nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

SZENTDEMETER

A falu a Kis-Küküllő völgyében, egy dombvonulat alá települt, a hajdani Udvarhelyszék, Marosszék és a vármegyei terület találkozásánál. Két középkori épületéről tudunk: a lebontott Balási-kastélyról és a római katolikus templomról, mely egyik legépebben maradt középkori építészeti emlékünk.

Lebontott Balási kastély

A szakirodalomban Orbán Balázs leírása és közölt rajza, valamint XVII. századi urbáriumok alapján számon tartott kastély valószínűen a Nyujtódi család által alapított XVI. század eleji udvarház továbbépítéséből alakult ki. A faluról első adatunk 1436-ból való, ekkor adományozza Zsigmond király Szentdemeter királyi birtokot hű szolgálataiért Demeter fia Kemény Lőrincnek (Tudományos Gyűjtemény 1840. évf. IV. 21—23. Idézi Orbán I. 158.). E családdal itt később nem találkozunk, viszont 1503-ban feltűnik a Rugonfalváról eredő Nyujtódi család (malomrészt vásárol Szentdemeteren. Vö: SzOkl I. 303.), s 1509-től Szentdemeteri előnévvel szerepel Nyujtódi Gergely (Nagy Iván VIII. 193. Később, 1532-ben: SzOkl III. 247.; 1538-ban: SzOkl II. 41.). A családból Nyujtódi András ferences szerzetes 1510 körül a krakkói egyetemen tanult, s 1526-ban magyarra fordította apáca húga, Judit számára Judit könyvét és az egyházi regulákat (Székelyudvarhelyi Kódex). E család tulajdona lehetett az az udvarház, amely Szentdemeter nyugati felében, a Kis-Küküllő felőli részen a XVII. században reneszánsz stílusban épült ki kastéllyá.

A nagyarányú építkezés azonban már a Balási családhoz köthető. Balassy Ferenc neve az 1566-os lófő-összeírásban bukkan fel először (SzOkl II. 194.). 1576-ban az ötvendénáros adó begyűjtésekor Szentdemeterről Balási Ferenc 1, Nyujtódi György 6, Baládfi János 1, Lázár Imre özvegye 6 porta után fizet (SzOkl IV. 37.). Az új építkezés kapcsolatos lehet azzal a ténnyel, hogy Balási Ferenc 1609. július 20-án portai követi szolgálatai elismeréséül Báthori Gábortól új adománylevelet kap Szentdemeterre (Báthori Liber Regius VI. 270. Idézi Jakab 1901. 325.). Az új „nagypalota” ajtószemöldökének felirata — 1617. B.F. — ezt az építkezést igazolja (Vö: B. Nagy 1970. 64.). Hogy ekkor régebbi részek felhasználásával építkeztek, azt az 1629. évi urbárium új és agg házak, új és agg kapuk kifejezései kétségtelenné teszik (B. Nagy 1973. 60—69. 359.). Orbán Balázs a múlt században még megfigyelhette, hogy a nyugati épületszárny és sokszögzáródású kiugró kápolna korábbi a nyugati kapubástya feliratánál (Orbán I. 158.); ez már ifjú Balási Ferencnek, Udvarhelyszék főkapitányának az építkezéseit jelöli. A kastély későbbi gazdái a Csáki, Gyulaffi, Henter családok. 1656 körül Csáki Gábor özvegye, Gyulaffi Zsófia építteti kápolnává a kastély egyik helyiségét, mivel a falu templomát az unitáriusok használják (Schem 1882. 129.; György 1930. 432.). A telek Küküllő felőli részén ma egy klasszicista stílusú udvarház áll. A kastély mindenkori gazdái patrónusai voltak a falu templomának és egyházának.

Római katolikus templom

A falu keleti részén, egy magaslaton áll a kelet—nyugati tájolású templom, amely nyugati toronyból, boltozatos hajóból, sokszögzáródású, szintén boltozatos szentélyből és a szentély északi oldalán elhelyezett sekrestyéből áll. A torony homlokzatának alsó szintjét a félköríves bejárat foglalja el, első emeletén kis körablakokat, a második és harmadik szinten mindhárom oldalon félköríves fülkékbe helyezett ikerablakokat, a legfelső szinten félkör formájú ablaknyílásokat találunk. Koronázópárkánya félköríves árkádsorból és két hengertag közé fogott mély hornyolatból van alakítva. A torony belső földszinti tere keresztboltozattal fedett, kétoldalt félköríves fülkék helyezkednek el, s ezekből kisebb csúcsíves vakfülkék nyílnak. A torony első emeleti tere szintén keresztboltozattal volt fedve; ebből ma csak a boltindítás csonkja látszik.

A toronyaljból a hajóba vezető nyugati kapuzat rendhagyó alakítású. A szemöldökgyámos lezárású bejárat nyíláskeretelő tagozatai oszlopszékes, szokatlan formájú lábazatról indulnak, s vállvonalban bim

325. A templom hosszmetszete és alaprajza

bós indák ágaznak ki belőlük. A szemöldökkövet rácsos és hengertekercses alakítású fríz koronázza, erre egy külön faragvány támaszkodik — esetleg másodlagos elhelyezésben —, mely bimbókban végződő, egymást keresztező ívsorból áll. Felette szép plasztikájú szarvasfej, kétoldalt egyegy kereszttel díszített kehely látható. Ezen a kapuzaton, a profilokat és

326. Ikerablakok a torony harmadik és negyedik szintjén

díszítő tagozatokat figyelve, a román kor és a késő gótika elemeit látjuk keveredni. A kapuzat sem egészében, sem részleteiben nem kapcsolódik a templombelsőben fellelhető késő gótikus faragványokhoz, sem a vidékről ismert késő gótikus ajtókeretekhez.

A hajó nyugati sarkait támpillérek fogják közre, ezek közül az egyik átlósan, a másik egyenes vonalban áll. A déli hajófalat támpillér osztja két részre, a nyugat felé eső részben magasan elhelyezett kis félköríves ablak a fakarzatra, a kelet felé eső nagyobb félköríves ablak a hajó terébe nyílik. Ugyanitt egy elfalazott ajtónyílás sejthető. A hajó északi falát egy tám és egy félköríves ablak tagolja.

A hajónál alig keskenyebb szentély a nyolcszög öt oldalával zárul, déli oldalánál egy, a záródásnál négy támpillérrel. A diadalív vonalában csak a déli oldalon van támpillér, a szentély északi oldalát félnyeregtetővel fedett dongaboltozatú sekrestye foglalja el, kelet és nyugat felé

327. A nyugati kapu, szárkövének (A), ívhajlatának (B) és szemöldökpárkányának (C) profiljával

328. Bordaprofil és gyámkő

329. Szentségtartó fülke

330. Keresztelőmedence

egy-egy csúcsíves ablaknyílással. A szentély két félköríves ablaka láthatóan későbbi alakítás eredménye.

A templom belseje eredeti állapotában maradt ránk. Mind a hajót, mind a szentélyt késő gótikus hálóboltozat fedi, a közöttük levő diadalív csúcsíves. A hajóboltozat három boltszakaszos — ezekre kívül csak egy támpillér esik —, orrtagos téglabordái a sarkokban a falsíkba halnak, az oldalfalakon a hármanként lefutó bordák tagozott, fordított kúp alakú gyámkövekre támaszkodnak. A szentély boltozata és gyámrendszere hasonló alakítású, itt azonban a boltozat támaszkodási pontjait a külső támpillérek is erősítik. A déli falban leszelt élű, szamárhátíves papi ülőfülke található, a délkeleti falban fekvő téglalap alakú kis vakfülke, az északiban egyenes felső lezárású szentségtartó fülke látható, kereszttel koronázott szamárhátíves keretbe foglalva.

A hajó nyugati falánál fából épített fakarzat van, innen nyílik ajtó az emeleti toronytérbe. A diadalív falán néhány évtizeddel ezelőtt még volt egy felirat, amely 1723. augusztus 20-as keltezéssel a templom visszavételéről és megújításáról tudósított: RECEPTUM RENOVARIM DIE 20 AUG ANNO 1723. MAIORIAM ERITAUS HUIUS DOMUS ISTIUS NOVISSIMAE PLUSQUAM PRIMAE ECCA 12. 10. Alatta UJITTATOTT 1933.

A diadalív északi oldalához épített szószék lábánál egy tojássoros római jón oszlopfőre állítva látható egy félgömb alakú keresztelőmedence felső része.

A szentély falképtöredékeit jelenleg mészréteg fedi. A szakirodalom leírása szerint egy nagyobb jelenet reprezentatív megjelenítésű két mellékalakja látszott a szentély falán, világos szegélyű földig érő palástban, egyiknek kezében kard volt; talán Péter és Pál apostol lehettek. Keletkezési idejüket a szakirodalom a XV. század végére teszi (Radocsay 1955. 217.).

A templom építéséről korabeli adat nem maradt fenn. Úgy véljük azonban, hogy az egységes formában jelentkező késő gótikus részleteket megelőzi egy korábbi építkezés. Erre utal a védőszent neve is. Ezt a feltételezést azonban csak alapos falkutatással és régészeti feltárással lehetne alátámasztani.

A templom a XV—XVI. század fordulója táján nyerte el mai formáját. Ekkor épült a támpillérsoros, hálóboltozattal fedett sokszögű szentély a sekrestyével, s a hajó is ekkor kapott hasonló boltozatot. Az építők a kis késő gótikus belső tér szép kialakításának példáját hagyták ránk. Ezt a hálóboltozat-típust a XV. század végétől a XVI. század első negyedéig nagy építkezések kis tereinek boltozatánál alkalmazták szívesen, rokon emlékeit a Felvidéken és Erdélyben találjuk meg: Kassa Szt. Erzsébet-temploma, a Gömör vidéki Csetnek lutheránus temploma, a brassói Fekete-templom sekrestyéi hasonló boltozásúak, ilyen a kolozsvári Wolphard-Kakas ház egyik utcai szobája, s jóval nagyobb fesztávolsággal építve a jakabfalvi lutheránus templom hajójának boltozata.

A sajátos kompozíciójú nyugati kapuzat stíluseredete még nincs megnyugtatóan tisztázva. Ami rajta késő gótikus, arra a krakkói Wawel késő gótikus termeinek ajtókereteiben találunk analógiát (B. Nagy 1970. 68.), a távoli mintakép a hajdan krakkói diák Nyujtódi András személyével magyarázható lenne. Az ajtókeret indás-bimbós díszítése, amely motívum a szentháromsági római katolikus templom keresztelőmedencéjének törzsén már jóval korábban megjelenik, a rácsozatos faragvány, amely már az esztergomi várkápolna pillérfőjén jelen van, a romanikából ismert profil, a bimbós-ívsoros faragvány azonban kétséget támaszt bennünk a kapuzat eredetét és keletkezését illetően. Mindenesetre a többféle stíluselem jelentkezése arra mutat, hogy a kapuzat készítője egyénien keverte archaizáló stíluselemekkel az esetleg a lengyel késő gótikából vett kaputípust.

A templom késő gótikus kiépítése, valamint belső falfestményekkel való díszítése összefüggésbe hozható a Nyujtódi családdal, amelynek tagjai mind közigazgatási, mind egyházi tekintetben jelentős szerepet vállaltak a XVI. századi székely közösségben.

A templom későbbi történetéről alig néhány adatunk van, de az épület sem változott sokat az elmúlt időben. A reformáció századában az unitáriusok kezébe került. Egy 1697-ből való tanúvallatási jegyzőkönyv tudósít a templom tulajdonjoga körül támadt feszültségről, de arról is, hogy bizonyos földterületek az épület fenntartását szolgálták: „A Szentegyházhoz az Sz. Demeteri határon tudom, hogy birtak egy széna füvet, az én emlékezetemtől fogva mind a templomhoz birták.” (A 40 éves Fülöp Jánosné vallomását idézi Benczédi 1878. 35.) Ebben az időben a katolikus birtokos család és a falu katolikusai a kastélyban létesített kápolnát használják (uo.). A diadalív feletti felirat megőrizte az 1723-as évszámot, amikor a katolikusok ismét visszanyerik a templomot s átvételével együtt renoválják is azt. A szomszédos Bordos filiájaként működő újraalakult plébánia századunkban önállósul.

Irodalom

Bod Péter: Magyar Athenás. [Nagyszeben] 1766. 45. — Orbán I. 157—158. — Benczédi 1878. 36—39, 40—48. — Jakab 1901. 109, 325, 436. — A Rugonfalvi és Szentdemeteri Nyujtódi család. GenFüz 1903. 21. — Gerecze II. 950. — György 1930. 432. — Kereszturi 1939. 115. — Entz 19432. 222, 223. — Juhász 1947. 41. — Radocsay 1954. 217. — Vătăşianu 1959. 549. — Dávid 19692. 545, 546. — B. Nagy 1970. 68, 262. — Mályusz 1971. 299—300. — Drăguţ 1972. 63, 81. — B. Nagy 1973. 60. kk. — Dávid 1975. 957.