Adatbank.ro » Kronológiák

Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája


Intézménymutató: Fiatal Demokraták Szövetsége


1989. Október 13-15.

A Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) megtartotta a II. kongresszusát: az elfogadott program tartalmazta a nemzet, kisebbségek és nemzetiségpolitika témakörét is. A dokumentum kimondta, hogy valamely nemzethez tartozás alapvető emberi jog, és az egyén döntésén múlik. A nemzetiségek fennmaradásának előfeltételének a gazdasági és politikai önkormányzatok általános rendszerének megteremtését tartotta, és javasolta egy nemzetiségi minisztérium felállítását is.

1990. március 24.

A NEKT a kisebbségi törvénytervezet aznapi vitájára meghívta a tizenkét, országos listát állító párt képviselőit. Az Agrárszövetség, a FIDESZ, a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Hazafias Választási Koalíció, az MSZMP, az MSZP, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, illetve a Vállalkozók Pártjának megjelent szakértői egyetértettek abban, hogy szükség van kisebbségi törvényre. A megbeszélésen nem képviseltette magát a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), az MDF, a Magyar Néppárt és az SZDSZ.

1990. május 3.

Az Országgyűlés elfogadta az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 41/1990. (V. 18.) Országgyűlési határozatot, amely létrehozta Fodor Gábor (FIDESZ) elnökletével a 25 fős Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságot (EJKVB). Fodor Gábor ezt a tisztséget 1993 végéig töltötte be.

1991. szeptember 13.

Németh Zsolt, a FIDESZ választmányi tagja sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elkészült a párt alternatív koncepciója a kisebbségi törvényről. Németh aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a NEKH időközben „visszavonta” az augusztus végi konszenzusos tervezetet, és így úgy tűnt, hogy 1991-ben sem lesz elfogadott jogszabály. Kiemelte, hogy a párt koncepciója az alábbi alapelvekre épít: elveti a nemzetállami eszmét, a korlátozott szuverenitás és önrendelkezés talaján áll, azaz közjogi jogosítványokat biztosít a kisebbségi önkormányzatoknak, és lehetőséget az anyaországgal való kapcsolattartásra. Fontosnak tartotta a közösségi jogok, az országos és helyi szintű érdekképviseleti-önkormányzati testületek rögzítését, amelyek mellett az egyes kisebbségek létrehozhatják az államfő mellett működő, közös koordinációs tanácsukat. A félreértések tisztázása érdekében néhány napon belül megbeszélésre került sor a FIDESZ képviselői és a NEKH munkatársai között.

1991. szeptember 19.

A FIDESZ és a NEKH képviselői megbeszélést tartottak a kisebbségi törvény előkészítéséről, tisztázandó a párt szeptember 13-ai sajtótájékoztatójával kapcsolatos félreértéseket. A tárgyaláson egyetértés mutatkozott a törvény mielőbbi megalkotásának szándékában, a közhatalmi jogokkal felruházott kisebbségi önkormányzatok létrehozásában, a többcsatornás finanszírozási rendszer szükségességében az alapvető intézmények garantált állami támogatása mellett, az egyéni és közösségi jogok optimális egyensúlyában, míg az álláspontok a parlamenti képviselet kivitelezése terén tértek el egymástól. A képviselők hangsúlyozták azt is, hogy a kisebbségi önkormányzás csak lehetőség, nem pedig kötelező forma, és az érdekvédelemnek más szervezeti keretei is szükségesek.

1991. október 3.

A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek találkozóján a felek egyetértettek abban, hogy halaszthatatlan a kisebbségi törvény megalkotása, és abban, hogy a kisebbségi szervezeteknek önkormányzati státuszt kell kapniuk, de a jogok érvényesítéséhez a szükséges források megtervezése is szükséges a költségvetés kidolgozásakor.

Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke megküldte Nagy Ferenc Józsefnek a törvénytervezet véleményezését, amely „döntően” egyetértett az IM június 5-i észrevételeivel. Javasolta, hogy a törvény adjon lehetőséget területi, regionális önkormányzati szövetségek létrehozására, illetve a helyi és az országos önkormányzat megalakítását illetően az alulról felfelé történő, demokratikus választást, illetve delegálást tartotta indokoltnak. Mindenképpen elkülönítendőnek tartotta ugyanis a kisebbségi önkormányzatokat és a társadalmi szervezeteket.

1992. február 28.

Nagy Ferenc József a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet az indoklással együtt felterjesztette Kajdi Józsefnek, a MEH közigazgatási államtitkárának, és kérte a dokumentumnak az Országgyűlés elé történő benyújtását. Jelezte továbbá, hogy nem kapott észrevételt a Kisebbségi Kerekasztaltól, és a kisebbségi elutasító álláspontról csupán a sajtóból értesült.

Göncz Árpád február 29-i hatállyal, saját kérésére mentette fel tisztségéből Manherz Károlyt (52/1992. (II. 28.) KE határozat).

A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélést folytattak a kisebbségi törvénytervezetről. A közzétett közös nyilatkozatuk leszögezte, hogy „a leginkább érintettek, vagyis a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek egyetértését nem bíró nemzeti és etnikai kisebbségi törvény jogsértő.” A kormány javaslatának elutasításával a felek egy, a Kerekasztal egyetértését bíró törvény elfogadását szorgalmazták.

1992. március 5.

A kormányülés felfüggesztette a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslat Országgyűlés elé történő beterjesztését. Úgy rendelkezett, hogy a kormány által létrehozott Miniszteri Bizottság (tagjai: BM, IM, KÜM, MKM, PM, MEH-HTMT, NEKH) döntsön abban a kérdésben, hogy Nagy Ferenc József szövegkorrekciós javaslatai vajon beilleszthetők-e és milyen módon a tervezetbe.

Fodor Gábor, az EJKVB elnöke és a FIDESZ országos választmányának tagja egy nagykállói politikai fórumon elfogadhatatlannak minősítette a kisebbségi törvénytervezetet.

1992. június 25.

A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői újabb tárgyalást folytattak a kisebbségi törvényjavaslatról. A felek megállapították, hogy feltétlenül szükséges a parlamenti képviseletről szóló tárgyalás, és ez ügyben a Kerekasztallal való megállapodás, de fontosnak tartották azt is hangsúlyozni, hogy a választójogi törvény módosítása ne hátráltassa a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását. Az utóbbival kapcsolatban kifogásolták a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozásainak tervezett módozatait.

1992. szeptember 29.

Az Országgyűlés plenáris ülésén megkezdődött a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény általános vitája. Nagy Ferenc József expozéjában kiemelte a törvényjavaslat kiemelkedő jelentőségét, illetve rámutatott a szabályozandó témakörök bonyolultságára és főbb problémáira, ideértve a személyi hatály meghatározását, az egyéni és a közösségi jogok viszonyát, az önszerveződési formák kialakítását, valamint a parlamenti képviselet ügyét. A javaslat különlegességének és példaértékűségének hangsúlyozása visszatérő eleme lett a napirendi pont felszólalóinak. Fodor Gábort és Lukács Tamást követően a kormánypárti képviselők – Zétényi Zsolt (MDF) és Kováts László (FKGP) – többnyire támogatásukról biztosították, míg a kritikai észrevételek megfogalmazása, köztük a kisebbségekkel való konszenzus megemlítése inkább az ellenzéki képviselőkhöz volt kapcsolható. Mészáros István (SZDSZ) hangsúlyozta, hogy a párt csak jelentős módosításokkal tudja a javaslatot elfogadni: elvi problémákat látott a kisebbségi önkormányzatiság részleteiben, kifogásolta az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az együttes alkalmazását, és hiányolta a kulturális autonómia garanciáit is. Tabajdi Csaba (MSZP) szerint átdolgozásra szorult a jogalanyok meghatározása, a kisebbség-fogalom, a túlbonyolítottnak ítélt kisebbségi önkormányzati rendszer, a kulturális autonómia és a kisebbségi alap részletei. Németh Zsolt (FIDESZ) felszólalásában kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet alkalmasabb lett volna a beterjesztésre, és kritizálta a törvényjavaslat patetikusságát, nem kellő szerkesztettségét, az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az ütközését, a kisebbségi önkormányzati rendszer egyes megoldásait, köztük a tervezett típusokat, gyenge jogosítványaikat és anyagi alapjaikat.

Wolfart János elkészítette az EJKVB szakértői munkacsoportja számára az összeállítást a törvényjavaslattal kapcsolatban készített szakértői véleményekről. Szintén kialakította a NEKH álláspontját Bíró Gáspár, Szamel Lajos, Kaltenbach Jenő, és Kardos Gábor szakvéleményeivel kapcsolatban. Bíró Gáspár tanulmányával és a jogalanyisággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a többféle érdek szorításában végül az eljárási logika lett a kiút: különböző módokon bármely magyar állampolgár elismertetheti kisebbségi hovatartozását. A Hivatal álláspontja szerint nem valósul meg a hátrányos megkülönböztetés azzal, hogy egyes csoportok (pl. a zsidóság) nem kerülnek a törvény hatálya alá. Szamel Lajos észrevételeire reagálva egyrészt megállapította, hogy olyan kedvező szabályok lettek rögzítve, hogy nem lesznek akadályai a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának, másrészt viszont elvetette azt a javaslatot, hogy a kisebbségi szervezetek is kapjanak képviseleti jogokat. Kaltenbach Jenő szakvéleményével szemben pedig a NEKH kiállt a taxáció alkalmazása mellett.


<*Lablec*>