nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

BARÓT

Római katolikus templom

Erdővidék központja, az 1968-ban várossá nyilvánított Barót nemcsak környékének, de az egész Székelyföldnek oklevélileg legkorábban említett helysége, 1224-ben a székelyek szállásterületének határa (SzOkl I. 5.). Korunkra középkori épülete nem maradt, de valószínű, hogy a főtéren álló római katolikus templom korábbi építmények helyén és anyagának felhasználásával épült. A XIV. század elején már templomos hely Barót, sőt plébániájának papi jövedelme az átlagot jóval meghaladja, amint azt a pápai tizedjegyzék három évre vonatkozóan mu

56. A cinterem támpillérei

tatja. 1332-ben „Item Damyanus sacerdos de borouch solvit XV. banales antiquos” (MonVat I. 106.), 1333-ban „Damyanus sacerdos de Baroch solvit VIII. banales antiquos” (uo. 112.), 1334-ben pedig „Damyanus sacerdos de Barchuch solvit II. verecenses et I. obulum” (uo. 134.). Mindhárom jegyzékben a sepsi plébániák közt szerepel.

A templom történetét a XVI. század második felétől nagy vonalakban követni tudjuk. Egyházi feljegyzések szerint: „Az új templom — a régi, 1564-ből való helyett (loco antiquae ex a. 1564) — a parókia közösségének költségén 1760—1767-ben épült, szentélye Georgius Keserü de Baroth nagyváradi kanonok költségével készíttetett, tornyát pedig, mely 1802-ben földrengés miatt megrongálódott, 1822-ben újjáépítették.” (Veszely Károly: A baróti plébánia. 108.; Schem 1882. 34.) Az összefoglalt adatsort még néhánnyal kiegészíthetjük. Orbán Balázs a plébánia anyakönyvéből közölte azt az 1674 előtti feljegyzést, mely szerint a felekezeti viták idején a baróti asszonyok a templom ajtajában tartóztatták fel az azt elfoglalni akaró kiküldötteket és protestáns prédikátorokat (Orbán I. 214.). A templom javítására is vonatkozhat Szebelébi Bertalan vikárius 1707. szeptember 30-án kelt végrendeleti adománya: „A Baróti templomra hagyok tíz forintot.” (Veszely 1860. I. 359.) Szintén építkezéssel függhet össze a VI. Pius által a baróti plébánia részére 1775. január 5-én kiadott búcsúengedély (Beke 1890. 113.).

Barót római katolikus templomát sűrű támpillérsorral erősített kőfal övezi, délen közbeiktatott barokk sisakú toronnyal, melynek alsó harmada korábbi építésű és hajdan kapubástyául szolgálhatott. A várfalszerűen épített cinteremfal a közbeiktatott toronnyal késő gótikus építkezés lehetőségére utal. A barokk jellegű keletelt templom téglalap alakú hajóból és hozzá csatlakozó sokszögzáródású szentélyből áll, melynek északi oldalához egy kápolna és sekrestye járul. A belsőt barokk berendezés díszíti.

Meg kell említenünk még néhány baróti vonatkozású középkori adatot, ezek nagyrészt nem építészeti tevékenységre, hanem gazdasági ügyekre vonatkoznak, vagy egy-egy korabeli személy szereplésével kapcsolatosak, de társadalmi és műveltségi viszonyokba engednek bepillantást. A kezdetekre nézve hivatkoztunk az 1224. évi adatra, eszerint már a tatárjárás előtt lakott terület lehetett Barót („Boralt”) környéke, a szomszédos területeken besenyő népességgel is. 1276 előttre utal vissza Magister Sandrinus de Sebus Bachon és Luca de Sebus Barut 1421-ben szereplő birtokügye; őseik Alsó- és Felsőrákoson, Baróton birtokukat a besenyők pusztulása után, de 1276 előtt királyi adományként kapták (SzOkl I. 115.). A XIV. században (1334) találkozunk Baróti Lőrinc (Fejér VIII. 4, 127.; Orbán I. 213.), majd 1395-ben az állítólag Zsigmond életét megmentő Cserei Balázs nevével (Fejér X. 8, 347.).

A XV. század elején a sepsi székelyek várépítő szándéka tűnik ki egy 1415-ös oklevélből, közöttük egy baróti személlyel is találkozunk, a várépítés körülményeiről azonban ennél többet nem tudunk. „Agasthy Kellemen de Barotfalu, sedis Schepsi” és más székelyek Brassó város bírája és tanácsa előtt egy darab földet Árapatak szomszédságában Botfalunak eladtak, hogy az 50 aranyforint vételárból a király pártütő ellenségei ellen várat építsenek: „Castrum seu fortalicium in terra ipsorum [...] edificare inceperunt.” (SzOkl III. 33—35.)

1459-ben Sepsiszék Barót környéki falvaiból megalakult Miklósvárszék (SzOkl VIII. 92.). Közügyeket intéző személyek tűnnek fel a XVI. század elején: „Gregorius Literatus de Barolth ac Stephanus Phileij”, mint Besenyei Babos Lukácsné egyik ügyvédje (SzOkl III. 184.). 1522ben Tordai Pál gyulafehérvári kanonok részéről Hídvég, Árapatak és Barolth plébánosai megbízást kapnak a püspökség báránydézmaszedő szolgájának felkutatására és megidézésére (SzOkl II. 10.). Az 1566-os lófő-összeírásban Sepsi Baroti Pál a fő népek között szerepel (SzOkl II. 194.). A helység korabeli népességéről nyújt némi tájékoztatást a szabad székely portákról 1567-ben készült összeírás, ahol Barót a környéken a legnagyobb számmal, 73 kapuval szerepel (SzOkl II. 222.).

Irodalom

Veszely 1860. I. 359. — Veszely Károly: A baróti plébánia. Brassó, 1868. — Orbán I. 213. — Beke 1890. 113. — Karácson 1899. 216, 224, 235. — Rugonfalvi 1939. I. 189. — Darkó 1953. 205, 207, 209. — B. Nagy 1970. 328. — Kisgyörgy 1973. 56. — Sîrbu—Pop 1977. 65.