nyomtat

megoszt

Délvidék
EGYED EMESE

VISSZHANG

 

 

Léptek kopognak kristályos palákon.
Sasbércek, árkok ritmusát a szem
nem tudja már követni; sohasem
pusztuló páfrányerdők félhomálya
elnyel visszhangot, időt, idegent.
Futóhomokra telepszik a köd.
Zsurlófüvek, harasztok hajladoznak,
artézi vizek szaga érzik, messzebb
éghető ásványtelep, vakítóbbat
képzelni sem lehet... Nautilus
gyöngyházkamrája fénylik meduzák közt,
kopoltyúja remeg, varratvonalai
rég elfelejtett jelrendszert idéznek:
évmilliókat. Valaki
kagylót keresve járja a dűnéket.
Kékmoszatok, kékalgák sejtjei
mésztufa-hálókon fönnakadva

 

arany, réz, ólom, cink, vas, uránérc
nyomait festik krátertavakra;
tudom már, hol van a fésűkagyló,
hová kövült a pikkelyfa lombja:
telérek titkát, zárványok csendjét
idő és visszhang velem vallatja.