Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Tövisszúró gébics

Hím tövisszúró gébics
A fiatal tövisszúró gébics háta és feje is sávozott
Román névSfrâncioc roşiatic
Angol névRed-backed Shrike
Tudományos névLanius collurio
Rendszertani besorolás
Verébalakúak (Passeriformes) rendje
Gébicsfélék (Laniidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)16-18
Szárnyfesztávolság (cm)24-27
Tömeg (g)25-35
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendstabil

Térkép

Megjelenés

A nemek eltérő megjelenésűek. Az öreg hím fejteteje, tarkója és farcsíkja hamuszürke, vastag szemsávja fekete, a pofa fehér, a hát és a felső szárnyfedők rozsdabarnák, az alsótest halvány rózsaszín, a faroktollak feketék, a szélsők töve vastagon fehér. Az öreg tojó homloka világos barna, tarkója és farcsíkja fakószürke, a hát sötétbarna, a has piszkosfehér és barnával fodrozott. A fiatalok valamelyest a tojókra emlékeztetnek, de fejük teljesen barna és nemcsak a has, hanem a hát és a fej is fodrozott, a nagyfedők világos szegélye krémszínű csíkot alkot.

Életmód, vonulás

Ragadozó madár. Rendszerint nyílt területen, bokrok, fák ágairól lesnek zsákmányállataikra: nagyméretű ízeltlábúakra (sáska, tücsök, cserebogár), ritkábban gyíkokra és kisemlősökre. Hirtelen mélybeugrással, agresszíven támadnak. Általában több állatot ölnek meg, mint amennyit elfogyasztanak, ezért a fölös prédát tövisekre szurkálják, és később fogyasztják el. Vonuló madár. A tövisszúró gébics európai populációinak vonulása két szempontból is érdekes. Részben azért, mert minden populáció, még a legnyugatibb is a Mediterrán-tenger keleti partjánál hagyja el Európát, másrészt azért, mert ennél a fajnál megfigyelhetjük az ún. hurokvonulást, vagyis a tavaszi útvonal sokkal keletebbre van az őszinél. Kelet-Afrika trópusi területein telel, költőterületeire későn érkezik vissza.

Költés

Fészküket sűrű bozótosokba rejtik, ritkábban fák ágvillájába vagy ágaira rakják; szőrrel, fűvel, mohával bélelik ki. Magányosak, territoriálisak (néha a telelőterületen is), monogámok, a pár nélküli hímek segítik közvetlen rokonaikat a fiókák felnevelésében (helperek). A hímek nászidőszakban táplálékkal udvarolnak párjuknak. Fák tetejére, bokrokra, kerítésre kiülve énekkel jelzik territóriumukat vagy járőröznek.

Élőhely

A nyílt, de bokrokban, cserjékben gazdag élőhelyeket kedveli, ahol bőven vannak kiülőhelyek és ahonnan könnyen vadászhat. Mezőgazdasági területek, legelők, felhagyott kaszálók bozótosaiban, bokrosaiban fészkel (gyakran valamilyen tövises bokorban, pl. kökény, galagonya, gyepűrózsa stb.); sík- és dombvidéki faj, kedveli a szárazságot és meleget.


Elterjedés

Európában gyakori fészkelő madár, csak a Skandináv- és Ibériai-félsziget nagy részéről hiányzik. A faj európai állománya stabil.

Hazai elterjedés és állományméret

Szélesen elterjedt az egész országban, nagy számban költ. 1,38-2,60 millió párra becsülik a faj romániai állományát. A romániai Mindennapi Madaraink Monitoringja program adatai alapján az egyik leggyakrabban látott faj az ország terültén. A Birdlife International adatai alapján a romániai tövisszúró gébics populáció növekszik.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Bár az 1950-es évekig sokszor megfigyelték, hogy a kakukk belopja tojásait a tövisszúró gébics fészkébe, mára ez a jelenség teljesen eltűnt. Magyar kutatók próbálták megfejteni ezt a rejtélyt, úgy, hogy idegen tövisszúró gébicstojásokat és nádirigófészekbe tett kakukktojásokat csempésztek tövisszúró gébicsek fészkébe és figyelték, hogy milyen gyakorisággal ismerik fel és távolítják el a szülők az idegen tojásokat. 57,6%-ban felismerték a fajtársaiktól származó idegen tojásokat, és 93,3%-ban a kakukktojásokat. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a tövisszúró gébicsek nyerték meg az ú.n. fegyverkezési versenyt: a kakukkok már nem tudják a tojások színutánzásával, mimikrijével becsapni őket, mert a gébicsek idegen tojás-felismerő képessége sokat fejlődött az utóbbi időben (Lovászi & Moskát 2004)

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, U

Lovászi, P. & Moskát, C. (2004): Break-down of arms race between the red-backed shrike (Lanius collurio) and common cuckoo (Cuculus canorus). Behaviour 141:245-262.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română