>> kronológiák

>> A magyarországi német kisebbség kronológiája 1945 – 2000

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I III IV V VII VIII X XI XII

Bauer József apátplébános, Gömbös Miklós gimnáziumi tanár és Léhmann István orvos, a Hűségmozgalom egykori vezetői memorandumot írtak a miniszterelnöknek, melyben kérték, hogy a hűségmozgalmat ismerjék el ellenállási mozgalomnak. A levél megírását az a tény váltotta ki, hogy már eddig is több, a mozgalomban részt vett személyt hurcoltak el a Szovjetunióba. Nem kaptak választ.

A katolikus püspöki kar körlevelében ismertette álláspontját a kitelepítéssel kapcsolatban: "Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk, de a rossznak barátaiként minősítenek, és eltávolítanak olyanokat, akikre a bűnt nem bizonyították rá, sőt olyat hoznak fel ellenük, ami természetjogon megilleti őket, pl. az anyanyelv. Ne tegyünk olyasmit, amit a fegyverszüneti határvonalon túl magyarokkal szemben elkövetőktől nemcsak felháborodással fogadtunk, de elviselhetetlennek is éreztünk."

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 10.030/1945. M. E. sz. rendeletében első ízben szabályozta a nemzetiségi oktatást. Ahol legalább tíz tanuló szülei kérték, szavazással dönthettek arról, hogy gyermekeiket az általános iskolában anyanyelven akarják-e taníttatni, vagy magyarul, s anyanyelvüket csak tantárgyként. A nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák beindítását engedélyeztetni kellett. Ennek azonban előfeltétele volt, hogy a szavazás megtartása után legalább 20 tanuló jelentkezzen. A rendelet a magyarországi németekre nem vonatkozott.

A SZEB határozata a magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítéséről.

A miniszterelnök elküldte a SZEB-nek a Magyarországról kitelepítendő németekről készített kimutatást. Eszerint a kormány a kimutatható Volksbund-tagság, az SS katonai szolgálat és az 1941-es német nemzetiséget jelentő bevallás alapján 303 419 főt tartott kitelepíthetőnek.

Vorosilov marsall közölte a magyar kormánnyal, hogy a Szövetséges Ellenőrző Tanács november 28-i ülésén elfogadott megállapodás szerint az országból 500 000 német kitelepítése hajtható végre Németország területére 1945. decembertől 1946. augusztusig, havi ütemezésben.

A magyar Külügyminisztérium egy Szovjetunióhoz küldött jegyzékben ismételten leszögezte, hogy Magyarországról a főhatalmak által elfogadott irányelvek szerint alig több mint 200 000 német nemzetiségű személy telepíthető ki. Hangsúlyozta a kollektív bűnösség elutasítását.

Az evangélikus egyház egyetemes felügyelője, világi és egyházi elnöke levélben fordult a miniszterelnökhöz, melyben tiltakozását fejezte ki a csehszlovák-magyar lakosságcsere és a németek kitelepítése kapcsán.

A Minisztertanács ülése heves vita után túlnyomó többséggel, név szerinti szavazáson elfogadta a kollektív bűnösség elvén alapuló rendeletet.