Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Fürj

Bal oldalon a kakas, jobb oldalon a tojó
Román névPrepeliţă
Angol névQuail
Tudományos névCoturnix coturnix
Rendszertani besorolás
Tyúkalakúak (Galliformes) rendje
Fácánfélék (Phasianidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)16-18
Szárnyfesztávolság (cm)32-35
Tömeg (g)75-135
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendCsökkenő

Térkép

Megjelenés

A fürj egy kis fácánfiókára hasonlít. Barnás színezetű, a fejen, háton és test oldalán fehér csíkok vannak, a hímek torka fekete, míg a tojóké fehéres. Ha megriasztva felrepül, szárnya a testhez viszonyítva hosszú (ellentétben a többi rokon fajjal).

Életmód, vonulás

Előfordul magányosan vagy csoportosan. Költési időben magányosak és territoriálisak. A fürjkakas „pity-palaty” hangzású énekét főleg a tojók elcsábítására, mintsem a territórium fenntartására használja. Előfordul, hogy a családtagok ősszel együtt maradnak, és akár 40 fős csapatokban is vonulnak. A fürj mindenevő: gyom- és termesztett növények magvait és gerincteleneket egyaránt fogyaszt. Vonuló faj, a téli hidegeket Afrikában vészeli át.

Költés

A párkapcsolatok természete kevéssé kutatott, valószínűleg nagyon változatos, a monogámiától a bigámián át a poligámiáig. Fészküket a talajra építik a nem túl zárt vegetációba. Az első fészekaljukat áprilisban, míg a másikat a nyár közepén rakják.

Élőhely

A fürj nyílt területeken mozog és fészkel. Gabonatáblákban, lucerna-, bükköny- és lóhere-vetésekben, valamint olyan természetes / fél-természetes gyepekben találkozhatunk vele, mely jó búvóhelyet biztosít számára.

Elterjedés

A fürj gyakori nyári vendég Európa legnagyobb részén. Elterjedési területe egész Nyugat-Európáig tart. Európai populációjuk jelentős (több mint 2,800,000 pár), bár jelentős csökkenésen ment keresztül a ’70-es évek kezdetétől főleg Közép- és Kelet-Európában. Bár az északi és közép-európai állományuk növekedésnek indult az utóbbi 20 évben, teljes európai állományuk mégis csökkenő tendenciát mutat (Birdlife International 2004).

Hazai elterjedés és állományméret

160,000-220,000 párra becsülik hazai állományukat.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

A kereskedelembe került fürj, fogoly és fácán-hús csomagolásán gyakran tévesen tüntetik fel, hogy milyen madártól származó termékről van szó, valamint a feldolgozott hústermékekbe más állatoktól származó részek is kerülnek. Egy spanyol kutatócsoport megoldást kínál erre a problémára. A megoldás a genetikai vizsgálatokban rejlik. Kidolgozták azt a molekuláris módszert, mellyel egyértelműen megállapítható, hogy milyen állattól származó részeket tartalmaz egy ismeretlen eredetű húscsomag (Rojas és mtsi., 2009).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press.

Rojas, M., González, I., Fajardo, V., Martín, I., Hernández, P. E., García, T., Martín, R (2009): Authentication of meats from quail (Coturnix coturnix), pheasant (Phasianus colchicus), partridge (Alectoris spp.), and guinea fowl (Numida meleagris) using polymerase chain reaction targeting specific sequences from the mitochondrial 12S rRNA gene. Food Control 20: 896-902.


References and further reading may be available for this article. To view references and further reading you must purchase this article.

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română