Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

Keresés    á é í ó ö ő ú ü ű ă î â ţ ş    
   Szűkítés         -       
Tételek száma: 8       Lapozás: 1-8

Névmutató: Bíró Gáspár


1989. november 29.

A Kollégium plenáris ülésén, az eredetileg tervezettnél később vitatták meg a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény tervezetét, amelynek elkészítése Bíró Gáspár, a NEKT tanácsosának nevéhez kötődött. A kidolgozott törvénytervezet és önkormányzati statútum első változatát a NEKT az ülést megelőzően a minisztériumi és más szakértők, valamint a kisebbségi szervezetek részére kiküldte előzetes véleményezésre. Az aznapi tanácskozáson elhangzott észrevételek alapján a Kollégium azzal bízta meg a Titkárságot, hogy 1990. február 1-ig készítse el a kisebbségi önkormányzatok statútum-modelljét, a kisebbségi szervezetek támogatásának új alapokra helyezésének alapelveit, és kezdje meg a tárcaközi egyeztetést, illetve a pártokkal és kisebbségi szervezetekkel való előzetes konzultációt. Az elvégzendő munkához a NEKT december 25-éig kérte a Kollégium tagjainak írásos véleményeit, konkrét szövegjavaslatait.

Az MM miniszteri értekezlete megtárgyalta és jóváhagyta a „Nemzetiségek, kisebbségek és a Művelődési Minisztérium feladatai” c. összefoglalót, amelyet Rátkai Ferenc utóbb, 1990. március 19-én továbbított a minisztériumi vezetőknek. Az elfogadott előterjesztés szerint a nemzetiségi törvény előkészítése a kormányzati kisebbségpolitika készségét jelzi a megújulásra, és a „valóságos” kisebbségi igények kielégítésére. A dokumentum állásfoglalása szerint a Nemzetiségi Önálló Osztályt – feladatkörének, személyi összetételének és esetleg nevének megváltoztatásával – célszerű fenntartani és továbbra is működtetni.

1990. február 1.

Bíró Gáspár elkészítette a kisebbségi törvénytervezet alapelveiről szóló anyag újabb változatát. A dokumentum az identitásválasztás szabadsága mellett hangsúlyozta, hogy az intézményrendszer kulcsfontosságú eleme a személyi és önkéntes alapokon nyugvó, kulturális önkormányzat, amely meghatározott területeken jogokkal rendelkező köztestület. Úgy ítélte meg, hogy ezen logikával ellentétes a taxáció, ezért nem találta szükségesnek a honos kisebbségek meghatározását vagy felsorolását.

1990. március 13.

Bíró Gáspár „Jog az önazonossághoz” címmel cikket írt a Magyar Hírlapban, amelyben a Kisebbségi Kódex főbb tartalmi kérdéseit ismertette.

1990. április 16.

Bíró Gáspár elkészítette Baka András koncepciójának és kisebbségi törvénytervezetének véleményezését, amely számba vette a kollégiumi anyagtól való eltéréseket (autonómia, jogok csoportosítása, országgyűlési biztos, taxatív felsorolás stb.). Álláspontja szerint a kisebbségi kataszter megoldható Kovács Péter 1989. májusi javaslatával.

1991. június 27.

Bíró Gáspár, a Dunatáj Intézet munkatársa feljegyzést készített Wolfart Jánosnak, amelyben összefoglalta a NEKH törvénytervezetével kapcsolatos koncepcionális problémákat (az univerzális és mindenkit megillető emberi és a partikuláris kisebbségi jogok viszonya, a kisebbségi önkormányzathoz való jog kezelése, illetve a közjogi kompetencia kérdése illegitim szervezetek esetében). Megítélése szerint az alapos átdolgozásra szoruló tervezet az állam szerepét túlhangsúlyozza, szinte etatisztikus jellegű. Üdvözölte a taxációtól való eltekintést, de hibásnak tartotta azt az elképzelést, hogy az Országgyűlés döntsön a kisebbségek köréről.

1992. Július

Bíró Gáspár szakértő elkészítette a tanulmányát a kisebbségek jogalanyiságával, normatív meghatározásával és taxációjával kapcsolatos kérdésekről a parlamenti munkacsoport számára. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségek normaszövegben történő meghatározása és felsorolása ütközik a szabad identitásválasztás elvével, miként összeegyeztethetetlenek a definíció és taxáció, illetőleg a javaslat konkrét rendelkezései is. Megítélése szerint egyik kodifikációs logika sem hozhat tökéletes megoldást, de a maga részéről inkább az identitásválasztás szabadsága mellett tette le a voksát. Aláhúzta azt is, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek megkülönböztetése alkotmányellenes és ellentétes az ország által ratifikált nemzetközi szerződésekkel, illetve azt, hogy a jogalanyiság ügyének pénzügyi kihatásai is vannak.

1992. szeptember 8.

Bodáné Pálok Judit elkészítette Bíró Gáspár szakvéleményének észrevételezését a törvény személyi hatályának megállapíthatóságával kapcsolatban.

1992. szeptember 29.

Az Országgyűlés plenáris ülésén megkezdődött a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény általános vitája. Nagy Ferenc József expozéjában kiemelte a törvényjavaslat kiemelkedő jelentőségét, illetve rámutatott a szabályozandó témakörök bonyolultságára és főbb problémáira, ideértve a személyi hatály meghatározását, az egyéni és a közösségi jogok viszonyát, az önszerveződési formák kialakítását, valamint a parlamenti képviselet ügyét. A javaslat különlegességének és példaértékűségének hangsúlyozása visszatérő eleme lett a napirendi pont felszólalóinak. Fodor Gábort és Lukács Tamást követően a kormánypárti képviselők – Zétényi Zsolt (MDF) és Kováts László (FKGP) – többnyire támogatásukról biztosították, míg a kritikai észrevételek megfogalmazása, köztük a kisebbségekkel való konszenzus megemlítése inkább az ellenzéki képviselőkhöz volt kapcsolható. Mészáros István (SZDSZ) hangsúlyozta, hogy a párt csak jelentős módosításokkal tudja a javaslatot elfogadni: elvi problémákat látott a kisebbségi önkormányzatiság részleteiben, kifogásolta az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az együttes alkalmazását, és hiányolta a kulturális autonómia garanciáit is. Tabajdi Csaba (MSZP) szerint átdolgozásra szorult a jogalanyok meghatározása, a kisebbség-fogalom, a túlbonyolítottnak ítélt kisebbségi önkormányzati rendszer, a kulturális autonómia és a kisebbségi alap részletei. Németh Zsolt (FIDESZ) felszólalásában kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet alkalmasabb lett volna a beterjesztésre, és kritizálta a törvényjavaslat patetikusságát, nem kellő szerkesztettségét, az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az ütközését, a kisebbségi önkormányzati rendszer egyes megoldásait, köztük a tervezett típusokat, gyenge jogosítványaikat és anyagi alapjaikat.

Wolfart János elkészítette az EJKVB szakértői munkacsoportja számára az összeállítást a törvényjavaslattal kapcsolatban készített szakértői véleményekről. Szintén kialakította a NEKH álláspontját Bíró Gáspár, Szamel Lajos, Kaltenbach Jenő, és Kardos Gábor szakvéleményeivel kapcsolatban. Bíró Gáspár tanulmányával és a jogalanyisággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a többféle érdek szorításában végül az eljárási logika lett a kiút: különböző módokon bármely magyar állampolgár elismertetheti kisebbségi hovatartozását. A Hivatal álláspontja szerint nem valósul meg a hátrányos megkülönböztetés azzal, hogy egyes csoportok (pl. a zsidóság) nem kerülnek a törvény hatálya alá. Szamel Lajos észrevételeire reagálva egyrészt megállapította, hogy olyan kedvező szabályok lettek rögzítve, hogy nem lesznek akadályai a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának, másrészt viszont elvetette azt a javaslatot, hogy a kisebbségi szervezetek is kapjanak képviseleti jogokat. Kaltenbach Jenő szakvéleményével szemben pedig a NEKH kiállt a taxáció alkalmazása mellett.

kapcsolódók


további kronológiák


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2008
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék