nyomtat

megoszt

Délvidék
EGYED EMESE

VÁLTÁS

 

 

Amikor már sem ébren, sem álomban
nem volt egymáshoz semmi közötök,
a környezet egyre idegenebb lett,
s perceid fölött karvaly körözött;
csak mondtad, dehogy hitted, hogy tavasz jön!
S ha cselekedtél: lélektelenül;
és senki, semmi, csak az életösztön
vigyázott, hogy túl mélyre ne merülj;
nem vádoltad sem őt, sem magadat,
de köréd gyűlt sok üres pillanat
és tagjaid, aszályos patakmedrek
egyre apróbb cserepekre repedtek.
Ne várj csodát: sem ébren, sem álomban
nincs többé semmi, semmi közötök
egymáshoz, és aki mindened volt, szépen, lassan
beletörődhetsz: egy
a sok között.