nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

SZÉKELYSZENTKIRÁLY

Római katolikus templom, gótikus faragványok

A templom a falu közepén, két utca közt emelkedő dombocskán áll, kelet—nyugati tájolásban. A késő barokk és klasszicista stíluselemeket hordozó épület tornyának nyugati falán építési dátum áll: 1796—1799. A toronyaljból fa csigalépcső vezet a nyugati karzatra és a toronyba. Mind a hajót, mind a sokszögzáródású szentélyt kívül-belül lizénák tagolják; a belső teret késői, kosáríves, hevederekkel osztott lapos boltozat fedi. A szentély északi falához sekrestye csatlakozik.

A sekrestyében — a keleti falban — esetleg másodlagosan elhelyezett, késő gótikus és reneszánsz elemekkel díszített szentségtartó fülke található. A fülkét a falsíkból kiemelkedő tagozat kereteli; felső részét

306. Keresztelőmedence

307. Szentségtartó fülke

oromzat koronázza, alsó keretére rézsűs állású címerpajzs támaszkodik, rajta domborúan faragott kettős kereszt, a templom védőszentjének, Szent István királynak attribútuma. Ezt a kőfaragványt épülő vagy készen lévő szentélyhez, illetve sekrestyéhez készíthették a XV—XVI. század fordulója táján.

A templomban egy gótikus, XV. századi kő keresztelőmedencét is őriznek. Formája kehely alakú, nyolcszögű felső résszel és ennek megfelelő szárral, mely sarokprizmák közvetítésével támaszkodik a négyszögű talpra. Egyik lapján festett felszentelési kereszt nyoma látszik, egyéb díszítés nincs rajta. Vidékünkön Lövétén és Fenyéden találunk hasonló darabokat.

A templom és a falu ugyanannak a védőszentnek nevét viseli. Ez pedig azt jelzi, hogy itt a település és egyháza egyidőben alakult. Azt viszont csak falkutatással lehetne eldönteni, hogy a jelenlegi templom őriz-e a falaiban régebbi, esetleg még középkori részleteket. Szentkirály első okleveles előfordulása későre esik: 1566-ban négy személyt vesznek számba innen a lustrán (SzOkl II. 203.), az 1567-es adóösszeírásban 14 porta szerepel (uo. II. 220.). 1606. január 6-án az udvarhelyi református zsinati végzés kimondja, hogy Szentkirálynak és Oroszhegynek közös papja legyen, aki „in Mater Ecclesia Szent Király, altero autem in Filia Oroszhegy” szolgáljon (Veszely 1860. I. 340). E falvak nemsokára visszatértek a katolikus hitre, s azt követően mindkettő önálló egyházként szerepel. A régi templom részleges pusztulását az 1784-es vizitáció jegyezte fel: „Szentkirály régi alapitású egyház. Múltja ismeretlen, mert parókiája, templomának fedele és felső része a tatárok által rájuk vetett tűzben elégtek.” (Decret. Vizit. 1784. nr. 815. Idézi Schem 1882. 189. és Jakab 1901. 204.) A tatárpusztítás ideje nincs év szerint feljegyezve, de csak 1661-ben történhetett. Így a templom újjáépítésekor a régi — a kőfaragványok tanúsága szerint késő gótikus építésű — templomnak még lehettek fennmaradt részletei. Az új templomról való feljegyzés: „Primum lapidem aedificandae novae ecclesiae a. 1796 Franciscus Török de Kadicsfalva posuit.” (Schem uo.).

Irodalom

Veszely 1860. I. 340. — Orbán I. 64. — Schem 1882. 189. — Jakab 1901. 204. — Juhász 1947. 46, 57.