Adatbank.ro » Kronológiák

Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája


Intézménymutató: Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége


1991. október 24.

A NEKH elkészítette a Kodifikációs Bizottság számára a törvénytervezet államigazgatási egyeztetéséről szóló tájékoztatót. A dokumentum kitért a minisztériumok és országos hatáskörű államigazgatási szervek, a Legfőbb ügyész, a megyei és fővárosi közgyűlések elnökeinek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, valamint a kisebbségi szervezetek véleményeire. A minisztériumok közül a tervezettel az IM és a PM nem értettek egyet, átdolgozásokat Horváth Balázs és Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterek, Müller György, a MEH helyettes államtitkára és a KHVM tartottak szükségesnek. A kisebbségi szervezetek közül 12 véleményezte a dokumentumot, a Kisebbségi Kerekasztal addig a napig viszont nem.

Doncsev Toso Nagy Ferenc Józsefhez írott levelében tájékoztatta őt a Kerekasztalnak a tervezettel kapcsolatos álláspontjáról. Sajnálatosnak tartotta, hogy néhány kérdésben nem alakult még ki közös felfogás a NEKH és a Kerekasztal tárgyaló delegációi között (kisebbségi önkormányzatok intézményei, állami finanszírozási kötelezettségek), és ráadásul több tárca támadta a közös törvénytervezetet. Hiányolta, hogy a Kodifikációs Bizottsághoz beérkezett dokumentumokat a Kerekasztal nem kapta meg. Mindezek alapján újbóli politikai egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett.

2000. május 31.

Elkészült a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvénytervezet, amelyet – az IM-et megelőzően – már június 5-én az EJKVB eljuttatott az országos kisebbségi önkormányzatokhoz. A választási törvénytervezethez hasonlóan, e javaslat több részletkérdése is komoly vitát és ellenállást váltott ki az érdekelt kisebbségi képviselők körében. A kisebbségi törvény módosításának főbb tézisei júniusban készültek el. Ez utóbbi dokumentum úgy foglalt állást, hogy nincs szükség új törvény kidolgozására, csupán a meglévő jogszabály egyes részeit szükséges módosítani. A sok vitát kiváltó választásokkal kapcsolatban – amelynek részletes anyagi és eljárási jogi szabályait külön javaslat tartalmazta – részleges regisztrációt irányzott elő, amely szerint a jelölteket az adott kisebbséghez való tartozásról szóló nyilatkozat megtételére kötelezte. Beépítette a kisebbségi önkormányzati rendszerbe a hiányzó megyei szintet, míg a helyi szintű, közvetett típust megszüntette. A kisebbségek igénye nyomán és az egyértelmű alkalmazás érdekében átvette a kisebbségi törvénybe az önkormányzati törvénynek a kisebbségi testületekre vonatkozó rendelkezéseit. Hangsúlyos részét képezte a tervezetnek a települési és a kisebbségi önkormányzatok viszonya bizonyos aspektusainak szabályozása, ideértve a költségvetéssel kapcsolatos döntéshozatalt, valamint a kisebbségi egyetértési és véleményezési jogok funkcionálását. A kulturális autonómia kiteljesítése érdekében lehetőséget biztosított feladat- és hatáskör, vagy éppen intézmény átadása esetén a települési, a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok közötti háromoldalú megállapodás megkötésére, kialakítva annak pénzügyi feltételeit is. Ez utóbbi vonatkozásában a tervezet a kisebbségi önkormányzatokat az egyházakkal azonos jogállásra helyezte. Részletesebben szabályozta a különböző szintű kisebbségi önkormányzatok jogállását, feladat- és hatáskörét, a megszűnő testület vagyonának kezelését. Az elgondolt módosítás nem hagyta érintetlenül az országos érdekképviseletet sem: az országos önkormányzat ezek szerint hivatalt hozhatott létre, a korábban használatba kapott ingatlant tulajdonba kapta, illetve szabályozta a javaslat a gazdálkodás kérdéseit, és megteremtette a törvényességi ellenőrzést is.

Kaltenbach Jenő megküldte Hargitai Jánosnak és Pálffy Ilonának, az IM helyettes államtitkárának a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezettel kapcsolatos véleményét. A kisebbségi ombudsman indokoltnak tartotta azt leszögezni, hogy a kisebbségi önkormányzatban való szerepvállalás egy közösséghez való kötődést jelent, azaz a passzív választójog a törvény erejénél fogva korlátozott. Észrevételeket fogalmazott meg a tervezett értelmező rendelkezésekkel kapcsolatban, illetve szükségesnek ítélte a kisebbségi testület működési feltételeinek rögzítését – ez utóbbit akár alacsonyabb jogszabályi szinten. Hiányolta a jogkövetkezmények kialakítását abban az esetben, ha figyelmen kívül hagyják a kisebbségi testületek egyetértési és véleményezési jogait.

Pálffy Ilona megküldte Hargitai Jánosnak a módosítási javaslathoz készült indoklást, jelezve egyúttal, hogy a javaslatban történtek kisebb pontosítások és módosítások.

Doncsev Toso megküldte Hargitai Jánosnak a Lásztity Péró, az Országos Szerb Önkormányzat elnöke által, a NEKH-hez eljuttatott „A módosított kisebbségi törvény javasolt szerkezete” c. anyagot, amely jelentősen megerősített kisebbségi önkormányzati struktúrát és egyéb szereplőkkel (egyesületek, egyházak, alapítványok) kibővített autonómia-modellt vázolt fel. A választásokkal kapcsolatban viszont egyedül a jelöltállítás szigorítását tartotta kivitelezhetőnek.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára megküldte Hargitai Jánosnak a kisebbségi törvénytervezet véleményezését. Egyetértését fejezte ki a választások eltérő időpontban való megrendezésével, a megyei szint megteremtésével és az országos közgyűlés létszámának differenciálásával kapcsolatban. Javasolta a kisebbségi intézmények állami támogatásának erősebb garanciákkal való ellátását, valamint a megyei szintű kedvezményes kisebbségi mandátum kialakítását.


<*Lablec*>