Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Egerészölyv

Széles szárny, lekerekített farok, kicsi fej jellemzi röpképét
Levegőben körözve vagy ágakra, oszlopokra ülve les zsákmányra
A legváltozatosabb színezetű ragadozómadarunk: minden egyed más mintázatot visel
Román névŞorecar comun
Angol névCommon Buzzard
Tudományos névButeo buteo
Rendszertani besorolás
Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendje
Vágómadárfélék (Accipitridae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)51-57
Szárnyfesztávolság (cm)113-128
Tömeg (g)550-1300
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendNövekvő

Térkép

Megjelenés

Zömök ragadozómadár, röptében széles szárnya, széles, lekerekített farka, kicsi feje és rövid nyaka jellemző rá. Számos színváltozata ismert: egészen világos, szinte teljesen fehér (gatyás ölyvre hasonlító) változattól a sötétbarna változatig. Az átmeneti barna és sötét változatoknál a torok és has egy fehéres mellörvvel van elválasztva.

Életmód, vonulás

Általában magányos vagy párban élő madár. Kedveli az alacsony vegetációjú mezőket, legelőket, ahol apró rágcsálókat (főleg pockokat) zsákmányol. Étrendjében szerepelnek még madarak, gyíkok, kétéltűek és nagyobb méretű rovarok (pl. sáska). Általában az „ül és vár” stratégiát alkalmazza. Hazánkban állandó, akárcsak Európa legnagyobb részén. Az északi populáció tagjai rövidtávú vonulók, míg a keleti elterjedésű B. b. vulpinus (vörösfarkú egerészölyv) alfaj hosszútávú vonuló, gyakran látható Dobrudzsa felett vonulása közben.

Költés

Párzási rendszerére a monogámia jellemző (ritkán bigám), költéskor territoriális. Röptében gyakran hallatja miákoló („kiijő” vagy „hiéé”) hangját, amelyet a szajkó (Garrulus glandarius) viszonylag hűen képes utánozni. Inkább lombhullató erdőkben fészkel, fészkét ágakból építi, a lombkoronába helyezi.

Élőhely

Főleg dombvidéki faj, kerüli a kopár, fátlan élőhelyeket. Gyakran figyelhető meg oszlopokra, fákra, bokrokra vagy kerítésre kiülve legelőkön és mezőgazdasági területeken, vagy ezek felett „szitálva”.

Elterjedés

Egész Európában elterjedt, csak a legmagasabb szélességi köröknél hiányzik. Európai állományát több mint 710 ezer párra becsülik, és állományuk stabil, sőt néhány országban egyedszámuk növekszik.

Hazai elterjedés és állományméret

Hazánkban egyik leggyakoribb fészkelő ragadozómadár, 28-34 ezer párra becsülik a hazai állományt.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Az egerészölyvnél különböző színváltozatokat lehet elkülöníteni: világos barnát, átmenetet és sötét barnát. Újabb kutatások azt bizonyítják, hogy az ilyen típusú genetikai alapú polimorfizmus hatással lehet a madarak életmenetére. Egerészölyveknél megfigyelték, hogy a három színváltozat élettartam alatti szaporodási sikere különböző, de a különbségeket magyarázó mechanizmusok még feltáratlanok. Ennek kiderítésére kísérletesen vizsgálták a három színváltozat viselkedését egy másik egerészölyvvel és egy más fajhoz tartozó versenytárssal szemben, mely a potenciálisan fészekfosztogató uhu volt. A színváltozatok jelentős eltéréseket mutattak a versenytársakkal szembeni agresszív viselkedés terén. A hímek közül a világos színű ölyvek voltak a legagresszívabbak az uhuval szemben, míg a tojók között épp fordítva: a sötét színváltozatú egyedek voltak a legharciasabbak. A territóriumra betolakodó idegen ölyv látványa, veszélye nem mutatott hasonló rangsorolást a színváltozatok között, de a saját színváltozatú idegenekkel szemben voltak a legagresszívabbak a kísérletbe bevont madarak. Az eredmények azt sugallják, hogy viselkedésbeli különbségek vannak a színváltozatokon belül és között is, tehát a genetikai alapú polimorfizmus egyértelműen befolyásolja az egerészölyvek viselkedését (Boerner és Krüger 2009).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Boerner, M, Krüger, O (2009) Aggression and fitness differences between plumage morphs in the common buzzard (Buteo buteo). Behavioral Ecology 20:180–185.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română