Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Szárcsa

A szárcsa könnyen felismerhető fehér homlokpajzsa és fekete teste alapján
Fiatal szárcsa
Román névLişiţă
Angol névCoot
Tudományos névFulica atra
Rendszertani besorolás
Darualakúak (Gruiformes) rendje
Guvatfélék (Rallidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)36-38
Szárnyfesztávolság (cm)70-80
Tömeg (g)600-1000
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendStabil

Térkép

Megjelenés

A vízityúknál kissé nagyobb, kerekded fejű és testű, rövid farkú vízimadár. Könnyen felismerhető teljesen fekete tollazatáról, melytől csak a fehér homlokpajzsa és csőre eltérő. Lábujjai karéjosak (mint a vöcsköké) és hosszúak.

Életmód, vonulás

Mindenevők, de étrendjükben dominál a növényi eredetű táplálék. Úszás és sétálás közben táplálkozik. Társasak, ritkán magányosak és csak költéskor vannak párban, territoriálisak és területfoglaláskor gyakoriak a látványos, bokszolásra emlékeztető harcok. Közép- és Kelet-Európában vonuló, bár enyhe teleken áttelelnek.

Költés

Fészküket élő és halott növényi anyagokból rakják össze és lágy anyaggal bélelik. A fészket sekély vízre rakják, ahol vagy szabadon úszik, vagy rögzítik növényekhez. A tojásrakást márciustól megkezdik, évente általában csupán egy fészekaljat nevelnek fel, nagyon ritkán kettőt. A 6-10 tojásból 21-24 nap kotlás után bújnak elő a fiókák.

Élőhely

Szinte minden típusú vizes területen előfordulnak (pl. tavak, holtágak, halastavak, delták, stb.), kedvelik a sűrű növényzetet, de kerülik a gyors vízfolyásokat.

Elterjedés

Egész Európában elterjedt, csak az északi részekről hiányzik. Az erős európai populáció, mely több mint 1,3 millió párból áll, nem mutat jelentős változást az utóbbi időben. Habár, 1990-2000 között a legnépesebb populációkkal rendelkező országokban - Oroszországban, Magyarországon és Lengyelországban – kissé csökkent állományuk.

Hazai elterjedés és állományméret

Hazánkban is gyakori fészkelő, 80-120 ezer párral, egyike a legnagyobb európai állományoknak.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

- Egy német kutató, Christoph Randler, azt vizsgálta szárcsáknál, hogy mennyire figyelmesek, óvatosak tollászkodás közben, melyet a percenkénti fejfelemeléssel és horizont-pásztázással mért. Összesen 117 tollászkodó szárcsát vizsgált, ezek közül a legtöbb egyed fajtársai közelében volt, míg 16 egyedül. Azok az egyedek, melyek egyedül voltak, tollászkodás közben sokkal többször emelték fel fejüket és néztek körül, mint csapatban lévő fajtársaik. Negatív összefüggés volt a csapat mérete és a figyelmesség, óvatosság között, és a csapat szélén elhelyezkedő egyedek sokkal többször pásztázták a horizontot, mint a csapat belsejében tartózkodó egyedek (Randler 2005).

- Egy másik kísérletben ugyanez a német kutató, azt vizsgálta, hogy mi a magyarázata a csapatméret és a pásztázások száma közötti negatív összefüggésnek a szárcsáknál. 3 hipotézist tesztelt a kutató: (1) a „sok szem” hipotézis azt sugallja, hogy a nagy csapat esetén a madarak könnyebben észreveszik a ragadozót; (2) a „higító-hatás” hipotézis szerint a nagy csapat nagyobb biztonságot nyújt, hiszen ugyanaz a ragadozó-veszély több madáron oszlik meg; (3) „tülekedő versengés” hipotézis szerint a nagyobb csapatban keresgélő egyedek azért kevésbé figyelmesek, mert ugyanazt a élelemmennyiséget sokadmagukkal kell megosszák, és lényeges, hogy minél több időt töltsenek a táplálékkereséssel. A kutató szűkös- és többlet élelemmennyiség mellett vizsgálta a madarak figyelmességét és azt találta, hogy kevés élelem mellett a madarak kevésbé voltak figyelmesek táplálékkeresés közben, ezáltal bizonyítva a „tülekedő versengés” hipotézis helyességét (Randler 2004).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Randler, C. (2005): Vigilance during Preening in Coots Fulica atra. Ethology 111: 169-178

Randler, C. (2004): Coots Fulica atra reduce their vigilance under increased competition Behavioural Processes 68: 173 – 178.

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română