nyomtat

megoszt

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában
NAGY LAJOS
I

A gyulafehérvári határozatok.27

1918. őszén nyilvánvalóvá lett, hogy az osztrák-magyar monarchia elveszítette a rákényszerített háborút és nemzetiségei siettek ennek következményét a maguk számára hasznosítani. A magyarországi románság 1918. dec. 1-én Gyulafehérvárra nemzetgyűlést hívott össze, ahol a képviseletében megjelent személyek kimondották a románságnak és a románok által lakott területeknek az anyaországgal való egyesülését és kinyilatkoztatták azokat az elveket, amelyeket az új román állam megszervezésénél alapvetőknek tartanak.28

Az első világháború befejeztével Wilson elnök vállalkozott arra, hogy Európa újjárendezésének elvi alapot adjon. Ennek az újjárendezésnek eszmei alapja a nemzetiségi elv, amelyet az egyes nemzetek az önrendelkezési jognak, mint alanyi jognak gyakorlásával juttatnak érvényre.

A román jogi irodalom szerint a gyulafehérvári határozatok a román nép önrendelkezési jogában gyökereznek s a románság ezzel a határozatával tulajdonképen lehetőséget adott arra, hogy a békekonferencia a nemzetiségi elvet a gyakorlatban is érvényesíthesse. 29

1.    A gyulafehérvári nagygyűlés a határozatok megvalósítására egy nagytanácsot (Marele Sfat Naţional) választott, amely 1918 dec. 2-án egy 15 tagból álló bizottságra ruházta át összes jogait. Ez a bizottság (előbb Consiliu Diriguitor, majd később Consiliu Dirigent) lett képviselője a magyarországi románságnak, amelynek nevében gyakorolta nemcsak a kormányzást, hanem a törvényhozói és végrehajtói hatalmat is.30

2.    A román királyság a gyulafehérvári határozatokat szöveg szerint nem iktatta törvénybe. A nagygyűlést követőleg egy bizottság bemutatta Ferdinánd királynak a gyulafehérvári határozatokat, aki erre egy rendelettörvénnyel elrendelte, hogy a gyulafehérvári nagygyűlés határozatában foglalt területek a román királysággal örökre egyesüljenek. A rendelettörvény bevezető részében, továbbá a rendelettörvény indokolásának tekintendő minisztertanácsi naplóban  — amelyet Brătianu Ionel akkori miniszterelnök írt alá  — hivatkozás történik ugyan a gyulafehérvári határozatokra, a rendelettörvény szövege azonban kizárólag a területek egyesülésére vonatkozó részt tartalmazza.31

Amint azután a régi királyság törvényhozása összeült, ezt a rendelettörvényt teljes egészében becikkelyezte.32

3.    Az egyesülésre vonatkozó határozat becikkelyezésével egyidejűleg a régi királyság egy másik rendelettörvénnyel szabályozta Erdély közjogi helyzetét és a közhivatalok vezetésével a kormányzótanácsot bízta meg, kivéve a külügyi, hadügyi, közlekedésügyi, (vasút, posta, távirat, távbeszélő), vámügyi, állambiztonságügyi hivatalokat, valamint a belső állami kölcsönre vonatkozó ügyeket, amelyek a központi kormány hatáskörébe mentek át.33 Erdélynek és a keletmagyarországi részeknek ez a quasi-önkormányzati állapota 1920. április 4-ig tartott.34 Ezt a jogi helyzetet megszüntető rendelettörvény  — utólag  — már elismeri a kormányzótanács törvényhozási jogát is.35

Ma már megállapítható, hogy a gyulafehérvári határozatokat az erdélyi románság vezetői a román királyság kormányának utasítására hozták36 s az távolról sem jelenti még az erdélyi románság részéről sem az önrendelkezési jog befolyásmentes gyakorlását. A gyulafehérvári határozatok jogi minőségével alább fogok foglalkozni.37 Ehelyütt szükséges azonban megjegyezni azt, hogy ez a jogi minőség Nagyrománia egész fennállása alatt nem annyira jogi, mint inkább politikai természetű vita tárgya volt, amelynek során a mindenkori kormányzat sohasem kísérelte meg a belső törvényhozás útján a határozatok hatályosságát biztosítani,  — még a határozatokat magáénak valló román nemzeti párt sem  — a külföld felé azonban a határozatok mindig mint a román népnek a kisebbségekkel szemben tanúsított megértő magatartásának legfőbb bizonyítékai szerepeltek.38



27 A gyulafehérvári határozatok alaptörvény jellege és általában jogforrási minősége sokat vitatott kérdés. Mindezekkel a kisebbségek tételes jogának kútfőivel kapcsolatban bővebben foglalkozom. (Ld. alább 44. skk.) Minthogy ezek szerint a gyulafehérvári határozatok egyes részei kétségtelenül érvényességi jogforrást képeznek, a határozatok létrejöttének rövid ismertetésére ehelyütt ki kellett térnem.

28 A gyulafehérvári határozatok magyar szövegét közli a MK. I —1922., 218. skk., továbbá Mikó Imre, Huszonkét év, Budapest, 1941., 265. skk. Eredeti szövegét az I. sz. mellékletben közlöm.

29   Vö. Sofronie, George, La position internationale de la Roumanie. Bucarest, 1938., 50 —51.

30   Vö. Boilă, Romul, Consiliul Dirigent, Transilvania, Banatul, Crişana şi Maramureşul, Bucureşti, 1929., I. 89. skk. ”... transmiţându-şi (t. i. a Nagytanács) mandatele asupra acestui Comitet. Comitetul astfel instituit a primit numirea de Consiliul Dirigent al Transilvaniei, Banatului şi Ţinuturilor româneşti din Ungaria şi a fost învestit cu adevărate puteri de guvernare, legislative şi executive, devenind organul singur indreptăţit de a reprezenta Naţiunea română.„

31 Az 1918. december 13-i 212. sz. Hiv. Lapban megjelent, 3631. sz. rendelettörvény. Ennek bevezető része: ”Luând act de hotărirea unanimă a Adunării Naţionale din Alba-Iulia, Am decretat şi decretăm: art. I. Ţinuturile cuprinse în hotărîrea Adunării Naţionale din Alba-Iulia dela 18. Noemvrie/1. Decemvrie 1918 sunt şi rămân deapururea unite cu Regatul României.„ stb., stb.

A vonatkozó minisztertanácsi előterjesztés szerint: ”Delegaţia Adunării Naţionale a înfăţişat Majestăţii Voastre actul Unirei, pe care cerem prin decretul-lege de faţă Majestăţii Voastre să-1 întărească...„

32 Lege pentru unirea Transilvaniei, Banatului, Crişanei, Sătmarului şi Maramureşului cu România. Megjelent az 1920. jan. 1-i 206. sz. Hiv. Lapban. Az egyszakaszos törvény szövege: ”Art. unic. Se ratifică, învestindu-se cu putere de lege decretul lege No. 3631. din 11. Decemvrie 1918, publicat în Monitorul Oficial No. 212. din 13. Decemvrie 1918, privitor la Unirea Transilvaniei, Banatului, Crişanei, Sătmarului şi Maramureşului, cu vechiul Regat, în cuprinderea următoare: Ferdinand I., prin graţia lui Dumnezeu şi voinţa naţională la toţi de faţă şi viitori sănătate, asupra raportului preşedintelui consiliului Nostru de ministri sub No. 2171. din 1918, luând act de hotărirea unanimă a Adunării Naţionale din Alba-Iulia, am decretat şi decretăm...„ stb., stb.

33 Az 1918. dec. 13-i 212. sz. Hiv. Lapban megjelent 3632. sz. rendelettörvény... Ennek I. §-a kifejezetten a közhivatalok vezetésével bízza meg a kormányzótanácsot. ”... însărcinăm cu conducerea serviciilor publice din ţinuturile prevăzute în decretul lege Nr. 3631...„)

34 Az 1920. április 4-i 4. sz. Hiv. Lapban megjelent 1462. sz. rendelettörvény. Ez a rendelettörvény bevezető részében felhívja a gyulafehérvári határozatok II. pontját. (”... Având în vedere art. II. din rezoluţia Adunării Naţionale din Alba Iulia ...„)

35 A kormányzótanács törvényhozási jogát utólagosan a rendelettörvény I. §-a ismeri el. (”Atribuţiunile Consiliului dirigent trec asupra puterilor prevăzute la art. 32. şi 35. din Constituţie (32 § törvényhozói hatalom gyakorlása, 35. § a végrehajtói hatalomnak a király által való gyakorlása), iar acele ale resorturilor Consiliului dirigent asupra departamentelor corespunzătoare ale Guvernului Regal.„)

36 A gyulafehérvári határozatok minden jogi hatályát a legélesebben a liberális párt és ennek vezetője, Brătianu Ionel tagadta és a határozatok meghozataláért minden felelősséget az erdélyi nemzeti párt vezetőségére hárított. Ezzel szemben Stoica Sever okirattal bizonyította be, hogy az erdélyi román nemzeti párt a gyulafehérvári határozatok meghozatalában és azok tartalmában mindenben Brătianu utasítása szerint járt el.

Stoica közli Brătianu Ionelnek 1918. november 5/18-án Mihali Teodorhoz, az erdélyi román nemzeti párt akkori elnökéhez intézett levelét és tételről tételre kimutatja, hogy a gyulafehérvári határozatok ugyanazt tartalmazzák, amit a Brătianu levele.

Brătianu levelének vonatkozó része így hangzik: ”Cea mai sfântă aspiraţiune a neamului se îndeplineşte... Grabnic acuma este să oprim stăpânirea încercărilor vrăjmaşe ale ungurilor, ale anarhiei, ale demagogiei, prin organizaţie, prin propagandă, prin forţă. Pentru organizare şi propagandă temeiul este firesc: Unirea desăvârşită a tuturor sufletelor şi a tuturor ţinuturilor... (Stoica szerint ezt a gyulafehérvári határozatok I. §-a tartalmazza) ... libertatea si dreptatea pentru toţi, de orice neam şi de orice religie (III. szakasz, 1. és 2. pontok) ... desvoltare larg democratică, reforme electorale (III. szakasz, 3. pont) ... reforme agrare (III. szakasz, 5. pont) ... condiţiuni de viaţă pentru muncitorime, care să le asigure legitimele lor revendicări şi parte de folosinţă la rodul muncii lor (III. szakasz, 6. pont).

Stoica szerint a gyulafehérvári határozatok csak két pontban térnek el a Brătianu levelétől. A határozatokban semmiféle említés nincsen ugyanis az uralkodóházról, holott Brătianu erre is utalt... (”toţi în jurul Regelui, care ţine drapelul-simbol al acestei uniri...„), továbbá Erdély önkormányzatáról. (Vö. Stoica, Sever, Alba-Iulia în umbra Trianonului, Cluj, 1929. 5. skk.

A kérdéses levél történetéhez tartozik még az is, hogy Mihali Tivadar és Vaida-Voevod Sándor, az erdélyi románság szamosmegyei szervezetének nevében 1918. őszén levéllel fordultak Brătianu Ionelhez és arra kérték, hogy a román hadsereg lépjen közbe, hogy az Erdélyben megindult mozgalmak román nemzeti jellegét biztosítsák. Erre a levélre válaszolta Brătianu az előbbi levelet. Vö. Georgescu, Ioan, Momente din viaţa Bisericii Unite în ultimii zece ani, Transilvania, Banatul, Crişana şi Maramureşul, 19181928. Bucureşti, 1929., II. 784. skk. Georgescu a levelet facsimilében is közli, így annak valódiságához kétség nem fér.

Az, hogy a gyulafehérvári határozatokat az erdélyi románság az ókirályság egyenes utasítására hozta, egy legújabban közzétett dokumentumból állapítható meg teljes bizonyossággal. Dr. Bălan Nicolae, akkori szebeni gör. kel. teológiai tanár, későbbi érsek 1918. nov. 14-én autón indult Jassyba, ahova nov. 16-án érkezett, hogy a román kormánnyal felvegye az érintkezést. 1918. nov. 20-án levelet írt Jassyból Goldiş Lászlónak, az erdélyi románság egyik hivatalos vezetőjének. A levél arra mutat, hogy az összeköttetés Erdély és az ókirályság között állandó volt.

A levélben Bălan értesíti Goldişt, hogy Jassyba való érkezése után felkereste Coandă tábornok, miniszterelnököt, Presan tábornokot, a politikusok közül a két Brătianut, Iorgát, Cuzát, Mişu Cantacuzinot, továbbá SaintAulaire-t, Franciaország romániai követét, végül az angol és az amerikai követet, akiknek átadta az erdélyi románság nyilatkozatát, amelyben az ókirálysággal való egyesülésüket kérik. Az összes tárgyalások után Bălan a következő utasításokat adja Goldişnak: A magyar kormánnyal minden összeköttetést meg kell szakítani, össze kell hívni egy nagygyűlést, lehetőleg Gyulafehérvárra, ahol ki kell mondani Erdély feltétel nélküli egyesülését az ókirálysággal, amely feltétlenül szükséges. A gyűlést legjobb volna nov. 24-én megtartani, mert akkor tartja Bukovina is. Az egyesülési nyilatkozathoz minél több hozzájárulást kell szerezni az ország minden részéről, mert ez megkönnyíti a külképviselet és békekongresszus munkáját és feleslegessé teszi a népszavazást. A hadsereg meg fogja szállani Erdélyt, a hadsereg anyagi ellátásához meg kell szerezni az erdélyi románság segítségét, meg kell velük értetni, hogy a megszállás gyorsabb lesz. A nyilatkozatnak Ferdinánd király iránti hűségnyilatkozatot is kell tartalmaznia. Kívánatos volna, hogy az öszszeköttetést a szászokkal és svábokkal is vegyék fel, meg kell nekik ígérni a legszélesebb szabadságjogokat, a Brătianu-levél értelmében, ha lehetséges, a székelyekkel is kell tárgyalni. Az egyesülési nyilatkozatot és a hozzájárulásokat több példányban kell elkészíteni és Balázsfalvára kell küldeni, hogy repülőgéppel Jassyba lehessen szállítani. További utasítást és egyebet futár útján fog küldeni. (”... Cumpânind cu toată seriozitatea ce o comportă chestiunea, explicaţiile primite pentru orientarea Dvs., mă rog să procedaţi în chipul următor: 1. Dacă nu aţi făcut până acum, întrerupeţi orice tratative cu guvernul maghiar... 2. In timpul cel mai scurt posibil, într-o adunare ce se va ţinea oriunde, dar mai bine la Alba-Iulia, şi la care să participe o mulţime cât mai mare şi reprezentanţii consiliilor noastre locale de pretutindeni, proclamaţi alipirea necondiţionată la România. Proclamaţia aceasta e indispensabilă... orice întârziere este enorm păgubitoare intereselor noastre... Min. Franţei ţine plebiscitul de prisos, dacă se va face proclamaţia acum, până armata României nu a intrat mai adânc în interiorul ţării... 3. După ce se va face proclamaţia Unirii,... să se facă şi să redacteze cât mai multe aderente... Dacă veţi face proclamaţia în chipul arătat, veţi înlesni nu numai acţiunea diplomatică până la pace şi hotăririle congresului de pace, dară veţi arăta că e superflu orice alt plebiscit... 4. Lipsurile aci sunt foarte mari... mi-a declarat azi gen. Presan, că dacă populaţia rom. ar sări trupelor în ajutor cu alimente, înaintarea s-ar face cu mult mai repede. Vă rog deci să luaţi măsuri în direcţia această... 6. Proclamaţia unirii cu România să se facă făra nici o rezervă... 7. Ar fi de dorit să luaţi contact cu Saşii şi Şvabii din Banat, promiţându-le drepturi largi conform indicaţiilor din scrisoarea d-lui Brătianu. Dacă s-ar putea, staţi de vorbă şi cu Săcuii, care de altcum vor ajunge cei dintâi sub ocupaţie. 8. Proclamaţia şi aderenţia să se redacteze în mai multe exemplare, din fiecare trimiteţi un exemplar la Blaj, ca ocazional să poată fi luate cu aeroplanele la Iaşi. Informaţii şi altceva veţi mai primi şi prin un curier trimis de aici. Cu deosebită stimă, ss. Dr. Nicolae Bălan.„)

A levelet teljes egészében közli, Suciu, Coriolan dr., Două documente istorice din Noemvrie 1918. Trans. LXXIV —1943., 876 —880.

Bălan érseknek erről az útjáról adatokat közöl Dăncila, Ioan, Biserica strămoşească şi marea noastră unire. Contribuţia Mitropolului Bălan la actul unirii. Omagiu I. P. S. S. Dr. Nicolae Bălan, Mitropolitul Ardealului, la douăzeci de ani de arhipăstorie. Sibiu, 1940., 42 —55. c. tanulmánya.

37 Ld. 44. skk.

38   Vö. pl. Politics an political Parties in Roumania. London, 1936., 97. skk. Ez a külföldnek szánt munka a kisebbségi kérdést Maniu Gyulának az. Institut Social Român-ban 1924. május 11-én tartott előadásában mutatja be, ennek során szószerint idézi a gyulafehérvári határozatoknak a kisebbségekre vonatkozó szakaszát (III. szakasz, 1. pont), azt mint jogforrást tárgyalja és mindezt 1936-ban teszi, amikor már vitathatatlan volt, hogy a gyulafehérvári határozatokat Maniu kormánya sem akarta vagy nem tudta törvényerőre emelni.

Vö. továbbá Dragomir, Silviu, La Transylvanie et ses minorités ethniques. Bucureşti, 1934., 260.

A legújabb román jogi irodalom újból a gyulafehérvári határozatok érvényességét, sőt nemzetközi jelentőségét igyekszik kimutatni. Vö. Sofronie, George, Actul dela Alba-Iulia şi valoarea sa internaţională. Transilvania, LXXIV —1943., 866 —875.