CONSTITUŢIUNEA ROMÂNIEI¹

Promulgată la 28 Martie 1923, publicată la 29 Martie 1923 în Monitorul Oficial nr. 282.

TITLUL I.

Despre teritoriul României

Art. 1. — Regatul României este un Stat naţional unitar şi indivizibil.

Art. 2. — Teritoriul României este nealienabil.

Hotarele Statului nu pot fi schimbate sau rectificate decât în virtutea unei legi.

Art. 3. — Teritoriul României nu se poate coloniza cu populaţiuni de gintă străină.

Art. 4. — Teritoriul României din punct de vedere administrativ se împarte în judeţe, judeţele în comune.

Numărul, întinderea şi subdiviziunile lor teritoriale se vor stabili după formele prevăzute în legile de organizare administrativă.

TITLUL II.

Despre drepturile românilor

Art. 5. — Românii, fără deosebire de origină etnică, de limbă sau de religie, se bucură de libertatea conştiinţei, de libertatea învăţământului, de libertatea presei, de libertatea întrunirilor, de libertatea de asociaţie şi de toate libertăţile şi drepturile stabilite prin legi.

Art. 6. — Constituţiunea de faţă şi celelalte legi relative la drepturile politice determină cari sunt, osebit de calitatea de Român, condiţiunile necesare pentru exercitarea acestor drepturi.

Legi speciale, votate cu majoritate de două treimi, vor determina condiţiunile sub cari femeile pot avea exerciţiul drepturilor politice.

Drepturile civile ale femeilor se vor stabili pe baza deplinei egalităţi a celor două sexe.

Art. 7. — Deosebirea de credinţe religioase şi confesiuni, de origină etnică şi de limbă, nu constitue în România o piedică spre a dobândi drepturile civile şi politice şi a le exercita.

Numai naturalizarea aseamănă pe străin cu Românul pentru exercitarea drepturilor politice.

Naturalizarea se acordă în mod individual de Consiliul de Miniştri, în urma constatării unei comisiuni, compusă din: primul-preşedinte şi preşedinţii Curţii de apel din Capitala Ţării, că solicitantul îndeplineşte condiţiunile legale.

O lege specială va determina condiţiunile şi procedura prin care străinii dobândesc naturalizarea.

Naturalizarea nu are efect retroactiv. Soţia şi copiii minori profită, în condiţiunile prevăzute de lege, de naturalizarea soţului sau tatălui.

Art. 8. — Nu se admite în Stat nici o deosebire de naştere sau de clase sociale.

Toţi Românii fără deosebire de origine etnică, de limbă sau de re ligie, sunt egali înaintea legii şi datori a contribui fără osebire la dările şi sarcinile publice.

Numai ei sunt admisibili în funcţiunile şi demnităţile publice, civile şi militare.

Legi speciale vor determina Statutul funcţionarilor publici.

Străinii nu pot fi admişi în funcţiunile publice decât în cazuri excep ţionale şi anume statornicite de legi.

Art. 9. — Toţi străinii aflători pe pământul României se bucură de protecţiunea dată de legi persoanelor şi averilor în genere.

Art. 10. — Toate privilegiile de orice natură, scutirile şi monopolu rile de clasă sunt oprite pentru totdeauna în Statul Român.

Titlurile de nobleţe sunt şi rămân neadmise în Statul Român.

Decoraţiunile străine se vor purta de Români numai cu autorizare Regelui.

Art. 11. — Libertatea individuală este garantată.

Nimeni nu poate fi urmărit sau percheziţionat, decât în cazurile şi după formele prevăzute în legi.

Nimeni nu poate fi deţinut sau arestat, decât în puterea unui mandat judecătoresc motivat, care trebue să-i fie comunicat în momentul arestării sau cel mai târziu în 24 ore după deţinere sau arestare.

In caz de vină vădită, deţinerea sau arestarea se poate face imediat, iar mandatul se va emite în 24 ore şi i se va comunica conform aliniatului precedent.

Art. 12. — Nimeni nu poate fi sustras în contra voinţei sale, dela judecătorii ce-i dă legea.

Art. 13. — Domiciliul este neviolabil.

Nici o vizitare a domiciliului nu se poate face decât de autorităţile competinte, în cazurile anume prevăzute de lege şi potrivit formelor de ea prescrise.

Art. 14. — Nici o pedeapsă nu poate fi înfiinţată, nici aplicată decât în puterea unei legi.

Art. 15. — Nici o lege nu poate înfiinţa pedeapsa confiscării averilor.

Art. 16. — Pedeapsa cu moarte nu se va putea reînfiinţa afară de cazurile prevăzute în codul penal militar în timp de răsboi.

Art. 17. — Proprietatea de orice natură precum şi creanţele asupra Statului sunt garantate.

Autoritatea publică, pe baza unei legi, este în drept a se folosi în scop de lucrări de interes obştesc, de subsolul oricărei proprietăţi imobiliare, cu obligaţiunea de a desdăuna pagubele aduse suprafeţei, clădirilor şi lucrărilor existente. In lipsă de învoială despăgubirea se va fixa de justiţie.

Nimeni nu poate fi expropriat decât pentru cauză de utilitate publică şi după o dreaptă şi prealabilă despăgubire stabilită de justiţie.

O lege specială va determina cazurile de utilitate publică, procedura şi modul exproprierii.

In afară de expropriere pentru căile de comunicaţie, salubritate publică, apărarea tării şi lucrări de interes militar, cultural şi acele impuse de interesele generale directe ale Statului şi administraţiilor publice, celelalte cazuri de utilitate publică vor trebui să fie stabilite prin legi votate cu majoritate de două treimi.

Legile existente privitoare la alinierea şi lărgirea stradelor de prin comune precum şi la malurile apelor ce curg prin sau pe lângă ele, rămân în vigoare în tot cuprinsul Regatului.

Art. 18. — Numai Românii şi cei naturalizaţi români pot dobândi cu orice titlu şi deţine imobile rurale în România. Străinii vor avea drept numai la valoarea acestor imobile.

Art. 19. — Zăcămintele miniere precum şi bogăţiile de orice natură ale subsolului sunt proprietatea Statului. Se exceptează masele de roci comune, carierele de materiale de construcţie şi depozitele de turbă, fără prejudiciul drepturilor dobândite de Stat pe baza legilor anterioare.

O lege specială a minelor va determina normele şi condiţiunile de punere în valoare a acestor bunuri, va fixa redevenţa proprietarului suprafeţei îşi va arăta tot de odată putinţa şi măsura în care aceştia vor participa la exploatarea acestor bogăţii.

Se va ţine seamă de drepturile câştigate, întrucât ele corespund unei valorificări a subsolului şi după distincţiunile ce se vor face în legea specială.

Concesiunile miniere de exploatare, instituite sau date; conform legilor azi în vigoare, se vor respecta pe durata pentru care s‘au acordat, iar exploatările miniere existente făcute de proprietari numai cât timp le vor exploata. Nu se vor putea face concesiuni perpetue.

Toate concesiunile şi exploatările prevăzute în aliniatul precedent vor trebui însă să se conformeze regulelor, ce se vor stabili prin lege, care va prevedea şi maximum de durată al acelor concesiuni şi exploatări şi care nu va trece de cincizeci ani dela promulgarea acestei Constituţiuni.

Art. 20. — Căile de comunicaţie, spaţiul atmosferic şi apele navigabile şi flotabile sunt de domeniul public.

Sunt bunuri publice apele ce pot produce forţă motrice şi acele ce pot fi folosite de interes obştesc.

Drepturile câştigate se vor respecta sau se vor răscumpăra prin expropriere pentru caz de utilitate publică după o dreaptă şi prealabilă despăgubire.

Legi speciale vor determina limita în care toate drepturile de mai sus vor putea fi lăsate în folosinţa proprietarilor, modalităţile exploatării, precum îşi despăgubirile cuvenite pentru utilizarea suprafeţei şi pentru instalaţiile în fiinţă.

Art. 21. — Toţi factorii producţiunii se bucură de o egală ocrotire.

Statul poate interveni, prin legi, în raporturile dintre aceşti factori pentru a preveni conflicte economice sau sociale.

Libertatea muncii va fi apărată.

Legea va regula asigurarea socială a muncitorilor, în caz de boală, accidente şi altele.

Art. 22. — Libertatea conştiinţei este absolută.

Statul garantează tuturor cultelor o deopotrivă libertate şi protecţiune, întrucât exerciţiul lor nu aduce atingere ordinei publice, bunelor moravuri şi legilor de organizare ale Statului.

Biserica creştină ortodoxă şi cea greco-catolică sunt biserici româneşti.

Biserica ortodoxă română fiind religia marei majorităţi a Românilor, este biserică dominantă în Statul român; ar cea greco-catolică are întâietatea faţă de celelalte culte.

Biserica ortodoxă română este şi rămâne neatârnată de orice chiriarchie străină, păstrându-şi însă unitatea cu Biserica ecumenică a Răsăritului în privinţa dogmelor.

In tot Regatul României Biserica creştină ortodoxă va avea o organizaţie unitară cu participarea tuturor elementelor ei constitutive, clerici şi mireni.

O lege specială va statornici principiile fundamentale ale acestei organizaţii unitare, precum şi modalitatea după care Biserica îşi va regulamenta, conduce şi administra, prin organele sale proprii şi sub controlul Statului, chestiunile sale religioase, culturale, fundaţionale şi epitropeşti.

Chestiunile spirituale şi canonice ale Bisericei ortodoxe române se vor regula de o singură autoritate sinodală centrală.

Mitropoliţii şi episcopii Bisericei ortodoxe române se vor alege potrivit unei singure legi speciale.

Raporturile dintre diferitele culte şi Stat se vor stabili prin lege.

Art. 23. — Actele stării civile sunt de atribuţia legii civile.

Intocmirea acestor acte va trebui să preceadă totdeauna binecuvântarea religioasă.

Art. 24. — Invăţământul este liber în condiţiunile stabilite prin legile speciale şi întrucât nu va fi contrar bunelor moravuri si ordinei publice.

Invăţământul primar este obligator. In şcolile Statului acest învăţământ se va da gratuit.

Statul, judeţele şi comunele vor da ajutoare şi înlesniri elevilor lipsiţi de mijloace, în toate gradele învăţământului, în măsura şi modalităţile prevăzute de lege.

Art. 25. — Constituţiunea garantează tuturor libertatea de a comunica şi publica ideile şi opiniunile lor prin grai, prin scris şi prin presă, fiecare fiind răspunzător de abuzul acestor libertăţi în cazurile determinate prin codicele penal, care nici într’un caz nu va putea restrânge dreptul în sine.

Nici o lege excepţională nu se va putea înfiinţa în această materie.

Nici cenzura, nici o altă măsură preventivă pentru apariţiunea, vinderea sau distribuţiunea oricărei publicaţiuni nu se va putea înfiinţa.

Nu este nevoie de autorizaţiunea prealabilă a nici unei autorităţi pentru apariţiunea oricărei publicaţiuni.

Nici o cauţiune nu se va cere dela ziarişti, scriitori, editori, tipografi şi litografi.

Presa nu va fi pusă nici odată sub regimul avertismentelor.

Nici un ziar sau publicaţiune nu va putea fi suspendat sau suprimat.

Orice publicaţiune periodică de orice natură va trebui să aibă un director răspunzător, iar în absenta acestuia, un redactor răspunzător. Directorul sau redactorul vor trebui să se bucure de drepturile civile şi politice. Numele directorului şi numele redactorului vor figura vizibil şi permanent în fruntea publicaţiunii.

Inainte de apariţiunea publicaţiunii periodice, proprietarul ei e obligat a declara şi înscrie numele său la tribunalul de comerţ.

Sancţiunile acestor dispoziţium se vor prevedea prin legi speciale.

Art. 26. — In ce priveşte publicaţiunile neperiodice, răspunzător de scrierile sale este autorul, în lipsa acestuia editorul; patronul tipografiei răspunde când autorul şi editorul nu au fost descoperiţi.

La publicaţiunile periodice responsabilitatea o au: autorul, directorul sau redactorul în ordinea, enumerării.

Proprietarul în toate cazurile este solidar răspunzător de plata despăgubirilor civile.

Delictele de presă se judecă de juraţi, afară de cazurile aci statornicite, cari se vor judeca de tribunalele ordinare, potrivit dreptului comun:

a)      Delictele ce s‘ar comite împotriva Suveranilor ţării, Principelui Moştenitor, membrilor Familiei Regale şi Dinastiei, Şefilor Statelor Străine şi reprezentaţilor lor;

b)     Indemnurile directe la omor şi rebeliune, în cazurile când nu au fost urmate de execuţiune;

c)      Calomniile, injuriile, difamaţiile aduse particularilor sau funcţionarilor publici oricari ar fi, atinşi în vieaţa lor particulară sau în cinstea lor personală.

Arestul preventiv în materie de presă este interzis.

Art. 27. — Secretul scrisorilor, telegramelor îşi al convorbirilor telefonice este neviolabil.

O lege specială va stabili cazurile în cari justiţia, în interesul instrucţiunii penale, va putea face excepţiune la dispoziţiunea de faţă.

Aceeaş lege va determina responsabilitatea agenţilor Statului şi a particularilor pentru violarea secretului scrisorilor, telegramelor şi convorbirilor telefonice.

Art. 28. — Românii, fără deosebire de origină etnică, de limbă sau de religie, au dreptul de a se aduna paşnici şi fără arme, conformându-se legilor cari regulează exercitarea acestui drept, pentru a trata tot felul de chestiuni; întru aceasta nu este trebuinţă de autorizare prealabilă.

Intrunirile sub cerul liber sunt permise, afară de pieţele şi căile pu blice.

Intrunirile, procesiunile şi manifestaţiile pe căile şi pieţele publice sunt supuse legilor poliţieneşti.

Art. 29. — Românii, fără deosebire de origină etnică, de limbă sau de religie, au dreptul a se asocia, conformându-se legilor cari regulează exerciţiul acestui drept.

Dreptul de liberă asociaţiune nu implică în sine dreptul de a crea persoane juridice.

Condiţiunile în cari se acordă personalitatea juridică se vor stabili   prin o lege specială.

Art. 30. — Fiecare are dreptul de a se adresa la autorităţile publice prin petiţiuni subscrise de către una sau mai multe persoane, neputând însă petiţiona decât în numele subscrişilor.

Numai autorităţile constituite au dreptul de a adresa petiţiuni în nume colectiv.

Art. 31. — Nici o autorizare prealabilă nu este necesară pentru a se exercita urmăriri contra funcţionarilor publici pentru faptele administraţiunii lor de părţile vătămate, rămănând însă neatinse regulile speciale statornicite în privinţa miniştrilor.

Cazurile şi modul urmării se vor regula prin anume lege.

Dispoziţiuni speciale în codicele penal vor determina penalităţile prepuitorilor.

Art. 32. — Nici un Român, fără autorizarea guvernului, nu poate întra în serviciul unui Stat străin, fără ca însuş prin aceasta să-şi piardă cetăţenia.

Extrădarea refugiaţilor politici este oprită.

TITLUL III.

Despre puterile statului

Art. 33. — Toate puterile Statului emană dela naţiune, care nu le poate exercita decât numai prin delegaţiune şi după principiile şi regulile aşezate în Constituţiunea de faţă.

Art. 34. — Puterea legislativă se exercită colectiv de către Rege şi Reprezentaţiunea naţională.

Reprezentaţiunea naţională se împarte în două Adunări:

Senatul şi Adunarea deputaţilor.

Orice lege cere învoirea a câtor trele ramuri ale puterii legiuitoare.

Nici o lege nu poate fi supusă sancţiunii regale decât după ce se va fi discutat şi votat liber de majoritatea ambelor Adunări.

Art. 35. — Iniţiativa legilor este dată fiecăreia din cele trei ramuri ale puterii legislative.

Totuş orice lege relativă la veniturile şi cheltuielile Statului sau la contingentul armatei trebuie să fie votată mai întâiu de Adunarea Deputaţilor.

Art. 36. — Interpretaţiunea legilor cu drept de autoritate se face numai de puterea legiuitoare.

Art. 37. — Promulgarea legilor, votate de ambele Adunări, se va face prin îngrijirea ministerului justiţiei, care va păstra unul din originalele legilor votate, iar al doilea original se păstrează de Arhivele Statului.

Ministrul justiţiei este şi păstrătorul marelui Sigiliu al Statului.

In fiecare an ministerul justiţiei va publica colecţiunea legilor şi regulamentelor, în care legile vor fi inserate purtând numărul de ordine după data promulgării.

Art. 38. — Nici o lege, nici un regulament de administraţiune generală, judeţeană sau comunală nu pot fi îndatoritoare decât după ce se publică în chipul hotărît de lege.

Art. 39. — Puterea executivă este încredinţată Regelui, care o exercită în modul regulat prin Constituţiune.

Art. 40. — Puterea judecătorească se exercită de organele ei.

Hotărîrile lor se pronunţă în virtutea legii şi se execută în numele Regelui.

Art. 41. — Interesele exclusiv judeţene sau comunale se regulează de către consiliile judeţene sau comunale după principiile aşezate prin Constituţiune şi prin legi speciale.

CAPITOLUL I.

Despre reprezentarea naţională

Art. 42. — Membrii Adunărilor reprezintă naţiunea.

Art. 43. — Şedinţele Adunărilor sunt  publice

Regulamentele lor fixează cazurile şi modul în cari aceste şedinţe pot fi declarate secrete.

Art. 44. — Fiecare din Adunări verifică titlurile membrilor săi şi judecă contestaţiunile ce se ridic în această privinţă.

Nici o alegere nu poate fi invalidată decât cu două treimi din numărul membrilor prezenţi.

Art. 45. — Nimeni nu poate fi totdeodată membru al uneia şi al celeilalte Adunări.

Art. 46. — Deputaţii şi senatorii numiţi de puterea executivă într’o funcţiune salariată, pe care o primesc, pierd de plin drept mandatul lor de reprezentanţi ai naţiunii.

Această dispoziţiune nu se aplică miniştrilor şi subsecretarilor de Stat.

Legea electorală determină incompatibilităţile.

Art. 47. — La începutul fiecărei legislaturi şi a fiecărei sesiuni ordinare, Adunarea deputaţilor şi Senatul aleg din sânul lor pe preşedintele, vicepreşedinţii şi membrii birourilor, potrivit regulamentelor interioare.

Art. 48. — Orice hotărîre se ia cu majoritate absolută a voturilor, afară de cazurile când prin Constituţiune, legi sau regulamentele Corpurilor legiuitoare se cere un număr superior de voturi.

In caz de paritate a voturilor, propunerea în deliberare este respinsă.

Adunările ţin şedinţe cu jumătate plus unul din numărul membrilor înscrişi în apelul nominal.

Art. 49. — Voturile se dau prin ridicare şi şedere, prin viu grai sau prin scrutin secret.

Un proiect de lege nu poate fi adoptat decât după ce s‘a votat articol cu articol.

Art. 50. — Fiecare din Adunări are dreptul de anchetă.

Art. 51. — Adunările au dreptul de a amenda şi de a despărţi în mai multe părţi articolele şi amendamentele propuse.

Art. 52. — Fiecare membru al Adunărilor are dreptul a adresa miniştrilor interpelări, la care aceştia sunt obligaţi a răspunde în termenul prevăzut de regulament.

Art. 53. — Oricine are dreptul a adresa petiţiuni Adunărilor prin mijlocirea biroului sau a unuia din membrii săi.

Fiecare din Adunări are dreptul de a trimite miniştrilor petiţiunile ce-i sunt adresate. Miniştrii sunt datori a da explicaţiuni asupra cuprinderii lor ori de câte ori Adunarea o cere.

Art. 54. — Nici unul din membrii uneia sau celeilalte Adunări nu poate fi urmărit sau prigonit pentru opiniunile şi voturile emise de dânsul în cursul exerciţiului mandatului său.

Art. 55. — Nici un membru al uneia sau celeilalte Adunări nu poate, în timpul sesiunii, să fie nici urmărit, nici arestat în materie de represiune, decât cu autorizarea Adunării din care face parte, afară de cazul de flagrant delict.

Dacă a fost arestat preventiv sau urmărit în timpul când sesiunea era închisă, urmărirea sau arestarea trebuiesc supuse aprobării Adunării din care face parte, îndată după deschiderea sesiunii Corpurilor legiuitoare.

Detenţiunea sau urmărirea unui membru al uneia sau celeilalte Adunări este suspendată în tot timpul sesiunii, dacă Adunarea o cere.

Art. 56. — Fiecare Adunare determină, prin regulamentul său modul după care ea îşi exercită atribuţiunile..

Art. 57. — Fiecare din Adunări delibrează şi la hotărîri separat, afară de cazurile anume specificate în Constituţiunea de faţă.

Art. 58. — Orice întrunire a unuia din Corpurile legiuitoare în afară de timpul sesiunii celuilalt este nula ele drept.

Art. 59. — Fiecare din ambele Adunări are dreptul exclusiv de a exercita propria sa poliţie prin preşedintele ei, care singuri, după încuviinţarea Adunării, poate da ordin gardei de serviciu.

Art. 60. — Nici o putere armată nu se poate pune la uşile sau în jurul uneia sau alteia din Adunări fără învoirea ei.

Art. 61. — Legea electorală stabileşte toate condiţiunile cerute pentru a fi alegător la Adunarea deputaţilor şi la Senat, incapacităţile şi nedemnităţile precum şi procedura electorală.

Art. 62. — Membrii ambelor Corpuri legiuitoare sunt aleşi pentru patru ani.

Art. 63. — Diurnele deputaţilor şi senatorilor se stabilesc prin lege.

SECŢIUNEA I.

Despre Adunarea deputaţilor

Art. 64. — Adunarea deputaţilor se compune din deputaţi aleşi de cetăţenii Români majori, prin vot universal, egal, direct, obligator şi secret pe baza reprezentării minorităţii.

Art. 65. — Alegerea deputaţilor se face pe circumscripţii electorale. Circumscripţia electorală nu poate fi mai mare decât un judeţ.

Legea electorală stabileşte numărul deputaţilor de ales în fiecare circumscripţie proporţional cu populaţia.

Art. 66. — Spre a fi eligibil la Adunarea deputaţilor se cere:

a)     A fi cetăţean român;

b)     A avea exerciţiul drepturilor civile şi politice;

c)     A avea vârsta de douăzeci şi cinci ani împliniţi;

d)     A avea domiciliul în România.

Legea electorală va determina incapacităţile.

SECŢIUNEA II.

Despre Senat

Art. 67. — Senatul se compune din senatori aleşi şi din senatori de drept.

Art. 68. — Toţi cetăţenii Români dela vârsta de 40 ani împliniţi aleg pe circumscripţii electorale cari nu pot fi mai mari decât judeţul, prin vot obligator, egal, direct şi secret, un număr de senatori.

Numărul senatorilor de ales în fiecare circumscripţie, care nu poate fi mai mare decât un judeţ, se stabileşte de legea electorală, proporţional cu populaţia.

Art. 69. — Membrii aleşi în consiliile judeţene şi membrii aleşi în consiliile comunale urbane şi rurale, întruniţi într’un singur colegiu, aleg prin vot obligator, egal, direct şi secret, câte un senator de fiecare judeţ.

Art. 70. — Membrii camerelor de comerţ, de industrie, de muncă şi de agricultură, întruniţi în colegii separate, aleg din sânul lor câte un senator de fiecare categorie şi pentru fiecare circumscripţie electorală. Aceste circumscripţii electorale speciale se fixează de legea electorală, numărul lor neputând fi mai mare de şase.

Art. 71. — Fiecare universitate alege, din sânul său, prin votul profesorilor săi, câte un senator.

Art. 72. — Sunt de drept membri ai Senatului, în virtutea Inaltei lor situaţiuni în Stat şi Biserică:

a)     Moştenitorul Tronului dela vârsta de 18 ani împliniţi; el însă nu va avea vot deliberativ decât la vârsta de 25 ani împliniţi;

b)     Mitropoliţii ţării;

c)     Episcopii eparhioţi ai Bisericilor ortodoxe române şi greco-catolice întru cât vor fi aleşi conform legilor ţării;

d). Capii confesiunilor recunoscute de Stat, câte unul de fiecare confesiune, întru cât sunt aleşi sau numiţi conform legilor ţării şi reprezintă un număr de peste 200.000 credincioşi; precum şi reprezentantul superior religios al musulmanilor din Regat;

e) Preşedintele Academiei Române;

Mandatul acestor senatori încetează odată cu calitatea sau demnitatea care le atribue dreptul.

Art. 73. — Devin senatori de drept:

a)     Foştii Preşedinţi de Consiliu, întru cât vor avea o vechime de patru ani ca Preşedinţi de Consiliu titulari, şi foştii Miniştri având o vechime de cel puţin sase ani într'una sau mai multe guvernări;

b)     Foştii Preşedinţi ai Corpurilor Legiuitoare cari vor fi exercitat această demnitate cel puţin în cursul a opt sesiuni ordinare;

c)     Foştii Senatori şi Deputaţi alegi în cel puţin zece legislaturi, independent de durata lor;

d)     Foştii Primi-Preşedinţi ai înaltei Curţi de Casaţie şi Justiţie cari au ocupat această funcţiune sau pe aceea de Preşedinte la Casaţie cinci ani;

e)     Generalii de rezervă şi în retragere:

1.          Cari vor fi exercitat comanda unei armate în faţa inamicului, ca titulari, cel puţin 3 luni.

2.    Cari au îndeplinit funcţiunea de Şef al marelui Stat-Major, sau de inspector general de armată (comandant de armată), în timp de pace, cel puţin patru ani.

Numărul celor din categoria a doua nu va fi mai mare de patru, luaţi în ordinea vechimei, la vacanţe existente;

f)    Foştii Preşedinţi ai Adunărilor Naţionale din Chişinău, Cernăuţi şi Alba-Iulia, cari au declarat Unirea.

Art. 74. — Verificarea îndeplinirii condiţiunilor senatorilor de drept se face de o comisiune compusă din Preşedinţii secţiunilor înaltei Curţi

de Casaţie şi Justiţie, sub preşedinţia Primului-Preşedinte al acestei înalte Curţi.

Constatarea se face din oficiu, la cererea Preşedintelui Senatului sau a acelora cari au dreptul.

Preşedintele Senatului înscrie senatorii de drept pe baza încheierii Comisiunii.

Senatul poate discuta şi semnala Comisiunii, spre rectificare, erorile constatate în stabilirea drepturilor.

Art. 75. — Spre a fi eligibil la Senat se cere:

a)     A fi cetăţean român;

b)     A avea exerciţiul drepturilor civile şi politice;

c)     A avea vârsta de 40 ani împliniţi;

d)     A avea domiciliul în România;

Aceste condiţiuni, afară de vârstă, se cer îşi senatorilor de drept.

SECŢIUNEA III.

Despre Consiliul legislativ

Art. 76. — Se înfiinţează un Consiliu legislativ, a cărui menire este să ajute în mod consultativ la facerea şi coordonarea legilor, emanând fie dela puterea executivă, fie din iniţiativă parlamentară, cât şi la întocmirea regulamentelor generale de aplicarea legilor.

Consultarea Consiliului legislativ este obligatorie pentru toate proiectele de legi, afară de cele cari privesc cerditele bugetare; dacă însă, într‘un termen fixat de lege, Consiliul legislativ nu-şi dă avizul său, Adunările pot proceda la discutarea şi aprobarea proiectelor.

O lege specială va determina organizarea şi modul de funcţionare al Consiliului legislativ.

CAPITOLUL II.

Despre Rege şi Miniştri

SECŢIUNEA I.

Despre Rege

Art. 77. — Puterile constituţionale ale Regelui sunt ereditare în linie coborîtoare directă şi legitimă a Maiestăţii Sale Regelui Carol I de Hohenzollern Sigmaringen, din bărbat în bărbat prin ordinul de primogenitură şi cu exclusiunea perpetuă a femeilor şi coborîtorilor lor.

Coborîtorii Maiestăţii Sale vor fi crescuţi în religiunea ortodoxa a Răsăritului.

Art. 78. — In lipsă de coborîtori în linie bărbătească a Maiestăţii Sale Regelui Carol I de Hohenzollern Sigmaringen, succesiunea Tronului se va cuveni celui mai în vârstă dintre fraţii săi sau coborîtorilor acestora, după regulele statornicite în articolul precedent.

Dacă nici unul dintre fraţii sau coborîtorii lor nu s‘ar mai găsi în vieaţă sau ar declara mai dinainte că nu primesc Tronul, atunci Regele va putea indica succesorul său dintr‘o dinastie suverană din Europa cu primirea Reprezentaţiunii naţionale, dată în forma prescrisă de art. 79.

Dacă nici una, nici alta nu va avea loc, Tronul este vacant.

Art. 79. — La caz de vacanţă a Tronului, ambele Adunări se întrunesc de îndată într‘o singură Adunare, chiar fără convocare, şi cel mai târziu până în opt zile dela întrunirea lor aleg und Rege dintr‘o dinastie suverană din Europa occidentală.

Prezenţa a trei pătrimi din membrii cari compun fiecare din ambele Adunări şi majoritatea de două treimi a membrilor prezenţi sunt necesare pentru a se putea procede la această alegere.

La caz când Adunarea nu se va fi făcut în termenul mai sus prescris, atunci în a noua zi, la amiazi, Adunările întrunite vor păşi la alegere oricare ar fi numărul membrilor prezenţi şi cu majoritatea absolută a voturilor.

Dacă Adunările s‘ar afla dizolvate în momentul vacanţei Tronului, se va urma după modul prescris la articolul următor.

In timpul vacanţei Tronului, Adunările întrunite vor numi o locotenentă regală, compusă din trei persoane, care va exercita puterile regale până la suirea Regelui pe Tron.

In toate cazurile mai sus arătate votul va fi secret.

Art. 80. — La moartea Regelui, Adunările se întrunesc chiar fără convocare cel mai târziu zece zile după declararea morţii.

Dacă din întâmplare ele au fost dizolvate mai înainte şi convocarea lor a fost hotărîtă în actul de dizolvare pentru o epocă în urma celor zece zile, atunci Adunările cele vechi se adună până la întrunirea acelora care au a le înlocui.

Art. 81. — Dela data morţii Regelui şi până la depunerea jurământului a succesorului său la Tron puterile constituţionale ale Regelui sunt exercitate în numele poporului român, de miniştri întruniţi în consiliu şi sub a lor responsabilitate.

Art. 82. — Regele este major la vârsta de optsprezece ani împliniţi.

La suirea sa pe Tron, el va depune mai întâiu în sânul Adunărilor întrunite următorul jurământ:

„Jur a păzi Constituţiunea şi legile poporului român, a menţine drepturile lui naţionale şi integritatea teritoriului.“

Art. 83. — Regele, în vieată fiind, poate numi o Regenţă, compusă din trei persoane, care, după moartea Regelui, să exercite puterile regale în timpul minorităţii succesorului Tronului. Această numire se va face cu primirea Reprezentaţiunii naţionale dată în forma prescrisă la art. 79. din Constituţiunea de faţă.

Regenţa va exercita totdeodată şi tutela succesorului Tronului în timpul minorităţii lui.

Dacă la moartea Regelui, Regenţa nu s‘ar găsi numită şi succesorul Tronului ar fi minor, ambele Adunări întrunite vor numi o Regenţă, procedând după formele prescrise la art. 79 din Constituţiunea de faţă.

Membrii Regenţei nu întră în funcţiune decât după ce vor fi depus solemn înaintea ambelor Adunări întrunite jurământul prescris prin art. 82 din Constituţiunea de faţă.

Art. 84. — Dacă Regele se află în imposibilitate de a domni, miniştrii, după ce au constatat legalmente această imposibilitate, convoacă îndată Adunările.

Acestea aleg Regenţa, care va forma şi tutela.

Art. 85. — Nici o modificare nu se poate face Constituţiunii în timpul Regenţei.

Art. 86. — Regele nu va putea fi totdeodată şi Şeful unui alt Stat fără consimţământul Adunărilor.

Nici una din Adunări nu poate delibera asupra acestui obiect dacă nu vor fi prezenţi cel puţin două treimi din membrii cari le compun, şi hotărîrea nu se poate lua decât cu două treimi din voturile membrilor de faţă.

Art. 87. — Persoana Regelui este inviolabilă. Miniştrii lui sunt răspunzători.

Nici un act al Regelui nu poate avea tărie dacă nu va fi contrasemnat de un mistru, care prin aceasta chiar devine răspunzător de acel act.

Art. 88. — Regele numeşte şi revoacă pe miniştriii săi.

El sancţionează şi promulgă legile.

El poate refuza sancţiunea sa.

El are dreptul de amnistie în materie politică.

Are dreptul de a ierta sau micşora pedepsele în materii criminale, afară de ceea ce se statorniceşte în privinţa miniştrilor.

El nu poate suspenda cursul urmăririi sau al judecaţii, nici a interveni prin nici un mod în administraţia justiţiei.

El numeşte sau confirmă în funcţiunile publice potrivit legilor.

El nu poate crea o nouă funcţiune fără o lege specială.

El face regulamente necesare pentru executarea legilor, fără să poată vreodată modifica sau suspenda legile şi nu poate scuti pe nimeni de executarea lor.

El este capul puterii armate.

El conferă gradele militare în conformitate eu legea.

El va conferi decoraţiunile române conform unei anume legi.

El are dreptul de a bate monedă conform unei legi speciale.

El închee cu Statele străine convenţiunile necesare pentru comerţ, navigaţiune şi alte asemenea; însă pentruca aceste acte să aibă autoritate îndatoritoare, trebue mai întâiu a fi supuse Puterii legislative şi aprobate de ea.

Art. 89. — Legea fixează lista civilă pentru durata fiecăreia Domnii.

Art. 90. — La 15 Octomvrie a fiecărui an, Adunarea deputaţilor şi Senatul se întrunesc fără convocare, dacă Regele nu le-a convocat mai înainte.

Durata fiecărei sesiuni este de cinci luni.

Regele deschide sesiunea prin un Mesaj, la care Adunările fac răspunsurile lor.

Regele pronunţă închiderea sesiunii.

El are dreptul de a convoca în sesiune extraordinară Adunările.

El are dreptul de a dizolva ambele Adunări deodată sau numai una din ele.

Actul de dizolvare trebue să conţină convocarea alegătorilor până în două luni de zile şi a Adunărilor până în trei luni.

Regele poate amâna Adunările; oricum, amânarea nu poate depăşi termenul de o lună, nici a fi reînoită în aceeaş sesiune fără consimţământul Adunărilor.

Art. 91. — Regele nu are alte puteri decât acele date lui prin Constituţiune.

CAPITOLUL III.

Despre miniştri

Art. 92. — Guvernul exercită puterea executivă în numele Regelui, în modul stabilit prin Constituţiune.

Art. 93. — Miniştrii întruniţi alcătuesc Consiliul de Miniştri, care este prezidat, cu titlul de Preşedinte al Consiliului de Miniştri, de acela care a fost însărcinat de Rege cu formarea guvernului.

Departamentele ministeriale şi subsecretariatele de Stat nu se pot înfiinţa şi desfiinţa decât prin lege.

Art. 94. — Nu poate fi ministru decât cel care este român sau cel care a dobândit naturalizarea.

Art. 95. — Nici un membru al Familiei Regale nu poate fi ministru.

Art. 96. — Dacă miniştrii nu ar fi membri ai Adunărilor, ei pot lua parte le desbaterea legilor, fără a avea însă şi dreptul de a vota.

La desbaterile Adunărilor prezenta cel puţin a unui ministru e necesară.

Adunările pot exige prezenţa miniştrilor la deliberaţiunile lor.

Art. 97. — In nici un caz ordinul verbal sau în scris al Regelui nu poate apăra pe ministru de răspundere.

Art. 98. — Fiecare din ambele Adunări, precum îşi Regele au dreptul de a cere urmărirea miniştrilor şi a-i trimite înaintea înaltei Curţi de casaţie şi justiţie, care singură, în secţiuni unite, este în drept a-i judeca, afară de cele ce se vor statornici prin legi în ceeace priveşte exerciţiul acţiunii civile a părţii vătămate şi în eeeace priveşte crimele şi delictele comise de miniştri afară de exerciţiul funcţiunii lor.

Punerea sub urmărire a miniştrilor de către Corpurile legiuitoare nu se poate rosti decât prin majoritate de două treimi a membrilor de faţă.

Instrucţiunea se va face de o comisie a înaltei Curţi de casaţie', compusă din cinei membri traşi la sorţi în secţiuni unite. Această comisiune are şi puterea de a califica faptele şi de a decide sau nu urmărirea.

Acuzarea înaintei înaltei Curţi de casaţie şi justiţie, se va susţine prin ministerul public.

Legea responsabilităţii ministeriale determină cazurile de răspundere şi pedepsele aplicabile miniştrilor.

Art. 99. — Orice parte vătămată de un decret sau o dispoziţiune semnată sau contrasemnată de un ministru care violează un text expres al Constitutiunii sau al unei legi, poate cere Statului în conformitate cu dreptul comun, despăgubiri băneşti pentru prejudiciul cauzat.

Fie în cursul judecăţii, fie după pronunţarea hotărîrii, ministrul poate fi chemat, după cererea Statului, în urma votului unuia din Corpurile legiuitoare, înaintea instanţelor ordinare, la răspundere civilă pentru dauna pretinsă sau suferită de Stat.

Actul ilegal al ministrului nu descarcă de răspundere solidară pe funcţionarul care a contrasemnat, decât în cazul când acesta a atras atenţia Ministrului, în scris.

Art. 100. — Se vor putea înfiinţa Subsecretariate de Stat.

Subsecretarii de Stat vor putea lua parte la desbaterile Corpurilor legiuitoare sub responsabilitatea miniştrilor.

CAPITOLUL IV.

Despre puterea judecătorească

Art. 101. — Niçi o jurisdicţiune nu se poate înfiinţa decât numai în puterea unei anume legi.

Comisiuni şi tribunale extraordinare nu se pot crea sub nici un fel de numire şi sub nici un fel de cuvânt în vederea unor anume procese, fie civile, fie penale, sau în vederea judecării unor anume persoane.

Art. 102. — Pentru întregul Stat român este o singură Curte de casaţie şi justiţie.

Art. 103. — Numai Curtea de casaţie în secţiuni unite are dreptul de a judeca constituţionalitatea legilor şi a declara inaplicabile pe acelea cari sunt contrarii Constituţiunii. Judecata asupra inconstituţionalităţii legilor se mărgineşte numai la cazul judecat.

Curtea de casaţie se va rosti ca şi în trecut asupra conflictelor de atribuţiuni.

Dreptul de recurs în casare este de ordin constituţional.

Art. 104. — Judecătorii sunt inamovibili în condiţiunile speciale pe cari legea le va fixa.

Art. 105. — Juriul este statornicit în toate materiile criminale şi pentru delictele politice şi de presă, afară de cazurile statornicite prin Constituţiunea de faţă.

Acţiunea pentru daune-interese rezultând din fapte şi delicte de presă nu se poate intenta decât înaintea aceleeaş jurisdicţiuni de competinţa căreia este delictul.

Art. 106. — Justiţia militară se organizează prin osebită lege.

Art. 107. — Autorităţi speciale de orice fel, cu atribuţiuni de contencios administrativ, nu se pot înfiinţa.

Contenciosul administrativ este în căderea puterii judecătoreşti, potrivit legii speciale.

Cel vătămat în drepturile sale fie printr‘un act administrativ de autoritate, fie printr‘un act de gestiune făcut cu călcarea legilor şi a regulamentelor, fie prin rea voinţă a autorităţilor administrative de a resolva cererea privitoare la un drept, poate face cerere la instanţele judecătoreşti pentru recunoaşterea dreptului său.

Organele puterii judiciare judecă dacă actul este ilegal, îl pot anula sau pot pronunţa daune civile, până la data restabilirii dreptului vătămat, având şi căderea de a judeca şi cererea de despăgubire, fie contra autorităţii administrative chemate în judecată, fie contra funcţionarului vinovat.

Puterea judecătorească nu are cădere de a judeca actele de guvernământ, precum şi acele de comandament cu caracter militar.

CAPITOLUL V.

Despre instituţiunile judeţene şi comunale

Art. 108. — Instituţiunile judeţene şi comunale sunt regulate de legi.

Aceste legi vor avea de bază descentralizarea administrativă.

Membrii consiliilor judeţene şi consiliilor comunale sunt aleşi de către cetăţenii români prin votul universal, egal, direct, secret, obligatoriu şi cu reprezentarea minorităţii, după formele prevăzute de lege. La aceştia se vor putea adăuga prin lege şi membri de drept şi membri cooptaţi. Intre membrii cooptaţi pot fi şi femei majore.

TITLUL IV.

Despre finanţe

Art. 109. — Nici un impozit de orice natură nu se poate stabili şi percepe decât pe baza unei legi.

Art. 110. — Prin legea se pot crea impozite numai în folosul Statului, judeţelor, comunelor şi instituţiunilor publice cari îndeplinesc servicii de Stat.

Art. 111. — Orice sarcină sau impozit judeţean sau comunal nu se poate aşeza decât cu învoirea consiliilor judeţene sau comunale în limitele stabilite de lege.

Art. 112. — Nu se pot statornici privilegiuri în materii de impozite.

Nici o excepţiune sau micşorare de impozit nu se poate statornici decât prin o lege.

Monopoluri nu se pot constitui decât numai prin lege şi exclusiv în folosul Statului, judeţelor şi comunelor.

Art. 113. — Nici un fond pentru pensiuni sau gratificaţiuni în sarcina tezaurului public nu se poate acorda decât în virtutea une legi.

Art. 114. — In fiecare an Adunarea deputaţilor închee socotelile şi votează bugetul.

Toate veniturile sau cheltuielile Statului trebuesc trecute în buget şi în socoteli.

Dacă bugetul nu se votează în timp util, puterea executivă va îndestula serviciile publice după bugetul anului precedent, fără a putea merge cu acel buget mai mult de un an peste anul pentru care a fost votat.

Art. 115. — Controlul preventiv şi cel de gestiune a tuturor veniturilor şi cheltuielilor Statului se va exercita de Curtea de conturi, care supune în fiecare an Adunării deputaţilor raportul general rezumând conturile de gestiune al bugetului trecut, semnalând totdeodată neregulile săvârşite de miniştri în aplicarea bugetului.

Regularea definitivă a socotelilor trebue să fie prezentată Adunării deputaţilor cel mai târziu în termen de doi ani dela încheierea fiecărui exerciţiu.

Art. 116. — Pentru toată România este o singură Curte de conturi.

Art. 117. — Toate fondurile provenite din Case speciale, şi de cari guvernul dispune sub diferite titluri, trebue să fie cuprinse în bugetul general al veniturilor Statului.

Art. 118. — Legile financiare se publică în Monitorul Oficial ca şi celelalte legi şi regulamente de administratiune publică.

TITLUL V.

Despre puterea armată

Art. 119. — Tot Românul, fără deosebire de origină etnică, de limbă sau de religie, face parte din unul din elementele puterii armate, conform legilor speciale.

Puterea armată se compune din: armată activă cu cadrele ei permanente, rezerva ei şi miliţiile.

Art. 120. — Gradele, decoraţiunile şi pensiunile militarilor nu se pot lua decât numai în virtutea unei sentinţe judecătoreşti şi în cazurile determinate de legi.

Art. 121. — Contingentul armatei se votează pentru fiecare an de ambele Corpuri legiuitoare.

Art. 122. — Se va înfiinţa un Consiliu superior al apărării ţării, care va îngriji, în mod permanent, de măsurile necesare pentru organizarea apărării naţionale.

Art. 123. — Nici o trupă armată străină nu poate fi admisă în serviciul Statului, nici nu poate întră sau trece pe teritoriul României, decât în puterea unei anume legi.

TITLUL VI.

Disposiţiuni generale

Art. 124. — Culorile drapelului României sunt: Albastru, Galben şi Roşu, aşezate vertical.

Art. 125. — Reşedinţa guvernului este în Capitala ţării.

Art. 126. — Limba românească este limba oficială a Statului român.

Art. 127. — Nici un jurământ nu se poate impune cuiva decât în puterea unei legi, care hotâreşte şi formula lui.

Art. 128. — Constituţiunea de faţă nu poate fi suspendată nici în total nici în parte.

In caz de pericol de Stat se poate prin lege institui starea de asediu generală sau parţială.

TITLUL VII.

Despre revizuirea constituţiunii

Art. 129. — Constituţiunea poate fi revizuită în total sau în parte prin iniţiativa Regelui sau oricăreia din Adunările legiuitoare.

In urma acestei iniţiative ambele Adunări, întrunite separat, se vor rosti cu majoritate absolută, dacă este locul ca dispoziţiunile constituţionale să fie revizuite.

Indată ce necesitatea revizuirii a fost admisă, ambele Corpuri legiuitoare aleg din sânul lor o comisiune mixtă, care va propune textele din Constituţiune ce urmează a fi supuse revizuirii.

După ce raportul acestei comisiuni va fi citit în fiecare Adunare, de două ori în interval de cincisprezece zile, ambele Adunări întrunite la un loc, sub preşedinţia celui mai în vârstă dintre Preşedinţi, în prezenţa a cel puţin două treimi din totalitatea membrilor ce le compun, cu majoritate de două treimi, stabilesc în mod definitiv cari anume articole vor fi supuse revizuirii.

In urma acestui vot Adunările sunt de drept dizolvate şi se va convoca corpul electoral în termenul prescris de Constituţiune.

Art. 130. — Adunările cele noui proced în acord cu regele la modificarea punctelor supuse revizuirii.

In acest caz Adunările nu pot delibera dacă cel puţin două treimi a membrilor din cari se compun nu sunt prezenţi şi nici o schimbare nu se poate adopta dacă nu va întruni cel puţin două treimi ale voturilor.

Adunările alese pentru revizuirea Constituţiunii au o durată constituţională obişnuită şi, în afară de modificarea Constituţiunii, ele funcţionează şi ca Adunări legiuitoare ordinare.

Dacă Adunările de revizuire nu-şi pot îndeplini misiunea, nouile Adunări vor avea acelaş caracter.

TITLUL VIII.

Dispoziţiuni transitorii şi suplimentare

Art. 131. — Sunt şi rămân cu caracter constituţional dispoziţiunile din legile agrare privitoare la pământurile cultivabile, pădurile şi bălţile expropriabile în total sau în parte, la starea lor juridică, la subsol, la preţuire, la modul de plată, etc. aşa precum sunt formulate în articolele de mai jos ale fiecăreia din legile agrare şi cari articole, în întregul lor, fac parte integrantă din prezenta Constituţiune şi ca atare nu se pot modifica decât cu formele prevăzute pentru revizuirea Constituţiunii, şi anume:

a) Art. 1 (unu) alin. II, art. 2 (doi), 3 (trei) alin. I, art. 4 (patru), 6 (şase), 7 (şapte), 8 (opt), 9 (nouă), 10 (zece), 13 (treisprezece), 14 (patrusprezece), 16 (şasesprezece), 18 (optsprezece), 21 (douăzeci şi unu), 23 (douăzcci şi trei), 32 (treizeci şi doi), 36 (treizeci şi şase), şi 69 (şasezeci şi nouă) din legea pentru reforma agrară din Oltenia, Muntenia, Moldova şi Dobrogea (vechiul Regat) din 17 Iulie 1921;

b) Art. 2 (doi), 4 (patru), 5 (cinci), 6 (şase), 7 (şapte), 8 (opt), 9 (nouă), 10 (zece), 11 (unusprezece), 12 (doisprezece), 13 (treisprezece), 16 (şaisprezece), 45 (patruzeci şi cinci), 46 (patruzeci şi şase), 47 (patruzeci şi şapte), 48 (patruzeci şi opt), 49 (patruzeci şi nouă), 50 (cincizeci) şi 53 (cincizeci şi trei) din legea pentru reforma agrară din linsarabia din 13 Martie 1920;

c)   Art. 3 (trei), 4 (patru), 5 (cinci), 6 (şase), 7 (şapte), 8 (opt), 9 (nouă), 10 (zece), 11 (unusprezece), 12 (doisprezece), 13 (treisprezece), 14 (patrusprezece), 16 (şasesprezece), 18 (optsprezece), 22 (douăzeci şi doi), 24 (douăzeci şi patru), 32 (treizeci şi doi), 50 (cincizeci) şi 85 (optzeci şi cinci) din legea pentru reforma agrară din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş din 30 Iulie 1921;

d)    Art. 2 (doi), 3 (trei), 4 (patru), 5 (cinci) punctul a) alin. I, art. 6 (şase), 7 (şapte), 9 (nouă), 10 (zece), 12 (doisprezece), 13 (treisprezece), 29 (douăzeci şi nouă), 31 (treizeci şi unu), şi 55 (cincizeci şi cinci) din legea pentru reforma agrară din Bucovina din 30 Iulie 1921.

Art. 132. — In scop de a se satisface trebuinţele normale de lemne de foc şi de construcţie ale populaţiei rurale din vechiul Regat, Basarabia şi Bucovina, Statul e dator ca din pădurile sale din câmpie, deal sau munte să destine suprafeţele necesare în acest scop.

In vechiul Regat şi în Bucovina, acolo unde Statul nu ar avea păduri, într'o rază de douăzeci kilometri de centrul comunei, pentru satisfacerea trebuinţelor mai sunt arătate, el prin derogare dela art. 7 lit. e) şi art. 8 lit. a), b) şi c) din legea pentru reforma agarară din Oltenia, Muntenia, Moldova şi Dobrogea din 17 Iulie 1921 şi dela art. 5, punctul a), alin. IV. şi dela art. 6, şi 7 din legea pentru reforma agrară din Bucovina din 30 Iulie 1921, va putea expropria din pădurile persoanelor juridice fie publice, fie private, cari s‘ar afla în această rază şi numai în lipsa acestora, va expropria proporţional din pădurile tuturor proprietarilor particulari, aflate în această rază, însă numai în limita acestor trebuinţe şi în toate cazurile cu respectul unei suprafeţe intangibile de una sută hectare de fiecare proprietate.

Nu sunt expropriabile, oricare ar fi proprietarul, pădurile replantate sau în curs de replantare.

Contractele de vânzare spre exploatare a pădurilor expropriabile cari vor fi în vigoare în momentul exproprierii, se vor respecta.

Pădurile astfel expropriate rămân în proprietatea Statului şi se vor administra şi exploata de dânsul spre a satisface potrivit legii şi în prima linie nevoile de mai sus.

Exproprierea acestor păduri se va face cu dreaptă şi prealabilă despăgubire fixată de justiţie.

Modul de expropriere va fi regulat prin lege specială.

Art. 133. — Se ratifică decretele-legi: Nr. 3.902 din 29 Decemvrie 1918, publicat în Monitorul Oficial Nr. 223 din 30 Decemvrie 1918, privitor la acordarea drepturilor cetăţeneşti; No. 2.085 din 22 Mai 1919, publicat în Monitorul Oficial No. 33 din 28 Mai 1919, şi No. 3.464 din 12 August 1919, publicat în Monitorul Oficial No. 93 din 13 August 1919, privitoare la încetăţenirea evreilor cari locuiau în vechiul Regat.

Deasemenea se ratifică şi toate decretele-legi de încetăţenire individuală, cari s‘au făcut înaintea decretelor specificate mai sus.

Evreii, locuitori din vechiul Regat, cari nu-şi vor fi regulat încetăţenirea în termenul prevăzut de decretul-lege No. 3.464. din 12 August 1919, vor putea face declaraţiunile de încetăţenire conform decretului lege No. 2.085 din 22 Mai 1919, în termen de trei luni dela promulgarea acestei Constituţiuni.

Art. 134. — Până la facerea unei legi de organizarea Consiliului legislativ prevăzut în această Constituţiune, prezentarea proiectelor de legi înaintea Corpurilor legiuitoare va continua să se facă în conformitate cu legile şi regulamentele azi în vigoare.

Art. 135. — Până la promulgarea legii speciale bazată pe principiile din prezenta Constituţiune, legile relative la organizarea şi judecarea contenciosului administrativ rămân în vigoare.

Art. 136. — O lege specială va fixa lista civilă a întâiului Rege al României întregite.

Art. 137. — Se vor revizui toate codicile şi legile existente în diferitele părţi ale Statului român spre a se pune în armonie cu Constituţiunea de faţă şi asigura unitatea legislativă.

Până atunci ele rămân în vigoare.

Din ziua promulgării Constituţiunii, sunt însă desfiinţate acele dispoziţiuni din legi, decrete, regulamente, şi orice alte acte contrarii celor înscrise în prezenta Constituţiune.

Art. 138. — Actualele Adunări naţionale după promulgarea prezentei Constituţiuni pot funcţiona până la expirarea mandatului lor legal.

In acest timp ele vor trebui să facă, pe baza principiilor din această Constituţiune, legea electorală.

Până la facerea acestei legi, decretele-legi electorale rămân în vigoare.

ROMÁNIA ALKOTMÁNYA

Szentesítést nyert 1923 március 28-án, kihirdettetett 1923 március 29-én, a Monitorul Oficial 282. számában.

I.   CÍM

Románia területéről

1.          §. A román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti állam.

2.          §. Románia területe elidegeníthetetlen.

Az állam határai csakis törvény által változtathatók meg vagy igazíthatók ki.

3.          §. Románia területére idegen népfajok nem telepíthetők.

4.    §. Románia területe közigazgatási szempontból megyékre van felosztva, a megyék pedig községekre oszlanak.

Számukat, kiterjedésüket és területi felosztásukat a közigazgatási, szervezetről szóló törvény fogja megállapítani.

II.    CÍM.

A románok jogairól

5.    §. A románok faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül élvezik a lelkiismereti szabadságot, a tanszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, az egyesülési szabadságot, valamint a törvények által megállapított összes szabadságokat és jogokat.

6.          §. A jelen alkotmány és a politikai jogokról szóló többi törvények megállapítják, hogy a román minőségen kívül milyen feltételek szükségesek e jogok gyakorlásához.

Külön, kétharmad többséggel megszavazandó törvények fogják megállapítani azokat a feltétéleket, amelyek mellett a nők is gyakorolhatják a politikai jogokat.

A nők polgári jogai a két nem teljes egyenjogúsága alapján állapítandók meg.

7.   §. Romániában a vallási és felekezeti, a faji és nyelvi különbség nem lehet akadálya a polgári és politikai jogok megszerzésének és gyakorlásának.

A románnal csak a honosítás teszi egyenlővé az idegent a politikai jogok gyakorlásának szempontjából.

A honosítást egyénenként a minisztertanács adja meg, az ország fővarosa itélőtáblájának elnökéből és tanácselnökeiből alkotott bizottság ama megállapítása után, hogy a kérelmező megfelel a törvényes feltételeknek.

Külön törvény fogja megállapítani a feltételeket és az eljárást, amelyek alapján az idegenek honosítást nyerhetnek.

A honosításnak nincsen visszaható hatálya. A férj vagy atya honosílása, a törvényes feltételek fennforgása mellett, kiterjed a feleségre és a kiskorú gyermekekre is.

8.   §. Az állam nem ismer el semmiféle különbséget születés vagy társadalmi osztály tekintetében.

Az összes románok faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül egyenlőek a törvény előtt és különbség nélkül kötelesek hozzájárulni a közadókhoz és közterhekhez.

Polgári és katonai köztisztségek és méltóságok csak velük tölthetők be.

A köztisztviselők jogállását külön törvények fogják szabályozni.

Idegenek csakis a törvény által megállapított kivételes esetekben lölthetnek be köztisztségeket.

9.   §. A Románia területén levő összes idegenek a személyek és javak, általános  törvényes  védelmében részesülnek.

10.    §. A román államban mindennemű kiváltság, osztálymentesség és előjog mindenkorra tilos.

A román államban nemesi címek nincsenek és nem engedhetők meg.

A románok idegen kitüntetéseket csak a király engedélyével viselhetnek.

11. §. A személyes szabadság biztosítva van.

Senki ellen sem lehet eljárást vagy motozást lefolytatni másként, mint a törvények által meghatározott esetekben és módon.

Senki sem fogható el vagy tartóztatható le másként, mint indokolt bírói határozat alapján, amelyet vele a letartóztatás percében vagy legkésőbb az attól számított 24 óra alatt közölni kell.

Nyilvánvaló bűnösség esetén az elfogatás vagy letartóztatás nyomban megtörténhetik, a határozatot azonban 24 órán belül meg kell hozni és az előző bekezdés értelmében közölni.

12.    §. Senkit sem lehet akarata ellenére törvényes bíróságától elvonni.

13.    §. A lakás sérthetetlen.

Semmiféle házkutatás sem foganatosítható másként, mint az illetékes hatóságok által, a törvény által meghatározott esetekben és az általa előírt alakszerűségek szerint.

14.           §. Büntetést megállapítani és alkalmazni csak valamely törvény alapján lehet.

15.    §. Semmiféle törvény sem állapíthatja meg a vagyonelkobzás büntetését.

16.    §. A halálbüntetés csakis a katonai büntetőtörvénykönyv által megállapított esetekben, háború idején állítható vissza.

17.           §. Mindennemű tulajdon, valamint az állami hitellevelek biztosítva vannak.

A közhatóság valamely törvény alapján jogosítva van közérdekű munkák céljából bármely ingatlantulajdon altalaját használni, azzal a kötelezettséggel, hogy a felszínben, a létező épületekben és munkálatokban okozott kárt megtéríti. Megegyezés híjján a kártérítést az igazságszolgáltatás állapítja meg.

Senki tulajdona sem sajátítható ki másként, mint közérdekből, az igazságszolgáltatás által megállapított igazságos és előzetes kártérítés után.

Külön törvény fogna megállapítani a közérdek eseteit, a kisajátítási eljárást és ennek módját.

A közlekedési utak, a közegészségügy, a honvédelem, a katonai érdekű munkálatok, a közművelődés, valamint az állam és közigazgatás közvetlen, általános érdekében történő kisajátításokon kívül a többi közérdekű eseteket kétharmad többséggel megszavazott törvények fogják meghatározni.

Az utak szabályozására és szélesbbítésére, valamint a községeken átfolyó vagy mellettük elfolyó folyók partjainak szabályozására fennálló törvények a királyság egész területén érvényben maradnak.

18.    §. Romániában bármilyen címen csupán a románok és a honosított románok szerezhetnek és bírhatnak tulajdonban földbirtokot. Idegeneknek csupán eme ingatlanok értékére van joguk.

19.   §. A bányarétegek, valamint az altalaj mindennemű kincse az állani tulajdona. Kivételt képeznek a közös kőtömegek, az építési anyagokat szolgáltató kőbányák és a tőzegtelepek, az állam által korábbi törvények alapján szerzett jogok sérelme nélkül.

Külön bányatörvény fogja megállapítani e javak értékesítésének szabályait és feltételeit, a felszín tulajdonosának járulékát és fogja véglegesen megállapítani azt a lehetőséget és mértéket, amelyben ezek az altalaj javainak a kitermelésében résztvehetnek.

Tekintetbe kell venni a szerzett jogokat, amennyiben megfelelnek az altalaj értékesíthetőségének és a külön törvény által megállapítandó szabályoknak.

A jelenleg hatályos törvények szerint már megadott vagy megállapított bányászati engedélyeket tiszteletben kell tartani arra az időtartamra, amelyre adattak; a tulajdonosok által már folytatott bányakitermelést pedig csak addig az ideig, amíg a kitermelést folytatják. Örökös engedélyek nem adhatók.

Az előbbi bekezdésben említett összes bányászati és bányakitermelési engedélyeket a törvény által megállapítandó szabályokkal kell összhangba hozni, amelyek meg fogják állapítani az engedélyek és kitermelések legmesszebbi időtartamát. Ez nem haladhatja meg a jelen alkotmány kihirdetésétől számított 50 évet.

20.   §. A közlekedési utak, a légűr és a hajózható vizek köztulajdont képeznek.

Köztulajdont képeznek azok a vizek is, amelyek motorikus erőt állíthatnak elő és azok, amelyek közcélokra felhasználhatók.

A szerzett jogok tiszteletben tartatnak vagy pedig közérdekből előzetes és igazságos kártalanítás mellett kisajátíthatok.

Külön törvények fogják megállapítani azt a határt, ameddig a fentemlített összes jogok a tulajdonos használatában hagyandók, a kitermelés módozatait, továbbá a felszín használatáért és a létező berendezésekért járó illő kártérítést.

21.   §. Az összes termelő tényezők egyenlő védelemben részesülnek. Az állam törvények által beavatkozhatik e tényezők viszonyába, hogy

gazdasági vagy társadalmi összeütközéseket megelőzzön.

A munka szabadsága meg lesz védve.

A munkások szociális biztosítását betegség, baleset és egyéb ellen törvény fogja szabályozni.

22.   §. A lelkiismeret szabadsága korlátlan.

Az állam az összes vallásfelekezeteknek egyenlő szabadságot és védelmet biztosít, amennyiben gyakorlásuk nem ütközik a közrendbe, a jó erkölcsökbe és az állam szervezeti törvényeibe.

Az ortodox keresztény egyház és a görög katolikus egyház román egyházak.

A román ortodox egyház a románok nagy többségének vallása lévén, az ortodox egyház uralkodó egyház a román államban; a görög katolikus egyháznak pedig elsőbbsége van a többi felekezetek előtt.

A román ortodox egyház a jelenben és jövőben független minden idegen fennhatóságtól, a hitelvek tekintetében azonban megmarad egysége a keleti ökumenikus egyházzal.

A román királyság egész területén a keresztény ortodox egyháznak egységes szervezete lesz, összes alkotó elemeinek, az egyháziaknak és világiaknak részvételével.

Külön törvény fogja megállapítani ennek az egységes szervezetnek alapelveit, valamint ama módozatokat, amelyek szerint az egyház saját szervei által és az állam ellenőrzése alatt vallási, közművelődési, alapítványi és gondnoksági ügyeit vezetni és igazgatni fogja.

A keresztény román ortodox egyház lelki és kánoni kérdéseit egyetlen központi zsinati hatóság fogja szabályozni.

A román ortodox egyház metropolitáit és püspökeit egyetlen külön törvény előírásának megfelelően fogják választani.

Az állam és a különböző felekezetek viszonyát törvény fogja megállapítani.

23.   §. Az anyakönyvi cselekmények a magánjog körébe tartoznak. E cselekmények véghezvitelének mindig meg kell előznie az egyházi

áldást.

24.    §. Az oktatás szabad, a külön törvények által megállapított feltételek mellett, amennyiben nem ütközik a közrendbe és a jó erkölcsökbe.

Az elemi oktatás kötelező. Ez az oktatás az állam iskoláiban ingyenesen történik.

Az állam, a megyék és községek a vagyontalan tanulók részére az oktatás minden fokozatában segélyt és könnyebbítéseket nyújtanak, törvény által megállapított mértékben és módozatok szerint.

25.   §. Az alkotmány mindenkinek biztosítja azt a szabadságot, hogy gondolatait és véleményét szóban, írásban és sajtó útján szabadon közölhesse és nyilváníthassa. Mindenki felelős e szabadsággal való visszaélés miatt a büntetőtörvény által megállapított esetekben, ez azonban magát a jogot semmiképpen sem korlátozhatja.

Ezen a téren semmiféle kivételes törvényt sem lehet életbeléptetni.

Bármilyen közlemény megjelenésére, előadására vagy terjesztésére vonatkozólag sem cenzúrát, sem bármilyen más előzetes rendszabályt nem lehet életbeléptetni.

Semmiféle előzetes hatósági engedély sem szükséges valamely közlemény megjelenéséhez.

Az újságíróktól, íróktól, kiadóktól, könyvnyomdászoktól és kőnyomdászoktól semmiféle biztosíték sem kérhető.

A sajtó soha sem helyezhető a megintő eljárás alá.

Semmiféle újság vagy közlemény megjelenése sem függeszthető fel és nem tiltható be.

Minden időszaki közleménynek felelős igazgatója, ennek távollétében felelős szerkesztője kell, hogy legyen. Igazgató vagy szerkesztő csak az lehet, aki politikai és polgári jogainak birtokában van. Az igazgató és a szerkesztő neve a közlemény fejére állandóan és láthatóan kiteendő.

Az időszaki közlemény megjelenése előtt annak tulajdonosa köteles nevét a kereskedelmi törvényszéknél bejelenteni és beiktatni.

E rendelkezések büntető határozatait külön törvény fogja megállapítani.

26.    §. Nem időszaki közleményekben megjelenő írásokért szerzője felel, annak hiányában a kiadó. Ha a szerző és kiadó nem állapítható meg, a nyomda tulajdonosa felelős.

Időszaki közleményekért a szerző, az igazgató vagy szerkesztő felelős az említett sorrendben.

A tulajdonos minden esetben egyetemlegesen felel a magánjogi kártérítés fizetéséért.

Sajtóvétségben az esküdtszék jár el, az alább megállapított esetek kivételével, amelyekben a rendes bíróság jár el a köztörvénynek megfelelően:

a)      Azon bűncselekmények esetében, amelyeket az ország uralkodói, a trónörökös, a királyi család tagjai, idegen államok fejei és ezek képviselői ellen követnek el;

b)     Gyilkosságra és lázadásra való egyenes felhívás esetében, amenynyiben azok hatálytalanok maradtak;

c)      Rágalmazás, becsületsértés és meggyalázás esetében, akár magánosok, akár bármely közhivatalnok ellen követik el, amennyiben magánéletükre és egyéni becsületükre vonatkozik.

Sajtóügyekben előzetes letartóztatásnak helye nincs.

27.   §. A levelek, táviratok és távbeszélgetések titka sérthetetlen.

Külön törvény fogja megállapítani azokat az eseteket, amelyekben az igazságszolgáltatás, valamely bünügyi eljárás érdekében e rendelkezés alól kivételt tehet.

Ez a törvény fogja megállapítani az állam közegeinek, valamint a magánosoknak felelősségét a levél-, távíró- és távbeszélőtitok megsértéséért.

28.   §. A románoknak faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül jogukban áll békésen és fegyvertelenül összegyűlni mindennemű kérdések megtárgyalására, alkalmazkodva ama törvényekhez, amelyek e jog gyakorlását szabályozzák. E célból előzetes engedélyre szükség nincs.

A szabad ég alatti gyűlések, kivéve a közútakat és köztereket, meg vannak engedve.

A közútakon és köztereken történő gyűlések, felvonulások és tüntetések a rendészeti törvényeknek vannak alávetve.

29.   §. A románoknak faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül joguk van egyesülni, alkalmazkodva ama törvényekhez, amelyek ezt a jogot szabályozzák.

A szabad egyesülés joga nem foglalja magában a jogi személyiség alkotásának jogát is.

A feltételeket, amelyek mellett a jogi személyiség elismertetik, külön törvény fogja szabályozni.

30.   §. Bárkinek jogában áll egy vagy több személy által aláírt kérvénnyel a közhatóságokhoz fordulni, a kérvényezés azonban csupán az aláíró személyek nevében történhetik.

Csupán szervezett hatóságok bírnak azzal a joggal, hogy a közösség nevében kérvényezhessenek.

31.   §. Semmiféle előzetes felhatalmazás sem szükséges ahhoz, hogy köztisztviselők ellen közigazgatási tényeik miatt a megsértett felek eljárást tegyenek folyamatba, a miniszterekre nézve megállapított kivételes szabályok azonban érintetlenül maradnak.

Az eljárás eseteit és módját külön törvény fogja szabályozni.

A büntető törvény külön rendelkezései szabályozzák a rágalmazók büntetését.

32.    §. A kormány engedelme nélkül egy román sem léphet valamely idegen állam szolgálatába anélkül, hogy már ezáltal el ne veszítse állampolgárságát.

A politikai menekültek kiszolgáltatása tilos.

III. CÍM

Az államhatalomról

33.    §. Minden államhatalom a nemzettől ered, amely azt nem gyakorolhatja másként, mint megbízás útján és a jelen alkotmányban megállapított elvek és szabályok szerint.

34.    §. A törvényhozói hatalmat a király és országgyűlés együttesen gyakorolják.

Az országgyűlés két házra oszlik:

a szenátusra és a képviselőházra.

Minden törvényhez a törvényhozói hatalom mind a három ágának beleegyezése szükséges.

Egyetlen törvény sem terjeszthető királyi szentesítés alá, mielőtt azt a két ház szabadon meg nem tárgyalta és többségük el nem fogadta.

35.   §. A törvényhozói hatalom mindhárom ágát megilleti a törvénykezdeményezés joga.

Az állami jövedelmekre és kiadásokra, valamint a hadsereg létszámára vonatkozó minden törvény azonban először a képviselőház által szavazandó meg.

36.    §. Csak a törvényhozói hatalom értelmezheti hitelesen a törvényeket.

37.  §. A két ház által megszavazott törvények kihirdetéséről az igazságügyminisztérium gondoskodik, amely megőrzi a megszavazott törvények egyik eredeti példányát, míg a másik eredeti példány az állami levéltárban őrizendő.

Az igazságügyminiszter egyszersmind az állam nagy pecsétjének is őre.

Az igazságügyminisztérium minden évben közzéteszi a törvények és rendeletek tárát, amelybe a törvények kihirdetésük keletje szerinti sorszámmal veendők fel.

38.    §. Semmiféle törvény, általános, megyei vagy községi közigazgatási rendelet nem bír kötelező erővel addig, amíg azt a törvény által megállapított módon ki nem hirdetik.

39.    §. A végrehajtói hatalom a királyt illeti meg, aki azt az alkotmányban meghatározott módon gyakorolja.

40.   §. A bírói hatalmat a bírói hatóságok gyakorolják. Határozataikat a törvény nevében hirdetik ki és azok a király nevében

hajtatnak végre.

41.   §. A kizárólag megyei és községi érdekű ügyeket a megyei és községi tanácsok intézik az alkotmány és a külön törvények által meghatározott módon.

I. FEJEZET

Az országgyűlésről

42.     §. A házak tagjai a nemzetet képviselik.

§. A házak ülései nyilvánosak.

A házszabályok állapítják meg azokat a módokat és eseteket, amelyekben az üléseket titkosaknak lehet nyilvánítani.

44. §. Mindkét ház igazolja tagjainak megbízatását és elbírálja a panaszokat, amelyeket ebben a tekintetben emeltek.

A mandátumokat csak a jelenlevők kétharmadával lehet megerősíteni.

45. §. Senki sem lehet egyidőben mindkét ház tagja.

46. §. Ha a végrehajtói hatalom képviselőket és szenátorokat nevez ki fizetéssel járó hivatalba, melyet elfogadnak, ezek jogszerint elvesztik nemzet képviselői megbízatásukat.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a miniszterekre és államtitkárokra.

Az összeférhetetlenségi eseteket a választójogi törvény állapítja meg.

47. §. Minden országgyűlés összeülése és minden rendes ülésszak elején a képviselőház és a szenátus a maga számára saját kebeléből a házszabályoknak megfelelően elnököt, alelnököket és tisztviselőket választ.

48. §. Minden határozathozatal a szavazatok abszolut többségével történik, kivéve azokat az eseteket, amikor az alkotmány, a törvények vagy a házszabályok a szavazatok nagyobb többségét kívánják meg.

Szavazategyenlőség esetén a tárgyalt javaslat elutasítottnak tekintendő.

A házak akkor tarthatnak üléseket, ha a névjegyzékbe felvett tagok felénél eggyel több tag van jelen.

49. §. A szavazás felállással és ülvemaradással, élőszóval vagy titkos szavazással történhetik.

Egy törvényjavaslat sem fogadható el addig, amíg azt szakaszrólszakaszra meg nem szavazták.

50.    §. Minden háznak joga van ankétokat tartani.

51.    §. A házaknak joguk van arra, hogy kiegészítsék és több részre osszák fel az előterjesztett szakaszokat és kiegészítéseket.

52.    §. A két ház minden tagjának joga van interpellációt intézni a miniszterekhez, akik a házszabályokban előírt határidőn belül kötelesek reájuk válaszolni.

53.    §. Mindenkinek joga van kérvénnyel fordulni a házakhoz a két ház hivatalainak vagy valamelyik tagjának közvetítésével.

A két háznak joga van a hozzá intézett kérvényeket a minisztereknek kiadni. A miniszterek kötelesek azok tartalmára nézve felvilágosítást adni valahányszor azt az országgyűlés kívánja.

54.    §. Egyik ház tagja ellen sem lehet vizsgálatot vagy eljárást indítani megbízatása teljesítése közben nyilvánított véleményeiért és szavazataiért.

55.    §. Tettenérés esetét kivéve, megtorlás tekintetében egyik ház tagja sem lehet az ülésszakok ideje alatt eljárás alatt és nem üldözhető, csak annak a háznak az engedélyével, amelynek az illető tagja.

Ha abban az időben volt előzetes letartóztatásba helyezve vagy elleim akkor indítottak eljárást, amikor az ülésszak be volt zárva, az eljárást vagy letartóztatást nyomban az új ülésszak megnyitása után ama ház jóváhagyásának kell alávetni, amelynek az illető tagja.

Ha a ház úgy kívánja, a letartóztatásnak vagy eljárásnak az ülésszak egész idejére is szünetelnie kell.

56.    §. Minden ház maga állapítja meg házszabályaiban működésének módját.

57.    §. Minden ház külön tanácskozik es határoz, kivéve az alkotmányban külön említett eseteket.

58.           §. A törvényhozó házak egyikének bármely összejövetele a másik ülésszakának idején kívül jogszerint semmis.

59.    §. Mindkét ház jogosult saját rendészetét kizárólag elnöke útján gyakorolni, aki egyedül veheti igénybe a ház beleegyezésével a ház őrségét.

60.    §. Egyik ház bejáratai elé vagy környékére sem lehet fegyveres karhatalmat elhelyezni saját beleegyezése nélkül.

61.    §. A választójogi törvény állapítja meg a képviselői és szenátorválasztói minőséghez megkívánt összes feltételeket, a képtelenségi és érdemtelenségi eseteket, valamint a választási eljárást.

62.    §. Mindkét törvényhozó testület tagjait négy évre választják.

63.   §. A képviselők és szenátorok napidíját törvény állapítja  meg.

I.   RÉSZ

A képviselőházról

64.     §. A képviselőház a nagykorú román állampolgárok által általános és egyenlő, közvetlen, kötelező és titkos, a kisebbségi képviselet elvén alapuló szavazással megválasztott képviselőkből áll.

65.     §. A képviselőválasztás választókerületenkint történik. A választókerület nem lehet nagyobb egy megyénél.

A választójogi törvény az egyes választókerületekben megválasztandó képviselők számát a lakossággal arányban állapítja meg.

66.   §. Képviselővé az választható, aki:

a)      román állampolgár;

b)     polgári és politikai jogait gyakorolhatja;

c)      25-ik életévét betöltötte;

d)     Romániában lakik.

A képtelenségi eseteket a választójogi törvény fogja megállapítani.

II.   RÉSZ

A szenátusról

67.     §. A szenátus választott tagokból és hivatalból jogosult szenátorokból áll.

68.     §. Minden negyven évet betöltött román állampolgár választókerületenként, amelyek nem lehetnek nagyobbak egy megye területénél, kötelező, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással bizonyos számú szenátort választ.

Az egyes választókerületek által választandó szenátorok számát a választójogi törvény a lakossággal arányban állapítja meg.

69.   §. A megyei tanácsok választott tagjai, valamint a városi és falusi községek tanácsainak választott tagjai megyénkint egyetlen testületbe gyűlve, kötelező, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással egy-egy szenátort választanak minden megye részéről.

70.   §. A kereskedelmi- és iparkamarák, a munkaügyi és mezőgazdasági kamarák külön testületbe gyűlve kebelükből egy-egy szenátort választanak csoportonként és választókerületenként. Ezeket a különleges választókerületeket a választójogi törvény állapítja meg és számuk nem lehet több hatnál.

71.   §. Minden egyetem saját kebeléből, tanárainak szavazatával egyegy szenátort választ.

72.    §. Az államban és egyházban elfoglalt magas helyzetük alapján a szenátusnak hivatalból jogosult tagjai:

a) a trónörökös, 18 éves korától; tanácskozási szavazata azonban csak 25 éves korának betöltése után van;

b) Az ország metropolitái;

c) a román ortodox és a görög katolikus egyháznak az ország törvényei szerint megválasztott megyéspüspökei;

d) Az állam által elismert vallásfelekezetek fejei, felekezetenként egy-egy, amennyiben az ország törvényei szerint vannak megválasztva vagy kinevezve és ha 200.000 lélekszámnál több hívőt képviselnek; továbbá a királyságbeli muzulmánok egyházi feje;

e) A román akadémia elnöke.

Ezen szenátorok megbízatása egyidőben szűnik meg azzal a minőséggel vagy méltósággal, amely a jogot adja.

73. §. A szenátusnak hivatalból jogosult tagjaivá válnak:

a) A volt miniszterelnökök, ha legalább négy éven át kinevezett miminiszterelnökökként működtek és a volt miniszterek, amennyiben egy vagy több kormánynak összesen hat évig voltak tagjai;

b) A törvényhozó testületek volt elnökei, ha ezt a méltóságot legalább hat rendes ülésszakon át gyakorolták;

c) A volt szenátorok és képviselők, ha legalább tíz törvényhozás tagjainak voltak megválasztva, tekintet nélkül azok tartamára;

d) A legfőbb semmítő- és ítélőszék volt elnökei, akik öt éven keresztül működtek ebben a minőségben, vagy a semmítőszék másodelnökeiként.

e)     A nyugalmazott és tartalékos tábornokok:

1.         Ha az ellenséggel szemben egy hadseregnek legalább három hónapon keresztül kinevezett parancsnokoló tábornokai voltak.

2.         Ha a nagyvezérkar főnöki tisztét vagy a hadseregvezérfelügyelői (hadseregparancsnoki) tisztet béke idején legalább négy éven át töltötték be.

E második csoportba tartozó szenátorok száma nem haladhatja meg a négyet s a megürülő helyeket a rangidősebb jogosulttal töltik be.

f) Az egyesülést kimondó kissenewi, csernoviczi és gyulafehérvári nemzetgyűlések volt elnökei.

74.   §. A hivatalból jogosult szenátorok feltételeinek fennforgását egy bizottság igazolja, amely a legfőbb semmitő- és ítélőszék tanácselnökeiből áll az elnök vezetése alatt.

A megállapítás hivatalból történik a szenátus elnökének vagy a jogosultak kérelmére.

A szenátus elnöke a hivatalból jogosult szenátorokat e bizottság végzése alapján veszi fel.

A szenátusnak jogában áll megvitatni a jogosultság megállapítása körül előfordult tévedéseket és azokat helyreigazítás céljából közölni a bizottsággal.

75.   §. A szenátus tagjává az választható, aki:

a)      román állampolgár;

b)     polgári és politikai jogait gyakorolhatja;

c)      a 40-ik életévét betöltötte;

d)     Romániában lakik.

Ezeknek a feltételeknek, az életkor kivételével, a hivatalból jogosult szenátoroknak is meg kell felelniök.

III. RÉSZ

A törvényhozási tanácsról

76. §. Törvényhozási tanács létesíttetik azzal a feladattal, hogy tanácsadással legyen segítségül a törvények megalkotásánál és összeegyeztetésénél, akár a végrehajtói hatalom, akár az országgyűlés kezdeményezze azokat, valamint a törvények alkalmazására vonatkozó általános szabályzatok elkészítésénél.

A törvényhozási tanács meghallgatása kötelező minden törvényjavaslatnál, kivéve azokat, amelyek a költségvetési hitelekre vonatkoznak. Ha azonban a törvényesen megállapított határidő alatt a törvényhozási tanács nem nyilvánít véleményt, a házak megkezdhetik a törvényjavaslatok vitáját és jóváhagyását.

A törvényhozási tanács szervezetét és eljárását külön törvény fogja szabályozni.

II. FEJEZET

A királyról és a miniszterekről

I. RÉSZ

A királyról

77.   §. A király alkotmányos hatalma Ő Felsége Hohenzollern-Sigmaringen I. Károly egyenes törvényes leszármazóinak ágában öröklődik, férfiről-férfire, az elsőszülöttség rendje szerint, a nők és ezek leszármazottjai állandó kizárásával.

Ő Felsége leszármazói a keleti ortodox vallásban nevelendők.

78.  §. Ő Felsége Hohenzollern-Sigmaringen I. Károly király fiú-leszármazóinak nemlétében a trónöröklés átháramlik fivérei közül a legidősebbre és azok leszármazóira az előző szakaszban megállapított szabályok szerint.

Ha fivérei és azok leszármazói közül senki sem lenne többé életben vagy előre kijelentenék, hogy nem fogadják el a trónt, akkor a király az országgyűlés beleegyezésével kijelölheti utódját Európa valamely szuverén uralkodóháza közül, az országgyűlés hozzájárulásával, amely a 79. §.-ban meghatározott módon adatik meg.

Ha sem az egyik, sem a másik eset nem áll be, a trón üresedésben van.

79.  §. Trónüresedés esetén mind a két ház együttes ülésre gyűl össze, még összehívás nélkül is és legkésőbb az összeüléstől számított nyolcadik napig királyt választ Nyugateurópa valamely szuverén uralkodóházából.

Mindkét ház tagjai háromnegyed részének jelenléte és a jelenlevő tagok kétharmad többsége szükséges e választás megejthetéséhez.

Abban az esetben, ha a fentírt határidő alatt a gyűlés nem jútna eredményre, akkor a kilencedik napon délben az egybegyűlt házak a jelenlevő tagok számára való tekintet nélkül abszolut szótöbbséggel megejtik a választást.

Ha a házak a trónüresedés idején fel volnának oszlatva, a következő szakaszban meghatározott módon kell eljárni.

Trónüresedés esetén az egybegyűlt házak három személyből alkotott királyi helytartóságot neveznek ki, amely a király trónralépéséig gyakorolja a királyi hatalmat.

Az összes fentemlített esetekben a szavazás titkos.

80.    §. A király halála alkalmával a házak összehívás nélkül is legkésőbb a holttányilvánítás utáni tizedik napon összeülnek.

Ha történetesen a házak előbb fel lettek volna oszlatva és a feloszlató határozatban ennél a tíz napnál későbbi időpontra lettek volna összehíva, akkor a régi házak ülnek össze addig, amíg összejön a helyükbe lépni hivatott  országgyűlés.

81.   §. A király halálának idejétől kezdve a trónörökös eskütételéig a király alkotmányos jogait a román nép nevében a miniszterek minisztertanácsban és saját felelősségükre gyakorolják.

82.  §. A király a betöltött 18. életévvel válik nagykorúvá.

Trónralépése alkalmával az egybegyűlt házak kezébe a következő esküt teszi le:

„Esküszöm, hogy a román nemzet alkotmányát és törvényeit megőrzöm, nemzeti jogait és területi épségét fenntartom.“

83.   §. A király még életében kinevezhet egy három személyből álló régenstanácsot, amely a király halála után a trónörökös kiskorúsága idején a királyi hatalmat gyakorolni fogja. Ez a kinevezés az országgyűlés beleegyezésével történik a jelen alkotmány 79.-ik §-ában előírt módon.

A régenstanács egyszersmind a gyámságot is gyakorolja a trónörökös fölött, kiskorúsága idején.

Ha a király halálakor nincs ilyen régenstanács kinevezve és a trónörökös kiskorú, a két ház egybegyűlve nevez ki régenstanácsot a jelen alkotmány 79-ik §-ában előírt módozatok szerint.

A régenstanács tagjai addig nem léphetnek tisztjükbe, amíg a két egybegyűlt ház előtt ünnepélyes módon le nem teszik a jelen alkotmány 82. §-ában előírt esküt.

84.   §. Ha a király uralkodásra képtelen, a miniszterek, miután ezt a képtelenséget törvényesen megállapították, nyomban összehívják a házakat.

Ezek régenstanácsot választanak, amely egyszersmind a gyámságot is gyakorolja.

85.     §. Az alkotmányt a régenstanács idején módosítani nem lehet.

86.     §. A király nem lehet egyben más állam feje is a házak beleegyezése nélkül.

Erről a kérdésről egyik ház sem dönthet, csak abban az esetben, ha tagjaiknak legalább kétharmada jelen van és a határozatot a jelenlevő tagok szavazatainak kétharmad többségével hozzák meg.

87.   §. A király személye sérthetetlen. Miniszterei felelősséggel tartoznak.

A király semmiféle ténykedése sem hatályos, ha azt nem ellenjegyzi egy miniszter, aki ezáltal felelőssé válik e ténykedésért.

88.   §. A király nevezi ki és menti fel minisztereit.

Ő szentesíti és hirdeti ki a törvényeket.

Szentesítésüket megtagadhatja.

Őt illeti meg politikai ügyekben a közkegyelem gyakorlásának joga. Jogában áll elengedni vagy csökkenteni bűnügyekben a büntetéseket, kivéve a miniszterekre megállapítottakat.

Nem függesztheti fel a vizsgálatot vagy az ítélkezést és semmiképen sem avatkozhatik bele az igazságszolgáltatás menetébe.

A köztisztségeket a fövényeknek megfelelően Ő tölti be és Ő gyakorolja a megerősítést.

Új tisztséget külön törvény nélkül nem létesíthet.

Ő készíti a törvények végrehajtási utasításait, anélkül, hogy bármikor is módosíthatná vagy felfüggeszthetné a törvényeket; úgyszintén nem menthet fel senkit azok végrehajtása alól.

Ő a fegyveres erő feje.

Ő adja a törvények értelmében a katonai rendfokozatokat.

Ő adományozza a román kitüntetéseket külön törvény szerint.

Őt illeti meg a pénzverés joga külön törvény szerint.

Ő köti meg a külállamokkal a szükséges kereskedelmi, hajózási és más hasonló egyezményeket. Ahhoz azonban, hogy ezek kötelező erővel bírjanak, előbb a törvényhozás elé terjesztendők és ez által jóváhagyandók.

89.    §. A civillistát minden egyes uralkodás tartamára a törvény szabja meg.

90.    §. Minden év október 15-én a képviselőház és a szenátus egybehívás nélkül is összeülnek, ha a király előbb nem hívta volna őket össze.

Minden egyes ülésszak tartama 5 hónap.

A király az ülésszakokat királyi üzenettel nyitja meg, amelyre a két ház válaszfeliratot készít.

A király rendeli el az ülésszakok bezárását.

Ő van jogosítva a házakat rendkívüli ülésszakokra összehívni.

Ő van jogosítva mindkét házat egyszerre vagy csak egyet közülök feloszlatni.

A feloszlató határozatnak magában kell foglalnia a választásnak két hónapon belül való kiírását és a házak három hónapon belül való összehívását.

A király elnapolhatja a házak üléseit; az elnapolás azonban nem tarthat tovább egy hónapnál és ugyanabban az ülésszakban nem ismételhető meg a házak beleegyezése nélkül.

91.   §. A királynak nincsen egyéb hatalma, mint amit neki az alkotmány ad.

III. FEJEZET.

A miniszterekről

92.    §. A kormány a király nevében az alkotmány által megszabott módon gyakorolja a végrehajtói hatalmat.

93.    §. A miniszterek együttvéve a minisztertanácsot alkotják, amelynek a minisztertanács elnöke címmel az a miniszter az elnöke, akit a király a kormányalakítással megbízott.

Minisztériumokat és államtitkárságokat csak törvény útján lehet létesíteni és megszüntetni.

94.    §. Miniszter csak román lehet, vagy aki honosítást nyert.

95.    §. A királyi család egyik tagja sem lehet miniszter.

96.    §. Ha a miniszterek nem lennének tagjai a házaknak, résztvehetnek a törvények tárgyalásain anélkül, hogy joguk lenne szavazni.

A házak tárgyalásain legalább egy miniszter jelenléte szükséges.

A házak kérhetik a minisztereknek a tárgyalásokon való jelenlétét.

97. §. A király szóbeli vagy írásbeli parancsa semmi esetre sem mentesítheti a minisztert a felelősség alól.

98.    §. A két ház bármelyikének, úgyszintén a királynak joga van a miniszterek ellen eljárást kérni és őket a Semmítőszék elé állítani, mely kizárólagosan, teljes ülésben van jogosítva ítéletet mondani felettük, kivéve a törvény által megállapítandó eseteket a sértett felek magánjogi keresetének érvényesítése tekintetében és a miniszterek által hivataluk gyakorlásán kívül elkövetett bűntettek és vétségek esetét.

A törvényhozó testületek a miniszterek vád alá helyezését csak a jelenlevő tagok kétharmad többségével határozhatják el.

A vizsgálatot a legfőbb semmítőszéknek teljes ülésben, sorshúzás útján választott öttagú bizottsága folytatja le. Ez a bizottság jogosult

a tényeket minősíteni és az eljárás folytatása vagy megszüntetése felett határozni.

A Semmítőszék előtt a vádat az államügyészség képviseli.

A miniszteri felelősségről szóló törvény állapítja meg a felelősség eseteit és a miniszterekre alkalmazható büntetéseket.

99.    §. Bármely fél, akit valamely miniszter által kiadott vagy ellenjegyzett és az alkotmány vagy más törvény kifejezett szövegébe ütköző rendelet vagy intézkedés sért, az államtól az általános jog szerint anyagi kártérítést követelhet az okozott joghátrányért.

A miniszter az állam kívánságára akár az ellene folyó eljárás folyamata alatt, akár a határozat meghozatala után a törvényhozói testületek egyikének határozatára a rendes bírói hatóság elé idézhető az állam állal elszenvedett, tőle követelt kár magánjogi megtérítése céljából.

A miniszter törvénytelen intézkedése nem mentesíti az egyetemleges felelősség alól azt a tisztviselőt, aki azt ellenjegyezte, kivéve, ha az illető a miniszter figyelmét arra írásban felhívta.

100.   §. Alállamtitkárságok szervezhetők.

Az alállamtitkárok a miniszterek felelőssége mellett részt vehetnek a törvényhozó testületek tárgyalásain.

IV. FEJEZET.

A bírói hatalomról

101.   §. Bírói hatóságokat csak törvény által lehet létesíteni.

Nem lehet létesíteni rendkívüli bizottságokat és törvényszékeket sem-, miféle címmel és elnevezéssel bizonyos polgári vagy büntető perek eldöntésére vagy egyes meghatározott személyek feletti ítélkezés céljából.

102.    §. Az egész román állam számára egyetlen Semmítőszék áll fenn.

§. Csak a Semmítőszék teljes ülése dönthet a törvények alkotmányosságának a kérdésében és nyilváníthatja alkalmazhatatlanoknak az alkotmánnyal ellenkező törvényeket. A törvények alkotmányellenességének kimondása csak az elbírált esetre vonatkozik.

A Semmítőszék dönt, mint a multban is, a hatásköri összeütközések kérdéseiben.

A semmisség kimondása iránti panaszjog alkotmányjogi jellegű.

104.     §. A bírák elmozdíthatatlanok a törvény által megállapítandó különös feltételek mellett.

105.     §. Az összes büntetőügyekben, a politikai és sajtóvétségekben, a jelen alkotmány által megállapított esetek kivételével, az esküdtszék jár el.

Sajtóvétségekből és sajtócselekményekből származó kártérítési keresetek a sajtóvétségre illetékes bírói hatóság kizárólagos illetékessége alá tartoznak.

106.     §. A katonai igazságszolgáltatást külön törvény szabályozza.

107.     §. Semmiféle külön hatóságot sem lehet önálló közigazgatási bíráskodási hatáskörrel létesíteni.

A közigazgatási bíráskodás külön törvény alapján a bírói hatalom körébe tartozik.

Aki magát jogaiban akár valamely hatósági közigazgatási ténykedés által vagy valamely törvénybe, illetve rendeletbe ütköző ügyviteli lény által, akár a közigazgatási hatóságoknak a rosszindulata által valamely jogra vonatkozó kérelem el nem intézése tekintetében sértve érzi, jogának elismerése végett kérvénnyel fordulhat a bírói hatóságokhoz.

A bírói hatalom szervei ítélik meg, hogy a tény törvénytelen-e, azt megsemmisíthetik vagy megállapíthatják a magánjogi károkat a megsértett jog visszaállításáig s joguk van a kártérítési kéréseket is elbírálni akár a peresített közigazgatási hatóság, akár a vétkes tisztviselő ellenében.

A bírói hatalom nem illetékes a kormányzati és a katonai parancsjellegű ténykedések elbírálására.

V. FEJEZET.

A megyei és községi intézményekről

108.   §. A megyei és községi intézményeket törvények szabályozzák.

E törvényeket a közigazgatási decentralizáció alapján kell megalkotni.

A megyei és községi tanácsok tagjait a román állampolgárok választják meg a törvény által megállapított módozatok szerint általános, egyenlő, közvetlen, titkos, kötelező szavazással a kisebbségi képviselet elve alapján. Törvény alapján számuk hivatalból jogosult és meghívott tagokkal egészíthető ki. A meghívott tagok között nagykorú nők is lehetnek.

IV. CÍM

A pénzügyekről

109.     §. Bámilyen természetű adót csak törvény alapján lehet megállapítani és beszedni.

110.     §. Csak az állam, a megyék, a községek és az állami megbízást betöltő közintézmények javára lehet törvény által adót létesíteni.

111.     §. Bármilyen megyei vagy községi közteher vagy adó csak a megyei, illetve a községi tanácsok beleegyezésével, a törvény által megállapított korlátok között vethető ki.

112.     §. Az adózás terén kiváltságok nem engedélyezhetők.

Bármilyen kivételt vagy adóleszállítást csak a törvény állapíthat meg.

Egyedáruságokat csakis a törvény létesíthet és kizárólag az állam, a megyék és a községek javára.

113.            § Csakis törvény értelmében lehet az államkincstár terhére valamilyen nyugdíj- vagy kegydíjalapot létesíteni.

114.    §. A képviselőház minden évben lezárja a számadásokat és megszavazza a költségvetést.

Az állam összes jövedelmeit és kiadásait fel kell venni a költségvetésbe és a zárszámadásba.

Ha a költségvetést kellő időben nem szavaznák meg, a végrehajtói hatalom a közszolgálatok szükségleteit az előző évi költségvetés alapján elégíti ki anélkül, hogy ezzel a költségvetéssel túlhaladhatná egy évvel azt az évet, amelyre az megszavaztatott.

115.   §. Az összes állami bevételek és kiadások előzetes és kezelési ellenőrzését a legfőbb állami számvevőszék végzi, amely minden évben előterjeszti a képviselőháznak az általános jelentést, összefoglalván a mult évi költségvetés számadásait, egyidejűleg jelezvén a miniszterek által elkövetett szabálytalanságokat a költségvetés alkalmazásában.

A számadások végleges rendezését minden pénzügyi év lezárásától számított legkésőbb két évi határidő alatt elő kell terjeszteni a képviselőházban.

116.    §. Egész Románia részére egyetlen legfőbb állami számvevőszék áll fenn.

117.    §. Az összes külön pénztárakból befolyó jövedelmeket és azokat, amelyek fölött a kormány különböző címeken rendelkezik, bele kell foglalni az állami jövedelmek általános költségvetésébe.

118.    §. A pénzügyi törvényeket, mint a többi törvényeket és a közigazgatási rendeleteket is, közzé kell tenni a Hivatalos Lapban.

V. CÍM

A fegyveres erőről

119.   §. Minden román, faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül a külön törvények szabályainak megfelelően részét alkotja a haderő valamelyik elemének.

A haderő a tényleges hadseregből és állandó kereteiből, annak tartalékából és a népfelkelésből áll.

120.    §. A katonai rendfokozatoktól és nyugdíjaktól csak bírói ítélet alapján és a törvényben meghatározott esetekben lehet valakit megfosztani.

121.    §. A hadsereg létszámát minden évre mindkét törvényhozó testület szavazza meg.

122.    §. Legfőbb honvédelmi tanács alakítandó, amely állandóan gondoskodni fog a honvédelem szervezésére szükséges szabályokról.

123.    §. Semmiféle idegen hadsereg csapata másként nem fogadható az állam szolgálatába és nem léphet Románia területére vagy nem vonulhat át azon, mint valamely törvény értelmében.

VI. CÍM

Általános rendelkezések

124.            §. Románia zászlajának színei: kék, sárga és piros, függőleges elhelyezésben.

125. §. A kormány az állam fővárosában székel.

126. §. A román állam hivatalos nyelve a román nyelv.

127. §. Senkit sem lehet valamely esküre kötelezni másként, mint valamely törvény értelmében, amely az eskümintát is előírja.

128. §. Jelen alkotmányt sem egészében, sem részben nem lehet felfüggeszteni.

Államveszély esetén, törvény útján, általános vagy részleges ostrom állapot rendelhető el.

VII. CÍM

Az alkotmány módosításáról

129.   §. Az alkotmány egészében vagy részben a király vagy bármely ház kezdeményezésére módosítható.

E kezdeményezés következtében mindkét ház külön ülésben, abszolut többséggel határoz afelett, hogy helye van-e az alkotmányos intézkedések modosításának.

Mihelyt a módosítás szüksége megállapítást nyert, mindkét törvényhozó testület vegyes bizottságot választ kebeléből, amely javaslatba hozza az alkotmány ama szövegrészeit, amelyek módosítás alá kerülnek. A bizottság határozatát két ízben, 15 napi időközben fel kell olvasni mindkét házban. Azután mindkét ház együttes ülésben az idősebbik elnök elnöklete alatt legalább összes tagjai kétharmadrészének részvételével és kétharmad többséggel véglegesen megállapítja, hogy mely szakaszok kerülnek módosítás alá.

E szavazás után a házak hivatalból feloszlanak és az alkotmányban megszabott határidő alatt össze kell hívni az új országgyűlést.

130.   §. Az új országgyűlés a királlyal egyetértve jár el a változtatás alá vett pontok módosításában.

Ebben az esetben az országgyűlés csak a tagok legalább kétharmad részének jelenlétében határozhat és bármilyen változtatást csakis a szavazatok kétharmadrészével fogadhat el.

Az alkotmánymódosítás céljából összehívott országgyűlés ülésszaka a rendes alkotmányos ideig tart és az alkotmánymódosítástól eltekintve mint rendes országgyűlés működik.

Ha a módosítás céljából megválasztott országgyűlés nem képes megoldani feladatát, az új országgyűlésnek ugyanilyen jellege lesz.

VIII. CÍM

Átmeneti és kiegészítő intézkedések

131.   §. Alkotmányjogi jellegűek a földreformtörvényeknek az egészben vagy részben kisajátítható megművelhető földekre, erdőkre és mocsarakra, azok jogi helyzetére, az altalajra, az értékelésre, a fizetési módozatokra stb. vonatkozó rendelkezései, úgy ahogyan azok a földreformtörvények mindegyikének alábbi §-aiban meg vannak határozva, Ezek a §-ok teljes egészükben a jelen alkotmány kiegészítő részét képezik s mint ilyenek nem módosíthatók, csak az alkotmánymódosításra előírt formák között és pedig:

a) Az olténiai, munténiai, moldovai és dobrudzsai (régi királyságbeli) földreformról szóló 1921 július 17-iki törvény 1 (egy) §, II. bek., 2 (kettő)  §, 3 (három) §, I. bek., 4 (négy), 6 (hat), 7 (hét), 8 (nyolc), 9 (kilenc), 10 (tíz), 13 (tizenhárom), 14 (tizennégy), 16 (tizenhat), 18 (tizennyolc), 21 (huszonegy), 23 (huszonhárom), 32 (harminckettő), 36 (harminchat) és 69 (hatvankilenc) §-ai;

b)     A besszarábiai földreformról szóló 1920 március 13-iki törvény 2 (kettő), 4 (négy), 5 (öt), 6 (hat), 7 (hét), 8 (nyolc), 9 (kilenc), 10 (tíz), 11 (tizenegy), 12 (tizenkettő), 13 (tizenhárom), 16 (tizenhat), 45 (negyvenöt), 46 (negyvenhat), 47 (negyvenhét), 48 (negyvennyolc), 49 (negyvenkilenc), 50 (ötven) és 53 (ötvenhárom) §-ai;

c)      Az erdélyi, bánsági, körösvidéki és máramarosi földreformról szóló 1921 július 30-iki törvény 3 (három), 4 (négy), 5 (öt), 6 (hat), 7 (hét), 8 (nyolc), 9 (kilenc), 10 (tíz), 11 (tizenegy), 12 (tizenkettő), 13 (tizenhárom), 14 (tizennégy), 16 (tizenhat), 18 (tizennyolc), 22 (huszonkettő), 24 (huszonnégy), 32 (harminckettő), 50 (ötven) és 85 (nyolcvanöt) §-ai;

d)     A bukovinai földreformról szóló 1921 július 30-iki törvény 2 (kettő), 3 (három), 4 (négy), 5 (öt), szakasz a) pont I. bek., 6 (hat), 7 (hét), 9 (kilenc), 10 (tíz), 12 (tizenkettő), 13 (tizenhárom), 29 (huszonkilenc), 31 (harmincegy) és 55 (ötvenöt) §-ai.

132.    §. Az ókirályságbeli, besszarábiai és bukovinai falusi lakosság rendes tűzi- és épületfaszükségletének kielégítése céljából az állam köteles saját mezei, dombvidéki vagy hegyi erdőiből az e célra szükséges területeket rendelkezésre bocsátani.         

Az Ókirályságban és Bukovinában ott, ahol az államnak nincsenek erdői, a község központjától számított húsz kilométeres körzetben a fentemlített szükségletek kielégítése végett az olténiai, munténiai, moldovai és dobrudzsai földbirtokreformról szóló 1921. július 17-iki törvény 7. § c) és 8. § a), b) és c) pontjainak, valamint a bukovinai földreformról szóló 1921. július 30-iki törvény 5. § a) pont IV. bekezdésének, továbbá 6. és 7. §-ának ellenére kisajátíthatok mind a közjellegű, mind a magánjellegű jogi személyeknek e körzetben levő erdői s csak ilyenek hiányában lehet aránylagosan kisajátítani az összes c körzetben levő magántulajdonosok erdőit, azonban csak e szükségletek korlátai között s minden esetben, minden egyes tulajdonosnál száz hektárnyi ki nem sajátítható terület meghagyása mellett.

Nem sajátíthatók ki, bárki tulajdonában legyenek is, az újra fásított vagy újrafásítás alatt álló erdők.

A kisajátítás alá eső erdők kitermelése céljából kötött eladási szerződések, amelyek a kisajátítás percében érvényben lesznek, tiszteletben tartatnak.

Az így kisajátított erdők az állam tulajdonában maradnak és az állam fogja ezeket igazgatni és kitermelni, hogy a törvénynek megfelelően s elsősorban a fenti szükségleteknek eleget tehessen.

Ez erdők kisajátítása a bíróság által megállapítandó igazságos és előzetes kártalanítás mellett történik.

A kisajátítás módját külön törvény fogja szabályozni.

133.    §. Megerősítést nyernek a következő rendelettörvények: a Hivatalos Lap 1938. december 30-iki 223. számában közzétett 1918. december 29-iki 3902. számú, a polgári jogok adományozásáról szóló renrendelettörvény, a Hivatalos Lap 1919. május 28-iki 33. számában közzétett, 1919. május 22-iki 2085. számú és a Hivatalos Lap 1919. augusztus 13-iki 93. számában közzétett 1919. augusztus 12-iki 3464. számú, azon zsidók honosításáról szóló rendelettörvények, akik az ókirályságban laktak.

Hasonlóképen megerősítést nyernek az összes egyénenként megadott honosítást tartalmazó rendelettörvények, amelyeket a fenti rendeletek előtt adtak ki.

Az ókirályságban lakó zsidók, akik honosításukat az 1919. augusztus 12-iki 3464. számú rendelettörvényben meghatározott határidő alatt nem rendezték, a honosításra vonatkozó nyilatkozatokat az 1919. május 2-iki 2085. számú rendelettörvény értelmében a jelen alkotmány kihírdetésétől számított három hónapon belül megtehetik.

134.     §. A jelen törvényben meghatározott törvényhozási tanács szervezéséről szóló törvény megalkotásáig a törvényjavaslatoknak a törvényhozó testületekhez való benyújtása a ma érvényben levő törvények és rendeletek szerint történik.

135.     §. A jelen alkotmány elvein alapuló külön törvény kihirdetéséig érvényben maradnak a közigazgatási bíráskodás szervezetéről és eljárásáról szóló törvények.

136.     §. Külön törvény fogja megállapítani az egyesült Románia első királyának civillistáját.

137.     §. A román állam különböző részeiben fennálló összes törvénykönyveket és törvényeket felülvizsgálat alá kell venni, hogy azok a jelen alkotmánnyal összhangba hozassanak és így biztosíttassék a törvényhozás egysége.

Mindaddig érvényben maradnak.

Az alkotmány kihirdetésének napjától kezdve azonban hatályon kívül helyeztetnek az összes törvények, rendeletek, szabályrendeletek és bármilyen más okmányok mindama intézkedései, amelyek a jelen alkotmány rendelkezéseivel ellenkeznek.

138.   §. A mostani országgyűlés a jelen alkotmány kihirdetése után törvényes megbízatásának lejártáig működhetik.

Ezalatt az idő alatt, ennek az alkotmánynak elvei alapján, köteles megalkotni a választási törvényt.

E törvény megalkotásáig a választási rendelettörvények érvényben maradnak.

¹ Monitorul Oficial idézett szám 13315—13333 lap.