Fenesi Annamária, Szabó D. Zoltán

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)bcdefhkmnrstv
index alfabetic (ro)bcfglmnprsuv
keywords (en)bcefghjlmpqrstwy

Búbosbanka

A búbos banka többnyire a talajról szedeget
Hosszú, keskeny, kissé lefelé hajló csőre és feltűnő tollmintázata van
Román névPupăză
Angol névHoopoe
Tudományos névUpupa epops
Rendszertani besorolás
Szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendje
Bankafélék (Upupidae) családja
Jellemző méretek
Hossza (cm)25-29
Szárnyfesztávolság (cm)44-48
Tömeg (g)45-87
A faj énekeplay
Európai elterjedésEurópai elterjedés
IUCN globális státuszNem veszélyeztetett
Európai trendcsökkenő

Térkép

Megjelenés

Megjelenése és tipikus röpte miatt semmivel sem téveszthető, közepes termetű madár. A csőr eléggé hosszú, keskeny és enyhén lefele hajló, a fejen jelentős méretű búb látható, úgy összehúzott, mint széttárt állapotban. A nagyon széles és lekerekített végű szárnyak és faroktollak feketék, sűrű és vastag fehér sávokkal tarkítva. A fej, nyak, mell, a hát fejhez közeli része és a búb sárgásbarna színezetű, az utóbbi feketével szegélyezett.

Életmód, vonulás

Hosszú, ívelt csőrével a talaj repedéseiből gyűjti táplálékát, főleg rovarokra, férgekre és gyíkokra vadászik, ezért gyakran a földön sétálva figyelhető meg. Általában magányosak vagy párban vannak. Költőterületeit ősszel elhagyja, Afrikában, a Szaharától délre telel, tavasszal aránylag korán visszatér. Hangja jellegzetes („up-up-up”), tudományos neve hangutánzó. Röpte csapongó, hullámzó, szárnycsapásai lassúak.

Költés

A búbos bankára monogám szaporodási rendszer jellemző, a hímek territóriumot tartanak fenn. Fészküket fák, épületek üregeibe építik, ritkábban földön is költenek, könnyen foglalják el a mesterséges költőládákat is. Csak a tojók kotlanak, a hímek etetik őket, a fiókagondozásban, azonban mindkét szülő részt vesz. A fészekaljankénti 7-8 fióka csupaszon bújik ki a tojásból, fészeklakó. Más madárfajokkal szemben, a szülők a fiókák ürülékét nem távolítják el a fészekből (innen származik a „büdös banka” népi név).

Élőhely

Kedveli a száraz, bokros, nyílt mezőket, legelőket, valamint a gyümölcsösöket, ahol fák odvaiban költ. Falvakon gyakran házak közelében is megfigyelhető.

Elterjedés

A búbos banka gyakori költőmadárnak számít Európa déli felében. Európai elterjedésén kívül megtalálható még Ázsia és Észak-Afrika egyes területein. Az európai populáció nagynak mondható, hiszen több mint 890 ezer párra becsüli az állományt. Bár 1970 és 2000 között az európai állomány stabil volt, több országban akár 10%-os csökkenést is megfigyeltek, külön kiemelve Törökországot, ahol az egyik legnagyobb európai populáció él. A legnagyobbnak számító spanyolországi populáció stabil.

Hazai elterjedés és állományméret

Hazánkban is gyakori fészkelő, 24-42 ezer párra becsülik az állományt. Az BirdLife International 2004-es adatai alapján a romániai populáció azon kevesek egyike, mely növekvő tendenciát mutatott az utóbbi években.

Érdekes tudományos kutatások a fajjal kapcsolatban

A búbos banka hímek éneke, mellyel költési időben vonzzák a tojókat, és mellyel védik területüket a betolakodókkal szemben, nagyon egyszerű. A strófák hossza változó hímeken belül és hímek között is, és korábbi kutatások alapján ez szoros összefüggésben van az egyes hím madarak egészségi állapotával és költési sikerével. De vajon a hím madarak számára is jelzésértékű a rivális búbos banka dalának hossza? Ennek megválaszolására egy spanyolországi populációban a tojásrakás előtti periódusban felvételről játszottak be hosszú strófájú búbos banka éneket hím madaraknak, és figyelték azok reakcióit. A legtöbb hím válaszolt a lejátszott énekre, de a védekezési stílusuk aszerint különbözött, hogy milyen a saját énekük strófahosszúsága. Csak a hosszú strófájú madarak voltak elég bátrak ahhoz, hogy a hangforrást megközelítsék, miközben furcsa, gyors és rövid stófákból álló éneket hallattak, míg a rövid strófájú hímek csak énekükkel „küzdöttek” a betolakodó ellen, megfelelő távolságból. Tehát az eredmények arra utalnak, hogy a búbos banka hímek strófahosszúsága a hímek versenyképességének egyik összetevője, és kettős szereppel rendelkező másodlagos nemi jelleg (Martín-Vivaldi és mtsi. 2004).

Internetes olvasnivaló a fajjal kapcsolatban

Szakirodalmi forrás

BirdLife International 2004. Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status. BirdLife Conservation Series No. 12, Cambridge, UK.

Hagemeijer, W.J.M., Blair, M.J. 1997. The EBCC Atlas of European Breeding Birds. Their Distribution and Abundance. T & AD Poyser, London

Martín-Vivaldi, M., Palomino, J.J. & Soler, M. (2004): Strophe Length in Spontaneous Songs Predicts Male Response to Playback in the Hoopoe Upupa epops. Ethology 110: 351-362.

Perrins, C. (ed.) 1998. The complete birds of the Western Palearctic on CD-ROM, version 1. Oxford University Press;

Svensson, L. és Grant, P. J. 2002. Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója. Park Könyvkiadó, Budapest

  • Megosztás:
Apáthy István Egyesület


Szülőföld Alap


Bird and Nature Protection Association


Societatea Ornitologică Română