Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Tengelic

A tengelic fejmintája egyedi az európai madarak körében
Fiatal tengelic
Román névSticlete
Angol névGoldfinch
Tudományos névCarduelis carduelis
Rendszertani besorolás
Verébalakúak (Passeriformes) rendje
Pintyfélék (Fringillidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)12
Szárnyfesztávolság (cm)21-26
Tömeg (g)14-19
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendNövekvő

Térkép

Megjelenés

Karcsúbb, hosszabb és hegyesebb csőrű a többi pintyfélénél. Tollazati bélyegeik összetéveszthetetlenekké teszik. Az öreg madarak feje zászlószerűen színes: „arcuk” vérpiros, ezt a tarkó felé egy fehér, széles sáv követi, a tarkó és fejtető pedig fekete. A hát és testoldal vöröses árnyalatú barna, néhol a mellen is megfigyelhető ilyen színű, örvszerű folt, a farcsík fehér. Minden korú és ivarú egyedre jellemző a fekete-sárga szárny, az evezőtollak fehér hegye és a fehérrel foltozott fekete faroktollak. A szárny igen vastag, élénksárga csíkja a repülő és üldögélő egyedeken is nagyon feltűnő. A fiatalok feje, háta, farcsíkja és alsóteste barna és csíkozott/pettyezett.

Életmód, vonulás

Növényi magvakat fogyasztanak (pl. bogáncs, mácsonya, szamártövis, bojtorján stb.), kisebb mennyiségben rovarokat is zsákmányolnak. Költéskor magányosak, költés után azonban csapatosan táplálkoznak és vonulnak. Nagyrészt állandó faj, Európa északkeleti részén pedig rövidtávú vonulók, melyek Dél- és Nyugat-Európában telelnek.

Költés

Monogámok, költéskor néhány pár csoportosulhat, territóriumuk kicsi. A tojók is énekelnek, de jóval kevesebbet és rendszertelenebbül. Csicsergő hangjuk könnyen felismerhető („stigelicc” vagy „tiglicc-tigelicc”; innen népi neve: stiglic). Csésze alakú, vékony gallyakból épülő, mohával és zuzmókkal álcázott fészkét a lombkoronába rejtik, gyakran a külső, igen vékony ágakra rakják, néha a külsejét virágokkal feldíszítik.

Élőhely

Sík- és dombvidéki lomb- és elegyes erdőkben, továbbá ligetekben, gyümölcsösökben, kertekben, parkokban és fasorokban fészkelnek, ahol a közelben sűrű, táplálékként szolgáló magaskórós van.

Téli csapataikat főleg tápnövényeikkel sűrűn benőtt, nyílt területeken figyelhetjük meg.

Elterjedés

Palearktikus elrejedésű faj: a hidegebb észak-európai területeket kivéve teljes Európában gyakori, de ez csupán elterjedési területének fele, Észak-Afrikában és Ázsia nyugati részén, egész a Himalájáig megtalálható. Európai populációjuk nagyon nagy, több mint 12 millió pár.

Hazai elterjedés és állományméret

Hazánkban gyakori fészkelő és télen is megfigyelhetők csapatai, 887 – 964 ezer pár költ hazánkban.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

A szexuális szelekció (mely által a szaporodási sikert növelő jellegek terjednek el a kevésbé sikeres alternatívák rovására) fontos szerepet játszik a karotinoidok (csak táplálékon keresztül felvehető biomolekulák, amelyek a kültakaró sárga, narancs és piros színeit adják, illetve fontos immunserkentők) által színezett jellegek evolúciójában. Ezek a jellegek nagyon fontosak, mert a madarak információközlésre használják, például adatokat közölnek saját egészségi állapotukról. Ennek megfelelően, egy egyed egészségi állapota, parazitákkal szembeni ellenálló-képessége és a tollazatának színezete egymással kapcsolatban áll. Eddigi vizsgálatok főként a hímek karotinoid-alapú díszeit nézték fertőzöttségük és immunkapacitásuk függvényében, míg a mindkét nemben kifejeződő díszekkel kevesen foglalkoztak. Az idézett vizsgálatban a kutatók tengelicek immunitása és a piros arcfolt színezeti jellemzői között kerestek összefüggést mindkét nem esetén. Azért választották a tengeliceket, mert minkét nem tagjai rendelkeznek ezzel a karotinoid-alapú piros tollazati dísszel. Ehhez megmérték a madarak belső parazita-fertőzöttségét, hematológiai (vérképi) paramétereit, melyek segítségével az immunkapacitásuk jellemezhető. A piros arcfoltban nemi különbséget találtak, a hímeké kevésbé volt narancssárgás mint a tojó madaraké. Az arcfolt sárga komponense kevésbé volt élénk (azaz díszes, feltűnő) a vérparazitával fertőzött tojóknál. Továbbá, az élénkebb sárga arcfolttal rendelkező tojók teljes fehérvérsejt száma alacsonyabb volt, ami arra utal, hogy az arcfolt a tojók költési időszakbeli immunállapotát is jelzi (López és mtsi. 2008).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

López, G, Figuerola, J, Soriguer, R (2008) Carotenoid-based masks in the European Goldfinch Carduelis carduelis reflect different information in males and females. Ardea 96: 233-242.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română