nyomtat

megoszt

Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben
KISS TAMÁS (szerk.)
A romániai magyarság természetes népmozgalma európai kontextusban, 1992-2002 között

A romániai magyarság természetes népmozgalma európai kontextusban, 1992-2002 között

- A 2002. évi népszámlálás végleges adatai tükrében -

Veres Valér

Bevezető

A romániai magyarság lélekszámának csökkenése mára közismert ténnyé vált, és széles körű érdeklődés övezi. A 2002-es népszámlálás végleges adatai alapján a két népszámlálás közötti fogyás mértéke az előzetes adatoknál is nagyobb, 193.152 fő. Az előzetes adathoz képest is néhány ezerrel kevesebben vagyunk: 2002. március 18-án 1.431.807 magyar élt az országban.

Tanulmányunkban a születések, termékenység és a halálozások alakulását fogjuk bemutatni, az országos és az európai tendenciákkal való összehasonlításban, illetve a népesség összetételére való tekintettel.

Ismeretes, hogy a 20. század második felében a termékenység Európában mindenhol csökkent, bár országonként számottevő különbségek figyelhetők meg. A romániai magyarság gyermekvállalási magatartása is beleilleszkedik ezekbe a tendenciákba, ám a részletes válaszadás alaposabb vizsgálatot igényel.

A romániai magyarok természetes népmozgalma, romániai összehasonlításban

 Az alábbi elemzés többnyire hivatalos adatokon alapul, a becsléseknek kisebb szerep jut. Az 1992-2002 közötti periódusra rendelkezésünkre állt a halálozások és élveszületések száma nemzetiségi bontásban. Ez lehetővé teszi, hogy a két népszámlálás közötti időszakra meghatározzuk az élveszületési és halálozási arányszámokat a magyarságra vonatkozóan. Ismerjük továbbá a magyar népesség koréves összetételét nemenként és megyénként is, ami szintén sokat segít a lélekszámcsökkenés okainak feltárásában.

Megfigyelhető, hogy az élveszületések száma még a vizsgált időszakban is jelentősen csökkent: míg 1992-ben 14.837 magyarként regisztrált gyermek született, addig 2002-re a magyar élveszületések száma már alig haladta meg a 10 ezret. Az élveszületések száma tehát egyharmadával csökkent a két népszámlálás között eltelt tíz év alatt. Az halálozások száma mindvégig meghaladta a születésekét. A magyarok halálozásainak száma 1992-ben a legmagasabb, 24 ezer, de ez a szám a vizsgált periódusban mindvégig meghaladta a 20.000 főt (lásd 1. táblázat). Ennek eredményeként a természetes szaporodás mindvégig negatív volt, a természetes fogyás nagyságrendje pedig évi 10.000 fő körül mozgott. Bár a születésszám időben csökkent, a fogyás mértéke a halálozási adatok visszaszorulása következtében nem növekedett.

A tényleges népességfogyás megragadásához a kivándorlást is figyelembe kell venni. Ehhez a Magyarországon állampolgárságot szerzett román állampolgárok évenkénti számát vettük alapul. Egy 2002 januári, a Korunkban közölt tanulmányban [1] a kivándoroltak számát összetetten határoztuk meg, figyelembe véve a román statisztikai nyilvántartás nemzetiségi adatait, valamint a Romániába visszavándorló Magyarországon élőket is. Mára a KSH egy aktualizált kimutatást közölt azokról, akik 1993-2002 között magyar állampolgárságot szereztek, származási országok szerinti bontásban. Ennek az adatsornak a felhasználását tartottuk célszerűnek. [2] Az 1992-es évre nem számoltunk kivándorlókat, mert az 1992-es népszámlálás azokat a román állampolgárokat is számba vette, akik nem éltek otthon, a népszámlálás évében kivándorlók pedig a későbbi években szereztek állampolgárságot. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Magyarországra telepedettek között vannak nem magyar nemzetiségűek is, ezek aránya azonban feltehetőleg nem éri el a 10 százalékot. Továbbá vannak visszavándorlók is kis számban, ám ezek még így is aligha ellensúlyozzák a más országokba vándorolt, és ott állampolgárságot szerzett romániai magyarok számát. Mindenesetre a Magyarországon regisztrált bevándorolt népesség (állampolgárságot szerzettek) száma 51.994. Ennél ténylegesen csak többen vándorolhattak el ebben a periódusban.

1. táblázat. A romániai magyarok természetes szaporodása számokban 1992-2002 között, hivatalos statisztikai adatok alapján

Év

Élve-születé-

sek

Halálo-

zások

Természetes szaporodás

Magyar állampolgárságot szerzett

Magyarok összesen január 1-jén

Magyar évközépi népesség

1992

14.837

24.035

-9.198

0

1.624.959

1.620.360

1993

12.921

23.838

-10.917

7.381

1.615.761

1.606.612

1994

13.167

23.092

-9.925

6.222

1.597.463

1.589.390

1995

12.513

23.294

-10.781

7.469

1.581.316

1.572.191

1996

11.940

23.557

-11.617

6.420

1.563.066

1.554.048

1997

12.084

22.438

-10.354

5.812

1.545.029

1.536.946

1998

12.299

20.980

-8.681

3.720

1.528.863

1.522.663

1999

11.746

20.751

-9.005

4.227

1.516.462

1.509.846

2000

11.802

19.878

-8.076

2.988

1.503.230

1.497.698

2001

11.288

20.304

-9.016

5.644

1.492.166

1.484.836

2002

10.687

21.029

-10.342

2.111

1.477.506

1.434.377

2002 március

       

1.431.807

45.699*

Összes

135.284

243.196

-107.912

51.994

   

*Különbözet A népszámlálási és a továbbvezetett érték között 2002-ben

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok, KSH 2001

A véglegesen kivándoroltakra, az élveszületésekre és az elhalálozásokra vonatkozó adatokat figyelembe véve becsültük meg az egyes években a magyar népesség év eleji (január 1.) számát, majd ezeket a számokat felhasználva a magyarok évközepi számát. Becslésünk annyira pontos - talán egy kissé pontosabb - mint, amennyire a román Országos Statisztikai Intézet (INS) által számított évközepi népességszám. A 2002-es a népszámlálási adat és a számított érték eltér egymástól. Ennek oka egyrészt az, hogy a véglegesen kivándoroltaknak csak egy részét lehet megragadni. Másik oka módszertani, az ideiglenesen kivándoroltakat ugyanis a 2002-es népszámlálás során, az EUROSTAT ajánlásainak megfelelően, nem sorolták az állandó népességhez. Az ideiglenesen, de több mint egy éve külföldön élő magyarok számát minimálisan 40-45.000 főre becsülhetjük. A Magyarországon legálisan tartózkodó román állampolgárok száma 2002-ben 44.977, ám ezek egy része román nemzetiségű (és talán itt nagyobb az arányuk mint az állampolgárságot szerzettek körében, mivel haza akarnak térni), emellett egy részük kevesebb, mint egy éve él Magyarországon (ám az előző években is hasonló nagyságrendben tartózkodtak ott: 2001-ben 41.561, 2000-ben 57.343 fő). Vannak viszont más országokban ideiglenesen, de több, mint egy éve tartózkodó romániai magyarok. Ezek számáról azonban hozzávetőlegesen sincs tudomásunk. Ezért itt is azt a becslési eljárást javasoljuk, hogy a Magyarországi ideiglenesen tartózkodók számával azonosítsuk a több mint egy éve más országokban élő romániai magyar állampolgárokat.

A fogyás összetevőinek értékelése problematikus, mivel a természetes fogyás, a véglegesen elvándoroltak és az ideiglenesen távol élők összesített létszáma 204.883 fő, ami 11.731 fővel több, mint a két népszámlálási érték közötti különbség. Ennek az az oka, hogy a népszámláláskor regisztráltak egy része valójában nem él az országban, ám a hozzátartozói bejelentették őket.

A továbbiakban a természetes népmozgalom arányszámait elemezzük. Az élveszületések arányszáma utoljára 1992-ben érte el a 9 ezreléket, azóta 8, majd újabban a 7,5 ezrelék körül mozog. A nyers halálozási arányszám a vizsgált periódusban végig 14 ezrelék körül volt, 1998-2001 között valamivel 14 alá csökkent, de 2002-re visszament 14 ezrelék fölé. Valójában mindvégig 14 ezrelék fölöttinek vehetjük, mivel az évközepi népességszám az ideiglenesen távol élők beszámítása miatt 2001-ig nagyobb értéket vett fel, így a halálozási arányszám értékét csökkentette.

2. táblázat A romániai magyarok népességszáma alakulásának arányszámai, 1992-2002 (1000 főre)

 

1000 romániai magyarra eső

Év

Élve-

születések

Halálozások

Természetes fogyás

Emigráció Magyarország

Tényleges fogyás

1992

9,2

14,8

-5,7

*

-5,7

1993

8,0

14,8

-6,8

4,6

-11,4

1994

8,3

14,5

-6,2

3,9

-10,2

1995

8,0

14,8

-6,9

4,8

-11,6

1996

7,7

15,2

-7,5

4,1

-11,6

1997

7,9

14,6

-6,7

3,8

-10,5

1998

8,1

13,8

-5,7

2,4

 -8,1

1999

7,8

13,7

-6,0

2,8

 -8,8

2000

7,9

13,3

-5,4

2,0

 -7,4

2001

7,6

13,7

-6,1

3,8

 -9,9

2002

7,5

14,7

-7,2

1,5

 

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

A tényleges fogyás nagyságrendje 10 ezrelék körül mozog, ez azt jelenti, hogy évente mintegy 1 százalékkal, 14.000 fő körüli értékkel csökken a romániai magyarság lélekszáma.

A természetes fogyás hátterében álló sajátosságok feltárása érdekében szükséges a női termékenység vizsgálata. Mivel nem ismerjük a romániai magyar nők kor-specifikus termékenységét, csak az általános termékenységi arányszámok kiszámítására van lehetőségünk. Ezeket hasonlítjuk össze az országos adatokkal.

A 15-49 éves magyar nők számát 1996-2001 között a 2002-es népszámlálás koréves adatai alapján számítottuk ki, ezért e korosztályok bár igen alacsony, de azért létező korspecifikus, 2002-ig bekövetkezett halandósága is hozzájárult a termékeny korú nők számának meghatározásához. Más szóval, bár viszonylag pontosak, mégis becslésnek számítanak ezek az adatok.

A romániai magyar nők esetében a GFR 1992-2002 között mindvégig alacsonyabb volt a romániai átlagnál. 1992-ben a magyar nők általános termékenységi arányszáma 38, míg a romániai nőké 46,6 ezrelék. Azóta mindkét esetben lényegesen csökkent a termékenység, a kilencvenes évek közepén a magyaroknál 34, az

3. táblázat. Általános termékenységi arányszámok (GFR) Romániában és a romániai magyarok körében, 1992-2002

 

1000 15-49 éves nőkre jutó élveszületések arányszámai

Év

Romániai magyar GFR

Országos GFR

1992

38,0

46,6

1993

*

44,3

1994

*

43,3

1995

*

41,1

1996

34,0

39,9

1997

34,3

40,6

1998

34,9

40,6

1999

33,4

40,2

2000

33,7

40,3

2001

32,4

37,8

2002

30,8

37,9

* Ezekre az évekre a 15-49 éves magyar nők számát nem sikerült jól közelíteni.

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

össznépességnél 40 ezrelék körül volt. 2002-re a magyarok körében 30, az össznépesség estében 37,9 ezrelékre süllyedt. Összehasonlításképpen Magyarországon 1998-1999-ben ez a mutató 37 ezrelék körül mozgott, tehát magasabb volt az erdélyi értéknél. Erre később részletesen visszatérünk.

A nyers élveszületési, és az általános termékenységi arányszámok különbözőségéből nem következik még egyértelműen, hogy az ugyanolyan korú magyar és román nők termékenysége szignifikánsan eltérő. Ahhoz, hogy erre kielégítő választ kapjunk, a korspecifikus termékenységeket is kellene ismerjük. A válasz megadásában segítségünkre lehet a magyarság és a romániai össznépesség korstruktúrájának összehasonlítása. A két termékeny korú női korstruktúra összehasonlításából láthatjuk, hogy míg a 24-43 évesek aránya hasonló, a 15-23 évesek aránya magasabb a romániai, a 44-49 éveseké pedig a magyar termékeny korú nők esetében. A 45-49 éves nők már alig vállalnak gyereket, esetükben a korcsoport-specifikus termékenységi arányszám 0,2 ezrelék. 15-23 éves nők viszont vállalnak gyermeket. 20 év alatt különösen a roma (cigány) nők termékenysége magas, de korcsoport-specifikus termékenység 2000-ben országos viszonylatban épp 20 és 24 éves korcsoportban volt a legmagasabb (90‰).

1. ábra. A 15-49 éves romániai és magyar nemzetiségű nők korstruktúrája százalékban, 2002

 Forrás: INS, nem publikált népszámlálási adatok

Megvizsgálva a termékeny korú magyar nők arányát az ország megfelelő korú népességében megfigyelhetjük, hogy az 1992-es össznépességi 7,1 százalékos arányt csak a 49 évesek érik el, ami pedig aggasztóbb, hogy a 6,6 százalékos 2002. évi össznépességi arányt is csak a 44-48 éves, mindössze 0,2 ezrelékes termékenységű korosztály éri, vagy haladja meg. Az összes többi korosztályban ennél kisebb a magyarok aránya, mint az össznépességen belül. Ez annyit jelent, hogy még ha a gyermekvállalási kedv a magyarok körében ugyanolyan mértékű is lenne, mint az össznépességnél, (ami annyiban kizárt, hogy a romák termékenységét meg sem közelítjük, és ők is hozzájárulnak az össznépességi mutatókhoz), vagy ha csak kis mértékben maradna el a attól, a magyar élveszületések az országosnak akkor is csak 5,8-6 százalékát tudnák kitenni, hisz ennyi a 15-29 évesek aránya, akik a termékenységhez a többi korosztálynál nagyobb mértékben járulnak hozzá.

4. táblázat. A 15-49 éves magyar nők száma és számaránya korévenként Romániában 2002-ben

Korév

15-49 éves nők

korstruktúrája

Magyar nők aránya korévenként

Románia

Magyarok

 

15

176.578

9.801

5,6

16

162.455

9.181

5,7

17

162.219

9.064

5,6

18

147.241

8.730

5,9

19

149.805

9.012

6,0

20

161.476

9.743

6,0

21

172.210

10.489

6,1

22

171.778

10.433

6,1

23

172.999

10.664

6,2

24

174.268

11.023

6,3

25

171.347

10.785

6,3

26

170.352

10.558

6,2

27

174.897

11.059

6,3

28

155.428

9.758

6,3

29

157.734

9.959

6,3

30

160.931

10.216

6,3

31

172.993

10.987

6,4

32

182.358

11.335

6,2

33

204.159

12.241

6,0

34

235.289

12.999

5,5

35

114.252

7.121

6,2

36

114.367

7.113

6,2

37

117.330

7.177

6,1

38

120.869

7.499

6,2

39

120.127

7.372

6,1

40

128.533

7.814

6,1

41

139.920

8.200

5,9

42

141.948

8.751

6,2

43

151.921

9.512

6,3

44

161.056

10.359

6,4

45

164.708

10.993

6,7

46

168.892

11.547

6,8

47

169.358

11.527

6,8

48

150.311

10.366

6,9

49

156.161

11.034

7,1

Összesen

5.556.270

344.422

6,2

 Forrás: INS, nem publikált népszámlálási adatok

Vizsgáljuk meg tehát, hogy az élveszületések és a halálozások hogyan oszlanak meg országos szinten nemzetiségek szerint 1992-2002 között.

5. táblázat. Az élveszületések százalékos eloszlása Romániában nemzetiségenként, 1992-2002

Év

Élveszületések száma

Százalékos eloszlás

   

román

magyar

roma/cigány

más

1992

260.393

92,5

5,7

1,0

0,9

1993

249.994

92,5

5,2

1,4

0,9

1994

246.736

92,2

5,3

1,6

0,9

1995

236.640

92,0

5,3

1,9

0,9

1996

231.348

92,1

5,2

1,9

0,8

1997

236.891

92,0

5,1

2,1

0,8

1998

237.297

91,8

5,2

2,2

0,8

1999

234.600

92,0

5,0

2,2

0,9

2000

234.521

91,8

5,0

2,4

0,8

2001

220.368

91,5

5,1

2,5

0,9

2002

210.529

91,6

5,1

2,5

0,8

 Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Megfigyelhető, hogy a magyar élveszületések országos aránya 5,7 százalékról 5 körüli értékre süllyedt. Úgy tűnik, az 5 százalékos küszöb lesz az, amelyen megállhat a korosztályokon belüli aránycsökkenés. Azt is megfigyelhetjük, hogy az élveszületések száma sem országos, sem pedig a magyarok körében nem csökkent 1995-2000 között. A születésszámok országosan 230.000 fölött mozogtak, és ezen belül a magyarok aránya is 5,1 százalék körüli volt. Növekedett viszont a roma születések aránya, amely az 1990-es évek közepétől 2 százalék körül mozgott, 2002-re pedig 2,5 százalék körülire emelkedett. Az aránynövekedés mögött nem feltétlenül (vagy nem csupán) a nagyobb roma termékenység áll, hanem az is, hogy egyre többen vállalják ezt az identitást. A roma születések számát nem lehet azonban jól követni, mivel az újszülöttek bejegyzésekor a nemzetiség megállapítása nem követi a népszámlálás az önbevallás tiszteletben tartására vonatkozó szigorú szabályait, így a szülészeteken, és ezt követően az anyakönyvi hivatalokban az újszülött nemzetisége gyakrabban van románnak (esetenként magyarnak) feltüntetve, mint ez (el)várható lenne. Ez abból is megállapítható, hogy a népszámlálások éveiben a roma nők általános termékenységi arányszámai sokkal alacsonyabbak (!) az országos átlagnál, ami nyilvánvalóan abból adódik, hogy a népszámlálás alkalmával magukat roma nemzetiségűnek valló anyák újszülötteit tömegesen nem romaként regisztrálták. A magyarokra vonatkozó adatok viszont országos szinten megbízhatónak tűnnek, legalábbis a 2002-es népszámlálásai adatok megfelelő koréves adataival való összevetés alapján (lásd a 3. mellékletet).

Bár nem ismerjük a romániai magyarok korspecifikus termékenységét, a termékeny korú magyar nők belső eloszlása viszonylag szabályos, ezért hozzávetőlegesen ki lehet számítani a teljes termékenységi arányszámot (TFR). Ez azért fontos, mert a kapott érték összevethető a 2,2-es számított értékkel, amely azt mutatja meg, hogy egy termékeny korú nőre átlagosan hány élveszületés kell jusson ahhoz, hogy a népesség összlétszáma tartósan fennmaradjon. Korspecifikus termékenységi arányok hiányában a TFR-t a következőképpen számoltuk: TFR = 35×GMR, tehát az általános termékenységi arányszámot (GFR) szoroztuk a termékeny korosztályok számával. Ezt a számot 1000-rel osztjuk, ha 1 nőre akarjuk kiszámítani a TFR értékét.

6. táblázat. Becsült TFR Romániában és a romániai magyarok körében, 1992-2002

 

1000 15-49 éves nőre jutó élveszületések

Év

Romániai magyar TFR

Becsült országos TFR

Számított TFR Románia

1992

1,33

1,63

1,5

1993

*

1,55

1,4

1994

*

1,52

1,4

1995

*

1,44

1,3

1996

1,19

1,40

1,3

1997

1,20

1,42

1,3

1998

1,22

1,42

1,3

1999

1,17

1,41

1,3

2000

1,18

1,41

1,3

2001

1,13

1,32

1,2

2002

1,08

1,33

1,2

* Ezekre az évekre a 15-49 éves magyar nők számát nem sikerült jól közelíteni.

Forrás: INS nem publikált népmozgalmi és népszámlálási adatok

A becslés helyességét ellenőrizhetjük a Románia női népességének teljes termékenységi arányszámai alapján. Elmondhatjuk, hogy a becsült értékek a ténylegesnél általában egy tizedessel nagyobbak. Ezért a romániai magyarokra kapott értékeket is inkább lefele fogjuk kerekíteni. Mint az várható volt, az értékek mindvégig alacsonyabbak a romániaiaknál, és messze elmaradnak a 2,2-es helyettesítési értéktől is. Láthatjuk, hogy a periódus elején a magyarok számított (becsült) születésszáma egy 15-49 éves korú nőre 1,3 gyermek körül alakult, ez lecsökkent 1,1 alá 2002-re, és az értékek mindvégig elmaradtak az illető év országos átlagától.

A kisebbségben élő közösségek, így a romániai magyarok esetében sem esik egybe a biológiai reprodukció az etnikai reprodukcióval. Azaz nem minden magyar nemzetiségű nő által szült gyermek válik magyarrá. Az etnikai reprodukció arányát a biológiai reprodukcióban a 2002-es népszámláláskor regisztrált, etnikailag vegyes házasságokból származó gyermekeinek nemzetisége alapján fogjuk megbecsülni. A 11. mellékletben láthatjuk, hogy a gyermekkel rendelkező családok esetén a magyar nemzetiségű férfiak 85 százaléka él etnikailag homogén házasságban, a többi vegyes házasságban él, túlnyomórészt román nőkkel. A gyermekkel rendelkező magyar nők 86,6 százaléka él homogám, magyar férfival kötött házasságban és a többi 13,4% vegyes házasságban él. Ha a mellékletben szereplő táblázat megfelelő értékét vennénk alapul, ezen nők 23 százalékának lenne magyar a gyermeke. De mivel a magyar férfiak és nők hasonló számban kötöttek románokkal vegyes házasságot és van gyermekük (29 555 férfi és 28 507 nő), jobban közelítjük a valóságot, ha a magyar férfiakkal kötött vegyes házasságokban született és magyar nemzetiségűnek nevelt gyermekek arányát is figyelembe vesszük (31,8%), akkor azt mondhatjuk, hogy a román-magyar vegyes házasságok átlagosan 27,5 százalékában lesz magyar a gyermek. A "normális"(azaz asszimiláció-mentes) állapot az lenne, ha ezen családok 50 százalékában nevelnének magyar nemzetiségűnek gyermekeket. Mivel a 27,5 százalékos érték alapján azt mondhatjuk, hogy a "normális" állapot 55 százalékát teljesítjük ma, ami azt jelenti, hogy a vegyes házasságokban átlagosan a női biológiai termékenység 45 százaléka asszimilációs veszteség, még ha a magyar férfiak által "hozott" nyereséget be is számítjuk. Tehát a 14 százaléknyi vegyes házasságban élő magyar (akiknek van gyermekük) 45 százaléka asszimilációs veszteség, azaz a magyar nemzetiségű nőktől élve születettek 6,3 százalékát tekinthetjük asszimilációs veszteségnek a meglévő statisztikai adatok alapján, és így az élveszületések 93,7 százaléka járul hozzá a biológiai reprodukcióhoz. A valóságban azonban feltételezhető, hogy különösen a magyar családfők esetében a gyermek népszámláláskor közölt nemzetisége annak felnőtté válása után megváltozhat, és ezáltal a valós asszimilációs veszteség magasabb lesz, mint amit az előbb számoltunk. Feltételezem, hogy a legújabb tendenciák alapján (a magyarok számának drasztikus csökkenése a szórványvidékeken) az etnikai a biológiai reprodukció nem több, mint 90 százalékát teszi ki csupán, az élveszülések mintegy 10 százaléka az élettartam során kilép a magyarok soraiból. Ezt az értéket tekinthetjük asszimilációs veszteségnek, az 1992-2002 közötti 135.284 "magyar" élveszületett egy részét tartalmazzák, mások pedig nincsenek már ezek soraiban, hiszen egyből románnak regisztrálták. Ha számszerűsíteni próbálunk, akkor 13 500 főre tenném a reprodukciós veszteség végső értékét a két népszámlálás között, de aminek a kisebb része, hangsúlyozom, még 2002-ben nem tekinthető tényleges veszteségnek. Az asszimilációs veszteségnek más formái is vannak, ám azokkal ebben a tanulmányban nem áll módunkban foglalkozni.

Ha megvizsgáljuk az elhalálozottak nemzetiségek szerinti százalékos megoszlását, akkor fordított tendencia figyelhető meg: a roma elhalálozások aránya a 0,5 százalékot is csak 2002-re érte el, a magyarok aránya viszont 1992-ben annak 9, 2002-ben 7,8 százalékot tett ki az országos adatokon belül.

7. táblázat. Az elhalálozottak nemzetiségi megoszlása Romániában, 1992, 1997, 2002.

Év

Összes elhalálozott

Ebből (%):

román

magyar

Roma / cigány

más

1992

263.855

88,1

9,1

0,3

2,5

1997

279.315

90,3

8,0

0,4

1,2

2002

269.666

90,5

7,8

0,5

1,3

 Forrás: INS, nem publikált adatok.

Miért csökkent a magyarok aránya az elhalálozottakon belül? Először is, Romániában, európai modellhez hasonlóan a halálozások alapvetően öregkoriak. Mivel a 20. század első felében, különösen 1930 és 1940 között, Románia mai területén a magyar nemzetiségűek aránya az össznépesség 9-10 százaléka volt, az idős, 70 év fölötti korosztályokban még tetten érhető ez az arány. Viszont 1992 és 2002 között, ahogy telt az idő, a halálozás veszélyének jobban kitett korosztályok közé olyan évjáratok léptek be, amelyek körében már kisebb arányban (7,8-8%) vannak magyarok.

A romániai magyarok termékenysége európai összehasonlításban

Európában a termékenység trendszerű csökkenésének egyik általános magyarázatára a demográfiai átmenet elméletét szokás felhozni. Ennek eredeti formájában az alábbi öt szakaszt fogalmazták meg: [3]

1. Magas stacioner fázis, magas halálozási és élveszületési arányszámokkal;

2. A korai népességnövekedés szakasza, csökkenő halandósággal és továbbra is magas születésszámmal;

3. Későbbi növekedés szakasza: tovább csökken a halandóság, és a születések száma is csökkenni kezd;

4. Alacsony stacioner szakasz, amikor a halandóság és születésszám egyaránt alacsony, de ez utóbbi tovább csökken;

5. A természetes fogyás szakasza, amikor a születések száma a halálozások száma alatt marad.

Az átmenet mögöttes okainak magyarázatával többen is próbálkoztak. A termékenység csökkenésére először csupán a halandóság csökkenését hozták fel magyarázatként, a második világháború után azonban a magyarázatok diverzifikálódtak, és az átmenet kiteljesedését a gazdasági-társadalmi fejlődésnek tulajdonítható gazdasági, társadalmi és kulturális változásokkal magyarázzák. Ezek között különösen fontos a kis család modelljének elterjedése, ami iparosodással és a gyermekek gazdasági hasznának átalakulásával hozható összefüggésbe. Az individualizáció általánosodásával, a városi népesség számának növekedésével csökkent a hagyományos közösségi és vallási értékek szerepe a családtervezésben, a gyermekvállalásban, vagyis egyre inkább individuális indokok kerültek előtérbe.

Az átmenet egyes fázisai a különböző országokban más-más időpontokban, elérő hosszúsággal és intenzitással következtek be. Ezek alapján az európai országokat az alábbi csoportokba sorolták: [4]

1. Észak-európai modell, korai és hosszú átmenettel, pl. Svédország, 1815-1965);

2. Nyugat-európai modell, későbbi és gyors átmenettel, pl. Németország, 1875-1965;

3. Dél- és kelet-európai modell, későbbi és gyorsabb átmenettel, pl. Olaszország, 1875-1965;

4. Az európai származású bevándorlók országainak modellje, a természetes szaporodás már az átmenet előtt magas volt és az átmenet idején fokozatosan csökkent, pl. az USA, 1870-1950;

5. Franciaország: a születési arányszám a halálozási arányszám csökkenését megelőzően csökkenni kezdett, 1780;

6. Írország, a kezdeti magas termékenység először lecsökkent, később újra felemelkedett.

A dél- és kelet-európai demográfiai átmenet modelljébe illeszkedik Románia, és azon belül az erdélyi magyarság is. Erdélyben a halandóság 1875-től kezdett csökkenni, a születések száma viszont még 1910-ig viszonylag keveset csökkent. Érdemi változás 1915-20 után állt be, amikortól folyamatosan csökkent a születések száma. Természetes trendek szerint 1965 körül fejeződött volna be az átmenet utolsó szakasza, amikortól a népesség száma stagnálna vagy elkezdene csökkenni. Ám az akkori erőszakos népesedéspolitikával, ami főleg a szigorú abortusztilalom által érvényesült, a klasszikus demográfiai átmenet Romániában, így Erdélyben is gyakorlatilag 1991-ig kihúzódott.

Feltevődik a kérdés, hogy a romániai magyarok körében az átmenet mikor fejeződött be? Vajon nem korábban, mint Romániában összességében? A választ erre nehéz megadni, de nem lehetetlen. A nyolcvanas évek vonatkozásában az élveszületések számát viszonylag jól lehet közelíteni az 1992-es népszámlálás születési évek szerinti adatai alapján, hiszen a halandóság és a kivándorlás a 12 éven aluliak körében elenyésző. Az alábbi, 2. ábra adatainál legfeljebb 0,1 és 0,5 ezrelék közötti értékekkel lehettek magasabbak a tényleges adatok. Az évenkénti össznépességet a két népszámlálás közötti átlagolással becsültük. A halandósági adatok 1992 előtt az országos értékek alapján készült becslések, figyelembe véve, hogy 1992 utáni ismert értékek tendenciaszerűen mintegy 15-20 százalékkal magasabbak az országos értékeknél. A tényleges értékektől való eltérés feltételezhetően 1 ezrelék alatti.

Az adatok szerint a romániai magyarok körében még a meghosszabbított demográfiai átmenet is jóval, (közel 10 évvel) az országos időpont előtt, 1982 körül befejeződött. Azóta természetes fogyás figyelhető meg. Még abban az esetben is, ha a becsléseink kissé torzítanak, szinte biztosra vehető, hogy 1982-1991 között a romániai magyarok természetes szaporodási arányszáma nem haladta meg számottevően a 0 értéket, de valószínűbb, hogy kissé negatív volt.

Felmerül tehát az a kérdés, hogy Romániában, és az erdélyi magyarok körében a klasszikus átmenet lezárása után mi következett: a második demográfiai átmenetnek nevezett jelenség, vagy csupán az átmenettel járó gazdasági-társadalmi nehézségek okozta gyermekvállalási-kedv csökkenése? Először is azt mondhatjuk, hogy a termékenységet tekintve a második demográfiai átmenet már a nyolcvanas évek első felében elkezdődött, az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a népesség természetes fogyása korábban elkezdődött, mint a többségi etnikum esetében. A második demográfiai átmenettel kapcsolatos jelenségek azonban nem tudtak kiteljesedni a Ceauşescu korszak szűklátókörű és erőszakos népesedés-politikája következtében. Gail Kligman értékelése alapján az 1966-1989 közötti román népességpolitika három szakaszra bontható fel: 1966-1973, 1974-1983 és 1984-1989. Az egész Ceauşescu korszakra jellemző, hogy az abortuszt betiltották, és eszközként használták azon törvények és stratégiák révén, amelyek az állampolgárok intim életébe avatkoztak be. A kommunista politikai rendszer ambiva

2. ábra. A romániai magyarok születéseinek és halálozásainak száma 1000 főre, 1977-2002, (A halálozások 1978-1992 között értékek)

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok, becsléssel kiegészítve

lensen viszonyult a nők társadalmi szerepéhez. [5]  A szigorú, 770/1966-os rendelettel szabályozott, 1-től 3 évi börtönnel büntetendő abortusztilalom ellenére, 1968 után újra jelentősen csökkenni kezdett a születések száma, mivel a népesség jelentős részének értékrendje és életformája nem támogatta a sokgyermekes családformát, hiszen alapjában véve a demográfiai átmenet már 1965-ben lezárult, és ennek az értékrendbeli alapjai nem változtak meg. A második korszak elején, 1974-ben, Ceauşescu teljhatalmának kiteljesedésével, erős propagandát fejtettek ki a gyermekvállalás érdekében, megspékelve ezt némi szociális juttatásokkal is. Az abortusztörvény alkalmazását politikailag még inkább ellenőrizhetővé tették, központosították az "abortuszbizottságok" kinevezését. Egy "engedmény" is bekerült a módosításba; az abortuszt a korábbi 45 év helyett már 40 évtől lehetővé tették. Kligman szerint ez a lépés azért történt, hogy a közelgő Népesedési Világkongresszuson Románia már fel tudja mutatni a nemzetközi trendekhez való felzárkózást. Ezen intézkedések hatása azonban három-négy év után szertefoszlott, így végül 1984-ben újabb változásokat eszközöltek a születések kontrolljában. Erre a korszakra az életkörülmények is igen megromlottak, Ceauşescu a lakossági fogyasztást visszafogó politikájának eredményeként minden területen a hiány volt jellemző. Az abortusz szabályozását újra szigorították, az engedélyezés korhatárát újra felvitték 45 évre. E mellett csupán öt gyermek után lehetett abortuszhoz folyamodni, a korábbi négy gyermek helyett. A családon kívüli gyermekvállalást a hivatalos kurzus már nem ítélte el, a kiskorúak gyermekvállalásával is toleránsabb lett. Befejezhették az iskolát terhesen, vagy akár gyermekkel is, amit előzőleg az iskolák szabályzata nem tett lehetővé - mutat rá Kligman. Ugyanakkor kifejti, hogy a pro-natalista szociális intézkedések, mint például a gyermekek utáni járulékok összege, elmaradtak a többi szocialista ország mögött, és a gyermeknevelés költségeihez képest is. [6] Míg ezzel a népességpolitikai váltással Romániában néhány évre sikerült továbbra is biztosítani a gyermekvállalást, a romániai magyarok körében valószínűsíthetően már 1984-re beállt a természetes fogyás állapota. Az alábbi ábrán láthatjuk ugyanakkor, hogy a fogyás mértéke az 1980-as évek végére kissé mérséklődött, egy ezrelékkel megemelve a természetes szaporodási arányszámot. Az 1989-es változások után megszűnt a gyűlölt abortusztilalom, illetve az erőltetett pro-natalista politika, és a romániai magyarság természetes szaporodása 1995-ig körülbelül olyan ütemben csökkent, mint 1977 és 1983 között.


3. ábra. A romániai magyarok természetes szaporodási arányszáma, 1977-2002 (1992 előtt becsült értékek)

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok, becsléssel kiegészítve

Az úgynevezett második demográfiai átmenet elméletét Dirk J. van de Kaa fogalmazta meg, ezzel próbálva magyarázni azokat a változásokat, amelyek a klasszikus, "első" demográfiai átmenet befejezés után következtek be. Ezek a szerző szerint alapvetően értékrendbeli változásokra vezethetők vissza, és négy fő vonással jellemezhetők:

A házasság "aranykorát" az együttélés váltja fel;

A gyermekközpontú mentalitás helyébe a párközpontúság lép;

A megelőző fogamzásgátlás helyét az önmegvalósító fogamzás váltja fel;

A korábban egységes családmodell pluralizálódik. [7]

Rychtarikova cseh és más kelet-európai adatok alapján azt állítja, az 1989 utáni közép- és kelet-európai változások inkább a gazdasági átmenet, és kevésbé a demográfiai átmenet számlájára írhatók. Ebben az értelemben tehát a gyermekvállalási kedv csökkenése, de még a házasságkötések elmaradása, vagy későbbi életkorra "halasztása" is a gazdasági-társadalmi nehézségek, az életszínvonal csökkenése számlájára írhatók. [8]  

A születések arányszámában, az első gyermek vállalásának átlagos életkorában megfigyelhetők belső regionális különbségek, amelyek a második demográfiai átmenettel is kapcsolatba hozhatók, az viszont egyértelmű, hogy ez inkább a Dél-Európában megfigyelhető modell szerint játszódott le, így például a házasságkötések és a házasságon belül született gyermekek aránya végig magas maradt. Romániában a rendszerváltás társadalmi költségei, valamint a kilencvenes évek elején felemás módon végrehajtott reformok eredményeként az ország népességét, ezen belül pedig a magyarságot is igen súlyosan érintő kivándorlási folyamatok indultak be. Ezek nagyságrendjét még látványosabbnak érzékeljük, mert 2002-ben a jelenlevő állandó népességet másképp határozták meg, mint 1992-ben, a több mint egy éve külföldön tartózkodókat ugyanis, ekkor először, nem számolták be az állandó népességbe. Azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy az alacsony gyermekszám-vállalási szándékok már 1965-től, 1983 után pedig még hangsúlyozottabban jelen voltak. Ebben az előnytelen gazdasági, megélhetési feltételek végig szerepet játszottak, ehhez azonban nem volt szükség a rendszerváltáshoz. Megkockáztatom azt a hipotézist, hogy az abortusz engedélyeztetése esetén a termékenység már a nyolcvanas években a kilencvenes évek szintjére süllyedt volna Romániában, illetve a romániai magyarok esetében.

Európai összehasonlításban megvizsgálva, jobban tudjuk értékelni a romániai magyarság természetes fogyásának mértékét. Először, nézzük meg, hogy a kelet-európai rendszerváltásokat közvetlenül követő években (1990-1992) hogyan alakultak Európában a születési és elhalálozási arányszámok.

A 4. mellékletben látható, hogy 1995-ben, illetve 1999-ben Európában csak az egykori NDK népességének volt alacsonyabb születésszáma, mint a romániai magyaroknak. Megfigyelhetjük azt is, hogy Közép- és Kelet-Európában a kilencvenes években a születések száma mindenhol 10 ezrelék alá csökkent, a romániai magyarok pedig ezen belül is a legalacsonyabb értékeket produkálják. Ehhez a legközelebb Lettország, Oroszország, Észtország, Csehország és Bulgária születési arányszámai állnak. Magyarország helyzete, amely a 44 európai ország közül a születési arányszám fordított sorrendjét tekintve a 12. helyen volt, ennél jóval előnyösebb. Románia pedig ugyanezen a listán a 23. helyen volt. Az országok közötti különbségek természetesen nem nagyok. 1999-ben a romániai magyarok igen alacsonynak számító, 7,8 ezrelékes és Románia 10,4 ezrelékes, európai viszonylatban közepes értékei között csupán 2,5 ezrelék az eltérés.

A nyers halálozási arányszám alapján ugyancsak rossz helyezése van Európában a romániai magyaroknak. Az 1999-es adatok alapján csupán Magyarországnak és Oroszországnak voltak magasabb halálozási adatai. Ebben a vonatkozásban már érvényesül az etnikai közelség elve az erdélyi és magyarországi magyarok között. Egész Európában csak a magyarságra vonatkozó adatok a mi adataink esnek közel egymáshoz, és sajnálatos módon ezek a legrosszabbak is. Ennek egyik fő oka az elöregedett népesség, de vannak más okok is, hisz a születéskor várható élettartam tekintetében Magyarország és Románia egyaránt rossz helyen áll, majdnem a legkisebb átlagos értékekkel rendelkeznek Európában. Ráadásul kimutatható, hogy mindként ország népességének 1970-ben sokkal jobb pozíciója volt az európai országok rangsorában, mint 1990-ben vagy 1999-2000-ben. Ez főleg a kommunizmus második felének az állampolgárok életkörülményeire és egészségi állapotára, a korházak felszereltségére, illetve az egészséges életmódhoz kapcsolódó életszemlélet kialakulásában gyakorolt igen káros kihatásaival magyarázható. Ezeket a hátrányokat a posztkommunista országok máig nem tudták behozni (értsd 2003-ig).

A születések és halálozások együttes hatását vizsgálva, mint az eddigiek alapján várható volt, a természetes fogyás ugyancsak a romániai magyarok esetében a legnagyobb mértékű 1999-ben. A romániai magyarok -0,6 százalékos természetes szaporodása csak Oroszország (amelynek területe részben nem is Európában van) "múlta felül" (-0,63%), és Lettország (-0,55%), Magyarország (-0,48%), illetve Bulgária (-0,48%) közelítette meg. Kamarás Ferenc rámutatott, hogy a halálozások száma 1999-ben 19 európai országban haladta meg a születésekét, és a természetes fogyás a rendszerváltó országokban a legnagyobb mértékű. Ennek fő okát abban látja, hogy 1990 óta a poszt-szocialista régió országaiban, Csehországot kivéve, a halandóság jelentős javulása elmaradt.

4. ábra. A természetes szaporodás arányszáma Európa országaiban, 1999 (%)

Forrás: EUROSTAT, 2000

A természetes fogyás nagymértékben az elöregedésre vezethető vissza. Szükséges azonban a gyermekvállalási kedvet külön megvizsgálni. Ennek tiszta mutatója a teljes termékenységi arányszám (TFR). A TFR vizsgálata rámutat arra, hogy az 1990-es években Európában mindenhol csökkent a gyermekvállalási kedv, ám a volt kommunista blokk országaiban ez a csökkenés drasztikusabb, a mutató


5. ábra. A TFR értéke Európában, 1999-ben

Forrás: EUROSTAT, 2000

2 körüli értékről mindenhol 1,5 alá süllyedt. Nyugat-Európában ehhez képest, kevés kivételtől eltekintve, az eleve 2 alatti értékek keveset csökkentek, és továbbra is 1,5 fölött maradtak.

Az évtized végére a TFR értéke Európában mindenhol a 2,2-es helyettesítési érték alatt, ám a legalacsonyabb értékeket Kelet-Európában regisztrálták.

A fenti ábrán látható, hogy 1999-ben a romániai magyarok teljes termékenységi arányszáma Grúziát kivéve a legkisebb volt Európában. Ehhez az értékhez álltak közel a volt NDK, Csehország, Lettország és Oroszország termékenységi arányszámai. Azt is látnunk kell, hogy a TFR értéke 1,5 alatti olyan "gazdag" országok esetében, mint Németország, Ausztria, Olasz- vagy Spanyolország.

Regionális különbségek nemzetiségenként Erdélyben, európai perspektívában

Megfigyelhető, hogy a termékenységi magatartásban sok esetben nem az országok, hanem kisebb régiók, megyék képeznek konzisztens magatartásbeli egységet. Erdély egyes részein európai kontextusban nézve a legkorábban kezdődött el a termékenység csökkenése, míg más részekről ez nem mondható el. Coale az európai országok termékenységi adatait összehasonlítva tartományok, illetve megyék szerint azt találta, hogy négy, egymástól távol eső, különböző tartományban a termékenység már 1870 és 1900 között alacsony volt [9] . Ezek a területek a mediterrán, balti, atlanti és a közép-európai régióban helyezkedtek el. A negyedik, a közép-európai régió a Habsburg monarchiához tartozott, amelyből az egyik vidék a magyarországi Dél-Dunántúl, két vidék pedig az általunk vizsgált erdélyi területhez tartozik: a Bánság és Dél-Erdély. Ezeken a területeken ma Arad, Temes és Krassó-Szörény, illetve Brassó, Hunyad és Szeben megyék találhatók.

A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy ezen területek termékenysége jó száz évvel később hogyan alakul a környező régiók termékenységéhez képest. Ezek a megyék a mai Románia más területeihez képest gazdaságilag és műveltségi szempontból (írástudók aránya, iskolázottság) is fejlettebbek voltak, ám a 19. század végi Habsburg Birodalom területén voltak ezeknél fejlettebb régiók is, mint például Bécs környéke, Csehország, vagy Szilézia. Ez utóbbiakban annak idején a termékenység mégis viszonylag magas volt. A korai termékenységcsökkenés okai között sokan a helyi német etnikum demográfiai magatartását tartják meghatározónak. Ez önmagában azért nem egyértelmű, mert egyrészt a dél-erdélyi és bánsági népességnek csak egy kisebbsége volt németajkú, másrészt Németországban és Ausztriában még viszonylag magas volt a termékenység. Tény, hogy a mai (tágan vett) Erdély területének egészét nézve a németek (szászok és svábok) termékenysége a vallási adatok alapján már a 18. században is számottevően alacsonyabb volt a románokénál vagy a magyarokénál, viszont a Bánságban illetve Dél-Erdélyben a románok és a magyarok termékenysége is a mellettük élő németekéhez hasonlóan alacsony volt. Megállapítható tehát, - és ezt a jelenlegi tendenciákra is érvényesnek tételezzük fel -, hogy Erdélyen belül a termékenység regionális eltérései jelentősebbek, mint a nemzetiség szerinti különbségek. Más kérdés az, hogy egyik régióban igen kevés román él (Kelet-Erdély - Székelyföld), máshol pedig magyarok élnek kevesen (Dél-Erdély és a Bánság), így az erdélyi nemzetiségi átlagokhoz az egyes régiók más-más mértékben járulnak hozzá. A nyolcvanas években a születési arányszám országos szinten a bánáti Arad megyében volt a legalacsonyabb (12,8 ezrelék), ezt pedig sorrendben követték az említett területen található megyék. Ám megfigyelhető, hogy a mai Románia közepén elhelyezkedő dél-erdélyi, Brassó és Szeben megyék 1980-ra az országos 18 ezrelékes átlaghoz hasonló, vagy attól csak kis mértékben elmaradó születési mutatókkal rendelkeznek. Ennek a változásnak két lényeges oka van. Egyrészt a régi lakosság egy része, a németajkú szászok többsége elvándorolt az 1970-es években Másrészt leginkább 1960-1980, de kisebb mértékben azután is mindkét megyébe jelentős bevándorlás történt a környező megyékből, illetve Brassó esetében Moldva magasabb termékenységű megyéiből is. A bevándorlók egy része roma etnikumú volt, akiknek a termékenysége, köztudottan az országos átlagnak több mint kétszerese.

8. táblázat Az erdélyi megyék nyers születési arányszámai,* 1980-2000

Megye

1980

1985

1989

1990

1995

2000

Fehér

17,7

15,7

15,9

13,5

10

9,9

Arad

12,8

12,7

13,4

11,4

9,5

9,8

Bihar

16,7

14,9

15,1

13,2

10,9

10,9

Beszterce-Naszód

21,7

19,2

18,4

16,3

12,6

12,2

Brassó

17,1

14,2

 14

 12

 8,6

 9,2

Krassó-Szörény

15,2

13,9

13,8

12,2

 9,5

9

Kolozs

17,1

13,9

13,8

12,4

 8,8

 8,8

Kovászna

20,8

17,3

17,8

14,6

10,3

11,6

Hargita

19,3

15,9

 16

13,7

10,7

10,9

Hunyad

16,1

 15

15,6

13,2

 9,7

11,5

Máramaros

20,7

18,5

17,9

15,8

12,1

11,2

Maros

17,9

14,7

15,8

13,7

10,2

11,2

Szatmár

19,0

17,1

17,3

15,1

10,6

10,8

Szilágy

17,9

16,8

17,2

14,8

11,4

11,4

Szeben

18,5

15,4

15,1

12,6

10,2

10,4

Temes

14,4

13,3

13,2

 12

 9,3

 9,3

Románia

18,0

15,8

 16

13,6

10,4

10,5

* az 1000 főre eső élveszületéseket jelenti. 

Forrás: Anuarul Demografic al României 2001

Az alacsony termékenységű erdélyi megyékben 15 ezrelék körüli értékekkel a halálozási ráták is jóval az országos (10 ezrelék), illetve az erdélyi átlag felettiek. Ugyanakkor a korspecifikus halandóság mutatói alapján megfigyelhetjük, hogy a csecsemőhalandóság bruttó rátája ezekben a bánsági megyékben volt a legalacsonyabb (Temesben 22 ezrelék, az országos 37 ezrelék mellett), a magas halandóság oka pedig a viszonylag elöregedett népesség. A születési arányszámok Romániában majdnem felére, 18-ról 10,5 ezrelékre csökkentek. A magasabb termékenységű megyékben ehhez hasonló arányú volt a csökkenés, míg a Bánság megyéiben a 2000-ben regisztrált 9 ezrelékes bruttó fertilitási arányszám kisebb mértékű csökkenés eredménye volt. Arad és Temes megyék ennek ellenére ma is a legalacsonyabb termékenységű megyék közé tartoznak. A részletes, megyénkénti halálozási adatok megtalálhatók a 8. mellékletben, valamint a Korunk 1/2003-as számában. [10]

A születésszám megyénkénti nemzetiségi különbségeit vizsgálva 1992-ben és 2002-ben látható, hogy a magyarok nyers élveszületési arányszáma általában kisebb, mint a többségieké. Ahol a magyarok nagyobb számban élnek, az eltérés 1-2 ezrelék, a szórványmegyékben viszont az eltérések nagyobbak: a születési arányszámok a magyarok esetében általában fele akkorák, mint a románoké vagy az össznépességé (lásd a 10. mellékletet). 1992 és 2002 között a gyermekvállalás mértékének csökkenése figyelhető meg mindkét nemzetiség körében, de ez a csökkenés nem egyforma. A különböző régiók esetében a születésszám szintén eltérő mértékben csökken: a székely megyék közül a gyermekszám csak Hargita esetében csökkent számottevően, míg a szórványmegyék esetében általában lényegesen kevesebb magyar újszülöttet regisztráltak 2002-ben, mint 1992-ben. Mivel egyrészt a gyermekszám-csökkenési tendenciák regionálisan jelentkeznek, másrészt egyes megyék, ahol a magyarok lélekszáma igen csekély, csak kis mértékben járulnak hozzá az erdélyi átlaghoz, a továbbiakban az élveszületések nemzetiségenkénti arányszámát nagyobb régiónk szerint elemezzük. Az alábbi táblázatban a megyéket a következőképpen csoportosítottuk: Székelyföld (Hargita, Kovászna Maros), Észak Erdély (Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros), Dél-Erdély és Bánság (Brassó, Fehér, Hunyad, Szeben, Arad, Krassó-Szörény és Temes), Partium (Bihar, Szatmár és Szilágy).

9. táblázat. 1000 főre eső élveszületések Erdélyben régiók szerint: 1992, 2002

 

Nyers élveszületési arányszám 1992

Nyers élveszületési arányszám 2002

 

összes

román

magyar

összes

magyar

Székelyföld

11,6

12,6

10,1

10,7

9,2

Észak-Erdély

12,2

13,2

6,9

9,4

4,3

Dél-Erdély és Bánság

10,5

11,4

5,9

9,0

4,2

Partium

12,2

 13,1

10,9

10,4

8,1


Forrás: INS, nem publikált adatok

A fenti táblázatban látható, hogy a nyers élveszületési arányszámok 1992-ben Székelyföldön és a Partiumban kissé, mintegy 2 ezrelékkel maradnak el a románoktól. A magyarok nyers élveszületési arányszáma a két szórvány-régióban, még a Kolozs megyét magába foglaló Észak-Erdélyben is, mindössze 6,9 ezrelék, ami alig több mint fele a mellettük élő románok arányszámának. Ugyanakkor, mint láttuk a "román" élveszületések jelentős része roma gyermekeket fed, ezért a valós, népszámlálási értelemben vett román etnikumú nők élveszületéseinek száma alacsonyabb. Mivel köztudott, hogy a magyar népesség elöregedettebb a románoknál, 1000 15-49 éves nőre arányítva is kiszámítottuk a magyarok termékenységét. Ebből származtattuk a teljes termékenységi arányszámokat. [11] Az eredmények így is azt mutatják, hogy a szórványvidékeken élő magyar nők termékenysége 17-18 ezrelékes értékekkel alig több mint fele a partiuminak, és nem éri el a székelyföldi érték felét sem. A székelyföldi magyar nők termékenysége viszont az országos átlagot közelíti, ami azt jelenti, hogy, ha ez tendencia megmarad, a székelyek aránya az ország népességén belül természetes úton lényegesen nem csökken. Ezt a mutatót is finomítani kellene, mert a szórványvidékek 15-49 éves női népessége is relatíve elöregedettebb, mint a tömb-magyar vidékeken élők. Tudjuk, hogy a 15-29 éves nők adják az összes élveszületések mintegy 80 százalékát rendszerint, de korspecifikus termékenységi arányszámokat nemzetiségenként nem áll módunkban számolni.


10. Általános és teljes termékenységi arányszám régiónként, erdélyi magyarok, 2002

Régió

GFR

TFR

Székelyföld

37,3

1,31

Észak-Erdély

17,9

0,63

Dél-Erdély és Bánság

18,2

0,64

Partium

32,8

1,15

Erdélyi magyarok

30,8

1,08

Románia

37,9

1,33


Forrás: INS, nem publikált adatok

A fennebb ismertetett módszerrel számított teljes termékenységi arányszám hihetetlenül alacsony a történeti Erdély két régiójában élő szórvány és szigetmagyarság körében. Itt az egy termékeny korú nőre eső átlagos gyermekszám 0,6 körüli értéke kevesebb mint egyharmada az egyszerű reprodukcióhoz szükséges 2,15 körüli értéknek. Európai kontextusban véve egyetlen olyan országot sem ismerünk, ahol a teljes termékenységi arányszám az 1-es érték alatt volna. Ezt az alacsony értéket már nem magyarázza az elöregedés sem, hiszen a mutatót legfeljebb a termékeny korú nőkön belüli kor-eltolódás torzíthatja. A probléma feltárása további kutatásokat igényel. Az eddigi elemzések alapján a következő hipotézisek állíthatók fel:

A születések nemzetiség szerinti adatregisztrációja a szórványban és a helyi kisebbségben élő magyarok körében torzít.

A roma újszülött gyermekek hiányos vagy önkényes bejegyzése (Belső-Erdély) csupán a románok számát gyarapítja, a másik két régióban (Székelyföld, Partium) arányosan oszlik el a románok és a magyarok között.

A kivándorlás ezen terület magyarságát jobban érintette, és ezen belül is a gyermekvállalásban fő szerepet vállaló 20-35 éves korosztályokat.

A belső-erdélyi magyarok nagyobb arányban városlakók, és városon általában alacsonyabb a termékenység.

A vegyes házasságok aránya magasabb, így az asszimilációs veszteségek is jelentősebbek.

Az a hipotézis, amit J. Richtarikova fogalmazott meg, hogy Kelet-Európában a termékenység csökkenését elsősorban a rendszerváltás társadalmi költségei okozzák, véleményem szerint nem érvényes a belső-erdélyi magyarok esetében.

Ha az erdélyi fejlesztési régiók össznépességének termékenységéhez hasonlítjuk a romániai magyarok adatait, akkor egyrészt láthatjuk, hogy kisebbek a különbségek, másrészt pedig lényeges különbségek vannak fejlesztési régiónként.


6. ábra. Az általános termékenységi arányszám (GFR) értéke fejlesztési régiónként Erdélyben, 2001-ben

A Nyugati Régióban, ami a Bánságot foglalja magába, a magyarokéhoz hasonló, 33 ezrelékes a GFR értéke. Észak-Erdélyben magasabb, még az országos értéket is kissé meghaladja, míg a Közép Régiót magába foglaló Dél-Erdélyben és Székelyföldön 36,7 ezrelékkel magasabb a magyar értéknél, hiszen a Székelyföldön különben is magasabb a termékenység a többi tartományok magyarjainál. [12]  Megjegyzendő, hogy e mutató értéke 60 fölött kellene legyen ahhoz, hogy a népesség természetes úton reprodukálni tudja önmagát.

 

Következtetések

A romániai magyarság létszámcsökkenésének egyik fő okaként a természetes fogyást jelölhetjük meg, amely a közel 200 ezer fős létszámcsökkenés kissé több mint felét teszi ki. A nemzeti identitásváltásnak tulajdonítható asszimilációs veszteségek is részben ezen belül jelennek meg, nehezen becsülhető módon. Mivel a természetes népmozgalmi adatok nemzetiségi bontásai nem hajszálpontosak, a magyarnak regisztrált élveszületések általunk asszimilációs veszteségnek tekintett néhány százalékát nem tudjuk, tartalmazzák-e. A kivándorlás különböző formái okozzák a létszámcsökkenés kisebbik felét, a véglegesen kitelepedettek a teljes fogyás mintegy egynegyede (kb. 52 ezer fő), a többi része pedig a népszámlálási módszertanok változásának tulajdonítható, ide sorolhatjuk az ideiglenesen kinn tartózkodók által okozott létszámcsökkenést, ennek nagyságrendje becsléseim alapján 50-70 000 fő közötti értékre tehető, ami a teljes fogyás 20-30 százalékát teszi ki, attól függően, hogy az asszimilációs veszteségeket hová számítjuk (ez utóbbi nagyságrendjét a teljes fogyás 6-15 százaléka közé helyezem, sok kérdőjellel). A létszámcsökkenés összetételének százalékos becslése meglehetősen problematikus, és csak nagyon hozzávetőlegesen lehet megtenni, mivel 10 év alatt a lehetséges okok esetenként összekapcsolódva érvényesülnek.

A természetes fogyás fő oka az alacsony termékenység, amely beilleszkedik ugyan a kelet-európai termékenység-csökkenési trendbe, de annak legalacsonyabb értékeit közelíti. A termékenység különböző mutatóinak elemzése alapján kiderül, hogy valójában csupán a poszt-szovjet térségben figyelhetők meg a romániai magyarokéhoz fogható, alacsony női termékenységi mutatók. Amíg ott az életszínvonal drasztikus (relatív) csökkenése a fő oka az alacsony gyermekvállalásnak, Erdélyben a magyarok körében ennél jóval összetettebb helyzetről van szó. Egyrészt a magyarságra jellemző, hogy a nyugat-európai trendekhez hasonlóan az 1989-es változásoknál korábban kezdődő, csökkenő tendenciájú termékenységi pattern is hatással van, valamint a mérhető létszámcsökkenéshez az elöregedő korstruktúra is hozzájárul (sovány vigasz, hogy a román népesség elöregedési tendenciái is hasonlóak a magyarokéhoz hosszú távon). A kisebbségi helyzet következtében a vegyes házasságok is hatással vannak az etnikai reprodukcióra. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a vegyes házasságokból származó gyermekek nemzetisége azt mutatja, hogy még az 1992-es állapotnál is kedvezetlenebbül alakul a magyarok etnikai reprodukciója (lásd a 12. mellékletet), miszerint hosszú távon a magyar nők általi élveszületések csupán 90 százaléka járul hozzá az etnikai reprodukcióhoz.

A romániai magyarság termékenysége regionálisan igen nagy eltérést mutat. Amíg a székelyföldi érték illeszkedik a közép-európai országos értékek patternjébe, a helyi kisebbségben élő magyarok, különösen Erdély déli és északi részében hihetetlenül alacsony termékenységgel rendelkeznek. Ennek okait egy másik tanulmányban vizsgáltam meg, [13] arra a következtetésre jutva, hogy az alacsony értékek egyik oka a népesség eltérő összetétele (így a városi népesség magasabb aránya szórványvidéken, akik körében alacsonyabb a gyermekvállalási kedv, akárcsak Magyarországon). Az alacsony teljes termékenységi arányszámok másik oka, hogy a szórványmegyékben a születési adatok nemzetiségi regisztrációja feltehetően nem teljesen megbízható. Amennyiben a 2002-es népszámlálás koréves nemzetiségi, megyénkénti adatait megvizsgáljuk kimutatható, hogy Dél-Erdélyben néhány tizeddel magasabb a teljes és néhány ponttal az általános termékenységi arányszám (TFR= 0,9 gyermek/ egy 15-49 éves nő, GFR= 25-26), mint amit az anyakönyvekből származó nemzetiségi adatokból számoltunk, ezáltal már hihetővé válnak a mutatók regionálisan is (lásd a 12. mellékletet). Ezzel együtt a népmozgalmi adatok nemzetiségi bontásai továbbra is hasznosak, különösen országos szinten használhatók, kisebb korrekciókkal.

A romániai magyarok létszámfenntartásának megvalósítását egy összetett népességpolitikai stratégiával lehet elérni. Ennek alapja egy hatékony országos családpolitika, a magyar nyelvű iskolaválasztás többoldalú serkentése az asszimiláció megfékezéséhez és nem utolsó sorban az életszínvonal olyan ütemű növekedése amely legalább a Magyarországra irányuló kivándorlást a jelenleginél mérsékeltebb üteművé teheti, ideális esetben pedig minimalizálja.

Melléklet

1. melléklet. Az élveszületések száma nemzetiségenként, 1992-2002

Év

Összesen

Román

Magyar

Roma/

cigány

Más

1992

260.393

240.807

14.837

2.503

2.246

1993

249.994

231.357

12.921

3.490

2.226

1994

246.736

227.379

13.167

4.037

2.153

1995

236.640

217.644

12.513

4.428

2.055

1996

231.348

213.064

11.940

4.485

1.859

1997

236.891

218.020

12.084

4.938

1.849

1998

237.297

217.918

12.299

5.192

1.888

1999

234.600

215.751

11.746

5.084

2.019

2000

234.521

215.258

11.802

5.581

1.880

2001

220.368

201.623

11.288

5.481

1.976

2002

210.529

192.770

10.687

5.299

1.773


 Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

2. melléklet. Elhalálozások nemzetiségenként, Románia, 1992-2002

Év

Összesen

Román

Magyar

Roma/cigány

Más

1992

263.855

232.361

24.035

  835

6624

1997

279.315

252.218

22.438

1224

3435

2002

269.666

243.918

21.029

1281

3438


 Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

3. melléklet. Romániai magyar élveszületettek naptári évek és korévek szerint, 1992-2002

Év

Élveszületések

Korévek*

Lélekszám

1992

14.837

10

14.730

1993

12.921

9

13.800

1994

13.167

8

12.511

1995

12.513

7

12.700

1996

11.940

6

12.421

1997

12.084

5

12.420

1998

12.299

4

12.618

1999

11.746

3

12.547

2000

11.802

2

12.403

2001

11.288

1

12.481

2002

10.687

0

11.873

Összes

 135.284

 

 140.504


 *A 2002-es népszámlálás szerint

 Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi és népszámlálási adatok

4. melléklet. A születési arányszám Európa országaiban, 1990-1999

Ország

Élveszületések 1000 főre

1990

1995

1999

Volt NDK

11,0

5,4

6,8

Romániai magyarok*

9,2

8

7,8

Lettország

14,2

8,6

8,0

Oroszország

13,5

9,2

8,4

Észtország

14,2

9,1

8,7

Csehország

12,6

9,3

8,7

Bulgária

12,1

8,6

8,8

Szlovénia

11,2

9,5

8,8

Grúzia

17,0

10,4

8,9

Olaszország

10,0

9,2

9,1

Németország

11,4

9,4

9,4

Magyarország

12,1

11,0

9,4

Spanyolország

10,3

9,3

9,6

Ausztria

11,7

11,0

9,7

Görögország

10,1

9,7

9,7

Litvánia

15,3

11,1

9,8

Lengyelország

14,4

11,2

9,9

Horvátország

11,8

10,5

9,9

Volt NSZK

11,5

10,3

9,9

Svédország

14,5

11,7

10,0

Moldva

17,7

13,0

10,1

Szlovákia

15,1

11,5

10,4

Románia

13,6

10,4

10,4

Svájc

12,5

11,7

11,0

Finnország

13,1

12,3

11,1

Belgium

12,4

11,4

11,2

Málta

15,2

12,4

11,2

San Marino

11,5

9,8

11,5

Portugália

11,8

10,8

11,6

Egyesült Királyság

13,9

12,5

11,8

Dánia

12,3

13,3

12,4

Franciaország

13,4

12,5

12,6

Andorra

11,9

11,0

12,6

Hollandia

13,2

12,3

12,7

Ciprus

18,3

15,4

12,8

Luxembourg

12,9

13,2

12,9

Norvégia

14,4

13,8

13,3

Írország

15,1

13,5

14,2

Izland

18,7

16,0

14,8

Ukrajna

12,7

9,6

...

Liechtenstein

13,0

13,7

...

Macedónia

16,7

16,4

...

Törökország

24,8

22,8

...

Albánia

25,3

22,1

...

 *A romániai magyarokra 90 helyett 1992-es adat

 Forrás: EUROSTAT, 2000

5. melléklet. A nyers halálozási arányszám Európa országaiban, 1990-1999

Ország

Halálozások 1000 főre

1990

1995

1999

Andorra

3,6

3,4

3,1

Izland

6,7

7,2

6,9

San Marino

6,7

7,5

7,5

Ciprus

8,4

7,7

7,6

Málta

7,8

7,3

8,1

Írország

8,9

8,9

8,4

Svájc

9,5

9,0

8,7

Luxembourg

9,9

9,3

8,8

Németország

8,4

7,6

8,8

Hollandia

8,6

8,8

8,9

Franciaország

9,3

9,1

9,2

Spanyolország

8,6

8,8

9,4

Finnország

10,0

9,6

9,6

Ausztria

10,7

10,1

9,7

Szlovákia

10,3

9,8

9,7

Szlovénia

9,3

9,5

9,7

Görögország

9,3

9,6

9,8

Lengyelország

10,2

10,0

9,9

Olaszország

9,6

9,7

9,9

Norvégia

10,9

10,4

10,1

Macedónia

11,3

10,7

10,2

Belgium

10,5

10,5

10,3

Volt NSZK

11,6

10,8

10,3

Egyesült Királyság

11,1

11,0

10,6

Volt NDK

12,8

11,5

10,6

Csehország

12,5

11,4

10,7

Svédország

11,1

10,6

10,7

Litvánia

10,7

12,2

10,8

Portugália

10,4

10,5

10,8

Dánia

11,9

12,1

11,1

Horvátország

11,1

10,6

11,4

Moldva

9,7

12,2

11,4

Románia

10,6

12,0

11,8

Észtország

12,4

14,1

12,8

Lettország

13,0

15,5

13,5

Bulgária

12,5

13,6

13,6

Romániai magyarok*

14,8

14,8

13,7

Magyarország

14,1

14,2

14,2

Oroszország

11,2

14,9

14,8

Albánia

5,6

5,5

...

Grúzia

6,9

8,3

...

Liechtenstein

6,7

7,3

...

Törökország

7,4

6,7

...

Ukrajna

12,1

15,5

...

 Forrás: EUROSTAT, 2000

6. melléklet. A születéskor várható átlagos élettartam nemenként és átlagban Európa országaiban, 1999 körül

Ország

Év

Születéskor

várható élettartam

Férfiak

Nők

Átlag

Svájc

1999

76,8

82,5

79,7

Izland

1999

77,8

81,5

79,7

Svédország

1999

77,1

81,9

79,5

Olaszország

1997

75,7

81,6

78,7

Spanyolország

1998

75,0

82,0

78,5

Franciaország

1998

74,7

82,2

78,4

Norvégia

1999

75,6

81,1

78,4

Ausztria

1999

75,1

81,0

78,0

Luxembourg

1999

74,7

81,2

78,0

Belgium

1998

74,8

81,1

78,0

Görögország

1998

75,4

80,4

77,9

Hollandia

1999

75,3

80,5

77,9

Ciprus

1998

75,3

80,4

77,9

Németország

1998

74,5

80,5

77,5

Finnország

1999

73,8

81,0

77,4

Egyesült Királyság

1999

75,0

79,8

77,4

Málta

1998

74,0

80,1

77,1

Dánia

1999

74,2

79,0

76,6

Írország

1999

73,9

79,1

76,5

Volt NDK

1997

72,4

79,5

75,9

Szlovénia

1999

71,8

79,3

75,5

Portugália

1999

72,0

79,1

75,5

Csehország

1999

71,4

78,2

74,8

Szlovákia

1999

69,0

77,2

73,1

Lengyelország

1999

68,2

77,2

72,7

Albánia

1990

69,6

75,5

72,6

Macedónia

1998

70,4

74,5

72,5

Horvátország

1990

68,4

76,0

72,2

Grúzia

1998

68,4

75,9

72,2

Litvánia

1999

67,0

77,2

72,1

Bulgária

1999

68,3

75,1

71,7

Észtország

1999

65,5

76,3

70,9

Magyarország

1999

66,4

75,2

70,8

Románia

1999

67,1

74,1

70,6

Lettország

1999

64,8

75,4

70,1

Törökország

1998

66,5

71,2

68,9

Ukrajna

1998

63,0

74,0

68,5

Moldávia

1999

64,2

71,5

67,9

Oroszország

1999

59,9

72,4

66,2

San Marino

1999

80,4

...

 

 Forrás: EUROSTAT, 2000

7. melléklet. A teljes termékenységi arányszám értékei Európa országaiban, 1990-1999

Ország

Teljes termékenységi arányszám

1990

1995

1999

Izland

2,30

2,08

1,99

Írország

2,11

1,84

1,88

Ciprus

2,42

2,13

1,84

Norvégia

1,93

1,87

1,84

Franciaország

1,78

1,70

1,77

Macedónia

2,06

2,13

1,76

Finnország

1,78

1,81

1,74

Dánia

1,67

1,80

1,73

Luxembourg

1,60

1,69

1,73

Egyesült Királyság

1,83

1,71

1,68

Hollandia

1,62

1,53

1,65

Belgium

1,62

1,55

1,61

Svédország

2,13

1,73

1,50

Portugália

1,57

1,40

1,49

Svájc

1,58

1,48

1,48

Volt NSZK

1,45

1,34

1,40

Horvátország

1,67

1,48

1,38

Lengyelország

2,05

1,62

1,37

Németország

1,45

1,25

1,36

Litvánia

2,02

1,49

1,35

Szlovákia

2,09

1,52

1,33

Ausztria

1,45

1,40

1,32

Görögország

1,39

1,32

1,30

Románia

1,84

1,34

1,30

San Marino

1,31

1,10

1,30

Magyarország

1,87

1,57

1,29

Észtország

2,04

1,32

1,24

Bulgária

1,82

1,23

1,23

Szlovénia

1,46

1,29

1,21

Spanyolország

1,36

1,18

1,20

Olaszország

1,33

1,20

1,19

Oroszország

1,90

1,34

1,17

Lettország

2,01

1,26

1,16

Csehország

1,90

1,28

1,13

Volt NDK

1,50

0,84

1,11

Romániai magyarok

1,40

1,20

1,1

Grúzia

2,20

1,41

1,07

Albánia

3,08

2,90

...

Málta

2,05

1,83

...

Moldávia

2,39

1,76

...

Törökország

2,99

2,62

...

Ukrajna

1,89

1,38

...

 Forrás: EUROSTAT, 2000

8. melléklet. Az erdélyi megyék nyers halálozási arányszámai, 1980-2000

Megye

1980

1985

1989

1990

1995

2000

Fehér

11,3

10,9

10,8

 11

12,4

11,6

Arad

14,9

14,8

14,8

14,5

15,1

13,8

Bihar

12,7

12,5

12,9

12,7

10,1

13,1

Beszterce-Naszód

10,2

9,8

9,8

 9,6

 10

 9,9

Brassó

 8,6

8,5

8,7

 8,3

9,5

 9,2

Krassó-Szörény

 13

12,5

 12,5

12,5

13,3

12,8

Kolozs

10,6

10,9

 11

10,9

 12

 12

Kovászna

 11

10,7

10,4

10,3

10,9

10,4

Hargita

10,4

10,7

10,3

10,1

11,9

10,9

Hunyad

10,6

10,8

10,9

10,2

 12

11,4

Máramaros

 9,6

 9,3

 9,6

 9,7

10,8

10,8

Maros

10,6

11,2

10,8

10,9

12,4

11,4

Szatmár

11,4

11,8

11,6

11,4

13,5

12,8

Szilágy

12,2

11,5

11,9

12,3

13,9

12,8

Szeben

9,9

 9,4

 9,5

 9,1

10,4

 9,9

Temes

 13

 13

12,6

11,7

12,5

11,3

Románia összesen

10,4

10,4

10,7

10,6

12

11,4

Forrás: Anuarul Demografic al României, 2001

9. melléklet. Az erdélyi megyék természetes szaporodási arányszámai, 1980-2000

Megye

1980

1985

1989

1990

1995

2000

Fehér

6,4

4,8

5,1

2,5

-2,4

-1,7

Arad

-2,1

-2,1

-1,4

-3,1

-5,6

 -4

Bihar

 4

2,4

2,2

0,5

0,8

-2,2

Beszterce-Naszód

11,5

9,4

8,6

6,7

2,6

2,3

Brassó

8,5

5,7

5,3

3,7

-0,9

 0

Krassó-Szörény

2,2

1,4

1,3

-0,3

-3,8

-3,8

Kolozs

6,5

 3

2,8

1,5

-3,2

-3,2

Kovászna

9,8

6,6

7,4

4,3

-0,6

1,2

Hargita

8,9

5,2

5,7

3,6

-1,2

 0

Hunyad

5,5

4,2

4,7

 3

-2,3

0,1

Máramaros

11,1

9,2

8,3

6,1

1,3

0,4

Maros

7,3

3,5

 5

2,8

-2,2

-0,2

Szatmár

7,6

5,3

5,7

3,7

-2,9

 -2

Szilágy

5,7

5,3

5,3

2,5

-2,5

-1,4

Szeben

8,6

 6

5,6

3,5

-0,2

0,5

Temes

1,4

0,3

0,6

0,3

-3,2

 -2

Románia összesen

7,6

5,4

5,3

  3

-1,6

-0,9

Forrás: Anuarul Demografic al României, 2001

10. melléklet. A nyers születési arányszámok megyénként, románokra és magyarokra: 1992, 2002

 

1992

2002

 

Összesen

Román

Magyar

Összesen

Magyar

Románia

11,4

11,8

9,1

9,7

7,5

Vaslui

14,9

15,0

-

13,3

-

Botoşani

14,5

14,6

-

13,2

-

Iaşi

13,4

13,5

-

12,7

-

Suceava

15,4

15,8

-

12,5

-

Bákó

14,1

14,3

-

11,3

 

Beszterce-Naszód

14,4

15,2

7,9

11,2

3,4

Kovászna

11,2

13,4

9,3

11,1

9,9

Szilágy

12,6

12,3

11,2

11,0

8,9

Hargita

12,0

14,7

 11,5

10,6

9,4

Maros

11,4

12,2

8,9

10,6

8,4

Călăraşi

11,2

11,6

-

10,6

-

Máramaros

14,2

15,1

6,9

10,6

3,7

Neamţ

13,4

13,5

-

10,5

-

Szatmár

12,7

14,4

 11,2

10,4

9,0

Szeben

11,4

12,3

7,0

10,2

3,8

Bihar

11,8

12,7

 10,6

10,1

7,2

Ialomiţa

11,4

11,7

-

 10,1

-

Tulcea

11,3

12,4

-

9,9

-

Dâmboviţa

11,8

12,1

-

9,8

-

Constanţa

10,1

10,1

-

9,8

-

Gorj

12,6

12,7

-

9,8

-

Vrancea

13,3

13,4

-

9,6

-

Galaţi

11,9

12,1

-

9,5

-

Vâlcea

11,7

11,8

-

9,4

-

Buzău

11,5

11,8

-

9,3

-

Brassó

9,7

10,5

4,6

9,2

5,4

Krassó-Szörény

10,1

11,0

6,9

9,2

3,8

Argeş

11,8

11,9

-

9,1

-

Fehér

11,6

11,9

7,3

9,0

5,0

Arad

10,2

11,1

6,0

9,0

4,4

Prahova

10,5

10,7

-

9,0

-

Dolj

10,9

11,1

-

8,8

-

Giurgiu

10,8

11,1

-

8,7

-

Hunyad

11,5

12,0

6,1

8,6

2,3

Olt

11,6

11,7

-

8,6

-

Temes

9,8

11,0

5,9

8,4

3,4

Brăila

9,7

 9,8

-

8,4

-

Kolozs

9,8

10,7

6,8

7,8

4,6

Teleorman

10,5

10,7

-

7,8

-

Bukarest

7,7

 7,9

2,2

7,6

1,5

Mehedinţi

11,4

11,7

-

5,7

-


 Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

 

11. melléklet A román-magyar vegyes házasságokból származó gyermekek nemzetisége, 2002

Családfő/ férfi nemzeti

sége

Házastárs nemzetisége

családok száma

Gyermekkel rendelkező család

szülőkével megegyező

nemzetiség

összesen vegyes házasság

ból

Apjáéval megegye

Anyáéval megegyező

más

abszolút számokban

Magyar

Összes

364869

227503

194366

33137

10345

19734

3058

 

magyar

315313

195862

194366

1496

0

0

1496

 

román

45847

29555

0

29555

9413*

18898

1244

Román

magyar

46372

28507

0

28507

20760

6631

1116

százalékban

Magyar

Összes

-

100

85,43448

100

31,2

59,6

9,2

 
 

magyar

-

100

99,2362

100

0,0

0,0

100,0

 
 

román

-

100

0

100

31,8

63,9

4,2

 

Román

magyar

-

100

0

100

72,8

23,3

3,9

 

*Vegyes házasságból származó magyar nemzetiségű gyermekek száma vastagítva.

Forrás: 2002-es népszámlálás, INS, nem publikált adatok.

12. melléklet (1. Térkép) Általános termékenységi arányszám: 1000 15-49 éves erdélyi magyar nőre jutó élveszületések száma megyénként, 2002, népszámlálási adatok

Forrás: A 2002-es népszámlálás nem publikált adatai alapján.



[1] Veres Valér: A romániai magyarság létszámcsökkenésének okai. Korunk 2002/4, 4-19.

[2] Demográfiai Évkönyv 2002. KSH: Budapest, 2003.

[3] Blacker, Carlos P.: Stages in population growth. Eugenics Review,  no. 39, 1947, 81-101.

[4] Andorka Rudolf: Gyermekszám a fejlett országokban. Gondolat, Budapest, 1987, 41-42.

[5] Kligman, Gail: Politica duplicităţii. Controlul reproducerii în România lui Ceauşescu [A duplicitás politikája. A reprodukció feletti kontroll Ceauşescu Romáiájában]. Humanitas, Bucureşti 2000, 60-68.

[6] U.o., 79-80

[7] van de Kaa, Dirk J.: Europe's Second Demographic Transition. Population Bulletin, vol. 42, 1987/1, 3-35.

[8] Rychtarikova, Jitka: Második demográfiai átmenet zajlik Kelet-Európában? Regio, 2001/1, 111-139.

[9] Coale, A. J: The Decline of Fertility in Europe for the French Revolution to World War II. In: Behrman, S. J. et. Al. (ed.): Fertility and Family Planning: a World View. University of Michigan Press - Ann Arbor, 1969.

[10] Veres: i.m., 2003.

[11] Rotariu, Traian: Demografie si sociologia populaţiei. Polirom: Iaşi, 2003, 269.

[12] Veres: i.m., 2003.

[13] Veres Valér: A romániai magyarság termékenysége 1992-2002 között, regionális összehasonlításban. Erdélyi Társadalom, 1/ 2004. 69-98.