>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Névmutató: Király Péter

Manherz Károly levélben arra kérte Király Pétert, a PM közigazgatási államtitkárát, hogy gondoskodjon a minisztérium szakértőjének bevonásáról a Kodifikációs Bizottság munkájába.

Király Péter, a PM közigazgatási államtitkára megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet véleményezését, amelyben kifejtette azt, hogy miért nem tud egyetérteni a dokumentum tárcaegyeztetésre történő bocsátásával. Az államtitkár alapvetően a megvalósíthatóság és a finanszírozhatóság szempontjaiból kritizálta a tervezetet. Álláspontja szerint nem hihető olyan törvénynek a sikere, amely az államnak csak a finanszírozásban biztosít teret, és a végrehajtást még nem létező kisebbségi szervezetekre bízza, azaz az állam csak fizethet, de nem irányíthatja és ellenőrizheti a felhasználást. Az alapvető problémák közé sorolta a jogalanyok számának képlékenységét (hiányolva a kisebbségek és anyanyelveik felsorolását), a magán- és közjogi szervezetek összemosódását (egyesületi alapon ne lehessen köztestületet létrehozni), a fogalmak bizonytalanságát, a megoldási módozatok kidolgozatlanságát (kiket és milyen eszközzel kormányoz a kisebbségi önkormányzat, mi a viszonya a települési önkormányzattal stb.), valamint a finanszírozhatatlanságot (a költségek mérhetetlen elfutása elleni garanciák hiánya, fedezetlen csekként funkcionálás). Határozott álláspontja szerint az utóbbi mértéke csak a mindenkori éves költségvetési törvényben határozható meg.

Manherz Károly Király Péternek, a PM közigazgatási államtitkárának írott levelében reagált a PM-nek a törvénytervezettel kapcsolatos szeptemberi elemzésére, oppozíciós álláspontjára. A címzetes államtitkár miután röviden összefoglalta a törvényalkotás addigi történetét, a PM álláspontjából csak az egyes bekezdések, paragrafusok javításának szükségességét fogadta el, és javasolta utóbb a Kodifikációs Bizottságnak. A PM-étől eltérő koncepcionális elgondolást természetesnek tartotta, mivel a kisebbségi szervezetekkel folytatott tárgyalások az államigazgatási szemlélettől különböző megoldások keresését vonták maguk után. Álláspontja szerint több szakasz együttes értelmezésével lehet a jogalanyok körét – az elutasított regisztráció nélkül – behatárolni, amely pontosan majd az önkormányzati választásokon fog kiderülni. Nem volt szerinte szó finanszírozási automatizmusról, hanem kizárólag a Kisebbségi Alapba elhelyezett összeg felosztásáról, illetve már akkor meglévő kiadások átcsoportosításáról.