nyomtat

megoszt

Ellenpontok 1982
TÓTH KÁROLY ANTAL (sajtó alá rendezte)
Untitled Document

A nemzetiségi kérdés Romániában és a KRP feladatai

     1. A mai Románia nem az “összes románok” /1/ egyesülése, hanem tipikusan soknemzetiségű állam /2/, amelyet az imperialista viszonyok rabló versailles-i rendszerének /3/, idegen területek megszállásának és idegen népek rabságba ejtésének alapján teremtettek meg. A román burzsoázia és a földesurak /4/ saját imperialista szándékainak megvalósítása során és egyúttal Európa imperialista államai azon megbízása céljából, hogy a Dnyeszter mentén a Szovjetunió ellen irányuló előőrsi állás /5/ létrejöjjön, erőszakkal birtokba kerítették Besszarábiát, Erdélyt, Bukovinát, Dobrudzsát, a Bánátot s 6 millió moldvait, magyart, oroszt, ukránt, bolgárt, németet, törököt stb. példátlan nemzeti elnyomásnak vetnek alá /6/.

     2. A kapitalista és földesúri Románia sorsa a legszorosabban össze van kötve az imperialista viszonyok versailles-i rendszerével /7/. A gazdasági világválság a végletekig kiélesítette az összes imperialista ellentéteket, fokozta új imperialista háború közelségének veszélyét, és a versailles-i rendszer válságára vezetett /8/. Romániában a gazdasági válság különösen éles formákat öltött, és a rabságban tartott népek kizsákmányolásának és elnyomásának rendkívül erős fokozásával járt, ami még jobban fokozza a “Nagyrománia” megteremtése óta nem szűnő hatalmas nemzeti szabadságmozgalom növekedését.

     3. A román uralkodó osztályok politikája a megszállott területeken kifejezetten imperialista gyarmati jelleget viselt és visel, ami a következőkben nyilvánult meg: ipari üzemek tervszerű áthelyezése a román vidékekre /9/, külön hitel- /10/, díjszabás- és adópolitika, amelynek célja a román finánctőke állásának megerősítése; románok felvétele a bankok és iparvállalatok igazgatóságaiba /11/, a hitelnek egyenlőtlen elosztása Órománia javára, magasabb adóterhek kivetése a megszállott területekre; olyan vasúti díjszabás, amely megkönnyíti áruk behatolását Óromániából a megszállott területekre; a helyi lakosság vagy nemzeti-, kultúr- és gazdasági szervezetek birtokában lévő földek és erdőségek elrablása /12/ stb.

     A gazdasági válság és a Szovjetunió elleni háború előkészítésének fokozódásával kapcsolatban, valamint abból a célból, hogy a román proletariátus elmaradt rétegeit megvesztegesse /13/ és a román proletariátus és az elnyomott nemzetek proletariátusa között viszályt keltsen /14/, a román burzsoázia tömegesen bocsátja el a magyar és egyéb nemzetiségi munkásokat és alkalmazottakat a vasúti szolgálatból, a vasipari üzemekből és általában az egész hadipar üzemeiből, románokkal váltva fel őket. Az elbocsájtottak, még azok is, akiknek nyugdíjra van igényük, nem kapnak semmiféle segélyt. A román burzsoázia és a földesurak imperialista politikája megnyilvánul a városi kispolgárság helyzetét illetőleg is /15/. Iparosok és kereskedők tízezrei - zsidók, magyarok, ukránok, moldvaiak stb. - mentek tönkre, az elnyomott nemzetek városi és falusi intelligenciájára pedig kíméletlen szenvedéseket hárítottak a Iorga kormány által megvalósított “takarékossági” rendszabályok /16/.

     4. A megszállott területek gyarmati jellegű kizsákmányolásának és a Szovjetunió elleni háború előkészítésének politikáját mindjobban erősödő vad üldözések kísérik, amelyek a munkás- és parasztmozgalom, valamint a nemzeti forradalmi mozgalom és elsősorban ezen mozgalmak vezére, a Kommunisták Romániai Pártja ellen irányulnak /17/. A tömeges letartóztatások, verések, kommunistáknak “szökésnél” elkövetett legyilkolásai (Doncsev stb.) mindennapi jelenséggé váltak. Egyúttal az okkupációs rezsim mindenütt jelentékeny mértékben rosszabbodott. A Iorga-Argetoian-kormány eltörölte az adminisztratív önkormányzat utolsó maradékait, és kinevezte a maga biztosait. A megszállott területek összes falvaiban csendőrőrsöket létesítettek. A csendőrök, akik kizárólag a románok soraiból kerültek ki, korlátlanul uralkodnak a moldvai, ukrán, orosz, bolgár, török, magyar, német és szerb falvakban, és ténylegesen a helyi lakosság által tartatják el magukat. Az elnyomott nemzetek kulturális életének legcsekélyebb jelére kíméletlen üldözés a válasz. A kultúrszervezeteket (közművelődési egyesületeket, szövetkezeteket, sportegyesületeket stb.) széjjelrombolták, a nemzetiségek nyelvét az iskolákból, a bíróságokról, a hivatalokból és a templomokból száműzték. A román kormány által kidolgozott új közigazgatási törvény nemcsak hogy megsemmisíti ténylegesen a helyi önkormányzatot, és az egész hatalmat a kormányprefektusok kezébe összpontosítja, hanem mindenekelőtt azt a célt tűzi maga elé, hogy a Románia által megszállott területek történelmileg kialakult különállását ezen területeknek részekre való osztása és az egyes részeknek román lakosságú kerületekhez való csatolása útján megszüntesse /18/, ily módon román “többséget” teremtsen, és az okkupációt biztosítsa.

     Az egész országban elszórt zsidó dolgozó tömegek minden alkalommal, amikor a román burzsoázia szükségesnek találja, hogy a tömegek radikalizálódását számára kedvező mederbe vezesse le, pogromoknak vannak kitéve.

     5. A román imperializmus, amely a forradalmi mozgalmat vad fehérterror segítségével akarja megsemmisíteni, egyúttal arra is törekszik, hogy a megszállott területeken bázisát egy erőltetett telepítés és románosítás segítségével erősbítse /19/. A telepítés különösen Dél-Dobrudzsában öltött nagy mértéket, ahova az utóbbi néhány év alatt több mint 12.000 kuczoromán /20/ családot telepítettek Macedóniából és román családokat Óromániából. A közvetlen, Bulgáriával határos vidéken úgynevezett “stratégiai telepítést” hajtottak végre, mégpedig oly módon, hogy a helyi lakosságot román telepesekkel szorították ki, akik valamennyien katonai szolgálatban állott emberek és nagy nacionalisták. A telepesek a helyi lakosság költségeire kapnak földet és lakóhelyet, míg e helyi lakosság jelentékeny része kénytelen volt Bulgáriába és Törökországba kivándorolni. A telepesek, különösen a Macedóniából valók, fasiszta szervezetekbe egyesültek, és állig fel vannak fegyverezve.

     Besszarábiában a román imperializmus a románoknak kijelentett moldvaiak /21/ erélyes románosítása útján igyekszik állásait erősíteni. A moldvai parasztság és városi kispolgárság széles tömegeit éppúgy elnyomják, mint az orosz, ukrán és zsidó lakosságot. A román burzsoázia a legkevésbé sem bízik ezekben az általa “románoknak” kijelentett emberekben. Az egész felsőbb közigazgatás, úgy a polgári, mint a katonai, teljesen Óromániából való románok kezében van. A moldvaiak - mégpedig csak a fiatalok, akik román iskolákat végeztek, és a román imperializmus pártjára szegődtek - csak másodrendű adminisztratív állásokat kaphatnak. A román burzsoázia nemcsak arra kényszerítí a moldvaiakat, hogy hadkötelezettségüknek Besszarábián kívül tegyenek eleget, hanem kis csoportokban különböző ezredek között osztja fel őket. A moldvai dolgozó lakosság válasza erre az okkupációs politikára ismételt forradalmi akcióban és Besszarábia moldvai, orosz, ukrán és zsidó lakosságának a nemzeti szabadságharc során mindjobban erősödő egységfrontjában áll.

     Bukovinában a román imperialisták az ukrán lakosság nemzetiségének erőszakos megsemmisítésére irányuló politikát folytatnak, és az ukránokat “románoknak” jelentik ki, akik a volt Ausztria-Magyarország által való elnyomásuk következtében elfelejtették anyanyelvüket.

     6. A román imperializmus nemzetiségi politikája a román burzsoázia és a földesurak közös érdekeinek érvényre juttatására törekszik. Ezt a politikát következetesen folytatja a liberális kormány, a nacionalista-caranista kormány és a Iorga-kormány /22/. Az, hogy a nacionál-caranisták az adott pillanatban demagóg módon Erdély autonómiája mellett nyilatkoznak, amelyet nem adtak meg, amikor kormányon voltak, csak azt jelenti, hogy biztosítani akarják a nacionál-caranista párt megingatott befolyását, be akarják csapni Erdély dolgozó lakosságának széles tömegeit, és meg akarják akadályozni a nemzeti forradalmi mozgalom növekedését.

     7. A román burzsoázia imperialista politikájának megvalósítása során az összes polgári pártokra támaszkodik. A román uralkodó osztályok imperialista politikájának egyik legfontosabb támasza a szociáldemokrácia. A román szociálfasiszták el akarják hitetni a tömegekkel, hogy a mostani Románia megvalósította az összes románok egyesítését, és mindenképpen leplezik a román imperializmusnak a román területeken űzött rabló politikáját. Annak idején a szociáldemokraták elsőnek szavaztak Erdélynek Romániával való “egyesítése” mellett. A szociáldemokraták állítólag a “tiszta osztályharc érdekében” a megszállott területeken határozottan a nemzeti forradalmi mozgalom ellen fordulnak. A román szociáldemokrácia, amely hű és buzgó szolgája a demokráciának, minden erejével arra törekszik, hogy a munkásmozgalmat, valamint a nemzeti szabadságmozgalmat a megszállt területeken, különösen Erdélyben és Bukovinában, gyengítsék. Doncsevnek, a kommunista párt és a Dobrudzsai Nemzeti Forradalmi Szervezet egyik vezetőjének aljas meggyilkolásával kapcsolatban a szociálfasiszták a “komitácsik” elleni harc ürügye alatt követelték a nemzeti forradalmi mozgalom ellen irányuló represszáliák fokozását.

     A román imperializmus ilyen politikája mellett a Szovjetunió példája a szocialista ipar viharos növekedésével és a mezőgazdaság kollektivizálásával /23/, amit a munkások és parasztok legszélesebb tömegei jólétének szüntelen fejlődése kísér, a szovjethatalom nemzetiségi politikájával, amely a cárizmus által azelőtt elnyomott népek tucatjainak megadta a politikai és kulturális fejlődés szabadságát, és amelynek alapján a proletariátus Szovjet-Ukrajnában és az Autonóm Szocialista Moldova Köztársaságban új ukrán és moldvai, formáját tekintve nemzeti, tartalmát illetően pedig szocialista kultúrát épít, hajthatatlan béke- és leszerelés-politikájával, - a Szovjetunió példája nemcsak Besszarábiában és Bukovinában, hanem az összes többi megszállott területen is talpra állítja és mozgósítja a munkások és parasztok legszélesebb tömegeit, és egyúttal fokozza a kommunista párt befolyását és vezető szerepét a megszállás és a nemzeti elnyomás elleni harcban.

Az elnyomott nemzetek burzsoáziájának összenövése a román imperializmussal és a dolgozó tömegek nemzeti forradalmi harcának kiélesedése

     9. Jelenleg Romániában az elnyomott nemzeteknek nincs egy polgári pártjuk sem, amely a nemzeti felszabadítást követné, vagy a román imperializmus által való megszállás ellen harcolna. A romániai mindjobban fokozódó forradalmi mozgalomtól való félelem, a Szovjetunió elleni háború előkészítését illetőleg meglevő közös érdek, a román imperializmustól kapott (bár minimális) odavetett koncok mindjobban Románia összes népei burzsoáziája egységes frontjának létrejövéséhez vezetnek.

     10. Az erdélyi magyar pártnak, amely a katolikus és a protestáns egyház erős befolyása alatt áll, a magyar finánc-, ipar- és kereskedelmi tőke, valamint a földesurak érdekeit juttatja kifejezésre, és főképpen a zsírosparasztságra és a városi kispolgárságra támaszkodik, még nagy befolyása van a magyar lakosság összes rétegeire. Még szavakban sem megy tovább egy kultúrautonómia és egy olyan nemzeti kisebbségi törvény elfogadásának követelésénél, amely biztosítaná a nemzetközi szerződésekben megígért jogokat /24/.

     Az erdélyi és bánáti  s z á s z párt a német ipari burzsoázia, a zsírosparasztok és a földesurak érdekeit fejezi ki, és lényegében teljes szövetségben van a román imperializmussal, bár igyekszik látszólagos ellenzékiség útján megőrizni Erdély és Bánát német dolgozó tömegeire való befolyását.

     A bukovinai  u k r á n  nemzeti párt, amely ádáz hajszát folytat Szovjetukrajna ellen, és aktív részt vesz a “Vyzvolenie” nevű nemzeti forradalmi szervezet elleni harcban, szavakban nemzeti, kulturális jogokat követel. Azonban még az olyan követelésekért is, mint ukrán iskolák, az ukrán nyelv használatának joga, az ukrán nemzeti párt sohasem folytatott semmiféle tömegharcot, hanem igyekezett az egyezkedés és a román imperializmussal szemben való lakájkodás politikájának segítségével jelentéktelen eredményeket kialkudni. A legutóbbi parlamenti választásokon blokkot kötött a Iorga-Argetoianu kormánnyal, amiért jutalmul az ukrán dolgozó lakosság hóhérainak kezéből egy-egy mandátumot kapott a szenátusban és a parlamentben.

     A dél-dobrudzsai  b o l g á r kisebbségi párt nemcsak hogy nem folytat harcot Dobrudzsa nemzeti felszabadításáért, hanem támogatja a nacionál-caranista kormányt, mely Dobrudzsa fokozott ütemben való kolonizálására irányuló politikát folytat. A legutóbbi választásokon nem kötött formális blokkot a Iorga-kormánnyal, de valójában politikájával a Iorga-kormányt támogatta. A román imperializmussal szemben való lakájkodásával ez a kisebbségi párt szolgálja a bolgár fasizmust, és élvezi annak támogatását.

     A dobrudzsai  t ö r ö k  kultúregyesület oly szervezet, amely a török nagyburzsoáziának módot ad arra, hogy az elmaradt török tömegeket befolyása alatt tartsa, és a román burzsoáziától egyes jelentéktelen koncokat kapjon.

     A Bukovinában, Besszarábiában és Erdély egyes részeiben meglévő  c i o n i s t a  pártoknak, amelyek ezen tartományok zsidó burzsoáziájának érdekeit juttatják kifejezésre, de befolyásukat kiterjesztik a zsidók dolgozó tömegei jelentékeny rétegeire is, legfőbb feladata az, hogy igyekezzenek ezeket a tömegeket elámítani, s őket nemzeti érzésük és elmaradottságuk kihasználása útján a forradalomtól elszakítani.

     11. Azonban különösen nagy veszedelem a nemzeti forradalmi mozgalmat azoknak a burzsoá csoportosulásoknak a részéről fenyegeti, amelyek radikális és ellenzéki frázisokkal leplezik magukat, hogy az elnyomott nemzeti tömegeinek növekvő elégedetlenségét levezessék, és harci kedvüket fékezzék. Ilyen szerepet játszik Besszarábiában a Stere-párt, amely nemrégiben még együtt haladt a nacionál-caranistákkal, most pedig állítólag a “Besszarábia a besszarábiaiaké” jelszó megvalósításáért, Besszarábia autonómiájáért harcol, és elsősorban a moldvai lakosságot igyekszik maga köré csoportosítani. Ezzel egyidejűleg Stere az adókat, adósságokat stb. illetően egy egész sor demagóg követelést állított fel, hogy így a tömegeket elvonja az osztályharctól és a nemzeti harctól /25/.

     Ugyanilyen szerepet játszik Máramarosban és Óromániában a Lupu-párt, Dobrudzsában pedig a bolgár kisebbségi párt ellenzéki szárnya, amelyhez a Dobrudzsai Forradalmi Szervezet sok renegátja csatlakozott, és amely azáltal, hogy Dobrudzsa autonómiájának jelszavát adja ki, igyekszik a bolgár kisebbségi párt politikájában csalódott bolgár dolgozó parasztság tömegeit a maga számára megkaparintani.

     Ugyanakkor Erdélyben és Dobrudzsában (Dobrudzsai Forradalmi Szervezet) az irredenta mozgalom bizonyos újjászületése tapasztalható, amely Magyarország és Bulgária burzsoáziájának támogatását élvezi, és a román imperializmus ellen irányuló “aktív” politika leple alatt igyekszik a mindjobban balra tolódó dolgozó tömegeket a harc forradalmi útjáról elvonni /26/.

     Nagy veszedelmet jelent a nemzeti forradalmi mozgalom számára a cionisták erősen fasiszta és antiszemita pártja, amely olyan demagóg követelések alapján, mint a parasztadósságok eltörlése, olcsó hitel, a zsidó vagyon felosztása stb. nagy tevékenységet fejt ki Besszarábiában, Bukovinában és Erdélyben.

     (...)

     16. A KRP-nak semmi esetre sem szabad pusztán az egészen az elszakadásig elmenő önrendelkezési jogért való propagandára szorítkozni, mint ahogy ezideig jelentékeny mértékben csak ezt tette. Kötelessége az, hogy határozott és azonnali fordulatot érjen el a nemzeti elnyomás összes és mindennemű konkrét megnyilvánulásai ellen irányuló mindennapi harc szervezése és vezetése irányába:

     a/. A nemzetiségi iskolák likvidálása, valamit a kétnyelvű rendszer bevezetése ellen; az anyanyelven tanító tandíjmentes iskolákért (a moldvaiak, ukránok, oroszok, magyarok, szászok, zsidók, bolgárok, törökök számára).

     b/. A nyelvek egyenjogúságáért az állami, bírósági és községi intézményekben.

     c/. A közösségtanácsok erőszakos feloszlatása ellen, az ország új közigazgatási felosztásáról szóló előkészületben lévő törvény ellen, az önkormányzat szabadságáért.

     d/. Az elnyomott népek kultúrintézményeinek széjjelrombolása ellen; az elnyomott nemzetek dolgozó tömegei kultúrközművelődési stb. szervezeteinek teljes szabadságáért.

     e/. A nem-román egyházak híveinek üldözése ellen, valamint a régi naptár szerint ünneplők üldözése ellen; az összes egyházak politikája osztálylényegének megmagyarázásáért és azért, hogy a nem-román egyházak üldözése ellen irányuló tiltakozó mozgalom az általános osztálymederbe terelődjék.

     f/. A katonai okkupációs rezsim, a büntető expedíciók és a megszállott területeken elrendelt ostromállapot ellen.

     g/. A nemzeti forradalmi szervezeteknek az illegalitásba való kergetése ellen és az összes nemzeti forradalmi szervezeteknek nyílt létéért.

     h/. Az elnyomott nemzetekhez tartozó munkásoknak és hivatalnokoknak a vasúti szolgálatból, a hadiipari üzemekből stb. való elbocsátása ellen.

     Az ellen, hogy az újoncoknak az adott nemzetiségű területek határain kívül kell katonai szolgálatot teljesíteniük.

(...)

——————————

Forrás: A KOMMUNISTÁK  ROMÁNIAI  PÁRTJÁNAK  ÖTÖDIK  KONGRESSZUSA

     A KRP központi bizottságának kiadása (Moszkva), 1932., 96-106- oldal, - magyar nyelvű kiadás