Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Mezei pacsirta

A hím pacsirta magasban körözve adja elő változatos énekét
A talajról szedeget magvakat, rovarokat
Román névCiocârlie de câmp
Angol névEurasian Skylark
Tudományos névAlauda arvensis
Rendszertani besorolás
Verébalakúak (Passeriformes) rendje
Pacsirtafélék (Alaudidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)18-19
Szárnyfesztávolság (cm)30-36
Tömeg (g)26-50
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendCsökkenő

Térkép

Megjelenés

A Nyugat-Palearktikum leggyakoribb és legszélesebb elterjedésű pacsirtája, a családot jellemző rövid és kúp alakú csőrrel, zömök és hosszú testtel, aránylag hosszú lábakkal, szárnnyal és farokkal. A mezei pacsirta háta világos- és sötétbarna foltokkal pettyezett, a hasa piszkosfehér. Fő jellemzője a fejtetőn elhelyezkedő és felmereszthető búb (a búbospacsirtáé hosszabb és hegyesebb), halvány szemöldöksáv és szemgyűrű, és csíkos mellmintázat, mely élesen válik el az egyszínű hastól.

Életmód, vonulás

Nyáron főleg rovarokkal táplálkozik, ősszel gabona és gyomfajok magjait fogyasztja, leveleket és gyomfajok magjait télen, gabonaszemeket tavasszal. A talajon lépegetve szedi össze a magokat, rovarokat a talaj felszínéről. Költési időszakon kívül csapatokba verődnek. Párzási rendszerükre leginkább a monogámia (ritkán bigámia) jellemző, a párok több évig együtt maradhatnak. A fészkelő pár territoriális. Nagyon jellegzetes a hím madár nászrepülése: remegő szárnyakkal egyre emelkedik, majd egy helyben lebeg, 50-100 m magasságban és jellegzetesen, fülbemászóan énekel. Elterjedési területének északi és keleti területein élő populációk vonulók, a telet Dél-Európában töltik, míg a déli populációk nem vonulnak. Az áttelelő populációknál nagyon hideg teleken spontán délebbre vonulás előfordulhat. A romániai állomány nagy része levonul a Mediterrán térségbe

Költés

A mezei pacsirta földön fészkel, puha levelekből, ágakból álló fészkét a sűrű, de alacsony növényzetbe rejti. Akár 4 fészekaljat is nevelhet egy évben. A szürkés-fehér alapon barna vagy zöld színű pettyekkel tarkított tojásokon 11 napig kotlik a tojó.

Élőhely

Fátlan vegetációjú területeken él, az erdőket és vizes élőhelyeket kerüli. Szereti, ha a lágyszárú növényzet zárt; gabonatáblák, legelők, kaszálók jellemző madara. Feltételezik, hogy a XIX. században terjeszkedett eredeti sztyepp-jellegű élőhelyeiről az erdőirtásoknak és intenzív mezőgazdaságnak köszönhetően.

Elterjedés

Európa, Ázsia jelentős részén, valamint Észak-Afrikában költ. A legtöbb észak és nyugat-európai ország a mezei pacsirta-állomány csökkenését jelzi. Főleg a mezőgazdasági művelés megváltozása, kiemelten a termények változatosságának csökkenése, a gabonaszárak betakarítása tél előtt és a rovarirtó- és gyomirtószerek használata vezet a mezei pacsirta állományok csökkenéséhez. Kelet-Európában még nem érződik ez a hatás, Ukrajnában az állomány növekszik.

Hazai elterjedés és állományméret

Szélesen elterjedt az egész országban, a hazai mezei pacsirta állományt 460,000 – 850,000 pár közé becsülik, állományuk stabil. A hazai Mindennapi Madaraink Monitoringja adatai alapján az egyik leggyakrabban látott madárfajunk 2006-2010 között.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

Ismert, hogy a mezei pacsirta nagyon változatos ének-repertoárral rendelkezik, mellyel territóriumát jelzi. A kutatók több területen vizsgálták a hím madarak éneként, területenként több hím énekét rögzítve és elemezve. Azt találták, hogy a szomszédos madarak énekében voltak hasonló vagy azonos részek, míg más földrajzi régiók madarainak énekében nem voltak meg ezek a passzusok. Ugyanakkor kimutatták, hogy létezik az ún. „kedves ellenség” jelensége a mezei pacsirtánál, ugyanis a hím madarak ezen hasonló passzusok segítségével felismerik szomszédjaikat és velük kevésbé agresszívek, ha behatolnak területükre, mint idegen hímmel szemben (Briefer és mtsi. 2008).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Briefer, E., Aubin, T., Lehongre, K. & Rybak, F. (2008): How to identify dear enemies: the group signature in the complex song of the skylark Alauda arvensis. The Journal of Experimental Biology 211: 317-326.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română