nyomtat

megoszt

Székely történeti kistükör 1848-ig
HERMANN GUSZTÁV MIHÁLY
1848-ban

1848-ban

természetesen a székelység története nem ér véget. A székely nemzet története viszont igen. És ne gondoljunk itt semmiféle tragikus nemzethalálra: ugyanaz a magyarul szóló székely közösség éli tovább életét, ugyanott, és még egy darabig nagyjából ugyanúgy. Csakhogy megszűnik - immár formálisan is - kiváltságos rendi státusza. Udvarhelyszék rendjei - "nehogy a nép felizgatott kedélye csak puszta ígéreteket lásson, s nehogy kivitelileg békételenkedni kezdhessen" - még 1848. április 3-án úgy határoztak, hogy "a mai napon kezdve adó és minden közterhek aránylagos hordozásában tettlegesen részt venni kívánnak." 1848. október 16-17-én e döntés érvénye kiterjed az egész székelységre: Agyagfalván az utolsó székely nemzetgyűlés kinyilatkoztatja, hogy "jogban és kötelezettségben a székely földnek [...] minden polgára egyenlő." [1] Ez gyakorlatilag az akkor már csupán a nosztalgia és vágyálmok szintjén létező natio siculica önfeloszlatásának aktusa. A székelység ezzel formálisan is betagolódott a polgári magyar nemzet kötelékébe, amelybe voltaképpen hosszú évtizedek óta, a modern értelemben vett nemzetfejlődés kezdetétől tartozott.   



[1] Egyed Ákos: Udvarhelyszék 1848-49-ben. In: Uő: A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély. Csíkszereda, 1997. 282, 301.