nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

SIKLÓD

Középkori kőfaragványok a református templomból

A dombokra települt falu nyugati részének egy kiemelkedő magaslatán áll az 1784-ben Csíkfalvi Csók János által épített fatorony, a székelyföldi népi faépítészet egyik jeles alkotása. Mellette kőfallal körülvett, keletelt, sokszögzáródású templom állott 1949-ig, amikor földcsuszamlás okozta romlása miatt lebontották. A bontott anyag a templomtelken található, XVIII. és XIX. századból való berendezését és csillagokkal díszített kazettás mennyezetét az istentiszteleti célra létesített imaházba helyezték át.

A lebontott templom kőanyaga közt egy gótikus templom faragott kövei találhatók: egy 30 cm hosszúságú ívelt kőborda, kétoldalt hornyolt profillal, gótikus ablakkáva-darabok egyszerűbb és gazdagabb orrtagos profillal (egyikük az ablak ivéből való), egy kúp alakú gyámkő töredéke, egy vályúzatos vízvetőkő, egy leszelt élű szemöldökgyámos ajtókeret három darabba tört egyik szárköve és szemöldöke, valamint néhány kváderkő. A kettős térfűzésű templomot; melynek homlokzatát átlós felfekvésű támok szegték, Debreczeni László 1935-ben mérte fel. A felsorolt kőfaragványok ekkor még vakolat alatt rejtőzhettek, mert a vázlatrajzokon nem szerepelnek.

253. A cinterem alaprajza (Debreczeni László felmérése, 1935)

254. A templom 1926-ban (Kovács Pál olajképe után)

A bontás révén napfényre került faragott töredékek egy, a XV. század második felére datálható késő gótikus építésű templomból valók, melynek kőbordás boltozata és csúcsíves ablakai voltak; a szemöldökgyámos ajtókeret pedig a sekrestye bejáratához készülhetett. Ezek az építészeti elemek, a kőbordát kivéve, Küsmöd 1446 körül épült templomán is megtalálhatók, s bizonyára nem véletlenül: a küsmödi példa hatására építkezhetett a plébániájához tartozó Siklód is, s ez talán önállósulását is jelentette. Az építkezés indítékát a népesség középkor végi magas számában találhatjuk meg.

A falu első említése kb. egy századdal későbbi, mint köveiből rekonstruált temploma. 1566-ban öt lófőt jegyeznek be „Sijclodh” helységéből (SzOkl II. 200.). 1567-ben 46 kaput írnak össze a 25 dénáros adóhoz, ezzel a falu Udvarhelyszéken a negyedik helyen áll (SzOkl II. 220.). 1576-ban a fejedelemnek 47 jobbágya van Siklódon (SzOkl IV. 37.).

255. A templom alaprajza (Debreczeni László felmérése, 1936)

256.Sekrestyeajtó töredéke

257.Kőborda profilja

Mindebből joggal következtethetünk viszonylag népes faluközösség meglétére a templomépítés idején.

Siklód a reformáció után, 1629-ben lett önálló egyházzá „Küs-Mőd ante an. 1624 fuit Mater Ecclesia cuius Filiae Etéd et Siklód, circa memoratum annum, in Parochiales Ecclesiae abierunt.” (Benkő 1778. II. 188.) A Küsmödre járás emlékét a „Szentegyházas út” és „Klastrombérc” határnevek is megőrizték. Az 1660 táján készült első egyházi leltár a templom fenntartására szolgáló földeket és siklódi sajátosságként ugyanilyen rendeltetésű gyümölcsfákat, valamint felszerelési tárgyakat sorol fel: „Keseliü bérce alatt két almafa, templom számára valók. Simon István kertjében egy almafa, templomhoz való. Egyed István Tanórokjában is egy almafa, Templomhoz való. Vagyon egy puszta örökség is, melyet egy Fodor János nevű ember feleségével és felesége anyjával együtt conferáltak az ecclésiának, az ecclesia conferálta a templomhoz, templom számára. [...] Az Templumhoz való jók ezek: [kihúzgált feljegyzés] Vagjon az Templumhoz negj regi Pap Eoltozet is negy. Egyik Veres, Masik Fejer, Harmadik Szürke, Negjedik Fekete.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 152.) Ezek a különböző alkalmakra való papi öltözetek középkori miseruhák, amelyeket Siklód egyházában ekkor még őriztek.

A suvadásos talajra épült templom állandó javítgatásra és ismételt újjáépítésre szorult. Az első ilyen javítást az 1761 körüli évekre tehetjük, ekkor történt ugyanis, hogy a siklódi egyház tanítóját, aki szabályos „kéregető levéllel” Nagyvárad környékén adományokat gyűjtött templomépítésre, elfogták és Váradon bebörtönözték, mert engedélye csak Erdély területére szólt (Pokoly 1904. III. 106.). Ezután még többször építkezhettek, mert az 1827-ben tervezett templomjavításra szolgáló „kéregető levél”-ben Molnár István helybeli lelkész azt írja: „élnek még olyan hallgatók, kik negyedik kőtemplomunknak fundamentumából való újraépítését megérték.” (EgyhLvt. D. 2.) Eszerint a múlt század elején a templom négyszeri megújítását tartották számon. Egyházi hagyomány szerint 1827 és 1834 között a templomot ismét megnyújtották, és kelet felé új szentélyzáródást toldottak hozzá. A munkálatok befejezését egy töredékes, ma a parókián lévő emlékkő felirata őrizte meg: EZ A TEMPLOM FELSŐ RÉSZE... 1834-BE A MARTON JÁNOS M. B... FUNDAMENTUMÁBA... A templom 1949-es bontásakor talált emlékirat ismét a szentélyrészről tesz említést: „Az 1868—71 folytonos esőzések

258. Kőrácsos ablak rekonstrukciója töredékei alapján

259. Gyámkőtöredék (a), vízvető (b)

miatt a Sanctuarium a nyugati szeglet megtörésétől a déli oldal megtörésénél levő nagy ablakig a földtől a mennyezetig meghasadozott. Közmegegyezéssel lebontottuk és új kőfallal kirakva kijavitottuk.” (EgyhLvt D. 3.) Ugyanekkor egy esperesi jelentés is megemlékszik arról, hogy „az egyház a templomot és kerítését romjaiból kiemelte” (ProtKözl 1872. 271.).

1903-ban, 1935-ben, 1941-ben újra és újra javították a templomot, s mivel ismét használhatatlanná vált, 1949-ben lebontották. A sok javítgatással addigra valószínűleg elvesztette középkori formáit.

Az 1784-ben épült fatorony alsó ereszgerendáján ez a bevésett felirat olvasható: TSIKFALVI TSOK JÁNOS VOLT ENNEK MESTERE KI EZTET A TORNYOT IDE HELJHEZTETTE EGÉSZ ECLESIA VOLT SEGILSTÉGIRE [!] DITSŐSÉG ISTENNEK HOGY VÉGHEZ VIHETTE. A MESTER EMBERNEK SEGILTSÉGÉRE VALA AZ AKKORI MESTÉR KINEK NEVE EZ A BOKOR JÁNOS ÉS AZ ECLA KURÁTORA BÁLINT PÉTER URAM AKI TSINÁLTATTA. EZÉR HÉTSZÁZ ÉS A NYOLCVANNEGYEDIKBEN KEZDE ÉPITETNI ITEN E SZ: HELJBEN. A toronyban a nagyobbik harang 1925-ből való, a kisebbik 1764-ből, ezzel a felirattal: ÖNTETTE A SIKLÓDI RE. ECLÉSIA GYERGYAI MIHÁLLYAL EGYÜTT KI IS SEGILTETTE SZÁZ FORINTOKKAL ANNO 1764. HO + ME + MO. [Homo, memento mori.]

Irodalom

Benkő 1778. IL 188. — Orbán I. 143. — Solymosi István: Az Udvarhelyi Egyházmegyéből. ProtKözl 1872. 271. — Pokoly 1904. III. 106. — Debreczeni 1931. 3—7.; 1935. 179—180. — Balogh I. 1935. 61, 184. — Viski 1939. 388. — Kováts 1942. I. 230.; II. 709. — Juhász 1947. 43. — Darkó 1953. 207. — Balázs László: Helynevek Küsmödpataka és Siklódpataka völgyében. Emlékkönyv 1974. 291—297.