nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

OROSZHEGY

Lebontott középkori templom

A havas aljánál települt Oroszhegy szerény jövedelmű középkori plébániáját az 1334. évi pápai tizedjegyzék említi először: „Item Dominicus sacerdos de Uriczheg solvit I. banalem.” (MonVat I. 133.) Ekkor már kétségkívül volt temploma is. Első temploma a falunak abban a részében állott, amelyet a helyiek Diafalvának neveznek. Possevino Antal jezsuita atya 1584-ből való feljegyzésében maradt fenn ez a reformáció kori harcokat idéző adat: „Ugyancsak 1583-ban Oeszi András, ez az istentelen ember megtámadta az oroszhegyi templomban összegyült 40 embert, onnan kiűzte és még ruháiktól is megfosztotta őket.” (Idézi Nagy Lajos 1942. 5.) Az egy időre reformátussá lett faluba 1606-ban esperesi vizitáció száll ki, hogy intézkedjék az anyaegyház (Szentkirály) és filiája (Oroszhegy) papválasztásának és lelkészi szolgálatának sorrendje kérdésében. Végzését az udvarhelyi református zsinat erősíti meg, ahol a két helységet a következőképpen említik: „[...] in Mater Ecclesia Szent Király, altero autem in Filia Oroszhegy” (Veszely 1860. I. 340.). Oroszhegyi Péter még mint reformált pap szolgál e templomban 1610-ig, amikor Zetelákara megy át: „ilyen conditioval engedték meg, hogy Péter papot oda hozzák Oroszhegyből: magyarul prédikáljon, misét ne mondjon és magyarul énekeljenek”. Így vall Deák Márton és diafalvi Pap József egy 1651-ben felvett tanúvallatási jegyzőkönyvben (UdvEmiLvt XXXIX, 6. Idézi Nagy Lajos, i.m. 6.). 1630 körül a falu népe már ismét a katolikus hiten van (Juhász 1947. 38.). A falu reformáció kori népességéről a szabad székely porták 1567-es összeírásából tájékozódhatunk: Oroszhegy a legnagyobb kapuszámmal, 56-tal szerepel Udvarhelyszéken, a városokat is megelőzve (SzOkl II. 220.).

A késő középkortól említett templom sorsáról és a következő templomépítésekről már vannak adataink: Diafalva falurészben 1670-ig templom és parókia állott, mivel azonban a templomot a nedvesség miatt nehezen lehetett jó karban tartani, Domokos Kázmér vikárius annak lebontását rendelte el, és úgy intézkedett, hogy az új templomot a mostani helyén építsék fel. Az építést a helybeli Kovács György a saját költségén fejeztette be.

A plébánia 1748-ban Szentkirálytól különválva önállósult. Mivel a templom szűknek bizonyult, Mária Terézia 1765-ben kelt engedélyével 1766—1770 között megépítették az új, harmadik templomot a hívek költségén és Oroszhegyi Tamási György olvasó-kanonok gyűjtéséből, aki

235.Szenteltvíztartó

236. Gótikus cibórium (Batthyaneum, Orbán Balázs után)

 

a templom fenntartására 600 forint alapítványt is tett (Schem 1882. 186. és Orbán I. 98.).

Minthogy ez a harmadik templom sem bizonyult időtállónak, 1937— 1940 között átépítették, meghagyva a homlokzati tornyot, felhasználva a megelőző épület torony mögötti homlokfalát és a keleti fal nagy részét.

A magas, testén apró lőrésszerű nyílásokkal áttört torony diagonális támpillérekkel épült, s valószínűleg az e helyen épített első templommal egyidős, tehát a XVII. századból való, azzal az emeleti falába épített gyámkő alakú szenteltvíztartóval együtt, amely a toronyból a karzatra nyíló és 1937-ben elfalazott bejárat mellett van elhelyezve.

A templom harangjai újabbak. A legnagyobb közülük feliratos: „1898 FUSA PER M. MANCHEN SCHAESSBURGENSEM — VOX EGO SUM, CLANGO VIVUS: ORATE, VENITE NUBES DIFERINGO, MORTALIA FUNERA PLANGO. A két kisebben csupán OROSZHEGY, 1922 — SHCIEB, N. SZEBEN olvasható, és van egy felirat nélküli csengője is.

Orbán Balázs mutatta be Oroszhegy minuszkulás, ABC feliratos XV. századi cibóriumát (Orbán I. 99.), amit ma a Batthyaneum gyűjteményében őriznek. Ehhez hasonlót Kisselykről ismerünk még (Vătăşianu 1959. 180.).

A templom egykori barokk fő oltárképét, mely Mária mennybemenetelét ábrázolja, ma a plébánián őrzik.

Irodalom

Veszely 1860. I. 340. — Orbán I. 96—99. — Schem 1882. 186. — Nagy Lajos 1942. 5—6. — Juhász 1947. 11, 37, 38.