Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Erdei pinty

A hímek feje és tarkója szürke
Román névCinteză
Angol névChaffinch
Tudományos névFringilla coelebs
Rendszertani besorolás
Verébalakúak (Passeriformes) rendje
Pintyfélék (Fringillidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)14-16
Szárnyfesztávolság (cm)24,5-28,5
Tömeg (g)19-27
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendCsökkenő

Térkép

Megjelenés

Veréb nagyságú, de karcsúbb alkatú és hosszabb farkú. A nemek színezete különböző, közösek csupán a fehér szélső faroktollak, a zöld szegélyű evezők  és a sárgászöld farcsík. Az öreg hímek fejteteje, tarkója és vállfedői fényes kékesszürkék, a hát vöröses sötétbarna, a szárnyak feketék számos fehér csíkkal, a has halvány vörösbarna. Télen tollazatuk fakóbb. Az öreg tojók és a fiatalok feje és háta szürkésbarna, az alsótest halvány krémszínű, akárcsak a nagy szárnycsík.

Életmód, vonulás

Rovarzsákmányát a lombkoronában keresi, a magvakat a földről szedegeti. A Dél és Nyugat-Európaiak rezidensek, máshol rövidtávú vonulók vagy parciális vonulók. Romániai populációik parciális vonulnak, ezért télen az északabbra költő egyedeket figyelhetjük meg. A hímek nagyobb valószínűséggel telelnek át, mint a tojók, ezért télen több hím madár figyelhető meg gyakran kisebb csapatokba rendeződve (ebből a megfigyelésből származik tudományos nevében a coelebs = agglegény). Költési időben magányosak vagy párban vannak, a nem-fertilis időszakban azonban csapatosan vonulnak és táplálkoznak.

Költés

Monogámok, ám promiszkuitásra hajlamos mindkét nem. A fészeképítésben, kotlásban és nagyrészt a fiókaetetésben is csak a tojók vesznek részt. Csésze alakú, vékony gallyakból épülő, mohával és zuzmókkal álcázott fészkét ágvillába, ágakra vagy bokrokba rakja, fűvel, tollal és szőrrel béleli ki.

Élőhely

Mindenféle sík-, domb- és hegyvidéki fás élőhelyen megfigyelhetők (tűlevelű, elegyes és lombhullató erdők, városi parkok, kertek, stb.), erdőkben a nyíltabb részeket kedveli. Télen gyakran nyílt területeken is megfigyelhetők.

Elterjedés

Egész Európában elterjedt, mindenhol gyakori fészkelő pintyféle.

Hazai elterjedés és állományméret

Nálunk is az egyik legabundánsabb fészkelő kisénekes faj, 2.4 – 6,3 millió közé becsülik a hazai fészkelő párok számát!

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

A táplálék, élelem gyakorisága fontos meghatározója a madarak által választott élőhelynek, élőhelyfoltnak. Azonban az, hogy mennyire hozzáférhető és mennyire könnyen felismerhető, megtalálható az élelem, kevésbé kutatott. Ha nehezen megtalálható magot fogyaszt a madár, több időt kell kereséssel töltsön, ezáltal nagyobb predációs veszélynek van kitéve. Bozótos és nyílt területeken, sárga és fekete magokat szórtak ki és figyelték, hogy az erdei pintyek mennyi időt töltenek a magok keresésével. A madarak a biztonságosabb bozótosabb helyen töltöttek több időt, főleg akkor, ha ott sárga, könnyen megtalálható magvak voltak kiszórva. A sárga magvakat fele annyi idő alatt találták meg, mint a fekete magvakat. Nyílt területen nagyon kevés időt töltöttek. Ezek az eredmények bizonyítják, hogy nem csak az élelem gyakorisága, de hozzáférhetősége és az élőhely jellege is befolyásolja a madarak táplálékszerzési döntéseit (Jones és mtsi 2006).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest

Jones, K.A. , Krebs, J.R., Whittingham, M.J. (2006): Interaction between seed crypsis and habitat structure influence patch choice in a granivorous bird, the chaffinch Fringilla coelebs. Journal of Avian Biology 37: 413-418.


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română