Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Széncinege

A hím széncinege hasán a fekete sáv szélesebb és mélyen benyúlik lábai közé
Román névPiţigoi mare
Angol névGreat tit
Tudományos névParus major
Rendszertani besorolás
Verébalakúak (Passeriformes) rendje
Cinegefélék (Paridae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)14
Szárnyfesztávolság (cm)22,5-25,5
Tömeg (g)15-21
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendstabil

Térkép

Megjelenés

Színpompás kis madár, melynek csőre, feje teteje és torokfoltja fekete, arcfoltja fehér. A fekete torokfolt mérete minőségjelző a hím széncinegéknél. A has sárga, a hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.

 

Életmód, vonulás

Mindenevő madár, főleg ízeltlábúakkal, hernyókkal, magvakkal táplálkozik. A hideg időszakban csapatokba verődve kóborol. A nálunk élő széncinegék nem vonulnak, a hegyekben élő egyedek alacsonyabban fekvő helyekre vándorolhatnak. Az észak-európai populációk hideg teleken délebbre vonulhatnak.

Költés

Territoriális madár. Fészkeit faodvakba, falrepedésekbe, oszlopokra rakja. Gond nélkül elfoglalja a mesterséges fészkeket is. A fészekanyag moha, száraz növényi részek, állati szőr és toll keveréke. A költés kezdete: április közepe. 4-11 tojást raknak. A fészeklakó fiókáknak mind a két szülő gondját viseli. Általában kétszer költenek egy évben.

Élőhely

Idősebb lombhullató erdőkben, fenyvesekben fordul elő, de alkalmazkodott az ember közelségéhez, ezért parkokban, ültetvényeken, kertekben, lakott területeken is gyakran találkozunk vele. Főleg sík- és dombvidéki faj.

Elterjedés

Eurázsiában és Észak-Afrikában honos. Egész Európa területén fészkel, kivételnek csak a Skandináv Félsziget néhány része és Izland számít.

Hazai elterjedés és állományméret

Általánosan és széles körben elterjedt faj, romániai populációjuk stabil, a fészkelő széncinege párok száma nagyon magas, 1,85-2,6 millió párra becsülik (BirdLife International 2004).

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

az egyik legkutatottabb madárfaj, mivel nagyon széles elterjedésű, nagyon gyakori és nagyon szívesen használ mesterséges odúkat a költéshez;

széncinegéknél megfigyelték az ú.n. akusztikus-adaptációt: a városi populációk adaptálódnak a zajos élettérhez, rövidebb, más jellegű énekeket hallatnak, sokkal gyorsabban énekelnek, mint az erdőben élő fajtársaik (Slabbekoorn & Boer-Visser 2006)

a tojó széncinegék gyakran „hallgatóznak” a szomszédos hímek területén és a jobb minőségű hímekhez gyakran átlátogatnak (Otter et al. 1999)

hazai kutatók egy sztánai (Kolozs megye) széncinege populáción bizonyították be, hogy e faj fiatal egyedei első tollazatuk esetén, korlátozott energiaforrásaik miatt (két hét alatt erős csontozatot, izomzatot és tollazatot kell fejlesszenek), szelektív módon azokba a tollakba fektetnek több energiát (jobb minőségű, rezisztensebb tollat fejlesztenek), melyek kulcsfontosságúak a repülés szempontjából (első és másodrendű szárnyevezők). Kirepülés után egy részleges vedlés során aztán a gyengébb minőségű, repülésben kevesebb szereppel bíró (harmadrendű evezők, faroktollak) tollakat lecserélik, míg a jó minőségű, repülésben fontos tollakat a következő évi vedlésig használják, ezzel energiát takarítva meg a teljes tollazatot érintő vedléshez képest (Pap et al. 2007)

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

Otter, K, McGregor, P.K., Terry, A.M.R, Burford, F.R.L Peake, T.M, Dabelsteen, T. (1999): Do female great tits (Parus major) assess males by eavesdropping? A field study using interactive song playback Proceedings of Royal Society of London Biological Sciences 266: 1305-1309.

Pap, P.L., Barta, Z., Tökölyi, J & Vágási, I.Cs. (2007) Increase of feather quality during moult: a possible implication of feather deformities in the evolution of partial moult in the great tit Parus major, Journal of Avian Biology 38: 471-478

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Slabbekoorn, H. & den Boer-Visser, A. (2006) Cities Change the Songs of Birds, Current Biology, 16: 2326-2331

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest


  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română