Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Bíbic

A fekete-fehét színezetű bíbic röpte jellegzetesen csapongó
A bíbicre jellemző a bóbita, mely a fiataloknál még elég rövid (lásd a képen)
Román névNagâţ
Angol névLapwing
Tudományos névVanellus vanellus
Rendszertani besorolás
Lilealakúak (Charadriiiformes) rendje
Lilefélék (Charadriidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)28-31
Szárnyfesztávolság (cm)82-87
Tömeg (g)140-320
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendCsökkenő

Térkép

Megjelenés

Közepes méretű, zömök alkatú, jellegzetes himbálózó röptű partimadár. Tollazata sötét és fehér mintázottságot mutat: sötét felsőtestén lévő tollai zöldesen, lilásan csillogóak, az alsótest és alsó szárnyfedők fehérek, farktollai fehér-feketék, míg az alsó farokfedők és lábak vörösek. A bíbic szárnya hosszú, széles és lekerekített végű. Feltűnő, hosszú, vékony bóbitája van, mely az öreg hím madaraknál hosszabb.

Életmód, vonulás

Földben lévő férgeket, csigákat és más gerincteleneket fogyaszt sétálás közben. Költési időn kívül általában nagy csapatokat alkot. Néhány nyugat-európai populáció egyedeit kivéve vonuló, a telet Dél-Európában és Észak-Afrikában tölti.

Költés

Párzási rendszerükre a monogámia jellemző, a hímek ügyesen védik kijelöl területüket. Tojásaikat a földbe, alacsony vegetációba vájt üregbe rakják, amit előzőleg fűszálakkal bélelnek ki. A pár mindkét tagja kotlik a 4 tojáson és gondozza az utódokat. Jellegzetes fészekalj-védelmi módszerük, hogy törött szárnyat játszva elterelik a ragadozók figyelmét a fészekaljról. Jellegzetes még a hím madarak nászrepülése, akárcsak gyakran hallatott éles, miákoló hangjuk, melyről a magyar nevüket is kapták.

Élőhely

Előfordul mind szárazföldi (pl. legelők, kaszálók, tocsogós, elárasztott rétek, mezőgazdasági területek), mind tengerparti nyílt élőhelyeken, kerüli a sziklás, kavicsos, durva felületeket.

Elterjedés

Eurázsiai faj, Európában az egész kontinensen elterjedt, gyakori fészkelő partimadár, a mediterráneum környékén ritkább, de nagyszámban telel. Európai állománya nagyon nagy, több mint 1,7 millió pár. Az 1990-es évekig a faj európai állománya stabil volt, de azóta elterjedési területének jelentős hányadán csökkenésnek indult (több mint 30%).

Hazai elterjedés és állományméret

Hazánkban és Erdélyben is gyakori fészkelő, 40-60 ezer párra becsülik állományukat.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Bár a madárpopulációk utóbbi évtizedekben tapasztalt csökkenését Európa -szerte főleg a mezőgazdasági művelés megváltozásával magyarázzák, a populációk felépülésében a ragadozóknak is nagy szerepük lehet. Egy 8 évig tartó kísérletben vizsgálták a róka és a kormos varjú eltávolításának hatását a bíbic populációira 11 alföldi mocsárréten. Az intézkedéseknek következtében 40%-kal csökkent a rókák, míg 56%-al a varjak egyedszáma a vizsgált területen. A beavatkozásoknak nem volt egyértelmű hatása a vizsgált 3139 bíbic fészek költési sikerére. Ennek ellenére, azokon a helyeken, ahol jelentős volt a ragadozók aránya, ezek eltávolítása után növekedett a fészkenkénti fiókatúlélés. A kísérlet bizonyította, hogy nem elegendő a megfelelő életfeltételeket megteremteni a regenerálódó madár-populációk számára, további kutatások szükségesek az egyéb veszélyeztető tényezők felderítésére (Bolton és mtsi. 2007).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Bolton, M., Tyler, G., Smith, K., Bamford, R. (2007): The impact of predator control on lapwing Vanellus vanellus breeding success on wet grassland nature reserves. Journal of Applied Ecology (2007) 44, 534-544

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română