nyomtat

megoszt

A véges nap
VÁRI ATTILA

 

SZÁMTAN-NOVELLA

Nagyon szeretem az öttel osztható páros számokat. De öttel csak a többjegyű páros számok oszthatók. Tehát szeretem az öttel osztható többjegyű páros számokat. Ott van mindjárt a tíz. A tízet például kimondottan utálom. Soha nem volt semmiből tízesem, és nagytatát is megtizedelték. Tizedes volt, és megtizedelték. Ez valami szörnyű lehetett. Ezt onnan tudtam, hogy nagymama mindig sírt, amikor mondta. Akkor még nem tanultam magam matematikát, és én is sírtam. Azóta megtanultam, hogy az egység egyenlő lehet bármilyen számmal. Bárki lehet halott. Az egység tíz: azaz tízből egyet le kell lőni. Piff. Egy golyó.

Na igen! Hagyjuk a magas matematikát. Mint említettem, nagyon szeretem az öttel osztható többjegyű páros számokat. Ott van mindjárt a húsz. A húsztól határozottan félek. Miért? Egyszerű. Azért, mert a rádióban egyszer előadást tartott valaki arról, hogy mit ne tegyen a mai fiatalság. És rájöttem, hogy mindezt jobban tudom, mint az a fej. Persze azt nem bökte ki, hogy mit tegyek. Szóval azért félek a húsztól, mert az egyik haver, aki húszéves, azt mondta, hogy ő tipikus húszéves. (Szóval én nem vagyok típus.) A haver azt hitte, én is húsz vagyok, és azt mondta: „Csávó, te egy tipikus antitípus vagy.” – Sajt! Mit érdekel engem. Mondtam is rögtön: „Jó, hogy nincs típusom, mert eladnám. Jól érzem magam prototípusként is.”

A harmincat nem szeretem. Meg is magyarázom rögtön. A suliban arra tanítottak, hogy: ha öklünkön a dudorokat és mélyedéseket számoljuk így, hogy: január, február, március stb., a dudorok harmincegynaposak, a mélyedések harmincnapos hónapok. – Na most nézzük: január – bog. Az harmincegy. Február – mélyedés. És huszonnyolcnapos.

Nos, akkor hogyan is állunk a harminccal? – Huszonnyolc, minden szökőévben huszonkilenc. Azt mondják, hogy ez anatómiai tévedés? Azt már nem. Az anatómia nem csalódik. Ami ott írva vagyon, az szent. De ki bízik a matematikában, mikor február a bogok szerint harminc, közben huszonnyolc, és minden szökőévben huszonkilenc?

*

Apa nagyon beteg volt. Az orvos hosszasan beszélt anyával. Engem nem is engedtek be apához. Még a túlsó szobában is lehetett hallani a lihegését... Mari nénje kivasalta az egyenruháját. Nagymama hátul végigvágta apa zöld ingét és a kabátot. Azt hiszem vagy legalábbis úgy emlékszem, kifényesítették a rangjelzését is. A ravatalon ezredesi egyenruhában feküdt. Katonák és tisztek álltak őrségben a ravatala körül. Egy tizedes vezette a váltást. Rendes fegyveres váltás volt. A százados, apa közvetlen helyettese mondott búcsúztatót. Ott álltak a koporsónál apa feje fölött a bajtársai. Huszonnégyen. Két százados, a jobbszélen az, aki búcsúztatta. Közöttük volt egy üres hely. Megszoktam, hogy a szememmel mindig rendezgetem az embereket. Öt, öt, négy és az apa helye öt, öt. Apa huszonnégy bajtársa.

*

A huszonnégy nem osztható öttel. Apa ezredes volt. Ezer osztva öttel: kétszáz. A ravatalnál apa fejével egyirányban ott állt a két százados. Száz osztva öttel, húsz. Húsz katona, aki majd búcsúzóul sortüzet ad le. Húsz osztva öttel, négy: anya, nagymama, Mari nénje és én.

Apa kétszer öt éve halott. Nagytata tízszer öt éve. Én majdnem négyszer öt éves vagyok.

A szorzatok, ha egész számokat szorzunk egymással, halálpontosak.

A szorzótényezők a következők: szorzandó, szorzó.

És az eredmény? A matematikában mindig van eredmény!

„Öttel oszthatók azok a többjegyű számok, melyek zéróban vagy ötben végződnek.”

De ilyen képlet nincs, hogy: öt évvel meghosszabbítható az élete annak...

És olyan képlet sincs, hogy: megtizedelés által elhunyt tizedes feltámasztható.

...ezredes molekuláiból visszaalakítható...

...húszéves tipikus kamasz készíthető...

Hát még mindig nem értitek? Szorzók vagyunk és szorzandók, osztók és osztandók. De oszthatatlanok is.