>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Elkészült az IM és a NEKH által kidolgozott, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvénytervezet.

Az országos kisebbségi önkormányzatok eljuttatták az EJKVB-hoz az egyeztetett közös álláspontjukat és észrevételeiket a kisebbségi választási törvénytervezettel kapcsolatban.

Az ad hoc bizottság ülése a kisebbségi ombudsman, a NEKH elnökének, az IM helyettes államtitkárának, valamint minisztériumi és kisebbségi szakértőknek a részvételével tárgyalta meg a BM átdolgozott törvénytervezetét a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról. Az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeinek és a szakértők észrevételei alapján a BM-nek véglegesítenie kellett a tervezetet.

Az Országgyűlés plenáris ülésén lezajlott a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, és a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Hargitai János felszólalásában kifejezte azon reményét, hogy az Országgyűlés az őszi ülésszakán el tudja fogadni a kisebbségi törvény módosítását.

Magyar Levente, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségének elnöke levélben arról értesítette Hargitai Jánost, hogy a tervezettel csak akkor tudnak egyetérteni, ha a bizottság egy új törvény megalkotását kezdeményezi.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának Közgyűlése megtárgyalta a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezetet, és állást foglalt a választásokkal kapcsolatos néhány kérdésben. A német érdekképviselet egyetértett a megyei szint kialakításával, a kulturális és oktatási intézmények fenntartásához azonban kézzelfogható állami támogatást tartott szükségesnek. Nem ítélte elfogadhatónak a nem teljes jogú parlamenti képviseletet, a választások időbeli elkülönítését, az országos testület létrehozási módjának megváltoztatását. Javasolta egyúttal a MNEKK kuratóriumi összetételének egyszerűsítését, az országos önkormányzatok székházainak tulajdonba adását, valamint a megyei szintű kedvezményes mandátum kialakítását. A Közgyűlés megállapításairól – amely nem tartotta így a tervezetet benyújtásra alkalmasnak – Heinek Ottó elnök május 31-én levélben tájékoztatta Hargitai Jánost.

Nádor Rudolfné, a Községi Önkormányzatok Szövetségének elnöke megküldte Hargitai Jánosnak a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezet véleményezését. Elöljáróban célszerűnek tartotta a hét önkormányzati szövetség és az országos kisebbségi önkormányzatok tárgyalását, és közös véleményük kialakítását. A részletes véleményezésben kérdésesnek ítélte a megyei szint létjogosultságát, valamint számos tisztázatlan kérdésre is rámutatott. Összefoglalóan némileg túlzónak találta az önkormányzati törvénynek a kisebbségi önkormányzatokra történő adaptálását.

Rytkó Emília megküldte Hargitai Jánosnak a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvénytervezetet és a kapcsolódó előterjesztést, amely így a kisebbségi törvény melletti, külön jogszabályba kívánta foglalni a választások anyagi jogi szabályait. Az eljárási szabályokat pedig a választási eljárásról szóló 1997-es törvénybe integrálta volna. A részleteivel kapcsolatban, utóbb rendkívül sok vitát kiváltó tervezet legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon elsősorban az adott kisebbséghez tartozó állampolgárok szavazhassanak a ténylegesen a kisebbséghez kötődő személyekre. Ennek érdekében időben elkülönítette volna a helyhatósági és a helyi kisebbségi önkormányzatok választását, azaz a kisebbségi testületek létrehozására az általános önkormányzati választásokat követő hatodik vasárnap került volna sor. Ezt a megoldást az országos önkormányzatok többnyire ellenezték. Másrészt megszigorította a választhatóságot, a passzív választójogot azzal, hogy a jelölteket a hovatartozásukról szóló nyilatkozat megtételéhez kötelezte, amely kizárta más kisebbségek képviseletét. Kiiktatta a visszaélésekre szintén lehetőséget nyújtó, a települési önkormányzatban szerezhető, kedvezményes kisebbségi mandátum intézményét. A tervezet összhangba kívánta hozni az aktív választójogot a kisebbségi törvény rendelkezéseivel, azaz a korábbi gyakorlattal ellentétben a kisebbségi választásokon kizárólag csak magyar állampolgárok vehessenek részt. Az országos önkormányzatok ezt a pontot is kifogásolták. Beiktatta továbbá a fővárosihoz hasonlóan, elektorok útján megválasztott megyei kisebbségi önkormányzat szintjét. Módosítani szándékozta az országos önkormányzatokat életre hívó, nagy létszámú elektori gyűléseket is, amelyek esetében gyorsította és áttekinthetőbbé tette volna a választás lebonyolítását. Eltörölte a jórészt kihasználatlan, külön elektorválasztó gyűléseket, amely megoldást az országos önkormányzatok szintén elvetettek. Fontos változást kívánt e téren hozni azáltal, hogy bevezette a küldöttgyűlés intézményét, amely az elektorok számához igazodott: bizonyos létszámú elektor megléte esetén már az elektorok által megválasztott küldöttek hozzák létre az országos kisebbségi önkormányzatot. A küldöttgyűlés bevezetését az országos testületek nem támogatták. A területi és országos választásnál a korábbi, kislistás (egyfajta többségi) helyett arányos-listás választást vezetett be, amelyet az országos érdekképviseletek elutasítottak, ragaszkodva a hatályos szabályozáshoz.

Elkészült a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvénytervezet, amelyet – az IM-et megelőzően – már június 5-én az EJKVB eljuttatott az országos kisebbségi önkormányzatokhoz. A választási törvénytervezethez hasonlóan, e javaslat több részletkérdése is komoly vitát és ellenállást váltott ki az érdekelt kisebbségi képviselők körében. A kisebbségi törvény módosításának főbb tézisei júniusban készültek el. Ez utóbbi dokumentum úgy foglalt állást, hogy nincs szükség új törvény kidolgozására, csupán a meglévő jogszabály egyes részeit szükséges módosítani. A sok vitát kiváltó választásokkal kapcsolatban – amelynek részletes anyagi és eljárási jogi szabályait külön javaslat tartalmazta – részleges regisztrációt irányzott elő, amely szerint a jelölteket az adott kisebbséghez való tartozásról szóló nyilatkozat megtételére kötelezte. Beépítette a kisebbségi önkormányzati rendszerbe a hiányzó megyei szintet, míg a helyi szintű, közvetett típust megszüntette. A kisebbségek igénye nyomán és az egyértelmű alkalmazás érdekében átvette a kisebbségi törvénybe az önkormányzati törvénynek a kisebbségi testületekre vonatkozó rendelkezéseit. Hangsúlyos részét képezte a tervezetnek a települési és a kisebbségi önkormányzatok viszonya bizonyos aspektusainak szabályozása, ideértve a költségvetéssel kapcsolatos döntéshozatalt, valamint a kisebbségi egyetértési és véleményezési jogok funkcionálását. A kulturális autonómia kiteljesítése érdekében lehetőséget biztosított feladat- és hatáskör, vagy éppen intézmény átadása esetén a települési, a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok közötti háromoldalú megállapodás megkötésére, kialakítva annak pénzügyi feltételeit is. Ez utóbbi vonatkozásában a tervezet a kisebbségi önkormányzatokat az egyházakkal azonos jogállásra helyezte. Részletesebben szabályozta a különböző szintű kisebbségi önkormányzatok jogállását, feladat- és hatáskörét, a megszűnő testület vagyonának kezelését. Az elgondolt módosítás nem hagyta érintetlenül az országos érdekképviseletet sem: az országos önkormányzat ezek szerint hivatalt hozhatott létre, a korábban használatba kapott ingatlant tulajdonba kapta, illetve szabályozta a javaslat a gazdálkodás kérdéseit, és megteremtette a törvényességi ellenőrzést is.

Kaltenbach Jenő megküldte Hargitai Jánosnak és Pálffy Ilonának, az IM helyettes államtitkárának a kisebbségi törvény módosításáról szóló tervezettel kapcsolatos véleményét. A kisebbségi ombudsman indokoltnak tartotta azt leszögezni, hogy a kisebbségi önkormányzatban való szerepvállalás egy közösséghez való kötődést jelent, azaz a passzív választójog a törvény erejénél fogva korlátozott. Észrevételeket fogalmazott meg a tervezett értelmező rendelkezésekkel kapcsolatban, illetve szükségesnek ítélte a kisebbségi testület működési feltételeinek rögzítését – ez utóbbit akár alacsonyabb jogszabályi szinten. Hiányolta a jogkövetkezmények kialakítását abban az esetben, ha figyelmen kívül hagyják a kisebbségi testületek egyetértési és véleményezési jogait.

Pálffy Ilona megküldte Hargitai Jánosnak a módosítási javaslathoz készült indoklást, jelezve egyúttal, hogy a javaslatban történtek kisebb pontosítások és módosítások.

Doncsev Toso megküldte Hargitai Jánosnak a Lásztity Péró, az Országos Szerb Önkormányzat elnöke által, a NEKH-hez eljuttatott „A módosított kisebbségi törvény javasolt szerkezete” c. anyagot, amely jelentősen megerősített kisebbségi önkormányzati struktúrát és egyéb szereplőkkel (egyesületek, egyházak, alapítványok) kibővített autonómia-modellt vázolt fel. A választásokkal kapcsolatban viszont egyedül a jelöltállítás szigorítását tartotta kivitelezhetőnek.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára megküldte Hargitai Jánosnak a kisebbségi törvénytervezet véleményezését. Egyetértését fejezte ki a választások eltérő időpontban való megrendezésével, a megyei szint megteremtésével és az országos közgyűlés létszámának differenciálásával kapcsolatban. Javasolta a kisebbségi intézmények állami támogatásának erősebb garanciákkal való ellátását, valamint a megyei szintű kedvezményes kisebbségi mandátum kialakítását.

Várfalvi Attila politológus elkészítette a szakvéleményét a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosítására készült törvénytervezet 2000. május 31-i változatáról, amely egy sor, kisebbségi szempontból problematikusnak ítélt cikkelyre világított rá.

Kéki Zoltán, a Megyei Jogú Városok Szövetsége Jegyzői Kollégiumának elnöke megküldte Hargitai Jánosnak a kisebbségi törvénytervezet véleményezését. Néhány kisebb kiegészítés mellett szorgalmazta a kisebbségi önkormányzati képviselők tiszteletdíjának állami kompenzálását, illetve felhívta a figyelmet a törvényességi ellenőrzés kapcsán a helyi önkormányzatok megnőtt adminisztrációs terhelésére.