nyomtat

megoszt

Erdélyi csillagok
KOVÁCS LÁSZLÓ (szerk.)

Erdélyi csillagok

 

Ezzel a címmel már jelent meg egy kötete az Erdélyi Szépmíves Céhnek: 1936-ban, Bánffy Miklós előszavával, az Erdélyi Helikon íróinak 10. baráti találkozója emlékére. Ez a könyv tehát ilyen címmel a második. S a kiadó terve az, hogy e sorozatát folytatni fogja további kötetek kiadásával.

A kötet szerkesztője most röviden azt szeretné bevezetőül elmondani: mi volt a célja és gondolata, amikor mai íróktól ezeknek az írói arcképeknek megírását kérte.

Az erdélyi magyar lelkén a nyomottság, megalázottság és reménytelenség érzése feküdt. A szellem alkotó türelme is megszakadozóban. Az életre feszített idegek lankadóban és napról napra mind jobban megeresztve. A megalázottság és várakozás ez éjszakájában az élet meleg és közvetlen fényei is kialvóban... Azokat a régi tüzeket kellett föléleszteni, a fellegek és a múlt fátylai mögül azokat a csillagokat kibontani, amelyeket valamikor a szellem gyújtott meg itt, s amelyek azóta felettünk fénylenek. S őrködnek felettük akkor is, ha gondjainkban, jelenünk hajszái közt elfelejtünk fölnézni...

Pedig milyen felfedezésszerű öröm mindig felmutatni rájuk! S ránézni olyan látszólag szerény, nem „mutatós” csillagokra is, amelyek teljessé teszik egünket. Ők, akik a mutatós nagyok mellett bizonyságul állnak, hogy azok nem véletlen tünemények csupán. Ők mutatnak legjobban az egész nép magasrendűségére, akik gazdag változatban majdnem elrejtve fényeskednek.

Milyen jó volt a jelen szellemi őrizőinek kutatni utánuk. Velük szaporítani és erősíteni önmagunkat... Hányszor jöttek már segítségül a bajban és a gondban a múltak szellemei! Hányszor élesítették harcban a fegyvert!...

Így jöttek és jönnek közénk a múltból most is a szellem legkülönbözőbb területeiről.

Ma egyén és nemzet egyaránt a múltjára kíváncsi. Mindenki származást kutat. Mi is ezt tesszük, amikor értük megyünk a múltba. Ezek a megidézett szellemek a mi őseink. Származási okmányainkat ők hozzák életük és műveik lapjaiban. Ha valaki őseinkre kíváncsi, vagy jogunkat firtatja e földön, őket nézze meg. Vagy ha éppen nemeslevelünkre kíváncsi, és rangunkat vizsgálja, igazán nem tehetünk mást, mint felmutatni rájuk. Van-e ezen kívül más igazi rang és nemesség?!...

E csillagokra nézve nem foghat el a bizonytalanság érzése. Magányunk megtelik. A mi fejünk is magasabban áll, ha felnézünk rájuk... S ha a múltból sokat hoztunk magunkkal, van miből élni a szűk jelenben s a legbizonytalanabbnak látszó jövendőben is.

 Kovács László