JUGOSZLÁVIA

1.

A SZERB KIRÁLYSÁG KORMÁNYÁNAK MANIFESZTUMA

Belgrád, 1914. július 25./121

A szerb néphez!

Két nappal ezelőtt az osztrák-magyar kormány bizonyos követeléseket2 tartalmazó jegyzéket intézett a szerb kormányhoz,

s a válasz megadására ma este 6 óráig adott időt, kilátásba helyezve, hogy amennyiben nem kap elégtételt, úgy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat. A szerb kormány annak tudatában, hogy a Ti kívánságotoknak és a béke követelményének tesz eleget, amelyet nem csak Szerbia érez, hanem - erről meg vagyunk győződve - egész Európa is, a legvégsőkig engedett a császári és királyi kormány kívánságainak, de ezen a határon túlmenően egyetlen független állam sem tehet engedményeket.

Bízván Isten segítségében, a saját igazunkban, valamint-a nagyhatalmak barátságában, amelyek - meg vagyunk róla győződve - szintén a béke megőrzését óhajtják, reméljük, hogy ez az ellentét békés úton oldódik meg; azonban, mivel az osztrák-magyar követ ma este kormányának nevében közölte, hogy válaszunkat nem tartja kielégítőnek és véglegesen megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat, a szerb kormány arra kényszerül, hogy minden eshetőségre készen azonnal megtegye az ország védelme szempontjából legszükségesebb katonai intézkedéseket. Kötelességünknek tartjuk, hogy felszólítsuk a népet a haza védelmére, s hisszük, hogy hazafias felhívásunknak mindenki örömmel tesz eleget. Ha megtámadnak bennünket, a hadsereg teljesíti kötelességét, azoknak a polgároknak pedig, akiket nem szólítunk hadba, azt tanácsoljuk, hogy maradjanak otthonaikban és végezzék nyugodtan a munkájukat.

Kelt Belgrádban, 1914. július 12-én.

Nik.P.Pašić, a minisztertanács elnöke, külügyminiszter

dr.L.Paču, pénzügyminiszter

Stoj.M.Protić, belügyminiszter

J.P.Jovanović, építésügyi miniszter

Lj.Jovanović, vallás- és közoktatásügyi miniszter

M.S. Đurišić , igazságügyi miniszter

dr . V. Janković, gazdasági miniszter .

Dušán P.Stefanović tábornok, hadügyminiszter

Dokumenti a postanku Kraljevine Srba, Hrvata is Slovenaca 1914-1919. Sabrao ih Ferdo Šišić. Zagreb, 1920. 1. 1.


2.

 I. FERENC JÓZSEF HÁBORÚS PROKLAMÁCIÓJA

1914. július 28.

Népeimhez!

Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.

A gondviselés másként határozott.

Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztonságára.

A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint Én is támogatásában és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett.

Az a rendelkezésem, amellyel Boszniában és Hercegovinában teljesített háromévtizedes áldásos békemunka után ezekre az országokra kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedély és elkeseredett gyűlölet kitöréseivel fogadtatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végletekig elvitte elnézését és engedékenységét, csak csapatainak a békelétszámra leszállítását és azt az ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság útján fog járni.

Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet szellemétől vezettetve, a monarchia legfontosabb életfeltételeinek megóvására szorítkozott. Elsősorban ennek a magatartásnak köszönhette Szerbia a háború céljának elérését.

Nem teljesült az a reménység, hogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja szavát váltani.

Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Hazám ellen érzet gyűlölet. Mindig leplezetlenebbül lép előtérbe az a törekvés, amely Ausztria-Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul.

A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarchia délkeleti részén az állami rend alapjainak megingatására, a népnek, amelyről olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodóház és a haza iránti hűségtől való eltántorítására és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való felizgatására irányul. Gyilkos merényleteknek egész sorozata s egy tervszerűen szőtt és keresztülvitt összeesküvés, melynek borzasztó sikere szíven talált Engemet és hű népeimet: íme, ezek messzelátható véres nyomai a Szerbiából munkába vett és vezetett titkos üzelmeknek.

Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani. Szerbia ezen folytonos kihívásának véget kell vetni, ha sértetlenül fenn akarjuk tartani monarchiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlődését.

Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközökkel érje el azt a célt s komoly figyelmeztetéssel megfordulásra bírja Szerbiát.

Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai.

Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem.

Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek.

Mindent megfontoltam és meggondoltam.

Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.

Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak.

Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet.

Kelt Ischlben, 1914. július hó 28-án

Ferenc József s.k. gróf Tisza István s.k.

A nagy háború írásban és képben. Északon és Délen I. kötet. Atheneum, Budapest, é.n. 5-6. 1.


3.

SÁNDOR RÉGENS ÉS A SZERB KORMÁNY KIÁLTVÁNYA

1914. július 29./16.

Szeretett hős szerbjeimhez !

Nagy baj szakadt Szerbiánkra. Ausztria-Magyarország hadat üzent nekünk. Mindannyiunk összetartására és hősiességére szükség van.

Királyságunk és népünk Ausztriával történő összetűzései nem tegnap kezdődtek. Amikor Bécsnek arra volt szüksége, mindig ünnepélyes ígéreteket tett, hogy a szerbekkel és a horvátokkal igazságosan fog bánni, de ezeket az ígéreteket nem váltotta be. Hős fiaink, a szerb és a horvát granicsárok3 hiába ontották vérüket egész Európában a bécsi udvar dicsőségéért és hasznára, hiába volt minden áldozat, amelyet Szerbia nagyapám uralkodása idején hozott, amikor Ausztria elégedetlen és fellázadt népeivel szemben segített megmenteni a császári trónt, hiába tett meg Szerbia mindig mindent, hogy barátságban éljen a szomszédos császársággal - mindez mit sem segített.

Népünket és Szerbiát mint államot is mindig és mindenütt meggyanúsították, s ezért más népekhez képest háttérbe szorították. Harminchat évvel ezelőtt Ausztria elfoglalta a szerb Boszniát- Hercegovinát., amelynek népei szabadságukért indítottak felkelést, hat évvel ezelőtt pedig véglegesen és jogtalanul bekebelezte azt, népeinek alkotmányos szabadságjogokat ígérve, amely jogok abban a formában, ahogy végül is megvalósultak, e népeket a legkevésbé sem elégítették ki. Mindez a nép, de különösen a meggondolatlan és heves ifjúság körében mély elégedetlenséget váltott ki, ellenálláshoz s a szarajevói merénylethez vezetett.

Szerbia kifejezte őszinte sajnálatát e végzetes esemény miatt, elítélte azt, és készséget mutatott arra, hogy a merénylet minden résztvevőjét átadja a bíróságnak, de hamarosan döbbenten látta, hogy a merényletért az osztrákok nem a saját rossz közigazgatásukat, vagy a tett elkövetőit okolják, hanem a Szerb Királyságra hárítják a felelősséget. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a gyilkosságot egyetlen ember, mégpedig osztrák alattvaló követte el néhány társa segítségével, ráadásul Ausztriában, az osztrák hatóságok szeme láttára, Ausztria mindezért a mi tisztviselőinket, a szerb kormányt, végül is az egész Szerb Királyságot tette felelőssé, s valamennyi szerbet, bárhol éljen is. Európa történetében, ahol az ilyen tettek sajnos nem ritkák, példátlan, hogy egy független államot mások által elkövetett bűnökért így vádoljanak. E vád szellemében az osztrák-magyar kormány e hó 10. napján kormányomhoz ultimátumot intézett, amely súlyos vádakat és követeléseket tartalmazott, s Szerbiától elégtételt követelt, 48 órát hagyván a válaszadásra. Kormányom eleget téve a nép kívánságának és a béke utáni vágynak, amelyet nem csak Szerbia, de egész Európa is érez, mindenáron el akarta kerülni az összetűzést; a végső határig engedett az osztrák-magyar kormánynak, amelyen túl már egyetlen független állam sem tehet engedményeket.


Mikor az osztrák-magyar követ értesült erről, azonnal kijelentette, hogy kormánya elégedetlen a válasszal, s megszakította a diplomáciai kapcsolatokat kormányommal. Akkor az irántunk baráti érzéseket tápláló államok - élükön a testvéri Oroszországgal - igyekeztek rávenni az osztrák-magyar kormányt a vita békés rendezésére. Sajnos, a bécsi államférfiak nem hallgattak a bölcs tanácsokra és az emberiség érdekeire. Tegnap hadat üzentek nekünk, s az sem riasztotta vissza őket, hogy ezzel egy beláthatatlan következményekkel járó európai konfliktust idéznek elő.

Bár nehéz szívvel, s az ezzel járó veszély tudatában - éppen akkor, amikor a szerb harcosok arra készültek, hogy begyűjtsék munkájuk gyümölcsét - kénytelen vagyok drága, bátor szerbjeimet a szerb trikolór alá szólítani, abban a meggyőződésben, hogy katonáink méltók lesznek dicső elődeikhez. A harcot, amelyet elbizakodottan ránk kényszerítettek, a Mindenható Istenbe vetett hittel és hős Crna Gora-i szerb testvéreinkkel együtt felvesszük, reménykedünk a művelt világ rokonszenvében és igazunk végső győzelmében, bízunk hatalmas rokonaink és megbízható barátaink erejében. Hősi múltunk - a régi korok és az újabb idők - elegendő bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy ha a szerbek összefognak, sokkal erősebb ellenséget is le tudnak győzni. Ezúttal is be fogjuk bizonyítani, hogy a szerbek képesek a haza iránti önfeláldozásra, képesek megvédeni a hazát a nagyszámú, elbizakodott ellenséggel szemben.

Szerbek, minden erőtökkel védjétek otthonotokat és a szerb törzset!


Kelt Nišben, 1914. július 16-án/23-án.

Sándor

Nik.K.Pašić, a minisztertanács elnöke, külügyminiszter

dr.L.Paću pénzügyminiszter

Stoj.M.Protić belügyminiszter

J.P . Jovanović építésügyi miniszter

Lj.Jovanović vallás- és közoktatásügyi miniszter

M.S. Đurišić igazságügyminiszter

dr .V. Janković gazdasági miniszter

Dušan F.Stefanović tábornok, hadügyminiszter

F.Šišić: Dokumenti, 2-3. 1.


4.

 N. PAŠIĆ LEVELE M. SPALAJKOVIĆHOZ7

                                        1914. szeptember 21./8.

Bár még nem jött el az ideje, hogy eldöntsük azt a kérdést, hogy az ellenség felett aratott végleges győzelem után az egyik vagy másik terület melyik államhoz fog tartozni, mégis szükségesnek tartom idejében felhívni figyelmét törekvéseinkre, azzal a céllal, hogy ezek vezessék személy szerint Önt is a diplomáciai körökben a többi állam céljairól folytatandó beszélgetések során. Mindezt most csak röviden vázolom, a későbbiekben majd részletes utasításokat küldök Önnek, amelyek történelmi adatokat tartalmaznak majd azokról a szerb és horvát területekről, amelyekre igényt tartunk. Amennyiben a háború úgy ér véget, ahogy azt mi szeretnénk, és Ausztria-Magyarország végérvényesen vereséget szenved, akkor igényeink a következő területekre és határokra terjednek ki: a Bánát azokkal a határokkal, amelyeken belül a szerbek a lakosság többségét képezik, keleten, Románia felé stratégiai határvonallal. Feltételezem, hogy e határvonalnak a Dunától keletre Orsova felett kell húzódnia, végig a Marosig, Lugost, Lippát és Aradot Romániának, Temesvárt pedig Szerbiának engedve át, majd tovább menne a határ a Maros mentén, a folyó tiszai torkolatáig, valamint a Tisza dunai torkolatáig, majd a Duna mentén addig az Orsovától északra fekvő pontig, ahol a határvonal kezdődik. Ez képezi a régi szerb Vajdaság nagyobb részét, a Duna felé eső határőrvidékkel. A Maros tiszai torkolatától a határnak úgy kell a Dunáig húzódnia, hogy Szabadka és Baja hozzánk tartozzon, majd egyenes vonalban nyugat felé Báron keresztül a Rinya folyócska drávai torkolatáig, tovább pedig a Dráva mentén a Mura torkolatáig, majd a Mura mentén Leibnitzig, és tovább a vízválasztóvonal mentén, magában foglalva Krajnát, le Isztriáig. Ez utóbbit meg lehetne osztani Olaszországgal, ha az haladéktalanul Ausztria-Magyarország ellen fordulna. Végül figyelmeztetem Önt, hogy Szerbiának szüksége van a Bánátra, a fent megjelölt stratégiai határokkal Románia felé, mert e határok nélkül nem tudja sikerrel védeni sem a Bánátot, sem pedig a fővárost, Belgrádot.

Ante Mandić: Fragmenti za historiju ujedinjenja. Zagreb, 1956, 107. 1.


5.

A NIŠI DEKLARÁCIÓ. A SZERB KIRÁLYSÁG ÚJ KORMÁNYÁNAK NYILATKOZATA

Niš, 1914. december 7./november 24.

A kormánynak van szerencséje a következő nyilatkozatot tenni a népképviselet előtt:8

A kormány azért alakult, hogy összetételében egészen e nagy válság elmúltáig országunk akaratának, erejének és céljainak egységét testesítse meg. Abban a meggyőződésben, hogy a Nemzetgyűlés mindaddig bizalommal fogja támogatni, míg erőit a szerb állam és a szerbhorvát és szlovén törzs nagy ügyének szolgálatába állítja, a kormány igaz kötelességének tekinti, hogy végtelen tisztelettel hajtson főt azok előtt a ragyogó áldozatok előtt, amelyeket a nép bátran és szabad akaratából hozott a haza oltárán. Az egész szerb hadsereget és annak minden katonáját, a vezetéstől az előőrsökig biztosítja bizalmáról, csodálatáról és hálájáról a haza oltárán meghozott áldozatokért és erőfeszítésekért.

Ifjú és csekély létszámú hadseregünk, megőrizvén jó hírét, amelyet tavaly és tavalyelőtt szerzett magának, most méltón állhat a nagy népek híres, régi sokmilliós hadseregei valamint szövetségeseink seregei mellé, amelyek velünk együtt harcolnak az igazság és a szabadság ügyéért. Ez olyan történelmi vívmányunk, amelynek óriási jelentőségét csak a súlyos háborús napok elteltével tudjuk majd átlátni és helyesen megítélni.

Abban a meggyőződésben, hogy az egész szerb nép kitart az otthona és a szabadsága védelméért folytatott szent küzdelemben, a Királyság kormánya legfőbb, s e sorsdöntő pillanatban egyetlen feladatának tekinti, hogy kezdettől fogva biztosítsa a valamennyi rabságban élő szerb, horvát és szlovén testvérünk felszabadításáért és egyesítéséért indult nagy háború sikeres befejezését. A fényes siker, amely ezt a harcot koronázza, bőségesen kárpótol majd minden, a mostani szerb nemzedékek által hozott véres áldozatért.

E harcban a szerb nép számára nincs választási lehetőség, mert élet és halál között nem lehet választani. Rákényszerítették erre a harcra, és ugyanazzal a törtetlen energiával fog harcolni, amellyel száz évvel ezelőtt a rigómezei sírból történő feltámadásért küzdött. A kormány arra fog törekedni, hogy hű kifejezője legyen a nép eme elszántságának, és erős és hős szövetségeseihez hűen, a jövőbe vetett hittel várja a győzelem óráját.

A kormány tudatában van annak, mennyi szenvedés és milyen terhek hárulnak a hadseregre és a nép nagy részére, s mindent megtesz, ami csak emberileg lehetséges, hogy mindezeken enyhítsen. Gyorsan és határozottan megtesz minden intézkedést annak érdekében, hogy a hadsereg és a sebesültek ellátása javuljon, és e tekintetben semmit sem fog sajnálni. Önökkel egyetértésben dönt majd a kormány azokról az intézkedésekről, amelyek a háború után megkönnyítik majd népünk számára, hogy visszanyerje felemésztett életerejét, rendezze vagyoni helyzetét, de míg az ellenség itt van, a kormány tiszta szívvel intézi felhívását országunk legjobb erőihez.

Isten segítségével előre az ellenséggel vívott harcba, a szabadságért.

Branko Petranović - Momčilo Zecević; Jugoszlavija 1918-1984. Beograd, 1985. 22. 1.


6.

AZ AMERIKAI ÉS A KANADAI DÉLSZLÁVOK HATÁROZATA

Chicago, 1915. március 11.

A szerbek, a horvátok és a szlovének egy nép, akik egy nyelvet beszélnek, s különböző elnevezések alatt az Osztrák-Magyar Monarchia délkeleti részének számos területén, valamint a Szerb Királyságban és Crna Gorában élnek. Közös nevük: délszlávok. Az Osztrák-Magyar Monarchiában - ahol a német és a magyar faj uralkodik - a délszlávok könyörtelen rabságban szenvednek. Nem rendelkezvén politikai jogokkal, gazdaságilag a legnagyobb mértékben kizsákmányolják, fejlődésükben akadályozzák, nemzeti jellegükben fenyegetik, szociális szempontból elnyomják őket. Ha fenn akarnak maradni és meg akarják őrizni nemzeti jellegüket, már nem tűrhetik tovább ezt a helyzetet. Az egyetlen segítséget az Ausztria-Magyarországtól történő elszakadásban látják. Minden kapcsolatot meg kell vele szakítani. Létüket és haladásukat semmi más nem biztosíthatja, csak az, ha az összes délszláv terület Szerbiával közös államban egyesül.

Teljes bizalommal fordulunk a hármas antant hatalmaihoz, amelyek e háborúban az elnyomott népek felszabadításáért harcolnak. Kérjük őket, hogy segítsenek megvalósítani igazságos törekvéseinket, melyeknek valóra váltása jelentősen hozzá fog járulni a rend megszilárdításához Dél-Kelet-Európában, szilárd alapokat teremtve a világbéke számára.

F. Šišić; Dokumenti, 20-21. 1.

7.

 M. SPALAJKOVIĆ ÁTÍRATA S.D. SZAZONOVHOZ9

Petrográd, 1915. április 9./március 27.

A szerb királyi követségnek van szerencséje közölni a külügyminisztérium második politikai osztályával, hogy folyó március hó 24-én (április 6-án) a következő tartalmú távíratot kapta Pašić miniszterelnöktől, külügyminisztertől:

"Megtudtam, hogy a diplomáciai tárgyalások, amelyeket a háború kezdete óta Olaszországról és Olaszországnak az európai kérdések eljövendő rendezésében való részvételéről folytatnak, mind határozottabb formát nyernek. Jelenleg, úgy tűnik, arról folytatnak tárgyalásokat, hogy megjutalmazzák Olaszországot semlegességéért vagy Ausztriával és Németországgal való szembefordulásáért, mégpedig a szerb, horvát és szlovén területek rovására. E kárpótlásokat illetően a szerb kormány kötelességének tartja, hogy a háromhatalmi egyezmény tagjainak figyelmét felhívja a következőkre:

A hármas antant, mint azt gyakran hangsúlyozta, azért indította ezt a háborút, hogy felszabadítsa a német iga alatt szenvedő népeket, valamint azzal a céllal, hogy megteremtse a háború utáni tartós béke alapját és feltételeit. Az antant olyan helyzetet akar teremteni Európában, amely minden nép számára biztosítja a szabadságot, az anyagi jólétért, és a kulturális haladásért folytatandó békés munka lehetőségét. Véleményünk szerint ezt a célt nem lehet úgy elérni, ha Európa eljövendő rendje azon alapul, hogy az egyik vagy a másik nép szolgálatait idegen országok területeivel díjazzuk. Amennyiben Olaszország szerbek, horvátok és szlovének által lakott területeket kap, ez a délszlávok között elégedetlenséget fog kiváltani, s a közeljövőben nyílt konfliktushoz vezet Olaszország és a délszlávok között. Ez a viszály a Balkánon, sőt egész Európában újabb bonyodalmakat idézhet elő. Ezzel éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit a hármas antant egyezmény elérni kíván. Olaszország adriai-tengeri politikájának az egyensúly az alapja. Ausztria-Magyarország és Németország, különösen az utóbbi években, azon fáradozott, hogy az Adriai-tengeren fölényre tegyen szert, s ezt a fölényét megerősítse, míg az antant államai a maguk részéről azon a véleményen voltak, hogy az Adriai-tengernek mindenki számára nyitott és megközelíthető világkereskedelmi tengernek kell maradnia.

A szerbek, horvátok és szlovének arra törekszenek, hogy a németeket teljesen elszakítsák az Adriai-tengertől, s a délszlávok ezért voltak eddig az Adriai-tenger felé irányuló gazdasági behatolás és erőszakos német terjeszkedés természetes ellenségei. A délszlávok természetesen csakis akkor lehetnek jó és megbízható barátai Olaszországnak, ha a háború után a szabadsággal együtt megkapják saját adriai tengerpartjukat is. A Szerbiában, Crna Gorában, Hercegovinában, Boszniában, Horvátországban, Szlovéniában, Dalmáciában, Isztriában, Karintiában és Krajnában élő egyesült szerbek, horvátok és szlovének Olaszország számára erős sáncot fognak képezni a germán nyomással szemben. Ezek az Olaszországhoz baráti szálakkal kötődő népek erős védelmet fognak jelenteni mindazok számára, akiknek az a véleményük, hogy a németek kijutása a Földközi-tengerhez veszélyes lehet. Ha törzsünk egy része a megfelelő területekkel együtt Olaszországhoz kerül, az események teljesen más fordulatot fognak venni.

(...) Kérjük a hármas antant államait, ne engedjék meg, hogy a délszláv területek, a szerbek, a horvátok és a szlovének, valamint Európa és az egész világ kárára a háromhatalmi

egyezmény államai és Olaszország közötti alkudozás tárgyává10 váljanak.

Spalajković

A. Mandić: Fragmenti, 151-153. 1.


8.

A JUGOSZLÁV BIZOTTSÁG MEMORANDUMA FRANCIAORSZÁG, OROSZORSZÁG ÉS NAGY-BRITANNIA KORMÁNYAIHOZ

Párizs, 1915. május 6.

I.

Az Ausztria-Magyarországon élő délszlávok jelenlegi helyzete . A mostani háború Ausztria-Magyarország délszlávok által lakott területein a legkegyetlenebb visszaélések ürügyéül szolgált. A legbrutálisabb módon kényszerítették hallgatásra a délszláv népet. A hadseregbe behívott férfikorosztályt szinte teljes egészében a harcok első soraiba küldték: a harcok során ők szenvedtek a legtöbbet. Mindazokat, akiket nem soroztak be, bebörtönözték vagy internálták. A legkülönbözőbb ürügyek alapján felakasztották, agyonlőtték, legyilkolták őket. Több mint 100 000 személyt száműztek hazájukból, s néhány százezret elkergettek otthonaikból. A zágrábi szabort nem hívták össze, a Szarajevóit feloszlatták, Dalmácia, Isztria, Krajna, Gorizia, Karintia és Stájerország tartományi gyűlései nem ülhetnek össze. A képviselőket megfosztották mentelmi joguktól. Sokukat börtönbe zárták vagy internálták. A nép politikai vezetői és a közvélemény semmiféle eszközzel nem rendelkezik, hogy szembeszállhasson a háborús rendszerrel és kinyilváníthassa érzéseit,

A külföldön élő délszlávok tevékenysége. Azok az ifjaink, akiknek sikerült megszökniük, a szerb és a Crna-Gora-i hadsereg soraiban harcolnak, sokan közülük hősi halált haltak. Ausztria-Magyarország délszlávok által lakott területei közvéleményének képviselői közül egy kis csoportnak olyan szerencséje volt, hogy a háború bejelentésének idején az ország határain kívül tartózkodott. Ők megalakították a délszláv területekről származók emigrációs bizottságát, amelynek az a feladata, hogy informálja a szövetséges népek kormányait és közvéleményét a még osztrák-magyar uralom alatt levő délszláv területeken uralkodó állapotokról, s e népek nemzeti törekvéseiről.11

Az Ausztria-Magyarországon élő délszlávok a németek és a magyarok brutális uralma alatt nyögnek. Önkényesen felosztották őket a Monarchia két része között, tizenegy tartományba, tizenkét különböző igazságszolgáltatás alá tartoznak. Ennek ellenére most egy törekvés egyesíti őket, s bizottságunk arra hivatott, hogy ezt a törekvést kifejezésre juttassa.

A délszlávok és a hármas antant (Triple-Entente). Az egész délszláv nép, a szerbek, a horvátok és a szlovének azt várják a háborútól, hogy minden népcsoport és minden délszláv terület egy független államban egyesüljön. Ez a bizakodás azokon az ünnepélyes kijelentéseken alapul, amelyeket oly gyakran ismételtek meg a hármas egyezmény képviselői, s amelyek a nemzetiségi elv védelmére és megvalósítására vonatkoznak. Ez a bizakodás óvja meg még elnyomott népünket az elkeseredéstől. Ez volt a forrása annak az erkölcsi erőnek, amelyből Szerbia és Crna Gora rendkívüli vitézsége táplálkozott, amelyek oly nagy szolgálatot tettek a szövetségesek közös ügyének, amikor szembeszálltak Ausztria-Magyarország katonai terjeszkedésével.

Szerbia és Crna Gora harca nem hódító háború, amely a határok kiterjesztéséért folyik: e két szerb állam vezető szerepet tölt be a délszlávok felszabadításáért folytatott küzdelemben, s feladatuk egyben mindannyiunk feladata is: egyesített területeinken biztosítani népünk egzisztenciáját.

A délszláv történelem vezérgondolata. Nemzeti és politikai egység - ez volt az eszménye a török betörés előtti népi államaink nagy uralkodóinak, a török uralom idején fajtánk minden vértanújának, egész népköltészetünknek és minden dubrovniki írónak és nagy gondolkodónak, akik elindítói voltak I. Napoleon Illiriája megteremtésének. A Karađorđe-felkelés, amelyből a mai Szerbia megszületett, s a Crna-Gora-iak vitézi küzdelmei is ebből az eszméből merítették erejüket. Ez az eszme vezérelte a nagy Njegos tevékenységét, Mihajlo fejedelem politikáját, ezt tekintette feladatának mind a mai napig a két Karađorđević és Petrović is. Ebből az eszméből keletkezett a horvát és a szlovén nemzeti újjászületés, amely az 1848-as harcokban érte el tetőpontját. Ez az eszme fénylik fel Strossmayernek,12 a kiváló püspöknek és társainak a munkásságában. Ez az eszme volt az oka a horvátok hosszú és gyakran véres harcainak, melyeket a függetlenségért és az egyesülésért vívtak. Ez az eszme vezérelte a nép minden harcát Dalmáciában, Isztrián, Rijekában, Magyarország déli részén, a szlovén vidékeken, valamint Boszniában és Hercegovinában. Politikai szabadság, a népi területek egyesítése és az egységes állam létrehozása - ez volt a végső célja minden pánhorvát vagy pán-szerb törekvésnek, az alkotmányért vívott minden harcnak, minden felkelésnek és lázadásnak, minden általunk lakott területen, Ausztria-Magyarországon éppúgy, mint a Balkánon. Ez az eszme, amely demokratikus elvekkel bővült, s amelyet a legutóbbi balkáni háborúk során a szerb fegyverek sikerei koronáztak, pontos és végleges formát nyert. Ebben a háborúban a művelt világ szentesítette és támogatta ezt az eszmét. Eszménk megérett a megvalósításra.

Ausztria-Magyarország a délszláv eszme ellen. Ausztria-Magyarország hiába vetette latba minden erejét a délszláv eszme ellen.

Minden eszközzel azon volt, hogy azt nevetség tárgyává tegye, megvádolja és megsemmisítse. E célból hozták létre a Monarchián belül a dualizmust, ezért darabolták fel a délszlávok által lakott területeket tartományokra, nyomorították meg a horvát államot, propagálták a szlovének elnémetesítését, valamint a horvátok és a szerbek elmagyarosítását. E célt szolgálta az okkupáció, és ezért hirdették ki Bosznia és Hercegovina annexióját. E cél érdekében agyalták ki a délszlávok elleni politikai pereket és üldöztetésüket. E célból provokálták ki a balkáni szláv államok közötti versengést és konfliktusokat. Végül Szerbia szuverenitását fenyegetve kirobbantották a mostani háborút.

A német imperializmusnak kiszolgáltatott Ausztria e háborúban össze akarta morzsolni a jugoszlávokat, akik az osztrákok és a németek kelet felé való terjeszkedését a leginkább akadályozták. Konfliktust provokált ki, mivel úgy képzelte, hogy a jugoszláv kérdés részleges, a válságot enyhítő megoldása elképzelhetetlen. Rávetette magát Szerbiára, hogy azzal együtt minden délszláv területet bekebelezzen.

(...) A délszláv nép eszméje. Népünk, mely oly kegyetlen megpróbáltatásoknak volt kitéve és oly gyakran becsapták, úgy döntött, hogy véget kell ennek vetni.

(...) A délszlávok népi területe. A szerbek, a horvátok és a szlovének által lakott terület a következő területeket foglalja magában:

a/ Szerbiát és Crna Gorát;

b/ Boszniát és Hercegovinát;

c/ Dalmáciát a szigetvilággal együtt;

d/ Horvátországot és Szlavóniát Rijekával és a Muraközzel;

e/ Magyarország déli részének Dráva menti területeit és a volt szerb Vajdaságot, a Bácskát és a Bánátot;

f/ Isztriát a szigetekkel és Trieszttel;

g/ Krajnát és Goriziát;

h/ Dél-Karintiát és Dél-Stájerországot, Délnyugat-Magyarország határmenti területeivel együtt.

Ezeken a területeken népünk kompakt tömegben él, nem keveredik más fajokkal. Vegyes lakosság a periférikus vidékeken található, amely jelenség vagy a szomszédos népekkel történő kapcsolatok során keletkezett, vagy az ellenséges politika hozta létre mesterséges úton, amelynek egyébként a terület nemzeti jellege szempontjából nincs különösebb jelentősége.

E területek kapcsolatai. Ezek a területek egy etnikai egységet alkotnak. Földrajzi helyzetük megalapozza gazdasági kapcsolataikat is.

(...) Politikai egyesülés. Egész Délnyugat-Európában, de különösen az Adria mellett és a Balkánon csak egyetlen módon lehet megteremteni a tartós békét: valamennyi délszláv nép és az általuk lakott területek egyetlen független államban történő egyesítésével.

(...) A jövőbeli jugoszláv politika gondolata. Minden kérdést, amely nemzeti egyesülésünk hogyanját és formáját érinti, belső ügynek kell tekinteni, amelyet a délszláv népek szabad akarata old majd meg. A fennmaradásért vívott évszázados harcok után népünk feltétlen szükségét érzi annak, hogy békében éljen, tehát teljes egyetértésben a szomszédaival. Egy államban egyesült népünk rendelkezne minden feltétellel, amely ahhoz szükséges, hogy Európa délkeleti részén a rend és a haladás tényezőjévé váljon. (...)

II.

Európa közvéleményét most egy nagy politikai jelentőségű kérdés tartja izgalomban. Olaszország beavatkozása. Mi a legőszintébb örömmel fogadnánk ezt az intervenciót, ha az siettetné e szörnyű háború végét és Ausztria-Magyarország széthullását. Népünk teljes szívéből kívánja ezt az eseményt. Elnyomott népünk Olaszországot fajtánk felszabadítása és egyesítése ügyének új támogatójaként üdvözölné, de az olasz beavatkozás nem szabad, hogy a mostani háború célját viszállyá, örömünket pedig gyásszá és kiábrándultság érzésévé változtassa .

Olaszország olyan osztrák-magyar területekre tart gazdasági és stratégiai igényt, amelyek népünk tulajdonát, sőt mi több, életének alapját képezik.

(...) De a délszláv lélek felháborodik arra a gondolatra, hogy földje egy idegen nép gyarmatává válhat. Nemrégen a nemzetgyűlésben a szerb kormány olyan kijelentéseket tett, amelyek azt mutatják, hogy Szerbiában ugyanaz az aggodalom uralkodik, amely bennünket is nyugtalanít. Nekünk, akik népünknek hazafiúi felelősséggel, a baráti nagyhatalmak iránt pedig lojalitással tartozunk, kötelességünk, hogy véleményünknek teljes őszinteséggel hangot adjunk.

Amennyiben Olaszország az Adria északi és keleti partvidékét követeli, tehát a mostani olasz határtól egészen Rijekáig terjedő területet, továbbá Dalmácia északi és középső részét, végül pedig a Kvarner dalmát szigettengert, akkor tudnia kell, hogy népünk sohasem egyezhet bele, hogy testéből létfontosságú részeket szakítsanak ki.

(...) Az adriai-kérdés. Az Adriai-tenger problémája Európát, annak középső és földközi-tengeri részét érinti. Sem az Adria lezárása, sem bárki által történő kisajátítása nem hozhat megoldást.

(...) A jugoszláv tengerpart jelentősége. Népünk mindenáron meg akarja menteni tengerpartját.

(...) Nem tudjuk elhinni, hogy Európa, amely a "minden népnek biztosítani kell jogait" jelszóval lépett hadba az erőszak ellen, a kis népek jogaiért, eldobná ezt a jelszót, s éppen a mi népünk esetében, amely a múltban a törökök elleni harc védőbástyája volt, a jelenben és a jövőben pedig a pán-germán törekvéseknek fog gátat vetni. Nem tudjuk elképzelni, hogy Európa a békét új gyűlölet magvának elvetésével siettetné, ami szükségszerűen új bonyodalmakhoz vezetne.

Mi tehát bizalommal várjuk, hogy a végleges béke a délszláv kérdést is igazságosan rendezi, annak minden vonatkozásával együtt, s annak a népnek a joga és akarata szerint, amelyet van szerencsénk képviselnünk.

Párizs, 1915. május 6.

A Jugoszláv Bizottság nevében dr. Ante Trumbić elnök,

ügyvéd, a dalmáciai tartományi gyűlés tagja, a dalmáciai tartományi gyűlésben a Horvát Nemzeti Párt elnöke, Split volt polgármestere, a bécsi osztrák parlamentben a zárai kerület volt képviselője.

F. Šišić: Dokumenti, 24-35. 1.

9.

A PETROGRÁDI SZERB NAGYKÖVET TÁVIRATA A SZERB KÜLÜGYMINISZTÉRIUMNAK

Petrográd, 1915. június 24./ll.

Sok bebörtönzött szerb, horvát és szlovén küld hozzám kérvényt, hogy járjam ki nekik a szabadulást, hogy hadseregünk soraiba léphessenek. Az orosz vezérkarnál megtettem a szükséges lépést kiszabadításukért és Reni kikötőjén keresztül Szerbiába való küldésükért. A vezérkar megígérte, hogy teljesíti a kérést és hamarosan megkezdi csoportos hazaküldésüket. Mivel e rabok türelmetlenül várják azt a pillanatot, amikor szabad szerb területre léphetnek, kérem, érkezésüket kísérjék figyelemmel és használják ki lelkesedésüket.

Spalajković

Dobrovoljci 1914-1918. Priredio: N. Popović. Beograd, 1977. 3. 1.

10.

N. PAŠIĆ LEVELE VESNIĆHEZ13 ÉS SPALAJKOVIĆHOZ

Nis, 1915. szeptember 4./augusztus 22.

Supilo14 a saját kezdeményezésére felkereste Sir Edward Grey-t15 és kifejtette neki, "hogy nem kell megbontani népünk egységét és azt darabokban, kompenzációként felkínálni Szerbiának, hanem az antant egységes egészként kell, hogy kezelje ezt a kérdést, beleértve Horvátországot is, mint etnikai egységet, s melyet szintén fel kell szabadítani és egyesíteni kell Szerbiával oly módon, ahogy azt a szerb kormány további programja kifejti".

Supilo szerint Sir Edward Grey azt mondta neki, "hogy a szűkebb értelemben vett Horvátország kérdése a háború utánra van félretéve, hogy Horvátország lehetőséget kapjon az önálló döntésre". De Grey hozzátette: "a háború után Bosznia-Hercegovina, Dalmácia, Szlavónia és Horvátország szabad lesz és szabadon dönthet a sorsáról", és ö, Sir Edward Grey "kész támogatni ezt a helyzetet, ha Szerbia elfogadja ezt az alapot". Az itteni angol követen keresztül Sir Edward Grey megkérdezte tőlem, jó-e ez az elgondolás, s el kell-e ezt fogadni. Én a következőt táviratoztam a nagykövetünknek Londonba:

"Olaszország követelésére a hármas egyezmény beleegyezett, hogy ne kerüljön sor a szűkebb értelemben vett Horvátországról való döntés meghozatalára, hanem hagyják meg Horvátországnak az önrendelkezés szabadságát, azaz, vagy ne egyesüljön Szerbiával, vagy legyen önálló királyság, avagy egyesüljön Magyarországgal. A többi területet illetően beleegyezett, hogy azok egyesüljenek Szerbiával. Az antant hatalmaktól azt kértük, hogy Horvátország is egyesülhessen Szerbiával. Ennek megfelelően minden törekvésünket arra kell irányítani, hogy az antant úgy döntsön, hogy Horvátországot is Szerbiához csatoljuk. Ha ehhez nem sikerül megszereznünk Olaszország beleegyezését, akkor, mivel a hármas egyezmény nem ellenzi a szűkebb értelemben vett Horvátországnak Szerbiával történő egyesítését, azon kell munkálkodnunk, hogy Horvátország a Szerbiával való egyesülés mellett foglaljon állást. Így sor kerülhet a délszlávok egyesítésére. Az Olaszország által elképzelt mód igen veszélyes, hiszen lehetőséget ad mindenféle agitáció és intrika számára, s bizonytalanná teszi azt, ami eddig biztos volt."

Mindezt tudomásul vétel miatt közlöm, s felhívom figyelmét, hogy amikor tárgyal majd a fentiekről, ebben az értelemben nyilatkozzanak, folyamatosan értesítve engem a fejleményekről.

N. Pašić

A. Mandić: Fragmenti, 195. 1.

11.

AZ ÖNKÉNTES HADTEST HORVÁT ÉS SZERB TISZTJEINEK NYILATKOZATÁBÓL

Odessza, 1917. március

(...) Követeljük a demokrácia elvén és mindhárom nemzetiség egyenjogúságán alapuló Jugoszláviát. Egyesülésünk bármely más platformját lehetetlennek és a három nemzetiség mindegyikére nézve károsnak tartjuk.

(...) Az egyenjogúság következetesen megvalósított elve csak egy valamit eredményezhet: a szerb, a horvát és a szlovén területek Svájchoz vagy az Egyesült Államokhoz hasonló föderációját. A mi eszményképünk tehát a föderatív Jugoszlávia.(...)

(...) Jugoszlávia megalapítására törekedve egyúttal azt is kívánjuk, hogy az a béke tényezője legyen a Balkánon, Európa e szerencsétlen, beteg pontján, amely telve van megalomániával, kapzsi sovinizmussal, ahol egyetlen nép sem tudja, mi az ó tulajdona, s mi a másé. Mi azért kívánjuk a szabadságot és az egyesülést, hogy szerencsétlen és elkínzott népeink békében, közösen szentelhessék képességeiket az anyagi és szellemi kultúra jelenleg korántsem magas színvonalának emelésére. A Nagy-Szerbia a sovinizmus és az esztelenség gyümölcse. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a nagyszerb eszme nem felel meg a szerb népnek, egy szűk katonai csoport fantáziájának szüleménye, egy olyan csoporté, amely a Balkánon csak a kardját akarja csörgetni, s a demokratizálás cégére alatt arra szeretné kényszeríteni a délszlávokat, hogy a durva erőszak bálványát szolgálják. A Nagy-Szerbia ellentétes a munka és a békés fejlődés általunk vallott gondolatával, terjeszkedést és állandó fenyegetést jelent minden szomszédos ország számára.

A. Mandić: Fragmenti, 238-239. 1.

12.

A HORVÁT SZABOR TÖBBSÉGÉNEK IV. KÁROLYHOZ INTÉZETT FELIRATÁBÓL

Zágráb, 1917. március 9.

(...) Etnikai szempontból egységes, azonos vérből származó és egy nyelvet beszélő, demokratikus mivolta és demokratikus törekvései alapján is egységes népünk vallási és elnevezésbeli különbségekre való tekintet nélkül ápolta lelke mélyén az egyesülés iránti vágyat, mely nemzeti és kulturális vonzásával áthatotta népünk szívét, egészen az Adriai-tenger partjáig éppúgy, mint Bosznia-Hercegovina szerte.

Népünk egészséges állami ösztönével megérezte, hogy ez a vágya nem csak a horvát nép és Horvát Királyság szabad fejlődésének lehet az alapja, hanem az államközösség és a Monarchia erősödésének is, s népünk széttagoltságában mindig fájdalommal látta annak az akadályát, hogy a nép minden ma még szunnyadó ereje felébredjen és a közös érdeket szolgálja.

(...) S ezért az egyesülés iránti vágy, melyet a szabor most kimond, teljességgel jogos.

Mint a történelmi pillanatokban mindig, a horvát népet ma is, amikor kifejezi az egyesülés utáni vágyát s ahhoz való jogát, nem csak a saját gondja vezérli, hanem jövőszemlélete azzal a törekvéssel is bővült, hogy kívánságait az államközösség és az egész Monarchia érdekeivel összeegyeztesse.

(...) Szaborunk arra kéri Őfelségét, hogy a jövőért folyó nehéz harcok napjaiban kegyeskedjék elfogadni egész népünk hűségének és hazafiúi buzgóságának eme megnyilvánulását, s hőn óhajtja, hogy a kegyelmes Isten megóvja, megtartsa és megőrizze Őfelségét, a Felséges Királynőt, a trónörököst és az egész uralkodóházat, hogy az Őfelségét övező csodálatos erő segítségével a békés időket népei javára használhassa fel azzal a királyi kegyelemmel és szeretettel, amelyet népei Őfelsége minden szavából mint a boldog jövő ígéretét éreznek ki.

Isten óvja Őfelségét és a fényességes uralkodóházat!

Kelt Zágrábban, 1917. március 9. napján.

a Horvát- Szlavón- és Dalmát Királyság szaborja

F. Šišić: Dokumenti, 85-88. 1.

13.

A SZERB ÖNKÉNTES HADTEST TISZTJEINEK MEMORANDUMA VELIHOV BIZTOSHOZ A HADTESTBEN URALKODÓ HELYZETRŐL

Odessza, 1917. március 25./április 7.

Bennünket az a törekvés vezérelt a Szerb Önkéntes Hadtest soraiba, hogy a szerbek, horvátok és szlovének szabadságban éljenek, s egy olyan független államba egyesüljenek, amelyben mindhárom törzs teljes egyenjogúságot élvez. Nem ismertünk és nem ismerünk el semmiféle hegemóniát, vagy egyik törzsnek a másik feletti uralmát, mivel mély meggyőződésünk, hogy ez elkerülhetetlenül a közös szenvedéshez vezetne. Nem kell semmiféle Nagy-Szerbia, semmiféle Nagy-Horvátország vagy Nagy-Szlovénia! A föderatív Jugoszlávia volt és marad az eszményképünk.

          Az Önkéntes Hadsereg megalakulása óta arra törekedtünk,

hogy ezt a politikai programunkat megvalósítsuk, mivel ez az egyetlen lehetséges és igazságos alap a földrajzilag, politikailag, valamint kulturális, vallási és történelmi szempontból eddig megosztott három nemzetiség közeledése számára. Törekvéseink hiábavalóak voltak. Kezdettől fogva különböző ígéretekkel, államjogi és diplomáciai kifogásokkal áltattak bennünket (hogy Oroszország azért nem ismeri el a 'jugoszláv' elnevezést, mert nincs jugoszláv állam. És hol van cseh-szlovák állam?), végül meggyőződtünk arról, hogy nem a saját eszményünket szolgáljuk, hanem a szerb megalománia imperialista és hódító céljait.

Ez az első ok, amiért nem maradhatunk tovább a Szerb Önkéntes Hadtest soraiban.

Ez a megalománia nem maradt meg az eszmei és az elvi különbségek keretei között; megnyilvánult az irántunk és katonáink iránt tanúsított magatartásban, s a velünk szembeni ellenséges viszony és fenyegetés konkrét formáját töltötte. Bennünket, akik a népek egyesítésének folyamatában az igazságosság elvének megvalósítását követeltük, éppen azok vádoltak osztrák-barátsággal, kémkedéssel és árulással, akik az önzés és a szeparatizmus elvének megvalósítására törekedtek.

Különösen a Második Önkéntes Hadosztály létrehozásakor folyamodtak ilyen eszközökhöz. A horvátok és a szlovének szempontjából ez valóságos inkvizíció volt. Teljesen figyelmen kívül hagyták a horvát és a szlovén tömegek valódi meggyőződését és hangulatát, s az egyesülés eszméje nevében a legkegyetlenebb erőszakot és gaztetteket követték el: rablásokat, veréseket, kínzásokat, sőt gyilkosságokat, melyeknek elkövetői büntetlenül maradtak. (Szükség esetén közülünk mindenki, de különösen a katonáink tényeket tudnak felsorolni.)

Ami bennünket, önkéntes tiszteket illet, számunkra a hadosztályban eltöltött idő az ún. igazi szerbek, azaz a Szerbiából jött tisztek részéről történt megaláztatások és sérelmek időszaka volt. Nem csoda, hogy a laktanyában és a fronton közösen eltöltött egy esztendő után semmiféle baráti vagy bajtársi viszony sem alakult ki közöttünk, nem is szólva az egymás iránti tiszteletről. Magánál a hadosztálynál mindez állandó válsághoz vezetett. Mind a tisztek, mind a katonák erkölcsi szintje lesüllyedt.

Látván, hogy mind személyes sorsukat, mind pedig az Ön-kétes Hadosztály sorsát a terror, az önkényesség és a haszonlesés vezérli, arra törekedtünk, hogy a demoralizációt kiváltó viszonyok megszűnjenek, okozóit eltávolítsák. Mindezt tisztességes módon és nyíltan tettük, de nem értünk el eredményt, mert a hadtest parancsnokát, Živković tábornokot, aki egyébként tisztességes és jószándékú ember, mintegy kínai falként veszik körül az olyan emberek, akik a közös érdekeken mindig a saját érdekeiket értik. Eluralkodott és győzött a hazugság, a rágalom és az intrika. Nem tudtunk belenyugodni nemzeti és emberi eszményeink aláásásába, és arra a következtetésre jutottunk, hogy jobb, ha vérünket a nagy orosz hadsereg soraiban Riga vagy Kovel alatt ontjuk az orosz szabadságért, amelyet a mi szabadságunk és igazságunk biztosítékának tekintünk, mint ha népünk újbóli rabságba taszításáért és az igazságtalanság oldalán harcolunk.

Ez okból kérjük, hogy helyezzenek át bennünket orosz szolgálatba. Ugyanezt kívánja az I. és a II. Szerb Önkéntes Hadosztály horvát és szlovén tisztjeinek legnagyobb része, akik számára, mivel ebben minden lehetséges módon megakadályozzák őket, még nehezebb, hogy akaratukat kinyilvánítsák. (...)

A. Mandić: Fragmenti, 238-240. 1.

14.

A JUGOSZLÁV KLUB NYILATKOZATA

Bécs, 1917. május 30.

A Jugoszláv Klubban tömörült, alulírott népképviselők kijelentik, hogy a nép kezdeményezésére és a horvát államjog alapján követelik a Monarchia szlovének, horvátok és szerbek által lakott területeinek egyesülését egy önálló, minden nép uralmától mentes, demokratikus alapokon létrehozott, a Habsburg-Lotharingiai ház által vezetett államtestbe, s minden erejével azon lesz, hogy megvalósítsa egy és azonos népének ezt a követelését.

Alulírottak ezzel a feltétellel részt fognak venni a parlament munkájában.16

dr.Korosec       dr.M.Laginja

dr.Karl Vertovšek, Vjekoslav Spinčić, dr. Otokar Rybar, dr.Vladimir Ravnihar, Eugen Jarc, Don Ivo Prodan, Janez Hladnik, Franz Pišek, Ivan Roškar, Josip Gostinčar, Mihael Brečić, vitéz Josip Pogačnik, dr.Melko Čingrija, dr.A.Gregorčić, dr.Janez Krek, dr.Sesardić, dr.F.Janković, dr. Šušteršić, dr. A. Dulibić, dr.Benković, Juraj Biankini, dr. Ivčević, dr.A.Tresić-Pavičić, F.Demšar, prof.J.V. Perić, Josip Smodlaka, Fr.Jaklić

F. Šišić: Dokumenti, 94. 1.


15.

A KORFUI NYILATKOZAT

1917. július 20./7.

Deklaráció

/Nyilatkozat/

A Szerb Királyság volt koalíciós és jelenlegi kormányának tagjai, valamint a Londonban székelő Jugoszláv Bizottság képviselői (akik eddig egymással párhuzamosan végezték munkájukat), a nemzetgyűlés elnökének jelenlétében és együttműködésével véleménycserét folytattak mindazokról a kérdésekről, amelyek kapcsolatban állnak a szerbek, horvátok és szlovének eljövendő közös államéletével.

Boldogok vagyunk, hogy ez alkalommal is megállapíthatjuk, a konferencia tagjai között ezúttal is teljes nézetazonosság uralkodott az eljövendő közös államélet minden kérdését illetően.

A szerbek, a horvátok és a szlovének képviselői mindenekelőtt újból és a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy három nevű népünk mind vér szerint, mind beszélt és írott nyelve, mind az egység tudata, mind az általa lakott terület kontinuitása és egysége, mind pedig nemzeti, erkölcsi és anyagi élete sokoldalú fejlődésének közös létérdekei alapján egy népet alkot.

A nemzeti egység eszméje népünkben sohasem hunyt ki, jóllehet, a nemzet ellenségeinek minden fizikai és szellemi ereje népünk egysége, szabadsága és nemzeti léte ellen irányult. Több államba széttagolva élt, magában Ausztria-Magyarországon pedig nem is három törzsre osztották, hanem tizenegy tartományi igazgatási egységbe tagolták és tizenhárom igazságszolgáltatás alá tartoztak. A nemzeti egység tudata, valamint a szabadság és függetlenség iránti vágy tartotta életben népünket az évszázadokon keresztül vívott harcok során, melyeket keleten a törökök, nyugaton a németek és a magyarok ellen folytatott. (...)

Három nevet viselő népünk, amely a durva erőszaktól és az igazságtalanságtól szenvedett a legtöbbet, amely a legnagyobb áldozatokat hozta a szabad önrendelkezés jogáért, lelkesedéssel fogadta el ezt a magasztos elvet a szörnyű harc céljaként, amely harcba a népek önrendelkezési jogának semmibe vétele taszította az egész világot.

Megállapítván, hogy népünk egyetlen követelése, amelyről nem mondhat le, s melyet a nép önrendelkezési jogáról szóló elv alapján támaszt, az a követelés, hogy a nép szabaduljon meg minden idegen rabságtól, s egyesüljön egy szabad és független nemzeti államban, a szerbek, a horvátok és a szlovének hivatott képviselői megegyeztek abban, hogy ez a közös állam a következő korszerű és demokratikus elveken alapuljon:

1. A délszlávok vagy jugoszlávok néven ismert szerbek, horvátok és szlovének állama egységes területtel és állampolgársággal rendelkező szabad, független királyság lesz, Alkotmányos, demokratikus és parlamentáris monarchia, élén a Karađorđe dinasztiával, amely bizonyságát adta annak, hogy eszmeileg és érzéseibe nem különül el a néptől, s a nép szabadságát és akaratát minden fölé helyezi.

2. Az állam neve a következő lesz: Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, az uralkodó címe pedig "a szerbek, horvátok és szlovének királya" lesz.

3. Egy állami címere, egy állami zászlaja és egy koronája lesz. Ezek az állami jelképek a mostani külön jelképekből, tevődnek majd össze. Az állam egységét az állami címer és az állami zászló fogja jelképezni. Az állami zászlót mint az egység jelképét, a királyság minden hivatalában ki kell tűzni.

4. Az önálló nemzeti zászlók, tehát a szerb, a horvát és a szlovén zászló egyenjogúságot élveznek, kitűzésük és szabad használatuk minden alkalommal megengedett.

5. Mindhárom nép neve: a szerbeké, a horvátoké és a szlovéneké egyenjogúságot élvez a királyság egész területén, a közéletben és hatóságok előtt, mindig, mindenki szabadon használhatja azokat.

6. Mindkét ábécé, a cirill és a latin is, szintén teljesen egyenjogúak, használatuk a királyság egész területén, mindenki számára megengedett. Minden állami és önkormányzati hatóságnak kötelessége és joga is mind az egyik, mind a másik ábécét használni, alkalmazkodva az állampolgárok kívánságához.

7. Minden bevett felekezet szabadon és nyilvánosan gyakorolhatja vallását. A pravoszláv, a római katolikus és a mohamedán felekezet, amelyeknek a legtöbb követője van népünk körében, az állammal szemben egyenrangúak és egyenlő jogokat élveznek. Ezen elvek alapján a törvényhozás arra fog törekedni, hogy megőrződjön és fennmaradjon a felekezetek közötti béke, amely megfelel egész népünk szellemiségének és múltjának.

8.         A naptárt minél hamarabb egységessé kell tenni.

9.   A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság mindazokat a területeket magában foglalja, amelyeken három nevű népünk kompakt és összefüggő tömegben él, és ezt a területet az egész nép létérdekeinek megsértése nélkül megcsonkítani nem lehet.

Népünk nem kér semmi olyat, ami nem az övé: csak a sajátját kéri, s azt kívánja, hogy az egész nép, egységes egészként felszabaduljon és egyesüljön. Ezért tudatosan és határozottan kizár minden olyan megoldást, amely a nép felszabadítását és egyesítését csak részlegesen oldja meg. Népünk az Ausztria-Magyarország uralma alóli felszabadulás és a Szerbiával és Crna Gorával egy államban történő egyesülés problémáját mint egymástól elválaszthatatlan kérdést veti fel.

A nemzetek szabad önrendelkezésének elve alapján magának a népnek a beleegyezése nélkül az ország egyetlen részének sincs joga az elszakadásra és a bármely más állammal történő egyesülésre.

10.  Valamennyi nép szabadsága és egyenjogúsága érdekében
az Adriai-tenger mindenki számára szabad és nyitott lesz.17

12. Valamennyi polgár (állampolgár) egyenlő, s az állam és a törvény előtt egyenjogúságot élvez az állam egész területén.

13.A népképviselet népi küldötteinek megválasztására, valamint a községek és más közigazgatási egységek vezetőinek megválasztására vonatkozó választójog egyenlő és általános, gyakorlására a községenként történő közvetlen és titkos szavazással kerül sor.

14.Az alkotmány fogja képezni az egész államélet alapját, amelyet a békekötést követően az általános és egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztandó Alkotmányozó Nemzetgyűlés fog elkészíteni. Az lesz minden hatalom és jog forrása és alapja, s az állami élet irányítása az alkotmány alapján fog történni.

Az alkotmány lehetővé teszi a nép számára, hogy saját energiáit a természeti, szociális és gazdasági környezet által meghatározott önkormányzati egységekben fejtse ki.

Az alkotmányt a maga egészében, minőségi szavazattöbbséggel az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben kell elfogadni.

Az alkotmány, valamint az egyéb, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés által hozott törvények akkor lépnek életbe, amikor a király azokat jóváhagyja.

A szerbek, horvátok és szlovének egyesült népe ily módon olyan államot alkotna, amelynek körülbelül 12 millió állampolgára lenne. Ez az állam garanciát jelentene a népek függetlensége és sokoldalú kulturális fejlődése számára, erős bástyát képezne a germán terjeszkedéssel szemben, s minden olyan kultúrnépnek és államnak, amely a nép jogainak és szabadságának, valamint a nemzetközi igazságosságnak az elvét vállalja, elválaszthatatlanul szövetségese lenne, s méltó tagja az új nemzetközi közösségnek.

Kelt Korfu szigetén, 1917. év július 7./20. napján.

A Jugoszláv Bizottság elnöke:                               A minisztertanács elnöke:

Dr.Ante Trumbić                                                                Nik.P.Pašić

                           a Szerb Királyság külügyminisztere

F. Šišić: Dokumenti, 96-99. 1.18

16.

A CRNA GORA-I NEMZETI EGYESÜLÉSI BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

Párizs, 1917. augusztus 11./július 29.

Crna Gora Nemzeti Egyesülési Bizottsága nemzeti kötelessége és a történelmi Crna Gora azon hagyományainak tudatában, melyek a nép felszabadításáért és egyesítéséért folytatott szüntelen küzdelemben testesültek meg, úgy véli, hogy e háborúval Crna Gora mint önálló állam befejezi küldetését, s számára ebben a minőségben az egyetlen következetes lépés csak a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való csatlakozás marad, teljes egészében elfogadja a szerb kir. kormány elnökének, dr.Nikola Pasićnak és a Jugoszláv Bizottság elnökének, dr.Ante Trumbić úrnak a nyilatkozatát, amelyet a Korfu szigetén 1917. július 7-én/20-án egybehangzóan megkötött egyezmény alapján tettek meg.


Elismeri a korfui nyilatkozatban foglaltakat, s meg van győződve arról, hogy a Crna Gora-i szerb nép kívánságait fejezi ki, ezért Crna Gora Nemzeti Egyesülési Bizottsága folytatni fogja a szerbek, horvátok és szlovének egyesítéséért végzett tevékenységét .

Párizs, 1917. július 29 ./augusztus 11.


Elnök: Andrija Radović, volt miniszterelnök és külügyminiszter, és az államtanács volt tagja

Tagok:

Janko Spasojević                                             Miloš Ivanović

népképviselő, volt igazságügyi               a területi bíróság tagja

miniszter, a Legfelső Bíróság                                Luka Pišteljić

volt tagja.                                                                újságíró

Danilo Gatalo                                                  Jovan Đurašović

volt hadügyminiszter, hadügymin.                       népképviselő
főfelügyelő, a Crna Gorai-i hadsereg
főintendánsa.

F. Šišić: Dokumenti, 100. 1.


17.

A JUGOSZLÁV BIZOTTSÁG LEVELE WILSON ELNÖKHÖZ

Párizs, 1917. december 9.

A Jugoszláv Bizottság örömmel és határtalan lelkesedéssel üdvözli azt a döntést, amelyet a kongresszus az Ön javaslata19 alapján hozott meg.

A Jugoszláv Bizottság képviseli egyrészt a még Habsburg elnyomás alatt szenvedő kétmillió szerbet, horvátot és szlovént, akik mindannyian egy fajhoz tartozó és egy vérből való délszlávok, másrészt képviseli azt a másfél millió délszlávot, akik Amerika mindkét részén és a brit dominiumokon, de főleg az Egyesült Államokban élnek.

Népünk, mely Ausztria-Magyarország déli részének kompakt lakosságát képezi, a Dunától az Adriáig, meg akar szabadulni Ausztria-Magyarországtól, ahol rabságban tartja őket a Habsburgok önkényuralma, melyet a német és a magyar, középkori jellegű feudális arisztokrácia támogat. Mint ahogy azt az elmúlt év július 20-án kiadott politikai nyilatkozatban, melyet a szerb királyi kormány és a Jugoszláv Bizottság részvételével Korfu20 szigetén megtartott konferencián szerkesztettünk, kimondtuk,

azt kívánjuk, hogy demokratikus és alkotmányos államban egyesüljünk Szerbiával és Crna Gorával, amelyekben, velünk azonos fajú és nyelvű, azonos érzelmű és erkölcsű, valamint azonos gazdasági érdekekkel rendelkező nép él.

A szerbek, horvátok és szlovének egyesített állama 12 millió lelket fog számlálni és elég erős lesz ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a jövőben a német imperializmus betörjön a Balkánra, mellyel Ausztria-Magyarország összekötötte a sorsát, s amellyel szemben mint a békét és a népek szabadságát fenyegető legnagyobb veszéllyel szemben Amerika a saját elhatározásából mindenféle külön érdek nélkül lépett hadba.

Amerika biztos lehet abban, hogy az osztrák-magyar elnyomás alatt szenvedő népünk védelmezőjeként és felszabadítójaként fogadja majd földjén az amerikai csapatokat.

Elnök Úr, népünk nevében mély meghatottsággal mondunk köszönetet mindazért, amit Ön nyilatkozatában Ausztria-Magyarország elnyomott népeinek a felszabadításáról mondott, melyre csak akkor kerülhet sor, ha ezek a népek, közöttük a mi népünk is, elszakadnak ettől az autokratikus államtól. Ezért a felszabadulásért küzd a hős szerb hadsereg, s vele együtt a jugoszláv önkéntesek minden hadosztálya. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy csapataink mostantól kezdve teljes testvériségben, vállvetve a csillagsávos lobogó dicső csapataival vonulnak majd harcba a nagy és a kis népek szabadságáért, valamint az egész emberiség eljövendő jólétéért.

                                             A Jugoszláv Bizottság nevében dr.Ante Trumbić elnök

F. Šišić: Dokumenti, 106. 1.

18.

WILSON TIZENNÉGY PONTJA

Wilson 1918. január 8-i üzenete a kongresszushoz

I. Nyílt, nyíltan letárgyalt békeszerződések, amelyek megkötése után nem lesz többé semmiféle titkos nemzetközi megállapodás, hanem a diplomácia mindig nyíltan és a nyilvánosság színe előtt fog tevékenykedni.

II.         A hajózás teljes szabadsága a parti vizeken kívül eső tengereken, békében és háborúban egyaránt, kivéve, ha a tengereket nemzetközi szerződések végrehajtására irányuló nemzetközi akció révén teljesen vagy részben lezárnák.

III.    Minden gazdasági akadály lehető legnagyobb mértékű megszüntetése és egyenlő kereskedelmi feltételek megteremtése mindazon nemzetek részére, amelyek hozzájárulnak a békéhez és csatlakoznak annak fenntartásához.

IV.  Megfelelő biztosítékok nyújtása és elfogadása arra, hogy a nemzeti fegyverkezéseket a belső biztonsággal összefüggő legalacsonyabb szintre csökkentik.

V.  Az összes gyarmati igények szabad, elfogulatlan és teljesen pártatlan rendezése, annak az elvnek szigorú betartása alapján, hogy a szuverenitás idevonatkozó kérdéseinek eldöntésénél az érdekelt lakosság érdekei ugyanolyan súllyal essenek latba, mint annak a kormánynak méltányos igényei, amelynek igényei jogosságát el kell bírálni.

VI.  Az összes orosz területek kiürítése és az Oroszországot érintő összes kérdések olyan rendezése, amely a világ többi nemzeteinek legjobb és legszabadabb együttműködését biztosítja arra nézve, hogy Oroszország akadálytalanul és korlátozás nélkül alkalmat kapjon saját politikai fejlődésének és nemzeti politikájának független meghatározására, valamint hogy biztosítva legyen Oroszország őszinte fogadtatása a szabad nemzetek társaságában az általa választott intézményekkel együtt, sőt ezen a fogadtatáson túlmenően biztosítva legyen részére minden olyan támogatás, amelyre szüksége lehet és amelyet ő maga is óhajt. Az a bánásmód, amelyben Oroszországot testvérnemzetei az elkövetkező hónapokban részesíteni fogják, próbaköve lesz jóakaratunknak, Oroszország szükségletei iránt saját érdekeiktől elvonatkoztatva tanúsított megértésüknek, valamint értelmes és önzetlen rokonszenvüknek.

VII.   Az egész világ egyet fog érteni abban, hogy Belgiumot ki kell üríteni és helyre kell állítani, anélkül, hogy megkísérelnék korlátozni szuverenitását, amelyet minden más szabad nemzettel együtt élvez. Egyetlen más cselekedet sem fogja ennél jobban szolgálni a nemzetek bizalmának helyreállítását azon törvények iránt, amelyeket egymás közötti kapcsolataik szabályozására maguk alkottak és meghatároztak. E kiegyeztető cselekedet nélkül a nemzetközi jog egész szerkezete és érvénye örök időkre csorbát szenvedne.

VIII.    Az egész francia területet fel kell szabadítani és elözönlött részeit helyre kell állítani. Azt az igazságtalanságot, amelyet Poroszország 1871-ben Elzász-Lotharingia tekintetében Franciaországnak okozott és amely közel ötven évig nyugtalanította a világ békéjét, jóvá kell tenni, hogy a béke mindenki érdekében újból biztosíttassák.

IX.  Az olasz határokat a világosan felismerhető nemzeti
ségi vonalak szerint kell kiigazítani.

X.  Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek he
lyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg
kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.

XI.   Romániát, Szerbiát és Montenegrót ki kell üríteni; a megszállt területeket helyre kell állítani; Szerbiának szabad és biztosított kijáratot kell adni a tengerhez; a különböző balkáni államok egymás közötti kapcsolatait barátságos tanácskozás útján az állami és nemzetiségi hovatartozás történelmileg kialakult vonalai szerint kell meghatározni; a különböző balkáni államok politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi garanciákkal kell alátámasztani .

XII.   A jelenlegi Ottomán Birodalom török részeinek teljes szuverenitást kell biztosítani, de a többi nemzetiségek részére, amelyek most török uralom alatt élnek, biztosítani kell létük feltétlen biztonságát, önálló fejlődésük teljes és zavartalan lehetőségét. A Dardanellákat állandóan nyitva kell tartani mint nemzetközi garanciákkal biztosított szabad átjárót minden nemzet hajói és kereskedelme számára.

XIII.    Független lengyel államot kell létesíteni, amely magában kell, hogy foglalja a vitathatatlanul lengyel lakosság lakta területeket, szabad és biztosított kijáratot kell biztosítani számára a tengerhez, politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi szerződéssel kell biztosítani.

XIV.   Különleges szerződésekkel meg kell alakítani a nemzetek általános szövetségét avégből, hogy a nagy és kis államok politikai függetlensége és területi sérthetetlensége kölcsönös garanciákkal egyaránt biztosíttassák.

Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945.


A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. Budapest, 1985. 22-24. 1.

19.

A JUGOSZLÁV BIZOTTSÁG A BRESZT - LITOVSZKI SZOVJET BÉKEKÜLDÖTTSÉGHEZ

London, 1910. február

Nem ismerjük el az osztrák-magyar delegációnak azt a jogát, hogy a béketárgyalásokon azokat a délszláv területeket képviselje, melyeken szerbek, horvátok és szlovének élnek.21 Czernin gróf és megbízói nem egyebek, mint zsarnokok, akik elnyomják a délszláv népet. Az osztrák-magyar delegációban nem találjuk meg a délszlávok és a csehek képviselőit, jóllehet a bécsi parlamentbe delegált képviselőik ezt kifejezetten követelték. Ez a delegáció nem Ausztria-Magyarország elnyomott népeit képviseli, hanem csak Bécs és Pest zsarnoki kormányait. Az osztrák-magyar alkotmány, amelyre Czernin gróf hivatkozik, nem más, mint fikció és csalás. (...)

                           A Jugoszláv Bizottság nevében

                                          dr. Ante Trumbić elnök

F. Šišić: Dokumenti, 124-125. 1.



20.

AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG NEMZETISÉGEINEK KÖZÖS HATÁROZATA

                                              Róma, 1918. április 10.

A teljesen vagy részben Ausztria-Magyarország uralma alá hajtott népek képviselői, olaszok, lengyelek, románok, csehek és délszlávok, megállapodást kötöttek és meghatározták a közös akció itt következő elveit.

1. E népek mindegyike kinyilatkoztatja azt a jogát, hogy saját egységes államot hozzon létre, vagy azt úgy egészítse ki, hogy teljes politikai és gazdasági függetlenségre tegyen szert;

2. Az Osztrák-Magyar Monarchiát a népek mindegyike a germán uralom eszközének, valamint saját törekvései és jogai megvalósítása legnagyobb akadályának tekinti;

3. A kongresszus elismeri, hogy ennek következtében elengedhetetlenül szükséges az elnyomóval szembeni közös harc mindaddig, míg e népek mindegyike el nem nyeri teljes szabadságát,22 a nép teljes egyesülését és politikai szabadságát.

D. Janković-B. Krizman: Građa o stvaranju jugoslovenske države. Beograd, 1964. 172. 1.



21.

STARČEVIĆ JOGPÁRTJÁNAK HATÁROZATÁBÓL

Zágráb, 1918. június 5.

Starčević Jogpártjának Tanácsa, amely 1918. június 5-én Zágrábban tartotta ülését, összhangban a Jogpárt 1861-ben elfogadott alapelveivel, amelyek a horvát nép szabad, független és egyesült népi állam iránti igényét fogalmazzák meg; továbbá összhangban Starčević Jogpártja 1917. március 5-i feliratának, valamint a párt parlamenti klubja által a horvát szaborban ez év június 5-én tett nyilatkozatának alapelveivel, további tevékenysége alapjául a következő alapelveket fogadja el:

I. A három néven ismert horvátok, szerbek, szlovének nép egyazon nép. Ezért a nép önrendelkezési jogára támaszkodva:

1. Szabadságot és a szlovének, horvátok és szerbek egységes nemzeti államba történő egyesülését követeljük, mely államban megőrződnek majd a háromnevű, de egységes nép nemzeti sajátosságai, s biztosítva lesz a történelmi-politikai területek államjogi kontinuitása. Elsősorban a történeti jog alapján követeljük a horvát államiság kontinuitásának megőrzését.

2. A szlovének, szerbek és horvátok állama számára mindazon területekre igényt tartunk, amelyen népünk megbonthatatlan folytonosságban él, garantálva egyúttal a más nemzetiségű kisebbségek számára a kulturális önkormányzatot. Területünkhöz elválaszthatatlanul hozzátartoznak az Adria északi és keleti részének partvidéke, kikötői és szigetei.


3. A teljes polgári szabadság és demokratikus önkormányzat, valamint a jogi és a társadalmi egyenlőség alapelvein nyugvó államot akarunk, azaz olyan államot, amelyben minden állampolgár számára biztosítottak a gazdasági létfeltételek és a kulturális és társadalmi fejlődés lehetősége. (...)

F. Šišić; Dokumenti, 138-139. 1.

22.

AZ USA KORMÁNYÁNAK KÖZLEMÉNYE

Washington, 1918. június 28.

Mióta kormányunk május 29-én közzétette a csehszlovákok és a délszlávok szabadság iránti törekvéseivel kapcsolatos közleményét, német és osztrák hivatalos személyek, valamint azok, akik velük rokonszenveznek, megkísérelték, hogy hamisan értelmezzék és elferdítsék a közlemény világos jelentését. Abból a célból tehát, hogy ne legyen lehetőség a közlemény jelentésének félreértésére, az államtitkár ma kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya azt az álláspontot képviseli, hogy a szláv törzs minden ágának teljesen fel kell szabadulnia a német és az osztrák uralom alól.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 66. 1.




23.

HORVÁTORSZÁG ÉS SZLAVÓNIA SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTJA FŐBIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA

Zágráb, 1918. augusztus 2.

Horvátország és Szlavónia Szociáldemokrata Pártjának Főbizottsága ez év augusztus 2-án megtartott ülésén egyhangúlag úgy határozott, hogy: 1. A Főbizottság, elismervén az 1910-es Balkáni Szocialista Konferencia és az 1912-es ljubljanai konferencia határozatait, a teljes nemzeti önrendelkezés álláspontját támogatja, s követeli a szlovének, a szerbek és a horvátok, e három nevet viselő egy nép egyesítését, (elfogadva.) E cél megvalósítása érdekében a szociáldemokrata párt önállóan és függetlenül fog fellépni. 2. Tekintettel arra, hogy a horvát szabor választási reformjáról szóló törvény még nem emelkedett jogerőre, s ennek okát a Főbizottság Magyarország reakciós uralkodó osztályainak és a velük azonosan gondolkodó horvátországiak törekvéseiben látja, a Főbizottság felhívja ,a párt híveinek figyelmét, hogy készüljenek fel arra, hogy újabb harcot kell indítani az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogért, amely Horvátország politikai demokratizálásának alapját és kezdetét jelenti.

Horvátország és Szlavónia Szoc.dem. Pártjának Főbizottsága

D. Janković-B. Krizman: Građa, 238. 1.



24.

SZLOVÉNIA ÉS ISZTRIA NEMZETI TANÁCSÁNAK NYILATKOZATÁBÓL

Ljubljana, 1918. augusztus 17.

A Nemzeti Tanács ljubljanai alakuló gyűlésén a következő nyilatkozatot adta ki:

A Nemzeti Tanács ljubljanai alakuló gyűlésére 1918. augusztus 16-án és 17-én került sor a ljubljanai városi tanács tanácstermében. A Nemzeti Tanács a következő szervezetek által delegált küldöttekből alakult: 1. Szlovén Néppárt; 2. Jugoszláv Demokrata Párt; 3. Jugoszláv Szociáldemokrata Párt, amely jóllehet most nem küldi el képviselőit a Nemzeti Tanács tagjai sorába, de részt fog venni a Nemzeti Tanács munkájában; 4. az Edinost nevű trieszti politikai társaság; 5. az Isztriai Szlovének és Horvátok Politikai és Gazdasági Társasága; a Karintiai Szlovének Katolikus Politikai és Gazdasági Társasága. Bár Dalmácia elküldte képviselőit a Nemzeti Tanács alakuló gyűlésére, formálisan azonban nem csatlakozik a ljubljanai Nemzeti Tanácshoz, mivel a közlekedési nehézségek következtében a dalmáciai küldöttek most nem vehettek részt a Nemzeti Tanács munkájában. Néhány küldött rendszeresen el fog jönni Ljubljanába a Nemzeti Tanács tanácskozásaira.

A Nemzeti Tanács önmagát a közös Jugoszláv Nemzeti Bizottság részének tekinti, amely rövidesen összeül Zágrábban.

Az 1.918. augusztus 16-17-i gyűlésen először dr.Ant. Korošec, a gyűlés összehívója jellemezte az általános politikai helyzetet és kifejtette azokat a vezérgondolatokat, amelyek a Nemzeti Tanács megalakításához vezettek. (...)

A szlovén nép nagy várakozással tette magáévá e nagy megváltó eszmét. (...) Az államiság jogai, amelyeket a szlovén nép a saját államában élvezett és gyakorolt, több, mint ezer éve idegen kezekbe kerültek. A népek önrendelkezése újból vissza fogja adni nekünk ezeket a jogokat, és a szlovének, horvátok és szerbek három nevű népét nagy önálló államba, Jugoszláviába fogja egyesíteni. (...)

A szlovén nép elsősorban azért választott magának Nemzeti Tanácsot, hogy felkészüljön arra a pillanatra, amikor a horvátokkal és a szerbekkel együtt átveszi az önálló államiságból eredő jogokat és kötelességeket.

Az elnök jelentését alapos vita követte, amely után megszerkesztették a Nemzeti Tanács szabályzatát.

E szabályzat szerint a Nemzeti Tanács fő feladata, hogy a délszláv nép önálló államba történő egyesítéséért tevékenykedjen. (...)

F. Šišić: Dokumenti, 158-160. 1.



25.

A SZLOVÉN-HORVÁT-SZERB NEMZETI TANÁCS ÖSSZETÉTELE
ÉS SZABÁLYZATA

Zágráb, 1918. október 5-6. és 8.

(...) A szlovének, horvátok és szerbek népének Zágrábi Nemzeti Tanácsa mindazoknak a szlovéneknek, horvátoknak és szerbeknek a politikai képviselete, akik Horvátországban és Szlavóniában (Rijekát is beleértve), Dalmáciában, Bosznia-Hercegovinában, Isztrián, Triesztben, Krajnában, Goriziában, Stájerországban, Karintiában, a Bácskában, Bánátban, Baranyában,a Muraközben és Délnyugat-Magyarország más vidékein élnek

2. A Nemzeti Tanács alapprogramja a következő: valamennyi szlovén, horvát és szerb egyesítése a szlovének, horvátok és szerbek demokratikus elvek alapján berendezett nemzeti, szabad és független államában. Minden olyan kérdést, amely ezzel az alapkérdéssel kapcsolatos, feltétlenül a Nemzeti Tanácsra tartozó közös kérdésnek kell tekinteni. Ezenkívül a Nemzeti Tanács dönt minden olyan kérdésben, amelyet a Nemzeti Tanácsba delegált küldöttek közös kérdésként ismernek el.

3. A Nemzeti Tanács szervezete területi elven alapul, azaz minden tartományunk minden 100 000 lakos képviseletében egy képviselőt küld a Nemzeti Tanácsba. Krajnára, Stájerország szlovén vidékeire, Goriziára, Karintiára és Triesztre összesen 14 küldött jut, Isztriára 3, Dalmáciára 7, Horvátországra és Szlavóniára (Rijekával együtt) 28, Bosznia-Hercegovinára 18, a magyarországi délszlávokra 10.

A zágrábi horvát szabor, a Szarajevóban székelő boszniai tartományi gyűlés, a bécsi Császári Tanács, valamint az előbbiekben említett összes tartomány szaborjai minden választott tagjának, aki elfogadja ezt a szabályzatot, de nem választott tagja a Nemzeti Tanácsnak, joga van a Tanács közös ülésein részt venni. Ezenfelül a zágrábi horvát szabor, a Szarajevóban székelő boszniai tartományi gyűlés és a bécsi Császári Tanács tagjai a közös üléseken 5-5 szavazattal rendelkeznek, illetve 5-5 aktív és passzív jogú küldöttet küldhetnek .

4. Azok a szervezetek, amelyek csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz, s melyek az egyes tartományokban különböző nemzeti pártokat és politikai csoportokat képviselnek, kötelesek arányosan képviselőket átengedni azoknak a pártoknak is, amelyek most még esetleg nem csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz, vagy utólag kérik majd felvételüket. Ez természetesen csak azokra a pártokra vonatkozik, amelyek támogatják a szlovének, horvátok és szerbek nemzeti egységét, valamint népünknek az önrendelkezéshez való megingathatatlan jogát, ahogy azt az 1918. március 3-i döntés tartalmazza.24 Felvételükről a Nemzeti Tanács Főbizottsága dönt.

F. Šišić: Dokumenti, 171-176. 1.



26.

A JUGOSZLÁV SZOCIALISTA KONFERENCIA HATÁROZATA

Zágráb, 1918. október 6.

1.  Az 1918. december 6-án Zágrábban megtartott Jugoszláv Szocialista Konferencia kijelenti, hogy a nemzeti kérdés kapcsán tett eddigi programszerű kijelentéseivel összhangban a nemzetek teljes önrendelkezése mellett foglal állást, s ezért a szerbek, horvátok és szlovének önálló demokratikus államba történő egyesítését követeli, mivel a nemzeti államot a sikeres osztályharc előfeltételének tekinti.

A határ menti vegyes lakosságú területekkel kapcsolatban a konferencia szükségesnek tartja, hogy e területek hovatartozását az érintett népekkel kötött egyezmény rendezze, s kerüljenek minden erőszakot úgy a saját népükkel, mint bármely más néppel szemben. Egyúttal elítél minden olyan nemzeti politikát, amely lehetetlenné teszi azokkal a népekkel való megegyezést, amelyek gazdasága eddig a délszláv területeken keresztül valósította meg kereskedelmi és közlekedési kapcsolatait.

2.  A konferencia úgy véli, hogy tekintettel a történelmi pillanatra, mind a délszláv proletariátus, mind a jugoszláv kérdés rendezése érdekének megfelel, ha mindazokkal a pontokkal kapcsolatban, amelyek nincsenek ellentétben szocialista elveinkkel, a párt a többi párttal együtt részt vesz a Nemzeti Tanács, illetve a Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács munkájában. Ezért a konferencia bejelenti, hogy a jugoszláv szociáldemokrata pártok belépnek az egyes nemzeti tanácsokba, illetve a Központi Nemzeti Tanácsba, hogy ott, amennyiben gazdasági, politikai, kulturális és nemzeti kérdések megoldásáról van szó, érvényt szerezzenek szocialista elveinknek, és szükség esetén határozottan fellépjenek mindazzal szemben, ami ellentétben állna elveinkkel.

3. Tekintettel arra, hogy a jugoszláv szocialista pártok taktikája a Szlovén Nemzeti Tanácsban, a SHS Nemzeti Tanácsban és másutt is egységes kell, hogy legyen, a konferencia szükségesnek tartja, hogy egy állandó Jugoszláv Szocialista Tanácsot válasszunk, amely minden párt részéről három-három képviselőből állna, s rajtuk kívül - a sajátos viszonyok miatt képviselve lennének benne a dalmáciai és a magyarországi délszláv szoc.dem. szervezetek is.

4. A konferencia véleménye szerint feltétlenül szükség van a proletár internacionálé megújítására, tekintettel arra, hogy az osztályérdekek az egyes nemzeti államokban kölcsönös, internacionalista együttműködést fognak követelni. Ezért azt a kötelességet rója a Jugoszláv Szocialista Tanácsra, hogy

az a saját részéről keressen módot az internacionálé újbóli megszervezésére.

A Bosznia-Hercegovinai Párt küldöttei kijelentették, hogy nem fogadják el ezt a határozatot.

D. Janković-B. Krizman: Građa, 331. 1.



27.

A SZLOVÉN-HORVÁT-SZERB NEMZETI TANÁCS HATÁROZATA

Zágráb, 1918. október 19.

A Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács az 1919. október 17,18,19-én tartott ülésének határozata alapján - miután minden nemzeti párttól és csoporttól erre felhatalmazást kapott -bejelenti a szlovének, horvátok és szerbek népének, hogy ezen órától a kezébe veszi a nemzet politikai irányítását. Mostantól kezdve az általános nemzeti kérdésekkel kapcsolatban egyet len párt, csoport vagy parlamenti csoport sem folytat semmiféle önálló politikát, nem lép önálló tárgyalásokra a nemzeten kívül álló tényezőkkel, hanem a jövőben a Nemzeti Tanács lesz a nemzet egyetlen képviselője és határozott cselekvő tényezője minden kérdésben.

A Nemzeti Tanács, amelyet a nemzeti önrendelkezés és demokrácia nagy eszméi vezetnek, melyek már a háború előtt is áthatották egész népünket, s amelyek a háború során a nemzetközi politikában is győzelemre jutottak, az alábbiakat követeli a délszláv nemzeti ügy megoldása érdekében:

1. Követeljük a szlovének, horvátok és szerbek teljes etnikai területének önálló, független államba történő egyesítését - tekintet nélkül jelenlegi lakóhelyük tartományi vagy államközi határára - amely állam a politikai, gazdasági demokrácia elveire épül, s amely megvalósítja majd a szociális, gazdasági igazságtalanságok és egyenlőtlenségek megszüntetését

2.Követeljük, hogy az elkövetkező nemzetközi békekonferencián népünket egységesen a saját külön küldöttei képviseljék. Ennek megfelelően a Nemzeti Tanács elutasítja nemzeti kérdésünk rendezésének az e hó 16-án kelt osztrák császári kiáltványban foglalt alapját,25 s elutasít minden olyan jövendő javaslatot, amely arra irányul, hogy nemzeti törekvéseinket részlegesen oldja meg, s a kérdést nemzetközi jelentőségétől megfossza.

3. A Nemzeti Tanács véleménye szerint a szabad államba szerveződött népek közötti tartós békét csak e követelések és alapelvek megvalósítása garantálhatja, csak ezáltal valósulhat meg a népek szövetsége, és az általános leszerelés.

4. A Nemzeti Tanács kijelenti, hogy a demokrácia általános elveinek megfelelően a szerbek, horvátok és szlovének államában a más nemzetiségű kisebbségek számára biztosítani fogja a szabad fejlődést, a tengerrel nem rendelkező szomszédos országok számára pedig lehetővé teszi és biztosítja a kereskedelmi és közlekedési kijáratot a tengerhez, amennyiben az nem érinti területi egységünket és államunk szuverenitását.

A Nemzeti Tanács felhívja az egy vérből származó és egy nyelvet beszélő, egy lélekkel és szívvel rendelkező népünket, hogy ezen követelések és elvek megvalósításáért olyan odaadással és önfeláldozással szálljon síkra, amilyet ez a sorsdöntő pillanat megkíván. Fogjunk tehát össze mindannyian egy nagy, megbonthatatlan össznépi egységbe, amely előtt csak a nemzet egyesülése, a szabadság és a függetlenség nagyszerű eszményképe lebeg, abból a célból, hogy megmutassuk, méltóak vagyunk a rendkívüli korhoz, amelyben élünk, s azokhoz a nagy feladatokhoz, amelyeket magunk elé tűztünk!

Kelt Zágrábban, 1918. október 19. napján.

A Szlovén-Szerb-Horvát Nemzeti Tanács nevében:

dr.Antun Pavelić dr.Antun Korošec Svetozar Pribičević

D. Janković-B. Krizman: Građa, 373-374. 1.

28.

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN ÁLLAM KIKIÁLTÁSA

Zágráb, 1918. október 29.

(...) Dr.Marko Novosel jegyző (olvassa): "Svetozar Pribičevi Starčević képviselő és társai sürgős javaslata:

I. Javasolják a magas szabornak, hogy az a következőképpen határozzon: A horvát szabor, a ma már minden hadviselő kormány által elismert teljes nemzeti önrendelkezési jog alapján a következő határozatot hozza: Felbomlik minden eddigi államjogi viszony és kapcsolat egy részről a Horvát-Szlavón és Dalmát Királyság, másrészről a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság között. (Az egész szabor, valamint a páholyokban helyet foglalók is felállnak . - Viharos taps és hosszantartó helyeslés. - A páholyokból a hölgyek virágokat dobnak az elnökség felé a képviselőknek. - Az egész szabor a páholyokban levőkkel együtt énekel: Szép hazánk...26 Viharos felkiáltások: Éljen Horvátország!)

Tehát eltöröltetik és semmisnek nyilváníttatik a horvát-magyar kiegyezés. (Viharos taps a gyűlésteremben és a páholyokban. Mindenki feláll és tapsol a teremben - Hangok: Még egyszer legyen szíves.)

Tehát eltöröltetik és semmisnek nyilváníttatik a horvát-magyar kiegyezés (1868. évi I. törvénycikk), és szintén eltöröltetik és semmisnek nyilváníttatik annak minden későbbi kiegészítése vagy revíziója is, s a mai naptól Dalmáciának, Horvátországnak és Szlavóniának sem jogilag, sem ténylegesen sincs semmiféle közös államügye Magyarországgal. (A páholyokból virágokat dobnak a népképviselőkre, s nagy taps közepette mindenki feláll a székéről. - Felkiáltások: Éljen a nemzeti hadsereg! - A terembe belép nemes Luka Šnjarić Starčević gyalogsági tábornok, Mihajlo Mihaljević és nemes Ištvanović altábornagy, valamint Josip Plivelić vezérőrnagy. - Az ülésteremben és a páholyokban viharos taps és felkiáltások: Éljen a nemzeti had-

sereg! - Nemes Luka Šnjarić gyalogsági tábornok kezet fog a27 bánnal és helyet foglal mellette. Hangok: Halljuk tovább!)

II. Dalmáciát, Horvátországot, Szlavóniát (Rijekával együtt) Magyarországtól és Ausztriától teljesen független államnak kiáltjuk ki, (Viharos taps és helyeslés) amely a modern nemzeti elvnek megfelelően, valamint a szlovén, a horvát és a szerb nép nemzeti egysége alapján belép a szlovének, horvátok és szerbek szuverén nemzeti államába, amelynek fennhatósága kiterjed e nép teljes etnikai területére, tekintet nélkül a jelenlegi közigazgatási és államhatárokra, azaz mindazokra a területekre, ahol a szlovének, a horvátok és a szerbek jelenleg élnek. (Úgy van! - Viharos taps és kiáltások közepette ismét mindenki feláll.)

A szlovének, horvátok, szerbek egyesült népének közös Alkotmányozó Nemzetgyűlése előre meghatározott, minősített többséggel dönt majd véglegesen mind az államformáról, mind pedig a szlovének, a horvátok és a szerbek teljes egyenjogúságán alapuló államunk belső rendjéről, amely szavazás teljes védelmet nyújt majd minden majorizálás ellen. (Taps és helyeslés.)

Kelt Zágrábban, 1918. október 29. napján.

Svetozar Pribičević, dr.Ante Pavelić, Ivan Peršić, dr.Edmund Lukinić, Ivan Kovačević, dr.Pero Magdić, dr.Dušan Popović, dr.Živko Petričić, dr.Dušan Peleš, dr.Ivan Krnic, Cezar Akakić, dr.Ivan Lorković, dr.Šurmin.

F. Šišić : Dokumenti, 189-196. 1.

29.

A GENFI KONFERENCIA JEGYZŐKÖNYVE

1918. november 6-9.

Jelen vannak: 1. A szerb királyi kormány nevében Nikola Pašić miniszterelnök és külügyminiszter úr.

2. A Szerb Nemzetgyűlés parlamenti csoportjainak képviselői: Drašković, Marinković és Trifković urak.

3. A Zágrábi Nemzeti Tanács képviseletében dr.Korošec elnök úr, s vele dr.Čingrija és dr.Žerjav urak.

4. A londoni Jugoszláv Bizottság képviseletében dr.Ante Trumbić elnök és dr.Gregorin Vasiljević (6-án és 7-én), Nikola Stojanović (nov.7-én délután, 8-án és 9-én), Banjin (november 9-én) urak.

A vita, amelyben minden jelenlevő részt vesz, a következő kérdéseket érinti:

I.   A Zágrábi Nemzeti Tanács elismerése a Monarchia területén élő szlovének, horvátok és szerbek képviselőjeként és kormányaként.

            II. A SHS állam közös szerveinek létrehozása.

 III. Tiltakozás területünknek az olasz hadsereg által történt elfoglalása ellen.

            IV. A Crna Gorához fűződő kapcsolatok.

I.

            Az a határozat születik, hogy a Szerb Királyság elismeri a Nemzeti Tanácsot képviselőként és kormányként, s teszi mindezt a Nemzeti Tanács 1918. november 3-án kelt határozata értelmében (1.számú melléklet). A Nemzeti Tanács elismerése azonnal megtörtént, miután Pašić úr, a Szerb Királyság miniszterelnöke és külügyminisztere jegyzéket intézett dr.Korošechez, a Zágrábi Nemzeti Tanács elnökéhez, valamint Anglia, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok kormányaihoz. (2. és 3. számú melléklet)

A konferencia kötelezi magát, hogy minden erejével azon fog munkálkodni, hogy a Nemzeti Tanácsnak az I. pont értelmében történő tényleges elismerése megvalósuljon.

II.

A Szerb Királyság és a Zágrábi Nemzeti Tanács közös minisztériumot hoznak létre azzal a feladattal, hogy megszervezze az egységes SHS államot, amelynek alkotmányát az Alkotmányozó Nemzetgyűlés készíti majd elő.

E célból a Szerb Királyság kormánya és a Nemzeti Tanács, a jelenlegi államigazgatási rendszer változatlanul hagyásával, még a mai napon a következő hatáskörökkel ruházza fel a szerbek, horvátok és szlovének közös minisztériumát:

1. Az egész külpolitika, a külpolitikai szervek, a békekonferencia előkészületei és a békeprogpaganda.

2. Az állam egészének biztonságával, valamint a béke-tárgyalásokkal kapcsolatos hadügyek. A diszlokáció az egyes országrészek nemzeti kormányainak hatáskörében marad, éppúgy, mint ezen területek hadügyeinek irányítása.

3. A haditengerészet irányítása.

4.  A tengerészet, a tengeri kereskedelem és a tengeri
egészségügy irányítása.

5. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés és azon intézkedések előkészítése, amelyek az ideiglenes államéletből a tartós, alkotmányos állapotokba történő átmenetet szolgálják.

A testvéri kormányok fokozatosan, szükség szerint és megállapodások alapján más feladatokat is a közös minisztériumra bízhatnak.

A közös minisztériumra bízzák továbbá, hogy gondoskodjék az érintett országrészek nemzeti kormányainak hatáskörében maradó államügyek koordinálásáról és egyöntetű, megoldásáról. Ide a következő ügyek tartoznak:

6. A közlekedés és a közlekedési eszközök, úgy mint: a vasút, a folyami hajózás, a posta és a távíró azzal a céllal, hogy a közlekedés az egész államban zavartalanul működjék, és kielégítse a nép és az állam legsürgősebb igényeit.

7. Az állampolgárok élelmezése és a háború által szétrombolt nemzetgazdaság helyreállítása.

8. A hadifoglyok, árvák, hadiözvegyek, szolgálatra alkalmatlan katonák, rokkantak, szökevények, menekültek, bebörtönzöttek és kivándoroltak hazajuttatása és ellátása.

9. A minisztérium egész hatáskörének szükségleteivel kapcsolatos pénzügyek, a különböző valuták közötti arányok, valamint az állam területén folyó banktevékenység rendezése.

A közös minisztériumnak meg kell alakulnia, és ki kell alakítania saját ügyrendjét.

Mindezen ügyek intézését, valamint a normális működéshez szükséges tevékenységet a közös minisztérium a fent meghatározott hatáskörben önállóan fogja végezni.

A közös minisztérium kapcsolatban lesz a Szerb Királyság kormányával és a Zágrábi Nemzeti Tanáccsal.

Azokat az eddig a nemzeti kormányokhoz tartozó önálló szerveket,amelyek mostantól a közös minisztérium hatáskörébe kerülnek, azonnal a közös minisztérium teljes rendelkezésére kell bocsátani.

Ezt a szervezeti felépítést csak a Szerb Királyság és a Nemzeti Tanács kormányainak egyezménye alapján lehet megváltoztatni, amely azonban automatikusan megszűnik, amint az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szentesíti az állam egész területére érvényes új, alkotmányos államszervezetet.

Egyelőre anélkül, hogy a kérdést a jövőre vonatkozóan eldöntöttnek tekintenénk, a közös minisztérium tagjainak felét a Szerb Királyság kormánya, a másik felét pedig a Zágrábi Nemzeti Tanács nevezi ki.

A minisztériumok száma egyelőre 12. Most csak hatot nevezünk ki, a további hatot majd később, a királyi kormány és a Nemzeti Tanács képviselői közötti megállapodást követően.

Amikor Crna Gora csatlakozik a közös államhoz, tárgyalásokat fognak vele folytatni a közös minisztérium munkájában való részvételről.

           A közös minisztérium tagjaivá nevezi ki:

1. A Szerb Királyság kormánya részéről Davidović Ljuba, Gavrilović Mika és Pavlović Draža urakat.


2. A Nemzeti Tanács részéről Brejc Janko, dr.Čingrija Melko és Vasiljević Dušan urakat.

A Szerb Királyság kormánya által kinevezett miniszterek a szerb alkotmánynak megfelelően uralkodójuk, a Zágrábi Nemzeti Tanács által kinevezett miniszterek pedig a Nemzeti Tanács, illetve annak elnöke, dr.Korošec előtt teszik le az esküt.

A közös minisztérium létrejöttéről szóló nyilatkozat az újságokban fog megjelenni.

III.

A konferencia úgy határozott, hogy a Nemzeti Tanács elnöke tiltakozást fog intézni Angliához, Franciaországhoz, Olaszországhoz és az Egyesült Államokhoz, amelyet a sajtóban is közzéteszünk. A Szerb Királyság külügyminisztere is ilyen értelmű28 tiltakozást fog benyújtani.

IV.

            A Crna Gorához fűződő viszonnyal kapcsolatban a következőképpen foglalt állást:

1. Crna Gora népe a szerb, horvát és szlovén nép része.

2. Programunk az, hogy a jelenlegi Crna Gora-i Királyság is az SHS államban egyesüljön úgy, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés az alkotmányt az egész SHS ország számára készítse el, beleértve Crna Gorát is.

3. Tárgyalásokat kívánunk folytatni Crna Gorának a közös államszervezetbe történő belépése érdekében, mégpedig úgy, hogy a tárgyalások egyidejűleg az egész Crna Gora-i nép képviselőivel folyjanak.

Dr. Korošec, dr. Čingrija és dr. Žerjav urak arról számolnak be, hogy 1918. november 8-án ebben az értelemben tárgyaltak Vujović Crna Gora-i miniszter úrral, aki a királyi kormány minisztereként mutatkozott be, s azt válaszolta nekik, hogy egy ilyen konferencia elképzelhető lenne körülbelül 14 nap múlva Párizsban.

Olyan határozat született, hogy ezeket a tárgyalásokat a már megválasztott közös minisztérium fogja folytatni.

Genf, 1918. november 9.

A minisztertanács elnöke, külügyminiszter:

Nikola Pašić

A Zágrábi Nemzeti Tanács elnöke: dr. Anton Korošec

A londoni Jugoszláv Bizottság elnöke: dr. Ante Trumbić

Az egyezségre jutott parlamenti csoportok képviselői:

Marko Trifković népképviselő,

M. Drašković népképviselő,

dr. V. Marinković népképviselő,

dr. Čingrija, a Zágrábi Nemzeti Tanács tagja,

dr. Gregor žerjav újságíró

A londoni Jugoszláv Bizottság tagjai:

dr. Gustav Gregorin, dr. Nikola Stojanović, Jovan Benjanin, Dušan Vasiljević.

F. Šišić : Dokumenti, 238-241. 1.



30.

N. PAŠIC LEVELE A. KOROŠECHEZ

Genf, 1918. november B.

Elnök Úr! Van szerencsém értesíteni, hogy megkaptam azt a határozatot, amelyet az 1918. november 3-án kelt levelében küldött nekem.

E határozatban Ön arról értesít, hogy a Zágrábi Nemzeti Tanács a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területeken élő szerbek, horvátok és szlovének kormányának tekinti magát, s Ön azt kívánja, hogy a Szerb Királyság kormánya, valamint a szövetséges kormányok is ismerjék el ezt a Nemzeti Tanácsot az említett nép törvényes kormányának, a délszláv önkéntes csoportokat pedig hadban álló egységeknek.

A szerb királyi kormány nevében van szerencsém értesíteni Önt, hogy kormányunk elismeri a Zágrábi Nemzeti Tanácsot az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő szerbek, horvátok és szlovének törvényes kormányaként, s ma olyan értelmű jegyzéket intézett Franciaország, Anglia, Olaszország és az Észak-Amerikai Egyesült Államok kormányaihoz, hogy a saját részükről ők is ismerjék el a Zágrábi Nemzeti Tanácsot a volt Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területeinek kormányaként, s hogy ezen területek önkéntes hadseregeit ismerjék el hadban ál lő félként. Mellékelten megküldöm Önnek e jegyzék másolatát.

A királyi kormány egyúttal tudomásul veszi, hogy a Nemzeti Tanács Trumbić urat, a londoni Jugoszlávi Bizottság elnökét azzal bízta meg, hogy a Nemzeti Tanácsot mindaddig képviselje a szövetségeseknél, amíg nem alakul meg a közös diplomáciai testület.

A királyi kormány elégedetten veszi tudomásul a Zágrábi Nemzeti Tanács azon kijelentését, amelyben kifejezésre juttatja a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén élő szerbek, horvátok és szlovének minden idegen fennhatóság alól történő felszabadulását, s azt a célját, hogy a Szerb Királyságban és a Crna Gora-i Királyságban élő testvéreikkel közös, független államba egyesüljenek.

Kérem, hogy a királyi kormány és a Szerb Királyság nevében adja át üdvözletünket s (a jövőre vonatkozó) jókívánságainkat testvéreinknek.

Elnök Úr, fogadja kiváló tiszteletemet.

Genf, 1918. október 26./november 8.

Nikola P. Pašić

Dr. Janković-B. Krizman: Građa, 514. 1.


31.

S. PROTIĆ TÁVÍRATA N. PAŠIĆHOZ

Korfu, 1918. november 11./október 29

Saját kezébe. Amikor tegnap táviratot küldtem Önnek, amelyben beleegyeztem Trumbićnak a közös minisztériummal kapcsolatos javaslatába, úgy képzeltem el, hogy a miniszterek: a külügy-, a hadügy-, a pénzügy-, a tengerészeti, a közlekedésügyi miniszter az egész ország miniszterei lesznek úgy, ahogy ez az egész világon szokásos. Az éjszaka folyamán kapott táviratból látom, hogy tévedtem. Az, amit az urak most hangsúlyoznak és szeretnének, egy olyan torz minisztérium, amilyen még soha, sehol sem létezett; ez a bizalmatlanság jele az Ön személye és Szerbia iránt is, amely az ilyen eljárást nem érdemelte meg; ez valami olyan, amire soha nem kerülhet sor olyan emberek között, akik valóban nemzeti egységet akarnak.

Úgy véljük, nem helyénvaló, hogy a miniszterek királyunkon kívül, aki mindannyiunk közös királya, másnak is felesküdjenek .

Ezért meg kell mondanom Önnek, hogy ezt az elképzelést határozottan elutasítjuk, s kérjük, hogy fogadja el lemondásunkat, illetve terjessze azt elfogadásra a trónörökös elé. Ezenkívül engedje meg, hogy közöljük Önnel, hogy véleményünk szerint ebben a helyzetben Önnek sincs helye az ilyen kormányban, hiszen nyilvánvaló, hogy ily módon fejezik ki Önnel szembeni bizalmatlanságukat. (...)

S. Protic29

D. Janković-B. Krizman: Građa, 553. 1.



32.

VAJDASÁG NAGY NEMZETGYŰLÉSÉNEK HATÁROZATA

Újvidék, 1918. november 25.

1. Felkérjük a testvéri Szerbia kormányát, hogy a béke-kongresszuson képviselje az érdekeinket.

2. Csatlakozunk a Szerb Királysághoz, amely eddigi tevékenységével és fejlődésével nem csak számunkra, de valamennyi szláv és velünk élő nem szláv nép számára is garantálja a szabadságot, az egyenlőséget és a minden irányú haladást.

3. Ez a követelés egyúttal támogatni kívánja a délszlávok törekvését, hiszen őszinte vágyunk, hogy a Zágrábi Nemzeti Tanáccsal egyesült szerb kormány mindent megtegyen azért, hogy Péter király és uralkodóháza vezetésével létrejöhessen a szerbek, horvátok és szlovének egységes állama.

4. Azzal a céllal, hogy a szlovénok, szerbek és horvátok egységes államának létrejöttét a saját részéről segítse, e gyűlés két tagot választ, akik a Zágrábi Nemzeti Tanács rendelkezésére fognak állni: dr.Jovan Manojlovićot (Szabadka), Vasa Stajićot (Újvidék), s két képviselőt, akik a szerb királyi kormány rendelkezésére fognak állni: Jaša Tomićot és Blaško Rajićot (Szabadka). A határainkon belül maradó nem szerb és nem szláv népek számára, amelyek kisebbségként kívánják megőrizni és tovább fejleszteni nemzeti létüket, minden jogot biztosítunk.

A Nemzetgyűlés követeli továbbá, hogy a továbbra is határainkon kívül, más államokban maradó szerbek, bunyevácok és sokácok számára biztosítsák a kisebbségvédelem jogát, nemzeti fennmaradásukat és fejlődésüket, s azt a jogot, hogy a szerb államban élő szerbjeik szabadon nyújthassanak kulturális és gazdasági segítséget nekik, s ebben a tekintetben szigorúan be kell tartani a kölcsönösség elvét.

Ez különösen érvényes a Budai Egyházmegyében élő szerbekre és az országhatárainkon kívül élő bunyevácokra és sokácokra, akik a szerb állam keretein kívül maradnak, s akik számára biztosítani kell az eddigi karlócai érsekség nemzeti, egyházi vagyonának, illetve bevételének egy részét.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 112. 1.

33.

AZ SHS KIRÁLYSÁG KIKIÁLTÁSA

Belgrád 1918. december 1./november 18.

I.

Királyi Fenség!

Boldogok vagyunk, hogy Királyi Fenségét mint a győztes nemzeti hadsereg főparancsnokát a Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács nevében, a felszabadított Szerbia fővárosában üdvözölhetjük; annak a hadseregnek a főparancsnokaként, mely hatalmas szövetségeseink seregeivel együtt folytatott közös harcban megteremtette annak feltételeit, hogy nemzetünk egyesülésének nagy ügye megvalósulhasson. Azok a szlovének, horvátok és szerbek, akik a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén fellázadtak és ideiglenesen független nemzeti államot alapítottak, a nemzeti egység eszméjétől áthatva és arra a nagyszerű demokratikus elvre támaszkodva, hogy minden nép maga dönthessen a saját sorsáról, - ezek a népek már a Nemzeti Tanács X. 19-i nyilatkozatában kifejezték azon óhajukat, hogy egységes nemzeti államban egyesüljenek Szerbiával és Crna Gorával, amely állam magában foglalná mindazokat a területeket, ahol a délszlávok zárt etnikai csoportként élnek. Hogy ez a gondolat megvalósuljon, a XI. 24-i ülésén a Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy kikiáltja a Szlovén-Horvát-Szerb Államnak Szerbiával és Crna Gorával egységes államban történő egyesülését, s megválasztotta küldöttségét, amely most Királyi Fensége30 elé járul, hogy hivatalosan és ünnepélyes formában közölje a Nemzeti Tanács ezen döntését.

A Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Állam egész területén Őfelsége, Péter király fogja gyakorolni az uralkodói hatalmat, illetve helyette régensként Királyi Fensége, s hogy egyúttal, megegyezést kötve a királyi kormánnyal, valamint valamennyi szerbiai és Crna Gora-i nemzeti párttal, a délszláv állam területén egy egységes parlamenti kormány alakulna, egységes népképviselettel.

Királyi Fenség!

A Nemzeti Tanácsnak az lenne a kívánsága, hogy - tekintettel az átmeneti helyzetre - ez az ideiglenes népképviselet a Nemzeti Tanács és a Szerb Királyság képviselői közötti megegyezéssel alakuljon meg, és a modern parlamenti elveknek megfelelően határozzák meg, milyen mértékben tartozik felelősséggel az állam kormánya a népképviseletnek, amely egészen az Alkotmányozó Nemzetgyűlésig együtt maradna azzal a céllal, hogy az alkotmányosság elve és a kormány parlament előtti felelőssége teljes mértékben kifejezésre jusson. Ugyanezen okból az állami kormány ellenőrzése alatt érvényben maradnának az eddigi önálló adminisztratív szervek, amelyek tevékenységükért az önálló képviseleti szerveknek tartoznak felelősséggel. Véleményünk szerint ebben az átmeneti időszakban meg kellene teremteni egységes államunk végleges államszervezetének előfeltételeit. Államunk kormányának e célból külön elő kellene készítenie az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, amelynek tagjait a Nemzeti Tanács javaslatának megfelelően az általános, egységes, közvetlen, titkos és arányos választójog alapján választanák meg, s amely legkésőbb a békekötés után 6 hónappal ülne össze.

E történelmi pillanatban, amikor a volt Osztrák-Magyar Monarchia délszlávjainak képviseletében járulunk Királyi Fenség elé, mélyen elszomorít bennünket, hogy azt kell látnunk, hogy népi területünk nagy, értékes részeit megszállva tartják az Olasz Királyság csapatai,amely igaz, hogy szövetségben áll az antanthatalmakkal, s mellyel jó, baráti viszonyban kívánunk élni, azonban nem vagyunk hajlandóak elismerni egyetlen olyan egyezményt sem, így a londonit sem, amelynek értelmében a nemzeti alapelvek és az önrendelkezés elvének megsértése mellett - arra lennénk kényszerítve, hogy népünk egy részét idegen államnak engedjük át. Külön felhívjuk Királyi Fenség figyelmét arra, hogy az olasz megszálló csapatok átlépik a fegyverszünet által kijelölt határokat is - amely fegyverszünetet a volt osztrák-magyar hadsereg főparancsnokával azután kötöttünk, hogy az adott területet a Szerb-Horvát-Szlovén Állam integráns részének kiáltottuk ki - s aminek bizonyítékait Királyi Fenség kormányához el fogjuk juttatni. Teljes meggyőződéssel juttatjuk kifejezésre reményünket, hogy Királyi Fenség egész népünkkel együtt síkraszáll azért, hogy államunk határait - alkalmazva a nemzeti önrendelkezés elvét, amelyet W. Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és az antanthatalmak kormányai proklamáltak - úgy határozzák meg, hogy azok egybeessenek etnikai határainkkal.

Éljen Őkirályi Felsége, Péter király!

Éljen Királyi Fensége!

Éljen az egyesült szerb-horvát-szlovén nép!

Éljen a szabad és egyesült Jugoszlávia!

II.

Küldött Urak!

Nagy örömmel töltött el, hogy a Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács nevében, amely méltó módon képviseli nemzeti eszménket, eljöttek hozzám, és közölték velem a Nemzeti Tanács november 24-i történelmi jelentőségű döntését, mely kikiáltotta egész népünk és egész drága, megkínzott, de dicső hazánk egyesülését.

           Ezt a hírt tudomásul véve, meg vagyok róla győződve, hogy ezzel az aktussal uralkodói kötelességemnek teszek eleget, hiszen csak befejezem azt, aminek előkészítését vérünk legjobb fiai, akik a Duna, a Száva és a Drina innenső oldalán három felekezethez tartoznak, három nevet viselnek, már boldog emlékű nagyapám, I. Sándor és Mihály fejedelem uralkodása idején megkezdték, befejezem azt, ami népem vágyának és álláspontjának megfelel, s Őfelsége I. Péter király nevében kikiáltom Szerbia egyesülését a független Szlovén-Horvát-Szerb Állam területeivel az egységes Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban.

Legyen ez a dicső történelmi aktus a legszebb jutalma mind az Önök és a Nemzeti Tanácsban helyet foglaló tisztelt társaik elszántságának, akik bátor lázadásukkal lerázták magukról az idegen jármot, mind pedig a Tanács által képviselt fejlett népi öntudatnak és áldozatoknak. S hadd koszorúzza e hősi tett a szabadságért elesett tisztjeim és katonáim dicső sírját, ékesítve boldog bajtársaink keblét, akik velem együtt megérték, hogy hatalmas szövetségeseink hathatós és önzetlen segítségével kivívtuk az ellenség feletti győzelmet.

Hadseregem délszláv egységeinek katonái osztoznak régi harcosaimmal az elért győzelmek dicsőségén. Ők mindannyian Önökhöz siettek, s Önök úgy fogadták őket, ahogy csak testvéreket fogadnak. Hadseregem nevében köszönet ezért a fogadtatásért, köszönet a lelkesedésért, amellyel kimutatják a Szerb Királyság és népe, felséges atyám, I. Péter király Őfelsége iránti, valamint az irántam való bizalmukat. Biztosíthatom Önöket, az Önöket felhatalmazó Nemzeti Tanácsot és valamennyi szlovén, horvát és szerb testvérünket, akiknek akaratát és gondolatait Önök képviselik, hogy engem és kormányomat, mind azzal együtt, ami Szerbiát és a nemzetet jelképezi, mindig és mindenütt csak a testvéri szívben élő mély szeretet fog vezérelni, a szeretet minden olyan érdek, minden olyan szentség iránt, amely drága azok számára, akiknek a nevében eljöttek hozzám. Azoknak a kívánságoknak és nézeteknek megfelelően, amelyeket voltak szívesek nekem kifejteni, s amelyeket én is és kormányom is magukénak vallunk, a kormány azonnal intézkedik, hogy minél hamarabb megvalósuljon az, amit az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáig tartó átmeneti időszakkal, valamint az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megválasztásával és összetételével kapcsolatban mondtak. Felséges Atyám példájához és kívánságához hűen csak a szerb-horvát-szlovén állam szabad polgárainak leszek királya, mindig hű maradok az általános szavazati jogon alapuló parlamentáris és demokratikus elvekhez. Ezért együttműködésüket fogom kérni a kormány megalakításához, amely egész egyesült hazánkat képviselni fogja, s ez a kormány állandó kapcsolatban lesz mindenekelőtt Önökkel, valamint a népképviselettel; azzal fog együtt dolgozni és annak fog felelősséggel tartozni .

A népképviselettel és az egész néppel együtt az a kormány legfontosabb feladata, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy államunk határai egybeessenek népünk etnikai határaival. Önökkel együtt joggal reménykedhetem és reménykedem abban, hogy nagy barátaink és szövetségeseink igazságosan fogják megvizsgálni álláspontunkat, hiszen az megfelel azoknak az elveknek, amelyeket meghirdettünk és amelyek győzelméért oly sok drága vér ömlött; meg vagyok róla győződve, hogy a világ felszabadításának ügyét nem fogja csorbítani oly sok derék, haladó és művelt testvérünk idegen hatalom számára történő átengedése. Abban is reménykedem, hogy e nézetek kifejezésre jutnak magának az Olasz Királyság kormányának a döntéseiben is, hiszen az Olasz Királyság ugyanazoknak az elveknek köszönheti létrejöttét, amelyeket kiváló fiai a múlt században oly ragyogó módon hirdettek tollal és tettekkel. Bátran mondhatjuk, hogy ezen elvek és hagyományok tisztelete, barátságunk és jószomszédi kapcsolatunk több igaz jót és biztonságot fog nyújtani az olasz népnek, mint a nélkülünk aláírt, általunk soha el nem ismert londoni egyezmény rendeleteinek megvalósítása, amely egyezmény olyan időkben keletkezett, amikor még nem lehetett látni Ausztria-Magyarország bukását, s azóta sok, hajdan érvényes szempont tárgytalanná vált.

Remélem, hogy népünk e munka során, de a későbbiekben is mindvégig összetartó és erős marad, s az új életbe derűsen és büszkén indul, elért nagyságához és a reá váró boldogsághoz méltóan. Arra kérem Önöket, tisztelt küldött urak, hogy minden kedves testvéremhez, szabad és egyesült Jugoszláviánk minden részébe vigyék el uralkodói szavaimat és üdvözletemet.

Éljen a szerb, horvát és szlovén nép!

Legyen örökké boldog és dicsőséges a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság!

F. Šišić: Dokumenti, 280-283. 1.



34.

A SZERB SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÁLLÁSFOGLALÁSA AZ ÁLLAM EGYESÍTÉSÉRŐL

Belgrád, 1918. december 2.

A szerbiai szociáldemokraták a következőképpen foglalnak állást: (...)

V.

A szerbek, a horvátok és a szlovének egy népet alkotnak, mert egy nyelvet beszélnek és többi etnikai sajátságuk is azonos. Magukat egy néphez tartozónak érzik, és az egyesülést kívánják. Ezért a közös nemzeti államban való egyesülésük olyan fontos politikai, gazdasági és kulturális szükségszerűség, amely minden vitán felül áll. A nemzet egyesítése révén a proletariátus szélesebb terepet nyer az agitáció és a szervezés számára, megbízhatóbb támaszt az osztályharc fejlesztésére, s végső soron a nemzeti burzsoáziával történő leszámolásra. A nemzet egyesítésével megszűnik annak lehetősége, hogy a burzsoázia saját osztályegoizmusát nacionalizmussal fedje el és a proletariátus egy részét is magával ragadja. Ha a nemzeti kérdés lekerül a napirendről, a proletariátus előtt megtisztul a tér, amelyben tisztán látszanak majd az osztályellentétek, s amelyben tiszta osztályharcot lehet majd folytatni. (...)

VI.

Népünk, valamint a balkáni népek politikai, gazdasági és kulturális szükségletei miatt, annak biztosítása céljából, hogy ne váljunk a külföldi pénz-, kereskedelmi- és ipari tőke tényleges gyarmatává, valamint a béke megőrzése érdekében folytatni kell a megkezdett ügyet, s a háború által létrehozott délkelet-európai viszonyokat a balkáni népekkel kötendő békeszerződéssel fel kell számolni. Népünk egyesülése csak akkor nyeri el igazi jelentőségét, ha létrejön a balkáni népek alkotta balkáni köztársaságok föderációja, s a többi, szomszédos országgal való békés megegyezés és föderáció lehetősége.

VII.

A szerbek, horvátok és szlovének egyesített államában a következő intézkedéseket kell azonnal megtenni:

1. el kell törölni a feudalizmus minden maradványát, meg kell szüntetni, hogy a jobbágyok feudális tulajdont képezzenek, szabad polgárokká és tulajdonosokká kell tenni őket;

2. minden egyházi vagyont, legyen az bármely felekezeté, el kell kobozni;

3. az egyházat szét kell választani az államtól;

4. az iskolákat ki kell vonni az egyház befolyása alól, s szabadnak kell nyilvánítani;

5. meg kell szüntetni minden előjogot, legyen az bármilyen eredetű;

6. meg kell szüntetni minden olyan intézményt, amely szeparatista jelleget hordoz, s amely a törzsi vagy tartományi szeparatizmust táplálná;

7.   minden választáson, mindkét nem számára be kell vezetni az általános választójogot, valamint az arányos választási rendszert, annak minden konzekvenciájával együtt;

8. be kell vezetni a nyolcórás munkanapot, meg kell állapítani a minimális bért, amely megfelel egy átlagcsalád szükségleteinek; garantálni kell valamennyi munkás védelmét és biztosítani az osztályharc feltételeit.

VIII.

A nemzet egyesülésének kifejezéseként - az egyes délszláv területeken levő szervezett politikai erők arányának megfelelően - azonnal fel kell állítani egy központi állami parlamentet, amely saját tagjai közül alkotná meg a kormányt. Ez a kormány köteles lenne, hogy az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és arányos, mindkét nem számára érvényes választójog alapján a leszerelés után azonnal megszervezze az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek mint legfelsőbb, szuverén államhatalmi szervnek ki kell alakítania az állam egész alkotmányos rendjét. (...)

Istorijski arhiv Komunistićke partije Jugoslavije. Tom III. Socijalistički pokret u Srbiji 1900-1919, Beograd, 1950. 311-315. 1.



35.

AZ SHS NEMZETI TANÁCS ELNÖKSÉGE A TARTOMÁNYI KORMÁNYOKHOZ ÉS A NEMZETI TANÁCS HORVÁTORSZÁGI BIZOTTSÁGAIHOZ

Zágráb, 1918. december 10.

Megtiszteltetés számomra, hogy arra kérjem Önöket, küldjék szét a mellékelt közleményt a zágrábi, szarajevói, ljubljanai, spliti kormányoknak, valamint a Tanács minden horvátországi bizottsági tagjának. A kormányoknak e közleményt telefonon (táviratban) kell elküldeni. A gyors munka érdekében feltétlenül szükséges, hogy minél hamarabb értesítsék a misszió megalakulásáról mindazokat, akiket érint.

1 melléklet. 

A katonai misszió vezetője:

Milan Pribičević tábornok

MELLÉKLET:

A régi katonai alakulatok ma már szabad területeinken való újjászervezése céljából a Zágrábi Nemzeti Tanács és a Szerb Főparancsnokság között megállapodás született, hogy Szerbia katonai missziója Zágrábba jön, s a feloszlatandó volt osztrák hadsereg helyett a mi katonai ügyosztályunkkal együtt létrehozza az új, ifjú nemzeti hadsereget. Az új hadsereg Szerbia eddigi hadseregével együtt új, közös államunk egységes hadseregét fogja alkotni, és a Szerbiában levő jugoszláv hadosztályokból elveendő keret segítségével fog megalakulni. A misszió már megkezdte munkáját. Vezetője Milan Pribičević tábornok úr.

A továbbiakban a misszió és védelmi ügyosztályunk közölni fog Önnel minden szükséges dolgot. Kérem, értesítsék erről polgári, de különösen katonai hatóságaikat, s azok álljanak a misszió rendelkezésére, hogy minél hamarabb el lehessen végez ni ezt a fontos munkát.

A Zágrábi Nemzeti Tanács mellett működő Szerb Főparancsnokság delegációja beolvadt a misszióba, ezért mindazoknak, akik eddig a zágrábi szerb katonai küldötthöz fordultak ügyeikkel, most a misszióhoz kell fordulniuk. Elnevezése a következő: Zágrábi katonai misszió. A misszió a mi katonai ügyosztályunkkal együtt a zágrábi katonai parancsnokság épületében található, Jezsuiták tere 4, telefonszáma: 9-81.

A Nemzeti Tanács elnöksége nevében: Michalovich s.k.     dr.Pavelić s.k.

D. Janković-B. Krizman: Građa, 706. 1.

36.

SZERBIA KORMÁNYÁNAK JEGYZÉKE FRANCIAORSZÁG, NAGY-BRITANNIA ÉS AZ USA KORMÁNYAIHOZ

Szaloniki/Belgrád, 1918. december 10./november 27.

Belgrádból. Ez év november 17-én (az új naptár szerint) Fiuméba olasz csapatok vonultak be azzal az ürüggyel, hogy a városban és környékén rendet csináljanak, jóllehet erre semmi sem adott okot. Az olasz csapatok parancsnoka, úgy viselkedvén, mintha egy megszállt ellenséges országban lenne, azonnal elfoglalt minden középületet, kereskedelmi és hadihajót, stb. A szerb kir.kormány és az egész jugoszláv nép számára fájdalmas meglepetést jelentett az Olasz Királyságnak ez a szövetségeshez méltatlan lépése, annál is inkább, hiszen minden jugoszláv vidék és Fiume városa is már sokkal régebben kikiáltotta függetlenségét és az antant hatalmai iránti teljes szövetségesi lojalitását. Óvást emelve bármely délszláv területnek Olaszország részéről történő megszállása ellen, a szerb kir.kormány fel kívánja hívni a baráti nagyhatalmak figyelmét arra a megdöbbentő hatásra, amelyet ezek az események népünk lelkiállapotában okoznak. Népünk feláldozott mindent, amit e nagy háborúban fel lehetett áldozni, abban a reményben, hogy a háború után elégtételt nyer minden olyan igazságtalanság, amelyet a nép évszázadokon keresztül tűrt, s most újból el kell viselnie egy ilyen olasz okkupációt. A szerb kormány kéri a fiumei olasz kormányt, hogy mérje fel ezt a szomorú helyzetet és tegyen minél előbb lépéseket az olasz kormánynál annak érdekében, hogy más utasítást adjanak az olasz csapatoknak. Semmi sem igazolhatja az olasz megszálló hatóságok tűrhetetlen intézkedéseit, amely az elfoglalt területeken magához ragadott minden hatalmat, betiltotta a helyi hatóságok tevékenységét, bezáratta az iskolákat, lefoglalt minden hajót, vasútat és távírdát. Mindezen intézkedések következményeként a lakosság körében a legteljesebb elkeseredés uralkodik, annál is inkább, mivel az olaszok lehetetlenné tették e vidékek ellátását és küszöbön áll az éhség. A dolgok ilyen állása mellett semmi sem lehetetlen, sok helyen igen könnyen éles összetűzések lobbanhatnak fel, amelyeknek igen komoly következményei is lehetnek.

         Kérem, közöljék ezt a jegyzéket az ottani kormánnyal.

Elküldve Párizsnak, Londonnak, Washingtonnak.

D. Janković-B. Krizman: Građa, 705-706. 1.

37.

RÉSZLET A MINISZTERTANÁCS JEGYZÖKÖNYVÉBŐL

Belgrád, 1918. december 22.

Minden konzulátusnak és követségnek a következő lesz a neve: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság követsége és konzulátusa. Az a döntés született továbbá, hogy az SHS Királyság állami zászlaja vízszintes csíkokból álló nemzeti zászló lesz, mégpedig: felül kék, középen fehér, alul pedig piros. Az állam címere fehér kétfejű sas lesz, mellén két kisebb mezőre osztott pajzzsal. A jobboldali mezőben fehér alapon vörös kereszt lesz, négy "C" (=S) betűvel (Szerbia címere). A címer bal oldalán 20 négyzetből álló fehér-vörös sakktábla található (horvát címer). Alul egy kisebb mező a régi Illiria /Szlovénia) címerét ábrázolja: világoskék mezőben felfelé fordított fehér félhold, karéjában ötágú fehér csillag. Ez a zászló jelképezi az államiságot, s ki kell tűzni minden állami és tartományi épületre, valamint hadi- és kereskedelmi hajóra. E zászlón kívül megengedett a többi nemzeti és szokásos zászló használata is. A minisztertanács mai ülésén továbbá az a döntés született, hogy az SHS Királyság egész területére érvényesen kinyilváníttatik a latin és a cirill ábécé egyenjogúsága. A Szerb Királyság polgári és alkotmányos jogai az állam egész területére kiterjednek. A minisztertanács ezen döntéseit az Államtanácsnak jóvá kell hagynia.

F. Šišić: Dokumenti, 291-292. L.


38.

SÁNDOR RÉGENS KIÁLTVÁNYA A NÉPHEZ

Belgrád, 1919. január 6./1918. december 24.

Szerb, horvát és szlovén népemhez!

Megértük felszabadulásunk és független nemzeti államban való szabad egyesülésünk rég óhajtott napját. Ezen államban törzsünk teljes életet fog élni és akadálytalanul élvezheti majd mindazokat az adományokat, amelyekkel Isten áldott keze oly gazdagon ajándékozta meg szép hazánkat.

Valósággá vált a fogadalom, amelyet évszázadokon keresztül, szüntelenül, minden nemzedékünk a vérével erősített meg és szentesített.

A nép egybehangzó határozata alapján, amelyet legjobb képviselői egyhangúlag mondtak ki, hazánk eddig széttagolt részei egységes királyságban egyesültek, s a nép uralkodójául minden szerbek, horvátok és szlovének királyát, Fenséges Atyámat, Őfelsége I. Péter királyt kérték fel.

Én, aki az ő nevében gyakorlom a királyi hatalmat, a nép minden pártjával, a szerb, a horvát és a szlovén pártokkal egyetértésben megalakítottam állami kormányunkat. Testvérünk és testvéri szolidaritásunk látható jeleként e kormányban helyet kaptak és egyetértésben tevékenykednek mindhárom vallás és mindhárom törzs vezetői, királyságunk minden pártjának és tartományának képviselői.

Kormányom teljes összhangban fog működni a népképviselettel, s annak tartozik majd felelősséggel. Ezért kötelessége lesz, hogy minél hamarabb összehívja Belgrádban a népképviseletet, amely a Szerb Nemzetgyűlés, valamint Ószerbia és Makedónia küldötteiből, a Nemzeti Tanácsok arányos számú tagjaiból, valamint a Vajdaság és Crna Gora képviselőiből fog állni. A népképviselet ideiglenes szerv lesz, de teljes mértékben tükrözni fogja királyságunk törvényhozó tényezőit.

Én, mint egy szabad és demokratikus nép királya, mindenben tántoríthatatlanul be fogom tartani az alkotmányos uralkodás elvét, amely népünk szabad akaratából létrejött államának alapköve lesz. (...)

Kormányom kötelességének érzi, hogy az egész Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra kiterjessze mindazokat a jogokat és szabadságokat, amelyeket eddig a Szerb Királyság alkotmányának megfelelően Szerbia polgárai élveztek. Ez a királyság minden polgára törvény előtti teljes egyenlőségének elismerését és megerősítését, minden rendi kiváltság eltörlését, valamint a felekezetek szabadságának és egyenlőségének biztosítását jelenti.

Azt kívánom, hogy azonnal kezdjenek hozzá az agrárkérdés igazságos rendezéséhez, töröljék el a jobbágyságot és szüntessék meg a nagybirtokokat. (...)

Ebben a sorsdöntő órában kormányom legsürgősebb és legfontosabb feladata arra törekedni, hogy a békekötéskor államunk határait úgy állapítsák meg, hogy azok pontosan egybeessenek népünk etnikai határaival, s hogy királyságunk egyetlen része se kerüljön idegen uralom alá. (...)

Nemes szövetségeseink s az egész világ jogos csodálattal és megérdemelt elismeréssel szemlélte hadseregem hősi erőfeszítéseit, önfeláldozását, valamint népem kitartását. Arra törekszünk, hogy elfelejtsük belső ellentéteinket, higgadtan és megfontoltan viselkedjünk, hogy népünk méltó legyen arra, hogy békében munkálkodjon együtt azokkal a nagy kultúrnépekkel, amelyekben vitéz bajtársra és lojális szövetségesre talált.(...)

Kelt királyi udvarunkban, székesfővárosunkban, Belgrádban, 1918. december 24-én

Sándor31

F. Šišić ; Dokumenti. 298-300. 1.



39.

A HORVÁT MUZULMÁN SZERVEZET PROGRAMJA

1919. február 25.

  1. Alapelvek

           Politikánk alapelvei a következők: demokrácia és alkotmányosság, igazság és szabadság, egyenlőség és türelem. A szerbek, a horvátok és szlovének nemzeti és állami egységének elvét, valamint a Karađorđe dinasztia vezetése alatt álló alkotmányos monarchia álláspontját képviseljük. Az alkotmányos rend megszületéséig azon az állásponton vagyunk, amely a Zágrábi Nemzeti Tanács folyamodványában és a régens válaszában fejeződik32 ki, s azt kívánjuk, hogy a kormány szigorúan tartsa be ezeket az elveket. A valódi népakaratot kifejező Államtanácsot azonnal össze kell hívni.

A három törzsi név teljes egyenlőségének álláspontját képviseljük és leszögezzük, hogy a boszniai és hercegovinai muzulmánok sohasem idegenedtek el sem népünktől, sem nyelvünktől. Nem csupán törzsi nevüket, de nemzeti létük minden jegyét megőrizték. Ezért nemzetté válásunk kérdésében azt az álláspontot valljuk, hogy ez a kérdés a társadalom kulturális tevékenységének szférájába tartozik, és semmiképpen sem napi politikai kérdés. Az ilyen irányú tevékenységnek az összeférhetőségen és a körültekintésen, a békülékenységen és a fejlődésen kell alapulnia. Ezért vagyunk minden szűkkeblűség és szenvedélyesség ellen, különösen pedig az ellen, hogy bármelyik törzsi nevet erőszakkal a többire kényszerítsék. Közelíteni és semmiképpen sem megosztani fogunk. A jugoszlavizmust tartjuk a közeledés

és az egyesülés legmegfelelőbb útjának.

II. Az alkotmány kérdése

Azon az állásponton vagyunk, hogy a kormány teljes felelősséggel tartozik a népképviseletnek, amely a nép szuverenitásának, valamint a választott, testületek megválasztásakor érvényesülő általános, egyenlő, közvetlen, titkos és arányos választójogon alapuló választási rendszernek a kifejeződése..

Azt kívánjuk, hogy az állam alkotmányát kizárólag az Alkotmányozó Nemzetgyűlés hozza létre, amelyet a fenti elvnek megfelelően kétharmados szavazattöbbséggel választanak meg. (...)

A következő szabadságjogok védelmét kívánjuk: A hit, az iszlám szokások és lelkiismeret, a személyi szabadság és a magántulajdon sérthetetlenségét, a munka és a tevékenység szabadságát, a gyülekezési és társulási, a mozgás-, a szólás- és a sajtószabadság, valamint a magánlakás sérthetetlenségének és a levéltitok tiszteletben tartásának védelmét.

Azt kívánjuk, hogy az alkotmányban egyértelműen fogalmazódjék meg az iszlámnak a kereszténységgel és más vallásokkal való egyenrangúságának korlátozás nélküli elismerése.

Alkotmányos garanciát kívánunk arra, hogy az iszlám közösség vakuf, vasijet földbirtokainak33 és egyéb javainak élvezetét nem korlátozzák.

           Alkotmányos garanciát kívánunk arra nézve, hogy a serijat34 bíróságok intézménye érintetlen marad. (...)


III. Gazdaságpolitika

A gazdasági tevékenység és vagyonszerzés egész SHS állam területére vonatkozó, minden állampolgárra érvényes, egyenlő szabadságát kívánjuk.

Az ország agrárviszonyaival kapcsolatban hangsúlyozzuk: minden művelés alatt álló föld vagy szabad birtok, vagy feudális földesúri birtok.

A jobbágykérdés megoldásáig változtatás nélkül hatályban maradnak a földtulajdonos és a jobbágy közötti eddigi jogviszonyok, valamint e viszonyok mindkét fél számára érvényes jogi védelme.(...)

Földművelő és iparos szervezetek létrehozásával különleges figyelmet fogunk szentelni falusi és városi testvéreink helyzetének javítására.

A munkásságot külön törvénnyel kell megvédelmezni a munkaadók kapitalista kizsákmányolásától. Egy kötelező jellegű külön biztosítás bevezetését kívánjuk, amely betegség, baj, munkaképtelenség és öregség esetére védelmet nyújtana, és szorgalmazzuk a munkások özvegyeinek és árváinak támogatást nyújtó biztosítás bevezetését.

IV. Oktatáspolitika

A közoktatás költségvetésének lehető legbőkezűbb növelését, valamint a közoktatás gyakorlati reformjának bevezetését kívánjuk. Az alapfokú oktatás mindkét nembeli gyermekek számára kötelező. Az alap-, közép- és felsőfokú állami iskolák tantervét a legtökéletesebb, legkorszerűbb módszereknek megfelelően kell elkészíteni. Az alap- és középfokú iskolákban minden felekezet számára kötelező lesz a hitoktatás. (...)

V. Törvénykezés

A bírók teljes függetlenségét, minden politikai és sajtó bűncselekmény esetére esküdtszéket, valamint az uzsora minél szigorúbb üldözését és a kiskorúak védelmét követeljük.

VI. Hadsereg

          Azt kívánjuk, hogy a hadseregben is tartsák tiszteletben35 az iszlám előírásait, különösen pedig, hogy a ramadán idején a muzulmán katonákat ne terheljék nehéz szolgálattal. Kívánjuk továbbá, hogy tiltsák meg a katonáknak, hogy beleavatkozzanak a politikába, hogy egyidejűleg polgári és katonai funkciókat lássanak el.

VII. Egészségügy

Külön figyelmet szentelünk a közegészségügynek és a higiéniának, különösen pedig az alkoholizmus leküzdésének.

VIII. Vallási- oktatási autonómia

Azon leszünk, hogy autonóm státuszunkat azonnal vessék alá alapos felülvizsgálatnak.

IX. Jugoszlávia muzulmánjaihoz fűződő viszony

Azon leszünk, hogy szervezetünkhöz más jugoszláv vidékek muzulmánjai is csatlakozzanak.



X. Kártalanítás

Mindazokért a károkért, amelyek bennünket, muzulmánokat a háború alatt, de különösen a fordulat óta értek, teljességgel és minél hamarabb kárpótlást kell nyújtani.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 189-191. 1.


40.

A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSI PROGRAMJA

Belgrád, 1919. április 21-23.

A jugoszláv szocialisták első kongresszusa, amelyet ez év húsvétján tartottak meg, az egyesülés alapjaként egyhangúlag elfogadta a következőket:

I.

Az új párt neve: Jugoszlávia Szocialista Munkáspártja (Kommunista).

II.

A párt elfogadja a jugoszláv szocialista pártok maximális programját. (...)

A SRJP - a kommunisták - tehát nem új kiváltságokért és előjogért harcol, hanem az osztályuralom és az osztályok megszűnéséért, azonos jogokért és azonos kötelességekért mindenki számára, nemre és származásra való tekintet nélkül.

A párt vezetése előkészíti és a következő kongresszuson döntésre terjeszti elő a párt véglegesen kidolgozott programját


III.

Tekintettel a különleges nemzetközi helyzetre, a kongresszus kijelenti:

A kapitalizmus ellentmondásos fejlődésének, valamint annak következtében, hogy a világháború mint a kapitalizmus elkerülhetetlen következménye szétzilálta az európai kultúrát, a nemzetközi kapitalizmus a végső fázisába érkezett. A proletariátus és a burzsoázia osztályharcai hatalmas szociális forradalommá fejlődnek. Ezzel létrejönnek a kommunista gazdaság megteremtésének, a termelőeszközök társadalmi tulajdonba adásának feltételei.

A II. Szocialista Internacionálé nem tudott felnőni ehhez a feladathoz sem szervezetileg, sem a benne uralkodó, a nagy szocialista pártok által képviselt eszmék tekintetében. Ezért az SRPJ - a kommunisták - a II. Internacionáléval szemben foglal állást, s hirdeti egyúttal a proletariátus nemzetközi osztályharcának feltétlen szükségességét. Az SRPJ (k) nem dolgozhat együtt azokkal a szocialista pártokkal, amelyek a háború idején a hadikölcsönre szavaztak, amelyek segítették országuk kormányát, s amelyek ma is ezt kívánják tenni.

Az SRPJ (k) belép a III., a Kommunista Internacionáléba azokkal a munkáspártokkal együtt, amelyek a proletariátus kibékíthetetlen és kompromisszum nélküli osztályharcának álláspontját támogatják, amely harc célja a kapitalizmus megsemmisítése és a kommunista társadalom megvalósítása.

           A nagy szocialista forradalmak tapasztalata arra tanít bennünket, hogy ezen átalakítás eszközei a következők: a hatalom megszerzése a proletariátus részéről, a régi hatalmi szervezetek felszámolása és a munkásosztály kizárólagos hatalmának létrehozása (proletárdiktatúra) azzal a céllal, hogy a szociális egyenlőtlenségekkel terhes régi társadalmi rend megsemmisüljön és létrejöjjön a munka, az általános egyenlőség és a nagyobb jólét társadalma. (A szociális forradalom megvalósítása során a munkások, parasztok és katonák tanácsai mint a proletárdiktatúra szervei igen fontosnak bizonyultak.)

Az SRPJ (k) feladata, hogy Jugoszlávia munkásosztályát osztályharcos szervezetekbe tömörítése, hogy már most harcot folytasson a proletariátus védelmében, s a proletariátusban megerősítse azt a tudatot, hogy szükségszerű a kapitalizmus végső megsemmisítése, és ebbe az irányba vezesse a proletariátus harcát.

IV.

Jugoszlávia belpolitikai élete a burzsoázia egyre teljesebb és egyre kíméletlenebb osztályuralmának jegyeit mutatja. A délszlávoknak egy nemzeti államban való egyesítése nem a szegény tömegek forradalmi harcának következtében valósul meg, hanem a nagy európai és balkáni háborúk eredményeként. Ezért a délszláv burzsoázia, hogy hatalmát biztosítsa, szövetséget köt a reakciós militarizmussal és bürokráciával. A politikai reakciót erősíteni fogja a világméretű szociális forradalom terjedésétől való félelem, valamint az, hogy a hazai burzsoázia beleegyezésével az imperialista nagyhatalmak már most elkezdték az ország területén egy védőkordon kiépítését azzal a céllal, hogy támadást intézzenek a szocialista forradalom országai ellen, s területeinket ílymódon a forradalom elleni harc bázisává változtatták. (...)

Mivel a szociáldemokrata elnevezés alatt bizonyos csoportok alakulnak, amelyek azáltal, hogy benne vannak a kormányban együtt dolgoznak a burzsoáziával és apró engedményekkel és üres ígéretekkel tévesztik meg a munkásokat, le akarják őket téríteni a szocializmusért folytatott elszánt osztályharc útjáról, s ezért a kongresszus határozottan a munkásmozgalomnak a szociálpatrióták és a miniszterpártiak részéről történő megosztása ellen foglal állást. (...)

VI.

Az SRPJ (k) a helyzethez igazodva részt vesz a képviselői testületek munkájában, amiről a kongresszus vagy egy referendum fog dönteni. Mivel a mostani ideiglenes népképviseletet nem a nép választotta meg, ezért a kongresszus azt követeli, hogy az egész hadsereg azonnal szereljen le, hogy hirdessék ki a korlátlan gyülekezési, sajtó- és szervezkedési szabadságot, s a nemek jogi egyenlőségét, s hogy a minden 20. életévét betöltött személyt megillető általános, az egész országra érvényes arányos választójog alapján a nép szabad választásokon válassza meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.

Istorijski arhiv KPJ, tom II, Beograd, 1950. 10-13. 1.



41.

A NAGYBIRTOKOK ELIDEGENÍTÉSÉT ÉS MEGTERHELÉSÉT TILTÓ RENDELETBŐL

1919. augusztus 12.

1. cikkely

          A nagybirtokok kisajátításának érdekében, amelyet az 1919. február 25-i "Az agrárreform előkészítésével kapcsolatos37 előzetes rendelkezések" közül a 9. és a 10. mond ki,

tilos minden, az e rendelet 2. cikkelye értelmében nagybirtoknak minősülő földbirtoknak bármely jogi ügylettel, élő személyek közötti, valamint nyilvános, önkéntes vagy kényszerárverésen történő elidegenítése, amennyiben az agrárreformügyi miniszter azt nem engedélyezi. (...)

2. cikkely

E rendelet értelmében nagybirtoknak számítanak azok a földbirtokok, amelyek meghaladják:

a/ Goriziában, Isztrián, Dalmáciában és Hercegovinában az 50 hektár művelhető földterületet (szántó, kaszáló, kert, dinnyeföld, gyümölcsös, szőlő, olajliget és komlóföld) vagy általában a száz hektár földterületet (erdőkkel és legelőkkel együtt);

b/ Szlovéniában, Gorizia kivételével, a Murántúlon és a Muraközben, valamint Horvátországban az egész Varasd, Modrušo-Rijeka és Lika-Krbava megyében a hetvenöt hektár művelhető földterületet, vagy a kétszáz hektárt általában véve;


c/ Horvátországban a Zágráb, Stubica, Samobor, Dugo Selo, valamint a Zágráb megyéhez tartozó St.Ivan Zelina járásokban, Zágráb városának határában, illetve Crna Gora újabb vidékein a Bjelopolje, Plevlje, Beran, Kolašin és Ipek megyékben a száz hektár művelhető földterületet, vagy általában véve a háromszáz hektár földterületet;

d/ Horvátországban Zágráb megye többi részén és az egész Bjelovar-Križevaci megyében, továbbá Boszniában, a d/ pont alatt felsorolt járások kivételével, a százötven hektár művelhető földterületet vagy általában véve a négyszáz hektár földterületet;

e/ Szlavóniában Požega megyében, valamint Boszniában, Novi Prijedor, Banja Luka, Bosanska Gradiška, Derventa, Gradačac, Brčko és Bijeljina megyékben a kétszáz hektár művelhető földterületet, vagy a négyszázötven hektár földterületet általában véve;

f/ Szlavóniában Virovitica és Szerémség megyékben, továbbá a Bánát, Bácska és Baranya területén, valamint Szerbia új vidékein a háromszáz hektár művelhető földterületet, vagy az ötszáz hektár földterületet általában véve;

Az említett földterület egy nagybirtoknak tekintendő, akkor is, ha a földbirtok különböző vidékeken található, amennyiben az természetes, vagy jogi személy, illetve azonos társtulajdonosok tulajdonát képezi; a nem elvált házastársak is egy személynek tekintendők.

Amennyiben a nagybirtok több tartomány területén található, amelyekre e cikkely értelmében a nagybirtok megállapításának különböző mértékei érvényesek, akkor az arra a területre előírt legnagyobb területmérték a mérvadó. (...)

6. cikkely

A nagybirtok tulajdonosának vagy jelzálog-hitelezőjének a kérésére az agrárreformügyi miniszter engedélyezheti, hogy a letiltás alá került nagybirtok bizonyos, de legfeljebb az e rendelet 2. cikkelyében meghatározott mértékig terjedő területnek az elidegenítési vagy megterhelési tilalma alól történő feloldását. Az így elkülönített terület a tulajdonos számára beleszámít abba a nagybirtok-maximumba, amelyet az állam a tulajdonos szabad rendelkezésében hagy a birtokok országszerte történő kisajátítása után.

F. Čulinović: Dokumenti. 129-130. 1.

42.

A SZLOVÉN NÉPPÁRT 1920. ÉVI PROGRAMJÁBÓL.
A KÜLDÖTTGYŰLÉS HATÁROZATA

1920. április 8.

Politikai program-szekció

1. A Szlovén Néppárt (SLS)38 az egységes állam mellett foglal állást. Azonban az egyesülés - mivel azt a háromnevű nép érdeke kívánja - nem hajtható végre erőszakkal és váratlan, mechanikus állami rendeletekkel, hanem csakis szabad akarattal, természetes folyamat révén, a nép és az állami tényezők együttműködésével. Ezért, tekintettel az eltérő történelmi, kulturális fejlődésre és helyzetre, valamint az eltérő gazdasági feltételekre, szükséges, hogy az államban a földrajzilag, kulturális és gazdasági szempontból egységes tartományok (köztük Szlovénia, mint Jugoszlávia külön egysége) megkapják a szükséges önkormányzatot, saját népképviseleti szervekkel .(...)

Szociálpolitikai szekció

1. A szociális kérdés teljes megoldása csakis keresztény elveken alapulva lehetséges, ezért egyetlen, a materialista szabadgondolkodáson alapuló szociális irányzat sem fogja tudni teljesen megoldani a szociális kérdést. (...)

4. A szociális szempontból igazságosan berendezett állam okos szociális törvényekkel akadályozzon meg mindenféle kizsákmányolást . (...)

5. Ismerjék el alapelvként az ipari üzemek alkalmazottainak azt a jogát, hogy közreműködjenek a vezetésben és részesüljenek a jövedelmekből.

6. A szénbányákat, ércbányákat és a kohókat, valamint ahol a szociális érdek úgy kívánja, más vállalatokat is társadalmasítani kell. Irányításukat igazgatási bizottságnak kell átadni, amely a közélet képviselőiből, valamint a munkások, alkalmazottak és fogyasztók képviselőiből fog állni. A képviselőket arányosan válasszák meg. Ha a vállalat alkalmas arra, hogy egy szövetkezet részévé váljon, ezt tehesse meg. A külön biztosított intézményeket államosítani kell.

7. Vezessék be az általános szociális biztosítást, amely egyesítené magában a szociális biztosítás minden fajtáját.(...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 192. 1.

43.

A JUGOSZLÁVIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK MÁSODIK      KONGRESSZUSÁN KIADOTT PROGRAMBÓL

Vukovar, 1920. június 20-25.

I.

(...) A proletariátus szociális forradalma felváltja a termelő- és csereeszközök magántulajdonát azok társadalmi tulajdonával,- bevezeti a társadalmi termelés tervszerű megszervezését azzal a céllal, hogy biztosítsa minden társadalmi réteg jólétét és minden oldalú fejlődését, megszünteti a társadalom osztályokra való tagozódását, és ezáltal felszabadítja az egész elnyomott emberiséget, megsemmisítve a társadalom egyik részének a másik által való kizsákmányolásának minden formáját.

E szociális forradalom elengedhetetlen része a proletárdiktatúra, azaz olyan hatalom létrehozása a proletariátus részéről, amely lehetővé fogja tenni, hogy megsemmisítse a kizsákmányolók minden ellenállását. (...)



III.

A JKP mint a III. (Kommunista) Internacionálé tagja a világkapitalizmus azon tendenciáit, amelyek a világforradalom irányába mutatnak, saját harca kiindulópontjának tekinti. Mivel a világtőke képtelennek mutatkozik arra, hogy ismét megújítsa a kapitalista rendet, nem képes arra, hogy megvalósítsa mindazokat a szociális reformokat, amelyek egy kicsit is javíthatnának a proletár tömegek helyzetén. Ezért a világ munkásosztályának az a feladata, hogy létrehozza a szocialista társadalmat, nem pedig az, hogy engedmények elfogadásával erősítse a kapitalista világot; az a feladata, hogy megdöntse a kapitalizmust, mert a kapitalizmus csak szegénységet, zűrzavart és háborút jelent. (...)

A proletariátus csak a politikai államhatalom teljes megszerzése után javíthatja és változtathatja meg gyökeresen a saját szociális helyzetét. De a proletariátus még a kapitalizmus láncai között is védekezik a tőke rabságába taszító törekvéseivel szemben. Ezért a párt harcolni fog a proletariátus helyzetének megváltoztatásáért, segíteni fogja gazdasági harcát, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a kapitalista társadalom keretei között elérhető sikerek nem elégségesek. A párt legfontosabb szociális- politikai követeléseit az akcióprogram tartalmazza. (...)

IV.

A polgári forradalmak tapasztalatai, valamint az orosz forradalom tanulságai megmutatták számunkra, hogy az új társadalmi rendet csak az elnyomott tömegek uralkodó osztályok elleni szociális háborúja révén lehet megteremteni.

V.

(...) A termelés társadalmasításának első intézkedései a következők: a bankok társadalmasítása; a kapitalista állam valamennyi gazdaságirányító szervének a proletárhatalmak által történő elfoglalása; a községi vállalatok irányításának átvétele; a nagy gazdasági ágazatok társadalmasítása; továbbá azoknak az iparágaknak a társadalmasítása, amelyeknek a koncentráltsági foka és centralizációja lehetővé teszi a technikai társadalmasítást; a nagybirtokok társadalmasítása. Ami a kisebb vállalatokat illeti, azokat a proletariátus apránként fogja társadalmasítani, figyelembe véve azok nagyságát és társadalmi hasznosságát.

Itt hangsúlyozni kell, hogy a kisbirtokokat nem fogják kisajátítani, és hogy a kistulajdonosok, akik nem vesznek igénybe idegen munkát és társadalmilag hasznos tevékenységet végeznek, nem válnak erőszakos kisajátítás tárgyává. (...)

VI.

A JKP kijelenti, hogy e feladatok megvalósítása érdekében a következő célokért fog harcolni:

1. Szovjetköztársaság. Az orosz forradalom tapasztalata arra tanít bennünket, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet proletárdiktatúra segítségével, szovjethatalom formájában történik. Csak a szovjethatalom biztosítja az új társadalmi rend megvalósítását. (...)

2. Népi- és vöröshadsereg. A munkásállam valamennyi vívmányának és a szocializmus végső győzelmének biztosítása céljából népi hadsereget szervezünk. Minden fegyverviselésre képes munkást és szegényparasztot felfegyverzünk. Ezenkívül a népi hadsereg aktív részeként vöröshadsereg szerveződik, amely mindig hű őrzője kell, hogy legyen a forradalomnak minden ellenforradalmi összeesküvéssel, merénylettel és támadással szemben. A tiszteket maguk a katonák választják. A katonai kiképzés a fiatalok iskolai testi nevelésével párhuzamosan történik.

3.   A termelés és a kereskedelem kisajátítása és társadalmasítása . A proletariátus a politikai hatalomátvétel után azonnal elveszi a burzsoáziától a termelőeszközöket, és azokat közös, állami tulajdonba veszi. A társadalmasítás a bankokkal, gyárakkal, nagyobb kereskedelmi és közlekedési vállalatokkal, bányákkal és nagybirtokokkal kezdődik. Ezeket a birtokokat modern eszközökkel és gépekkel fogják megművelni, és példaként fognak szolgálni arra, hogy hogyan kell megművelni a földet.

A falusi kis- és középtulajdonosok a példák alapján és a gyakorlatban is meg fognak győződni arról, hogy sokkal hasznosabb a földet közösen, kollektívan megművelni. A munkakötelezettség bevezetésével meg fog gyorsulni a társadalmasítás folyamata is.

4. Munkavédelem. (...)

5. Épületek és lakások lefoglalása. (...)

6.   A népegészségért. A gyógyszertárak, kórházak, szanatóriumok, fürdők társadalmasítása. Ingyenes orvosi és kórházi ellátás minden állampolgár részére. Minden olyan egészségügyi intézkedés megtétele, amelynek célja a betegség megelőzése.

7. Mindkét nembéli ifjúság kötelező és tudományos jellegű nevelése . (...)

8. Az egyház és az állam szétválasztása.

9. Az állami adósságok eltörlése. A dolgozó nép mentesítése mindenféle adó alól és a teljes társadalmasítás megvalósításáig az összes terhek áthárítása a nagytulajdonosokra.

VII.

(...) A JKP elvből ellenzi a parlamentarizmust mint az osztályuralom eszközét. A politikai hatalom a proletariátus által történő megszerzése után a parlamentarizmus nem lehetséges. A politikai hatalom megszerzéséért a proletariátus a harcot az összes rendelkezésére álló politikai és gazdasági eszközzel folytatja, így a burzsoá állam képviselőtestületeit is felhasználja a pártprogram propagandájára, az osztályellentétek feltárására, a proletariátus forradalmi nevelésére és forradalmi energiáinak fejlesztésére, állandó kapcsolatot tartva fenn a párt parlamenti tevékenysége és a parlamenten kívüli tömegmozgalom között. A pártkongresszus vagy referendum dönt abban a kérdésben, hogy a párt mikor és milyen választásokon ne vegyen részt.

VIII.

Ez a program felváltja az 1919. április 21-i pártkongresszuson39 elfogadott "Az egyesülés alapja" c. programot.

Drugi (Vukovarski) kongres KPJ. Priredili: U. Vujošević, V. Kovaćev. Beograd, 1983. 74-86. 1.


44.

A JKP ELLENZÉKÉNEK KIÁLTVÁNYA

Belgrád, 1920. szeptember 25.

                                               I. A pártmunkáról

(...)

Pártunk vukovári kongresszusa elfogadott egy, a proletár-mozgalom számára döntő elvet -  a homogenitást: azt, hogy a pártban egy áramlatnak kell uralkodnia. Mindazok, akik nem osztják a pártbeli elvtársak e szűkebb körének véleményét, a burzsoá parlamentarizmus rendszere alapján ellenzékbe kell, hogy vonuljanak. Sok elvtársunknak az volt a véleménye, hogy a pártügyek ilyen módon történő intézése károsan fog hatni a mozgalom fejlődésére és harcképességére.  A kongresszuson a küldöttek többsége a saját útján ment, nem volt tekintettel azoknak az elvtársaknak a komoly megjegyzéseire, akik ebben és több más kérdésben is ellentétes nézetet vallottak. Néhány elvtárs fixa ideája - amelyet a konferenciákon gyakran elmondanak, a sajtóban is találkozunk vele, s a pártkongresszus elé került -, hogy a "centristák" és a "jobboldaliak" szabotálják a pártmunkát, és ezért az akciók nem lehetnek elég forradalmiak; ez hatalmába kerítette a kongresszust, amely ezt az álláspontot a párt jövendő munkája szempontjából a legmagasabb elv rangjára emelte. Így választották meg a "homogén összetételű" Központi Párttanácsot.

A homogenitás elvét azonnal alkalmazták a mozgalom alsóbb szintjein is: a belgrádi helyi szervezetben és több más helyen is csak az "uralkodó" irányzat híveit választották be a vezetésbe. Ennek az elfogadott elvnek a megvalósításában ebben az esetben sem keletkezett zavar, az ellenzék lojális magatartása miatt.

Ennek az elvnek hamarosan teljesen abszurd formát kezdtek adni. Már majdnem úgy kezdett kinézni a dolog, hogy a párttagoknak két fajtája van: "igazhitűek" és "eretnekek". Míg az előbbiek a mozgalom alacsonyabb és magasabb szintjein minden helyet elfoglaltak, addig a másik csoportba tartozók visszaszorultak minden olyan pártbeli pozícióból, amelyekben aktívan lehet dolgozni, még az agitációs bizottságokból (párt-szekciókból) és végül a szakszervezetekből is. Ezeket az elvtársakat szervezett módon és tervszerűen mindenhonnan eltávolították, még onnan is, ahol olyan egyszerű fizikai jellegű tevékenységet folytattak, mint az agitációs, választási és más lapok széthordása. (...)

A szakszervezet szervezeteit sem kímélték meg ezek a "tisztogatások". Egy egész sor szakszervezetben történtek olyan, jórészt eredménytelen kísérletek - nyugodtan mondhatjuk, nem elvtársias formában -, hogy a "centralistákat" mint az "akciók szabotőreit" és mint "szakszervezeti bürokratákat" eltávolítsák és mindenfajta mozgalmi munkát lehetetlenné tegyenek számukra. (...)

          A III. Internacionálé elnöke az utolsó, moszkvai kongresszuson40 támadást intézett pártunk ellen amiatt, hogy az "megengedi, hogy Lapčević reformista cikkeket írjon a pártsajtóban". Honnan szerezték a moszkvai elvtársak az információt arról, hogy Lapčević reformista, és hogy egyáltalán ír a Munkásújságba? Vajon nem ugyanabból a forrásból származnak-e, mint egy másik cikk, amely amerikai elvtársaink sajtójában jelent meg?   (...)

AZ INTERNACIONÁLÉRÓL

I. Bevezetés

(...)

Az 1919-es belgrádi első, alakuló kongresszuson mindössze egy dolog volt világos: az, hogy eddig folytatott politikánk miatt el kell szakadnunk a II. Internacionálétól. Mi még ekkor nem tudtuk, mi az a III. Internacionálé és milyen lesz. Politikai törekvéseink és az addig élvezett nemzetközi tekintélyünk azt kívánta tőlünk, hogy az új internacionálé létrehozásában aktív közreműködést követeljünk magunknak. Ehelyett a kongresszuson egyszerűen meg lett szavazva: a III. Internacionálé tagjai vagyunk. (...)

A moszkvai kongresszust megtartották és elküldték nekünk a határozatokat. És "mi" elfogadjuk! "Mi" mindent elfogadunk! Csak nem fogunk még kérdezősködni az Internacionáléról, amikor azzal az oroszok törődnek!

Mi határozottan tiltakozunk pártunk tekintélyének ezen Internacionálébeli megalázása ellen. Ugyanígy tiltakozunk az ellen, hogy pártunkban az egész párttal való előzetes megbeszélés és döntés nélkül sötét módon, szisztematikusan új politikát vezetnek be. (...)

Az oroszországi szovjethatalom egész politikája attól függ, hogy milyen támogatást várhat a többi országtól. A szovjethatalomnak ahhoz fűződik a legnagyobb érdeke, hogy gyorsan megtudja; hol várhat nyílt forradalmat, polgárháborút a kapitalizmus megdöntése céljából. És a kapott válasznak megfelelően határozza meg a szovjethatalom politikáját. A  moszkvai II. kongresszuson a III. Internacionálét mint az oroszországi szovjethatalom kizárólagos szervét építették ki, amelynek az a célja, hogy a kapitalizmus megdöntésére más országokban is közvetlen fegyveres harcot szervezzen. (...)

Felkérjük az elvtársakat, hogy a feltett kérdésekről minden szervezetben indítsanak vitát, és kérjék a végrehajtó bizottságtól a pártsajtóban történő szabad vita jogát, amelyet megvontak a párttagoktól, valamint kérjük rendkívüli kongresszus összehívását az Internacionáléról való döntés céljából. (...)

III.

A bolsevikok nemzetközi politikája

Miről folyik a harc? Arról, hogy tud-e és akar-e a világ proletariátusa egy veszélyes kalandba keveredni. A moszkvai kongresszus kihirdette: a III. Internacionálé olyan szervezet, amelynek az a feladata, hogy fegyveres felkeléssel megdöntse a világkapitalizmust. Csak azok a pártok, amelyek késznek mutatkoznak arra, hogy országukban fegyveres felkelést szervezzenek azzal a céllal, hogy megdöntsék kormányukat és bevezessék a merev proletárdiktatúrát, még akkor is, ha ez a proletariátus a társadalom elenyészi) kisebbségét alkotja, tehát csak azok a pártok lehetnek méltó tagjai a III. Internacionálénak. Aki úgy gondolja, hogy országa proletariátusának ma még más politikát, kell folytatnia, s hogy még nem elég erős, vagy semmi jót és hasznosat nem érhet el fegyveres felkeléssel, az aljas áruló, a legrosszabb fajtából való, ki vele!

A forradalmi marxisták számára már régen világos, hogy az osztályharc végső fázisában szinte mindig polgárháborúba, fegyveres harcba megy át. Nem a proletariátus akaratából és kívánságára, hanem azért, mert az uralkodó osztályok nem akarják magukat alávetni semmiféle népi többség akaratának, mert fizikai kényszer nélkül nem akarják kiengedni kezükből a hatalmat. A szokásos politikai eszközökkel vívott osztályharc fejlődésének során eljön egy olyan időszak, amikor az uralkodó  osztály erőszakot alkalmaz az egész addigi politikai rend ellen, s ezért vetődik fel magától a polgárháború, de még mielőtt idáig fajulna a helyzet, a proletariátusnak minden országban olyan erővé kell válnia, amely képes a régi társadalom legyőzésére, és az új megszervezésére. A tudományos marxizmus történelmi érdeme abban van, hogy feltárta azokat a feltételeket, amelyek a proletariátus győzelméhez és a kommunista gazdaság kialakításához feltétlenül szükségesek. Marx megmutatta, hogy a kommunizmus nem lehet sem az érzelem, sem az erkölcs, sem a nyers erőszak műve. (...)

Mi a proletariátus felszabadításáért és a kommunizmusért folytatott harcot úgy fogjuk fel, ahogy azt Marxtól és a tudományos szocializmus nagy megalkotóitól megtanultuk. Marxtól megtanultuk, hogy a kommunizmus nem lehet sem a bölcsesség, sem a puszta erő, hanem csakis a gazdasági fejlődés és a proletariátus tudatos osztályharcának a műve. A kommunizmus létrehozására nincs meg mindenütt és mindenkor a lehetőség. A kommunizmus nem egyszerűen a szegénység és az elégedetlenség kérdése. (...)

Országunkban ma még nem jött el a hatalom megragadásának ideje. A haladóbb és fejlettebb országok proletariátusának győzelme jelentősen siettetni fogja és meg fogja könnyíteni a végső harcokat az elmaradott országokban. De tiszta értelmetlenség forradalmi kezdeményezéseket elvárni az elmaradott országokban, míg a fejlett kapitalizmus országaiban nem szilárdult meg a proletariátus hatalma. (...)

A III. Internacionálé szervezeti felépítésével kapcsolatos összes moszkvai határozat azt az egyetlenegy  célt szolgálja, hogy szépszerével vagy erőszakkal rákényszerítsék az orosz politikai módszereket a többi pártra. És azért, mert mi nem egyezünk bele a forradalom erőszakos és idő előtti kirobbantásának politikájába, a hatalom káros és idő előtti megszerzésébe; mert meg vagyunk róla győződve, hogy az ilyen politika tönkretenné nemcsak a mi pártunkat, hanem az egész munkásosztályt mint osztályt is - ezért vagyunk mi a III. Internacionálé megszervezésének ilyen módja ellen.

Most is, mint mindig, őszintén segíteni kívánjuk az összes nem reformista  szocialista párt forradalmi szövetségét. Most is, mint mindig, azt kívánjuk, hogy ebben a szövetségben legyenek benne Oroszország forradalmi pártja is. De ennek a szövetségnek egy olyan internacionálénak kell lennie, amely a különböző országok proletariátusa sokféle szükségletének a szerve, s nem katonai szervezet, amely az összes pártot egy pártnak kívánja alárendelni. Testvéri szövetséget akarunk, az egyenlőség elismerésével, nem pedig politikai gyámkodást. (...)

Ezért is kívánjuk, hogy azonnal hívjanak össze rendkívüli kongresszust, és azon a kongresszuson pártunk elvi alapokon vesse el a legutóbbi moszkvai kongresszus határozatait, és küldötteit lássa el pontos utasításokkal.

E kiáltvány megfogalmazásában a következő belgrádi elvtársak42 és elvtársnők vettek részt és fogadták el azt: (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 221-224. 1.



Az  1920.,   1923.,   1925.   és  1927.   évi  parlamenti   választások  eredménye

Sor-
szám


Párt

28.XI.1920.

18.III.1923.

8.II.1925.

11.IX.1927.

   

a  szavazatok
száma %

a  szavazatok
száma %

a  szavazatok
száma %

a  szavazatok
száma %

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Népi 
Radikális

Demokrata

Önálló Demokrata

Horvát Köztársasági Parasztpárt

Egyéb horvát pártok

Önálló Paraszt és Crna Gora-i Föderalista

Jugoszl. Néppárt és Bunyevác-Sokac

Muzulmán

Földmunkás Szövetség

Független Munkáspárt (Kommunista)

Szociál-demokrata

Jugoszláv Köztársasági

Szerb Párt

Nemzeti Kisebbségi Pártok

Kisebb regionális pártok

Egyéb

284.575 319.448

230.590

75.147

33.010

111.304

141.679

118.593

198.736

46.792

18.136

6.215

704

13.207

9.065

17,7 19,9

14,3 4,7 2,1 6,9 3,8 7,4

12,4 2,9

1,1 0,4 0,0 0,8 0,6

579.955 402.317

473.733

32.398

19.584

139.171

197.716

153.579

24.321

48.337

18.941

15.236

50.485

15.541

9.737

25,6 18,5

21,8 1,5

0,9

6,4

9,1

7,0

1,1

2,2

0,9

0,7

2,3

0,7

0,4

834.892

286.884

224.483

546.430

5.274

21.205

124.281

152.097

110.287

17.383

23.469

20.773

5.641

56.231

4.616

3.651

25,6 11,8 9,2 22,4 0,2 0,9 5,1 6,2 4,5 0,7 1,0 0,9 0,2 2,3 0,2 0,1

742.111

386.656

204.350

368.320

50.470

15.605

139.011

129.676

147.822

43.114

24.102

6.122

2.148

58.042

326

6.201

31,9 16,6

8,8

15,8

2,2

0,7

6,0

5,6

6,4

1,8

1,0

0,2

0,1

2,5

0,0

3,3

Összesen:

1.607.201

100,0

2.177.051

100,0

2.437.597

100,0

2.324.676

100,0

F. Čulinović: Dokumenti. 275. 1.



46.

AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉS KÉPVISELŐINEK

MEGVÁLASZTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY

1920. december 29.

ŐFELSÉGE

Péter Isten kegyelméből és a Nép akaratából
a szerbek, horvátok és szlovének királya

n e v é b e n
Mi,
Sándor t r ó n ö r ö k ö s
kihirdetjük és bejelentjük mindenkinek, hogy az 1919. február 24-i rendelettel 1919. március l-re Belgrádba összehívott Ideiglenes Népképviselet az 1920. szeptember 2-i CXVIII rendes ülésen meghozta,

Mi megerősítettük és megerősítjük,

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSÉBE BEKERÜLŐ KÉPVISELŐK MEGVÁLASZTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT, amely így hangzik:

Általános rendelkezések

 
1. törvénycikk

Az ez év december tizenkettedikén sorra kerülő Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselőinek megválasztása e törvény rendelkezései szerint történik.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlést csak háború vagy más akadályozó tényező esetén lehet Belgrádon kívül megtartani.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés mindaddig folytatja tevékenységét, míg nem készíti el az alkotmányt, s az alkotmány alapján mindazokat a törvényeket, amelyek közvetlenül és szorosan kapcsolatban vannak az alkotmánnyal, valamint a pénzügyi jellegű törvényeket, amelyek meghozatala nem tűr halasztást.

Az alkotmány kihirdetésével az Alkotmányozó Nemzetgyűlés alkotmányozó tevékenysége megszűnik, s törvényhozó munkája megkezdődik. Törvényhozó tevékenysége nem tarthat tovább két évnél.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlatásáról szóló rendeletnek tartalmaznia kell a három hónapon belül megtartandó új képviselőválasztásokról, illetve az arról szóló rendelkezést, hogy a Nemzetgyűlést a választások után 15 napon belül össze kell hívni. (...)

5.törvénycikk

Minden választókerület annyi küldöttet választ, amennyi a lakosainak az 1910. évi népszámlálás alkalmával megállapított száma alapján a választókerületre esik.

Minden 30 000 lakos után választható egy küldött. Amennyiben a fennmaradó lakosok száma 17 000-nél több, még egy küldött választható.

A választókerületek által választható küldöttek számába azok a küldöttek is beleszámítanak, akikre ezen törvény 14. cikkelye alapján külön feltételek vonatkoznak. (...)




                    II.

Ki rendelkezik választójoggal?

9.törvénycikk

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselőinek megválasztására vonatkozó választójoggal rendelkezik minden férfi, aki a választók listája összeállításának megkezdéséig betöltötte 21. életévét, és akkor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság állampolgára volt. E törvény értelmében mindazok a Királyság állampolgárának tekintendők, akik 1918. december l-ig Szerbia és Crna Gora állampolgárai voltak, és mindazok, akik 1918. december l-ig Horvátország, Szlavónia és Dalmácia állampolgárságával rendelkeztek, valamint azok, akik Boszniához és Hercegovinához tartoztak, vagy honosítási joggal rendelkeztek a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került más délszláv területek bármely helységében vagy helységének részében.

III.

 Ki lehet küldött?

12. törvénycikk

Aki nem rendelkezik választójoggal, azt küldöttnek sem lehet megválasztani.

13. törvénycikk

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés küldöttjévé csak az választ ható, aki a választójog elnyeréséhez szükséges feltételeknek is megfelel:

          1/ minden állampolgári és politikai joggal rendelkezik;

          2/ állandó lakóhelye a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba van, kivéve azokat, akik államügyben tartózkodnak külföldön;

          3/ betöltötte 25. életévét, tud írni és olvasni;

          4/ amennyiben honosította magát, a honosítás óta legkevesebb tíz éve állandó lakhellyel bír a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban.(...)

121. törvénycikk

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés küldötteinek megválasztása 1920. november 28-án történik.

A minisztertanács felhatalmazást kap, hogy a választási törvénybizottsággal egyetértésben királyi rendelet útján írja elő az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ideiglenes ügyrendjét, amely addig lesz érvényben, míg azt maga az Alkotmányozó Nemzetgyűlés meg nem változtatja, vagy más ügyrendet nem állapít meg.

Ez a törvény akkor lép életbe, amikor a Király aláírja, s akkor válik kötelező érvényűvé, amikor közzéteszik a Hivatalos Közlönyben.

E törvény végrehajtásáról az Alkotmányozó Nemzetgyűlés és a törvény-egységesítés előkészítéséért felelős miniszter, valamint a belügy- és az igazságügyminiszter gondoskodik.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés és a törvény-egységesítés előkészítéséért felelős miniszterünknek indítványozzuk a törvény kihirdetését, minisztereinknek pedig, úgymint az Alkotmányozó Nemzetgyűlés és a törvény-egységesítés előkészítéséért felelős miniszternek, a belügy- és az igazságügyminiszternek pedig, hogy gondoskodjanak a törvény végrehajtásáról, a hatóságoknak pedig elrendeljük, hogy a törvény szerint járjanak el, valamint elrendeljük, hogy mindenki vesse alá magát a tör vénynek .

1920. szeptember 3. Kelt Belgrádban

Sándor s.k.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 140-142. 1.


47.

OBZNANA (VESNIĆ KORMÁNYÁNAK KIÁLTVÁNYA)

Belgrád, 1920. december 29.

Az állami hatóságoknak többfelől és több megbízható forrásból tudomására jutott, hogy bomlasztó és reakciós elemek a napokban az állam, az államszervezet és a társadalmi rend ellen támadást készítenek elő azzal a céllal, hogy az orosz bolsevik példa mintájára leromboljanak mindent, ami ma a törvény az intézményeket, a közjavakat és a magántulajdont képviseli, s mindezek helyett Oroszországhoz hasonlóan néhány ember ural mát vezessék be, akik majd rendelkeznek a polgárok életével, szabadságával és vagyonával, s államunkat meg fogják nyitni a külföldiek inváziója előtt. Ezt ők a proletariátus diktatúrájának nevezik, és mivel államunkat csak egy szakasznak tekintik azon a fronton, amelyen a bolsevikok harcolnak a világ többi része ellen - így ők ezen a frontszakaszon folytatnak háborút a világkapitalizmus ellen azzal a céllal, hogy a világon mindenütt összeomoljon mindaz, amit máig az emberiség szellemi ereje és munkája alkotott.  

Elképzelésük szerint országunkat újból vér borítaná el, Oroszországhoz hasonlóan újból polgárháború és népek közötti háborúk várnának ránk, a falvakban gabonát ós állatokat, a városokban pedig egyéb javakat rekvirálnának. .

Képmutató és alattomos módon országunk és népünk sok nyílt és titkos ellensége is csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. Miután a háborúban legyőzték őket, a háború után bosszút akarnak állni ezen az országon, zavargásokat szítva benne, s azokat kívülről és belülről támogatva. (...)

Ez a kommunizmusnak nevezett bolsevik betegség csak Oroszországot döntötte le. Néhány hét alatt Magyarországot is hatalmába kerítette, de ott már elmúlt, pusztaságot hagyva  maga után, és éppen azok pusztulását okozva, akik a proletariátus diktatúráját akarták. A kommunizmust egyébként Amerika, Anglia, Franciaország, Németország és a többi konszolidált, gazdag ország már a kezdet kezdetén letörte, volt, ahol könnyen, volt ahol véresebben. A Csehszlovák Államnak, a napokban kellett ugyanezt megtennie.

A mi államunk sem engedheti meg a vérontást. Túl sok vér folyt már. A nép békét akar, hogy kigyógyulhasson háborús sebeiből és szenvedéseiből. Mivel a felforgató elemek éppen ezeket a napokat választotta ki, amikor a Nagy Nemzetgyűlés megkezdi államrendünk megszervezésének a munkáját, hogy általános sztrájkot szervezzenek, amelyet később rendbontás, véres zavargássá és pusztítássá változtatnának, ezért a kormány úgy döntött, hogy az állam rendjét a szabadság és a rend szolgálatába állítja.

            Ezért a minisztertanács elrendeli :

1. Az alkotmány meghozataláig betilt minden kommunista és más felforgató propagandát, beszünteti ezek szervezeteit, bezáratja gyülekezési helyeiket, betiltja újságjaikat és minden más kiadványukat, amelyek megzavarnák az állam rendjét és békéjét, diktatúrát, forradalmat vagy az erőszak bármely más formáját hirdetnék, igazolnák és dicsérnék. Azonnal el kell kobozni az általános sztrájkra szóló valamennyi felhívást, s egy hónapi elzárással sújthatok mindazok, akik szóban vagy írásban sztrájkra szólítanak fel.

2. Be fognak tiltani minden sajtóterméket, amelyekben ezen, a szabadság, a rend és a tulajdon megőrzése érdekében meghozott intézkedések jelentőségét kisebbítik. Magától értetődik, hogy mindez nem érinti a nyilvános szólás- és sajtószabadságot, amennyiben az nem sérti az államot és nem sérti a közerkölcsöt.

3. Minden romboló jellegű rendbontás esetén először a vezérek és az erkölcsi felbujtók ellen tesznek szigorú intézkedéseket, függetlenül attól, hogy ott voltak-e a helyszínen, avagy kitalált alibire tettek szert.

4. Bevezetésre kerül a fegyverbejelentési kötelezettség. Aki nem jelenti be a tűzfegyvert és a robbanóanyagot, három hónapig terjedő munkavégzéssel összekapcsolt börtönnel büntetendő.

5. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés munkájának egész időtartama alatt Belgrádban tilos minden felforgató és izgató jellegű tüntetés. Mindazokat, akik fegyveres ellenállást tanusítanak az állami biztonsági szervekkel szemben, hadbíróságnak adják át.

6. Országunk területéről kiutasítanak minden olyan, külföldi személyt, aki csatlakozik a zavargásokhoz és támogatja azokat.

7. Az állami szolgálatból elbocsátanak minden, alacsonyabb vagy magasabb rangú tisztviselőt, aki országunkban bolsevik propagandát folytat, s minden kommunista egyetemi hallgatótól megvonják a tanulmányi segélyt.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjainak megválasztása rendben és szabadon folyt le. Végezze rendben és szabadon a munkáját is, amelyhez a nép bizalmára már szert tett.

Kelt Belgrádban, 1920. december 29-én

Mil. R. VESNIĆ s.k.43 (...)

a minisztertanács elnöke és külügyminiszter

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 142-143. 1.



48.

A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG ALKOTMÁNYÁBÓL

1921. június 28.

Első szakasz. Általános rendelkezések.

l.tc.- A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság alkotmányos, parlamentáris és örökletes monarchia. (...)

           3.tc.- A Királyság hivatalos nyelve a szerb-horvát-szlovén.

Második szakasz. Az alapvető állampolgári jogok és kötelességek . (...)

           5.tc.- Garantálják a személyi szabadságot.

A törvény által előírt esetek kivételével senkit sem szabad felelősségre vonni, letartóztatni, sem pedig más módon, bárki által a szabadságától megfosztani.

Az illetékes hatóságok írásos és indoklással alátámasztott határozata nélkül senki semmilyen bűnért nem tartóztatható le. Az ilyen határozatot a letartóztatandó személlyel vagy a letartóztatáskor, vagy amennyiben ez nem lehetséges, a letartóztatástól számított 24 órán belül közölni kell. A letartóztatási határozat ellen az illetékes bíróságnál 24 órán belül panasszal lehet élni. A bíróságnak a határozat kézhezvételétől számított két napon belül meg kell hoznia a döntését. A bíróság döntését végre kell hajtani.

Azokat a hatósági szerveket, amelyek e rendelkezések ellen vétenek, a szabadság törvényellenes korlátozása miatt megbüntetik. (...)


8.tc. A büntetést csak a törvény állapíthatja meg, s csak olyan tettekre alkalmazható, amelyekről a törvény előre kimondta, hogy az adott büntetéssel büntetendő.

9.tc. Tisztán politikai bűnökért nem szabható ki halálbüntetés.

Kivételt képeznek az uralkodó személye és a királyi ház tagjai elleni merényletek és merénylet kísérletek, amelyekért a büntetőtörvény halálbüntetést szab ki.

Ezenkívül kivételt képeznek azok az esetek is, amikor a tisztán politikai bűntett mellett még más büntetendő cselekményt is elkövettek, olyat, amelyért a büntetőtörvénykönyv halálbüntetést szab ki, valamint azok az esetek is, amelyeket a katonai törvény halállal büntet. (...)

14.tc.- Az állampolgárok egyesülési, gyülekezési és társulási joggal rendelkeznek. Erről a törvény közelebbi rendelkezéseket fog hozni. A gyűléseken nem szabad fegyverrel megjelenni. A szabad ég alatt rendezendő gyűléseket az illetékes hatóságnak a legkevesebb 24 órával korábban be kell jelenteni.

Az állampolgároknak joguk van hozzá, hogy olyan célok megvalósítása érdekében társuljanak, amelyek a törvény szerint nem büntetendőek. (...)

           15.tc.- A sajtó szabad.

Nem szabad semmiféle olyan megelőző intézkedést megállapítani, amely írások és újságok megjelenését, eladását és terjesztését akadályozza. Cenzúrát csak háborús mozgósítás idején szabad alkalmazni, s csakis a törvény által előre meghatározott esetekre. Tilos olyan újságok vagy nyomtatott írások terjesztése és eladása, amelyek: sértőek az uralkodóra, a királyi ház tagjaira, idegen államfőkre, a nemzetgyűlésre nézve, s amelyek az alkotmánynak vagy az ország törvényeinek megváltoztatására közvetlenül szólítják fel az állampolgárokat, illetve amelyek súlyosan sértik a közerkölcsöt. De ezekben az esetekben a hatóság köteles a betiltást követő 24 órán belül bírósági eljárást lefolytatni, a bíróság pedig szintén 24 órán belül köteles megerősíteni vagy megsemmisíteni a tiltó rendelkezést.(...)

Harmadik szakasz. Szociális és gazdasági rendelkezések (...)

           23.tc.- A munkaerő az állam védelme alatt áll.

A nőket és a kiskorúakat az egészségükre káros munkától különösen óvni kell.

A törvény a munkások biztonsága és védelme érdekében külön rendelkezéseket ír elő, s minden vállalatra érvényesen előírja a munkaidő hosszát. (...)

31. tc.- Külön törvény fog rendelkezni a munkások baleset, betegség, munkanélküliség, munkaképtelenség, öregség vagy halál esetére szóló biztosításáról.

32.tc.- A rokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek, valamint a háborúban elesett vagy meghalt harcosok szegény vagy munkaképtelen szülei különleges állami védelmet és segítséget élveznek a háborús szolgálatok elismeréseként. (...)

33. tc.- Biztosítják a munkásoknak a jobb munkafeltételek elérésére irányuló szervezkedési jogát. (...)

37.tc.- A magántulajdon sérthetetlen. A tulajdon azonban kötelezettséget is jelent. Felhasználása nem sértheti a közösség érdekeit. A magántulajdon tartalmát, nagyságát és korlátait a törvény határozza meg.

A magántulajdon közérdekből történő kisajátítását a törvény méltányos kártérítés mellett megengedi. (...)

42. tc.- A feudális viszonyok és az idegen uralom alóli felszabadulás napjával jogilag megszűntnek tekintendők. Amennyiben valahol még ezt az időpontot megelőzően a feudális viszonyok feloldásával vagy azoknak magánjogi viszonnyá való átalakításával jogtalanságot követtek el, azt törvény útján orvosolni kell.

A jobbágyok és általában azok a földművesek, akik a jobbágysághoz hasonló viszonyban művelik a földet, az állami földek szabad tulajdonosaivá válnak, ezért ők maguk semmiféle kártalanítást nem fizetnek, tulajdonukat telekkönyvezni kell.

43.tc.- A nagybirtokok kisajátítását és a földet megművelők részére történő szétosztását törvény fogja szabályozni. (...)

Negyedik szakasz. Államhatalom.

45.tc.- Minden államhatalom gyakorlása ezen alkotmány rendelkezései szerint történik.

46.tc.- A törvényhozói hatalmat a király és a nemzetgyűlés közösen gyakorolja.

47.tc.- A király a közigazgatási hatalmat a felelős miniszterek révén, ezen alkotmány rendelkezéseinek megfelelően gyakorolja.

48.tc.- A bírói hatalmat a bíróságok gyakorolják. Ítéleteik és döntéseik kihirdetése és végrehajtása a törvény alapján a király nevében történik.

Ötödik szakasz. A király.

49.tc.- A király erősíti meg és hirdeti ki a törvényeket, nevezi ki az állami tisztviselőket és katonai rangokat adományoz a törvény rendelkezései szerint.

A király az összes haderő legfőbb parancsnoka. Ő adományozza az érdemrendeket és más kitüntetéseket.

50.tc.- A királynak joga van a politikai és más bűntetteket elkövetőket amnesztiában részesíteni. (...)

A király kegyelmi joggal rendelkezik. A kiszabott büntetést elengedheti, csökkentheti vagy enyhítheti. (...)

51.tc.- Az államot minden, idegen állammal fenntartott kapcsolat során a király képviseli. Hadat üzen és békét köt. Amennyiben nem valamely más ország támadja meg az országot, illetve üzen neki hadat, a hadüzenethez a Nemzetgyűlés előzetes beleegyezése szükséges.

Amennyiben az országnak hadat üzennek, vagy megtámadják, azonnal össze kell hívni a Nemzetgyűlést. (...)

54.tc.- A királyi hatalom egyetlen intézkedése sem jogerős, nem hajtható végre, amennyiben azt az illetékes miniszter nem ellenjegyezte. A király minden szóbeli vagy írásbeli, ellenjegyzett vagy ellenjegyzés nélküli intézkedéséért, valamint a király minden politikai jellegű cselekedetéért az illetékes miniszter tartozik felelősséggel. (...)

Hetedik szakasz. A Nemzetgyűlés.

69.tc.- A Nemzetgyűlés olyan küldöttekből áll, akiket a nép szabadon, általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás során választ meg, a kisebbség képviseletével.

Minden 40 000 lakos után választanak egy képviselőt. Ha egy választókerületben a fennmaradó lakosok száma 25 ezernél több, akkor e fennmaradó lakosok után is választanak egy képviselőt .

A nemzetgyűlést 4 évre választják. A választásokkal kapcsolatos közelebbi rendelkezéseket törvény fogja szabályozni.

70.tc.- Választójoggal rendelkezik minden itt született, vagy honosított állampolgár, aki betöltötte 21. életévét.

Az aktív és tartalékos tisztek és altisztek, valamint a hadseregben szolgáló katonák nem gyakorolhatják választójogukat, és nem választhatók.

A nők választójogáról a törvény fog dönteni. (...)

72.tc.- A nemzetgyűlés küldöttjének csak az választható meg, aki választójoggal rendelkezik, függetlenül attól, hogy rajta van-e a jelölőlistán. Minden küldött meg kell, hogy feleljen a következő feltételeknek: 1/ születése szerint vagy honosítás folytán a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság állampolgára. A honosított állampolgár, amennyiben nem szerb-horvát-szlovén nemzetiségű, a honosítás napjától  számított legkevesebb tíz éve itt kell, hogy éljen; 2/ be kell töltenie 30. életévét; 3/ beszéljen és írjon a nép nyelvén.

A népi küldöttek nem lehetnek egyidejűleg állami szállítók vagy állami vállalkozók.

73.tc.- Rendőri, pénzügyőri és erdészeti tisztviselők, valamint az agrárreform tisztviselői nem jelölhetők, kivéve, ha fenti hivataluktól már a választás előtt egy évvel megváltak. (...)

78.tc.- A törvényjavaslatokat a király meghatalmazása alapján a minisztertanács vagy az egyes miniszterek terjesztik elő .

79.tc.- Idegen államokkal a király köt szerződéseket, azonban e szerződések megerősítéséhez szükség van a nemzetgyűlés előzetes jóváhagyására .A tisztán politikai szerződések megerősítéséhez, amennyiben azok nem ellenkeznek az alkotmány vagy a törvények előírásaival, nincs szükség a nemzetgyűlés előzetes jóváhagyására.

Az olyan szerződés, amelynek értelmében a Királyság területét idegen hadsereg foglalja el, vagy azon átvonul, a nemzetgyűlés előzetes jóváhagyása nélkül érvénytelen.

Amennyiben az állam szükséglete úgy kívánja, a nemzetgyűlés előzetesen felhatalmazhatja a minisztertanácsot, hogy rendelje el a javasolt szerződés alkalmazásához szükséges intézkedéseket .

Állami területet a nemzetgyűlés jóváhagyása nélkül nem lehet elidegeníteni vagy elcserélni.

80.tc.- A törvényeket rendeleti úton a király hozza nyilvánosságra, amely tartalmazza magát a nemzetgyűlés által meghozott törvényt is. A rendeletet valamennyi miniszter ellenjegyzi. (...)

85.tc.- A nemzetgyűlés akkor hozhat teljes érvényű döntést, ha az ülésen az összes küldöttek egyharmada jelen van.

A teljes érvényű döntéshez a jelenlevő küldöttek szavazati többsége szükséges. (...)

87.tc.- A képviselőt a nemzetgyűlés tagjaként leadott szavazatáért senki és semmikor nem vonhatja felelősségre. (...)

Nyolcadik szakasz. Közigazgatási hatalom.

90.tc.- A közvetlenül a királynak alárendelt miniszter-, tanácsot az összes miniszter alkotja. A miniszterelnököt és a minisztertanács tagjait a király nevezi ki. Az államigazgatás egyes ágazatainak élén a miniszterek állnak. (...)

91.tc.- A miniszterek felelősséggel tartoznak a királynak és a nemzetgyűlésnek. (...)

92.tc.- A miniszterek ellen szolgálati idejük tartama alatt, illetve visszavonulásuk után 5 éven belül lehet vádat emelni. (...)

93.tc.- A miniszterek felelősségével kapcsolatos közelebbi rendelkezésekről külön törvény intézkedik. (...)

95.tc.- A Királyságban a közigazgatási  hatalom gyakorlása területenként, megyénként, járásonként és községenként történik.


Az ország törvény általi területbeosztása a természeti, szociális és gazdasági viszonyoknak megfelelően történik. Egy területnek legfeljebb 800 000 lakosa lehet.

Két vagy több kisebb közigazgatási területet egy nagyobban lehet egyesíteni. Az erről szóló végleges döntést az érintett területek helyi gyűlései hozzák meg. De az ilyen területnek sem lehet több lakosa 800 000-nél.

Minden terület élén főispán áll, akit a király nevez ki, s aki az állami szerveken keresztül a terület államigazgatási ügyeit irányítja.

96.tc.- A helyi, községi, járási és területi jelentőségű ügyek intézésére a választás elvén alapuló helyi, községi, járási és területi önkormányzat alakul. (...)

A városok igazgatásáról és önkormányzatáról külön törvényt fognak hozni.

Az önkormányzati ügyek intézéséről külön önkormányzati szervek gondoskodnak, a törvény rendelkezéseinek megfelelően.

A területi önkormányzati igazgatás tevékenységi körébe a következő ügyek tartoznak:

1/ a terület pénzügyei: a/ a területi költségvetés megállapítása, b/ rendelkezés azokkal az adókkal, amelyeket a törvény alapján a területek a területi kiadások fedezésére kapnak;

           2/ a területi közmunkák és az építési ügyek;

3/ a terület gazdasági fejlesztése: földművelés, állattenyésztés, szőlőművelés, gyümölcstermelés, erdészet, folyami és tavi halászat, vadászat, valamint a mezőgazdasági technika javításáról való gondoskodás;

4/ a területi birtokok irányítása;

5/ a területi népegészségügy, valamint minden olyan intézmény gondja, amelyek a terület lakosai egészségi állapotának javítását szolgálják;

           6/ a területi szociális feladatok;

           7/ a területi humanitárius intézmények;

           8/ a területi közlekedési intézmények;

9/ együttműködés a területi művelődés fejlesztése céljából;

          10/ együttműködés a területi szakképzés tekintetében; 11/ kölcsönös segélyezési, takarék- és biztosítási intézmények alapítása és fenntartása;

12/ a kormány kérésére véleményt nyilvánítanak a területet érintő törvénytervezetekről, valamint általában azokról a kérdésekről, amelyekkel kapcsolatban a kormány kikéri a véleményüket.

A törvény más ügyek intézését is a területi önkormányzatra bízhatja. (...)

98.tc.- A területi igazgatás szervei a területi gyűlés és a területi bizottság. (...)

Az önkormányzati testületek (községek, járások és területek) berendezkedéséről és illetékességéről külön törvény fog intézkedni. (...)

103.tc.- A legfelsőbb közigazgatási bíróság az Államtanács. Az Államtanács tagjait a király nevezi ki, a minisztertanács elnökének javaslatára. (...)


Az Államtanács kötelezettségei a következők:

1/ mint a legfelsőbb közigazgatási bíróság, dönt az igazgatási természetű vitákban. A rendeletek és miniszteri döntések elleni panaszokon alapuló vitákban az Államtanács első és
l e g f e l s ő b b  f o k o n  d ö n t;

2/ a legfelsőbb á l l a m i g a z g a t á s igazgatási szerve dönt azokban az igazgatási természetű ügyekben, amelyekhez a külön törvények értelmében e szerv jóváhagyására van szükség;

3/ a törvény rendelkezéseinek megfelelően ellátja az önkormányzati egységek felügyeletét;

4 / dönt az á l 1 a m i g a z g a t á s i h a t ó s á g o k közötti hatásköri összeütközésekről, valamint az állami és az önkormányzati hatóságok közötti hatásköri összeütközésekről;

4/ dönt mindazon más kérdésekben is, amelyeket a törvény a hatáskörébe utal.

Az Államtanács összetételével, hatáskörével és eljárásával kapcsolatos közelebbi rendeleteket külön törvény fogja szabályozni. (...)

Kilencedik szakasz. Bírói hatalom.

109.tc.- A bíróságok függetlenek. Az igazság kimondásában nem állnak semmiféle hatalom alatt, hanem a törvény szerint ítélkeznek. (...)

A muzulmánok családi és örökösödési ügyeiben az állami serijat bírók hoznak ítéletet.

110. tc.- Az egész Királyságban egy Semmítőszék létezik, zágrábi székhellyel.


A Semmítőszék illetékességébe tartozik a közigazgatási, a polgári, valamint a katonai hatalom és a bírói hatalom közötti vitás kérdésekben való döntés is. Ugyanígy illetékes a közigazgatási és a rendes bíróságok közötti hatásköri összeütközésekben is.

112.tc.- Valamennyi bíróság bírái állandóak. A bírót akarata ellenére, a rendes bíróságok ítélete nélkül vagy a Semmítőszék fegyelmi ítélete nélkül nem lehet megfosztani címétől, vagy bármely okból elmozdítani a  hivatalából. (...)

A bírót még ideiglenesen sem lehet a saját beleegyezése és a Semmítőszék jóváhagyása nélkül más fizetett vagy fizetés nélküli közszolgálatba irányítani. (...)

A bírót csak a saját beleegyezésével lehet áthelyezni.(...)

Tizedik szakasz. Államgazdaság.

113.tc.- A nemzetgyűlés minden évben jóváhagyja az álla-mi költségvetést, amely egy évig van érvényben. (...)

115.tc.- Az állami adókat és az állami közterheket csak a törvény állapítja meg.

Az államkölcsönökről a nemzetgyűlés dönt. A kormány köteles a nemzetgyűlés elé terjeszteni a Főellenőrzés által hitelesített pontos beszámolót arról, hogy a kölcsönszerződéseket valóban a törvény szellemének megfelelően kötötték-e meg és hajtották végre.

Tizenkettedik szakasz. Alkotmánymódosítások.

126.tc.- Az alkotmány megváltoztatására vagy kiegészítésére vonatkozó javaslatot a király és a nemzetgyűlés tehet.


(...)

A nemzetgyűlés a döntéseit az összes tagok számának a fele plusz egy szavazat többséggel hozza meg.44

B. Petranović-M. Zečević; Jugoslavija 1918-1984. 177-182. 1.

49.

AZ ÁLLAMBIZTONSÁGRÓL ÉS AZ ÁLLAMREND VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY

Belgrád, 1921. augusztus 2.

l.tc. - A Büntető Törvénykönyv értelmében 1921. augusztus 2-től bűntettnek minősülnek a következő cselekmények:

1/ olyan könyvek, újságok, plakátok vagy hirdetmények írása, kiadása, nyomtatása, terjesztése, amelyeknek az a céljuk, hogy valakit az alkotmány által meghatározott állami hatóságok elleni erőszakra bujtsanak fel, vagy általában a köz nyugalmát megzavarják, vagy veszélybe sodorják a közrendet. Mindez érvényes minden írásbeli vagy szóbeli kommunista vagy anarchista propagandára és olyan agitációra is, mely szerint a fennálló politikai vagy gazdasági rendet bűntettel, erőszakkal vagy a terrorizmus bármely válfajával kell megváltoztatni;

2/ bármely olyan társulás szervezése, segítése vagy tagjai közé történő belépés, amelynek az a célja, hogy a kommunizmust, az anarchizmust, a terrorizmust vagy az olyan társulásokat propagálja, amelyek a hatalom illegális, nem parlamenti úton való megragadására, s általában arra szerveződtek, amit az első pont tartalmaz*,

3/ épületek és helyiségek bérbeadása, vagy bármely módon való rendelkezésre bocsátása olyan személyek gyülekezése céljából, akik az első két pontban leírt tevékenységet készítenek elő vagy folytatnak, amennyiben az épületet vagy helyiséget rendelkezésre bocsátó személynek tudomása volt róla, mire használják azokat;

4/ olyan szervezkedés, társulás vagy propaganda, amelynek célja katonai lázadás, zavargás vagy a katonák elégedetlenségének előidézése, vagy az, hogy a polgárok vagy a katonák ne tegyenek eleget katonai kötelezettségüknek, hogy megzavarják, megnehezítsék vagy csökkentsék a hadianyag termelését, megjavítását vagy szállítását, a hadsereg szükségleteknek megfelelő ellátását, valamint általában minden, a hadsereg intézménye elleni propaganda, és minden olyan előkészület, kísérlet vagy végrehajtott cselekmény, amely a közlekedést, a nyilvános berendezéseket és a közszükségleteket szolgáló objektumok lerombolását vagy megsemmisítését célozza;

5/ kapcsolattartás bármely olyan külföldi személlyel vagy szervezettel abból a célból, hogy onnan valamely segítséget kapjon forradalom előkészítéséhez,vagy az ország jelenlegi politikai berendezkedésének erőszakos megváltoztatásához, vagy bármihez, amit az előző pontok tartalmaznak, valamint bármely külföldi személynek vagy társaságnak Királyságunk területéről való segítése, amennyiben az adott személy vagy társaság államunk berendezkedése, rendje, köznyugalma, vagy békéje ellen folytat tevékenységet;

6/ fegyverek, eszközök, készülékek vagy robbanóanyagok előállítása és gyűjtése az előbbiekben említett célokból, valamint az ilyen tárgyak rejtegetése;

7/ bármely hatósági szerv vagy politikai személyiség elleni gyilkosság előkészítése, annak kísérlete és végrehajtása.

2.tc.- Aki bármely, e törvény 1. törvénycikkében leírt bűntettet elkövet, halállal vagy 20 évig terjedő kényszermunkával büntetendő. A bűntett tárgyait el fogják kobozni.

Azok, akiknek tudomásuk van róla, hogy az 1. törvénycikkben leírt jellegű bűntény készül és nem értesítik idejében az államhatóságot, 20 évig terjedő kényszermunkával büntetendők.

A bűntett gyorsabb és könnyebb megállapítása érdekében az illetékes hatóságok éjszaka is folytathatnak vizsgálatot, amennyiben azt a sürgős szükség úgy kívánja.

3.tc.- Az államhatalom a legközelebbi parancsnoktól a közbiztonság fenntartása érdekében a hadsereg segítségét kérheti, amennyiben úgy ítéli meg, hogy valamely konkrét, súlyos esetben e célra saját szervei nem elegendőek. (...)

10. tc.- Azok az állami hivatalnokok és alkalmazottak,a katonai adminisztráció dolgozói, valamint az önkormányzati szervek alkalmazottai, akik egyenként, nagyobb számban, együttesen sztrájk céljából abbahagyják kötelességük teljesítését, börtönnel büntetendők, a felbujtók és a vezetők pedig ezen felül 10 000 dinárig terjedő pénzbüntetéssel is sújthatók.

Ugyanilyen büntetéssel büntetendők azok a személyek is, akik szabotázzsal vagy passzív ellenállással megzavarják a rájuk bízott szolgálat vagy munka normális menetét. (...)

12.tc.- Aki nyilvános gyűléseken, nyílt vagy zárt térben vagy bárhol másutt visel vagy kitesz bármely olyan jelvényt, zászlót vagy feliratot, amely arra bújt fel, hogy olyan közgondolkodás alakuljon ki, hogy a fennálló jogrendet másikkal kell felváltani fordulat, ä magántulajdon megszüntetése vagy a köznyugalom megsemmisítése útján, az a legkevesebb egy évig terjedő börtönnel,vagy 50 000 dinárig terjedő pénzbüntetéssel, illetve mindkettővel büntetendő. (...)

15.tc.- Amennyiben az államigazgatási hatóság megállapítja, hogy valamely társulás (szakszervezet vagy egyéb) megváltoztatta törvényben foglalt célját, titokban vagy nyíltan más, meg nem engedett vagy törvényellenes agitációval vagy ügyekkel foglalkozik, az ilyen társulást feloszlatja. (...)

18. tc- Semmiféle közhivatalt vagy funkciót nem viselhetnek, nem lehetnek népképviselők vagy önkormányzati testületek tisztségviselői azok, akik a kommunista párthoz vagy bármely más, e törvény által tiltott szervezethez tartoznak. Ez vonatkozik az olyan magánintézmények tisztviselőire is, amelyek az állam részéről bizonyos különleges privilégiumokban részesülnek , amennyiben ezek a tisztviselők a kommunista párthoz tartoznak. (...)

Azokat a személyeket, akik jelenleg az előzőekben felsorolt hivatalokban teljesítenek szolgálatot, e törvény jogerőre emelkedése után felmentik hivatalukból. (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 225-227.

50.

A HORVÁT BLOKK MEMORANDUMA

Zágráb, 1921. augusztus-szeptember.

(...) Horvátország teljes függetlenségének kikiáltása, amelyet 1918. október 29-én a horvát parlament egyhangú döntéssel hozott meg, csak logikus és természetes következménye volt a horvát politika és kultúra ezeréves fejlődésének, annál is inkább, mert amikor a horvát parlament kikiáltotta Horvátország függetlenségét, azt a kívánságát is kinyilvánította, hogy közös államot alapítson a Szerb Királysággal és Crna Gorával, azzal a feltétellel, hogy az állam formájáról és alkotmányáról a nemzeti csoportok kollektívan, s nem a képviselők egyenkénti szavazásával döntenek majd. Ezeket a terveket húzták keresztül a szerb politikusok, amikor 1918. december 1-én egyoldalúan kikiáltották az SHS Királyságot, jóllehet ahhoz sem a horvát nép, sem pedig a horvát szabor beleegyezését nem kérték.

A Horvát Parasztpárt 1918. november 25-én összeült gyűlésén a  Horvát Parasztpárt 50 000 hívének képviseletében 2832 küldött foglalt állást amellett, hogy Horvátország semleges parasztköztársaság legyen, majd az 1919. február 3-i rendkívüli gyűlésen a Horvát Parasztpárt 150 000 híve nevében 6872 küldött fejezte ki tántoríthatatlan akaratát, hogy a belgrádi kormány önkényével szemben a végsőkig védjék a horvát népnek és a horvát államnak az önrendelkezéshez való jogát; de ezt tükrözte a párt 167 000 aláírással ellátott petíciója is, amelyet 1919 májusában a párizsi békekonferenciához juttatott el. (...)

A horvát semleges parasztköztársaság nagyszerű nyilatkozata, amelyet 1920. december 8-án adtak ki Zágrábban, ahol a Horvát Köztársasági parasztpárt 80 000 tagja esküdött fel a horvát hazára és a horvát köztársaságra, s ahol ugyanezt tette 52 népképviselő is..., akiket 1920. november 28-án választottak meg Horvátország politikai területén, e szó valódi értelmében; a horvát semleges parasztköztársaság 1921. június 26-án elfogadott és közzétett alkotmánya és a Horvát Blokk45  63 népképviselőjének ugyanezen a napon kiadott manifesztuma, amely semmisnek nyilvánítja az SHS Királyság hírhedt alkotmányát, amelyet két nappal később, 1921. június 28-án 13 szavazatnyi többséggel, amelyre egy 1200 millió koronás botrányos megvesztegetéssel tettek szert, mégis megszavaztak, - azaz egy egész nép törvényes és szinte egybehangzó ellenkezése sem tartotta vissza a belgrádi szerb kormányt attól, hogy folytassa a vad erőszak és a brutális erő minden tekintetben visszataszító és romboló politikáját. Mindezek következtében került sor Horvátország balkanizációjára, amely Európa békéje és a világ nyugalma szempontjából sok veszélyt jelent. (...)

A szerb politikusok (...) Horvátországban a jugoszláv nemzeti egység cégére alatt horvátellenes politikát folytatnak. Olyan politikát, amelynek nyilvánvaló célja az, hogy a horvát népet mint etnikumot megsemmisítse. (...)

Horvátországban szerb törvényeket alkalmaznak, jóllehet azokat még nem hirdették ki. A katonai törvénykönyv pedig - különösen az ennek alapján barbár módon alkalmazott verések és kínzások - az erőszakos szerb rendszer iránti megvetést és határtalan gyűlöletet váltott ki, szerencsére azonban mind ez ideig nem váltott ki ugyanilyen érzéseket a szerb néppel szemben is, amely évszázadokon keresztül vértanú volt, s melynek többsége ugyanígy el van nyomva.

Példátlan az adóönkény és rossz a vámrendszer. (...) Ezért tömörülnek Horvátországban a gyáriparosok,  a kereskedők és az egész dolgozó nép a Horvát Blokk körül, jól tudván, hogy a mostani korrupt és rabló centralizmus tovább folytatása Horvátország számára elkerülhetetlen katasztrófát jelent, Közép-Európa gazdasági életének pedig jóvátehetetlen károkat okoz.

Horvátország valódi szuverenitásánk megvalósítása - azaz a horvát állam elismerése a szerbek, horvátok és szlovének nemzetközi közösségének határain belül - ily módon európai követelmény, amely nyilvánvaló e rend minden védelmezője számára. A horvát nép és a horvát állam részletes programját a semleges parasztköztársaság 1921. június 26-i alkotmánya fejti ki. (...)

F. Čulinovic: Dokumenti, 232-233. 1.



51.

A DEMOKRATA PÁRT PROGRAMJÁBÓL

1921. október 31.

I.

1.  A Demokrata Párt46  a szerbek, horvátok és szlovének népét egységes nemzetnek tekinti, egynek származása, nyelve és lelki alkata alapján,  egynek annak a földnek a kontinui
tása alapján, amelyen kompakt népességként él, valamint nemzeti létének közös érdekei alapján; a nemzeti egység ezen felfogásának megfelelően, a nemzeti állam erősítése érdekében, az egységes jugoszláv nemzet- és állameszme érdekében fog tevékenykedni.

A Demokrata Párt kizár minden olyan történelmi, törzsi, vallási és tartományi különbséget, amelyek az elkülönülés okául és alapjául szolgálhatnak, mivel előidézhetik, hogy ezeket a területeket határokkal is elválasszák. A Demokrata Párt ápolni és terjeszteni fogja népünk és államunk egységének tudatát a legszélesebb rétegekben, arra fog törekedni, hogy ez az egység minden politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági kérdésben kifejezésre jusson, le fog törni minden szeparatizmust és demagógiát, szembeszegül a társadalmi közerkölcs romlásával.

2.  A Demokrata Párt a nemzeti Önrendelkezés elvével összhangban minden erejével kiáll a nemzeti /föld/tulajdon oszthatatlansága mellett. Arra fog törekedni, hogy államunk a "legyen a Balkán a balkáni népeké" elv védelmezője maradjon, azé az elvé, amely egyrészt kizárja, hogy bármely állam beleavatkozzon a balkáni ügyekbe, másrészt feltételezi az együttműködést mindazokkal a balkáni népekkel, amelyek tevékenysége az említett alapelvvel összhangban lesz.

3.   A Demokrata Párt tudatában van annak, hogy országunk nemzetközi helyzete milyen nehéz. Nincsenek természetes határai, Európa bármely más országához viszonyítva több szomszédja van, ezért országunknak minden pillanatban készen kell állnia arra, hogy a hódító törekvésekkel szemben - jöjjenek azok bármely irányból - megvédje függetlenségét, szabadságát és egységét. A Demokrata Párt ennek megfelelően azon fog munkálkodni, hogy államunk ne váljon különböző hódító törekvések prédájává, hanem az legyen, aminek lennie kell, azaz: a béke, az egyetértés és a megállapodott rend pillére Európa keleti részén.

II. Belpolitika

4. A Demokrata Párt valamennyi polgári szabadságjog teljes biztosítását, az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján lefolytatandó választásokat, valamint az arányosság elvén alapuló választási rendszert követeli, olyan rendszert, amely garantálja a választások tisztaságát és törvényességét.

4. A Demokrata Párt úgy véli, hogy az állam felépítése és a nemzeti egység helyes értelmezése megköveteli, hogy az egyesülés elve Következetesen megvalósuljon: ezért követeli/ hogy az állami és politikai hatóságok közös rendszerét az állam egész területén valóban egységes formában alakítsák ki, számításba véve egyúttal azt a kor által is megkívánt, de államunk számára különös fontosságú elvet, a közigazgatási decentralizáció elvét, hogy ily módon elősegítsék a minisztériumok tehermentesítését, s ezen keresztül a közigazgatás normális működését. Egyúttal azon lesz, hogy a nép befolyást gyakorolhasson a gazdasági viszonyok és a földrajzi adottságok alapján létrejött önkormányzati egységek adminisztrációjára.

A községek, járások és az új körzetek Önkormányzata minden vidék számára azonos, amelyeknek lehetővé kell tenniük, hogy a sajátos népi energiák gazdasági, szociális és politikai viszonyok által meghatározott önkormányzati egységekben fejlődhessenek, és garantálniuk kell, hogy a nép dönthessen minden vidék speciális társadalmi érdekeinek kérdéseiben.

A Demokrata Párt ellenzi a kivételes területi privilégiumok fenntartását és létrehozását, mivel úgy véli, hogy azok nem felelnek meg államunk demokratikus rendjének.

6. A Demokrata Párt hangsúlyozza, hogy államunk demokratikus és szigorúan alkotmányos alapon álló monarchia kell, hogy legyen, amelynek egy, a népképviseletnek felelős kormánya van.

6. Az állami szervek felelősséggel tartozzanak az államnak és azoknak az egyéneknek, akiknek a jogai sérelmet szenvedtek .

A Demokrata Párt a jogrend alapjának és a polgári és politikai szabadságjogok alapvető garanciájának tekinti a törvénykezés teljes függetlenségét az egész országban.

8. A Demokrata Párt magáénak vallja a lelkiismereti szabadság és minden vallás egyenjogúságának elvét, és azt kívánja, hogy ezen elv alapján a törvény biztosítsa a felekezeti béke fenntartását és megőrzését.

F. Čulinovic: Dokumenti, 172-173. 1. 

52.

TÖRVÉNY A NAGYBIRTOKOK NÉGY ÉVRE SZÓLÓ BÉRBEADÁSÁRÓL

1922. május 20.

1.

Az agrárreform előkészítéséről szóló 10. és 14. törvény alapján az Agrárreform Minisztériumnak jogában áll, hogy a nagybirtokok felosztásának végső megvalósításáig a fenti törvény 3. cikkelyében megjelölt földterületeket saját irányítása alá vegye, és azokat ideiglenesen, négy évre, 1920. október 1-től 1924. szeptember 30-ig bérbe adja az agrárreform előkészítéséről szóló 9. törvénycikkelyben felsorolt személyeknek, mezőgazdasági szövetkezeti szervezeteknek, vagy az47 agrárreformban érdekeltek csoportjainak.

Ezt a határidőt mindaddig meg lehet hosszabbítani,míg a földterület törvényes úton a bérlők tulajdonába nem kerül.


2.

Az agrárreform előkészítéséről szóló 10. törvény elveinek megfelelően ezek a rendelkezések érvényesek azokra a nagybirtokosokra és nagybérlőkre is, akiknek birtoka vagy bérelt földje meghaladja a nagybirtokok elidegenítését és megterhelését tiltó törvény 2. törvénycikkében meghatározott művelhető földterület mértékét.

Ennek a négy évre szóló bérbeadásnak az a célja, hogy az agrárreform végső rendezéséig létrejöjjenek mind a nagybirtokosok, mind a szegény földművesek mint ideiglenes bérlők birtokviszonya, és hogy ezzel mindketten lehetőséget kapjanak a racionális munkavégzésre.

A földek bérbeadásának alapjául az fog szolgálni, hogy a földművelők nincsenek-e szűkében a megművelhető földterületnek, valamint egyúttal az is, hogy képesek-e a föld tisztességes megművelésére. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy felmérjék az egyes egyének földműveléssel kapcsolatos gazdasági és személyes képességeit, ami majd az agrárreform végső végrehajtásánál a föld szétosztásának mértékeként fog szolgálni. (...)

A nagybirtokos szabad használatában a fenti törvény 2. cikkelyében meghatározott birtokmaximum marad. A nagybirtokosnak joga van ahhoz, hogy a használatában maradó földterület felét ő maga válassza ki, a másik felének kijelölésekor pedig figyelembe kell venni a falusi határ haszonbérletét, a bérlők lakásának távolságát és a maradékbirtok haszonbérletét. A szántóterületen kívül, a maximum keretein belül, a nagybirtokos számára a szükséges mennyiségben rétet is kell hagyni.

A birtokmaximumba bele kell számítani a szántóföldeket, réteket;, gyümölcsösöket, szőlőket és kerteket, és azt a művelhető földterületet, amelyet a nagybirtokos 1919. február 25. után idegeníteti el. A nagybirtokosnak ezen felül, de a fenti törvény 2. pontja által meghatározott maximum keretein belül megmarad: az udvara, a kertje és a kisebb erdőterületek összessége, amelyek a tüzelőt és az építőanyagot biztosítják.

A nagybirtokos számára az említett maximumon túl is meghagyható földterület,mégpedig gazdasági szakember indokolt szakvéleménye alapján, amennyiben az a terület feltétlenül szükséges az agrár- vagy tejipar fenntartásához, állattenyésztő telepek vagy ménesek fenntartásához, magtermeléshez, illetve kender, rizs, cukorrépa és más ipari növények termesztéséhez . (...)

5.

A földek szegény földművesek részére történő kiosztásakor a következő elvek szerint fognak eljárni:

a/ a nagybirtok földjét elsődlegesen a legközelebbi környékbeli falvak földműveseinek fogják bérbe adni. (...)

6.

Önkénteseknek az önkéntesekről szóló törvény előírásainak megfelelően fognak földet adni.  A rászoruló önkéntesek

a nagybirtokok állami felügyeletéről és állami irányításáról48 szóló törvény értelmében élő és holt leltárt kapnak. (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 249-250. 1.


53.

A NÉPI RADIKÁLIS PÁRT PROGRAMJÁBÓL

1922. június 21.

A Népi Radikális Párt politikai parlamenti párt. Ezért mindenekelőtt ellentétben áll mindazokkal a pártokkal és irányzatokkal, amelyek nem parlamentáris alapokon állnak. Mi a nemzet önkormányzata és szabadsága mellett foglalunk állást, ami csak parlamentáris alapon lehetséges. Parlamentarizmus nélkül nincs szabadság és önkormányzat. A párt a kezdetektől fogva harcolt a parlamentarizmusért, míg nagy erőfeszítések és áldozatok áron ki nem vívta, és a jövőben is védelmezni fogja, és meg is fogja védeni a parlamentáris elvet.

A Népi Radikális Párt ennek következtében a kommunisták, a bolsevikok ellenfele, akik nem fogadják el a parlamentarizmust, és a "proletárdiktatúra" mellett foglalnak állást,  azaz saját szektájuk híveinek diktatúrája mellett, s híveik se nem munkások, se nem proletárok. A bolsevikok diktatúráját ugyanúgy nem fogadjuk el,mint ahogy a feudális birtokosok vagy a kapitalisták diktatúráját sem. Egyáltalán semmiféle diktatúrát nem akarunk, parlamentáris kormányt akarunk.

Ezért utasítjuk el azt a követelést is, hogy "mindhárom nép megegyezésével" - a szerbek, horvátok és szlovének - megegyezésével kell kormányozni. Ez a mód feltételezi, hogy először is három törzsi kúriát kell alapítani: szerbet, horvátot és szlovént. A mai rend szerint a szlovénnak 40 képviselője lenne, a horvátnak 90, és akkor hova tennék Bosznia, Dalmácia, valamint a bunyevácok, muzulmánok, stb. küldötteit? Ez a kúria rendszer ellentétben áll a parlamentarizmussal, mivel lehetetlenné tenné a parlamenti munkát, és ez ellentétes a Radikális Párt alapelveivel.

A Népi Radikális Párt szemben áll minden olyan párttal, amelyek nem politikai alapokon nyugszanak, hanem különböző partikuláris elveken. Szemben áll azokkal a pártokkal, amelyek vallási elveken alapulnak. Amennyiben a vallási elvet tennénk meg a pártok felosztásának alapelvévé, államunkban igen sokan lennének olyanok, akik egymás között vallási harcokat kezdenének: katolikus, pravoszláv, muzulmán, zsidó, lutheránus, kálvinista, szabadgondolkodású elveken nyugvó harcot. Ugyanezen az alapon létezne pantheisták, materialisták, stb. pártja is. (...)

A Népi Radikális Párt ugyanígy nem fogad el egyetlen törzsi vagy osztályálláspontot sem. Pártunk az állami és nemzeti egység alapjain nyugszik, nem ismer el semmiféle törzsi különbségeket, és csak királyságunk szabad állampolgárait ismeri el. Ugyanígy nem ismer el semmiféle osztályálláspontot sem. Az egyes osztályok érdekei akkor lesznek a legjobban megvédelmezve, ha képviselőik egy pártba tömörülnek. A Népi Radikális Párt elsősorban a termelő társadalmi rétegekkel törődik. És mivel államunkban mindenekelőtt a paraszt a legfontosabb termelő, ezért pártunk elsősorban parasztpárt.

B. Petranović-M. Zečevic: Jugoslavija 1918-1984. 195-196. 1.



54.

JUGOSZLÁVIA FÜGGETLEN MUNKÁSPÁRTJÁNAK PROGRAMJÁBÓL

1923. január 13-14.

(...) Jugoszlávia munkásosztálya, jelenlegi nehéz helyzetének, s annak tudatában, hogy saját osztály pártján keresztül folytatott szervezett politikai harc nélkül nem tud javítani jelenlegi nehéz helyzetén, s nem tevékenykedhet sikerrel a kizsákmányolás alóli felszabadulás és a szocializmus győzelme érdekében, létrehozta Jugoszlávia Független Munkáspártját, amely a következő elveken alapuló programot és alapszabályt vallja magáénak:49

(...) Az NRPJ  tudatában van annak, hogy milyen helyzetben van Jugoszlávia munkásosztálya. Tudja, hogy a munkásosztály ma védekezni kényszerül a tőkés osztály brutális szociális és politikai reakciójával szemben. Ezért úgy véli, hogy legfontosabb és legközvetlenebb feladata az, hogy letörje e szociális és politikai reakciót, hogy harcoljon a munkásosztály legelemibb polgári és gazdasági jogainak helyreállításáért, s a munkásosztály könyörtelen kizsákmányolástól való megvédéséért. Hogy ezt el tudja érni, az NRPJ a munkásosztály osztályharcos szervezetekbe való tömörítésén fog fáradozni, azon, hogy képessé tegye a munkásosztályt arra, hogy harcoljon érdekei védelméért, hogy a munkásosztályban tudatosítsa a kapitalizmus szocialista renddel való felváltásának szükségességét, és hogy e cél elérése érdekében - figyelembe véve mindazokat az objektív és szubjektív feltételeket, amelyek közepette a munkásosztály az osztályharcát vívja -  irányítsa ezt a harcot. Szervezett és fegyelmezett tömegek harcát vezetve, az NRPJ úgy véli, hogy puccsista tevékenységgel és egyéni akciókkal nem lehet elérni a munkásosztálynak a tőkés kizsákmányolás alól való felszabadítását. (...)

Az NRPJ azt az álláspontot képviseli, hogy a törzsi viták egyik fontos oka Jugoszláviában a különböző tartományi-törzsi központok közötti,még megoldatlan gazdasági harc. A nemzeti egység megteremtése érdekében harcolni fog mindenféle erőszakos és hegemonista centralizmus ellen, a dolgozó nép teljes belső szabadságán alapuló önkormányzatáért. A  nép önkormányzatának álláspontját képviselve  az NRPJ úgy véli, hogy még a határok kérdését is csak a népek szabad akarata (népszavazás) révén lehet megoldani.

A nemzeti kisebbségek számára, amelyek szépszerével vagy erőszakkal kerültek az állam határai közé, az NRPJ teljes politikai és kulturális szabadságot követel.

Az NRPJ a következő eszközöket fogja alkalmazni harca során: a proletariátus, a városok és a falvak szegényeinek e program alapján való szervezése; e tömegek között élőszóval és sajtó útján kifejtett propaganda, kifejlesztve a tömegekben az osztályöntudatot, a szolidaritást és a kapitalista rabság alóli felszabadulásért vívandó harc óhaját; részvétel a képviselőtestületek munkájában, a parlamentben, a tartományi gyűlésekben és a községekben.

Istorijski arhiv KPJ. Tom II, 272-279. 1.


55.

A ZÁGRÁBI, ún. MARKO-JEGYZŐKÖNYV

Zágráb, 1923. április 13.

1923. április 13-i

JEGYZŐKÖNYV

amelyet a NRS (Népi Radikális Párt) küldöttei, a horvát és a szlovén nép, valamint a JMO (Jugoszláv Muzulmán Szervezet) képviselői állítottak összeg Zágrábban, a HRSS (Horvát Köztársasági Parasztpárt) klubhelyiségeiben.

Jelen vannak:

A NRS képviseletében Marko Gjuričić úr, az NRS képviselői klubjának elnöke,

dr. Vojislav Janić úr, az NRS Főbizottságának titkára

A HRSS képviseletében Stjepan  Radić úr, a HRSS elnöke

dr.Vlatko Maček úr, a HRSS alelnöke

                   dr.Stjepan Kosutić úr, a HRSS titkára

A SIS képviseletében dr.Janko Brejc úr, népképviselő

dr. Franjo Smodej úr, a "Slovenec" főszerkesztője

A JMO képviseletében dr.Mehmed Spaho úr, a JMO elnöke

dr.Halidbag Hrasnica úr, a JMO klubjának elnöke,

Hamzalija Ajanović úr, népképviselő és a "Pravda" szerkesztője.

A bunyevácok képviseletében Blaško Rajić úr, népképviselő.

Hosszabb, nehéz beszélgetés és a mai politikai és parlamenti helyzet megvitatása során a fent említett képviselők a következőkben egyeztek meg.

A fent említett képviselők közötti megegyezéshez szükséges alapfeltétel a horvátországi , szlovéniai és boszniai rendszer és adminisztráció megváltozása.

A Radikális Pártnak tettekkel kell bebizonyítania, hogy az egymás közötti viszony rendezésének egyetlen kérdését sem erőszak alkalmazásával szándékozik megoldani.

Horvátországban a következőket szükséges véghezvinni:

1/ Össze kell hívni az összes községi tanácsot, hogy előljáróikat és tisztviselőiket a törvénynek megfelelően, s ne a rendelkezések szerint válasszák meg.

2/ Minden politikai és katonapolitikai elítéltet amnesztiában kell részesíteni.

3/ A Dalmácia, Bosznia és Hercegovina népe számára összegyűjtött élelmiszert az ínséges vidékek lakosai számára nyújtandó segítségképpen a meghatározott helyekre kell átszállítani.

4/ Végre kell hajtani az összes osztrák császári pátens hatályon kívül helyezését.

Ezután senkit sem szabad elítélnie pátensek alapján.

5/ A vagyonközösségekről szóló törvény teljes bevezetése és a vagyonközösségek vagyonának haladéktalan átadása az e célra választás útján felhatalmazott funkcionáriusok kezébe.

6/ A kormányzók és a főispánok kinevezését a HRSS vezetőségével egyetértésben kell végrehajtani.

7/ A csendőrség semmilyen esetben sem hajthat végre önállóan semmiféle igazgatási, pénzügyi vagy bírósági rendelkezést, hanem csakis kizárólag az illetékes tisztviselők segítőjeként.

8/ A nyugdíjazott, leváltott és áthelyezett tanárok és professzorok visszahelyezése állásukba.

A Vajdaságban, amennyiben ott is a horvátországihoz hasonló helyzetet találunk, ugyanezeket a jobbító célzatú változtatásokat kell végrehajtani.

Fontos, hogy minden kiemelt szolgálati helyről elmozdítsák az összes odahelyezett "magyaron" tisztviselőt.

Szlovéniára ugyanaz érvényes, ami Horvátországra, speciálisan pedig:

1/ az SLS-szel egyetértésben nevezzenek ki tartományi kormányzót,

2/ oszlassanak fel és tiltsanak be minden terrorista51 szervezetet, különösen pedig az ORJUN-át,

3/ az SLS-szel egyetértésben váltsák le a szlovéniai közigazgatás minden elfogult vezetőjét,

4/ hagyják jóvá az egyetemek és iskolák számára szükséges kölcsönöket, amelyeket nem a költségvetés, hanem a törvény irányoz elő.

Boszniában és Hercegovinában

1/ a kiemeltebb közigazgatási funkciókba tehetségesebb és elfogulatlanabb, a szükséges végzettséggel rendelkező tisztviselőket nevezzenek ki, olyanokat, akik az egész nép szükségleteit és hangulatát figyelembe fogják venni; különösen pedig, hogy az eddigi tartományi kormányzó - aki a boszniai és hercegovinai nép többségével szemben nyíltan ellenséges álláspontot foglalt el - helyére állítsanak jobbat és elfogulatlanabbat,

2/ a tisztviselők áthelyezését a valóságos igényeknek megfelelően, s ne a pártok óhaja szerint végezzék, vizsgálják felül az elmúlt év során végrehajtott áthelyezéseket és elbocsátásokat, függetlenül attól, hogy azokra milyen okból került sor,

3/ minden önkormányzati testület -  a községek, a kereskedelmi kamara, stb. - nyerje vissza az önkormányzat jogát és e célból minden városi és falusi község számára azonnal írjanak ki választásokat, az önkormányzat nélküli falvakban válasszanak falusi elöljárót,

4/ hogy a boszniai és hercegovinai gazdasági intézményeket mind a kormány, mind a Nemzeti Bank egyenlő arányban támogassa, és ne akadályozza - ahogy ez eddig történt - a fejlődésüket,

5/ vegyék számba azokat az elkobzott fegyvereket, amelyek re a tulajdonosoknak fegyverviselési engedélyük van,

6/ az éhező és szükséget szenvedő vidékek falusi népét segítsék élelmiszerrel és vetőmaggal, de azt ne vallási vagy pártbeli hovatartozás szerint osszák szét, hanem a szükséglet és a hiány mértékének megfelelően,

7/ hagyják abba a községi legelők felosztását, az elvett legelőket adják vissza a községeknek, azoknak az állami földeknek a felosztását pedig, amelyekre a községeknek nincs szükségük, a valóságos szükségleteknek megfelelően végezzék,

8/ az alapfokú iskolák részére és az utak fenntartására, valamint a muzulmán papok pótlékának és más felekezetek papjaiéval azonos szintre való kiegészítésére nyújtott kölcsönöket arányosan növeljék.


Végül feltétel nélkül abba kell  hagyni mind Horvátország, mind Szlovénia, valamint Bosznia-Hercegovina megkezdett közigazgatási felosztását.

A HRSS, az SLS és a JM0 képviselői a parlamentben magatartásukkal lehetővé fogják tenni a NRS számára a skupstina ideiglenes elnökének megválasztását és egy homogén radikális kormány létrehozását. A fenti képviselők ugyanígy lehetővé fogják tenni minden mandátum verifikációját mind a verifikációs bizottságban,  mind pedig a Nemzetgyűlésben.

A végleges egyezmény megkötése céljából folytatódnak a tárgyalások.52 Felolvasása után elfogadták és aláírták.

B. Petranović-M. Zečević; Jugoslavija 1918-1984. 199-200. 1.

56.

AZ NRPJ HATÁROZATA A NEMZETI KÉRDÉSRŐL

1923. május vége

(...)

2.

A szerbek, horvátok és szlovének államának létrejötte szintén a világháború egyik eredménye. Az, hogy először egyesült egy államban a három délszláv nemzet, amelyek korábban az osztrák-magyar imperializmus járma alatt, szétszakítva éltek, azt jelentette, hogy létrejöttek az objektív feltételek ahhoz a folyamathoz, hogy a három rokon nemzetből egy nemzet alakulhasson ki .

De ahelyett, hogy a közös állam létrejöttével csökkentek volna a nemzeti ellentétek a három rokon nemzet között, azok egyre inkább kiéleződnek. E folyamat oka abban a konkrét történelmi helyzetben keresendő, amelyben a szerbek, horvátok és szlovének egyesülése végbement, illetve abban a módban, ahogyan az egyesülés megtörtént.

A szerbek, horvátok és szlovének egyesülése nem az egyesülés szükségességéről alkotott nemzettudat fejlődésének folyamatában ment végbe, nem nemzeti forradalommal és nem alulról jövő önrendelkezéssel. Ellenkezőleg, az egyesülés a néptömegek megkérdezése nélkül, az antant és a szerb uralkodó osztály imperialista diktatúrájának következtében jött létre. A horvát és a szlovén burzsoázia kapitulált e diktátum előtt. A városok és a falvak elégedetlen munkástömegeitől való félelmükben a szerb militarista monarchia védelme alá helyezték magukat, és a szerb burzsoáziával együtt két év alatt Jugoszlávia egész dolgozó népe felett diktatúrát valósítottak meg. Így az egész burzsoázia osztályérdekeinek és a monarchia kierőszakolásának a következtében az a folyamat, hogy a három rokon nemzetből egy nemzet jöjjön létre, már a kezdetben elakadt. Helyébe az egyre mélyebb nemzeti, ellentétek kifejlődésének a folyamata lépett.

A nemzeti ellentétek kiéleződésének alapvető oka a szerb burzsoáziában van. Miután a szerb nép még a török feudalizmus ellen, a saját államáért folytatott harcokban átélte saját nemzeti forradalmát, a szerb burzsoázia már a világháború előtt hódító, gyarmatosító politikát folytatott Makedóniában és Albánia ellen. Az SHS államban a szerb burzsoázia részben arra törekszik, hogy gazdaságilag megerősödjön, részben pedig arra, hogy parazita módon, az újonnan megszerzett vidékek népének kizsákmányolásából és kirablásából, valamint a horvát és a szlovén burzsoázia rovására éljen. A szerb burzsoázia mindezt a következő módon éri el: kezében tartja az egész állami és katonai apparátust, és a könyörtelen reakciós rendszer segítségével, amelyet a centralista vidovdani alkotmány legalizált, érvényre juttatja saját nemzeti hegemóniáját a horvát és a, szlovén néppel és azok fejlettebb burzsoáziájával szemben. Hódító jellegű gazdaságpolitikát folytat: 1. a burzsoá jövedelmek és költségek aránytalan elosztásával; 2. az állami eszközöknek állami pénzintézetek útján a szerb gazdaság megerősítése céljából Szerbiába történő átvitelével; 3. más vidékeknek nyújtandó államkölcsönök megvonásával; 4. az államkölcsönök legnagyobb részben Szerbiába történő átirányításával, elsősorban a militarizmus erősítése céljából, és 5. a koncessziók és szállítások monopolizálásával.

Ezenkívül megsemmisíti Crna Gora autonómiáját és a legdurvább nemzeti elnyomással, gyarmatosítással, erőszakos népirtással és asszimilációval szerbesíti Makedóniát, elnyomja a nemzeti kisebbségeket.

A szerb burzsoázia hegemóniájának közvetlen eredménye a horvát és a szlovén nép, valamint a nemzeti kisebbségek védekező csoportosulásainak, valamint Crna  Gora, Bosznia-Hercegovina és a Vajdaság autonómiájáért és Makedónia függetlenségéért küzdő mozgalmak megjelenése.

E nemzeti védekező csoportosulások legfontosabb tényezői a paraszti tömegek lettek, különösen Horvátországban. A horvát és a szlovén burzsoázia a szerb burzsoázia egyre erőszakosabb hegemóniájának nyomása alatt támaszt keresett ezekben a paraszti tömegekben. Mivel gazdaságilag fejlettebbek, igényt formálnak az állam egész gazdasági területére, érdekük a közös állam megléte, de az egyenjogúság alapján. A szerb burzsoázia hegemóniájának hatására azonban ezek a nemzeti csoportosulások nacionalista jelszavak hatása alá kerültek,amely lehetővé teszi, hogy a horvát és szerb burzsoázia ezeket a tömegmozgalmakat saját céljaira használja fel. Így ma az egész horvát és szlovén nép, valamint Makedónia népei is támogatják a nemzeti önrendelkezésért küzdő mozgalmakat.

Mindezek miatt egyrészt a szerbek, a horvátok és a szlovének, másrészt a szerbek, a makedónok és a Crna Gora-iak közötti nemzeti ellentétek a közös államban való ötéves együttélés után élesebbek, mint bármikor voltak. Miután nemzeti egyesülésük folyamata megállt, nemzeti szétbomlásuk folyamata már annyira előrehaladt, hogy a szerbek, horvátok és szlovének államát már nem lehet bizonyos számú nemzeti kisebbséggel rendelkező homogén nemzeti államnak tekinteni, hanem olyan államnak, amelyben az egyik nemzet (a szerb) burzsoáziája elnyomja a többi nemzetet. (...)


4.

Az NRPJ, amelyet a történelmi haladás ezen alapvető érdekei vezérelnek, elismeri minden népnek ahhoz való jogát, hogy szuverén módon határozza meg a más népekhez fűződő viszonyát, tehát a szabad elszakadáshoz és az önálló államalkotáshoz, illetve a saját nemzeti államához történő csatlakozáshoz való jogát is. (...)

Az elszakadáshoz való jog elismerése ezek alapján semmiféle kapcsolatban sincs az úgynevezett "amputálással", amely csak a nemzeti elnyomás új formáját jelentené.

Elismervén az elszakadáshoz való jogot, az NRPJ nem állítja azt, hogy az elszakadás mindig célravezető is. Az elszakadás célravezetőségének vagy nem célravezetőségének kérdését az NRPJ mindig a konkrét történelmi helyzetben, a haladás és a proletariátus osztályharcának érdekei szempontjából fogja megvizsgálni .

Ennek megfelelően az, hogy az NRPJ elismeri az elszakadáshoz való jogot, nem zárja ki, hogy ne agitáljon az elszakadás ellen. Minél teljesebb lesz az önrendelkezés szabadsága, annál gyengébb lesz a szeparatizmus, mert az esetek többségében, de különösen a horvátoknál és a szlovéneknél, egyre jobban ki fognak tűnni az elszakadás által okozott nehézségek mind az etnikai összefonódottság, mind a földrajzi és gazdasági kapcsolatok, valamint a nagy gazdasági területnek a gazdasági fejlődésre gyakorolt előnyei következtében.

A szerb, horvát és szlovén népnek közös államban való egyesülése egybeesik a történelmi haladás irányával és a proletariátus osztályharcának érdekeivel. De hogy ez az egyesülés be tudja tölteni hivatását, a közös államnak a szövetség önkéntességén és összes részeinek teljes egyenjogúságán kell alapulnia, ami eddig nem volt meg. Ezért a NRPJ képviseli az állam minden népének ahhoz való jogát, hogy szuverén módon, szabadon és a nemzeti egyenlőség alapján, a tartományi határokra való tekintet nélkül határozza meg a többi részekhez és az állam egészéhez fűződő viszonyát.

Ebből az alapállásból kiindulva az NRPJ azért fog harcolni , hogy valamennyi nép szabad önrendelkezésének útján - figyelembe véve a népek nemzeti, földrajzi és gazdasági viszonyait - létrejöjjön valamennyi nép önkéntes, föderatív (szövetségi) állami egysége, amely mind az egész, mind pedig az egyes részek gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából az egyesülés legmegfelelőbb formája. Ezért a NRPJ harcolni fog az adott államrenden belül megteremthető lehető legteljesebb helyi önkormányzatáért.

6.

(...) Az NRPJ harcolni fog a vidovdani alkotmány eltör1éséért, s egy olyan köztársasági-föderatív alkotmányért, amely minden nemzet teljes egyenlőségét fogja jelenteni.

7.

A nép teljes önrendelkezés jogát, valamint a széles néptömegek érdekeit csak a parasztságnak és a középső rétegeknek a proletaritással együtt vívott harcával lehetne biztosítani. (...)


8.

Minthogy egyetlen, Makedóniában élő nemzetiség sincs többségben, ezért bármely balkáni országnak Makedónia feletti uralma a makedóniai lakosság többségének rabságba döntését jelenti. Minden ország Makedónia felett a hódítás, a terror, a tömeges üldözés és az erőszakos elnemzetlenítés eszközeivel uralkodna.

A makedóniai lakosság hosszú éveken keresztül kitartóan és hősiesen harcolt a felszabadulásért. A balkáni háborúk után, amikor Makedónia megismerte a szomszédos burzsoáziák nacionalista rendszereit, a makedóniai lakosságban megerősödött a függetlenség iránti vágy. "A független Makedónia" jelszavát ma is magáénak vallja Makedónia egész lakossága.

Makedónia függetlenségéért elsősorban a makedóniai parasztoknak kell küzdeniük, s ezért kezükbe kell venniük e harc vezetését, szolidárisnak kell mutatkozniuk a más országokban élő munkás- és paraszttestvéreikkel, és biztosítaniuk kell egy munkás-paraszt kormány létrehozását a független Makedóniában, amely önként fog belépni a független balkáni köztársaságok föderációjába. (...)

9.

Az imperialista békeszerződések, amelyek egyrészt kiszolgáltatták a juliai terület horvátjait és szlovénjeit az olasz imperializmus zsarnokságának, másrészt pedig a szerb burzsoázia elnyomásának vetették alá a vajdasági magyarok, németek és románok, valamint makedóniai törökök, albánok, bolgárok53 és kucovlahok  tömegeit. De mind a magyar, német és román burzsoázia, mind pedig a török bégek ahelyett, hogy harcolnának a szerb burzsoázia hegemonista, fasiszta politikája ellen, szövetséget kötöttek az uralkodó szerb burzsoáziával. A nagy többségben proletár és paraszti tömegek minden jogos követelését elárulták, és csak a vagyonos rétegek érdekeit képviselik. Az ilyen magatartással gyengítik a többi elnyomott nemzet helyzetét.

Az NRPJ le fogja leplezni e burzsoá pártok politikáját és felszólítja a tömegeket, hogy ne hagyják magukat becsapni, hanem tömörüljenek a forradalmi proletariátus és más nemzetek dolgozói köré.

Az NRPJ harcolni fog azért, hogy a nemzeti kisebbségek számára a teljes politikai és állampolgári egyenlőségen kívül garantálják az anyanyelv korlátlan használatának jogát bármely hatósággal való érintkezés során  azt, hogy az összes állami iskolában kötelező legyen a gyermekek anyanyelven való iskoláztatása, valamint biztosítsák a legteljesebb lelkiismereti szabadságot. Így a nemzeti kisebbségek dolgozói be fogják látni, hogy-az NRPJ az igazi védelmezőjük.

10.

A népek önrendelkezési jogának elismerése képmutatás lenne az e jog megteremtéséért folytatott harc segítése nélkül. (...)

A NRPJ feladata az, hogy megvalósítsa az elnyomó és az elnyomott nemzetek dolgozóinak teljes egységét.


           Különösen fontos feladata az NRPJ-nek, hogy a szerb népben tudatosítsa, nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyon, s hogy könyörtelenül leplezze le a hegemonista burzsoázia centralista jelszavát. Ugyanígy feladata az NRPJ-nek, hogy az elnyomott népekben állandóan tudatosítsa az ellenzékben levő burzsoázia önrendelkezéssel, föderációval és autonómiával kapcsolatos jelszavainak osztályjellegét, mert ez a burzsoázia e jelszavakon mindig csak a saját dolgozóinak kizsákmányolási monopóliumát érti. (...)

Istorijski arhiv KPJ. Tom II. Beograd, 1950. 67-71. 1.

57.

JUGOSZLÁV-OLASZ BARÁTSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS

1924. január 27.

Őfelsége, Olaszország királyának a kormánya és Őfelsége, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság királyának kormánya, attól a közös szándéktól áthatva, hogy fenntartsák a békét és a világháborúban elért és a békeszerződés által megerősített eredményeket, elhatározták a következő, a két királyság közötti barátságnak, valamint szárazföldi és tengeri jogaik kölcsönös tiszteletben tartásának meghosszabbításáról szóló szerződés megkötését, és a következő rendelkezésekben állapodtak meg:

           1. cikk. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a Trianonban, St. Germainben ás Neuilly-ben megkötött békeszerződésekben rögzített rend fenntartása érdekében kölcsönös segítségnyújtási és szívélyes együttműködési szerződésre kötelezik magukat, valamint arra, hogy tiszteletben tartják és eleget tesznek az ezen szerződésben foglalt kötelezettségeknek

2. cikk. Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikét egy vagy több hatalom részéről nem provokált támadás érné, a másik Fél kötelezi magát, hogy az összetűzés egész ideje alatt megőrzi semlegességét. Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikének biztonságát és érdekeit erőszakos külföldi behatolás miatt veszély fenyegetné, a másik Fél kötelezi magát, hogy jóindulatú közreműködésével politikai és diplomáciai segítséget nyújt abból a célból, hogy hozzájáruljon a veszély külső okainak elhárításához.

3 cikk. Arra az esetre, ha közös érdekeiket veszélyeztetve látnák, a Magas Szerződő Felek kötelezi magukat, hogy az azok megvédelmezéséhez szükséges intézkedéseket egyetértően fogják megtenni.

4. cikk. A jelen Szerződés öt évig marad érvényben. Ennek az öt évnek a lejárta előtt egy évvel a Magas Szerződő Felek mindegyike felmondhatja, vagy megújíthatja jelen Szerződést .

V. Bratulić: Politički sporazumi između Kraljevine Italije i Kraljevine SHS, odnosno Jugoslavije nakon Rapala, Jadranskí zbornik, svezak VI. Rijeka-Pula, 1966, 30-31. 1.




58.

A HKPP BELÉPÉSE A PARASZTINTERNACIONÁLÉBA

1924. július 1.

Kedves Elvtársam!

Mint a Horvát Köztársasági Parasztpárt és a Horvát Népképviselet elnöke, a horvát népképviselők ez év május 1-i plénumának megbízása alapján értesítem Önt, hogy a Horvát Köztársasági Parasztpárt belép a Paraszt Internacionáléba, azaz a szervezett parasztság nemzetközi szövetségébe.

Magától értetődik, hogy a Horvát Köztársasági Parasztpárt továbbra is megmarad saját programja és taktikája mellett, annál is inkább, mivel ez a program teljes összhangban van a Paraszt Internacionálé fő céljával. (...)

Magától értetődik az is, hogy a Horvát Köztársasági Parasztpárt a jugoszláviai belső kérdések megoldására és a mai militarista burzsoá párt megdöntésére mindenekelőtt békés eszközöket fog alkalmazni, és csak végső esetben, ha ezek a békés eszközök sikertelennek bizonyulnának, akkor n y ú l a for -radalom eszközéhez. (...)54

F. Čulinovic: Dokumenti, 250. 1.



59.

A HKPP VEZETŐSÉGÉNEK NYILATKOZATA A NEMZETGYŰLÉSBEN

Belgrád, 1925. március 27.

(...) Azt akarjuk, hogy politikailag egyenrangúak legyünk mint horvátok, szlovének és szerbek,mint három egyenlő testvér. Azt mondják, ha már egy nép vagyunk, mindegy, hogy egy-egy pozíciót horvát vagy szerb tisztviselő tölt be, de ebben az esetben mindenütt szerbek lesznek. (...)

Nekünk nem mindegy, mi lesz ebben az országban. Mi itt nem akarunk quantité negligeable lenni. Mi azt szeretnénk, ha részesei és teremtői lennénk ennek az államnak. (...) Azt akarjuk, hogy egyenrangú tagjai legyünk országunknak, hogy közösen dönthessünk, mivel a mi népünk hála Istennek, politikailag van annyira érett, hogy ne lehessen másodrendű állampolgárnak tekinteni, amit nem is tudna elviselni. Ezért, Uraim, valamennyi fellépésünk kezdettől fogva arra irányult, hogy hangsúlyt kapjanak azok a politikai lépések, amelyeket via facti hajtottak végre, a horvát nép formális megkérdezése nélkül, sőt a horvát szabor és más testületek azon határozatai nélkül, amelyek igazolták ezeket a lépéseket. (...)

Azonban itt lojálisan kijelentem, hogy helyzetünk Belgrádban korántsem olyan, mint amilyen Pesten volt. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani, hiszen most itthon vagyunk. (Viharos helyeslés és taps az ellenzék részéről.)


Itt a mieink között vagyunk, és ha az első pillanatban nincs is részünk annyi megértésben, amennyire szükségünk van és amennyit elvárunk, az még nem jelenti azt, hogy holnap sem lesz, különösen, ha egyre inkább eljut a néphez a felismerés, mint ahogy, hála Istennek, Szerbiában már kezdenek felhagyni azzal, hogy "mi szabadítottunk fel benneteket". Ezt valóban kevesebbet mondják, de épp elégszer ahhoz, hogy belefáradjunk, s eközben elfelejtődött, hogy a horvát nép milyen fontos szerepet játszott az egyesülés megvalósításában. A horvát nép évszázadokon keresztül őrzött minden talpalattnyi földet, akkor is, amikor évszázadokon keresztül oly sok elnyomásban volt része, oly sok ellenség vette körül-, ez a nép itt maradt, megőrizte területét, hazáját. Vajon mindezek nélkül sor kerülhetett volna-e az egyesülésre? (...)

Mi azt akarjuk, hogy az államban döntő szava legyen annak a népnek, amelynek érdekei évszázadokon keresztül háttérbe szorultak, hiszen ezen a tájon mindenkivel többet törődtek, mint a paraszttal, a paraszt mindig utolsó volt a sorban, mindig ő volt a legkevésbé fontos. Tudjuk, hogy a parasztok adják az állam erejét, mert ők termelik meg a kenyeret, kenyér nélkül pedig nincs élet, sem békében, sem háború idején. Ezért mi, ezen elvek szerint szervezve a paraszti népet, mindenekelőtt benne tudatosítottuk  a nép szuverenitásának, a többi délszláv néppel való testvéri megegyezés, valamint a közös állam létrehozásának eszméjét, s miután felkeltettük bennük ezek vágyát, létrehoztuk azt a szervezetet, amely egymásután három választáson már megmutatta az erejét. (...)


Nyíltan elmondtuk, hogyan gondolkodunk az államról és hogyan gondolkodunk a hadseregről. Nyíltan megmondtuk, hogy szükségünk van a hadseregre. Miért? Azért, hogy megvédjük magunkat a külső támadásokkal szemben. Kis nép vagyunk, a délszlávok együttvéve sem alkotnak szám szerint nagy népet, és óvakodnunk kell attól, hogy játsszunk a háborúval, mert az veszélyes dolog, de a haza védelmével kapcsolatban kivétel nélkül mindannyiunknak egyet kell értenünk, mivel a haza nélkül mi magunk sem létezhetünk. (...)

Ma itt ténylegesen a vidovdani alkotmány van érvényben, a Karađorđe-dinasztiával az élén, ez politikai tény, olyan tény, melyet mi feltétel nélkül elismerünk, és amellyel mi teljesen egyetértünk. (Helyeslés az ellenzék részéről.) Azt kívánjuk, hogy keressenek és találjanak utat és módot arra, hogy továbbléphessünk, támogassák a horvát és a szlovén nép jogos törekvéseit, hogy ő maga dönthessen az államon belüli önkormányzat megszervezéséről anélkül, hogy az káros lenne az állam egysége és ereje szempontjából; hogy a horvát nép megvédhesse gazdasági és szociális érdekeit, amelyek nemzeti létének fontos feltételei.

(Marko Trifković miniszter: Ön tehát a dinasztiát és a monarchiát csak mint tényleges, s nem mint jogilag megerősített állapotot ismeri el. Dr. Korošec valamit közbeszól.) Nem értem, mit akar mondani.

(Svetozar Pribičević közoktatási miniszter a szónoknak megismétli Trifković miniszter úr szavait.)


Ez olyan tény, amely összeköt bennünket, s amely létezik. Hogy ezt a dolgot kiegészítsem, annyit akarok mondani, hogy mi nem csupán mostani politikai helyzetünk, hanem programunk alapján is minden kétségen felül állónak tekintjük az állam egységét. (viharos helyeslés az ellenzék részéről.) Ez nem kérdés számunkra. Ugyanígy vélekedünk az uralkodó Karađorđe-dinasztiáról is, erről tehát szükségtelen tovább beszélni. Ez egyáltalán nem olyan kérdés, amelyről tovább kellene beszélni; ezért nem értem a kérdést. Ami pedig a nemzetiséget illeti, mi nyíltan megmondjuk Önöknek, Uraim, hogy ez a véleményünk, hogy mi hárman vagyunk, akik együtt akarunk élni és akiknek együtt is kell élniük, hiszen nemzetközi tekintetben egyikünk sem létezhet önállóan, mert elemi nemzeti érdekeink arra készttetnek bennünket, hogy együtt éljünk. (...)

Ezen eszményünk szerint mi mindannyian, de különösen a parasztságunk egy etnikai egységet alkot, azonosak gazdasági és szociális érdekeik; ez számunkra nem vitás, mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük, hasonlóak a szokásaink,, stb. Talán csak annyi különbség van köztünk, hogy az egyes vidékek különböznek egymástól, bizonyos nézetekben, mentalitásban, stb. (...)

Elismerjük a jelenlegi politikai állapotokat a vidovdani alkotmánnyal együtt, az állam élén a Karađorđe-dinasztiát. (Viharos helyeslés és taps a baloldalon.) De számítunk a horvát nép akaratának megfelelő pozitív politika bevezetésére , ( . . . ) amely magába kell foglalja az alkotmány revízióját, s a szerb, horvát és szlovén nép megegyezését. (...)

F. Čulinović: Dokumenti, 265-266. 1.


60.

S. RADIĆ KIJELENTÉSE A MONARCHIA ÉS A CENTRALIZMUS ELFOGADÁSÁRÓL

Zágráb, 1924. április.

(...) Mi nem félelemből lettünk monarchia-partik, s nem azért, hogy kijussunk a börtönből,55   hanem azért, mert mint párt eljutottunk alkotótevékenységünk konstruktív periódusába. Ez a legfontosabb. Mi tehát ebben a periódusban akkor is áttértünk volna a monarchia-párti nézőpontra, ha nem lettek volna ilyen pontos értesüléseink királyunk személyiségétől. (...)

Az egyezmény létre fog jönni és létre is kell jönnie. Lélektani szempontból kedvező a pillanat, a lélektani dinamika éppen a köztünk és a radikálisok közötti megegyezés felé hajt bennünket. Nem szükséges, hogy azonnal a mi koalíciós kormányunk jöjjön létre, átmenetileg lehet az egy homogén radikális kormány is, mégpedig éppen Pašic úrral az élen. Új orientációnknak, amelyet; semmiképpen sem adunk fel, akkor lesz politikai értelme, ha ennek révén a horvát népet elvezetjük a királyhoz és a szerbekkel kötendő egyezményhez. (...)

Mi a jövőben semmi olyat nem fogunk tenni, ami megnehezítené a szerbek és horvátok közötti egyezmény  létrejöttét.

A szerbek  és a horvátok annyira kiegészítik egymást, hogy együtt kell haladniuk. A szerbek jobb hadvezérek és jobb diplomaták, mi viszont jobban értünk az útépítéshez és az iskolák létesítéséhez. A szerbek, mondják, harcosok, mi pedig a béke építői vagyunk. Egyik is, másik is fontos. Csak már egyszer el kell kezdeni dolgozni. Mi pedig ezt akarjuk, és a magunk részéről nem kívánunk a legkisebb nehézségeket sem támasztani a Radikális Párttal való közös munka elé. Ezért most nem is kérjük az alkotmány revízióját, hanem elfogadjuk Pašic úr álláspontját, hogy egy, két, három, vagy több éven át vessük alá próbának az alkotmányt, s utána, amennyiben úgy mutatkozik, hogy szükség van rá, a nemzet igényének megfelelően változtassunk rajta.(...)

Mi semmiféle államjogi követeléseket nem támasztunk, és a jövőben sem szándékozunk ilyen kívánsággal fellépni. (...)

F. Čulinović: Dokumenti, 268. 1.

61.

A HPP KIÁLTVÁNYA A "PARASZTI NÉPHEZ"

Zágráb, 1927. január 5.

AZ EGÉSZ HORVÁT, SZERB, SZLOVÉN PARASZTSÁGHOZ ÉS A TÖBBI, SZLÁV ÉS NEM SZLÁV NEMZETISÉGŰ PARASZTHOZ!

Polgártársak, testvéreink!

Január 23. napján lesznek a területi, megyei választások. Ha teljesen megvalósult volna államunk rendjének kialakítása, ha az egész országban lenne községi önkormányzat, és a belgrádi legfelsőbb irányítás a nép akaratának, kívánságának és szükségleteinek megfelelően működne, akkor ezek a területi választások tisztán gazdasági és oktatási jellegűek lennének, és kevés politikai agitáció kapna helyet bennük. Ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy e választások során tisztán politikai jellegű agitáció folyik, ugyanúgy, mintha állami vagy parlamenti választásokról lenne szó.

Horvát Testvéreink!

Közöttetek a legtöbb agitáció a Horvát Parasztpárt és Stjepan Radić ellen folyik. Olyan rágalmakat és hazugságokat terjesztenek közöttetek, amilyeneket valaha az első világháború előtt terjesztettek. A romlott úri nép összefogott a Parasztpárt ellen. És vannak olyan parasztok is, akik saját maguk ellen harcolna, néhányan dudás-pénzért, mások pedig tudatlanságból és hiszékenységből. Nektek mindannyiótoknak megvan a józan eszetek és keresztények vagytok. Csak a következő három dolgot mérjétek fel a lelketekkel, az értelmetekkel pedig ítéljetek felőle:

Első: A nyers erőszakot megtörték vagy feltartóztatták?

Második: A horvát népet, kezdve a horvát névtől és a horvát zászlótól, egészen a nemzeti emlékekig és nemzeti ereklyékig, mindenütt elismerik és tisztelik. (...)

Harmadik: A mi paraszti programunk egyre inkább mind nemzeti, mind állami politikánk alapjává válik. (...)


Szerb Testvéreink!

Államunkban kb. 11 millió paraszt él. Ti, szerbek, nem vagytok többen 5 milliónál. Ti magatok nem is tudnátok hosszú ideig uralkodni, még erőszakkal sem, ahogy azt sokan az uraitok közül akarják, hanem az szükséges, hogy társuljatok velünk, horvátokkal és a szlovénekkel, és a többi paraszt testvéretekkel. A Ti Földműves Szövetségetek mérhetetlenül sokat tett ebben az irányban. A legutóbbi nemzetgyűlési választások során is kb. 120 ezer, igen elszánt és szabadon leadott szavazatot szereztetek. Az 530 ezer horvát és a 30 ezer szlovén paraszt szavazatával együtt akkor már ez lenne államunkban a legerősebb politikai hatalom. (...)

Szlovén Testvéreink!

Ti csak egymillióan éltek államunkban. Népetek jó egyharmada olasz és kb. 100 ezren osztrák uralom alatt élnek. Ez számotokra és számunkra is mély és súlyos seb. De a Ti legsúlyosabb sebetek az, hogy benneteket ritkán és keveset kérdeznek meg, hiszen kevesen vagytok, és az, hogy benneteket Belgrádban kalapácsnak használtak, amellyel szét lehet verni ós szét lehet szaggatni a horvát parasztok szervezetének láncát. A Ti úri politikusaitok még ma is balga módon gyűlölik és vadul támadják a Horvát Parasztpártot és annak vezetőségét. De T i is ellenszegültök ezeknek a romlott uraknak. A szlovén parasztoknak már közel a fele belépett a parasztmozgalomba. (...) Most ennél tovább fogtok lépni , és még ezekben a napokban velünk, horvátokkal és szerbekkel együtt, maholnap pedig a bolgárokkal is együtt lesztek a nagy, egységes parasztmozgalomban . (...)

Drága szláv és nem szláv testvéreink!

Az államunkban Ti együttvéve több, mint két és fél millióan vagytok. De megoszt benneteket a nyelv és a vallás is. Ezenkívül térben is erősen szét, vagytok szóródva. Egy részetek Dél-Szerbiában él, főleg az albán határnál, mások a Bánátban és a Bácskában, főleg a magyar határnál. Ezért sokak számára gyanúsak vagytok, és azt javasolják, hogy elnyomással és erőszakkal kormányozzanak benneteket. Eddig ez sikerült is nekik. Fi ez ellen magatokban csak alig-alig tudtok védekezni (...), de veletek összefogva mi kétmillióval többen leszünk, összesen 11 millióan. Ezt a közös parasztszervezetünket semmilyen hatalom nem győzheti le és nem gyengítheti meg semmiféle c s a 1 á s .

Munkás Testvéreink!

(...) Érzelmeitek és emlékeitek alapján Ti is parasztok vagytok, az élet hozta szükséglet alapján viszont munkások. (...) Türelmetlenek és túl meggondolatlanok vagytok, azt szeretnétek, hogy minden rossz, amely rátok nehezedik, azonnal múljon el, s az igazság, amelyet kívántok, azonnal jöjjön el. Ez lehetetlen. Az egyetemes igazság és a rendezett szabadság nem valósulhat meg az egyetemes műveltség és az egyetemes jólét nélkül. Számotokra az állam nem engedélyezi a szabad politikai szervezkedést. Azzal gyanúsítanak benneteket, hogy kommunisták vagytok, hogy itt mindent lerombolnátok, ha tehetnétek. Ismerjétek el, hogy ebben a vádban sok igazság van. Ismerjétek el, hogy a Ti vezetőitek valóban kommunisták, hogy minden ellenségüket irgalom nélkül agyonlőnék és felakasztanák! (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 207-209. 1.

62.

A PARASZT DEMOKRATA KOALÍCIÓ HATÁROZATÁBÓL

1928. január 22.

(...)

1. A Paraszt Demokrata Koalíció az összes többi parlamenti párttal és az összes többi politikai tényezővel szemben a parlamentben és azon kívül egy egységet képez, és  mindenki, aki érintkezni vagy együttműködni akar vele, ezt csak mint egy egységgel teheti meg. (...)

2. A Paraszt Demokrata Koalíció, mint eddig is, olyan koncentrációs kormány létrehozását követeli, amelyben minden, az alkotmányt és a parlamentarizmust elfogadó parlamenti párt és csoport részt vesz. (...)

5. Abban az esetben, ha ez a koncentráció nem valósulna meg a költségvetés tárgyalása előtt, a Paraszt Demokrata Koalíció  elhárít magától minden felelősséget a parlamenti harc végletes kiéleződéséért, e küzdelem népre történő kiterjesztéséért. Azért sem vállal felelősséget, hogy a harc során a nyugati demokráciákban már kipróbált, de kemény eszközöket fog alkalmazni, amelyekről időben tájékoztatja majd a közvéleményt. A Paraszt Demokrata Koalíció nem csak az ún. prečani területeken56 fogja megszervezni ezt a harcot, hanem szervezetein keresztül kiterjeszti azt Ószerbiára és Makedóniára is, amelyeket nyílt politikával és haladó intézményekkel szeretne az államhoz kapcsolni, de bevonja e küzdelembe a Kumanovótól feljebb fekvő régi Szerb Királyság területeit is, amely tudatában lévén szent hagyományainak, meg fogja érteni harcukat és teljes támogatást fog annak nyújtani. (...)

F. Čulinović: Dokumenti, 280. 1.

63.

STANKO MAJCEN JELENTÉSE A HORVÁT KÉPVISELŐK ELLEN VÉGREHAJTOTT MERÉNYLETRŐL

(...) Ha visszagondolok a parlamenti lövöldözésre, égnek áll a hajam.

Amiről eddig hallgattam: a végzetes nap előestéjén dr. Korošecnél fogadásra jelentkezett a szerencsétlen Puniša Račić. Senki sem volt már a minisztériumban, hármunkon, a miniszteren, rajtam és Račićon kívül. A zárt ajtók mögött folytatott beszélgetés éjjel tizenegy óráig tartott. Amikor a miniszter elbúcsúzott  tőlem, azt mondta: "Szerencsétlenség fog történni."

Másnap, úgy tizenegy körül, a parlamenti rendőrfelügyelő követelte, hogy teremtsek telefonösszeköttetést a miniszterrel. Ezt megtettem és beléptem a miniszter szobájába, mert úgy tűnt a számomra, hogy a miniszter belemerülve a párttal folytatott megbeszélésbe, nem hallotta a telefoncsörgést. Amikor abbahagyta a tárgyalást, megmondtam neki, hogy a parlamenti rendőrfőnök van a telefonnál-: "Szerencsétlenség történt."

Hallgattam erről, mert Puniša Račićot nem akartam még súlyosabb váddal illetni, mint amilyenek már terhelték: egy vagy két napig készülni egy gyilkosságra nagyobb bűn, mintha valakit olyan sértések által kiváltott hirtelen indulatból lősz le, amelyek nem csak ellened irányulnak, hanem az egész nép ellen. Hiszen Puniša Račić hazafi volt, Crna Gora-i hazafi. Stjepan Radić sértései igen rosszindulatúak voltak. (...)58

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 259. 1.

64.

SÁNDOR KIRÁLY PROKLAMÁCIÓJA

1929. január 6.

(...) Eljött az óra, amikor a Nép és a Király között nem állhat többé közvetítő. (...)

A parlamenti rendszer és egész politikai életünk egyre több negatívummal töltődött fel, amiből a népnek és az államnak csak kára származik. Államunk hasznos intézményei, azok haladása és népünk egész életének fejlődése került ezzel veszélybe .

Az országban uralkodó egészségtelen politikai helyzet nemcsak az ország belső életére és haladására, de államunk külkapcsolataira, valamint külföldi tekintélyünkre és hitelképességünkre is káros hatást gyakorol.

A parlamentarizmussal, amely felejthetetlen Atyám örökségeként az én politikai eszményképem is volt, elvakult politikai indulatok oly mértékben kezdtek el visszaélni, hogy az az államban folyó minden gyümölcsöző tevékenység akadályává vált.

A Nemzetgyűlésben végbement szomorú viszálykodások és események megrendítették a nép ezen intézmény hasznosságába vetett hitét. A megegyezések, de még a pártok és az emberek közötti leghétköznapibb kapcsolatok is teljességgel lehetetlenné váltak.

Ahelyett, hogy a parlamentarizmus a nemzeti és állami egység szellemét fejlesztené és erősítené, a jelenlegi formájában szellemi bomláshoz és nemzeti széthúzáshoz vezet. Szent kötelességem, hogy minden eszközzel őrizzem az állam és a nemzet egységét. Eltökéltem, hogy eme kötelességemnek ingadozás nélkül, a végsőkig eleget teszek.

Megőrizni a nemzet és az állam egységét - ez uralkodásom legfőbb célja, és ez kell, hogy legyen a legfőbb törvény számomra, de mindenki számára is. Ezt kívánja tőlem a nemzet és a történelem előtti felelősség is. Ezt rója rám a haza iránti szeretet és az ezért az eszményért elesett hősök emléke.

E bajra a gyógyírt az eddig parlamenti úton végrehajtott kormányváltozásban vagy új választások kiírásában keresni csak annyit jelentene, hogy a drága időt, mint eddig, hiábavaló kísérletekre fecsérelnénk. Új munkamódszereket kell keresnünk, új utakat kell törnünk. (...)

Ennek érdekében döntöttem és döntök úgy, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1921. június 28-i alkotmánya érvényét veszti. Az ország minden törvénye érvényben marad addig, míg szükség szerint, az én rendeletemmel azok el nem töröltetnek. Ugyanezen módon kerül sor a jövőben az új törvények meghozatalára .

Az 1927. november 11-én megválasztott Nemzetgyűlés feloszlattatik. (. . .)59

F. Čulinovic; Dokumenti. 291-292. 1.


65.

A KIRÁLYI HATALOMRÓL ÉS A LEGFELSŐBB ÁLLAMIGAZGATÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY

1929. január 6.

1. törvénycikk. - A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság örökletes monarchia.

2. törvénycikk. - Az országban minden hatalom a király kezében van.

A király adja ki és hirdeti ki a törvényeket, nevezi ki az állami hivatalnokokat és adományozza a katonai rangokat. A király a katonai erők főparancsnoka. Ő adományozza a rendjeleket és az egyéb kitüntetéseket.

3. törvénycikk. - A király gyakorolja az amnesztiát minden bűntettel kapcsolatban.  (...) Az amnesztia lehet általános vagy egyedi. A király gyakorol kegyelmet.  A kiszabott büntetést elengedheti, csökkentheti vagy enyhítheti.

4. törvénycikk. - Az államot az idegen államokkal való kapcsolatok során a király képviseli. A király üzen hadat és köt békét.

5. törvénycikk. - A király és a trónörökös akkor tekinthető nagykorúnak, ha betöltötte 18. életévét.

6. törvénycikk. - A király személye sérthetetlen. A királyt semmiért nem lehet felelősségre vonni, semmiért sem lehet elítélni. (...)

16.törvénycikk. - A miniszterek a királynak tartoznak felelősséggel. A király a minisztereket vád alá helyezheti.

17.törvénycikk. - A miniszterek felett az Állambíróság ítélkezik. (...)

F. Čulinovic: Dokumenti. 294. 1.



66.

PETAR ŽIVKOVIĆ TÁBORNOK KORMÁNYÁNAK NYILATKOZATA

1929. január 13.

(...) A királyi kormány fő célja az, hogy teljes rendet és fegyelmet teremtsen az államigazgatásban, hogy a lehető legrövidebb időn belül végrehajtsa a törvénykezés teljes egységesítését az egész állam területén, és ezzel biztosítsa a teljes jogbiztonságot és a rend feltételeit.

A külön munkaprogram, amelyet a királyi kormány jóváhagyásra Őfelsége, a Király elé fog terjeszteni, tartalmazni fogja mindazokat az alapokat, amelyek népünk összes szellemi, kulturális és gazdasági erejének tökéletes fejlődéséhez szükségesek. E szempontból királyi kormányunk egyik fő gondja az, hogy minél nagyobb mértékű takarékossággal és ésszerű kormányzással minél előbb rendeződjenek és megerősödjenek az állam pénzügyei, ós hasonló Intézkedésekkel megoldódjanak a nép gazdasági ós szociális problémái. (...)

F. Čulinovic: Dokumenti. 2 93. 1.

67.

RÉSZLETEK AZ OKTROJÁLT ALKOTMÁNYBÓL

1931. szeptember 2.

(...)

1. törvénycikk. - A Jugoszláv Királyság örökletes és alkotmányos monarchia. (...)


2. törvénycikk. - A Királyság hivatalos nyelve a szerb-horvát-szlovén  (...)

3. törvénycikk. - Az egész Királyságban egységes állampolgárság létezik. (...)

29.  törvénycikk. - A király a nemzeti és az állami egység oltalmazója. A nemzet és az állam mindenkori érdekeinek a védelmezője.

A király erősíti meg és hirdeti ki a törvényeket, nevezi ki az állami tisztviselőket és adományozza a katonai rangokat a törvény rendelkezéseinek megfelelően.

A király az összes haderők főparancsnoka. Ő adományozza a rendjeleket és az egyéb kitüntetéseket.

30.  törvénycikk. - A király amnesztia joggal rendelkezik (...)

A királynak joga van kegyelmet gyakorolnia. A kiszabott büntetést elengedheti, csökkentheti vagy enyhítheti. (...)

31.  törvénycikk. - Az államot az idegen államokkal való kapcsolatok során a király képviseli, A király üzen hadat és köt békét. Amennyiben az országot nem támadják meg, vagy
más állam nem üzen neki hadat, a háború bejelentéséhez a népképviselet előzetes beleegyezése szükséges.

Ha az országnak hadat üzennek vagy megtámadják, azonnal össze kell hívni a népképviseletet.

32.  törvénycikk. - A népképviselet rendes vagy rendkívüli ülését a király hívja össze.

A király az állam szükségletei szerint bármikor összehívhatja a népképviseletet.

A királynak joga van feloszlatnia a Nemzetgyűlést és új választásokat kiírni. A feloszlatásról és az új választásokról szóló rendeletet minden miniszter ellenjegyzi. (...)

A királyi hatalom minden cselekedetéért az azt ellenjegyző miniszter, illetve a Minisztertanács tartozik felelősséggel.

A királynak mint a hadsereg főparancsnokának a cselekedeteiért a hadügy- és a tengerészeti miniszter felel. (...)

35. törvénycikk. - A király és a trónörökös nagykorúnak tekintendő, ha betöltötte a 18. életévét.

A király személye sérthetetlen. A királyt semmiért sem lehet felelőssé tenni, sem elítélni. Ez nem érvényes a király magánvagyonára. (...)

50.  törvénycikk. - A szenátus szenátorokból áll: a király által kinevezettekből és választottakból. A szenátor nem lehet 40 évesnél fiatalabb. (...)

A király ugyanannyi szenátort nevezhet ki, ahány választott szenátor van.

Egyidejűleg senki sem lehet szenátor és népképviselő.

51.  törvénycikk. - A választott szenátorok mandátuma hat évig érvényes. (...)

54. törvénycikk. - A Nemzetgyűlést a képviselők alkotják, akiket a nép szabadon választ általános, egyenlő és közvetlen szavazással.

A Nemzetgyűlést 4 évre választják. A népképviselők mandátuma a választási törvény által meghatározott esetekben korábban is megszűnhet. (...)

55. törvénycikk. - Választójoggal rendelkezik minden állampolgár, születése vagy honosítás során felvett jugoszláv állampolgársága alapján, amennyiben betöltötte huszonegyedik életévét.

Az aktív tisztek, valamint a szolgálatot teljesítő altisztek és tisztek nem gyakorolják választójogukat, és őket sem lehet megválasztani.

A nők választójogáról törvény fog dönteni. (...)

116. törvénycikk. - Háború, mozgósítás vagy lázadás esetén, amelyek kérdésessé tennék a közrendet és az állam biztonságát, vagy amennyiben általában veszélybe kerülne a közérdek, a király ezekben a kivételes esetekben elrendelheti, hogy az alkotmány vagy a törvény előírásaitól függetlenül ideiglenesen tegyenek meg minden rendkívüli, feltétlenül szükséges intézkedést a Királyság egész területén, vagy annak egy részén.

Minden rendkívüli intézkedést utólag a népképviselet elé terjesztenek.60

Službene novine Kraljevine Jugoslavije, 3.IX. 1931.



68.

AZ 1931. NOVEMBER 8-i PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE61

             

Bánság

Választók létszáma

Szavazók száma

A választáson résztvevők %-ban

Képviselőjelöltek száma

Megválasztott képviselők

Ebből korábban is képviselő

Drávai

289.392

150.778

52,11

56

25

4

Drinai

368.654

289.912

78,64

88

37

7

Dunai

645.568

460.460

71,33

111

51

22

Moráviai

364.280

290.129

79,64

65

32

14

Tengermelléki

239.539

82.417

34,41

38

20

8

Szávai

719.551

392.499

54,55

127

60

18

Vardári

387.245

279.327

72,13

85

37

13

Verbasi

258.081

165.935

64,30

53

20

4

Zetai

221.495

174.614

78,83

52

20

5

Belgrádi

66.541

38.324

57,59

3

3

3

Összesen:

3.560.278

2.324.395

65,29

678

305

98


B. Petranović-M. Zečević
: Jugoslavija 1918-1984. 273. 1.




69.

 SÁNDOR KIRÁLY TRÓNBESZÉDÉBŐL

1932. január 18.

(...) A jugoszláv gondolat etnikai igazsága végre áttört minden, évszázadokon keresztül mesterséges módon létrehozott akadályt, és hősi, véres nemzeti forradalmunk a világháború befejező szakaszában eljutott az egy és oszthatatlan Jugoszláv Királyság létrehozásáig, egy államban egy néppel. (...)

Az 1921. június 28-i alkotmánnyal igyekeztünk megoldani ezt az állami és nemzeti feladatot is. De egyre nyilvánvalóbban megmutatkozott, hogy a háromnevű állam alkotmányában a nemzeti gondolat nem jutott kellőképpen kifejezésre, s nem is tett szert egy szervezett nemzeti egység erejére. A múltnak mindazon nyomait viselve, amelyek bennünket törzsi szempontból elválasztottak, nem tudtuk a szükséges belső egységben és harmóniában teljes mértékben kifejleszteni minden nemzeti jellegzetességünket .

Ebben az államrendben nyilvános és szervezett politikai életünk alig kísérelte meg, hogy bizakodva és őszintén kilépjen a szűk törzsi keretekből. (...)

Egyetlen pillanatra sem volt szabad elfelejteni, hogy a nemzeti egyesülés nem egyetlen nemzedék ügye, s nem a történelmi véletlen következménye. Ez szakadatlan erőfeszítések, évszázados, élő nemzeti erők ügye, valamint erkölcsi és történelmi vívmányok eredménye. A nemzeti egység és az állam egysége soha semmiféle alkudozás tárgya nem lehet; mindig a napi és a külön érdek felett kell állniuk.

Én az 1929. január 6-i döntésemmel véget vetettem ennek az áldatlan állapotnak. (...)

Szavamhoz és az udvar hagyományaihoz hűen az elmúlt év szeptember 3-án kelt alkotmánnyal alapot adtam azon intézmények, azon államigazgatás és államrend létrehozásához, amelyek

a leginkább meg fognak felelni a nemzet általános szükségleteinek62 és az állam érdekeinek. (...)

F. Čulinović: Dokumenti. 316-317. 1.

70.

A ZÁGRÁBI SZERZŐDÉSI PONTOK

1932. november 5-7.

(...) A Paraszt Demokrata Koalíció Bizottsága, miután mindenre kiterjedő eszmecserét folytatott az 1932. XI. 5., 6. és 7-i értekezleten, amelynek munkájában elnökként részt vett dr.Vlado Maček Zágrábból, valamint dr. Dušán Bošković Pancsovából, dr. Mile Budak Zágrábból, Dušan Kecmanović esperes Plaškiból, dr. Hinko Krizman Varasdról, Josip Predavec Dugo Seloból, dr. Juraj Šutej Szarajevóból, dr. Ante Trumbić Split-ből és Većeslav Vilder Zágrábból, egyhangúlag a következő határozatokat hozta:

1. A demokrácia elvét vallva, a nemzeti szuverenitást minden államszervezet sarkalatos pontjának tartjuk, a népet magát pedig minden politikai tekintély, minden közhatalom egyetlen és kizárólagos forrásának.

2. Mivel a parasztság mint kollektív fogalom nemzeti kultúránk, gazdasági életünk, társadalmi rendszerünk és erkölcsi értékeink hordozója, s mivel a nép hatalmas többségét alkotja, ezért  a parasztság kell, hogy legyen az alapja egész életünk megszervezésének.

3. Konstatáljuk, hogy a szerbiai hegemónia, amely kezdettől fogva ránehezedett Horvátországra és az összes ún. prečani területre, a maga tehetetlenségével, erőszakos és erkölcstelen módszereivel azóta is az egész államhatalmat a kezében tartja, destruktívan hat, megsemmisítette haladó intézményeinket, az azokban testet öltő erkölcsi értékeinket, a nép vívmányait, anyagi javait és lelki békéjét. Ez az állapot az 1929. január 6-án létrejött abszolútista rendszer uralma alatt érte el tetőpontját, amely rendszer, ezt a hegemóniát erősítvén, annak összes végletes következményével együtt még jobban megnyirbálta az állampolgári és politikai szabadságjogokat.

4. E súlyos tapasztalatok alapján arra az elkerülhetetlen következtetésre jutottunk, hogy vissza kell térni az 1918-as évhez mint kiindulóponthoz, elszánt és jól szervezett harcot kell indítani a hegemónia ellen azzal a céllal, hogy gyökeresen kiirtsuk annak minden hatalmát, képviselőit pedig eltávolítsuk területeinkről.

5.   Csak ilyen feltételek mellett lehet hozzákezdeni az állam új felépítéséhez, amelynek, anélkül, hogy ezt most részletesen kidolgoznánk, az érdekszövetség,  a tagok szabad akarata kell, hogy az alapgondolata legyen; azaz ki kell zárni a közösség bármely tagja vagy csoportjai feletti hegemónia lehetőségét, biztosítani kell, hogy az állam minden tagja megvalósíthassa saját és közös érdekeit, garantálni tudja a szerb, a horvát és a szlovén nép erkölcsi és anyagi jólétének felvirágzását. Ez az új államközösség szavatolni fogja a nyelvi kisebbségek külön érdekeit is. (...)63

F. Čulinović; Dokumenti, 319. 1.

71.

A HORVÁT USZTASÁK MOZGALMÁNAK ALAPELVEI

1933. június 1.

A horvát népnek joga van hozzá, hogy legfelsőbb (szuverén) uralmát a saját Horvát Államában, egész népi és történelmi területén visszaállítsa, azaz ismét létrehozza a saját, teljesen önálló és független Horvát Államát. Joga van hozzá, hogy ezen állam visszaállítását bármely eszközzel, így fegyveres erővel is elősegítse. (...)

A horvát nép szuverenitása azt jelenti, hogy a saját államában egyedül ő uralkodhat, irányíthatja az államügyeket és a nép valamennyi ügyét.

Az önálló és független Horvát Államban nemzeti és államügyekben sem merészelhet döntést hozni, aki rokonsági foka és vérségi kapcsolata alapiján nem tagja a horvát  népnek, de ugyanígy nem merészelhet egyetlen idegen nép, vagy állam sem dönteni a horvát nép és a Horvát Állam sorsáról. (...)

Senki sem rendelkezhet semmiféle különleges előjogokkal, mindenkinek csak kötelessége van a néppel és az állammal szemben, amelyek egyedül hivatottak, hogy mindenki számára megadják a biztonságos élethez való jogot.

16. A horvát nép erkölcsi ereje a rendezett és vallásos családi életben, gazdasági ereje a parasztgazdaságban, a szövetkezeti életben, a természeti kincsekben és a kipróbált katonai erényekben rejlik.

A horvát nép művelődési és kulturális haladása természetes nemzeti adottságán, valamint a tudomány és a művelődés terén bizonyított tehetségén alapul.

A horvát usztasa mozgalom ezekre az elvekre alapítja munkáját és harcát, nyíltan és bátran halad célja, azaz a horvát nép teljes felszabadítása és az Önálló Független Horvát Állam létrehozása felé.

Kiadva az Usztasa Főházban.

dr. Ante Pavelić s.k. usztasa poglavnik

1933. június 1-én.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 267-268. 1.




72.

A. KOROŠEC LEVELE A KIRÁLYHOZ, ILLETVE N. UZONOVIĆHOZ

1934. október 6.

Ma meglátogatott dr. Stojadinović úr, és így alkalmam volt sok, engem érdeklő kérdésről beszélgetni vele. Sajnos azt láttam, hogy még mindig a legkülönbözőbb valótlanságok és intrikák terjednek az én és barátaim elveivel és alapvető nézeteivel kapcsolatban. E valótlanságok mindenképpen azoktól az emberektől származnak, akik nem kívánják országunk politikai viszonyainak végleges rendeződését.

Mi mindig úgy véltük, hogy a négy alapelv: az állam egysége, a nemzet egysége, a monarchia és a Karađorđe-dinasztia azok a dolgok, amelyek nem képezhetik a napi politika, vagy bármely, politikusok közötti alkudozás tárgyát. Ehhez az alapelvhez ragaszkodva, valamint a mai alkotmányos rendből kiindulva egy egész sor megoldásra váró egyéb kérdésen kell dolgoznunk. Ma különösen a szociális és gazdasági kérdéseket emelte ki.

Az alapvető politikai kérdéseket tekintve barátaim és én nem vallunk más nézeteket, mint amilyeneket tavaly a volt Radikális Párt nyilvánosságra hozott, amikor hozzájárulást kért újbóli megalapításához.

Amikor már nem várhatjuk többé, hogy pártomat elismerik, mit tehetünk?

Kétségtelen, hogy államunk nemzetközi helyzete igen erős, de legyen bármilyen erős is, a nemzetközi bonyodalmak próbára tehetik erejét. Ezért a belső béke, nyugalom, elégedettség és a polgárok jóléte olyan problémák, amelyek idejében felkelthetik a nép vezetőinek figyelmét. Amennyiben óhajtaná együttműködésünket, mi készek vagyunk Őfelsége, a Király rendelkezésére állni az ilyen irányú munkában való együttműködés érdekében. Hiszem, hogy a múltban hűségesen és tisztességgel szolgál tam a Királyt, s a barátaim és én a jövőben is ezt fogjuk tenni. Számomra és barátaim számára különösen örömteli lenne, ha a nép és az állam javára végzett közös munka kötne össze bennünket, Aco Stanojević úrral és barátaival, valamint másokkal Azokat a kapcsolatokat, amelyek valaha a volt Radikális Párt és a volt Szlovén Néppárt között létrejöttek, ma más módon lehetne megerősíteni, s hiszem, hogy ez elvezetne bennünket belső viszonyaink rendezéséhez.

Abban reménykedem, hogy Ön (Uzunović), az Ön által elfoglalt igen felelős pozícióban segíteni fogja ezt a rendezést.65

A.     Korošec

Ljubo Boban: Maček i politika Hrvatske seljačke stranke 1928-1941. Zagreb, 1974. I. 120-121. 1.



73.

RÉSZLETEK SÁNDOR KIRÁLY VÉGRENDELETÉBŐL

1934. január 5.

(...) Én, a Jugoszláv Királyság alkotmányának 42. cikkelye alapján elrendelem, hogy abban az esetben, ha az alkotmány 41. cikkelyébe foglalt körülmények miatt a trónörökös nem tudja a királyi hatalmat gyakorolni, a helytartói hatalom a következőket illeti meg:

1. Őfelsége Pavle Karađorđevic herceg

2. Dr. Radenko Stanković, szenátor, művelődési miniszter

3. Dr. Iv.I. Perović, a Szávai bánság bánja.

Pavle herceg helyettesévé kinevezem Vojislav Tomić tábornokot, Belgrád katonai parancsnokát.

Dr. Radenko Stanković helyettesévé Jova Banjanin szenátort nevezem ki .

Dr. Petrović helyettesévé Dr. Zeca szenátort nevezem ki.66

(...)

Sándor

Aleksandar   Karađorđevic
Jugoszlávia   Királya

F.   Čulinović:   Dokumenti, 321.   1.



74.

A JKF IV. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉNEK A NEMZETI KÉRDÉSRŐL HOZOTT HATÁROZATÁBÓL

Ljubljana, 1934. december 24-25.

(...) 4. A JKP sok hibát követett el a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. A párt nem folytatott mindig világos és szilárd önálló politikát éhben a kérdésben. Azonban éppen a jugoszláviai körülmények közepette a nemzeti kérdés óriási szerepet játszik. Az ebben a kérdésben elfoglalt helyes állásponttól függ, hogy sikerül-e megnyerni a széles néptömegeket az antifasiszta népfront számára.

A VII. kongresszusig a JKP teljességgel szektás módon értelmezte és propagálta az önrendelkezés jelszavát, beleértve az elszakadást is. Az elszakadást nem az elnyomott népek jogának tekintette, hanem mint feltételes szükségességet. Az elszakadást kívánó népeknek adandó politikai-területi autonómiáról szó sem volt.

A világ helyzetében az utóbbi években bekövetkezett változások, a fasiszta, imperialista országok - élükön a hitleri Németországgal - egyre nagyobb agresszivitása, valamint ezen országok törekvése, hogy a nemzeti mozgalmakat a háború és a saját hódító terveik, céljaira használják fel, arra ösztönözték a JKP-t, hogy változtasson a nemzeti kérdéssel kapcsolatos taktikáján, de ezzel ne távolodjon el attól az elvtől, hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre, egészen az elszakadásig. A JKP Jugoszlávia jelenlegi állami területének szétszakítása ellen lép fel, mert azt kívánja, hogy az állam átalakítása békés úton valósuljon meg, a nemzeti  egyenjogúság alapján. A mai körülmények között az elnyomott népek elszakadásáért indított mozgalom csak a fasiszta imperialistáknak és azok háborús céljainak kedvezne. Nem csak a háború örvényébe taszítaná az országot, nemcsak Jugoszlávia fennmaradását tenné kockára, hanem Jugoszlávia népeinek szabadságát és függetlenségét is. A JKP ezért mint a fasiszta imperialisták ügynökeit le kell, hogy leplezze Ivan Mihailov és Pavelić-Perčec fasiszta csoportjait, amelyek most demagóg módon a független Horvátország és Makedónia mellett foglalnak állást. (...)

A JKP az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása mellett foglalt állást, amely majd szabadon és majorizáció nélkül fogja megoldani mindazokat a kérdéseket, amelyek a szabad, demokratikus, föderatív államban élő különböző nemzetiségek egymás közötti viszonyait érintik. A nemzeti parlamentek (horvát szabor, stb.) összehívását követelni ma mint propaganda jelszó helyes. De hiba lenne az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselőinek nemzeti csoportjait egyszerűen átalakítani nemzeti parlamentekké .

A nemzeti parlamentek megválasztását az alkotmányozó nemzetgyűlési választásoktól elkülönítve kell megrendezni, mert a nemzeti parlamentek megválasztása során nagyobb hangsúlyt  fog kapni az osztályharc közvetlen kérdései.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívására felszólító jelszót nem szabad szembeállítani a "Le a mostani népellenes parlamenttel; az általános titkos választójog alapján azonnal megtartandó szabad parlamenti választásokért" jelszóval.

A szabad, titkos parlamenti választások halogatás nélküli kiírását követelő jelszó a párt közvetlen akciójelszava. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását csak a legszélesebb néptömegek harca révén lehet kivívni. Az a követelés, hogy rendezzenek szabad nemzetgyűlési választásokat, nem fogja megnehezíteni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáért folytatott harcot, hanem éppen ellenkezőleg, meg fogja azt könnyíteni . (...)

7. Hogy megvalósuljon a párt újjászervezéséről szóló  tavalyi határozat, a legrövidebb határidőn belül meg kell rendezni a Horvát és a Szlovén KP mint a JKP alkotórészeinek az alakuló konferenciáit. (...)

Istorijski arhiv KPJ. Tom II. Beograd, 1949. 399-402. 1.




75. AZ 1935. MÁJUS 5-i VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE67

Bánság

Választók létszáma

A választáson résztvevők
%-ban

Választási listák

A leadott                            Az összes szavazatok                         szavazatok száma (a 3.914.945-ből)          %-ban

Mandátumok száma

Drávai

319.317

46,9

Jugoszláv Nacionalista Párt (Bogoljub Jevtić)

1.746.982

60,6

303

Szávai

799.265

79,3

Egyesült Ellenzék (Vladko Maček)

1.076.345

37,4

67

Verbaszi

272.982

80,2

Zbor (Dimitrij Ljotić)

33.549

1,2

-

Tengermelléki

269.372

75,4

Régi Radikálisok (Božo Maksimović)

24.088

0,8

-

Drinai

410.882

79,6

       

Zetai

247.877

78,9

       

Dunai

702.178

71,7

       

Moráviai

406.658

78,4

       

Vardári

431.164

70,5

       

Belgrádi

75.250

57,9

       

Összesen

3.914.945

73,6

       

F. Čulinović: Dokumenti, 325-327. 1.



76.

A PARASZT-DEMOKRATA KOALÍCIÓ (SDK) VEZETŐSÉGÉNEK HATÁROZATA

1935. június 2.

(...) A választások során tapasztalt erőszak ellenére, amelynek következtében a zsandárok kezétől a horvát nép fiainak tucatjai estek el - egytől egyig békés parasztok fiai -hogy ne is említsük a sebesült és összevert emberek százait és a börtönbe zártak ezreit, és a választások meghamisítása ellenére, amely nem csak az ország határain belül, de az egész világ előtt ismert, e választások mégiscsak igazi népszavazást eredményeztek.

Ezzel a népszavazással a horvát nép nyolcévi hallgatás után kifejezte azt a töretlen akaratát, amellyel elutasít minden leigázására irányuló kísérletet, amelyet a centralista rendszer parlamentáris és diktatórikus formában egyaránt elkövetett ellene, felmérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okozva a horvát népnek. A horvát nép e választásokon az évszázados múltján alapuló jogát védte és képviselte, erkölcsi ellenállást tanúsított a nyers erőszakkal szemben.

A horvátokkal együtt léptek fel - Horvátország, valamint a prečani területek szerbjein kívül, akik már hosszú évek óta egyetértenek és dolgoznak az SDK-ban - muzulmán hitű testvéreink is, dr. M. Spaho vezetésével, akik nagyban hozzájárultak a közös harchoz.

Ezen erők mellett, amelyek régebben is vállvetve harcoltak, most megjelent egy teljesen új tényező is; egyesült velünk sok szerbiai is. Ljubomir Davidović és Jovan Jovanović urak vezetésével. Az ő példájuk nagy visszhangot váltott ki, különösen Šumadijában, Szerbia szívében. S onnan jött - ezt külön ki kell emelni - a közös fellépésre szólító első felhívás is. Szerbiában igen sokan szavaztak erre a listára, sokkal többen, mint ahogy az a mandátumokban kifejeződik. Politikai életünknek ezt az új jelenségét méltóképpen figyelembe kell venni és értékelni kell. Ez új nézetek, irányzatok kiindulópontja lehet. Lélektani szempontból ez a közös szabadságért vívott harc szükségletéből fakadt, azért a szabadságért, melytől mindannyiunkat megfosztottak.

Ezt az így megkezdett közös munkát a továbbiakban is folytatni kell, meg kell szilárdítani és ki keli szélesíteni, mert az állam további fennmaradása egyedül akkor lehetséges, ha kielégítik a horvát nép jogos igényeit.

Mindezek ellenére a mostani rendszer, amely nyilvánvalóan sem a horvátok, sem a szerbek, sem a szlovének között nem talált támogatásra, egyre erősödő, hevesebbé váló erőszakkal lép fel, mintha egyáltalán senkinek sem tartozna  felelősséggel.

Mindezekre való tekintettel úgy döntünk, hogy nem veszünk részt a Nemzetgyűlés munkájában. Úgy véljük, hogy az egyetlen megoldás, ha ezt az állítólagos Nemzetgyűlést azonnal feloszlatják és új választásokat írnak ki, s új választási törvénnyel és egy tisztességes semleges kormány vezetésével garantálják a választások teljes szabadságát. (...)

A jelenlevő képviselők a választási Főbizottság egész jelentését a hamisítványnak tartják, és nem a Választási Főbizottság jelentése alapján tekintik magukat népképviselőknek, hanem azért, mert tudják, hogy valóban, elnyerték járásuk népének bizalmát. Ebből következően azokat a társaikat is képviselőknek tekintik, akik a néptől ilyen bizalmat nyertek, azonban a Választási Főbizottság nem nyilvánította őket képviselőknek, s megválasztottnak tekintik az SD Koalíció minden olyan jelöltjét is, akiket a rendszer bármely okból nem verifikált. Ezét dr. Vlatko Maček elnököt felhatalmazzuk, hogy értesítse őket erről, és a következő ülésekre őket is hívják meg.

F. Čulinović: Dokumenti, 328-329. 1.


77.

A JKP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA A JKP FELADATAIRÓL A KOMINTERN VII. KONGRESSZUSA UTÁN

Moszkva, 1935. augusztus 1.

(...)

III. A NÉPSZABADSÁG FRONTJÁNAK FELADATAI

A Népszabadság Frontja (NF) a január hatodiki rendszer minden ellenségének igazi testvéri szövetsége, nem pedig valamiféle manőver. Az NF-be belépő szervezeteknek és pártoknak közösen kell kialakítaniuk követeléseik plattformját és közösen kell meghatározniuk az NF feladatait. A kommunisták azt javasolják és azért szállnak síkra, hogy az NF fogadja el a következő három feladatot:

           1. a január hatodiki rendszer megsemmisítése;

           2. Jugoszlávia népeinek egyenjogúsága;

3. annak megakadályozása, hogy a terheket a népre hárítsák, valamint a széles néptömegek gazdasági helyzetének javítása a gazdagok rovására. (...)

A Kommunista Párt támogat minden olyan pártot, amely nem fasiszta, és amely a nép egyes rétegei érdekeinek és követeléseinek kielégítését tűzi ki maga elé. (...) A kommunistáknak el kell fogadniuk, támogatniuk kell és a Népszabadság Frontjába kell egyesíteniük minden olyan erőt, amely nem fasiszta, amely a béke és a Szovjetunióval való szövetség érdekeit képviseli, a népbutítás és a reakció ellen irányul, s lényegét tekintve demokratikus és haladó.

A Jugoszláv Királyság egész területén az NF mellé kell állítani az Egyesült Ellenzék minden szervezetét és hívét, valamint a JRZ68 és más szervezetek és mozgalmak minden demokratikus elemét. Annak érdekében, hogy az NF-ben biztosítva legyen a munkásosztály vezető szerepe, igen fontos megnyerni az NF számára mind a politikai, mind a szakszervezeti és a kulturális- művelődési jellegű szociáldemokrata és egyéb munkás-szervezeteket .(...)

Az NF-ben a nép egyes rétegeinek közvetlen követeléseiért folyó harc bázisán meg kell nyerni az összes gazdasági, szakmai, kulturális, művelődési, stb. szervezetet, egyesületet és intézményt (parasztszövetkezeteket, szakmai egyesületeket, önkéntes tűzoltóegyesületeket, stb.), az olyan társulásokat, mint a Haladás (Napredak), a Gajret, a Horvát Munkás (Hrvatski radiša), a Népremény (Narodna uzdanica), stb. Emellett pártunk elfogadhatja és el is kell, hogy fogadja és támogassa mindazoknak a pártoknak a javaslatait és követeléseit, amelyek a fasizmus, az elnyomás, a kizsákmányolás, a háború és a reakció elleni harc útján járnak. (...)

A kommunistáknak olyan harci módszereket is alkalmazniuk kell, amelyek nem tisztán "kommunista módszerek". Alkalmazni kell olyan mérsékelt tiltakozási formákat is, amelyek szélesítik a harc frontját és nagyobb tömegeket vonnak be az NF munkájába. Ilyen eszközök például a gyülekezések, a tömeges petíciók, a politikai tartalmú összejövetelek, az emléknapok és ünnepségek, a nép történelmének évfordulói és fontosabb eseményei alkalmából.

Az NF híveinek az olyan alkalmakat is antifasiszta megnyilatkozásokká kell átalakítaniuk, mint amilyenek az elesett nemzeti vértanúk és vezérek emlékére rendezett halotti misék, az eucharisztikus kongresszusok, az egyházi körmenetek, a búcsúk. Alapjában hibás az a nézet, hogy mindig és mindenkor, azonnal és kizárólag csak a harc olyan magasabb szintű formáit kell alkalmazni, mint amilyen az elnyomókkal és kizsákmányolókkal való fegyveres szembeszegülés. A harcnak az a legjobb formája, amely lehetővé teszi a tömegek mozgósítását az NF céljaiért folytatott akciók során. Ezek az akciók folyhatnak az NF egyes kisebb céljaiért is. A harc formáit a tömegek hangulatához és harcra való készségük fokához kell szabni - nem szabad túlságosan előresietni, de le sem szabad maradni e hangulathoz képest. A nép számára azok a harci módszerek a hasznosak, amelyek őt sikerről sikerre vezetik. A magányos akciók, bármilyen hősiesek is legyenek azok, általában csak vereséghez és szükségtelen áldozathoz vezetnek. (...)

Az NF legfontosabb formái, az üzemekben, falvakban és körzetekben a nép égető követeléseiért folytatott közös tömegakciók legyenek (gyűlések, tüntetések, demonstrációk, tömeges munkásdelegációk küldése a parasztok gyűléseire és fordítva, stb.). Az ilyen akciók előkészítésére és vezetésére közös testületeket kell létrehozni (ideiglenes és állandó közös bizottságok, blokkok, táborok). Az NF céljai és feladatai alapján tartós megállapodást kell kötni azokkal a szervezetekkel, amelyek hajlandók dolgozni az NF-ben, s közösen kell kialakítani velük az együttes harc formáit. Ezzel nem szabad addig várni, míg általános egyezmény (blokk) születik az Egyesült Ellenzék, pártunk és a többi munkásszervezet vezetőségei között. Ezt a blokkot a falvakban, a községekben és az egész országban azonnal létre kell hozni az Egyesült Ellenzék helyi szervezeteivel, a többi egyesületekkel. E közös vezető testületekből a néphatalom valódi szervei jöhetnek létre.

A harcos tömegmegmozdulások elindítóinak és szervezőinek városon és falun a kommunistáknak kell lenniük. Benne kell lenniük minden szervezetben és mozgalomban, amelyek tömegeket mozgósítanak. Ma a kommunistáknak az a fő feladatuk, hogy munkájukkal és bizonyos javaslatokkal ezeket a szervezeteket megnyerjék a Népszabadság Frontja számára és rávezessék őket a munkásosztállyal közösen folytatandó harc útjára. Ezt a feladatot nem lehet forradalmi frázisokkal, üres kinyilatkoztatásokkal és azzal, hogy a dolgok elébe vágnak, megvalósítani, de azzal sem, hogy olyan jelszavakat és a harc olyan formáit erőltetik rá ezekre a szervezetekre, amelyek nem felelnek meg a tömegek hangulatának és politikai öntudatuk fokának. Csak a kommunistáknak a tömegek között folytatott mindennapi szívós harcával lehet megvalósítani ezt, és csak akkor, ha minden kommunista igen aktívan részt vesz a tömegek összes akciójában és harcában, szervezeteik munkájában. (...)

VI. A DEMOKRATIKUS KÖVETELÉSEKÉRT ÉS A NÉPSZABADSÁG KORMÁNYÁÉRT

(...) A kommunisták a népszabadság kormánya mellett szállnak síkra. Ez a kormány lehet a munkások és parasztok demokratikus diktatúrájának kifejezése, de nem feltétlenül szükséges annak lennie, azonban energikus intézkedéseket kell tennie a fasizmussal és a reakcióval szemben. A kommunisták támogatni fogják egy ilyen kormány létrehozását, amennyiben meglesznek a következő feltételek: a/ ha a fasiszták válsága olyan mély, hogy a meggyengült államapparátus nem tudja megakadályozni egy ilyen kormány létrehozását; b/ ha széles tömegek kelnek fel a fasizmus ellen, de harcuk foka még nem érett meg a szovjethatalomért közvetlenül folytatandó harcra; c/ ha az NF több szervezete követel könyörtelen intézkedéseket a fasizmussal és az elnyomókkal szemben; d/ ha ez a kormány semmilyen mórion sem fogja korlátozni a KP tevékenységét és a munkásosztály harcát. Ilyen lenne az a népfront kormány, amelynek jelszavát a kommunisták hangoztatják és elfogadják. De a kommunisták kijelentik, hogy bizonyos feltételek mellett olyan kormányért is síkra szállnak, amely a tömegek harcából születik meg, amely azonban nem rögtön lesz az antifasiszta népfront kormánya.

Istorijski arhiv KPJ. tom II. 368-373. 1.


78.

MILAN STOJADINOVIĆ A JUGOSZLÁV RADIKÁLIS KÖZÖSSÉG (JRZ) PROGRAMJÁBÓL

Belgrád, 1936. július 1.

(...) A szerbek, horvátok és szlovének a bizalom atmoszférájában együtt kell, hogy létrehozzák saját hazájuk belső berendezkedését. Ebben az irányban igen sok részről, igen sok hibát követtek el. Eddig a legtöbbet az "integrált" hazafiaktól szenvedtünk, akik magukat Jugoszlávia egyetlen védelmezőinek, a nemzeti és állami egység egyetlen harcosainak kiállították ki. Ezek az ún. POF és POH tagok és a JNS.69 1932-től kezdve egészen 11 hónappal ezelőttig ebben az országban a Jugoszláv Nemzeti Párt (JNS) emberei uralkodtak, különböző kormányokban és cégekben. És mit hagytak ránk örökül ezek az urak? Sok más bajon kívül örökül hagyták a megoldatlan horvát kérdést is. Ha ezen ország állampolgárai teljes egyenrangúságának politikáját folytatjuk, az összes törzs és vallás egyenlőségének elvét betartjuk és mindenki érzéseit mélyen tiszteletben tartjuk, akkor hiszem, hogy az országban a kölcsönös bizalom olyan atmoszféráját fogjuk megteremteni, amelyben mégiscsak könnyebben lehet majd megoldani a ma oly súlyos horvát kérdést is.

A Jugoszláv Radikális Közösség programja lehetőséget ad számunkra, hogy a teljes megbékélés órájában a horvát kérdés megoldásához is hozzákezdjünk. Úgy gondolom, hogy eddigi munkánkkal is sokban hozzájárultunk ahhoz, hogy ezt a kérdést minden oldalról megvitassuk és előkészítsük a megoldását is. A jövőben is szeretnénk lehetővé tenni a horvát kérdés objektív és jóindulatú megvitatását.

De a jószándékunkból senki se vonja le azt a következtetést, hogy meg fogjuk engedni olyan módszerek alkalmazását, amelyek megzavarhatnák az ország rendjét és békéjét, átlépvén annak határait, amit az ország írott törvényei engedélyeznek.

Programunkban hangsúlyt kap a széleskörű önkormányzat elve. Ez a mai politikai eszményképünk. Dolgozni fogunk a megvalósításáért. A közéletben már 18 éve létezik egy nagy tévedés. Mi mindig a legszélesebb önkormányzat mellett foglaltunk állást, míg mások autonómiát kívántak, ismét mások pedig föderációt. Azonban senki sem adta annak pontos definícióját, mit kíván, s nem is határozta meg kívánsága tartalmát.

Az ezzel kapcsolatos alapeszménk a programunkban fejeződik ki. Népünk három nevének - szerbek, horvátok, szlovének - tiszteletben tartása mellett vagyunk.

Egyenjogúságuk és hagyományaik tiszteletben tartása mellett vagyunk.

Az államigazgatást a nép kívánságainak és szükségleteinek megfelelően szeretnénk megszervezni. De ennek során megengedjük, hogy az egyes igazgatási területek maguk határozzák meg a saját szükséges adminisztratív, gazdasági, pénzügyi és szociális viszonyaikat, de olyan módon, hogy ez a rendezés ne kerüljön ellentétbe az állammal, valamint annak céljaival és szükségleteivel. (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 301. 1.

79.

SETON-WATSON MEMORANDUMA E.BENEŠHEZ, A FOREIN OFFICE-HOZ ÉS PÁL HERCEGHEZ

1936. szeptember

(...) Összegzem: A Jugoszlávia előtt álló probléma hármas természetű - alkotmányos, nemzeti és gazdasági.

1. Hogyan lehet szabad föderációvá átalakítani egy veszélyes mértékben centralizált államot, és megtartani az egységet a legfontosabb állami ügyekben, és így helyreállítani a parlamentáris szabadságjogokat, azaz a szólás- a társulási, a sajtó- és a választási szabadságot, de eközben elkerülni azt, hogy visszatérjenek a sok kis párt rendszeréhez, amely a széttagolódás tendenciáit hordozza magában.

2.   Kibékíteni főleg a horvátokat és a többi prečani területek lakosait, a szerbiai szerbekkel egy államban biztosítva számukra az önrendelkezés, az egyenjogúság minimumát, és egyenlő előrehaladási lehetőségeket az állami szolgálatban.

3.   Helyreállítani a gazdasági fejlődést, főleg a paraszti tömegek között, azaz felemelni az árakat és így növelni a vásárlóerőt is, befejezni az agrárreformot (a kisebbségeknek sem adván kevesebbet, mint maguknak a délszlávoknak), és kifejleszteni a szociális reform valódi programját (egészségügy, lakáshelyzet, stb.), amely egyben elvonná a figyelmet a nacionalista vádaskodásokról és csökkentené a kommunista elmélet vonzását.

II.

(...)

2. Dr. Maček első és legfőbb követelése a föderáció elvének elfogadása, ez pedig ma már nem jelent akadályt Belgrád és Zágráb között, mert elméletben már elfogadták azt (a részleteket félretéve) a Horvát Parasztpárt vezetősége és az egyik másik szerb párt között nemrég folytatott70 beszélgetések során. Minden értelmezés és hozzáállás kérdése. Ez magában foglalja a/ azt a definíciót, hogy melyek azok a "közös ügyek", amelyek a belgrádi központi parlament hatáskörében kell, hogy maradjanak, b/ bizonyos számú föderális, egység elfogadását, c/ a költségvetés kettéosztását közös és autonóm költségvetésre, és egy skála,vagy a közöttük levő arányok meghatározását. (Erre precedens van az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezésben, valamint a Magyarország és Horvátország között megkötött 1868-as kiegyezésben, ld. 1868-as 12. paragrafus, és az 1889-es 1. paragrafus.) Ezt az arányt mindenképpen a pénzügyi és az alkotmányügyi szakemberek segítségével kell kidolgozni. (...)

Néhány évvel ezelőtt dr. Maček külön horvát hadsereget kívánt - ez pedig olyan kérdés, amelybe egyetlen szerb sem egyezett volna bele semmilyen áron sem, de különösen nem egy szerb tábornok vagy egy magasrangú tiszt. Úgy tűnik, hogy dr. Maček lemondott erről a kérdésről, mert úgy tűnik, tudatában van annak, hogy a hadsereg a mai összetételében még arra sem lenne hajlandó, hogy beleegyezzen abba, hogy a rendes hadsereg ós a területi rendőrség között különbség legyen, úgy, ahogy ez a különbség a rendes hadsereg és a honvédség között a régi Magyarországon (Horvátországgal együtt) megvolt.

Másrészről dr. Macek továbbra is fontosságot tulajdonít annak, hogy vezessék be azt a gyakorlatot, amely a régi osztrák-magyar hadseregben szokásos volt, mégpedig, hogy katonai kötelezettségének mindenki területi alapokon tegyen eleget: a horvátok Horvátországban, a szlovákok Szlovákiában, a stájerországiak Stájerországban, stb. szolgáltak. Kifogásolja a Sándor király által bevezetett módszereket, amelyeknek megfelelően a szlovéneknek és a horvátoknak Makedóniában kell szolgálniuk, az albánoknak és makedónoknak Zágrábban, a magyaroknak Boszniában, stb. Úgy tűnik, ez szolgálhatna egy igazságos egyezmény alapjául, úgy, hogy a hadsereg - amelyben a főparancsnokság és a vezérkar nem fog engedményeket tenni - nem gyengülne. (...)

3. Elvben elfogadván a föderációt, a föderatív egységek számának kérdése még mindig jelentős nehézségeket támaszt. Általánosságban szólva Zágráb hét egységet kíván (nyugatról kelet felé: Szlovénia, Horvátország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Vajdaság, Makedónia és Crna Gora), addig Belgrád csak az első négyet kész elfogadni, közülük Boszniát csak nehéz szívvel. Lehetséges, hogy dr. Maček beleegyezne, hogy lemondjon az utolsó kettőről, mivel azok a horvátokat és a szlovéneket csak közvetett módon érintik, és mert a szóban forgó területek a háború előtti független királyságok alkotórészei voltak. Attól azonban nem fog eltekinteni, hogy azt kívánja Belgrádtól - amennyiben Belgrád döntene Makedóniáról és Crna Gorá-ról - kötelezze magát arra, hogy ezeknek a részeknek a szerb föderatív egység keretein belül bizonyos közigazgatási autonómiát adjon.

(Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Slobodan Jovanović professzornak, a Szerb Akadémia elnökének jót átgondolt véleményét, aki a legkiemelkedőbb tekintély a szerb alkotmányjog és a történelem terén, s aki azt mondja, hogy a jugoszláv állam előtt álló probléma kielégítő megoldását sem tisztán centralista, sem tisztán föderatív alapon nem lehet elérni, és bizonyos irányban valamely köztes formára lesz szükség. Azokra a megjegyzésekre, hogy ez szükségtelen nehézségekhez és komplikációkhoz vezethetne, az volt a válasz, hogy az előttünk álló probléma igen bonyolult és attól nem lesz egyszerűbb, ha nem számolnak a Jugoszláviát alkotó egyes tartományok között meglévő fejlődésbeli, földrajzi és a nemzeti jellegben megmutatkozó nagy különbségekkel.) Senki sem kísérelné meg tagadni azt, hogy hét vagy nyolc, amennyiben Dalmáciát külön egységnek ismernénk el (amit joggal lehetne hangsúlyozni), világosan meghatározható történelmi individualitás létezik, mindegyiknek megvannak a maga saját hagyományai és szükségletei.

Míg arra van remény, hogy dr. Macek elállhat attól a követeléstől, hogy hét egység jöjjön létre, addig arra szinte semmilyen lehetőség sincs, hogy elfogadjon ötnél kevesebb egységet. Más szóval, a vita az ötödik egységre, a Vajdaságra korlátozódik, amelyről Belgrád ugyanolyan abszolút módon kíván dönteni, mint Makedóniáról és Crna Goráról. Belgrád ezt két okkal indokolja, az első, hogy az ottani szláv lakosság nagy része szerb nemzetiségű, a másik, hogy úgy néz ki, a Vajdaság önállósága veszélyes lenne, tekintettel az erős magyar és német kisebbség jelenlétére.

Dr. Maček nem kívánja Vajdaság egyesülését Horvátországgal (amint azt az extrém horvátok néhány évvel ezelőtt követelték), csak annak autonómiáját. (...)

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Sir John Simon71 szavaival, a marseille-i gyilkosság után a "délszláv egység Európa és Britannia érdeke is".

Ezt az egységet csak a mostani állam keretein belül végrehajtott reformokkal lehet fenntartani. Ezeket a reformokat a szerb és horvát megegyezésnek (kibékülésnek) és a nép támogatását élvező szabad intézményeknek kell egyidejűleg irányítaniuk.

2. Ha a politikai kibékülés nem sikerül, az pusztulást jelenthet. A horvát állam aligha tudna önmagában fennmaradni, még akkor is, ha egyesülne Szlovéniával, Olaszország viszont szinte biztos, hogy megpróbálná megszerezni Dalmáciát, és ezzel végzetes módon megváltoztatni a földközi-tengeri egyensúlyt.

3. A válság idején Jugoszlávia gyakorlatban bizonyította a Nagy-Britanniával való együttműködés iránti óhaját és a közös érdekeikbe vetett hitét. A brit megértés és érdeklődés világos jelei megerősítenék mindazoknak a helyzetét, akik a kibékülés érdekében tevékenykednek.

Ljubo Boban: Maček i politika HSS. 225-235. 1.

80.

POLITIKAI EGYEZMÉNY OLASZORSZÁG ÉS JUGOSZLÁVIA

KÖZÖTT

1937. március 25.

Első cikkely

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy tiszteletben fogják tartani közös határaikat, valamint a két állam tengeri határait; és abban az esetben, ha egyiküket egy vagy több hatalom részéről nem provokált támadás érné, a másik fél kötelezi magát arra, hogy tartózkodni fog minden olyan akciótól, mely a támadó fél számára kedvező lenne.

2.   cikkely

Nemzetközi bonyodalmak esetén, amennyiben a Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy közös érdekeik veszélybe kerültek, vagy veszélybe kerülhetnek, kötelezik magukat arra, hogy egyezményt kötnek az érdekeik védelmét biztosító intézkedések foganatosításáról.

3.   cikkely

A Magas Szerződő Felek ismételten megerősítik azon akaratukat, hogy egymás közötti kapcsolataik során nem folyamodnak háborúhoz mint a nemzeti politikai eszközéhez, és a közöttük esetlegesen felmerülő vitákat és viszályokat békés eszközökkel oldják meg.

4.   cikkely

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a saját területükön nem tűrnek el,és semmiféle módon nem segítenek olyan tevékenységet, amely a másik szerződő fél területi integritása vagy fennálló államrendje ellen irányulna, vagy olyan természetű lenne, amely a két ország közötti baráti kapcsolatoknak ártana.

5.   cikkely

Fennálló kereskedelmi kapcsolataik ösztönzése érdekében, a két ország között megerősített baráti kapcsolatokkal összhangban, a Magas Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy erősítik és szélesítik a jelenlegi kereskedelmi árucseréjüket, és megvizsgálják a szélesebb gazdasági együttműködés feltételeit. E célból a lehető legrövidebb időn belül speciális72 egyezményeket kötnek. (...)

Zbirka međunarodnih ugovora. Međunarodni ugovori Kraljevine Jugoslavije, sveska br.l. za 1937. godinu. 418-419. 1.

81.

SZLOVÉNIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK ALAKULÓ KONGRESSZUSA

1937. április 17-18.

A JKP KB JELENTÉSE

1937 áprilisában volt Szlovénia Kommunista Pártjának alakuló kongresszusa. A kongresszuson képviseltették magukat a legfontosabb szlovén pártszervezetek. A kongresszuson egyhangúlag elfogadták a következő határozatokat:

1/ Kiáltvány a szlovén néphez;

2/ Üdvözlet a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának;

3/ Üdvözlet a Kommunista Párt Központi Bizottságának;

4/ Üdvözlet a hős spanyol néphez.

A kongresszuson megválasztották Szlovénia Kommunista Pártjának Központi Bizottságát, amely 58,5 %-ban munkásokból, 16,7 H-ban parasztokból és kézművesekből, 25 H-ban pedig73 értelmiségiekből és alkalmazottakból áll.

Istorijski arhiv KPJ. Tom II, 404. 1.

82.

TITO A TROCKIZMUSRÓL

Párizs, 1937. április

(...)

Vajon veszélyes-e a trockizmus a pártunkra? A kérdést azért tesszük fel, mert sok elvtársunk mosolyogva és kézlegyintéssel intézi el a dolgot. Némelyik elvtársunk ugyanis ezt mondja: a trockizmus nálunk nem hódíthat teret, először is azért, mert nincs hozzá megfelelő talaj, hiszen munkásaink egészséges ösztönüket követve megsejtik és meghiúsítják minden szervezkedési próbálkozását nálunk, másodszor pedig a moszkvai perek végérvényesen leleplezték a trockistákat, s ők politikailag nem érvényesülhetnek többé nálunk. Mások meg ezt mondják: "Hát hiszen vannak nálunk néhányan, akik nem értenek egyet a Szovjetunió külpolitikájával, vagy nem értenek egyet a trockisták moszkvai elítélésével, mert – alkalmatlan a pillanat – stb.". Ez mind téves. A trockizmus manapság más-más országokban más-más módon tevékenykedik. Való igaz, hogy nálunk nem találhat tömeges bázisra, de az is, hogy egy maroknyi trockista csoport sok bajt keverhet. "A trockizmus ma már nem az, ami 7-8 évvel ezelőtt volt" - mondja Sztálin elvtárs. Majd így folytatja: "A jelenkori trockizmus nem politikai áramlat a munkásosztály soraiban, hanem kártevők, diverzáson, szaglászok, kémek, gyilkosok elvszerűtlen és eszmék nélküli bandája, a munkásosztály esküdt ellenségeinek bandája, amely külföldi államok kémszervezeteinek megbízásából dolgozik." Tehát az effajta trockizmus ellen ugyanúgy kell küzdeni, mint az osztályellenség ellen, mert a trockizmus most osztályellensége a munkásosztálynak, s nem vagyunk, nem lehetünk kíméletesek vele szemben. (...)

Aki azzal áltatja magát, hogy miután a moszkvai peren leleplezték a trockizmust, fölöslegessé vált az ellene folyó küzdelem, aki megbékél vele, hogy a mi trockistáink bár "dünnyögnek, de különben becsületesek és akarnak dolgozni, miért ne támaszkodnánk hát rájuk", stb., az enyhén szólva politikai vakságban szenved. Politikai vakságra vall, ha elvtársaink így beszélnek: "Hiszen nincsenek rátermett kádereink, miért ne tarthatna ez vagy amaz, bár köztudomásúlag trockista, egy-két előadást vagy ismeretterjesztő tanfolyamot". Tanfolyamokra szükségünk van, mint egy falat kenyérre, de talán nem leszünk olyan vakok, hogy a munkásosztály nyílt ellenségeit bízzuk meg velük.

Vajon miért vélekednek így az elvtársaink? Talán azért, mert nincsenek meggyőződve a párt és a Komintern irányvételének helyességéről? Nem! Kommunista elvtársaink hívek ehhez az irányvonalhoz. Bizonyítják ezt áldozatos munkájukkal, igyekezetükkel, hogy magukévá tegyék és végrehajtsák, áldozataikkal, melyeket naponta vállalnak. Nem! Valami más oka van ennek a felfogásnak. Elvtársaink azzal vigasztalják és áltatják magukat, hogy a trockizmus kérdése a Szovjetunióra tartozik, az pedig majd leszámol vele. (...) Elvtársaink efféle felfogása rothadt liberalizmusnak és politikai rövidlátásnak nevezhető, amely nagy kárt okozhat pártunknak, ha nem vetünk neki véget idejében.

Már említettük, hogy a trockisták hozzá tudnak idomulni különféle körülményekhez. Nálunk a mellüket döngetik mint 100 százalékos kommunisták, és kritizálják a párt "opportunista irányvonalát". Harcba szállnak tehát a Népfront és a munkásosztály egysége ellen, függetlenül attól, hogy az egységet hirdetik. Tulajdonképpen ebben is van a trockisták képmutatása. Bírálják a Szovjetuniót, mert nem küld katonai segélyt Spanyolországba, és ez is képmutatás részükről, mert diszkreditálni akarják a Szovjetuniót a tömegek szemében. Mivel árthatnak még pártunknak a honi trockisták? Azzal, hogy rombolják a vezető pártfunkcionáriusok és a munkásfunkcionáriusok tekintélyét. Ezzel gyengíteni igyekeznek a munkásmozgalom harci erejét. És azzal is, hogy kívülről ügyesen bujtogatnak, bomlasztják a pártfegyelmet, bizalmatlanságot szítanak a párt vezetősége iránt stb. Sok elvtársunk azt mondja majd, sőt máris mondogatja: "Mire való mindjárt trockistának nevezni az embert, ha bírál vagy véleményt nyilvánít?" A kellő időben és kellő helyen elhangzó kritika ellen senkinek sem lehet kifogása. Sőt, az egészséges és építő jellegű bírálatot támogatni kell. A sötét sarkokban való suttogás azonban mindenkor káros. Azt is meg akarom itt állapítani, hogy különbséget teszünk a tudatos trockisták és azok között, akik véletlenül keverednek a trockisták közé, hangsúlyozzuk azonban, hogy az utóbbiak esetében is ugyanaz az eredmény: az osztályellenség malmára hajtják a vizet. (...)

Feladataink az alábbiak:

1/ Tanfolyamok útján emelnünk kell kádereink elméleti és politikai tudásszintjét, így könnyebben látnak át a trockistákon, bármiképpen álcázzák is magukat.

2/ A trockizmus lényegéről nemcsak a párt kádereit kell felvilágosítani, hanem a széles tömegeket is.

3/ Fokozni kell a párttagok éberségét a pártunk irányvonaláról való letérések minden formájával szemben.

4/ A legerélyesebben le kell sújtani pártunkban a fent említett jelenségek iránti rothadt liberalizmusra, s a legszigorúbb74 pártbüntetéseket is alkalmazni kell.

J.B. Tito: Összegyűjtött művei. 3. k. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1979. 83-86. 1.

83.

HORVÁTORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA ALAKULÓ KONGRESSZUSÁNAK KIÁLTVÁNYA

1937. augusztus 1-2.

(...)

A SZABAD ÉS SZUVERÉN ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSÉRT

A nemzeti egyenjogúság biztosítása nélkül a mai államközösség nem maradhat fenn; a horvát nép és más népek szabadsága és függetlensége veszélyben van.

Csak a szabad, egyenjogú, egyetértő és elégedett jugoszláv népek akarhatják és lesznek képesek arra, hogy letörjék a külső fasiszta invázió minden kísérletét és megvédjék nemzeti szabadságukat és függetlenségüket.

A szabad választások során megválasztott, szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés arra hivatott, hogy ezen állam megalakítása óta először szabad, demokratikus megegyezést hozzon létre Jugoszlávia népei között, azaz maguk a népek rendezzék el egymás közötti kapcsolataikat, építsék fel államközösségüket. "A Független Horvát Államot" hirdető frankista fasiszta demagógia ma csak háborút és fasiszta támadást idézhet elő, hazánkat romba döntheti és a horvát népet csak még rosszabb rabságba süllyesztheti - Berlin és Róma rabságéba. E cél érdekében Jugoszlávia népei között soviniszta gyűlöletet szítanak, főleg, a szerb nép iránt, és arra törekszenek, hogy megzavarják a testvéri megegyezést. (...)

A külön horvát munkáspárt nem jelenti a horvát nép sorainak megosztását, nem jelenti a horvát nép harcának gyengülését. Éppen ellenkezőleg, ez a horvát nép jogaiért, a fasizmus és a háború ellen, a békáért, a szabadságért és a demokráciáért folytatott harc egyik fegyelmezett tényezőjének a megszervezését jelenti. (...)75

Istorijski arhiv KPJ. Tom II. 409-412. 1.



84.

MILAN STOJADINOVIĆ MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA A PARLAMENTI KLUBOK VEZETŐI ELŐTT AZ ANSCHLUSS-RÓL ÉS JUGOSZLÁVIA KÜLPOLITIKÁJÁRÓL

1938. március 15.

(...) Mi az Anschluss ellen nem emeltünk kifogást, a nemzeti elv miatt, amelyen a mi államunk is nyugszik.

Mit tehettünk volna mi, amikor a nagyhatalmak sem tettek semmiféle lépéseket!

A Róma-Berlin tengely erősebb a Párizs-London tengelynél (...)

Angliának nincs állandó hadserege és nem is tud ilyet létrehozni, a tengeri flottája pedig elavult.

Sem Franciaországgal, sem Csehszlovákiával nem köthettem katonai szövetséget, mert az nem kedvezett volna nemzeti érdekeinknek. Sem egyik, sem másik nem segíthetne nekünk. Mindenekelőtt nekünk kellene - Csehszlovákiának nyújtandó segítségként - letörnünk Magyarország ellenszegülését és fordítva. Nem kötelezhettem el magam katonai szövetségesekkel. Innen származik Franciaország irántam való ellenszenve. Miért is kötelezném el magam bármely módon is? Jobb kivárni, míg az ágyúk elkezdenek dörögni, s majd akkor döntünk.

Én sem vagyok elragadtatva az új helyzettől, de milyen lenne a helyzetünk, ha az Anschluss előtt nem jártam volna Rómában és Berlinben? Nem tudnék aludni, ha ma a németeket és az olaszokat az ellenségeinknek tudnám. Jó, hogy korábban elismertem Etiópia bekebelezését.

Olaszország nincs elragadtatva a legutóbbi eseményektől. Ő is érzi Németország nyomását és "Macht eine gute Miene zum bösen Spiel."76 (...)

Hitler úr megnyugtató ígéreteket tett Olaszországnak és Csehszlovákiának. Nekem Hitler úr azt üzente, hogy számára Jugoszlávia határai szentek és hogy Németország számára az itteni és a romániai németek érdektelenek, és Önök tudják, mit jelent a germánok adott szava és az ő Nibelungentreuejük.77

Szlovéniában tüntetések vannak. Ez nem jó. Mi nem törhetünk be Karintiába, nem is kérhetünk népszavazást a mi 90 ezer emberünk számára, akik közül 40 ezren megtagadták nemzetükét, hiszen akkor a németek népszavazást kérnének a nálunk élő 400 000 német számára.

Jobb, ha a németek vannak a határnál, mint ha a Habsburgok. Én semmit sem ígértem a németeknek és az olaszoknak. Ők csak azt kívánták tőlünk, hogy ne legyünk az ellenségeik. (Közbekiáltás: Azt hiszi, hogy ez kevés?)

Olaszország nem fog megtámadni bennünket. Neki nincs szüksége a mi csupasz karsztvidékünkre - Dalmáriánkra (közbekiáltás: És a tenger?), ha pedig megtámadnák a Cattarói öblöt, van, aki megvédjen bennünket. Arra a kérdésre, hogy ki az, ezt válaszolja: - Nem mondhatom meg Önöknek (Közbekiáltás: Csak nem Albánia?)

Nekünk Oroszországgal, azzal az országgal, ahol tábornokokat és diplomatákat öltek meg, nincs diplomáciai kapcsolatunk, de bizonyos csatornákon megbeszéléseket folytatunk velük. Oroszország Csehszlovákiának és nekünk is csak Románián keresztül siethetne a segítségünkre. Ez Romániának nincs ínyé re, mert Besszarábián keresztül Kellene jönniük, ahonnan aztán soha többé nem vonulnának ki. E kérés miatt bukott meg G. Titulescu úr.

Az Anschluss kedvező a belső viszonyaink számára. Felfogják8 számolni a kommunista szervezeteket, Sarkotićéit és a többi ellenünk tevékenykedőt is, és le fogják tartóztatni az összes államellenes elemet. Az Anschluss a horvátok miatt is kedvező, hogy belássák, veszedelem fenyeget bennünket, belső konszolidációra és egyetértésre van szükség ahhoz, hogy szövetségeseink segítségével (közbekiáltás: Kik azok?) megvédjük országunkat.

Hogy ne feledkezzem meg még valamiről: Franciaország hozta létre a madridi kormányt, majd elhagyta azt, s Anglia is ugyanezt tette Haile Selassziéval.

Aprilski rat 1941. Zbornik dokumenta. Beograd, 1969. 17-19. 1.



85.

NÉMETORSZÁG HIVATALOS ÁLLÁSFOGLALÁSA A JUGOSZLÁV KIRÁLYSÁGGAL KAPCSOLATBAN AZ ANSCHLUSS UTÁN

1938. április 28.

(...)

3. JUGOSZLÁVIA

Mértékadó német körök olyan kijelentést tettek a jugoszláv kormánynak, hogy a német politikának nincs semmiféle Ausztrián túlmenő célja, s a jugoszláv határok mindenképpen sértetlenek maradnak. Ezek után a Führer és a birodalmi kancellár az ez év április 3-án Grázban megtartott beszédében kijelentette: "Jugoszlávia és Magyarország Ausztria Németországhoz való csatolásával kapcsolatban Olaszországéhoz hasonló álláspontot foglalt el. Boldogok vagyunk, hogy itt olyan határaink vannak, amelyek megszabadítanak bennünket attól a gondolattól, hogy azokat katonai úton védenünk kelljen. "

Weizsäcker79

Aprilski rat 1941. 32. 1.




86.

AZ 1938. DECEMBER 11-i PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE

             

Bánság

Választók létszáma

Szavazók száma
és %-ban

Stojadinović %-ban
és mandátum

Maček %-ban
és madátum

Ljotić %-ban
és mandátum

Drávai

320.361

216.610

67,61

 

78,60

29

0,00

0,00

Szávai

857.294

816.967

80,45

 

17,10

45

82,57

31

0,33

Verbaszi

295.063

213.184

72,25

 

50,69

20

48,74

6

0,57

Tengermelléki

270.321

213.630

79,03

 

20,06

14

78,80

10

1,14

Drinai

427.677

335.141

78,36

 

57,61

34

41,27

5

1,12

Zetai

265.037

200.742

75,74

 

64,34

27

35,14

6

0,52

Dunai

713.593

520.587

72,95

 

71,66

49

24,96

4

3,38

Moráviai

428.630

326.778

76,24

 

75,66

40

24,09

1

0,25

Vardári

451.831

303.457

67,16

 

75,17

42

24,79

3

0,04

Belgrádi

90.806

51.618

56,84

 

76,71

 5

22,32

0,97

Összesen

4.080.286

3.039.041

74,48

 

54,09

306

44,90

67

1,01




87.

J.B. TITO A NÉPFRONTRÓL

Moszkva, 1938.

(...)

Szlovéniában még 1936-ban formális megegyezés jött létre a szocialisták, a független demokraták (Kukovec), Maček szlovéniai hívei (Lončar), a keresztény szocialisták és pártunk képviselői között arra vonatkozóan, hogy Slovenska ljudska fronta néven létrehozzuk a Népfrontot. Később, 1937-ben ez a Népfront úgyszólván széthullott. Ez csak a vezetők megegyezése volt a tömegek bevonása nélkül. Emiatt más pártok egyes képviselői, mint például, a szocialisták és Lončar akkor léphettek ki a frontból, amikor csak akartak.

Most pedig, amikor Hitler elfoglalta Ausztriát és Szlovéniát közvetlenül fenyegeti a hitleri veszedelem, a szlovéniai Népfront kezd megfelelő tartalmat kapni és formát ölteni. Az Anschluss idején úgyszólván minden párt megrettent. Elsőként és egyedül a Kommunista Párt mondta ki a jelszót: "Szlovének, nemzeti mivoltotok védelme érdekében tömörüljetek egységes frontba, a hitleri rabiga, a szlovéniai hitlerista propaganda ellen" stb. A JKP KB felhívása és a Szlovén Kommunista Párt felhívásai nagy visszhangra találtak Szlovénia minden társadalmi rétegében. Megkezdődött a szlovéniai hitlerista ügynökök ellen küzdő bizottságok létrehozása. Kezdetben a kormányszervek még támogatták is a hitlerista ügynökök szégyenletes propagandáját, most azonban a tömegek nyomására kénytelenek voltak valamelyest módosítani a hitleristák iránti magatartásukon. Így most már a Szlovéniában élő németek nem tűzhetik ki házukra a horogkeresztes hitlerista zászlót. Nagyon nehezen jutnak ausztriai és németországi utazáshoz szükséges útlevélhez is. A kormány azonban még mindig fékezi a tömegek fellépését a hitlerista propaganda ellen. (...)

Szerbiában a Népfront hivatalosan nem alakult meg, de az 1935. évi kragujevaci tömeges megmozdulásoktól kezdve egészen napjainkig az Egyesült Ellenzék úgyszólván minden fontosabb összejövetelén és megmozdulásán leginkább a munkások képviselői, vagyis elvtársaink és a szocialisták is fellépnek.

Szerbiában az Egyesült Ellenzéket Ljuba Davidović Demokrata Pártja, Joca Jovanović Szerb Parasztpártja és Aca Stanojević radikálisai képezik. A kommunisták és a szocialisták formálisan még nem tagjai az Egyesült Ellenzéknek, de gyakorlatilag *az előbbiek és az utóbbiak is részt vesznek minden nyilvános megmozduláson.

Az Egyesült Ellenzék vezetőivel már korábban is folyt megbeszélés e két pártnak az Egyesűit Ellenzékhez való csatlakozásáról. Davidović és a többi vezető egyetértett azzal, hogy formálisan felvegyenek bennünket, ha mi és a szocialisták megegyezünk és kijelöljük a munkások közös képviselőjét. Ők a szocialisták közül akartak valakit (Topalovićot),80 mert attól félnek, hogy kompromittálják magukat, ha mi valamelyik ismert kommunistát jelöljük ki. (...)

Vajdaságban Vajdasági Front néven létezik népfront. Élén Duda Bosković, a vajdasági független demokraták vezetője áll. Ehhez a fronthoz tartoznak a kommunisták és a szocialisták is. Nem öleli fel azonban az összes vajdasági demokratikus erőket, mert Davidović és Joca Jovanović kimondottan hegemonista okokból negatívan viszonyulnak a Vajdasági Fronthoz.

Macedóniában tavaly alakult meg a Népfront, de nem volt szilárd. Itt formális megegyezés is létrejött közöttünk és a többi demokratikus párt között, mivel azonban ez csak a vezetők ügye volt, továbbá valaki híresztelni kezdte, hogy a megegyezésről állítólag a Moszkvai Rádió adott hírt, a többi párt egyes képviselői megijedtek, és lemondtak a megegyezésről:. Macedóniában a Népfront létrehozásának feltételei általában jók, noha itt is, mint Vajdaságban, zavaró az a körülmény, hogy az Egyesült Ellenzék vezetői Macedóniát szerb tartománynak tekintik. (...)

Mint a fenti példákból látszik, a demokratikus erők kapcsolata eléggé laza, egy részének kivételével a Népfrontban még nincs formális megegyezés és kötelezettség, tömeges meg-mozdulásai azonban egyre gyakoribbak. Beneš, Delbos és a horvát képviselők belgrádi fenséges fogadtatása, továbbá a Konkordátum, egytől egyig az összes demokratikus pártokkal közösen81 volt megszervezve és igazi népfront jelleggel bírt. Stojadinović dalmáciai körútja során Splitben a Népfront nagy tüntetést szervezett és még barikádharcra is sor került, amely a késő éjszakáig tartott, s mindkét oldalon sok sebesült volt, egy rendőrtisztviselő pedig életét vesztette. A tüntetés után 100 embert letartóztattak, közülük 50 bíróság elé került.

A Franciaországot és Csehszlovákiát támogató számos gyűlés és felvonulás szervezése közösen történik és részt vesznek rajtuk minden demokratikus párt képviselői, beleértve a kommunistákat is.

Stojadinović áruló külpolitikája, valamint a német fasiszta és az olasz invázió közvetlen veszélye, amely Jugoszlávia nemzeteit fenyegeti, nagy lehetőséget nyújt a szerteágazó jugoszláv népfront létrehozására.

Ez még sok nehézségbe fog ütközni, mert a különféle reakciós elemek, valamint a szerb és a horvát ellenzék egyes akadékoskodó vezetői sok akadályt gördítenek a munkásosztály képviselőinek a Népfrontba való egyenrangú részvétele elé. Az utóbbi években megtett út azonban már jó eredményekkel kecsegtet és továbbra is kitartóan kell küzdenünk a Népfront formális létrehozásáért .

J.B. Tito; Összegyűjtött művei. 4. k. 109-115. 1.

88.

A HORVÁT NÉPKÉPVISELŐK DEKLARÁCIÓJA

1939. január 15-16.

"Az 1938. december 11-én megválasztott horvát népképviselet, mint a horvát nép egyetlen jogos képviselője, ma, 1939.január 15-én a fővárosban, Zágrábban gyűlt össze tanácskozásra, dr. Vlatko Maček elnökletével.82 A küldöttek jelentése után minden oldalról megvizsgálták a politikai helyzetet, és horvát népképviselet a következő határozatokat hozta:

(...) Ezen okok miatt írták ki a december 11-i választásokat olyan törvény értelmében, amelyről az akkori és a mostani miniszterelnök hivatalosan kijelentette, hogy ez a törvény a rendőrségnek szolgáltatja ki a választásokat. A bizonyítékok alapján megállapították, hogy ezeket a választásokat terror, korrupció és hamisítások segítségével folytatták le. Ezért azok, akik többséget kaptak - amit 1939. január 10-én tettek közzé Belgrádban -, nem tekinthetők parlamenti képviselőknek. Egy ily módon létrejött parlament nem más, mint egy újabb kísérlet arra, hogy a kényszerű abszolutista rendszert a parlamentarizmussal leplezzék el, s hogy az ilyen módon továbbra is fennmaradhasson. Ezért a horvát parlament elutasít minden együttműködést az ilyen látszólagos képviselettel.

           A horvát népképviselet nem ismerhet el törvényesnek egy olyan erőszakos és idegen rendszert, amely nem felel meg a83 horvát népnek. A horvát szabor semmisnek és semmire sem kötelezőnek nyilvánít minden olyan szerződést és kötelezettséget, amelyeket a felelőtlen rendszerek kötnek és vállalnak, még ha azt a horvát nép nevében teszik is.

A horvát nép sokszor bebizonyította, mégpedig a legnagyobb áldozatok árán, hogy azt kívánja, hogy a politikai kérdéseket baráti módon oldják meg. De természetes, hogy egy civilizált nép nem fogja örökké és békésen elviselni, hogy megfosszák a létezéséhez és szabadságához való jogától, és erőszakosan megtagadják azt a jogát, hogy szabad népek szabad közösségében döntsön a saját sorsáról.

A horvát nép mindig, minden választáson és nemzeti létének minden megnyilvánulásakor hangsúlyozta az önrendelkezéshez való eltörölhetetlen jogát, és ezt teszi ez alkalommal is, a saját jogos képviselete által.

A horvát népképviselet kötelességének tesz eleget akkor, amikor felhívja mind az államközösség, mind pedig az európai államok, különösen a nagyhatalmak felelős tényezőinek figyelmét a jelenlegi állapot tarthatatlanságára és veszélyességére. A jog és a szabadság, valamint a lelkiismeret és a kötelesség elve azt kívánja, hogy a béke érdekében olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek biztosítani fogják a horvát nép önrendelkezési jogának megvalósítását.

A horvát nép reméli, hogy nem kényszerül önvédelemre azon megalapozott törekvése megvalósítása során, hogy megérdemelt békében éljen. Ellenkező esetben a horvát nép nevében a horvát népképviselet elhárít magától minden felelősséget azokért az eseményekért, amelyek Európa ezen részében anélkül történhetnek, hogy ő maga vétkes lenne.

A horvát népképviselet elnökének és a horvát nép vezérének, dr. Vlatko Mačeknak korlátlan bizalmat szavaz és szabad kezet ad abból a célból, hogy a saját nevében mindent megtegyen a horvát nép önrendelkezési jogának érvényesítéséért.

Velimir Terzić; Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. Tom I, Beograd, 58-59. 1.



89.

DRAGIŠA CVETKOVIĆ MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA
A HORVÁT KÉRDÉSRŐL

1939. március 10.

A királyi kormány nyilatkozata világosan megindokolta belpolitikánk új irányát: határozottan és gyorsan hozzákezdeni mindannak a megoldásához, amit ma a horvát kérdés fogalma felölel. (...) Ez egyike a rendkívül fontos problémáknak, s megoldásához teljes komolysággal és teljes őszinteséggel kell hozzáfogni. Ez olyan probléma, amelyet nem lehet egyetlen toll-vonással megoldani, s nem oldható meg egyoldalú aktussal sem, csakis közös politikai egyezmény útján.

A mai helyzetet elemezve, amelynek ez a fontos kérdés is része, mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg - s azt hiszem, ebben horvát testvéreink is egyetértenek velünk -, hogy elsősorban jobb egymás közötti kapcsolatokat és nagyobb bizalmat kell létrehozni. Ki kell javítani az e probléma téves értelmezése következtében elkövetett durva hibákat.

E hibák kijavítását a lehető leghamarabb el kell végezni. Ez biztosítja majd, hogy őszinte, baráti légkör jöjjön létre, amelyben sokkal könnyebb lesz majd tárgyalásokat folytatni, és sokkal nagyobb lesz a siker reménye is. (....)

Amikor egyezményről beszélünk, akkor semmiképpen sem lehet szó az egyik fél akaratának diktálásáról. Ezt a feltételt tisztességesen és lojálisan be kell tartsa mindkét fél.

Mindannyiunk számára fontos, hogy egyszer és mindenkorra elvessünk minden, a múltból származó előítéletet, hogy a valós tényekkel számoljunk, hogy őszintén, határozottan és gyorsan végezzük munkánkat. Az értelem kell, hogy uralkodjék az érzések fölött.

Ha hazánk bizonyos részei (akaratukon kívül) a múltban földrajzilag és kulturális szempontból elkülönültek, külön-külön hozták létre nemzeti individualitásukat, és 20 év együttélés után még ma is így éreznek, akkor ezzel számolni kell, olyan megoldást kell keresni, amely az adott állam keretein belül biztosítja elképzeléseik valóra váltását, és normális közös együttélést tesz lehetővé.

          A megoldásnak mindenképpen olyannak kell lennie, amely az államközösségen belül biztosítja a horvátok formális és tényleges egyenlőségét, annál is inkább, mivel ezt az államközösséget ők politikailag soha nem tagadták meg. Csak így erősíthetjük meg Jugoszláviát, annak belső erejét, s ezen keresztül ellenállóképességét, de nemzetközi tekintélyét is.

Amennyiben ezt a felfogást és ezt az eredményt 20 év közös lét után nem érjük el, a nép és a történelem színe előtt azok fognak felelősséggel tartozni, akik szűk és egyoldalú felfogásukkal meghiúsítják a konszolidáció és a belső béke ezen nagy ügyét.

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 78. 1



90.

GÖHRING  JUGOSZLÁVIA HELYZETÉRŐL, A MUSSOLINIVEL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉS ALKALMÁVAL

1939. április 15.

(...) Jugoszlávia belső helyzete meglehetősen kritikus. A horvátok és a szerbek többé-kevésbé azonos erőkkel folytatnak tevékenységet egymás ellen. A horvátok például az obstrukció taktikáját alkalmazva megzavarhatnák az ország bármilyen jellegű mozgósítását. Ha Jugoszlávia túlságosan is Britannia és Párizs felé fordulna, a horvátokat csak egy kicsit kellene bátorítani és Jugoszlávia teljesen akcióképtelenné válna. Stojadinović megértette ezt a szituációt és ezért elfogadta a tengellyel való szoros együttműködést. A tengelyhatalmak saját érdeke azt kívánja, hogy a jugoszláviai események békésen alakuljanak. Azonban, amennyiben Jugoszlávia külpolitikai magatartása bizonytalanná válna és ezzel a tengelyhatalmak gyanakvását váltaná ki, akkor ez az érdek megszűnne létezni.(...)

Aprilski rat 1941. 176-179.1.

91.

VEZÉRKARI JELENTÉS A KULTURBUND TEVÉKENYSÉGÉRŐL

1939. július.

(...) Még mielőtt konkrét javaslatokat tennénk a tárcaközi bizottság által javasolt intézkedések alapján, dönteni kellene a Kulturbunddal kapcsolatos elvi kérdésben. Az említett bizottság beszámolójából kitűnik, hogy a Kulturbund a mostani formájában tisztán politikai szervezet, még ha a Kulturbund elnevezést viseli is. Politikai szervezet, s nem csak nyilvánvaló tevékenysége és működése alapján, hanem nyilvánosan közzétett határozatai alapján is. Így egyes szónokok, jugoszláv állampolgárok, a nemrégiben Apatinban, Lazarevóban, Jarakon és Indiján megtartott monstre gyűléseken elismerték, hogy a nemzeti szocializmust vallják, mégpedig annak autentikus és a legtisztább eredetű válfaját, a Harmadik Birodalomból származót, nem pedig annak valami hazai, az itteni talajból kisarjadt fajtáját.

Ezeken a gyűléseken hangzott el: "a németek nemzeti szocialista koncepciója nem függ a törvénytől, sem más népek véleményétől és akaratától, mert az új ideológia állampolgárságukra való tekintet nélkül a világ valamennyi németének elidegeníthetetlen joga."

Földrajzi helyzetük ellenére úgy vélik: "kultúrájuk és sorsuk a világ összes németével összeköti őket, s ezért kötelességük, hogy a német kultúra számára életteret harcoljanak ki. Természetes és Istentől származó joguk alapján az kizárólag a németek dolga, hogy népük feladatait a nemzeti szocialista ideológia alapján kidolgozzák. E nemzeti céljaik megvalósítása céljából harcosokra van szükség, a százmilliós német néphez való tartozás tudata pedig legyőzhetetlen erőt ad nekünk.. ."

"Egyedül a német nép hivatott arra, hogy az egész emberiség kultúrájának hordozója legyen. Itt, ahol Savoyai Jenő a péterváradi hídról és a várból harcolt, itt született meg a történelmi jogunk (de elfeledkeznek Mária Terézia és II. József germanizáló, gyarmatosító politikájáról). Újvidék a miénk, Pétervárad a miénk, - mindezt Isten adta nekünk, és senki sem űzhet ki bennünket innen. Mi nem vagyunk jövevények. A Duna mentét a kard és az eke jogán tartjuk a kezünkben. Ez idegen országban lévő német föld! Ha nem ismerik el az önálló nemzeti léthez való jogunkat, akkor erőszakkal fogjuk azt magunknak kiharcolni."

"Ezért mindenki jöjjön a Kulturbundba -, születéstől a halálig, nők és férfiak egyaránt. A Kulturbund nem szokványos szervezet. Számunkra ez annyit jelent, mint a szerbek számára az állam. Amikor mindannyian a tagjai leszünk és harcos seregként lépünk fel, akkor megkapunk mindent, amit akarunk. Aki közömbös lesz a felhívásunk iránt, azt a nép árulójának nyilvánítjuk, szükség esetén ököllel is elintézzük, nem kell félni a főszolgabíróktól, sem a csendőröktől, mert ha mindannyian a szervezet tagjai leszünk, ellenünk senki nem mer majd tenni ..."

B. Petranović-M. Zežević: Jugoslavija 1918-1984. 325-326. 1.



92.

A CVETKOVIĆ - MAČEK EGYEZMÉNY

1939. augusztus 23.

Abból kiindulva, hogy Jugoszlávia a szerbek, horvátok és szlovének függetlenségének és haladásának legjobb biztosítéka, valamint a közérdekek lehető legteljesebb megőrzése céljából, a királyi kormány elnöke, Dragiša Cvetković és a Horvát Parasztpárt és a Paraszt Demokrata Koalíció elnöke, dr. Vlatko Maček, hozzákezdvén a horvát kérdés megoldásához, hosszas tanácskozás után a következőkben egyeztek meg:

I.   Közös kormányt kell alakítani. Ez a kormány mértékadó tényezőkkel való megállapodás, valamint az alkotmány 116. pontja alapján végrehajtja a Horvát Bánság létrehozását, amelyre az államról megfelelő hatásköröket ruháznak át, és politikai törvényeket hoznak. Ez a kormány a mértékadó körökkel közösen előkészít mindent, ami az államközösség átalakításához szükséges.

II.    A Szávai és a Tengermelléki Bánságot, valamint Dubrovnik, Šid, Ilok, Brčko (Derventa), Gradačac, Travnik és Fojnica járásokat Horvát Bánság néven egyesítik.

A Horvát Bánság végleges kiterjesztését az állam átszervezése során fogják meghatározni; ennek során a gazdasági, a földrajzi és a politikai körülményeket veszik figyelembe.

Ekkor a fent felsorolt, a Horvát Bánsághoz csatolt járásoktól el fogják különíteni azokat a községeket és falvakat, amelyekben a horvátok nem alkotnak többséget.

III.    Mind az új egységekben, mind az egész államban biztosítva lesz a szerbek, a horvátok és a szlovének egyenjogúsága, s a közhivatalokban való tisztségviselés szempontjából azonos elbírálásban részesülnek. Ugyanígy biztosítva lesz a bevett és elismert vallásfelekezetek egyenjogúsága. Az alkotmány biztosítani fogja az egyenlő állampolgári és politikai jogokat.

IV.  A Horvát Bánság hatáskörébe kerülnek át a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar, az erdészet és a bányászat,az építés, a szociálpolitika, a közegészségügy, a testi nevelés, a jog, az oktatás és a belső igazgatás ügyei. Az összes többi ügy az állam egész területén az állam hatáskörében marad.

Ugyanígy az állami hatóságok hatáskörében maradnak azok az ügyek, amelyek az általános államérdek szempontjából különös jelentőséggel bírnak. Ezek a következők: az állam biztonságáról való gondoskodás, az államellenes és felforgató propaganda visszaszorítása; rendőrségi hírszerző tevékenység, a közrend és a közbiztonság kérdései; az állampolgárság adományozásának kérdésében a Bánság az illetékes, a rendkívüli úton történő honosítás és az állampolgárságtól való megfosztás kivételével;

a bányászati törvényhozás és az állami bányavállalatok. A nemzetvédelmet érintő bányakoncessziók esetében a Bánság a katonai igazgatással egyetértésben jár el. Amennyiben nem jön létre megegyezés, a minisztertanács dönt; az állami közlekedési eszközök és más állami objektumok létesítése és fenntartása;

vallási ügyek;

nemzetközi jogi kapcsolatok, úgy, hogy a peren kívüli ügyekben a jogi segítségnyújtás közvetlenül a bíróságokon keresztül történik; külkereskedelem, valamint a bánságok és az állam többi részei között folyó kereskedelem (a vám- és kereskedelmi terület egysége); a mértékekkel és súlyokkal, az ipari tulajdon védelmével, a magánbiztosítás ügyeivel és a biztosító társaságokkal foglalkozó törvényhozás;

váltójog, csekkjog, kereskedelmi jog, a csődeljárással kapcsolatos jogok, kötelmi jog, tengerjog, szerzői jog;

büntetések kiszabása az állam hatáskörébe tartozó tárgykörökről intézkedő előírások megsértéséért;

a közoktatáspolitika általános elveinek, valamint a helyi önkormányzatok alapelveinek törvény által való meghatározása ;

a munkajog és munkásbiztosítás alapelvei, valamint a vízhasználati jog általános elvei.

A nép védelmének biztosítása érdekében a katonai vezetés számára biztosítva lesz a szükséges befolyás a termelés és a közlekedés területén.

A kormány a Horvát Bánság megszervezése után azonnal hozzákezd az egyes hatásköröknek a Horvát Bánságra való átruházásához. Hogy a Horvát Bánság sikerrel végezhesse a hatáskörébe tartozó tevékenységeket, biztosítani kell számára a szükséges pénzügyi önállóságot.

A Horvát Bánság végleges hatásköreit az állam átszervezése során fogják meghatározni.

V.  A Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényhozó hatalmat a király és a közös szabor gyakorolja.

A szabort azok a képviselők alkotják, akiket a nép általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással választ, a kisebbségek képviselete mellett.

A közigazgatási hatalmat a Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a bánon keresztül a király gyakorolja.

           A Horvát Bánság bánját a király nevezi ki és menti fel.

           A bán felelősséggel tartozik a királynak és a szabornak.

A Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyben a királyi hatalom által végzett valamennyi írásbeli rendelkezést a bán ellenjegyez és azért felelősséggel tartozik.

A Horvát Bánságban a bírói hatalmat a bíróságok gyakorolják. Ítéleteiket és döntéseiket a törvény alapján, a király nevében mondják ki és hajtják végre.

Az állam felügyeleti jogot gyakorol az alkotmánynak és az állam törvényeinek a Bánság hatóságai részéről történő végrehajtása felett.

Az állam és a Bánság közötti hatásköri viták eldöntése, valamint a törvények alkotmányos felülvizsgálata céljából létrejön az Alkotmánybíróság.

VI.  A Horvát Bánság hatáskörét és a Bánság helyzetét külön alkotmányrendelet is garantálni fogja, amely a Bánság beleegyezése nélkül nem változtatható meg.

VII. A kormány, amennyiben az egyezmény megvalósítása érdekében szükséges, új előírásokat fog hozni a sajtóval, az egyesületekkel, a gyűlésekkel, a szerződésekkel, a népképviselők84 választásával, valamint más ügyekkel kapcsolatban.

Lj. Boban: Sporazum Cvetković-Maček. Beograd, 1965. 403-404. 1.

93.

RENDELET A HORVÁT BÁNSÁGRÓL

1939. augusztus 26.

            1.cikk. - A Szávai és a Tengermelléki Bánságot, valamint Dubrovnik, Šid, Ilok, Brčko, Gradačac, Derventa, Travnik és Fojnica járásokat egyesítik, Horvát Bánság néven. A Horvát

Bánság székvárosa Zágráb.

2.  cikk. - /1/ A Horvát Bánság hatáskörébe a következő ügyek kerülnek át: a mezőgazdaság, a kereskedelem, az ipar, az erdészet, a bányászat, az építés, a szociálpolitika és a közegészségügy, a testi nevelés, a jog, a közoktatás és a belső igazgatás ügyei . A Horvát Bánság illetékes marad mindazokban az ügyekben, amelyek a jelenleg érvényben levő előírások szerint a bánságok hatáskörébe tartoznak.

/2/ Az összes többi ügy az állam egész területén az államhatóság szerveinek hatáskörében marad.

              /3/ Ugyanígy az államhatóságok hatáskörében maradnak azok az ügyek, amelyek az államérdek szempontjából különös jelentőséggel bírnak; ezek a következők:

1. - Az állam biztonságáról való gondoskodás, az államellenes és felforgató propaganda visszaszorítása; rendőrségi hírszerző tevékenység végzése és a közrend és közbiztonság biztosítása.

2. - Állampolgárság: az állampolgárság adományozásának kérdésében a bánság az illetékes, a rendkívüli úton történő honosítás és az állampolgárságtól történő megfosztás kivételével.

3. - A bányászati törvényhozás és az állami bányavállalatok. A nemzetvédelmet érintő bányakoncessziók esetében a Bánság a katonai igazgatással egyetértésben jár el. Amennyiben nem jön létre megegyezés, a minisztertanács dönt. (...)

3.c. - /1/ Hogy a Horvát Bánság sikerrel végezhesse a hatáskörébe tartozó tevékenységeket, biztosítani kell számára a szükséges pénzügyi önállóságot. Ez az önállóság meghatározott bevételek önálló beszedéséből és a Bánság költségvetése által előirányzott kiadások folyósításából áll. (...)

           4.c. - /1/ A Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényhozó hatalmat a király és a közös szabor gyakorolja.

                    /2/ A közigazgatási hatalmat a Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a bánon keresztül a király gyakorolja

/3/ A Horvát Bánságban a bírói hatalmat a bíróságok gyakorolják. Ítéleteiket és döntéseiket a törvény alapján, a király nevében mondják és hajtják végre. (...)

           7.c. - /1/ A szabort királyi rendelet hívja össze és Zágrábban ülésezik.

                   /2/ A királynak jogában áll, hogy feloszlassa a szabort, azonban a szabor feloszlatásáról szóló rendeletnek tartalmaznia kell egy, az új választásokról és a szabor újbóli összehívásáról szóló rendelkezést is. A szabor feloszlatásáról szóló rendeletet a bán ellenjegyzi.

8.c. - /1/ A bánt a király nevezi ki és menti fel rendeletileg, amelyet az újonnan kinevezett bán ellenjegyez.

/2/ Hivatalba lépése előtt a bán hűségesküt tesz a királynak és esküt tesz a törvényesség tiszteletben tartására .(...)

B. Petrović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 359-360. 1.

94.

TÁRGYALÁSOK NÉMETORSZÁGGAL A JUGOSZLÁVIÁNAK STRATÉGIAI FONTOSSÁGÚ NYERSANYAGOKÉRT CSERÉBE KÜLDENDŐ FEGYVERSZÁLLÍTMÁNYOKRÓL

Berlin, 1939. szeptember 21.

Von Heeren követ, Neuhausen főkonzul85 és dr. Voss, a Hermann Goring gyár igazgatója és a Skoda-művek új igazgatója időközben tárgyalásokat folytattak a jugoszláv kormánnyal a Jugoszláviából Németországba irányuló rézért, ólomért, cinkért, ónért és kenderért Jugoszláviának cserébe küldendő fegyverszállítmányokkal kapcsolatban. A jugoszláv kormány elnöke és a külügyminiszter megígérték, hogy szállítani fogják a számukra oly fontos nyersanyagokat, ha egyidejűleg német fegyverszállítmányokat kapnak, ezenfelül pedig, hogy az egész jugoszláv réztermelést nekünk szállítják. Mikor Neuhausen és Voss urak előterjesztették a jelentésüket, a marsall86 egyetértett 100 Messerschmidt repülőgép, 120 Skoda légelhárító ágyú és 250 Skoda tankelhárító ágyú egyidejű szállításával, ami összességében87 34 millió német márka összeget tenne ki.

Aprilski rat 1941. 359. 1.

95.

NÉMET ELEMZÉS JUGOSZLÁVIA BELSŐ POLITIKAI HELYZETÉRŐL

1939. november 25.

(...) Jelenleg Jugoszláviában a külpolitika bizonyos mértékben háttérbe szorult, amióta vezető politikai körökben megszilárdult az a meggyőződés, hogy egyelőre Jugoszláviát nem fenyegeti közvetlen veszély, mert a Balkánon Szovjet-Oroszország aktivitása nyilvánvalóan megszűnt, s ezzel együtt megszűntek Olaszország ellenintézkedései is.

A közvélemény érdeklődésének előterében ezért a belpolitikai problémák állnak, amelyekről igen élénk viták folynak, s e viták során, különösen Horvátországban, már többször is sor került erőszakos cselekedetekre és elég komoly összetűzésekre. Ezért Cvetkovic, a jugoszláv miniszterelnök arra kényszerült, hogy egy beszédében hangsúlyozza, hogy a szabadság nem jelent hatalomnélküliséget. A belpolitikai viták előterében elsősorban két kérdés áll. Az egyik az úgynevezett egyezmény megvalósítása,88 azaz megegyezési akciók Belgrád és Zágráb között, a másik kérdés pedig oksági összefüggésben áll az elsővel Jugoszlávia új belső rendjének a problémája, államjogi szempontból. Hogy ezek a kérdések milyen mértékben függnek egymástól, azt már az a tény is mutatja, hogy az egyezmény által létrehívott önálló Horvát Bánság határainak89 megállapítása igazgatási szempontból még nem történt meg, és hogy a határ végleges kijelölésének tekintetében nincs teljes egyetértés. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a szerbek és a horvátok között már húsz éve uralkodó feszültség mértéke továbbra sem csökken, és ugyanígy nem csökken a kölcsönös bizalmatlanság sem, s mindez természetesen igen megnehezíti az egyezmény megvalósítását. Továbbá, Zágráb és Belgrád között igen nagy különbségek vannak az egyezmény értelmezését illetően. Az egyik oldalon a horvátok azt állítják, hogy a szerbek alapvetően arra törekszenek, hogy Zágráb elvben elismert önállóságát a gyakorlatban illuzórikussá tegyék, aminek során elsáncolják magukat mindenféle bürokratikus formák mögé. A másik oldalon a szerbek kijelentik, hogy a horvátoknak adott autonómia nem elbocsátólevél és a horvátok továbbra is mindig tudatában kell legyenek annak, hogy felelősséggel tartoznak a jugoszláv államnak. Kétségtelen , hogy mindkét fél érveiben igen sok igazság van. Így most a jelen pillanatban az a legfontosabb probléma, hogy a szerbek és horvátok felfogását, amennyiben ez egyáltalán lehetséges, összhangba hozzák. A Zágráb és Belgrád viszonyában érzékelhető teljesen zavaros helyzet közepette robbant a muzulmánok vezetőjének, Kulenovićnak a bombája, aki november 6-án a jugoszláv sajtó képviselői előtt kifejtette azt a követelést, hogy létre kell hozni egy külön közigazgatási egységet, a Bosznia-Hercegovina Bánságot. Hogy érthető legyen, mit jelentene egy ilyen intézkedés, figyelembe kell venni, hogy a Horvát Bánság megszervezése után a szlovének a maguk részéről azonnal követelték a saját bánságuk létrehozását. És most a horvát és a szlovén, valamint a szerb mellett még egy negyediket is létre kellene hozni, a bosznia-hercegovinait! Az ilyen követelés a jugoszláv állam legérzékenyebb problémáit hozza mozgásba. A veszély nem csak abban rejlik, hogy esetleg a Crna-Gora-iak is követelhetik a saját bánságukat, az ötödiket, ami szükségképpen maga után vonná a belső állami kapcsolatok gyengülését, mert ezek a bánságok nem gazdasági vagy földrajzi egységek lennének, hanem kifejezetten etnikai egységek. Sőt mi több, az lenne a következménye, hogy az etnikai bánságok begubóznának önmagukba, és azt kívánnák, hogy elégítsék ki az összes lehetséges külön kívánságukat. Mindenekelőtt, az ilyen fejlődés káros lenne a jugoszláv állameszmény számára. Ebben rejlik az egész probléma súlya, mert tekintettel arra a tényre, hogy Jugoszlávia határainál különböző aktív erők vannak jelen, Olaszország, Magyarország és Bulgária, és amennyiben a jugoszláv államhoz való tartozás érzése nem elég erős, éppen ezekben a határmenti országrészekben megnőhetnek a centrifugális törekvések. Ezen okok miatt arra törekednek, hogy megakadályozzák más bánságok létrehozását. (...) Mindehhez még hozzájárul az a külön probléma, hogy a horvátok Bosznia-Hercegovina egy nagyobb részét a saját bánságuk számára szeretnék megkapni. E területen több, mint félmillió katolikus él, akiket horvátoknak kell tekinteni. Ennek megfelelően a Bosznia-Hercegovina Bánság létrehozásában a horvátok a horvát befolyás alatt álló terület csökkentésére irányuló szándékot látnak, míg a szerbek ezt a bánságot a jugoszláv államérdek miatt nem fogadják el. A szerbek e tekintetben szorult helyzetben vannak. Ugyanis, ha nem jön létre az önálló Bosznia-Hercegovina Bánság, akkor a horvátok biztosan követelni fogják és el is fogják érni, hogy Bosznia horvátok által lakott vidékeit a Horvát Bánsághoz csatolják, amely így még nagyobb és erősebb lenne. A horvátok már most azt kérik, hogy Zombor és Szabadka környékét, valamint a bácskai és baranyai horvát településeket csatolják a Horvát Bánsághoz, ez pedig olyan követelés, amely etnikai szempontból érthető, azonban az egész állam szempontjából veszélyesnek kell tekinteni. Ezeken a tisztán területi kérdéseken kívül a szerbek és a horvátok között elég nagy feszültség uralkodik néhány, tisztán személyi jellegű kérdésben is. Így a horvátok panaszkodnak, hogy a Szerbiában élő horvátokkal igen rosszul bánnak. A szerbek ugyanezeket a panaszokat hangoztatják, csak ellenkező irányban. Az utóbbi időben a szerb és a horvát tisztviselők között erőszakos cselekedetekre került sor, amelyek a kisebb helyeken valóságos összetűzésekké váltak, amelyek során több halálos áldozat is volt. Ezekre az összetűzésekre való tekintettel a horvátok vezetője, Macek felhívást tett közzé, amelyben híveit a rend megőrzésére és fegyelemre szólította fel, hogy a megegyezés ügye ne kerüljön veszélybe. Mindezek mellett a horvátoknak már igen sok mindent sikerült elérniük vagy megvalósítaniuk. Így az autonóm közigazgatási ügyek az egyes belgrádi minisztériumoktól a horvát hatóságokhoz kerültek. A horvátországi rendőrség és csendőrség is horvát kezekbe került. Továbbá létrejött már a horvát közigazgatási bíróság, és az állami pénzügyi fő-ellenőrzés hivatala. Jórészt már megvalósult a pénzügyi autonómia, mégpedig úgy, hogy az állami költségvetés 28%-át a horvátok kapták. Az újjászervezést már a tisztviselők tekintetében is nagymértékben megvalósították. Így Horvátországban eddig 1500 közigazgatási tisztviselőt, erdőmérnököt, kereskedelmi és ipari tisztviselőt, valamint 800 tanítót bocsátottak el állásából, mindannyian szerbek voltak. Az elbocsátott tiszt viselők nem folytathatnak többé semmiféle foglalkozást Horvátországban. Természetes, hogy ezek az elbocsátott tisztviselők igen veszélyes elégedetlen tömeget alkotnak, hiszen szerb területen egyelőre semmiféle lehetőség sincs elhelyezkedésükre.

Valóban el lehet mondani, hogy a horvátok gyakorlatilag már igen sok mindent elértek, igaz, részben csak erőteljes nyomás révén és fenyegetésekkel, elsősorban Macek azon fenyegetésével, hogy vissza fog vonulni. Ha most ezek ellenére a horvátok mégis elégedetlenek és mindenütt kinyilvánítják Belgrád iránti ellenszenvüket, akkor az két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy a horvát ellenzék külföldről igen erős támogatást kap - bár más-más okból - mind az angolok, mind az olaszok részéről. A másik ok az, hogy létezik egy erős, belső, Mačekkal szemben álló ellenzék. Itt a horvát nacionalista csoportról van szó, amelynek Pavelić az ideológiai vezére.

          Ez az ellenzéki csoport a horvát politikában sokkal nagyobb jelentőségű célok kitűzését és valóban teljes függetlenséget követel, lehetőség szerint önálló horvát államot is. Ezek a körök Macek szemére vetik, hogy nagyon engedékeny volt Belgráddal szemben, és azért kritizálják, hogy egyáltalán belement egy kompromisszumos megoldásba, ahogy azt maga az egyezmény mutatja. Meg kell állapítani, hogy Pavelićnek Horvátországban, különösen a fiatal nemzedék körében, igen sok híve van. A horvát fiatalság ellenszenvére jellemző a zágrábi jogi közigazgatási egyetemen lefolytatott diákválasztások eredménye, amelyek során Macek hívei 254 szavazatot kaptak, a balodali ellenzék 100-at, a horvát nacionalisták (Pavelić csoportja) 325-öt: ezek szerint ez utóbbi csoport lenne a legerősebb párt. Amikor nyilvánosságra hozták e választások eredményét, a zágrábi egyetem épülete előtt többezres tömeg énekelte a horvát himnuszt és nagy vígasságot rendeztek. A horvát táboron belüli ellenzék növekedésével természetesen még nehezebbé vált néhány, az egyezményből eredő megoldatlan kérdés tisztázása. Például még mindig igen vitatott a horvát bán helyzete. A horvátok kijelentették, hogy a bán nem tartozik felelősséggel a belgrádi központi kormánynak, hanem csakis a királynak. Belgrádban ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy az ilyen felfogás elkerülhetetlenül az állam széthullásához vezet. Továbbá, meg kell állapítani, hogy a sajtó cenzúrázásának enyhítése oda vezetett, hogy a sajtóban igen sok és éles vita folyik, amelyek igencsak felborzolták a kedélyeket. Ebből a helyzetből az ország egésze számára igen komoly problémák származnak. Így már most be kell látni, hogy ma már nem lehet visszatérni egy tekintélyelven alapuló diktatórikus rendszerhez, olyasféléhez, mint amilyen Stojadinovićé, vagy korábban Živkovićé volt. Amennyiben ezt Belgrádból megkísérelnék, akkor ez a kísérlet minden kétséget kizáróan forradalomhoz vezetne. Azonban az államnak a föderalizmus irányában való átalakítása is egyre nehezebbnek mutatkozik. Ezért nem meglepő, hogy Belgrádban bizonyos körök és igen komoly emberek aggódnak a jövőért, és hogy itt-ott a csehszlovák állammal és annak fejlődésével hasonlítják össze a helyzetet. Itt-ott vannak olyanok is Belgrádban, akik az egyetlen megoldást a katonai diktatúrában látják. De az ilyen diktatúra megvalósításához hiányoznak a megfelelő emberek. Másrészt, Zágrábban teljes erővel dolgoznak azok a hatalmas erők, amelyek - részben a külföld által támogatva - Horvátországnak Szerbiától való teljes elszakadását készítik elő, s az elszakadás okaként azt emelik ki, hogy Belgráddal az igazi megegyezés sohasem volna lehetséges, mert a szerbek sohasem mondanának le vezető hatalmi pozíciójukról. Ezeket az ellentéteket nehezíti és kiélezi a háború által előidézett helyzet, s a különböző országoknak azon kísérletei, hogy hatást gyakoroljanak Belgrádra. A jugoszláv kormánnyal kapcsolatban e törekvések során a Belgrád és Zágráb között meglévő ellentéteket is bevetik a játékba és kihasználják azokat. E módon a jugoszláv kormány és a jugoszláv állam jelenlegi helyzete általában nehéz, a jövő pedig zavaros és bizonytalan.

Aprilski rat 1941. 466-469. 1.


96.

JEGYZŐKÖNYV CIANO ÉS PAVELIĆ MEGBESZÉLÉSÉRŐL

Róma, 1940. január 23.

(...) Pavelić azt mondta, hogy meg van győződve a felkelés sikeréről, megerősítette annak szükségességét, hogy amint kitör Zágrábban a lázadás, az olasz csapatok, körülbelül 30 ezer főnyi erővel azonnal bevonuljanak a kisebb városközpontokba és falvakba, és hozzátette, hogy az így kialakuló helyzetben a szerbek számára nem marad más, mint hogy visszavonuljanak a régi Szerb Királyság területére.90 Pavelić úgy véli, hogy amint elkezdődik a felkelés, azonnal elkerülhetetlenül szét fog hullani Jugoszlávia, amely az 1919-es szerződéssel jött létre. Úgy véli, hogy annak érdekében, hogy ez a szét-hullási folyamat ne gyorsuljon fel, arra lesz szükség, hogy az olasz csapatok vonuljanak be Belgrádba és állítsák vissza - lehetőség szerint Stojadinovićtyal az élén - a kormányt, amelynek Olaszországgal kell tárgyalnia és meg kell határoznia Szerbia új határait.

Ciano gróf kérdésére válaszolva Pavelić azt mondta, úgy véli, hogy az olasz csapatok koszovói bevonulása azzal a céllal, hogy erre a területre kiterjesszék Albánia szuverenitását, sikeres lehetne. Pavelić megerősíti Ciano gróf szavait, azaz, hogy a szerbek, akik valóban mindig féltek az albán irrendentizmustól, komolyan reszketnek egy albán fegyveres akciótól. Ami Szlovénia sorsát illeti, Pavelić egyetért Ciano gróffal abban a tekintetben, hogy szükséges, hogy ez a tartomány alkalmazkodjék az új rendszerhez, amelyet a horvát nép fog létrehozni Olaszországgal együtt. Szlovéniának, amelyre Horvátország iparának feltétlenül szüksége van, s amely mindig egyetértésben élt Horvátországgal, alkalmazkodnia kell a dolgoknak Olaszország által diktált állásához.

Pavelić úgy tartja, hogy Maribor esetleges átengedése Németországnak a szlovéniai német érdekeltségek természetes kompenzációját jelentené. Nem titkolja, hogy az Olaszországgal történő unió során létrejövő független Horvátország kikiáltása csapást jelent a germanizációs tervek számára, de úgy véli, hogy Olaszország támogatására feltétlenül szüksége van a katolikus Horvátországnak ahhoz, hogy meghiúsuljanak Németországnak az Adriával kapcsolatos tervei. Pavelić egyúttal rámutat arra, hogy milyen fontos lenne Olaszország számára a szlovéniai Trbovljében levő szénbánya feletti ellenőrzés megszerzése.

Ciano gróf Pavelićtyel együtt meghatározza a felkelés időpontját és jóváhagyja a horvát nácifasiszták eddigi taktikáját, de azt javasolja Pavelićnek, hogy nemzetközi jellegű, nyilvánvaló okokból ne siessen az akcióval, és hogy mindenképpen várja meg a "jelet" Rómából, hogy elkerülje, hogy a felkelés túl hamar kezdődjön el. Ciano gróf kérésére Pavelić a következő pontokat fogalmazza meg:

           1/ Horvátország független állam lesz;

           2/ Horvátország pénz- és vámunióra lép Olaszországgal;

3/ A horvát államnak horvát nemzeti hadserege lesz, domobranstvo, olyan hadserege, amit az osztrákok Heimwehrnek a magyarok pedig honvédségnek neveztek;

  4/ A horvát állam a következő periódusban "perszonáluniót" fog létrehozni Olaszországgal. E kérdéssel kapcsolatban Pavelić, bár egyetért Ciano gróffal az Olasz Királyság és a Horvát Királyság perszonáluniójának célszerűségében, szükségesnek tartja, hogy az esetleges perszonálunió kérdése az első szakaszban maradjon titokban, hogy ne nyújtson a szerb propaganda számára alapot a vádaskodásra. Az unió megvalósítása nem lesz nehéz, amikor Olaszország véglegesen megszilárdítja a helyzetét Horvátországban . (...)

A felkelés kirobbanásának a következő szakaszait határozták meg:

           1/ A függetlenség kikiáltása Zágrábban Pavelić részéről, 91 horvát kormány alakítása, az olasz csapatok felkelése a beavatkozásra a horvát függetlenség fenntartása érdekében.

2/ Az olasz csapatok bevonulása Horvátországba a jelenleg Olaszországban tartózkodó usztasák vezetésével. Az első cél Zágráb; a szerbek ellenállása esetén a végcél a Száva dunai torkolata vagy a Vaskapu.

3/ Horvátország teljes okkupációja, deklaráció a perszonálunióról.

Megvizsgálták, hogy milyen helyzet fog kialakulni Jugoszláviában a független Horvátország kikiáltása után, és rámutattak más tartományok feltételezhető jövőjére is, mégpedig: Crna Goráéra, amely, tekintettel szláv jellegére, független állam lehetne; Szlovéniájéra, amely Horvátországé marad, míg Olaszországnak átengedik a Zára környéki szigeteket, hogy e város számára biztosítsák a tengerhez való könnyebb kijutást. (...)

Aprilski rat 1941. 555-557. 1.

97.

A NARODNA ODBRANA VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA

1940. április 14.

(...) A Narodna odbrana megdönthetetlennek tekinti azt92 a tényt, hogy a szerbek, a horvátok és a szlovének egy nemzetet alkotnak. Erre az egységre Jugoszlávia jövője és fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlenül és feltétlenül szükség van. A valóság és a szükségszerűség ezen álláspontjából kiindulva, a Narodna obdrana teljes bizalommal várja azt az órát, amikor a jugoszláv nép kompetens módon és megfellebbezhetetlenül hozza meg végleges ítéletét az 1939. augusztus 26-i aktusról.93

A Narodna odbranának nem kerülte el a figyelmét, hogy bizonyos körök hogyan igyekeznek a jugoszláv nemzeti egységet "a szerb, horvát és szlovén nép sorsközösségének" tézisével felcserélni és beárnyékolni.

Ezzel ellentétben a Narodna odbrana nyíltan, teljes hittel, szeretettel és tudatosan hirdeti, hogy a szerbek, horvátok és szlovének sorsközössége megingathatatlanul és örökké csakis a jugoszláv nemzeti egységen belül létezhet.

A "sorsközösség" - ahogy ezt azok a bizonyos körök értelmezik - aktív királyi miniszterek furcsa kijelentéseihez vezet, akik hivatalból, mint képviselők, Horvátországnak más államokhoz és népekhez való különleges kapcsolatairól beszélnek, elvetve vagy háttérbe szorítva Jugoszláviát.

Ezért a Narodna odbrana az 1939. augusztus 26-i egyezménnyel szemben nemzeti kulturális és nemzetvédelmi munkáját a saját szabályaihoz, álláspontját pedig a nemzeti egységről szóló változatlan ideológiájának szelleméhez fogja igazítani, mivel mély meggyőződése, hogy sem az 1939. augusztus 26-i kísérletnek, sem egyetlen más eddigi és ezután következő kísérletnek sem sikerült, és nem fog sikerülni, hogy a szerbek, horvátok és szlovének szívében elfojtsa az ösztönös érzést: egy lélek, egy szív vagyunk egy nemzet testében, ma is és a jövőben is egy akarattal törünk ugyanazon cél felé: a boldog, szabad, területileg és lelkileg egységes, szociális szempontból igazságos Jugoszláviáért . (...)

Aprilski rat. 1941, 598. 1.



98.

JUGOSZLÁVIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA

1940/1941.

1. A béke megőrzéséért, Jugoszlávia népei nemzeti függetlenségének és szabadságának védelméért, azért, hogy Jugoszlávia népeit egyik imperialista csoport oldalán se kényszerítsék háborúba, mert már az országnak valamely imperialista csoporthoz való kötődése is a függetlenség feladását jelenti. A függetlenségünket egyetlen módon védelmezhetjük merj, és országunk imperialista háborúba történő belépését egyetlen módon akadályozhatjuk meg, ha szilárdan támaszkodunk a Szovjetunióra és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötünk vele.

2. Az ország teljes demokratizálása érdekében harcot folytatunk:

a/ Az összes népellenes követelés,törvény és rendelkezés eltörléséért (államvédelmi törvény és bíróság, rendelkezés a koncentrációs táborokról, rendelkezés a munkatáborok létrehozásáról a hadseregben, stb.), az összes politikai és katonai elítélt szabadonbocsátásáért, valamint a koncentrációs táborok94 felszámolásáért;

b/ A legszélesebb demokratikus szabadságjogokért, az összes politikai párt szervezési és működési szabadságáért, a népellenes és áruló szervezetek és pártok feloszlatásáért, a munkáskoalíció működési szabadságáért és a sztrájkjogért, a teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadságért;

c/ A dolgozó és a szegény néprétegek, a munkások, a dolgozó parasztság, az iparosok, a népi értelmiség, a munkás- és tanulóifjúság gazdasági védelméért, a drágaság és a spekuláció ellen; a dolgozó lakosság élelmezésének biztosításáért, a széles néptömegek ellenőrzése alatt; minden tehernek a gazdagokra történő áthárításáért.

3. Egy valódi népi kormányért, amely képes lesz megvalósítani a fenti követeléseket.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 348. 1.

99.

F.D. ROOSEVELT ÜZENET PÁL HERCEGHEZ

1941. február 22.

Azzal a szándékkal fordulok Királyi Fenségedhez, hogy kifejezésre juttassam az USA kormányának a háború befejezéséhez fűződő érdekét, egyúttal szeretném kifejezni azon meggyőződése met, hogy a legbiztosabban az agressziótól szenvedő népek ellenállása fogja szolgálni civilizációs eszményeinket és a háború befejezését, amelyhez nekünk fontos érdekünk fűződik. Úgy érzem, hogy a világ általában igazi szimpátiával tekint minden olyan népre, amely ellenáll az agresszív hatalmak diplomáciai vagy katonai támadásának. Például Etiópia a világ szimpátiáját rövid és félelmet nem ismerő ellenállásával nyerte el. Etiópiát ismét vissza fogják állítani, - azt az országot, amelyet nem tartottak képesnek arra, hogy a szó modern értelmében ellenálljon, amely azonban négy év elteltével is m mindig ellenállást fejt ki, amely élvezi a világ szimpátiáját és rendkívül jó kilátásai vannak arra, hogy valamilyen módon ismét visszaállítsák az ország függetlenségét. Végül Görögország függetlensége is győzelmet fog aratni, az olasz légiflotta és hadserege jelentős túlereje ellenére, aminek az volt a következménye, hogy helyzetét már teljesen reménytelennek tartották, Norvégia néhány hónapon át hátországi védelmi akciót hajtott végre és függetlenségének helyreállítása olyan ügy, amelyért mindannyian ki fogunk állni. A leghatározottabban szeretném hangsúlyozni, hogy az USA a jövőbe, és nem a jelenbe tekint, de ugyanakkor teljesen elismeri azokat a fontos és nehéz problémákat., amelyek előtt a jugoszláv kormány és Király95 Fenséged állnak.

Velimir Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. Tom 1. Belgrád, 1983. 357. 1.

100.

HITLER BESZÉLGETÉSE PÁL HERCEGGEL BERGHOFBAN

1941. március 4.

A Pál régensherceggel március 4-én folytatott beszélgetés során a Führer először is felvázolta az általános helyzetet, amelyet az a tény jellemez, hogy Anglia valójában már el vesztette a háborút,és eljött az ideje annak, hogy az összes európai állam alkalmazkodjék Európa jövőbeli új rendjéhez. Most soha meg nem ismétlődő, páratlan lehetőség nyílik Jugoszlávia számára, hogy megalapozza és biztosítsa helyzetét a jövő újjászervezett Európájában. A háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással, a tengelyhatalmak oldalán állva Jugoszlávia most biztosíthatja a maga számára Németország tartós garanciáját Jugoszlávia területi integritásáért és - mivel Görögország hamarosan bekövetkező összeomlása már csak idő kérdése - az égei-tengeri kijáratért, mivel Görögország biztos nem lesz abban a helyzetben, hogy megtarthassa szaloniki pozícióját, a Balkánon lévő német csapatok pedig egy napon vissza fognak vonulni. Abban az esetben, ha Jugoszlávia nem biztosítja idejében a követeléseit, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy az Égei-tengerhez vezető útját valamilyen harmadik erő elzárja.

A régenshercegre láthatóan benyomást gyakoroltak ezek a megjegyzések, de nyíltan kifejtette, milyen nehéz meghoznia azt a döntést, amelyet a Führer tanácsol neki: őszintén megmondta, hogy e döntés ellen szól feleségének görög származása, a saját személyes rokonszenve Anglia iránt, és az Olaszországgal kapcsolatos álláspontja. De a régensherceg mégis úgy jellemezte az Olaszországgal kötendő további egyezményt, mint az első lépést a Führer által tanácsolt úton.

Ezzel kapcsolatban a Führer hangsúlyozta, hogy Jugoszláviának érdeke fűződik ahhoz, hogy a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással Németországot partnerként megnyerje, aki egyúttal jót is fog állni a jelenlegi és jövőbeli jugoszláv területekért. Ezenkívül mi Jugoszláviától nem várunk többet a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásnál; de különösen nem a háborúba való belépést. Arra fogunk törekedni, hogy a háború befejezése után Szaloniki Jugoszláviához tartozzék.

A régensherceg kifejezte aggodalmát a belső politikai helyzet miatt, mondván, hogy attól fél, hogy hat hónap múlva ő már nem lesz itt, ha hallgat tanácsukra. Azt válaszoltam, hogy attól félek, hogy ez fordítva történhet, azaz hat hónap múlva nem lesz itt, ha nem hallgat a tanácsunkra,és így megengedi magának, hogy elszalassza ezt a páratlan alkalmat.

Amikor elbúcsúzott, a régensherceg fenntartotta azt a jogát, hogy később hozza meg a döntést. Most várni fogunk, hogyan alakul a továbbiakban a jugoszláv politika; azonban ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy Jugoszláviának érdekében áll, hogy ezt a döntést két héten belül meghozza.

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 365-366. 1.

101.

PÁL HERCEG BESZÁMOLÓJA A KORONATANÁCS MÁSODIK ÜLÉSÉN A HITLERREL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSRŐL

1941. március 6.

"Hitlerrel 4 órás beszélgetést folytattam. Azt kívánta tőlem, hogy csatlakozzunk a háromhatalmi egyezményhez és azt mondta, hogy semmi áron nem fogja megengedni, hogy létrejöjjön a Szaloniki Front. Össze fogja morzsolni Görögországot, és az mint állam megszűnik létezni. Én azt bizonygattam, hogy számunkra az a legjobb, ha semlegesek maradunk, és hogy én semmiképpen sem nyújthatok kezet Mussolininek, aki megölte Sándor bátyámat, és aki most terrorista bandákat küld Horvátországba. (...)" Majd azzal folytatta, hogy nem tudta Hitlert megnyerni egy kétoldalú barátsági szerződés számára, de ő sem fogadta el Hitlernek azt a követelését, hogy Jugoszlávia csatlakozzék a háromhatalmi egyezményhez. Ezért számára bizonytalan maradt, hogy megtámadja-e Németország Jugoszláviát, amennyiben az nem csatlakozik e szerződéshez. Ezen alkalommal közölte Hitlerrel, hogy Jugoszlávia, Olaszország Görögország elleni támadása miatt rokonszenvet táplál a megtámadott Görögország iránt,és igen bizalmatlan Olaszországgal szemben. Majd tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy milyen követeléseket támasztott Hitler és milyen ígéreteket tett arra az esetre, ha Jugoszlávia csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez, valamint arról is, hogy azzal fenyegetőzött, hogy nem fogja megengedni az új Szaloniki Front létrehozását. Végül a herceg elmondta, hogy milyen ellenjavaslatokat tett Hitlernek, és arra következtetett, hogy Hitler követelésének ultimátum jellege volt. Mivel nyilatkozni kell, "hogy elfogadjuk vagy nem, számolnunk kell azzal, hogy fegyveres összetűzésbe kerülhetünk Németországgal, amennyiben a követelést nem fogadjuk el".

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 371. 1.



102.

CHURCHILL ÜZENETE CVETKOVIĆHOZ

1941. március 23.

(...) Tudjuk, hogy minden hű szerb, horvát és szlovén szíve hazája szabadságáért, integritásáért és függetlenségéért dobog, és ugyanolyan az elképzelésük a jövőről, mint az angolul beszélő világnak. Ha most Jugoszlávia Románia sorsára jutna, vagy ha az olyan gonosztettet követne el, mint Bulgária, és részt venne a Görögország megsemmisítésére irányuló kísérletben, bukása biztos és jóvátehetetlen lenne. Nem fogja elkerülni a háború nehéz megpróbáltatásait, csak elodázza azokat, és bátor hadserege magéra hagyottan lesz kénytelen harcolni, mivel remény és segítség nélkül be lesz kerítve és el lesz szigetelve. Másrészt a háború története aligha nyújtott jobb alkalmat annál, ami a jugoszláv seregek előtt mutatkozik abban az esetben, ha kihasználják, míg van idő. Ha Jugoszlávia és Törökország szövetkezik Görögországgal, és a Brit Birodalom segítségével megállítja a német szörnyeteget, s olyan biztosan és határozottan kiharcolják a győzelmet, mint ahogy az a

legutóbb történt. Hiszem, hogy Őexcellenciája a világ eseményeinek96 magaslatán fog állni.

B. Petranović - M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 388-389. 1.



103.

A HÁROMHATALMI EGYEZMÉNYHEZ TÖRTÉNŐ CSATLAKOZÁS JEGYZÖKÖNYVE

Bécs, 1941. március 25.

Németország, Olaszország és Japán kormánya egyrészről, Jugoszlávia kormánya másrészről, az aláírt felhatalmazásaik alapján megerősítik a következőket:

     1. cikkely. - Jugoszlávia csatlakozik a Németország, Olaszország és Japán között 1940. szeptember 27-én Berlinben megkötött egyezményhez.

          2. cikkely. - Amennyiben a Háromhatalmi Egyezmény 97 cikkelyében előirányzott közös technikai bizottság olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek Jugoszlávia érdekeit érintik, a bizottság tanácskozására Jugoszlávia képviselőjét is meghívják.

3.   cikkely. - A Háromhatalmi Egyezmény szövege mellékletként jelen Szerződéshez csatoltatik.

Jelen Szerződés szövege német, olasz, japán és jugoszláv nyelven készült, s valamennyi szöveg hiteles.98

Az aláírás napján lép életbe. (...)

F. Ćulinović: Dokumenti. 347. 1.



104.

A JUGOSZLÁVIÁHOZ INTÉZETT NÉMET TITKOS JEGYZÉK

Bécs, 1941. március 25.

(...) Tekintettel azokra a megbeszélésekre, amelyeket ma, Jugoszlávia Háromhatalmi Egyezményhez történő csatlakozásakor folytattunk, van szerencsém a Birodalom kormányának nevében Excellenciáddal közölni, hogy a Tengelyhatalmak és a királyi Jugoszlávia a következő megállapodást kötötték:

"Olaszország és Németország garanciát vállal arra nézve a jugoszláv kormány előtt, hogy a katonai helyzetre való tekintettel semmiféle igényt nem fog támasztani katonai segítség iránt.

Amennyiben a jugoszláv kormány valaha úgy véli, hogy érdekében áll részt venni a Háromhatalmi Egyezmény hadműveleteiben, a jugoszláv kormány szabadon dönthet egy ilyen, az érintett hatalmakkal történő katonai egyezmény szükségességéről.

Egyúttal kérem Önt, hogy ezt a közlést tartsák szigorúan titokban, nyilvánosságra hozni kizárólag a tengelyhatalmak engedélyével lehet.

                                    Ribbentrop

F. Ćulinović: Dokumenti. 350-351. 1.



105.

A JUGOSZLÁVIÁHOZ INTÉZETT NÉMET TITKOS JEGYZÉK

Bécs, 1941. március 25.

Tekintettel azokra a megbeszélésekre, amelyeket ma, Jugoszlávia Háromhatalmi Egyezményhez történő csatlakozásakor folytattunk, van szerencsém a Birodalom kormányának nevében Excellenciád előtt megerősíteni a következőket:

A balkáni határok új kijelölése során figyelembe lesznek véve Jugoszlávia azon érdekei, hogy területileg összeköttetésbe kerüljön az Égei-tengerrel oly módon, hogy szuverenitása kiterjedjen Szaloniki kikötőjére.

Azzal a kéréssel, hogy a közlést a jövőben a legszigorúbban tartsák titokban, s hogy ezt csak a tengelyhatalmak kormányainak beleegyezésével lehet nyilvánosságra hozni, kihasználom az alkalmat Miniszterelnök Úr, hogy kifejezzem legmélyebb99 tiszteletemet.

                               Ribbentrop

F. Ćulinović: Dokumenti, 350. 1.

106.

DUŠAN SIMOVIĆ A KORMÁNYALAKÍTÁSRÓL

1941. március 27.

A következő politikai pártok képviselői gyűltek össze a had- és tengerészetügyi miniszter dolgozószobájában:

–         a radikálisok részéről Miša Trifunović, Kosta Miletić és Mirko Kosić. Mirko Kosićot tévedésből hozta ide az a tiszt, akit dr. Đorđe Đurićért küldtek;

-     a demokraták részéről Milan Grol, Božo Marković és Božidar-Boka Vlajić;

            -    a Jugoszláv Nemzeti Párt részéről Jovan Benjanin;

            -    az önálló demokraták részéről Srdan Budisavljević;

            -   a földművesek részéről Branko Ćubrilović és Miloš Tupanjanin (M. Tupanjanin nem is volt meghívta a tanácskozásra, hanem csak hivatlanul, a Földműves Párt vezetőhelyettesének minőségében rontott be a miniszter dolgozószobájába, ahol a kormányalakítással kapcsolatos tárgyalások folytak);

-  a Szerb Klub elnöke, Slobodan Jovanović és a Narodna odbrana elnöke, Ilija Trifunović-Birčanin.

           Mivel M. Grol ragaszkodott hozzá, utólag meghívást kapott Momčilo Ninćić;100 ezenkívül pedig J. Banjanin beadványára, amely szerint ő pártja vezetői nélkül nem vehet részt a gyűlésen, valamint M. Grol közbenjárására utólag meghívást kapott még Petar Živković és Boško Jevtić is.101

Megnyitván a gyűlést, közöltem a jelenlévőkkel, hogy a hadsereg, összhangban a nép egységes akaratával, abból a célból, hogy megőrizze szabadságát és függetlenségét, megdöntötte Dragiša Cvetković kormányát, amely aláírta a háromhatalmi egyezményt, feloszlatta a királyi kormányzótanácsot és nagykorúnak nyilvánította az ifjú királyt. Miután felolvastam a102 király proklamációját, megkérdeztem a jelenlévőket: "Kit javasolnak a kormány elnökének?" Mindannyian egyhangúan azt válaszolták: "Önt." Javasoltam, hogy a kormányban minden párt részéről két képviselő kapjon helyet, és hogy a had- és tengerészetügyi minisztériumot Bogoljub S. Ilic hadseregtábornok vegye át. Ezután rövid vita alakult ki az egyes hatáskörök fel osztásával kapcsolatban.

V. Terzić: Slom Kraljevine Dugoslavije 1941. I. 488. 1.

107.

A KIRÁLY KIÁLTVÁNYA TRÓNRALÉPÉSE ALKALMÁVAL

1941. március 27.

Szerbek, horvátok és szlovének !

Ebben a népünk számára oly nehéz pillanatban úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem a királyi hatalmat.

A kormányzótanács tagjai, akik megértették indítékaim jogosságát, azonnal, önként lemondtak hivatalukról.103

Hűséges hadseregem és tengeri flottám azonnal rendelkezésemre állt és már az én utasításaimat hajtják végre.

Felhívok minden szerbet, horvátot és szlovént, hogy tömörüljenek a trón körül. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy e nehéz körülmények között megőrizzük a belső rendet és a külső békét.

A kormányalakítást Dušan T. Simović hadseregtábornokra bíztam.

Istenbe és Jugoszlávia jövőjébe vetett hittel felszólítom az ország minden polgárát és hatóságát, hogy tegyenek eleget a Király és a Haza iránti kötelezettségeiknek.

                     Péter, s. k .

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 491. 1.

108.

RÉSZLET A SZENT PÜSPÖKI GYŰLÉS I. RENDKÍVÜLI ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL

Belgrád, 1941. március 14/27.104

l.sz.

Őszentsége, a szerb pártriárka, Gavrilov úr,105 üdvözölvén a jelenlévő tagokat, többek között a következőket mondotta

Sorsdöntőek azok az események, amelyeket átélünk, lehet, hogy sorsdöntőbbek, mint bármely korábbi esemény, s nem csak az egyének, hanem az államok és a népek számára is. Súlyosak voltak az utóbbi napok, nehéz volt eligazodni, nehéz volt megtalálni, mit tegyünk és mit mondjunk. Nem tudhattuk, hogy az állam helyzete nehezebb, mint bármikor. Erről a Szent Püspöki Gyűlés meggyőződhet a Szent Püspöki Zsinat jegyzőkönyve alapján .

Amikor tudatták velünk, hogy az egyezmény megkötése elkerülhetetlen, megértettük, hogy itt nem csak az államról van szó, s nem csak az előző nemzedékek becsületéről és hagyományáról, hanem az eljövendő nemzedékekről is. Személyesen én is és a Szent Püspöki Zsinat is kijelentettük, hogy nem maradhatunk közömbösek. Vasárnap gyűlést kellett tartanunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy olyan időket élünk, amikor ki kell nyilvánítanunk a kormánnyal és a néppel kapcsolatos állásfoglalásunkat, és ezért összehívtuk a Szent Püspöki Gyűlést, mert úgy véltük, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy gyűlés nélkül határozzuk meg azt a politikát és azt a vonalat, amelyet követni fogunk. Úgy véltük, hogy hibás volt az, amit a kormány tett és sérti népünk becsületét, dicsőségét és hagyományát, és éppen akkor, amikor a nép kész volt arra, hogy a végsőkig elmenjen.

Istennek legyen hála érte, hogy az elmúlt éjszaka óta (puccsot hajtottak végre) a helyzet sokkal világosabb. Sokkal könnyebb a helyzetünk. Az éjjel az egyik királyi kormányzó azt mondta, hogy mi Leszünk a hibásak, ha a nép felkel és zavargások keletkeznek, és hogy annak az lesz a következménye, hogy a németek bevonulnak országunkba. Az éjszaka történt lépés megmentette népünk és az állam becsületét, és ezért mi is csak áldhatjuk ezt a tettet. (...)

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. 477. 1.



109.

RÉSZLET HITLER 25. SZÁMÚ HADMŰVELETI UTASÍTÁSÁBÓL

1941. március 27.

1. A katonai puccs Jugoszláviában megváltoztatta a politikai helyzetet a Balkánon. Jugoszláviát ellenségnek kell tekinteni, még akkor is, ha nemsokára lojális nyilatkozatot tesz,106 és ezért amilyen gyorsan csak lehet, meg kell semmisíteni .

2. Szándékom az, hogy Jugoszláviát egyrészt a Rijeka-Gratz felöli koncentrált hadművelettel, másrészt Szófia körzetéből Belgrád irányába és délre támadjuk meg, megsemmisítve a jugoszláv hadsereget; ezen kívül Jugoszlávia legdélibb területeit el kell vágni az ország többi területétől és bázisként felhasználni a Görögország elleni német-olasz offenzíva számára .

Gazdasági okoknál fogva fontos, hogy minél előbb biztosítsuk a dunai forgalmat és a bori rézbánya kiaknázását.

Magyarországot és Bulgáriát meg kell nyerni a hadműveletekben történő együttműködésre oly módon, hogy kilátásba kell helyezni a Bánát107 és Makedónia megszerzését.

Szét kell zilálni a belpolitikai helyzetet Jugoszláviában a horvátoknak tett ígéretekkel.

           3. Részleteiben a következőket rendelem el:

a/ Amint a megfelelő erők felkészülése megtörténik és amikor megértek a feltételek, állandó, éjjel-nappal végrehajtott légitámadásokkal meg kell semmisíteni a jugoszláv légierő bázisát és Belgrádot.

           b/ Lehetőség szerint ezzel egyidőben - de semmiképpen108 sem korábban - meg kell kezdeni a Marita-terv végrehajtását. (...)

c/ A Gratz irányából délkelet felé történő áttörést akkor kell végrehajtani, ha ehhez már megtörtént a megfelelő erők összpontosítása. A hadsereg maga döntheti el, hogy vajon a határ áttörése érdekében be kell-e hatolni magyar területre.

A Jugoszlávia felé eső határt azonnal meg kell erősíteni.

A bolgár határon a fontos objektumokat szintén el kell foglalni, még az általános támadás megkezdése előtt, de a Belgrád elleni légitámadással egyidőben. (...)

F. Ćulinović: Dokumenti, 365-366. 1.

110.

MOMČILO NINČIĆ KÜLÜGYMINISZTER NYILATKOZATA

1941. március 30.

A Jugoszláv kormány hű marad a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartásának elvéhez, mely egyezmények közé a március 25-én Bécsben kötött szerződés is tartozik a jegyzőkönyvvel109 együtt. A kormány határozottan arra fog törekedni, hogy ne keveredjen bele a mostani konfliktusba. Fő gondja az lesz, hogy megőrizze a baráti kapcsolatokat a szomszédos Német Birodalommal és az Olasz Királysággal. A királyi kormány különösen érdekelt az említett jegyzőkönyv alkalmazásában, evidenciában tartva a jugoszláv nemzet minden vitális érdekének a védelmét, hogy ezen érdekek semmiképpen se szenvedjenek sérelmet.

V. Terzić: Slom kraljevine Jugoslavije, 1941. I. 517. 1.

111.

A SIMOVIĆ KORMÁNY 1. SZÁMÚ RENDELETE

1941. március 31.

Azon riasztó hírek miatt, amelyeket külföldi ügynökök terjesztenek országunkban azzal a céllal, hogy nyugtalanságot keltsenek a nép körében, elrendelem, hogy mindenkivel közöljék és hozzák nyilvánosságra, hogy a nép ne higgyen ezeknek a pontatlan, mesterségesen keltett és terjesztett híreknek, és hogy nincs ok a nyugtalanságra.

A királyi kormány baráti politikát folytat minden szomszédjával, és arra törekszik, hogy a legjobb szomszédi és baráti viszonyban maradjon velük, és a továbbiakban is erre fog törekedni, megtéve ezért mindent, amit lehetőségei határain belül meg tud tenni.

Lakosságunk maradjon nyugodt, végezze munkáját, és ne engedje meg, hogy a külföldről az országba juttatott alaptalan hírek nyugtalanítsák. Ezért megtiltom, hogy elköltözzenek lakóhelyükről és elhagyják otthonaikat, mert ez oktalanság, és káros következményei is lehetnek.

Az állam és a nép érdekei azt kívánják, hogy mindenki őrizze azt otthonát, és amennyiben erre szükség lesz, és a sors úgy hozza, annak küszöbén áldozza fel életét a Haza, a Király és a nép javáért.

Királyságunk hadseregének, a légierőnek és a tengeri flottának tennie kell kötelességét.

Minden állami hatóságnak, elsősorban a községi hatóságoknak és a papságnak mindenképpen a helyükön kell maradniuk. Az illetékes miniszter urak csak a tervezett evakuációt engedélyezik, amelyről egyébként írásos rendeleteket adnak. ki. A belügyminiszter úr megtesz minden intézkedést, hogy betiltsa azokat az összejöveteleket, amelyek nem felelnek meg a helyzet követelményeinek, és betiltja a lakosságnak különböző helyeken való gyülekezését. . (...)

Ez alkalommal különösen fel kell hívni az állami tisztviselők figyelmét arra, hogy ezekben a nehéz pillanatokban lelkiismeretesen végezzék a munkájukat, illetve arra a szerepre, amelyet, őt játszanak az alaptalan hírek megcáfolásában és abban, hogy az emberek ne veszítsék el lelkierejüket.

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 544-545. 1.



112.

V. MAČEK NYILATKOZATA

1941. április 8.

Horvát nép! Bátyáink és nővéreink !

          Visszatértem közétek, és ebből az alkalomból a következőt szeretném mondani:

Elért bennünket a legnagyobb szerencsétlenség, ami csak egy népet érhet, ez pedig a háború! Ezen a bajon csak úgy lehet enyhíteni, ha összetartóak és fegyelmezettek leszünk. Eddig minden nehéz órában hallgattatok rám, és biztos vagyok benne, hogy ezt mostantól is meg fogjátok tenni.

Itt maradok köztetek és osztozom veletek jóban és rosszban, mint eddig is. Természetesen minden egyes esetben a szokásos módon fogok utasításokat adni, mind szervezeteinken, mind a küldötteken keresztül, akik vagy népképviselők, vagy a párt közismert vezetői lesznek.

Ebben az órában azt kérem tőletek, hogy őrizzétek meg a rendet és a fegyelmet mindenütt, otthon is és a hadseregben is.110

Lj. Boban: Maček i politika Hrvatske seljačke stranke 1928-1941. II. 409-410. 1.



113.

RENDELKEZÉS A NÉMET ÉS A JUGOSZLÁV FEGYVERES ERŐK KÖZÖTTI TŰZSZÜNET VÉGREHAJTÁSÁRÓL

1941. április 17.

           1.Elvi rendelkezések:

A fegyverszüneti szerződés aláírásával111 a jugoszláv fegyveres erők feltétel nélkül kapitulálnak és hadifogságba kerülnek. Az egységek parancsnokai e célból jelentkezzenek a legközelebbi német tiszteknél.

           2.A foglyok evakuációjának megszervezése:

A csapatoknak ott kell gyülekezniük egységenként, ahol tartózkodnak: az állomáshelyükön. Amíg nem történik meg a kapituláció, a jugoszláv tisztek a szó teljes értelmében felelősek a fegyelemért és a rendért, ezért a csapataiknál maradnak.

Azokkal a katonákkal szemben, akik a tűzszünet megkötése után és a befejezett gyülekezés után eltávoznak egységeiktől, halálbüntetés alkalmazandó.

3.   A fegyverek és az összes hadianyag átadása (A hadianyagra vonatkozó rendelkezéseket lásd külön mellékletben.):

A fegyverek és a hadianyagok elvben az érintett egységeknél maradnak. Az egységek csak akkor fogják azokat átadni, amikor a német haderő meghatározott szervei ezt elrendelik. (...)

F. Ćulinović: Dokumenti. 374. 1

Kutatói oldalak