismeri a vallási kisebbség fogalmát és annak jogállását külön rendezi.1 Az 1923-i alkotmány ugyanis kimondja, hogy az államban az uralkodó egyház az ortodox keresztény (görög keleti) egyház, a görög katolikus egyháznak a többi egyházakkal szemben elsőbbségi jogai vannak.2 Lényegileg ugyanilyen rendelkezéseket tartalmaz az 1938-i alkotmány is.3

Mind az alkotmány,4 mind pedig a kisebbségi szerződés5 jogegyenlőséget biztosított a vallási kisebbségek számára, az egyes egyházak, mint vallási kisebbségi közületek között tett előbbi megkülönböztetés tehát sérti a jogegyenlőség elvét. A kisebbségi szerződés ezenfelül még külön biztosítja a vallási kisebbségek számára azt, hogy saját vallási intézményeket állíthassanak fel és ott vallásukat szabadon gyakorolhassák,6 emellett Románia kötelezettséget vállalt arra, hogy a vallási kisebbségi intézmények anyagi terheinek viselését  — a többségi intézményeknek juttatott összegeknek megfelelő méltányos összegek juttatásával  — megkönnyíti.7

Végül a kisebbségi szerződésben Románia hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi székelyek és szászok részére vallási önkormányzatot engedélyezzen,8 amely rendelkezéssel a szerződések megalkotói, biztosítani kívánták azt, hogy a kisebbségek a szerződésben biztosított jogaikat érvényesíthessék.

Az alkotmánytörvényben tett megkülönböztetést egész sor törvényhozási intézkedés részletezi. E rendelkezések az alkotmánytörvényben előírt különleges helyzetet minden vonatkozásban biz tosították a görög keleti egyház, mint uralkodó egyház és a görög katolikus egyház, mint elsőrendű kisebbségi egyház számára.

1. Az 1925. május 6-i 97. sz. Hiv. Lapban megjelent s a román ortodox egyház szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea bisericii ortodoxe române) külön is megállapítja az ortodox román egyház ural kodói egyházi minőségét.9 A törvény az ortodox egyház érsekségeit nagy földbirtokokhoz juttatja10 és emellett külön erdőbirtokot is ad azoknak és ennek kezelésével járó személyi kiadásokat az államra hárítja. Ennek  megfelelő intézkedést a kisebbségi egyházak felső szervezetei részére a román törvényhozásban nem találunk. Ugyancsak előnyösebb helyzetet teremt a törvény az ortodox román egyház részére azzal is, hogy az ennek adandó államsegély megadását sokkal könnyebb feltételekhez köti, mint a többi egyházak államsegélyét.11

2. Az 1928. április 22-i 89. sz. Hivatalos Lapban megjelent vallásügyi törvény (lege pentru regimul general al Cultelor) az állam és a felekezetek egymásközötti viszonyát szabályozza. A törvény újból ismétli az alkotmánynak az egyházak közötti sorrendre vonatkozó rendelkezéseit.12 Gyakorlati szempontból különös jelentősége van a törvény 11. §-ának, amely az egyes egyházi szervezetek jogi személyiségét rendezi.13 A jogi személyiséggel rendelkező egyházi szervezetek között ugyanis a törvény nem sorolja fel az évszázados multú erdélyi római katolikus Státust. Ebből a mulasztásból, amely tehát a Státus létezését megszüntette, a római katolikus magyarságra hatalmas anyagi és erkölcsi kár származott.14

Sérelmes intézkedése végül a kultusztörvénynek, hogy a zsidó egyházak részére biztosítva a jogi személyiség megszerzését, megengedi, hogy a birtokukban volt ingó és ingatlan vagyont tulajdonilag nevükre irathassák, az ókirályságbeli református és ágostai evangélikus egyházaknak ugyanakkor nem engedi meg, hogy tulajdonjogilag saját nevükre irathassák azokat az ingatlanokat, amelyek az első világháború alatt, mint az ellenséges államokhoz tartozó alattvalók tulajdonát képező ingatlanok, zár alá voltak véve.15

3. Az 1921. július 30-i 82. sz. Hiv. Lapban megjelent erdélyi földreformtörvény (lege pentru reforma agrară din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş) a jogegyenlőség elvének súlyos megsértésével egészen külön elvi alapokon szabályozza a földreformot az erdélyi és keletmagyarországi részeken, mint az ókirályság egyéb területein. Rendkívül súlyos rendelkezéseket tartalmaz e törvény az erdélyi egyházi közületek vagyonára vonatkozóan s azokat szinte teljes egészükben kisajátítottja.16 —17 4. A későbbi törvényhozás az erdélyi román egyházakat a földreform alkalmazása folytán, nyert veszteségeikért kártalanította.

Az 1936. április 9-i 84. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény ugyanis felhatalmazza a földmívelésügyi minisztériumot arra, hogy a balázsfalvi görög katolikus érsekség felügyelete alatt álló egyes intézményeknek kisajátítási áron visszaadhasson bizonyos területeket, összesen 1600 holdat. Ezzel a törvényi rendelkezéssel a görög katolikus egyház visszakapta az erdélyi földreformtörvény alkalmazása során kisajátított birtokait.18

5. Az 1934. április 7-i 83. sz. Hiv. Lapban megjelent s a falusi és városi adósságok rendezéséről szóló törvény (lege pentru lichidarea datoriilor agricole şi urbane) alkalmazása következtében az egyházak követeléseiknek a törvény értelmében történt leszállításával bizonyos veszteségeket szenvedtek. Minthogy az adósságrendező törvényből az egyes, államilag támogatott pénzintézetekre származó veszteségek egyrészét az állam magára vállalta,19 hasonlóképen intézkedések történtek, hogy a tör vény alkalmazása folytán veszteségeket szenvedett más közületeket is kártalanítsanak.

Az 1936. július 9-i 157. sz. Hiv. Lapban megjelent s az erdélyi, bánsági és bukovinai vallási és közművelődési közületeket, valamint a pátriárkátust és a havasalföldi érsekséget az adósságrendező törvény alkalmazása folytán ért veszteségek kártalanításáról szóló törvény (lege pentru despăgubirea organizatiunilor bisericeşti şi culturale din Ardeal, Banat şi pentru despăgubirea Patriarhiei şi Mitropoliei Ungro-Vlahiei de pagubele suportate în urma aplicării legii pentru lichidarea datoriilor agricole şi urbane din 7. Aprilie 1934.), valamint az ezt módosító s az 1937. július 24-i 168. sz. Hiv. Lapban, végül az 1938. május 27-i 120. sz. Hiv. Lapban megjelent törvények, illetve rendelettörvények kártalanítják e veszteségekért a román egyházakat. A kisebbségi egyházakat hasonló okok miatt ért veszteségek kártalanítására azonban semmiféle intézkedés nem történt,

Az 1938. március 30-i 74. sz. Hiv. Lapban megjelent s a szerzetesrendek erdőkkel való felruházásáról szóló törvény (lege pentru modificarea legii pentru înzestrarea mănăstirilor cu păduri) összesen 18.000 hektár erdőt és 600 hektár szántóföldet oszt ki a román szerzetesrendek monostorainak, ugyanakkor azonban a kisebbségi egyházak hasonló intézményeinek javára hasonló intézkedés nem történt.20

6.        Az 1938. március 17-i 63. sz. Hiv. Lapban megjelent s a külföldi szerzetesrendek vagyonának igazgatásáról szóló rendelettörvény (decretlege pentru administrarea averilor călugăreşti din străinătate) a bukaresti Pátriárka kezelésébe adja az összes külföldi eredetű szerzetesrendek vagyonát. Ezek a rendelkezések elsősorban a külföldi eredetű, magyar jellegű szerzetesrendek (pl. nagyváradi piarista, stb.) ellen irányultak.

7.   Az 1938. április 2-i 77. sz. Hiv. Lapban megjelent s a bukovinai vallásalap rendezéséről szóló törvény (lege pentru organizarea fondului bisericesc al Bucovinei) a többi egyházi intézményekkel szemben kivételezett helyzetbe hozza ezt a vallásalapot, mert különálló jogi személyiséget (2. §.) ad neki, hivatalnokait közhivatalnokoknak minősíti (6. §.), az alapnak pedig különálló jogkört ad a kezelés tekintetében. Ugyanezt a kérdést újjárendezi az 1939. június 29-i 148. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény, amely az egész bukovinai vallásalapot a király kegyurasága alá rendeli.

8.   Az 1939. június 5-i 127. sz. Hiv. Lapban megjelent s a törvényhozó testületek tagjainak esküjéről szóló rendelettörvény (decret-lege privitoare la jurământul membrilor Adunărilor legiuitoare) szerint az esküt a törvényhozó testületek összes tagjai, így tehát a vallási kisebbséghez  tartozók is a Patriárkának, vagy a Patriárka megbízottjának kezeihez teszik le, tekintet nélkül arra, hogy milyen vallásúak (2. §).

9.   Az 1939. június 6-i 128. sz. Hiv. Lapban megjelent s az általános nyugdíjtörvényt módosító törvény (lege pentru modificarea legii generale a pensiilor) a román ortodox egyház kanonokjait, továbbá a román ortodox és görög katolikus egyházak kántorait előnyösebb helyzetbe hozza más felekezetek hasonló állású alkalmazottainál azáltal, hogy részükre magasabb nyugdíjazási korhatárt állapít meg.

10.   Az 1939. december 18-i 293. sz. Hiv. Lapban megjelent minisztertanácsi jegyzőkönyv (norme pentru toate cultele de a oficia serviciul religios la. solemnităţile naţionale) a hivatalos ünnepeknek, valamint a királyi család ünnepeinek az egyházak által való megünneplését szabályozza. E jegyzőkönyv szerint a nemzeti ünnepek alkalmából a katonaság sorban és rendben csak a görög keleti vagy görög katolikus istentiszteleteken vehet részt. (3. §. I. és II. bek.).

11.   A kisebbségi vallási közületek anyagi terheinek viselése, illetve az állam által a kisebbségeknek nyújtott segélyek aránylagossága már a törvények végrehajtásának kérdéséhez tartozik.21

II. A kisebbségi statutum számos rendelkezést tartalmaz, amelyek a kisebbségek vallási szabadságát vannak hivatva rendezni. E rendelkezések nem képeznek jogforrást, azonban meghozataluk ténye mindennél jobban mutatja a statutum meghozatalakor a kisebbségek vallásszabadsága tekintetében fennállott tényleges állapotot.

1. A statutum lehetővé teszi a kisebbségek vasárnapi iskolái és ifjúsági egyesületei számára azt, hogy alapszabályaiknak megfelelően működhessenek.22 A kisebbségek gyülekezési szabadságára vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban láttuk,23 hogy a teljes gyülekezési tilalom folytan a vallási kisebbségek összejöveteleket egyáltalán nem tarthattak. A helyzet lényegében ezután sem változott meg, mert e tilalommal szemben a minisztertanácsi napló rendelkezései nem voltak hatályosak.

2.  A statutum szerint a kisebbségi felekezetek által fenntartott középiskolák vallástanárai a lelkészképző intézet által kiadott oklevél alapján kinevezhetők és véglegesíthetők, újabb vizsga letétele nélkül.24 A véglegesítéshez azonban az ú. n. képesítési államvizsga letétele szükséges.

3.     A statutum külön rendelkezéseket tartalmaz a közigazgatási hatóságoknak a kisebbségi egyházakkal szembeni magatartására vonatkozólag, kimondva azt, hogy a közigazgatási szervek kötelesek tiszteletben tartani az egyházak vezetési és döntési jogát egyházi, pénzügyi és alapítványi kérdésekben, amennyiben ez a közrendet nem veszélyezteti25 és hogy tilos a vallási szertartási ügyekbe való bármilyen beavatkozás.26 A két rendelkezés azért jellemző, mert a vallásszabadságot elvben kijelentő alkotmánytörvényen,27 a nemzetközi szerződésen28 és a vallás szabad gyakorlatát biztosító büntetőtörvényi rendelkezéseken felül29 ebben az időben Nagyromániában már külön minisztertanácsi megállapodást kellett hozni arra, hogy a törvényi rendelkezéseket a kisebbségekkel szemben be is tartsák, ami nyilván a törvényi rendelkezések hatálytalanságát és végre nem hajtását bizonyítja. A statutum  — nem lévén jogforrás  — sem jogilag, sem ténylegesen nem jelentett változást a kisebbségek jogi helyzetében.

4.     Külön rendelkezést tartalmaz a statutum arra vonatkozóan is, hogy a vallási kisebbségek lelkészei ugyanolyan államsegélyben részesedjenek, mint az állam többi lelkészei.30

III. A vallási kisebbségeket ebbeli minőségükben a politikai jogok terén megillető jogokkal a kisebbségek politikai jogainak kapcsán fogok foglalkozni.31



1 Ld. 73. skk.

2 1923-i.alkotm. 22. §.

3 1938-i alkotm. 19. §.

4 1923-i alkotm. 5., 8. § II. bek., 1938-i alkotm. 4., 5. §.

5 Kisebbs. szerz. 2. cikk: „A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja.”

Uo. 8. cikk I. bek.: „Minden román állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi.”

Uo. II. bek.: „Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen román állampolgárra sem lehet hátrányos.” Ld. még a 9., 10. cikket.

6 Uo. 9. cikk II. tétel: „Nevezetesen joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vallásukat szabadon gyakorolhatják.”

7 Uo. 10. cikk II. bek.: „Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban, laknak a faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó román állampolgárok, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak.”

8 Uo. 11. cikk: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román Állam ellenőrzése mellett, vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.”

Az önkormányzatra vonatkozóan ld. még alább 134. skk.

9 1925. május 6-i törvény 1. §: „Biserica ortodoxă română, fiind religia marei majorităţi a Românilor, este biserica dominantă în Statul Român.”

10 Uo. 44. §: „Mitropoliilor şi Episcopiilor Statul le dă spre folosinţă, din proprietăţile sale: 1. Câte 200 hectare fiecărei Episcopii, teren de cultură, ca sesiune mitropolitană şi episcopală, cari se vor administra conform art. 125 din Statut. 2. De asemenea câte 500 hectare fiecărei Mitropolii şi câte 800 hectare fiecărei Episcopii, pădure, cari vor fi supuse regimului silvic. Plata personalului tehnic, administrativ şi de pază a acestor păduri rămâne în sarcina Statului.”

11 Uo. 21. §: „Statul va pune la cerere, prin Ministerul Cultelor, la dispoziţia Bisericii sumele necesare pentru a completa, după normele generale, stabilite prin lege şi în armonizare cu salariile funcţionarilor publici, veniturile clerului şi plata funcţionarilor eclesiastici şi pentru a acoperi şi alte lipsuri materiale, aceasta însă numai după o prealabilă constatare a necesităţilor faţă de venituri, de cari dispun părţile constitutive bisericeşti, cari reclamă ajutoare.”

Ezzel szemben az 1928. április 22-i Hiv. Lapban megjelent kultusztörvény a többi egyházak államsegélyezését alakiságokhoz (32., 34., 35. §), továbbá ahhoz a feltételhez köti, hogy a később felállítandó egyházközség városon legalább 400 családból, falun legalább 200 családból álljon. (33. § I. bek.: „Pentru a putea obţine ajutor dela Stat în scopul susţinerii clerului slujitor, parohiile sau comunităţile ce se vor înfiinţa de aci înainte, trebuie să aibă cel puţin 400 familii în comunele urbane şi 200 în comunele rurale.”)

A görög keleti egyház kiváltságos helyzete más vonatkozásokban, így pl. adózás terén is érvényesült. Az 1927. jún. 2-i 119. sz.: Hiv. Lapban megjelent törvény pl. mindennemű állami, vármegyei vagy községi adó megfizetése alól mentesíti a besszarábiai gör. kel. érsekség tulajdonát képező kisenevi templomi gyertyagyárat, tehát egy tisztán kereskedelmi jellegű vállalatot.

12 1928. ápr. 22-i törvény 21. §.

13 1928. ápr. 22-i törvény 11. §: „Organizaţiile cultelor istorice, create şi reprezentate în conformitate cu sistemul lor de organizare şi prevăzute în statute (comunităţile, parohiile, protopopiatele, mănăstirile, capitulele, episcopiile, arhiepiscopiile, mitropoliile etc.) sunt persoane juridice.”

14 A kultusztörvény 7. §-a szerint az állam és a róm. kat. egyház közötti jogviszonyt külön szerződés fogja rendezni. E szakasz alapján jött létre  — hosszas tárgyalások után  — az ú. n. konkordátum, amelyet a román törvényhozás az 1929. június 13-1 126. sz. Hiv. Lapban megjelent törvénnyel cikkelyezett be (lege pentru ratificarea Concordatului încheiat la Vatican, la 10 Mai 1927 între România şi Sf. Scaun).

A konkordátum magyar szempontból számos sérelmes intézkedést tartalmazott, így pl. a nagyváradi püspökség megszüntetése és a szatmári püspökséggel való egyesítése, a bukaresti érsekség primátusa, a görög és latin szertartású katolikusság vagyonának közös kezelése, az erdélyi örménység elszakítása, a szerzetesi iskolák tannyelvének megállapítása, az egyházmegyék határainak újból való megállapítása, a király jus placeti-je a római katolikus püspökök elismerésénél, egyenlőtlen elbánás a jogszerinti szenátorságnál stb. Erre vonatkozóan Id. Pál Gábor, A konkordátum és a katolikus magyarság: MK. VII —1928., 678. skk. Dr. Gyárfás Elemér, A Szentszék és az erdélyi katolikusok: MK. VII —1928., 717. skk., Pál Gábor, A konkordátumról: MK. VII —1928., 801. skk.

A konkordátum becikkelyezése nem tudott véget vetni a Státus ellen politikai és főleg vagyonjogi oldalról indított támadásoknak. A IX. cikk ugyanis felsorolja azokat az egyházi szerveket, amelyeknek jogi személyiségük van, ezek között azonban nem említi a Státust. Újabb hosszas tárgyalások után újabb egyezmény jött létre a Szentszék és Románia között. Ezt az egyezményt a törvényhozás nem cikkelyezte be. hanem azt a minisztérium a Hivatalos Lapban miniszteri közleményként közzétette. (1932. aug. 3-i 180. sz. Hiv. Lap, Acord privitor la interpretarea art. 9 din Concordat.) Az egyezmény szerint az újonnan szervezett Erdélyi Egyháztanács tulajdonjogát kebe lezik be a Státus nevén telekkönyvezett ingatlanokra, ellenben a kolozsvári egyetem által elfoglalt ingatlanokat átírják az Egyetem nevére, továbbá használati jogot biztosítanak a kolozsvári egyetemi (piarista) templomra vonatkozóan a görög katolikus egyháznak. A kérdés még most sem volt véglegesen lezárva, mert román részről kétségbevonták a római egyezmény törvényerejét, azzal az indokolással, hogy azt a törvényhozás nem cikkelyezte be.

A román külügyminisztérium jogi tanácsa megállapította, hogy a római egyezmény Rómániára nézve kötelező, a belső törvényhozás szempontjából is, annak ellenére, hogy nincsen becikkelyezve, minthogy az csupán értelmezését képezi a román törvényhozás által elfogadott konkordátumnak, a külügyminisztériumnak pedig a törvény szerint joga van a külképviseleti szerződések értelmezésére. (A román külügyminisztérium 128 —1932., és 38 —1933. sz. megkeresései, közli Ghibu, O., Acţiunea catolicismului unguresc şi a Sfântului Scaun în România întregită. Cluj, 1934., 900.)

Ennek ellenére azonban a róm. kat. Státus ellen Ghibu Onisifor kolozsvári egyetemi tanár kezdeményezéséből indított és a Státus ingatlanainak a román államra való tulajdonjogi átírását célzó akció során a hivatalos állami szervek egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a római egyezmény, mint az állam törvényhozói hatalma által be nem cikkelyezett nemzetközi szerződés, az államban végre nem hajtható. Pl. A kolozsvári kincstári ügyészség (Contenciosul Regional din Cluj) a kolozsvári törvényszékhez 51 —1932. pkf. sz. ügyben beadott 322 —1933. sz. előkészítő iratában, (közli Ghibu, i. m. 524. skk.), a közoktatásügyi minisztérium ügyvédi tanácsa az 1932. nov. 15-én kelt 71.535. sz. véleményében (közli Ghibu, i. m. 529. skk.), a földmívelésügyi minisztérium a kolozsvári városi járásbíróságnál, mint telekkönyvi hatóságnál 3250/1934. tkvi szám alatt iktatott beadványában (közli Ghibu, i. m. 560. skk.), a közoktatásügyi minisztérium a bukaresti Semmítőszékhez 302/1933. szám alatt beadott elleniratában (közli Ghibu, i. m. 566.), a földmívelésügyi minisztérium ügyvédi tanácsa 1932. nov. 1-i 16.644. sz. véleményes jelentésében, (közli Ghibu, 449. skk.) stb. stb.

A külügyminisztérium közbenjárt az igazságügyminisztériumnál, hogy az igazságügyminisztérium előbb említett álláspontját a bíróságokra nézve kötelezőnek mondja ki. Az igazságügyminisztérium véleményé azonban az volt, hogy a törvények, szabályrendeletek és nemzetközi szerződések hatályosságának vizsgálata a bíróságok hatáskörébe tartozó olyan kérdés, amelyben az igazságügyminisztérium utasítást a bíróságoknak nem adhat. (Az igazságügyminisztérium 63.436/1933. sz. megkeresése, közli Ghibu, i. m. 905.)

A bíróságok ennélfogva tényleg a saját hatáskörükben bírálták el a római egyezmény hatályosságát és pl. a kolozsvári törvényszék adott esetben kimondotta azt, hogy a római egyezmény, minthogy nincsen becikkelyezve, jogforrást nem képez és így nem alkalmazható. (Ld. a kolozsvári törvényszék II. tanácsának 51 —1932. sz. ítéletét, indokolással együtt közli Ghibu, i. m. 844. skk.)

A Státus ellen indított vagyonjogi akció eredményeképen kb. 500 millió lei értékű ingatlan vagyont iratott át a román állam a saját nevére, nagyrészt a római katolikus közvagyonból. (Nb. a fenti értékből csupán a máramarosszigeti ref. Lyceum vagyona nem volt katolikus közvagyon.) Vö. Ghibu, Onisifor, Politica religioasă; şi minoritară a României, Fapte şi documentele cari împun a nouă orientare. Cluj, 1940. V. Ghibu fenti könyvének végén közli saját műveinek összeállítását, amelyek ezirányú munkásságának történetét, okmány-anyagát stb. tartalmazzák.

Az 1940. március 2-i 52. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény végre becikkelyezte a római egyezményt. Az egyezmény újbóli becikkelyezésének szüksége arra mutat, hogy maga a törvényhozás sem ismerte el ezelőtt a római egyezmény érvényességét, mint értelmező törvénynek azonban visszaható ereje volt.

15 1928. ápr. 22-i törvény 56. §: „Toate bunurile mobile sau imobile, afectate unei instituţiuni întreţinute de cultul mozaic, aflate astăzi pe numele unei persoane fizice sau societăţi particulare, trec de drept şi fără îndeplinirea nici unei formalităţi în stăpânirea comunităţii mozaice respective din ziua constituirii acesteia, ca persoană juridică ... Dispoziţiunile cuprinse în acest articol se referă şi la bunurile mobile şi imobile, afectate parohiilor reformate (calvine) şi evanghelice-luterane, depe teritoriul Vechiului Regat, cu excepţia celor puse sub sechestru in timpul răsboiului (1916 —1918).”

16 Az 1921. júl. 30-i törvény 6. §-ának a. pontja: „Se expropriază în întregime: a) Toate proprietăţile rurale şi extravilanele urbane aparţinând tuturor persoanelor juridice, cari urmăresc satisfacerea unui interes public, ca corporaţiuni, fundaţiuni, instituţiuni, biserici, mănăstiri, capitaluri, universităţi, şcoli, spitale, judeţe, comune etc.

Se exceptează: ...

4. Pământurile cultivabile ale parohiilor până la maximum 32. jug. cad. şi cari aveau la 1 Decemvrie 1918 destinaţia aşa numitelor sesiuni parohiale, porţiuni canonice, sesiuni reduse, sesiunile notariale existente, 8 jug. cad. pentru cantori bisericeşti, precum şi pământul cultivabil al şcolilor până la maximum 16 jug. cad., cari aveau la 1 Decemvrie destinaţia de donaţiuni învăţătoreşti şi întru cât serveau acestui scop. Va fi scutit de expropriere până la 10 jug. cad. pământul culţivabil al bisericilor destinat pentru trebuinţele bisericeşti. Nu se bucură de scutirile împuse in acest alineat parohiile, cari au mai puţin de 300 suflete şi filiile, cari au mai puţin de 100 suflete...” stb. stb.

Ezzel szemben az ókirályságbeli földbirtokreformtörvény 7. §-ának c. pontja szerint csupán a Koronauradalomnak, a Falusi földhitelintézetnek, továbbá a köz- és magánjogi jogiszemélyeknek, alapítványoknak stb. tulajdonában levő megmívelhető területek sajátíthatók ki. (Ókirályságbeli földreformtörvény 7. § c. pont, szövegét ld. 153. lap 15. sz. jegyz.)

17 A földreformtörvényre vonatkozóan ld. még alább 151. skk.

A különböző jogállású egyházi közületekkel kapcsolatban, a földreformnak az ókirályságban és Erdélyben történt végrehajtására vonatkozólag öszszehasonlításul néhány, hivatalos forrásból eredő adatot közlök: Az ókirályságban az ottani egyházaknak összesen 931 községben 2947 hektár földet osztottak ki, mentesítették a iacobeni-i erdőségeket, a dornavatrai és iacobeni-i fürdőkét, amelyeket továbbra is meghagytak a bukovinai vallásalap tulajdonában, mentesítették a neamţ-i, secu-i, agapia-i, văratec-i, slatina-i, ciolanu-i, curtea de argeş-i, preoţeşti-i monostorok összes ingatlan vagyonát, összesen 3636 hektár területben, megszereztek 27 besszarábiai birtokot a moldvai érsekségnek, a huşi-i püspökségnek és a neamţ-i monostornak, összesen kb. 2062 hektár területű kisebb kisajátított birtokot visszajuttattak az egyházaknak. A földreform során az ókirályságbeli egyházak összesen 5,708.0485 hektár területű, a besszarábiai egyházak pedig 39.000 djeszjatin (orosz területmérték=109.25 ár) területű ingatlant szereztek, részben a kisajátítás alól való mentesítéssel, részben a kisajátított ingatlanok visszajuttatásával. (Vö. Activitatea Corpurilor Legiuitoare şi a Guvernului, Preşedenţia Consiliului de Miniştri. Dare de seama înfăţişată de D-l Ioan I. C. Brătianu. Bucureşti, 1926., 123. skk.)

A földreform eredményeit nemzetiségi szempontból részletesen ismerteti Venczel, Az erdélyi román földbirtokreform, 86. skk.

18 Vö. Venczel; i. m. 134., továbbá „Az agrárreform visszacsinálása a görög katolikus egyházzal szemben”, név nélk. MK. XV —1936., 258 —259.

19 1934. ápr. 7-i törvény 62. 66. §.

20 1938. márc. 30-i törvény 1. §.

21   A törvényhozás nyíltan ki is fejezte, hogy a román egyházak román nemzeti munkát fejtenek ki, ennélfogva azokat támogatni kell. így az 1940. jan. 23-i 19. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény pl. Csíkszentdomokos község előljáróságát felhatalmazza arra, hogy a görög keleti templom építésére telket ajándékozzon. Az indokolás szerint az ajándékozás község-szépítési és nemzeti érdek. („Construirea unei biserici ortodoxe române în comuna Sândominic din jud. Ciuc se impune atât din punct de vedere al înfrumuseţării comunei, cât şi din punct de vedere naţional, biserica având rolul să aducă la vechea credinţă strămoşească pe locuitorii, ce în decursul timpului s’au îndepărtat dela această credinţă.”) Az 1940. aug. 10-i 184. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény felhatalmazza a torontálmegyei Szentpéter községet, hogy az ortodox egyházközségnek ajándékozzon 52 hold szántót és 800 négyszögöl belsőséget. A rendelettörvény indokolása szerint az ortodox román egyház, az államban uralkodó egyház a vallási tennivalókon kívül nemzeti érdekű munkát is akar az országban megvalósítani. Igy ismert és értékelt az egyháznak az a munkája, amellyel azoknak a románoknak az ősi hitre való visszatérítésén munkálkodik, akik az idők folyamán arra voltak kényszerítve, hogy a lelkületükkel és vágyaikkal ellenkező hitre térjenek át. („Astfel este cunoscut şi apreciat opera începută de biserica ortodoxă pentru aducerea la credinţă strămoşească a românilor, care în decursul vremurilor au fost siliţi, să îmbrăţişeze o credinţă străină de sufletul şi aspiraţiile lor.”)

22   1938. aug. 1-i min. tan. napló 6. §: „Şcolile duminicale minoritare şi asociaţiile tineretului de ambele sexe, au dreptul să funcţioneze în conformitate cu dispoziţiunile legale şi statutele aprobate de forurile competente.”

23   Ld. 95. skk.

24   1938. aug. 1-i min. tan. napló 7. § : „Profesorilor secundari de religie ai confesiunilor minoritare li se recunosc şi pe viitor dreptul de a putea fi numiţi şi definitivaţi pe baza diplomei obţinute la academia teologică a confesiunilor lor, fără a se supune unui nou examen, afară de examenul de capacitate, care este general.”

A képesítési államvizsga, az ú. n. capacitate letételére a gyakorlatban soha sem került a sor, mert e célra nem állított fel a minisztérium bizottságot. A statutum rendelkezésének gyakorlati értéke tehát nem volt.

25   Uo. 9. § : „Organele administrative sunt îndatorate să respecte drepturile reprezentanţilor cultelor minoritare istorice de a conduce şi rezolva în mod autonom toate chestiunile bisericeşti, financiare, fundaţionale, în conformitate cu statutele lor de organizare, întru cât acestea nu sunt contrarii legilor de ordine publică.”

26   Uo. 10. §: „Este interzis organelor administrative, să se amestece în chestiunile de serviciu religios.”

27   1938-i alkotm. 19. § II. bek.

28   Kisebbs. szerz. 2., 8. és 9. cikkek.

29   II. Károly büntetőtörvénykönyv 308., 310 —312. szakaszok.

30   Uo. 11. §: „Retribuţiunile preoţilor în ceea ce priveşte ajutorul de Stat, se fac fără deosebire de confesiune, pe baza aceleaşi scări, în conformitate cu legea cultelor.” A statutumban foglalt ígéret végrehajtására a kormány semmiféle intézkedést nem tett.

31 Ld. 170. skk.